Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-07 / 82. szám

2

NAP L ö

1957. Április %

Körültekintően, lelkiismeretesen mérlegeljünk a tagfelvételeknél

Az nlolsó héten több

■ ■ ........... alapsz

ervezetnél jártam. Mindenütt éppen a taggyűlésre készülődtek és mindenütt először egy névsort tettek elém: „Ennyiem kérik felvételüket". Húsz, harminc, sőt egy helyen •tvemihat átigazolás, új felvétel kérelme várt a taggyűlés döntésére.

A számok önmagukban nem sokat mondanak, — mindenesetre elgondo’koztatók. Több- . féleképpen is. Kiket takarnak? Mi'yen emberek alkotják? És persze: hogyan fogadjuk őket, miféle döntések születnek? íme két típus, • amely egyúttal a pártszervező munka bonyolultságát is mutatja.

O. I. eív fiira «gylk báii . -—-■■■■

....nyaüzemü

nk dolgozója. Két hete kopogott be az intéző bizottsághoz s átigazolását kérte. A taggyűlés előtt néhány nappal a következő beszélgetés folyt le az IB elnökével.

— Két kérdést teszek fel majd a taggyűlésen — mondta mosolyogva az elnök. — Az egyik: mit csináltál az októberi napokban?..;

— Akkor ón abban a pillanatban otthagyom a taggyűlést.

— A másik: miért csak most kéred felvételedet?

— Nem is megyek el a tag- gyű'ésre.

Még akkor is nevetett, amikor O. I. elvtárs mögött rég becsukódott az ajtó.

— Rendes gyerek, ismerem. De szégyell! magát. Sokan, mások is.; :

Pedig, ami tetteit Illeti nincs mit szégyellnie. Abban a? időben is gépkocsivezető volt éjjel-nappal a volán mellett ű't, hordta az élelmiszert a lakosságnak. Egyszerűen nem lehetett kiparancsolnl a kocsi bői, még az izgága elemek sem tud‘ák ott hagyatni vele Amíg mások sztrájkoltak, mindig készen A’lt teljesítem a bányavezető utasításait.

Az okot másutt kell keresni. Azért szégyell 1 magát mert csak most jelentkezett Gyávának tarthatják, hogy erk most jön, amikor rég elvtársai, barátai már megvívták a harc nehezét. Karrieristát láthatnak benne, akinél nem váltak be korábbi számlásai és most, miután kerékvágásba lendült az élet ismét helyezkedni próbál Igen. szégyell odaállni eléjük s vd"i’szo1nd a kérdésre: „miér

csak most". És talán szemére is vetik mindezt, keményen, de elvtársiasan megmossák a fejét érte. Pedig ők — mert számosán vannak ilyenek — már hónapokkal ezelőtt látták, hogy esetleg rosszul ítélték meg a helyzetet, s a pártnak van igaza, de ezit most szégyellik bevallani.

Sokan ezt az érzést palástolják is. „Még gondolkozom, még várok" — mondják. Nekünk a lepel mögé kell látnunk és el kell oszlatni aggodalmukat. Mart ez a szégyenérzet nem álnokságot, nem képmutatásrt, hanem becsületességet jelent, a megszólaló lelkiismeret jelé.

H. J.-t négy éve Isme- •

............. rém. A pártcsopo

rt, amelyről sokat írtam, híres volt a városban s őt egyik leglelkesebb tagjának ismerték. Egyszemélyben vol. helyettes pártbizalmi, népnevelő. Értelmes, jóbetszédű fiatalember.

Alig néhány hete kérte átigazolását. De hogyan?

A forró, zűrzavaros cktóber- végi, novemberi hónapban H. J. tótágast állt. A hangosakat is túllicitálva, régi énjét megtagadva követelte: „Ruszfcik haza!" Az ellenforradalmi elemekkel együtt szervezte a sztrájkot, sőt tőle röppen fel az a javaslat, hogy alakítsanak sztrájkpénztárt. Beválasztották a munkástanács elnökségéibe.

