Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-03 / 53. szám

6 NAPLÓ 1957. MÄRCTTTS t, KENDE SÁNDOR: A SZÜRKE EMBER Kollégái már mind haza­mentek. Titkárnője türelmetlenül és tüntetőén harmadszor veszi elő kézitükrét, ajkán újból és újból húz egyet a kis pirosító rúddal, és szemrehányón, ki­tűnően a karórasziját igazít­ja. Jó, hiszen holnap is van egy nap. Ekkor kopog valaki. Szinte belopózik az ajtón, s ott mind­járt megáll, még a kilincset fogja. Szürke. A kabátja, kalapja, a kesztyűje Is szürke, fekete cipője poros. De ő maga is; mint az előszobái, délutáni ho­mály, mellyel ott, stz ajtóban tehetetlenkedve, majdnem egybeolvad. Csak a szeme, — az nem szürke, a színét ugyan nem látni innen, de olyan, hogy... szóval abba bele kell nézni. És megszólalt — Ügyvéd úrus Jóestét kí­vánok . .j — Jóestét. De kérem j ü — mégse tudja azt mondani, hogy a hivatalos idő letelt, úgy áll ott az ajtóban az a szürke ember. — Mert kint a tábla, hogy; ügyvédi munkaközösség.^ — Persze, igen, kérem —, hebegi, de ebben a pillanat­ban a telefon szólal meg. A titkárnő Ingerülten nyúl a kagylóért, előbb azonban han­gosan visszacsapja kesztyű­jét a táskájába, aztán hálló- zik, majd átadja: — tessék! Rövid, másfélperces beszél­getés, hivatalos, emelt han­gon. Aztán az ügyvéd a most­jött emberhez; — A kliensek, kérem. Elné­zést. Ha az ember itt marad tovább, igen, csak egy perc­cel tovább, akkor már elve­szett, se vége se hossza. Ez kegyetlen célzás volt, ennyire meg sem érdemelte, akinek szólt. S ráadásul még a kisasszonynak is odamond- ja: — Rakódjon el kérem, és hagyja a telefont: nem va­gyok már itt. Az ajtót lesz szíves..: — Akkor én talán majd holnap... — próbálkozik az ügyfél. — Igen, jó, holnap, nagyon szívesen, — de közben felnéz rá: — azaz, most már..; tes­sék kérem. Mindegy. Itt va­gyok. A kisasszonynak: — Jó kérem, menjen csak. Jóestét. És tiszta ív fehér papirost terít maga elé. Az ember most már az író­asztal előtt áll (hogyan került az ajtótól idáig? — olyan csön­desen, hogy nem is lehetett észrevenni), — ülne éppen le, de gyorsan visszaegyenesedik: — Ne, azt kérem ne.ü — Hogyan...? Doktor Stren­ger Dénes vagyok. Paran­csol? — Igen. Azazüs — Gyor­san, mellékesen mondja’: — Novák Péter vagyok. A ^papírlap felé nyúl, az ügyvéd félreérti mozdulatát, és kezet fog vele: — Tehát.!,? — Azt ne.! i — Nem értem; — A papír!;i — Tényállás. Ahogy ön elő­adja. — Ha doktor úr, az ügy­véd kartárs írni tetszik, akkor én nem tudok, izé, előadni. — Kis csend. — Kérni szeretném csak. Doktor Strenger leteszi a tollat, s a papírlapot a mappa alá csúsztatja. És vár. Novák Péter leül hát. S azonnal kimondja: — A lányomat szeretném vissza. A kislányomat. ö, az ügyvéd nem lepődik meg. Egykedvűen, hivatalos­kor* olyan néz, hogy a tárgya­ló fél valóban azt hiszi: ér­dekli az ügy. A tényállás. — Azért jöttem csak ide, mert akkor is, a válást is az ügyvéd kartárs intézte, akkor ugyan még nem itt volt, a közösségben, dehát én azért már csak megkerestem. Nem emlékszik rám, persze, hogy nem, ezer az ember, nagy a város, sok a baj, az mindig sok. A válásom. De arra tet­szik emlékezni, hogy ő húsz évvel fiatalabb nálam. Tessék mondani: nagy szégyen az egy férfinek, ha ennyivel öre­gebb az ember. .? Elváltunk. Három éve. Nem kell rá em­lékezni. Férjhezment, hogyne, tizenkilenc éves volt akkor. — Emlékszem. — Ö mégis! Milyen kedves a doktor kartárs. Én a kislá­nyomat szeretném vissza, ahogy mondtam, a Zsuzsiká­mat. Az ügyvéd mindkét tenye­rével végigsimit maga előtt az asztalon: — Az a ténykörülmény, hogy a leánygyermek anyja újból házasságra lép, egyma­gában nem indokolja a jog­erős bírósági végzés megvál­toztatását. — De kérem, nemcsak há­zasságra lépett ő, hanem el­ment, elmentek, így mondjak ugye: Ismeretlen helyre, bo­csánat, külföldre, én tudom, kérem, biztosan tudom. — Miért? Elveszítette a munkáját? A szürke Novák Péter vé­gigdörzsöli mindkét szemöl­dökét. Ahogy az ablakon túl egyre sötétedik, most látni csak a lámpafényben, hogy a haja is szürkül. Két ujjával a két szeme fölött a lüktető ért szorítja, és szinte csak le­felé beszél, mintha nem is akarná, hogy hallja valaki: — Jól dolgozott, ő is, a fér­je Is. Nem veszítette el a mun­káját. ö nem. ök nem., j — ök nem...? — Elég, ha én;Sj És sietve belekap a szóba, nehogy az ügyvéd nagyon cso­dálkozzék: — ...mert ilyenkor, leépí­téskor ugyebár mindig szám- baveszik, hogy kinek van csa­ládja. Ez az igazság, be is kell látni. Én egyedül élek, azt mondták, nincs senkim. így hát én, igen..! — És most visszakéri a Zsu­zsikát. — Azt igen. Nagyon kérem. Doktor Strenger megfeled­kezik egy pillanatig arról, hogy az ügy hivatalos; — nem is vélemény hát, csak egy zsúfolt nap utáni sóhaj ez a pár szó: — Még ha maga ment vol­na el... — Azt ne tessék mondani doktor kartárs, az egyáltalá­ban nem lehetséges. Más az, hogy ők... ök fiatalok. Én még azt tanultam, de hiszen ügyvéd úr is, ml még abban nőttünk fel, hogy: légy híve... És ugye, hazáról, meg család­ról tanultunk, nekünk az ősz Hunyadi vezér és Széchenyi egészen más volt, ehh, de mi­nek erről beszélni is, öregek vagyunk, de, kérem, így van. ök meg valahogy nem Jól tanultak ezekről a dolgokról, nem tudta őket idekötni a munka sem. Hiszen látja. Hogy miért... miért nem... ? Bocsásson meg, nem állás kérdése ez. Így hát én itt za­gyok, ők meg... És ezért ta­lán visszakaphatom most a Zsuzsikát, öt éves, a nagy­mamájánál hagyták. — Hogy a jogszokás alap­ján miképpen dönthető... — nem fejezi be a mondatot. — De ön most, kérem, elnézést, j jövedelem nélkül... — Ez sem döntő, ügyvéd kartárs. Ml már éltünk nehéz napokat. Az ügyvédi megha­talmazást talán aláírhatom, anélkül ugye nem lehet. fiatat kották «e* T É L Lobog a tél fehér, gyolcs rongyaival, nagy vásznait teríti, hőszín festék a föld s göthös útjait táncos ködökig keskenyiti. Köpcös kazal — kerek a talpa —, vár és topog, türelmes, szelíd; mered belőle a szalma: mint kuvasz borzolja vacogva szőreit. Sovány füvek mögött a büszke tőke, jövőre piros gerezd! Barázda közt fogad a karcsú kőrő: majd őszre újra szakállt ereszt. Ni, peng a fagy! A víz a kék, vadezüst páncélt magára ö'ti, de fenn. a gágogó vadlűd-rai szárnyát puffadt nagy vánkosokba törli. Köhlnt a domb s fe’szállnak mind a varjak, kerengnek bő csanatban. majd ágra hullnak otí ülnek reggelig, eleveznek a pirkadatban. A fagy finom újlakkal csengő deret sző fák s csupasz bokrok közt — de látom! S hogy ne r1 asszam, hallgatok a kibomló, feslő jelek közt. ARATÓ KAROLT Mindig eszembe juísz Borongó, őszi napok idéznek újra; ahogy eső-szálakon át láttalak — siettél a megfakult Tálhoz lapulva, s vitted szívedben ébredő vágyadat. Felém villant a bokád fehérje néha; ahogy ugrottá! a pocsolyákon át, rád hintette fényét az ég nyi'adéka, s vitted hajadban a rétek illatát. Tavaszi szc’ek fodroztak ruhádon, s. esőcsnbogású, virgonc énekek. Gólyahír nyílott ki nyomodban, a sárból vízcscpp-gyöngy szirmok, fénylő levelek. Majd a zápor elmúlt, széttörtek a felhők, és rré~ed hirtelen fe’szívott a fény — azóta bo’yongok egyedül, tekergőn, fakó, őszi utcák álmodó kövén. KISS DÉNES tálinkás György: MÁRCIUSI MESE Erzsikét a nagy, komor pavilonban min­denki csak Cofinak, copfodnak becézte. Még a nővérek, az orvosok sem kerülhették el anélkül, hogy ne incselkedtek volna vele, amikór a reggeli szabad sétákon besurrant a rendelőbe, betegszobákba. Sziporkázó két szöszke copfja úgy leb bent utána, mint az ara­táskor font szalmakoszorú. Még a lábadozó betegek is kötekedtek vele. Meg^meg-biUentet- ték, meg is ráncigálták a két kacérkodó copf­ját, persze csak egy picit, éppen csak annyics­kát, hogy Cofi nevessen és megmutassa mind a két sor apró, fehér fogát. Cofi tizenkét esztendejének komolyságával, gyerekségével tett-vett, segített, vígasztalt, ahol szükség volt rá. Friss vizet öntött a vá­zákban kandikáló virágokra, és gügyögő han­gon vígaszalta a lázzal küszkődőket. Ilyenkor elmesélte Gerllce legújabb csíny- tevéseit. Hogyan szoktatta hozzá, hogy reggelenként a kerti ciprus tetején várakozzék, amíg 6 há­romszorosan befonja a hajat, és a vajas zsem­lye apró báránykáit hogyan szedegette le a te­nyeréről.. . De azért elpirult, ha azt is hozzáfüllentette, hogy Gerllce újabban nem a ciprus tetején al­szik, hanem éjféli órán beröppen a szellőző­ablakon és a párnáján a szétbontott hajából készít magának fészket hajnalig. Ezt a históriát csak azoknak mesélte el, akikről feltételezte, hogy úgysem néznek utána. Cofi már közel két éve lakója a szanató­riumnak és feleannyira sem köhög, mint a többiek, ügy tudja, csak azért tartják ennyi ideje bent, mert a mamája tüdővészben meg­halt és az édesapja mostohát vitt a házhoz. Ezt Márta nővér mondta egyszer, amibe bele is nyugodott volna, ha Károly bácsi — u^ert hány hét múlva a láthatatlan sugár újra csak megtalálta és újra azon a helyen... Ilyenkor segítséget küldünk a parányi hadseregnek és ezt te mindig rossznéven veszed... Pedig az a kis tüszúrás, hej de sok Gonoszt kergetett már világgá... Cofi, ha tartott is Gonosztól, nem respek­tálta annyira, mint az injekciót. Es ha kellet­len meg is adta magát, azzal vigasztalódott, amit Márta nővér mondott neki ijesztésül a sok-sok csipeszről, a villogó késekről, a gumi­abroncsos műtőasztalról, amelyekre akkor ke­rül sor, ha már nem segíthet a fényes tű. Cofinak volt is egy példánya Gonosz fény­képeiből. — Károly bácsitól kapta, — de Go­nosz hangja is meg volt örökítve, egy marokra- való magnetofon-szalagon. Egyszer a rádiótól járt náluk egy magas, szeplős orrú, aki Márta nővérrel, a Károly bácsival, meg vele beszélgetett és többször meg is csipkedte az arcát, amikor elrontotta a mondókáját. Azért mégis kapott ajándékba egy csomó szalagot, igaz, csak azért, mert azon rajta ma­radt a köhögése és azt nem akarta magával vinni a szeplős orrú. — De nem is baj, mert Károly bácsi azt mondta, hogyha meggyógyul, legalább fogságában tarthatja Gonoszt. Aztán jött március, minden Gonosznak far­sangja ... Hajnalonként visszhangzott a sok terem, a folyosó a köhögéstől — mintha a nagy pavi­lon köhögött volna fuldokolva... — még tán bele is görnyedt egy picit... Márta nővér sem nevetgélt már és Károly bácsi is, meg mindenki gondterhelten járta a szobákat. Cofi nagyon félt márciustól, mert ilyenkor egyre több vaságy mellé odakerült a fehér spanyolfal, és akit mögüle kivittek, az csende­sebb volt az üresen otthagyott ágynál. Azért ha félt is, neki volt miért várnia már­ciust, mert vele együtt megérkezett Gerlice, és elmesélhették egymásnak téli élményeiket. Gerlice hamar végzett a fészekrakással a nagy ciprus tetején. Csak néhány elkorhadt gályát cserélt ki. Cofi talán sohasem várta úgy Gerlicét, mint ezen a reggelen. Mindent gondosan előkészí­tett az idei első találkozásra. Még a hóvirág­ról sem feledkezett meg. Gonosz fényképét, meg a magnetofon-szalagot is jól látható hely­re, a kis éjjeliszekrény tetejére rakta a vajas zsemlye mellé. Arra meg különösképpen vigyázott, hogy Ilust, a szomszéd ágy lakóját fel ne ébressze. — A múltkor a délelőtti viziten úgyis beárulta Károly bácsinál, hogy már kora reggel mász­kál, ablakot nyitógát és kikukucskál a parkba. Azóta Márta nővér naponta sokszor benyit hozzá, és sokkalta többször hőmérőzi is, mint a többieket, — pedig igazán nincs is olyan nagy láza, csak valamivel erősebben köhög és csak tegnap nem ette meg az ebédjét. A va­csorájával meg volt elégedve Márta nővér, mert üresen találta a kis tálat, és Ilus sem Megjelent Kodolányi János .... - .„Boldog békeidők” és Orsi egyedül ő szólította tgy a professzor urat - ''Ferenc; „Aranylakodalom” c. nem csóválná mindig a fejét, amikor a röntgen reeAnve felvételeit nézegeti: — a kép gravis... a fo­lyamat progrediál— aztán mondott még mást is, de olyan halkan, hogy nem értette. Annyiszor hallotta már, hogy hibátlanul utána ismételte, de Károly bácsi le tudta for- ,i könyvesboltokba Székely Jú JÍ4..1 —. r lm L <■ jn ák m aw/tMi n a/tm *' ....... dítani az 6 nyelvére is, ha néha szemérmesen megkérte rá. — Nézd Cofi — és felkattantotta a fényt a Jm|nykötete. kifeszített film mögött. — Itt a szív fölött látsz ___ eg y lúdtojásnyi fehér foltot ...ezt mi cavum- hőnyi'Nándor: „Szíriát __ na k mondjuk..., de nevezzük el magyarul ii0pai” c. műve és Petőfiről irt Gonosznak ... Gonosz két éve lopakodott be arra a helyre, ahol most is látod, csakhogy ak­korka volt még, mint egy húszfilléres... És úgy-e látod körülötti a sötétebb kerítést... fz meg egy hősiesen ellenálló kis hadsereg, tmely körülfogta a Gonoszt, és két éye csatázik bele... Volt rá eset, amikor úgy látszott, nintha Gonosz kereket oldott volna, de né­cZrnk mälieii^lbaL Pécsi írók új könyvei A pécsi írók mesegyűjtemé- nye, a nagysikerű „Hetedhét fország” ismét kapható. A közeljövőben kerül a lia: „Bartók tanár úr” c. köny­ve, és Galsai Pongrác tanul­Nyomtatás alatt van tanulmánya. Készülő művek Csorba Győző május végéig befejezi Göethe: Faust II. ré­szének fordítását, őszre új verseskötete jelenik meg, Hencidától Bonddálg címmel mesegyűjteményt tervez Szől- lősy Kálmán. Humoros hor­gász-regénye is hamarosan el­készül. Kende Sándor regé­nye egy kiemelt káderről szól, akit olyan feladatkörrel bíz­nak meg, amely erejét, képes­ségét meghaladja. Ennek fel­ismerése és a megfelelő segít­ség elmaradása törést okoz magánéletében Is. Pákolitz István „Altató” címmel gyer- Vd,.. mekverseket, verses meséket OS2. ír. A Dunántúli Magvetőnél vár kiadásra „Szüret” c. ver­seskötete. Szántó Tibor nap­jaink problémáival foglalko­zó filmforgatókönyvet ír. Vö­rös Márton történelmi regényt ír az ifjúság számára. Kalász Márton új vevseskötetet állít össze. Bárdost Németh János „Telihold” címen válogatott verseit gyűjti össze. Géczy Jó­zsef „Árgirus királyfi” c. me­sekönyvét írja. L lppenszky\ István „Válaszút” címmel mai(> témájú drámát ír. Leszkó Mar­git novelláiból állít össze xö-i tetet. Mészáros Ferenc elbe­szélés-kötetén dolgozik. Fá­bián István „Kis irodalomtör­ténet” c. könyvét írja. Gyenis József elbeszéléseit gyűjti kö-|i tetbe. Futaky Hajna befejez­te Rákócziról írt drámáját. Most mesejátékot ír a közép­kor egyik jellegzetes figurá’á- ról, a népmesékből, mondák­ból ismert garabonciás diák­ról. Borsos József a diákélet­ből vett témát dolgoz fel kis­regényében. Galsai Pongrác Cholnoky Viktorról, Pap Ká­rolyról stb, ír éjabh tanul­mányt. árulkodott, mert nagyon szerette a kakaós te}­berizst. De megérkezett Gerllce fényesen, kecsesen. Tollain szikrázott ajándéka, a csípős márciusi napsugár, amelyet a ciprus tetejéről hozott, egyenesen Cofi párnájára. Aztán beszélgettek, sokat beszélgettek és közösen csipegették fel a vajaszsemlye báránykáit... Jaj, de nagyon várta Cofi az ilyen reggele- két, pedig már egyre jobban kimerült a ven­dégfogadástól ... Nagyon nehezen szánta el magát, de egyik este Ilust is beavatta titkaiba, pedig az csak egy hete a szomszédja és mindig átaludta az ő találkáikat. Most már Ilus lopakodott hajna­lonként ablakot nyitni és a maga zsemlyéiből is hozzájárult a lakomákhoz. A legcsodálatosabb mégis az volt, hogy Márta nővér Is megtudta a titkot. Cofi csodál­kozva pislogott ki egyik reggel a paplan alól, amikor Márta nővér zajtalanul ablakot nyitott, és Xábujjhegycn kisurrant a szobából. Amiken Gerlice elment. Károly bácsi ült az ágya mellé. Pedig messze volt még a vizit ideje. Nem szólt semmit, de nagyon szépen, na­gyon szomorúan nézett és sokáig szorongatta Cofi vékonyka csuklóját. Cofi sem szólt, pedig szerette volna meg­kérdezni, miért olyan nagyon hideg Károly bácsi keze. Arra is szerette volna kérni, hogy cseréltesse ki a paplant, mert Gonosz az é*ie>l ólmot rakott mind a négy sarkába. De inkább hallgatott... Félt, hogy Gonosz újra jelent­kezik és számonkéri az drulkodásért. Gonosz azonban hálátlan volt és aznap éjjel újra jelentkezett. A magnetofon barna szalagjáról tekeredett elő, s a fényképéi ír odatette Cofi paplané-a. — Es hogy gúnyolódott!... Szétkergette a kis hadsereget, és fuldokolva kacagott, amikor azok rémülten meghúzódtak a paplan ráncai­ban... Hogy erőlködtek a kis vitézek, ami­kor az ólmot ki akarták cibálnl a paplan sar­kaiból! ... pedig Károly hácsi is segített a kis fényes tűvel, mégsem mentek semmire. Es Márta nővér? ...Ö, hogy küszködött 6 is... Amikor látta a csüggedő, verítékező kis hősö­ket, vizes lepedővel kelt segítségükre... Go­nosz meg csak kacagott, és apró hurkokat kö­tött a szalagon, de még nem rántotta csőm óra, mert Gerlicét várta... És jött is Gerlice, de nem fényesen, kecsesen... Harciasán, csattogó szárnyakkal jött és bírókra kelt Gonosszal... t Hajnalig tartott a küzdelem... Már-már úgy látszott, hogy Gerlice lesz a győztes, de Gonosz ravaszon csempészte rá a hurkot, elő­ször a két lábára, aztán a szárnyaira, és ami­korra a ciprus tetején a kelő nantól meggyűlt a fészek, Gerlice már csak vergődött... Amikor behozták a fehér spanyolfalat, Cofi csak annyit látott, hogy szeme elől elkerítik Gerlicét... Már tudta, mit jelent ez... Tudta, hogy Gerlice meg fog halni... Es két pilláján két barmatcseppel elsírattm Gerlicét,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom