Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-03 / 53. szám

IRODALMI NAPLÓ IhO-cLaíoin. iMüvásHot Mípmüi/o.íés £JLö-sizó.-QMe. Az Irodalmi Napló két oldalán — ma először — olyan **■ írásokat is adunk közre, amelyek célja a népművelő­dés segítése. Az első alkalommal korai lenne megfennek a kez­deményezésnek a jelentőségét értékelni, nagyképűség lenne jö­vendölésekbe bocsátkozni, hogy ennek a két újságoldalnak a ■felhasználásával ilyen meg olyan korlátlan lehetőségek nyílnak a helybeli népművelés és irodalom fejlesztésére. Szerényebben azonban megállapíthatjuk, hogy hasznosnak látszik a népmű­velés kérdéseivel foglalkozó írások rendszeres és keretbefoglalt közlése csakúgy, mint a helybeli irodalmi élet megnyilvánulá­sainak tükrözése az újságban. Akik a múlt évben szerkesztett „Irodalmi Napló" számaira emlékeznek, esetleg úgy találhatják, hogy az irodalom és nép­művelés „összeházasítása“ nem eléggé indokolt, hiszen még a pusztán irodalmi jellegű írások közlésére is kevés volt a két oldalnyi terjedelem. S ebben van is igazság. De az is igaz, hogy korábban a népművelés problémái nem kaptak helyet, a nép­művelés, maga, amolyan mostohagyerek féle volt. Hozzá kell tennünk azt is, hogy éppen népi demokráciánk kultúrpolitikája folytán a népművelés posztjain ma már legtöbb helyen hozzá­értő emberek állnak, írók, költők, művészek, s ha a gyakorlat­ban érvényrejuttathatják hozzáértésüket a népművelés munká­jában. csak helyes lehet, ha ez az összefonódás egy ilyen, az újságban rendszeresen megjelenő összeállításban is kifejezésre jut. A mai Irodalmi Naplóban megjelenő írások javarészét a Megyei Tanács Népművelési Osztálya válogatta, sőt egy részü­ket. az osztályon dolgozók Írták. A továbbiakban is az lesz a cél. hogy a népművelés hivatott munkásai, a népet szolgáló Írók, kritikusok, népkutatók, művészek öntevékenyen írják és állítják össze ezt a két oldalt. Mi lesz ennek a haszna? Az, hogy azok írhatnak, vitázhat­nak lapunknak ezen a két oldalán, akik hivatásukul válasz­tották a népi kultúra ápolását, akik éppen ezért közvetlenül ■ismerik a nép kulturális igényeit, értékes hagyományait, a tör­ténelmi fejlődés során összegyűlt szellemi kincseit, s ezek meg­őrzéséért, a nép művészi hajlamainak és igényeinek fejlesz­téséért a legtöbbet tudják tenni. Természetes, hogy az ilyen gyakorlati véleménycsere, azonkívül a népművelésben elért eredmények közkinccsé tétele, irodalmi művek közlése, bírá­lata, a helyi irodalmi élet újabb eseményeiről szóló híradás csak nazdagíthat.ja a megye népének kulturális életét. Reméljük, hogy a legközelebbi alkalmakkor mind gazda­gabb tartalommal jelenhetünk meg, s talán a terjedelem növe­lésére vagy a megjelenés gyakoribbá tételére is nyílik lehetőség. Újra műköílüi as idegennyelvű könyvtár A Janus Pannonius utca 9— II. szám alatti eme! éti helyi­ségében március l-el, .teteme­sen megnövekedő ti anyaggal úihél megkezdte működését a Megyei Könyvtár idegennyel­vű könyvtára. A könyvtár nyitvatartási ideje: hétköznap délelőttön­ként 11—1 óráig, délután 3—5 óráig, illetve szerdán és pén­teken 2—7 óráig. Beiratkozási díj felnőtteknek 3 forint, diá­koknak 1 formt egy évre. A népművelés hírei L/ A bári színjáfszócsoport Ko- A megyei tanács a mű ki- dolányi János: Végrendelet c. adásával igen komoly kulturá- színművét tanulja. lis missziót teljesít. A dimaszekcsőiek Zilahi Sü a nap-jártak szülnek. előadására ké­Magyarbóiyban nyolc elő­adásból álló méhészeti tanfo­lyam indult kb. 25 részvevő­vel. A'sömocsoládon megkezdték Molnár Ferenc: Doktor úr c vígjátékának próbáit. A véméndiek 90 000 Ft-os községfejlesztési alapból építe­nek kultűrotthont. Siklóson és Felsőszentmár- tonban a Liliomfi-t tűzték mű sorra a színjátszók. A hosszúhetényi népi együt tes Az igazmondó juhász c. me sejátékkal készül bemutatóra Muharai Elemér, a Népművé szeti Intézet munkatársa dra inalurgiai. koreográfiái segít séget adott a csoportnak. Dal ios Nándor nevelő kétszólami vegyeskart szervezett Hosszú hetényben. Ivánba ttyániban a Szakadék ot. Kémesen a Bújócskát ren dezik meg; Palkonyán a Égigérő fa, Villánykövesden Hófehérke c. mesejátékot ta nuljá'k. A kcszűi táncszakkört ki bővítették az ált. iskola tánc csoport jával. Játékos gyermek táncaikat farsangvasárr.ap mu tátják be. A megyei tanács v. b. feb ruár 2í!-i határozata értelmé­ben kiadásra kerül Berze Nagy János: Magyar népmese-típu sok c. négykötetes műve. Berz Nagy János több évtizedes munkájának etnográfiai jelen tősége az ország határain tú Is számot tart az érdeklődés re. Sokan kérdezik: vajon mit mondhat, milyen újat nyújthat technika korában élő, gaz­dagodó és kultúrálódó ember számára a nép hagyományo­don alapuló, primitívnek tet­sző művészete? Mások egyenesen ellensé­gesen szemlélik, mint olyan valamit, ami a szocialista kul- úrában visszafelé mutató, ha- adást gátló tényező. Mi hát az igazság? sem annyit, mint a másik legtisztább vágyait zengi el, véglet: a népművészet szere- a mesemondó az egyszerű élet pének lebecsülése. tanulságait gyűjti csokorba. Ez a tagadó, álforradalmi Mennyi erő, szépség, tehetség, felfogás a népi hagyományt életvágy él ezekben a mű\< k- kizárólag a múlt tükrözésének *3en> melyet még az évszáza­tekinti. Képtelen mának szó­lónak elismerni azt, ami nem harsányan mai témájú alko­tás s kész leszámolni kulturá­lis örökségünkkel. Pedig a népművészet egyszerűsége mellett is a magyar nép )sz­A romantikus népiesség ar- tályszemléletének, ízlésének, nyai kétségkívül még kísérte- ideáljának leghívebb kifejező­nek művészeti életünkben. Azé je s a jelen számára is ko- az irányzaté, mely a csillogó, moly értéket tartogat, arka népművészet tükrében Nagy tanulságok figyelmez- gyekezett hamis, idillikus ké- tetnek arra, hogy minden pet kialakítani a parasztság- társadalomban a nép művé­ről, hogy elterelje a figyel­met a társadalom belső el- entmondásairól. Mintegy kon zerválni, igazolni akarta az elmaradott paraszti életfor­mát. Ma is akadnak még olyanok — ha elvétve is — akik a fejlett mezőgazdálko­dást, az iskolázottságot a népművészet ellenségének te­kintik s annak fenntartása érdekében elzárkóznak a mo­dern kor vívmányaitól. Sze­rintük a népi kultúra egye­dül értékes, míg a városi csak selejt-hagyományt tartalmaz. Ezek a narodnyik ízű torzí­tások kétségtelenül veszélyt szete maradt meg az emberi kultúra örök kútfejéül, mely­ből minden új kor haladó mű­vészete meríthetett. Nálunk is évszázadokon át ez volt a nemzeti érzés egyik legszilár­dabb megnyilatkozása. A nép elképzelését, akaratát fejezte ■ki vele az igazabb, szabadabb világról. Alkotói mindig a dolgozó nép köréből kerültek ki. Az asszony kendőit, ru­háit, ágyravalóit díszíti, a pásztor ostorát, botját, pipá­ját, vagy sótartóját. Kedvese számára díszes mosósulykot, vagy guzsalyt farag. A ’ le­gény virtuskodó ügyességét, rejtenek, azonban fejlődé- délcegségét fitogtatja táncá- sünk mai állapotában koránt- ban a lányok előtt, a dalkóltő • ■■■BBaBaBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBaBB«Baaa»aa«*aaH«aaaaaai Q’ttC’lt Or (Berze Nagy János gyűjtéséből) dós elnyomás sem tudott ki­ölni alkotóiból! Midőn a ma­gyar kultúrát az uralkodó osz­tály elvetette, amikor leg­jobbjaink csak alegóriákoan szólhattak, a népmesék, nép­dalok nyíltan kimondták az egyszerű emberek érzelmeit. A jobágyság korában, még a tiltó rendelkezések ellenére is kedve volt szegény paraszt­ságunknak a díszítéshez. „Égy mód nélkül való cifra köd- mön viseléséért” Kecskemé­ten pl. 12 pálcaütést kapott egy juhász s a szűcsnek, ki a ködmönt elkövette, előírták, hogy a „börtönben fejtse le a ködmönnek a cifráját.” A dí­szes gazdasági szerszámok használatáért ugyancsak meg kellett szenvednie a delikvens­nek a 12 pálcaütést, vagy pe­dig bukszája lett soványabb 12 forinttal. Mindennek elle­nére mégis élt és virágzott az alkotókedv. Volt, ahol el­keseredés formájában tört ki. A hódmezővásárhelyi bu- telliák szövegei Kossut h-ot éltetik, a Bach-korszak szűrei­re magyar címer kerül, a so­mogyi pásztorfaragások a be­tyár vágyálmát tükrözik: zsandár könyörög térdenállva életéért a betyár előtt. ■ A tanult művész műalkotá- S sa- rendkívül fontos népünk : ízlésének gazdagításában, ; azonban a szocialista kultúrát igazán felvirágoztatni köz­vetlen a népből fakadó nú- vészet nélkül nem lehel., De népművészet alatt nemesi;tan a parasztság művészetét ért­jük, a munkásosztály is kifej­lesztette a maga művészi ba- gyományait, mely sok e$et_.eja a parasztival rokonvonasu. örvendetes, hogy a paraszti hagyományok gyűjtése me.- lett az utóbbi évek során ni’cd többen foglalkoznak a mun­kásfolklórral is. A kettő eevütt kulturális örökségünk ieg- klasszikusabb kifejezője. Év­századok során egy nép egész története rajzolódott ki belő­le. S most sem megalKu.as- ból él múltjának alkotása i ah Nem hátráló szándékkal *e- kint vissza saját múltjára, ha­nem azért, hogy elmonuh ,ssa a maga véleményét sajat tör­ténelméről. Nem ismer pes;.- szimizmust, mint a „képzelt” polgári művészet, a maga egy­szerűségében és primitívségé­ben is magán viseli a halha­tatlanság jegyeit. De nem fenyegeti-e mégis megsemmisüléssel a roham- lépésben fejlődő technika, ipari, gazdasági és kultu;-lis életünk gyors fejlődése9 Bi­zonnyal nem, ha képes krép- n! a család, a falu zárt egy­ségéből s a hagyományokon" alapuló, új szocialista ta-la- lommal töltjük meg. Ha se­gítséget tudunk nyújtani a népi alkotóknak abban, hogy necsak egy szőkébb közösség, művészei legyenek. LIPPENSZKY ISTVÁN Két embör mönt a vásárra, hogy te­henet vögyön. Mindkettőnek vöt hatvan-hatvan forintya. Hát, hogy esött, hogy nem: az eggyik vött tehenet, a másik nem. Haza­felé is eggyüt gyüt tele. Ütközben aszónál az eggyik: — No, nem tu­dom, mit szól ott- hun az asszony, hogy nem vöttem tehenet! Rámondi a má­sik: — Ért mög ászt nem tudom, mit szól ahhó, hogy vöttem! Teneköd legalább van pé- zöd!... De tu­dod-e, mit? Itt van egy nagy, dudra (kövér) bó­ka! Ha mögöszöd, tied lössz a mar­hám! Az mög gonduta magába: — Pézöm van, lössz marhám is! Avva kezet csa­pott: — Jóvan, mög- öszöm! A felét mög is ötté, de a másik ■ ■»■wBBBBBBBBBBBBB*»*»» ■•«■■■«**■■ •■••■s felét má sehogyse■ bírta vóna lenyel- j ni. Aszondi a má- : síknak: — Ha a másik» felét mögöszöd, • visszaadom a mar- : hát! SMETANA — Gondolatok egy cseh opera-filmrol — Bedrich Smetana — aki a múlt század kiváló cseh zene­szerzője — élete és munkaia tárul elénk megkapóan szép pasztelszínekben. S miközben a film időrendi sorrendben hűségesen követi Smetana életének útját, eközben be­mutatja legszebb operáit. S nemcsak a művek születését FATORHNIYOK A szentlőrinci Művelődési Ház színjátszó csoportjának előadása Emlékezni a múltra — ta­nulságot, figyelmeztetést je­lent. Tanulságot jelent a Horthy-fasizmus utolsó évei­nek felelevenítése is, melyek­ben Zilahy: Fatornyok c. drá­májának hősei vergődnek. Mi még emlékszünk rá, a fiatalo­kat csak a közelmúlt esemé­nyei taníthatták meg részben a nagy tanulságra: a haza- szeretet, a nemzeti érzés túl­fűtött szenvedélyekké váló felszítása nemcsak az egyes népek békés együttélésének égkörét mételyezi Vneg, ha­nem belopakodik a' családok életébe is, testvéreket állít egymással szembe, széttépi a hitvesi, szülői és gyermeki szeretet szálait. A legszentebb érzések tüzénél a nép el­lenségei a múltban éppen úgy, mint ma, saját pecsenyéjüket akarták és akarják megsütni, ezrek és ezrek mérhetetlen szenvedése árán. Zilahy Lajos darabjának színrehozását ma időszerűvé teszi az a figyelmeztetés is: számoljunk mindig a haza, a szülőföld, a gyermekkori em­lékek szeretőiével. Ápoljuk a néphez és a szülőföldhöz rög­zítő hagyományokat, érzelme­ket, melyek nagy és nemes tettek forrásai, ha nem to* .ul- nak szélsőségekbe. A darab megértését segítette az a né­hány mondatos bevezető, mely helyesen teremtette meg annak a kornak légkö­rét, melyben a dráma szüle­tett, A darab szemléletének he­lyenkénti hibái ellenére is jól választott a szentlőrinci Mű­velődési Ház színjátszó együttese, amikor alap­vető eszmei mondanivalója miatt műsorára tűzte a Fator- nyok-at. Nem süllyedt a ma anny'ra kísértő, kétes értékű, vagy teljesen értéktelen nép­színművek színvonalára. — Olyan művet elevenített fel, amelynek van mondanivalója a ma számára is. Helyes volt a választás azért is, mert erőfeszítést igénylő alakításokat követelt meg a szereplőktől. S hadd mondjam el mindjárt: e nem kis feladattal sikeresen bir­kózott meg a lelkes együttes. A darab nem bővelkedik drá­mai jelenetekben. A drámai feszültség inkább a szereplők mondanivalójából, magatartá­sából adódik. A mondanivaló­ból áradó feszültség végigvo- rvlt a darab egész előadásán. A szöveget jól megtanulták, szépen mondták el a szerep­lők. Ezzel a feladat első ré­szét példamutatóan oldották meg. Legtöbb esetben a mondani­valót a szerep jó megértésé­ből fakadó mó1 v átólés fűtöt­te. Különösen Csobán Jenőné Klnri-ia volt meggyőző. Első színrelépésétől kezdve az utol­só jelenetig művészi alakítás­sal támasztotta alá a darab eszmei mondanivalóját. A há­zastársak közötti feszültség fokozódás1'* a■/. ö játékában éreztük töretlenül. Férje: A cseh zeneirodalom kiemel­sz is gonduta} kedő alakjáról készült film magába: ! bemutatóját láttuk a héten. — Jó beszél! ■ Ha most elöljáróban summáz- Mögmarad a tehe- ■ n§nk véleményünket, ezt 71(37711 S Visszaszól neki- • mondanánk: ez az új operá­ja* : film különleges műfajának — Hát jó, mög-: erényeit és hibáit egyaránt _ őszöm! : felveti és ezzel együtt gondo- érzékelteti, de azon túlme­Mög is ötté. így ; latokat és problémákat tá- nőén az operák részleteit is a oszt mind a kettő « maszt. . szó szoros értelmében meg­ingyen ötté mög a j Lássuk azonban elsőnek, eleveníti a filmnek színfala­kokéi. : mit is mond filmünk? kát és díszleteket szétfeszítő eszközeivel. így kel életre a Brandenburgiak, a hűbéri el­nyomás szabadságharca, majd a hazánkban jól ismert víg­operája az Eladott menyasz- szony és talán legszebb műve Dalibor. Smetana élete és munkája egy soha meg nem alkuvó művész hitvallása a realista népi művészet mellett és így lesz a nemzeti kultúra apos­tola és harcosa. A magyar néző akarva-akaratlan meg- átja a hasonlatot: ami ne­künk magyaroknak Erkel Fe­renc, az a cseheknek Smetana. De túl az eszmei analógián ez a film a mi „Erkel” fil­münkkel közeli rokonságot mutat. Sőt! A filmművészet patikájában azonos receptekre készült a „Verdi” és a „Pucci­ni” is. Itt vetődhet fel tehát a kérdés: helyes-e a nagy ze­neköltők életrajzát felvázolni és megtűzdelni műveik kira­gadott részleteivel. Vajon nem volna-e helyesebb, inkább azt az irányt tovább fejleszteni és folytatni, hogy a film és zene művészei inkább egy teljes operát filmesítsenek meg. (Gondolunk például a „Truba­dúr” hatalmas sikerére). A rendező: Václav Krska ismert név a cseh filmgyár­tásban. Korábbi alkotásai „A nép művésze”, „Egy katedra története” magas művészi színvonalról ' anúskodnak. Eb­ben a filmjében min! ha érez- né az előbbiekben ismertetett nehézségeket, és úgy látjuk, hogy a zene kihangsűlyozásárn törekedett. A jól válogatott operák zenei részletei mellett meg kell említenünk a ragvo- gó színes képeket, a pazar kiállítású látványos j.’.netek gazdag bőségét. í (m—z) Kriegs mérnök (Bucsky Mi­hály alakítása) nyugodtanb temperamentumu játéka meg- győző, azonban az első felvo­násokban a házastársak kö­zött lappangó feszültség meg- éreztetéséhez játékával ke­vésbé járul hozzá, mint az utolsó felvonásban, Az érzel­mek magatartásbeli kifejezé­se a dicsérendő, de néha indo­kolatlan mértéktartása miatt helyenként — különösen az első részben — nem segíti eléggé a darab megfelelő lég­körének kialakítását. Alakí­tása a II. felvonástól kezdve egyre inkább megszabadul et­től, és a drámai kibontakozás­nál már nem érezzük a mon­danivaló és játék egységének hiányát. Árpádot, a mérnök érett­ségizett fiát Kovács Mihály játszotta. A fiatalos lendüle­tet, ifjúkori idealizmust, a nagyapával és a szülőkkel való néha cinkosságig menő kap­csolatot és az ifjúkori botlá­sokat jól érzékelteti. Játékán helyenként érezhető némi bi­zonytalanság, ami abból adó­dik, hogy ilyen komoly alakí­tásra ezelőtt nem Igen lehetett alkalma. Borczay Imre szerepében Solti István, Kálmány Balá­zséban Szalai László nyújt emlékezetes játékot. Solti Istvánnál kevésbé, Szalai László alakításában jobban érezzük helyenként a mondani való és alakítás nem teljes összhangját. E kis hiba el­lenére is játékuk nagymérték­ben hozzájárult aa előadás megérdemelten nagy sikeré­hez. Tóth Sándor Ottó alakítása rendkívül jól sikerült. Pél­dája igazolja, hogy aránylag kis szerep meggyőző, művé­szi előadása is feledhetetlen­né válhat. Ugyancsak jól il­leszkedett az együttes munká­jába Tóth Sándorné Jankó-; ja és Solti Istvánná Irén-je is. A kacér Janka és a riadt Irén rövidebb szerepükkel fs jó alakítást nyújtottak. Di­cséret illeti a többi szereplőt: Preiner Mihályt, Rosenberger Andrást, Orovica Józsefet és Kimmel Rudolfot is. Szép já­tékukkal elősegítették, hogy sokáig emlékezetes estet tölt­hettek a szentlőrinciek a köz­ségi Művelődési Házban és a MÁV Kultúrotthonban meg­tartott előadáson. Nem az első eset, hogy a szentlőrinci Művelődési H-*z színjátszó együttese lelkes és színvonalas munkájával ko­moly, művészi élményben ré­szesítette nézőit. Emlékszem még a Légy jó mindhalálig, a Háry János és A kőszívű em­ber fiai előadásaira. Mél'án sorakozik az említett művek jó előadásához a Fatornyok tolmácsolása. Bízom abban, hogy a körútra készülődő cso­port a Fatornyok vidéki elő­adásaival, a Pygmalion s az Ármány és szerelem terve- zett színrehozásával öregbíti jó hírnevét, Lcmle Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom