Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-12 / 36. szám

( 2 NAPLÓ 1957 FEBRUAR 1* Újra lesz tsz Mekényesen í Négy év - Emberölésért ^ A tsz-irodába J hiába i. .... megyek. Az igaz, hogy a tábla még kint Van: „Uj Alkotmány Termelő- szövetkezet, Mekényes”, de bent az elnök helyett a felszá­molási bizottsággal találom magam szemben. Feloszlott a ták: „Ez a rendszer úgyis meg­bukik. A kivitt jószágok áfát nem kell visszafizetni!” Megbolygatták az embere­ket, akiknek egy része mind­járt cipekedni kezdett. A sze­gényparasztok és a németség egy része még ekkof is kitár* _ . „ ^ A pécsi városi bíróság %keü a nagyobb jövedelem# hétfőn délelőtt vonta fele- is. Dömötör Józieefíiek a nap- lő$&égfe Tömsz Ven col hu- számba járás helyett az idén is szonhét éves pécsi villany­---------­--------------— eves irctsi viiutuy­keli a tavaly másodmagával szerelőt, a DÉDAsZ volt megszerzett 35 mázsa búza, 12 < dolgozóját, gondatlanságból ezer forint készpénz, 12 mázsa r— ...... “—*r---, ---okozott emberölés, valamint ^ mázsa lóhere, 7oJ lőszerrel és fegyverrel való kiló cukor, vagyis a havi 1 600 mekényesi termelőszövetkezet, tott a szövetkezet mellett. Fájt —1 800 forintos biztos jövede­amelynek híre nemcsak a me­gyét, hanem még az országot is bejárta! nekik csakúgy mint a szegény­parasztoknak a tsz-vagyon széthurcolása, ezért január lem. — A tavasszal újból közösen 1 dolgozunk! Nem 2.000 holdon, < — Hol az elnök? — kérdem elején össze is jöttek húszon- mint eddig, de lesz termelőszö­a bizottság egyik tagjától. — Zsiga elvtárs még ma hem volt itt. Biztosan odahaza van! — felel egy szőke, sovány fia­talember és megmagyarázza a falu melyik részén találhatom meg Zsiga Sándort, az Uj Al­kotmány volt elnökét. A falu csendes. Az egyik ház előtt éppen most szállt le jó* néhány ember a kocsiról. Jó- kedvűek. A lovakon szép új szerszám — bizonyosan a vá­sárról jöttek. Nagy vásár Volt Sásdon. Különösen a lovaknak Vólt nagy kelendőségük. Ez abból is látható, hogy az úton minduntalan lovakat, csikókat vezető emberekkel találkoz­tunk. Es a lóvásár jó jel, külö­nösen most. Veszik a lovakat a középparasztok — de nem Ve­szik a szegényparasztok. Mit kezdjenek velük a pár höld földjükön, miből tartsák el őket, leennék még a háztetőt is a fejük fölül.:« Zsigáékhoz rosszkor jöttem! Amint belépek a szobába, ott látom' Zsiga Sándort az asztal mellett, arcát tenyerébe te­metve, az ágyban meg ott fek­heten, hogy újból megalakít­sák a termelőszövetkezetet. géppisztólyosok még ek­kor is léteztek. A hír hallatá­ra megjelentek Mekényfcén és kihirdették: „Aki szervezkedni próbál, azt kinyírjuk!” —* De azért lesz termelőszö­vetkezet ühk! — mondja Zsiga Sándor és sorolja, hogy kik je­lentkeztek már: Sándor Lajos, Nemes Gábor, Danes József, Fent József, Dömötör József.:. összesen 14 család 26 tagja akar újból közösen gazdálkod­ni, — Nem kényszerítünk sen­kit, hogy jöjjön közénk, de bennünket sem kényszeríthet senki ezután, hogy ezt, vagy azt vegyük be. Elegünk volt ebből a kényszerből! — fakad ki Zsiga elvtárs. — Megmutat­ták ennek a tarthatatlanságát az utóbbi események is. Ne­künk kell a termelőszövetke­zet, kell a 83 holdas halastó, a budapesti stand, a halászcsár­da, a méhészet, a gyümölcsös, a tyúkfarm, a szőlő —- mind, mind, amit mi