Az intéző bizottság előtt mindezt konokul visszautasította. Pedig száz és száz munkás tanúsíthatta H. J. akkori

magatartását. „Nem igaz, ez hazugság" — ez volt a válasza.

Mindenki tévedhet, nincsenek csalhatatlan emberek. De ha valaki a régi tévelygéseivel való leszámolást akarja dokumentálni, akkor a belépés ténye mellett kötelessége leszámolni a régi hibákkal is. Nem lehet ezt elhallgatni, eltussolni, hanem őszintén meg kell vallani, hogy rossz úton jártak. Senki sem kér az elmúlt évek önostorozásából, de azt igenis meg keli követelni, hogy magatartásuk okáról és a pártba történő belépésről a nyilvánosság előtt beszéljenek, s azt is mondják el, milyen tények győzték meg őket, hogy a párt a munkások igaz ügyét szolgál- ja.

Enélkül szó sem lehet a párt egységéről. Márpedig ma ez a pártszervező munka alapelve.

Szemérmes hallgatással, a hl bák, téves nézetek elkendőzésével, Ingadozó magatartásuk őszinte beismerése nélkül nem lehet a párthoz közeledni.

A szi moh tannháóa

szerint meggyorsult a párt gyarapodása. Gyakran öt-hat órás taggyűléseken döntenek a felvételek sorsáról. A gyors tempóban könnyű tévedni. Ellene nincs varázsszer, csupán egy megszívlelendő tanács, amelyet a párt oly sokszor figyelmeztetően hangsúlyoz: egyéni mérlegeléssel, az emberek magatartását körültekintő gondosággal elemezve mondjunk ítéletet.-tf&Mottuk,

... hogy a földreform és a telepítések során juttatott fö’dck megvásárlási árának megállapítását tartalmazó együttes földművelésügyi és pénzügyminiszteri rendeletet előreláthatólag május közepén teszik közzé,

*

.;. hogy az érdekeltek régi kívánságárnak eleget téve, az anyakönyvi igazgatás irányítása újra a tanácsok igazgatási osztályának fe’adatkörébe kerti1. A fe’ügyeleti jogkört azonban továbbra is a belügyminiszter gyakarolja,

... hogy megszüntetik a nyersbőrök kötelező be- szo’ gát tatás inak jel enlegi rendszerét. A felvásárlásra .azonban a jövőben is kizárólag az á'lami vállalatok jogosultak,

*

... hogy az év közepére elkészül a köz- szolgálati szabályzat, tervezete, mely rögzíti majd az ál'ami szervok dolgozóinak jogait és kötelességeit. 1074 óta most foglalják e'őször kü’ön jogszabályba ezt a rég megoldásira váró problémát,

*

.,. hogy a művelődésügyi miniszter a közeljövőben utasítást ad ki, melyben szabályozza az ez évi egyetemi felvételek módját. Továbbá előkészítés alatt áll egy rende’etter- vezet, mely a végzett egyetemi hallgatók elhelyezkedéséről intézkedik,

I

Tapasztalatcsere értekezletet tartottak Pécsett

három megye országgyűlési képviselői

Három megye: Baranya, Somogy és Tolna országgyűlési képviselői április fián, szombaten délelőtt 10 órakor Pécsett tapasztalatcsere- értekezletre jöttek össze a TTIT Bartók Béla klubjában. A tapasztalatcsere-értekezleten az ország- gyűlés elnöksége képviseletében Kádas István elvtárs, az országgyűlés irodája részéről Reitl Rezső elv társ, ezenkívül összesen tizennégy országgyűlési képviselő jelent meg.

A tapasztalatcsere- értekezleten behatóan foglalkoztak a lakásínség enyhítésének lehetőségeiről. Az országgyűlési képviselők előtt Pécs város tanácsának küldöttei és szakértői ismertették a város jelenlegi lakásügyi helyzetét és a várható építkezési lehetőségeket. Az értekezleten, — amelyen megvitatták a lakásépítkezéssel kapcsolatos anyag- és kapacitási kérdéseket is, — több javaslat hangzott él a magánkezdeményezésből

való építkezések segítése, előmozdítása érdekében.

A Háznak az a két tagja: Achátz Imre (Baranya megye) és Varga Károly (Somogy megye), aki a terv- és költségvetési bizottságban dolgozik, a lakásépítkezésekkel kapcsolatban alaposan tájékozódott. Ennek a tájékozódásnak az volt a célja, hogy a bizottságnak a perspektivikus tervek kialakításához segítséget nyújtson, hogy az elkövetkező években a lakásproblémák megoldása reálisabb alapokon történjék. Az értekezleten elhatározták, hogy a Baranya megyei képviselői csoport részéről Gregor Sándor elvtárs szoros kapcsolatot tart majd a városi tanáccsal és építőipari szövetkezetekkel.

A lakásépítési kérdés letárgyaiása után, a három megye országgyűlési képviselői csoportjának küldöt- Vi megvitatták a megyéjük területén felvetődött gazdasági problémákat.

A korszerű altatás

^aeroaia

O embrandt: „Tulp mester" című hlr- neves festménye jutott eszembe első pillanatra, amikor beléptem a terembe. Bár óriási különbség volt aközött, amit „Tulp mester1’ és dr. Skoda Ervin, a Megyei Kórház főorvosa csinált, mégsem tudtam szabadulni a remb- randtl képtől.. *

A műtőlámpa erős fénye alatt, a műtőasztalon idős komlói bányász fekszik. Mélyen, egyenletesen, szuszogva lélegzik. Szeme üveges, félig nyitva. De semmit sem lát, semmit sem hall abból, ami körülötte történik. Félálomban szendereg, pulzusa pedig hetvenet-nyolcvanat ver. Nyolc esztendeig kínlódott gyomorfekéllyel s most operálják.

Fehérköpenyes, fehérmaszkos orvosok is segítői állják körül: dr. Czurkó Géza alorvos, első asszisztens, dr. Sándor László orvos — aki a beteg alvására vigyáz — Hajdú Béla szigorló orvos, Morschauser Katalin műtősnő, dr. Skoda Ervin főorvos, kezén gumikesztyű, fölötte pedig cérnakesztyű.

Péntek délután fél 4 óra az idő. Kezdődik a műtét. Dr. Skoda a késsel végigmetszi a hasüreget, a vérzéseket ér- fonókkal lefogja, majd beköti az ereket. Előhúzza a gyomrot, az ereket ismét érfonókkal lefogja. A gyomorból kiszabadítja a beteg részt, eltávolítja. A gyo- moresonkot összefűzi az első bélkaccsal, majd egy új gyomorbél szájadékot készít.

Az asszisztálók gyors egymásutánban adják kezére a műszereket, vattadarabokat, cémaszálakat. Több, mint egy árát tart a műtét s a beteg már csak akkor tudja meg, hogy megoperálták,-Az

amikor félálmából felébred. Nem éterrel

kábították el, hanem testébe egy gyógyszerkeveréket fecskendeztek be, amit coctail-nak neveznek. Ez dr. Skoda Ervin főorvos új altatási módszere, amit ma már az egész országban átvettek tőle.

Két francia kutató: Laborit és Hugu- enart dolgozta ki ezt az eljárást, amelyre felfigyelt dr. Clemens Marcellal együtt. Nehéz volt megszerezni az erről szóló szakirodalmat. Még nehezebb volt beszerezni a korszerű altatáshoz szükséges külföldi gyógyszert. 1953 végén, illetve 1954 elején azután állatokon, kutyákon, megkezdte a kísérletezést, amely sikerrel járt.

| z új altatási módszert — mondja dr. Skoda Ervin — helytelenül „hibemációnak“, téli álomszerű állapotnak nevezik. Pedig nem az, csak egy hasonló állapotot idéz elő. A gyógyszernek pedig coctaíl nevet adták, jóllehet inkább lytikus keveréknek nevezhetnénk. Ez a keverék két központot kapcsol ki: 1. a magasabb agyközpontot és 2. a vegetatív idegrendszert A magasabb idegközpont gyógyítását a keverék segítségével érjük el. Rossz általános állapot, idős kor, vagy súlyos műtéti beavatkozások esetén — amikor a szervezet védekező reakciói nem célszerűek, sőt segítik a súlyos állapot létrejöttét, például: műtét utáni sokkos állapotot — ezeknek a regulációknak a felléptét a lytikus keverék segítségével le tudjuk küzdeni. Ugyancsak fontos az, hogy a beteg az operáció alatt nem szenvedő alany, mert a magasabb agyközpontot kikapcsoljuk. A műtéti beavatkozásokra a betegek nem is emlékeznek. Még a műtét előtti időszakra sem, mert idegrendszerük tompítása már jóval az operáció előtt, a kórteremben történik. Ezáltal csökkentjük a műtéttől való félelmet is. Az új altatási éljárás ezenkívül a műtét alatti transzfúziók számát és mennyiségét is erősen csökkenti, hacsak nem kivérzett állapotról van szó.

Dr. Skoda Ervin főorvos a korszerű altatással naponta átlag 5—6 műtétet végez. Eddig már több mint 300 tüdő, nagy hasműtétet, súlyos baleseti sérültet, basedov-mütétet hajtott végre.

— Talán menjünk be a kórtermekbe, beszélgessen néhány operálttal — mondja — s már nyitja is a terem ajtaját.

A kórház fehér betegágyán fekszik Szilárd Antal, komlói vájáriskölaí oktató. öt gyomorfekéllyel operálták.

— Nem is tudom, hogy mikor operáltak, semmiféle fájdalmat nem éreztem. Csak másnap tértem magamhoz a kábulatból. Nagyszerű ez az altatási módszer.

Ugyanezt mondja a 63 éves ózdi József, nyugdíjas, volt kesztyűgyári portás is, akit hörgtágulással operáltak. — Kezében fehér kapaszkodót szorongat. Kissé felül és csak ennyit mond:

— Doktor tír, köszönöm az orvostudománynak, hogy fájdalommentesen operáltak és meggyógyítottak. — Szemében örömkönnyek csillognak.

Tír. Skoda Ervin főorvos megsimo- gatja a beteget, megveregeti a vállát és UMráwyen, de boldogon mosolyog.n

PUSZTAI JÓZSEF

JCegyiinU táá$fyila$ösaU!

Pécsmeszesen két vakolatlan házon az alábbi felírás olvasható: „íme, 12 év eredménye”. Amikor először olvastam, kukacoskodva arra gondoltam, hogy rossz ez a felirat, mer hiányzik belőle két szó, amit az „ime” után kellett volna írni: „...ez is ...”

Néhány nap múlva Komlóról Pécsre jövet az autóbuszom ülő két férfi egyike kib'ökött az ablakon a felírásra és így szólt társához: „Nézd! Tizenkét év eredménye". A másik oda- pillantott, lebiggyesztette száját. Azok tesznek így, akiknek feleségük rántotthúst ígér ebédre és krumplifőzeléket tálal „Ez is valami? Hát már az is valami, hogy hámt építenek? Ezt is odadörgölik az ember orra alá... Építenek, aztán méz-- sincs lakás. Duma az van elég a 12 évről, de hol a látszata? A népnek építik, aztán a népnek dicsekednek vele. Azelőtt i* építettek és mégsem kürtőitek nagyvilággá.”

Megdöbbentő e szörnyű cinikus megvetés. Sajnos, az ilyenek száma az utóbbi mintegy tíz hónap alatt járvány szérűé' megnövekedett. Olyan megvetően beszélnek az elmúlt 12 évről, mint az erkölcsös feleség az utcalányokról. Belehintödöf gondolatvilágukba egy olyan mérges mag, ami még az igazán jót sem engedi meglátni. Szájukat csak az hagyja el, hogi ez is rossz, az is rossz, lekicsinylik, becsmérlik a szépet és nagyot. Ha csak a rosszat ócsárolnák igaz szívvel és hittel — hát segíteni kellene nekik, de összekeverik a dohosat a frissel, a jót a rosszal, a kellemest a kellemetlennel és ebből var az a borzalmas összevisszaság, ami szinte önellátóan fertőz gondolataikat.

Nagy divat mostanában rosszat mondani, megvetéssel beszélni a népi demokrácia 12 esztendejéről. Sajnos, még kevesen akadnak, akik ellent is mernek szólni. Ennek is oka van Az utóbbi mintegy két-három év alatt a 12 év építőmunkájá nak árnyoldalai kerültek előtérbe, ezeket vitatták leginkább az emberek, párt és állami vezetők. Arról jóval kereseti’ meggyőző beszéd hangzott el, hogy mi a jó, mint arról, hogy mi a rossz, a hiba. Hallottam én az eredményekről és hibákról szólva egymással olyan ellentétes véleményeket, tájékoztatást, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne A többi között a pentelei vasműről szólva egy tekintélyes előadó kijelentette, hogy „olcsóbban járnánk, ha Amerikából kilós darabokban, sztaniolpapírba csomagolva, repülőgépen hozatnánk a vasat és nem Pent elén termelnénk.” Egy másik ugyanerről a kérdésről azt mondta, hogy kifizetődő a vasmű Mindkettő 1956 első felében mondta. Az ilyesmi eljut az emberek fülébe, plusz a „Szabad Európa és társai” kommentárjai. Hát csoda, ha megzavarodtak a fejek és jóban is lámpís- sal keresték a rosszat? Csoda, ha erről maguktól nem szók nak le? Ezen nincs csodálkozni való. Ez annak a következménye, hogy a hibák bírálata jó széles mederben folyt, az eredmények helyes módon való bemutatása pedig csak csermely volt mellette.

Az ellenforradalom alatt pedig annyi rágalom, szidás, káromlás hullott a felszabadulás óta eltelt 12 évre, eredményeire, hogy szinte teljesen ellepte a jót. Rossz ez, rossz az ez minek van így, miért nem másként, ha másként van. miért van, ez sem kellett volna, az sem — hallani jobbra- balra. Ezek hallatára tökéletesen el lehet szomorodni. Aira gondol az ember, hogy van-e földgolyónknak még egy olyan népe, amely ennyire ócsárolni tudja azt, amit végeredményben maga csinált. Tény — e téren sokezer magyar állampolgár aranyéremmel kitüntetett mester lehetne, ha díjaznák az ilyesmit.

Nem vitás, hogy az eredmények propagálásánál sok túlzás történt az elmúlt évek alatt. Szellemesen, képletesen fejezte ki e túlzások jellegét egy Pécsről régebben eltávozott vezető: „Ásunk egy árkot és rámondjuk, hogy ez Közép-Európa legmodernebb árka”. Amikor a pács—budapesti műút épült, amely a régihez képest lenyűgözően impozáns és összehasonlíthatatlanul jobb, azt írták az újságok, hogy különb utat építünk mint a világ által már oly sokszor elismert német autóutak Ez viszont, enyhén szólva, túlzás, ha nekünk jelenleg megfelel egyirányú közlekedés nélkül is ez az út. Az ilyen túlzások nem segítették elő, hogy az építőmunka eredményei reálisan kerüljenek az emberek tudatába. Érezték, sokan pedig tudták, hogy túlzás van benne és a jót is, a rosszat is oda dobták gondolatviláguk ócsárolni való gyűjteményébe.

Afölött sem kezd vitába senki, hogy az elmúlt 12 év alatt nem volt minden jó, hogy nemcsak eredményekkel, de hibákkal is terhes a számadás mérlege. Ma már alapjaiban és sok területen részleteiben is ismeretesek ezek. Rendben van, elmélkedjünk, vitatkozzunk a rosszon, kutassuk okait, tanuljunk belőle, a jó gazda szemével kritizáljuk, de ne keverjük közéje a jót. Talán kicsit furcsán hangzik, de azért abban a sok rosszban is van valami jó, mint ahogy az éremnek szokásos mondani azt a két oldalát. Itt van például a sokat kritizált meszesi házak sora, meg az egész Komló, hogy maradjunk csak szűkebb hazánkban. Mondtuk már ezekre skatulyától kezdve mindent. Azért ezekben a házakban mégis emberek laknak, akik jelenlegi lakásukat szebbnek tartják jobbnak, mint a régebbi volt. Vagy ott van a sokat szidott pentelei vasmű. Lehet, hogy nem kellett volna hat év alatt kinyögni és meggörnyedni terhében, de végeredményben hány ezer embernek adott munkát, megélhetést, majd ott hont e sok verejtékkel épített város. Szidjuk ezt a vasművet és közben annyira feledékenyek vagyunk, hogy elfelejtjük: az októberi ellenforradalmi események ■ idején^már széles körben rebesgették, hogy milyen országok érdeklődnek bérbe vétele felől. Nekik jó lenne? Nekünk nem lehet jó? Nincs szándékomban rózsaszín fátylat teríteni a 12 év valóságos hibáira. De végre azt is meg kell mondani, hogy a számadás mérlegén nem a hibák a nehezebbek, hanem az eredmények. Sokkal nehezebbek.

A mi rendszerünkkel ellenlábasok józanabb rétegei az elmúlt egy tucat év alatt nem egyszer nyíltan kimondták elismerésüket népünk teremtőkészségének nagyszerűségéről. Közülünk pedig sokan még ezt sem veszik figyelembe. Talán ezeket a megnyilatkozásokat külföldön szervezett kommunista propagandának tartják? Ugyan! Ne sértsük meg e rétegeket, mert utóbb tudtukra jut és tiltakoznak ellene. Hát nem tragikomikus, hogy nagyon sok külföldi ember és szerv többre becsüli a mi munkánk eredményeit és higgadtabban, tár- gyilagosabban szól hibáinkról, mint nagyon sok ezer magyar?

Emberek! Ne hagyjuk ezt! Üljünk meg végre annak a sokat emlegetett lónak a gerincén és ne essünk ide-oda, hogy egyszer mindent jónak akarunk tartani, egyszer pedig mindent rossznak. Tanuljunk végre tárgyilagosságot a jóban is, rosszban is, az eredményben és a hibában is.

Nem megy ez kömyen. Csalódottság, bizalmatlanság, ta- pasztaltság és tapasztalatlanság, látás és hallás kevereg sok ezer hazánkfia fejében. De legalább azok nyissák ki szájukat és szóljanak, akik a kisebb-nagyobb sértődöttség, csalódás, keserűség, kiábrándulás magaslatára tudzak emelkedni, amikor egy egész ország, egy egész nemzet teremtő munkájának 12 évéről esik szó. Tanítani kell még népünket, hogy saját munkájában a jelenleginél jobban lássa a jót, mint a rosszat.

Ezek a gondolatok cikáztak át agyamon, hogy láttam a száját biggyesztő férfit. Dolgozó ember volt az illető, nem ref kciós. Ha az utóbbi lett volna, olyan fajta, akik csak az utóbbi 12 évben kényszerült munkára, akkor egy betűt is kár lett volna ideírni, mert nekik ez aligha használna.

KAS7.0N JÓZSEF