építettünk i: j vetkezet 500 holdon és nem kell napszámba járnia egyet­len becsületes szegényember­nek, Vagy kisparasztnak sem. És most már mintha nem lenne olyan kemény Zsiga elv­társ arca. Komolyan néz most is, de szeme sarkában ott buj­kál már a mosoly. Mekényesen is fegyveresek, vagy fegyvertelenek kergették szét a termelőszövetkezeteket, gok helyen még azt Is mond­ták: „Ne féljetek, menjetek csak széjjel. Meglesz a megél­hetésiek, lesz majd nálunk jó|t visszaélés büntette miatt. Tömsz Vencel 1956 novem­ber 16-án az Ä/1 helyiségé­ben mint villanyszerelő dol­gozott. Ezt az alkalmat arra használta fel, hogy az egyik szobából pisztolyt és több mint 100 töltényt cltulajdo­nítson. A fegyvert és a lő­szert magánál hordta, sót 1936 november 17-én, a vál­lalat Pécsszabolcson lévő pihenőjében két lövést adott le. Az egyik a mennyezetbe fúródott, a másik pedig Érdekes az élet. I At-\ Schmidt Ervin nevű mttnka- ---------------------------- előtt , társát találta el, aki a hely­sok helyen kényszerrel hajtőt- \ színen meghalt, ták be az embereket a terme- i Tömsz Vencel bflncsclek- lőszövetkezetbe. Az elmúlt hó- 5 ménvének elkövetése után napokban több községben, így J kiszökő!t Ausztriába. Amikor ar ról értesült, hogy a kor­mány amnesztiát ad a kül­földre távozottak részére, visszajött Pécsre és a rend­őrségen önként jelentkezett. A pécsi városi bíróság napszám!” Es most senki sem t 'T’^msz Vencelt gondatlanság' kényszeríti a szegény és kíspa-r bol okozott emberölés, va­« — > , l ! /IcnAfkunl án f „ n. w n -na­rasztokat, de másokat sem a szövetkezésre és mégis szövet­keznek. Szövetkeznek, mert nekik nem keli a „jó nap­szám!” lamint lőszerrel és fegyver­rel való visszaélén büntette miatt, bűnösnek mondotta ki és ezért négy évi börtönre ítélte, egyes jogaitól pedig Szalai János# két évre eltiltotta. szik a felesége. Beteg. Mentegetőzöm, de az elnöki elhárít mindent és a konyhába tessékel. i — A termelőszövetkezetről, Mit kezdjek a földdel? szerettem volna valamit halla­ni .:: — Arról lehet beszélni! — sóhajt és mesélni kezd. — 1949. augusztus 20-án 17 család — nagyobbára szegény­parasztok — 34 tággal meg­alakítja az Uj Alkotmány Ter­melőszövetkezetet. Kevés a jó­szág, vagyonuk jó, ha van 150 ezer forint értékű. Az első év elég jól sikerül. Aztán jön 1950—51—52. Ekkor majdhogy n*m éheznek. Rossz a termés, nincs nagy osztalék. De nem csüggednek. Nekigyűrkoznek és nem hiába. Telnek, múlnak a2 évek. Egyre jobban megy a soruk. — Es most mindennek vége. — Hát nem bűn volt?] Mórtdja meg őszintén, nem bűn Völt széthordani ennek a termelőszövetkezetnek 2 és fél milliós vagyonát?! A megjé lent fegyveresek azt harsog Ketten is mondták a napokban, hogy nagy ajándék a föld, csalt legyen belőle. Meghogy alig várják a napot, amikor kii- # mehetnek a határba karót verni a tábla végibe. Ezekután igen el- csodálkoztátott a mi­nap Kosztolányi Gyu­la bácsi beszéde. Az öreg nem máriaké- méndi születésű. A felvidékről szárma­zott ide. S a felvidé­ki ember csendes megfontoltságával beszél a földről, amit a szét ugrasztott Rá­kóczi Tsz most kimér neki, — Mit kezdjek ve­le? kérdi a deresbaj- szú öreg. — Hetven éves vagyok. A fele­ségem Is túl a hat­vanon, méghozzá be­teges is. Szó szót követ. A gyerekeket említem, azok segítenek, ha ő hívja. De nem lehet. Az egyik a katona­ságnál találta meg a hivatását. Főhad­nagy. A másik a fa­luban lakik és Sze­derkénybe . Jár dol­gozni a növényvédő állomásra. Ott neki jó helye van. Vétek lenne hazahívni. De a földet mérik. Talán már holnap, — Mennyit adnak ki? — Tizenkét holdat. S ha még csak a föld, de jószág nincs hozzá. Visszakaptam Volna a lovaimat, de nem vettem át, Mi­nők. — Hát a földhöz! Közelebb húzza a széket s magyaráz­za. Nem tudja, hová tenni a lovakat. Nincs istállója. Ami van, abban a két tehén meg a bikaborjú is alig fér meg. _ Nem számított ő kilépni a csoportból. Elszánta magát, hogy a ter­melőszövetkezetben öregszik meg. Egy gondja Volt csak, a két gyereke. Azért készülődött építkez­ni, hogy azoknak le­gyen, így lett kicsi az. istálló. Pedig ló nélkül 12 hold annyi, mint em­ber kéz nélkül. De Gyula bácsi­nak nem is a lé a gondja, hanem a ter­melőszövetkezet. — Mindig becsülettel dolgozott. Jól érezte magát a csoportban és nem is akart meg­válni a közöstől. — Talán alakul egy másik csoport — mondom az öreg­nek. — Talán — mond­ja lassan — de az is bizonytalan. Sok a tétovázó. Arra nem építhetek öregségem­Igaza van. Této­vázás Ide, tétovázás oda, ennek a bi­zonytalanságnak vé­get kell vetni. Mert Gyula bácsi is, meg még sok gazda asze­rint rendezd be á jö­vőjét. Jőboru Masada művelődésügyi miniszterhelyettes beszéde (Folytatás az 1. oldalról) nulása mellett más nyelvek .elsajátítására is. Beszéde befejező részében értékelte az elmúlt hónapok eseményeiben a pedagógusok magatartását. — A pedagógusok általában nem vettek részt az ellenfor­radalmi cselekményekben. — mondotta. — A pedagó­gusok többsége szilárdan ki­állt a népi hatalom mellett. Nem helyes az, ha a sajtó és rádió csak azokról a pedagó­gusokról ír, akik kétségtelenül és nem is vitathatóan kárt okoztak tevékenységükkel or- tágunknak. A bűnösök bűn­hődjenek, mert így igazságos. De foglalkozzunk azokkal Is, akik a legnehezebb körülmé­nyek között Is kitartottak meg győződésük mellett, a népi ha­talom, a proletárdiktatúra szükségessége mellett. — Bízunk abban, hogy a pedagógusok bebizonyítják; úgy nevelik fiatalságunkat, ahogy azt a munkás-paraszt hatalom tőlük elvárja. iTóboru elvtársnő beszédét a pedagógusok nagy tetszéssel fogadták, majd a beszéd után megkezdődtek a hozzászólásolt. Elsőnek Lóránt Péter kom- 'ói pedagógus emelkedett szó­lásra. Elmondotta többek kö­zött, hogy a pedagógusok dön­tő többsége munkások, parasz­tok fiai, lánya!, fgyhát nem 3s 'ehet más útjuk, mint a szo­cializmus útja. Kérte, hogy bízzék bennük a párt, a kor­mány és a pedagógusok minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy ami volt Magyarországon az elmúlt hónapokban, az többé no Ismétlődhessen meg. Ezután egymást követték a hozzászólások. Számosán fog­lalkoztak azzal, hogy a minisz­térium csak a legfőbb elvi iránymutatásokat adja meg, s mint mondották, ebben a te­kintetben határozott javulás tapasztalható. A részletkérdé­sek megoldását hagyják az is­kolákra. Többen kérték, hogy tegyék lehetővé: a pedagógu­sok megismerkedhessenek más országok nevelési problémái­val is és a jót átvéve, haszno­síthatnák. Többen megemlítették, hogy nem jut kellően anyagiakban kifejezésre a pedagógusok meg­becsülése. A fizetésemelés kérésén kí­vül megemlítették a kerti föld, lakás, stb. kérésüket is. A hozzászólásokra adott vá­laszában Jóboru elvtársnő el­mondotta, hogy az ország gaz­dasági teherbírásának javulá­sával rendezik a pedagógusok fizetését is. Emellett rendezik az óradíjakat, csök­kentik majd az óraszámot. A pedagógusok tanácskozása hasznos volt. Az egész értekez­letből azonban kiesen ’ült c.,y kis „mosakodás” is. Tény az. hogy az eseményekért nem a pedagógusok felelősek S Csak őket hibáztatni egyáltalán nem helyes. De az is tény, hogy sok iskolában kicsúszott a pe­dagógusok kezéből annak ide­jén az irányítás. Sok pedagógus már jóval tisztábban látja a történteket s komoly felelősségérzettel igyekszik munkáját a helyes irányban folytatni. A felelősségérzet fiatalságunk­ért abban is példázódott, hogy javasolták: a pedagógusok kér­jék azoknak az államoknak pe­dagógusait, ahova fiatalkorúak disszidáltak: segítsék elő, hogy kiskorú tanulóink megtalálják a hazavezető utat. Az értekezlet tanúbizonysá­got tett: azt akarják, hogy if­júságunk nevelése méltó le­gyen szocializmust építő ha­zánkhoz. 4 pénzügyi osztály közli: Nem lesz „különadó" Bcremenden és több más községben az a hír terjedt el, hogy az Idén minden hold föld után —■ tekintet né'kül a föld aranykorona értőkére — az állam nyolcszáz forint külön adót Vet ki. A parasztság köré­ben ez a hír — amely még nem tudni kitől ered — nagy felháborodást, bizonytalansá­got okozott. A megyei tanács pénzügyi osztályától nyert értesüléseink szerint a hír enyhén szólva valótlan. A falura szorult el­lenség most Így akar a paraszt­ság között bizonytalanságot, zűrzavart kelteni. A pénzügyi osztályon elmondották, hogy az adózás több mint valószínű ugyanolyan lesz, mint tavaly volt. E mellett szél az is, hogy a parasztságnak az első negyed évben az egész évre kivetett adó húsz százalékát kell befi­zetnie. P 4 II Pravda a magyar eseményekről Válasz az angol képviselők levelére Moszkva (MTI): A Pravda vasárnapi száma közölte angol munkáspárti képviselők egy csoportjának a lap szerkesztő­ségéhez intézett levelét, vala­mint a Pravda szerkesztőségé­nek válaszát; A* Önök levelében a nem­régiben lezajlott magyarorszá­gi eseményekkel kapcsolatban feltett kérdések többsége olyan Jellegű, hogy véleményünk sze­rint nem a Pravda szerkesztő­ségéhez kellett volna fordul- niok, hanem a megfelelő ma­gyar szervekhez, de ha már hozzánk címezték a levelet, el­mondjuk az önök által érin­tett kérdésekben elfoglalt ál­láspontunkat — hangzik töb­bek között a Pravda válaszá­ban. A magyarországi felkelés ei­len' adatmi jellegét még la­punk megnyilatkozásai előtt az akkori magyar vezetők hangsúlyozták. Nagy Imre, akit abban az időszakban a minisztertanács elnökévé ne­veztek ki, és aki mint ismere­te«. '-öbhíekbeh kanit" t a reakció előtt, október 24*én maga II kijelentette a Magyar Távirati Ireddnaki „Fel szeretném használni az első alkalmat és élesen még akarom bélyegezni a nagy ellér fitr(l(talmi provo­kációt, amely a rendszer. tt vf agyar Népközt őr sasig és a ntphnuilnm elten iránytlt, A népi demokráciát, létre* hősiset óta még nem érte Ilyen erőt merénylet, A fel­fegyverzett ellenforradalmi bandák megtámadták az egyes középületeket, a Rádiót, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a pályaud­varokat, a gyárakat, as erő­műveket, munkásokat, alkal- mazoltakat, járókelőket és katonákat gyilkoltak, akik hősiesen szembeszálltak ve­lük”, Az ezután következő napo­kon a felkelés ellenforradalmi jellegét Kádár János és a ma­gyar kormány más tagjai lep­lezték le és bizonyították be beszédjeikben. A Reynold’s New* című angol lap, amelynek hasáb­jain, úgy emlékszünk, önök közül egyesek írnak, ezt írta a magyarországi események kapcsán: „A magyar fasiszták kül­földről Magyarországra özön­löttek.,. Fennáll a lehetősé­ge annak, hogy Horthy és Szálasl követőinek vezetésé­vel szélsőségesen fasiszta rezsim létesül.” Mag ver országon ellenforra­dalmi felkelés volt, amely a fasiszta rezsim restaurációját célozta, és ezt nem látni! a té­nyek el nem ismerését jelenti. Azzal kapcsolatban, hogy Nagy Imre kormánya gyakor­latilag széthullott, a követke­zőket hangoztatja a nyilatko­zat: Nagy Imre azalatt a tizenegy nap alatt, amíg a miniszterta­nács elnökének oceztján állt többízben felforgatta a kor­mányt és az minden alkalom­mal mindinkább jobbra toló­dott. Ez a kormány gyakorla­tilag elvesztette a hatalmat az országban, a parlamentben ülé­sezett és a lakossággal mikro­fonon keresztül állt kapcsolat­ban. A kormány nem volt ké­pes arra, hogy visszaverje az ellenforradalmi bandákat, ami a fehérterror soha nem látott tombolását vonta maga után Budapesten. November elsején a Nagy Imre kormány volt tagjai — Apró Antal, Kádár János, Kos­sá István és Münnich Ferenc — megszakították a kapcsola­tot ezzel a kormánnyal, kilép­tek belőle és kezdeményezést tettek a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány lét­rehozására. E minlBztercsoportnak a Nagy Imre kormányból való kilépésével ez a kormány gya­korlatilag megszűnt létezni mint olyan, és széthullott. A tor radalm i műnk ás- pa rasz t kor­mány jutott hatalomra, amely hathatós intézkedéseket tett az ellenforradalom megsemmisí­tésére. Egy másik kérdésre válaszol­va rámutat a nyilatkozat: Ma­gyarországon a normális élet helyreállítása messze előreha­ladt és Kádár János az ez Irányban aratott Sikereket hangsúlyozva mondotta decem­ber 19-én: „Munkánknak nem lett vol­na sikere, ha nem támogat­tak volna bennünket a szé­les tömegek”. Ismeretes, hogy a Kádár-kor­mány támogatásáról szóló nyi­latkozatot tettek a magyar szakszervezetek, a vállalatok munkástanácsai, a munkásif­júság szervezetei, a hadsereg tisztikara, stb. Ez az igazság, amellyel szemben nehéz ellen­vetést tenni. Még a magyar kormány nyilt ellenségei is kénytelenek ezt elismerni. A katonai tömbökről szólva a nyilatkozat emlékeztet: Az északatlanti tömb agresz- sziv lényege, amely tömbnek szerves része lett Nyugat-Né- metország újrafelfegyverzése, arra kényszerítette a Szovjet­uniót és a népi demokratikus országokat, hogy megkössék a varsói barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtá­si szerződést, mint ezen álla­mok biztonságának szavatolási eszközét. Az élet bebizonyítot­ta, hogy ez szükséges és ide­jén való lépés volt. Ha a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának nem lett volna lehető­sége a varsói szerződésből fa­kadó jogainak felhasználására és arra. hogy megkérje a Szov­jetuniót, nyújtson segítséget a külföldről ösztönzött ellenfor­radalom szétverésében, Európa központjában ma bizonyosan fasiszta rezsim létezne, létre­jött volna a harmadik világ- háböt'ú tűzfészke. Egyik népi demokratikus or­szág sem remélheti biztonságá­nak szavatolását a semlegesség kikiáltásának útján, amíg fennáll az agresszív északat­lanti tömb és a „kommuniz- m«f. elvetésének'1 elmélete s gyakorlata, amíg az imperia­listák beavatkozási politikái folytatnak a népi demokra­tikus államok bel ügyeibe; Ami a varsói paktum Nagy lm. a általi úgynevezett „fel­mondását" illeti, Danda Latifi neved Indiai jogász véleményé­re hivatkozhatunk, aki ezt írta: „Nagy arról szóló nyilatko­zata, hogy Magyarország ki­lépett a varsói paktumból, a nemzetközi magatartás sem- mínö normái mellett sem megengedhető nyilvánvaló megszegése volt a magyar államra kötelezettségeket há­rító nemzetközi szerződés­nek. Nagy váratlan cseleke­dete komoly helyzetet ho­zott létre, amely veszélyez­tette Európa és az egész vi­lág nyugalmát". A magyar események során ismeretessé vált tények egész teljességében mutatták be a szocialista országok elleni ak­namunka gépezetét, amelyet az amerikai dollárok segítségével helyeztek üzembe — hangsú­lyozza a továbbiakban a nyi­latkozat. Az önök levelében az a nyilvánvaló törekvés érződik, hogy úgy ábrázolják a dolgot, mintha az egész magyar nép az ellenforradalom oldalán lé­pett volna fel. Ez nem igaz. A magyar dolgozó tömegek nem csupán, hogy nem támo­gatták az ellenforradalmáro­kat, hanem határozottan fel is léptek ellenük. A munkásosz­tály fegyverrel kezében védel­mezte a vállalatokat, a nép va­gyonát. A parasztság nem ült fel az ellenforradalmi és im­perialista propaganda provo­kációinak és határozottan visz- sZaütasltotta azokat a kísérle­teket, amelyek a magyar fal­vakban a földesúri rendszer feltámasztására irányultak. Teljes határozottsággal visz- szautasítjuk az Önök nyilatko­zatában tett azon kísérletet, hogy a szovjet csapatoknak a magyar kormány kérésére, a magyar nép számára nyújtott segítséget úgy állítsák be, mint „szovjet beavatkozást”. Az önök tiltakozása, uraim, azon segítség ellen, amelyet a szov­jet hadsereg nyújtott a magyar népnek az ellenforradalom szétverésében, valamint az a törekvés, hogy e segítséget „beavatkozásként” tüntessék fel, akár akarják, akár nem, objektiven azon erők támoga­tását jelenti, amelyek a népi szocialista Magyarországot Igyekeztek megsemmisíteni. A szovjet-magyar kapcsola­tok valamennyi jelenlegi és jövőbeni kérdését, beleértve a szovjet csapatok magyarorszá­gi tartózkodásával kapcsolatos kérdéseket is, a két ország a magyar és szovjet kormány kö­zötti baráti tárgyalások utján óhajtja rendezni, a két állam közti baráti, testvéri és szö­vetséges! kapcsolatoknak meg­felelően. Ml értékeljük és maradékta­lanul támogatjuk az Önök ar­ról szóló nyilatkozatát, hogy „feltétlenül szükségesnek" tartják azt, hogy „az orszá­gaink közti valamennyi né­zeteltérés rendezésére töre­kedjenek igazságos, méltó és kölcsönös elfogadható alapo­kon, valamennyi állam nem­zeti függetlensége is bizton­sága szavatolásának alap­ján”. Reméljük, hogy a magyar ese­ményekkel kapcsolatos tények mélyebb elemzésé révén meg­szabadulhatnak a végzetes té­vedésektől és ez kétségkívül előmozdítja majd Anglia ét, a Szovjetunió kölcsönöA nvAftérté- séneik fokozódását;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom