Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-12 / 36. szám
1951 FEBRUAR IS Hatalmas lehetőségek Tannak kapcsolataink lej lesztésér e ÍV. A. Bulganyin üzenete Konrad Adenauerhoz Moszkva (MTI) A. A. Szmir- nov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott bonni nagykövete február 8-án felkereste K. Adenauer szövetségi kancellárt és átnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét. A TASZSZ jelentése szerint az üzenet szövege a következő: Moszkva, Kreml. Tisztelt Szövetségi Kancellár Ür! Nagykövetünk visszatér Bonnba és megbízom, hogy adja át önnek ezt az üzenetet, amely nélíány elgondolást tartalmaz a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyánál! további fejlődéséről. Több, mint egy év telt el azóta, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei között Moszkvában széleskörű és rji őszinte tárgyalások folytak, amelyeknek eredményeként országaink diplomáciai kapcsolatot létesítettek. Országaink küldöttségei egyetértettek abban, hogy ezzel a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának új szaka- * szát alapozzuk meg az európai béke és biztonság érdekében. Abból indultunk ká, hogy a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtése országaink kölcsönös megértésének és együttműködésének fejlődését fogja szolgálni és hozzájárul a Szovjetuniót és a Német Szövetségi Köztársaságot, valamint más államokat érdeklő rendezetlen háború utáni kérdések megoldásához. Ugyanazzal az őszinteséggel, amely moszkvai megbeszéléseinket jellemezte, szeretném megmondani önnek, szövetségi kancellár úr, hogy kollégáim és magam nem vagyok ? megelégedve azzal, ahogyan országaink kapcsolatai a diplomáciai viszony létrehozása és a nagykövetségek létesítése után fejlődtek. Ügy tűnik nekünk, hogy a kölcsönös megértés és az együttműködés fejlesztésének sok kedvező lehetősége felhasználatlan maradt. Nem titkolom azt sem, hogy nem minden aggodalom nélkül figyeljük, hogyan aktivizálódnak a Német Szövetségi Köztársaságban külső támogatással azok az erők, amelyek akadályozni igyekeznek országaink viszonyának javulását és a háborús kalandok veszélyes útjára próbálják taszítani a Szövetségi Köztársaságot. Annak alapján ítélve, amit az NSZK küldöttsége a moszkvai tárgyalások idején mondott, ön kijelentheti, hogy Nyugat-Németonszágban nincsenek olyan erők és olyan politikusok, akik agresszív háborút akarnak. Látjuk azonban, milyen szerepet szánnak az Északatlanti Szövetség kezdeményezői a Német Szövetségi tői idegen agresszív háború ban akarják felhasználni az NSZK-t. Nem osztjuk azt az egyes nyugatnémet körökben elterjedt megítélést sem, hogy a nagy fegyveres erő létrehozása és annak atomfegyverrel való felszerelése megerősíti a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikai helyzetét. Véleményünk szerint a dolog éppen fordítva van. A fegyverzetre kiadott minden új milliárd, minden új hadosztály csak bonyolultabbá fogja tenni a Szövetségi Köztársaság külpolitikai helyzetét, fokozni fogja más államoknak, különösen szomszédainak bizalmatlanságát és gyanúját Mindez el fogja távolítani a Német Szövetségi Köztársaságot a német nép fő általános nemzeti problémájának, — a demokratikus német állam egysége helyreállításának — megoldásától. Nem azért írok önnek erről teljesen nyíltan, mintha országunk félne a Német Szövetségi Köztársaságban újból szervezés alatt álló hadseregtől, hanem azért, mert az európai béke sorsáért érzett aggodalom és felelősség késztet bennünket erre. Amikor önök Moszkvában azt mondották nekünk, hogy a német nép borzadva gondol a háborúra és annak pusztító következményeire, hogy számára a legfőbb jó a béke, mi megértettük ezt, mert jól tudjuk, mennyit szenvedett, és milyen áldozatokat hozott a német nép két világháborúban. Megértjük a háború iránti gyűlöletét, békés életre törekvését. A német nép is jól tudja, milyen mérhetetlen szenvedések és áldozatok jutották a szovjet nép osztályrészéül az első, de különösen a második világháború idején. Az elmúlt háborúban a szovjet és a német nép hozta a legnagyobb áldozatot. Országaink népeinek és más népeknek legjobb fiaik és leányaik millióinak és millióinak pusztulásával, az elpusztított falvak és városok tízezreivel óriási anyagi és kulturális értékek megsemmisülésével kellett fizetniük. — El lehet-e mindezt felejteni? Ügy gondoljuk, hogy a történelem e tanulságának el- feledése bűn volna. Ezért szilárd meggyőződésünk szerint ahhoz, hogy ez soha többé ne ismétlődhessék meg, hogy biztosítsuk az európai békét, meg kell teremteni a szovjet és a német nép szoros baráti kapcsolatait és békés együttműködését. Hogy Európában béke lesz, vagy háború, mindenekelőtt attól függ, hogyan alakul népeink viszonya. Ezért kell mindkét kormányt áthatnia az onszága népének sorsáért, vaamint az európai béke sorsáért érzett felelősségtudatnak. Ennek pedig, elmondhatjuk, döntő jelentősége van az egész világ békéjének megóvása szempontjából. A kialakult helyzet gondos értékelése alapján kollégáim és magam arra a következtetésre jutunk, hogy mind a szovjet, mind pedig a német nép gyökeres érdekei megkövetelik, hogy a Szovjetunió és az NSZK viszonyában döntő fordulat történjék a kölcsönös bizalmatlanságtól, sőt a bizonyos fokú ellenséges érzülettől a bizalom és a barátság felé és hogy ennek megvannak a megfelelő lehetőségei. Méghozzá ezek a lehetőségek távolról sem kiaknázottak. Csakis az országaink viszonyában beálló ilyen fordulat biztosíthatja, hogy a két nagy nép — a szovjet és a német nép — soha többé nem lesz kénytelen arra pazarolni erejét és kincseit, hogy egymás vérét ontsa: Tudjuk, hogy vannak olyan erők, amelyek minden módon akadályozzák a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság rendes kapcsolatainak fejlődését. Ezek az erők szűk önös érdekeiket követve, uszítanak és a Szovjetunió elleni ellenséges érzület útjára, a vele és más szocialista országokkal való háborús konfliktus felé taszítják a Szövetségi Köztársaságot. Elég meggyőzően bizonyítják ezt azok az NSZK felé állandó elhangzó követelések, amelyek nagy fegyveres erő megteremtését erőszakolják, a fegyverkezési kiadások és a külföldi csapatok eltartását szolgáló kiadások növelését kívánják. Evégett kellett évtizedekre előre megszabni, hogy kü'földi csapatok maradnak a S7övetsé<?i Köztársaság területén. Mi több, az utóbbi időben közvetlen előkészületek folynak arra, hogy Nyugat-Némctország területét atomháborús felvonulási területnek használják fel. Mindezt úgy próbálják leplezni, hogy a Szovjetunió agresszivitását emlegetik. De ez csak kibúvó. A Német Szövetségi Köztársaságot agresszió felé, olyan végzetes útra taszítják, amelynek semmi köze sincs a német nép igazi nemzeti érdekeihez. Ezek az érdekek elválaszthatatlanok az mirópai béke és biztonság érdekeitől. Nem nehéz megérteni, hogy azok, alkik a háború útjára akarják irányítani a Német Szövetségi Köztársaságot, legkevésbé törődnek Németország sorsával, a német nép érdekeivel. Nyilvánvalóan arra számítanak, hogy elháríthatják magukról az atom-visz- szacsapást, és azt a Német Szövetségi Köztársaságra irányíthatják, remélve, hogy sikerül másokkal kikapartatniok a gesztenyét és földrajzi helyzetüket felhasználva, büntet- 'enül meghúzódniok a földkerekség távoli zugaiban, De elfelejtik, hogy a technika fej- lődésének mostani korszakában nincsenek már ilyen elérhetetlen zúgok. Reméljük azonban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ban felülkerekednek azok a hazafias nemzeti erők, amelyek nem engedik országukat háborús kalandokba taszítani. A német népnek semmiképp sem lehet érdeke, hogy újból a Szovjetunióval való ellenségeskedés útján, olyan úton járjon, amelyen Németország csak mindent elveszíthet, de semmit sem nyerhet. Nem véletlen az, hogy Németország legélesebben látó ál- ’amférfiai a múltban is nagy je’entőséget tulajdonítottak a német—orosz barátság erősítésének és határozottan elítélték a Németország és Oroszország összeveszítésére irányuló kísérleteket. A Szövetségi Köztársaság kormánya tudja, hogy a szovjet kormány politikájának alapja a béke és az együttműködés minden állammal, függetlenül azok belső politikai rendszerétől. Szilárd meggyőződésünk • hogy minden nemzetközi probléma, vita és nézeteltérés megoldható az érdekelt szervek közti tárgyalásokkal békés úton, s nem háború útlán, A Szovjetunió az NSZK-val éppúgy, mint más országokkal való viszonyában rendületlenül ezeket az elveket követi. Meggyőződésünk, hogy Németország nagysága és a német nép alkotó szellemének teljes kivirágzása csak békés fejlődés útján érhető el. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy hatalmas lehetőségek vannak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság mindenre kiterjedő gazdasági kapcsolatainak széleskörű fejlesztésére, rrrrtdkét ország kölcsönös előnyére. A Szövetségi Köztársaságnak minden ♦ekintetben fejlett ipara van és nagy és előnyös megrendelésekre számíthat a Szovjetuniótól. A Szovjetuniónak is széleskörű lehetőségei vannak arra, hogy olvan árukat adjon el az NSZK-nak, amelyek az NSZK ipara és mező- gazdasága érdekeinek megfelelnek. Azért is felvetjük a Szövetségi Köztársasággal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdését, mert a Szovjetunió az ilyen kapcsolatok fejlesztését az államok közti politikai viszony megjavítása alapjának is tekinti. Szeretném hangsúlyozni, hogy az országaink közti jóviszony megteremtésének szükségességéről és hasznáról szólva változatlanul abból indulunk ki, hogy az ilyen viszony fejlődése nem okozhat és nem is szabad hogy bárminő kárt okozzon a Szovjetunió vagy a Szövetségi Köztársaság más államokhoz fűződő kapcsolatainak. Ellenkezőleg a Szovjetunió és az NSZK kölcsönös baráti viszonya — ez meggyőződésünk — csak elősegítheti a két ország nemzetközi kapcsolatainak további kiterjesztését a béke megszilárdítása egyetemes érdekeinek megfelelően. Az országaink közti bizalom megerősítése, és a baráti együttműködés megteremtése kétség kívül hozzásegítene a német nép fő nemzeti feladatának — Németország egyesítésének megoldásához is. A szovjet emberek jól tudják, hogy a németeket keleten és nyugaton mélységesen foglalkoztatja országuk nemzeti egysége helyreállításának kérdése, őszinte együttérzéssel viseltetünk ezen igazságos törekvések iránt és készek vagyunk arra, hogy mint azelőtt is, minden módon közreműködjünk a német népnek e fő általános nemzeti feladata megoldásában. Németország egyesítésének ügye azonban nem halad előre, amíg folytatódnak a kísérletek a két német állam létezése tényének semmibevételére. Az élet mind világosabban bizonyítja, hogy , csakis az NDK és az NSZK közeledésének útján található meg a német probléma megoldása. Épp oly nyilvánvaló az is, hogy a német egyesítés ügyénél! nem segít Nyugat-Német- ország remilitarizálása, lakossága demokratikus jogainak korlátozása, és a Németországgal szomszédos békeszerető államok iránti barátságtalan politika irányába mutató tendencia. Ahhoz, hogy Németország egyesülésének napja közelebb kerüljön, nem kevés nehézséget kell legyűrni. Arra van szükség, hogy e célból valamennyi érdekelt állam egyesítse erőfeszítéseit. Minél gyorsabban történik ez meg, annál jobb. A szovjet kormány a maga részéről kész közreműködni mindkét német állam kormányánál a német egyesítés feladatának megoldásában. Engedje meg, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy országaink viszonyának javulása e tekintetben is igen hasznos lenne. Szeretném felhívni figyelmüket a szovjet kormánynak a fegyverzet csökkentése és a nemzetközi feszültség enyhítése kérdéséről szóló 1956. november 17—i javaslataira, amelyeket annakidején megküldöt- tünk a Szövetségi Köztársaság kormányának. E javaslatok — mint ismeretes — több intézkedést irányoznak elő, köztük Németországra vonatkozókat is. Ezen intézkedések megvalósítása a szovjet kormány véleménye szerint döntő jelentőségű volna az európai helyzet egészségessé tétele szempontjából. Feltételezzük, hogy most elérkezett annak az ideje, hogy országaink kormányai az 1955. évi moszkvai tárgyalásokon született közös határozatoknak teljesen megfelelően konkrét lépéseket tegyenek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának komoly megjavítására, támaszkodva ennek során arra, az igaz, igen csekély, de mégis hasznos, különböző területeken szerzett kölcsönös kapcsolatfejlesztési tapasztalatra, amely eddig felgyülemlett. Megvizsgálhatnánk például olyan megérett kérdéseket, mint a két ország áruforgalmának jelentős növelése és kereskedelmi szerződés kötése; kulturális, valamint tudományos és műszaki együttműködési egyezmény, továbbá olyan konzuli egyezmény kötése, amely meghatározná a felek jogait, állampolgáraik érdekvédelmében és megkönnyítené az állampolgárok hazatelcpítésével kapcsolatos kérdések megoldását. Ennék során hangsúlyozni szeretném, hogy természetesen nem tartjuk helyesnek, ha kapcsolatainkat csupán a gazdasági, kulturális és tudományos, valamint műszaki együttműködés kérdéseire szűkítenénk le. Fontos jelentőséget tulajdonítunk a német nép hangjának a fő nemzetközi problémák megvitatásában. A Német Demokratikus Köztársaság kormányával már megvitattunk olyan döntő fontosságú kérdéseket, mint a leszerelés, az európai biztonság szavatolása és más problémák. És kölcsönös megértésre jutottunk e kérdésekben, amelynek megoldása érdeke mind az szovjet, mind pedig a német népnek. Feltételezzük, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság álláspontjának közeledése e kérdésekben igen hasznos volna. Reméljük, hogy a fenti kifejtett elgondolásokat a szövetségi kormány a barátságos és építő együttműködés szellemében vizsgálja meg. Magától értetődik, hogy én és kollegáim — a szovjet kormány tagjai — örülni fogunk, Kancellár úr, ha figyelmesen tanulmányozhatjuk azokat a javaslatokat, amelyeket ön majd lehetségesnek tart kifejteni avégett, hogy e kapcsolataink mindkét ország népei létérdekeinek megfelelően erősödjenek. Tisztelettel N. Bulganyin Köztársaságnak és fegyveres erőinek. A német nép érdekei(d'&'f'&’QZ'O’fy&fó’ C&faSlZ'bv bágvári Endre utca 3. szám. Az ajtón névtábla: Császti István. A csengett tésre szomorú szemű, feketébe öltözött asz- szony nyit ajtót. Először bizalmatlanul méreget s amikor megtudja mi járatban vagyok, barátságosan tessékel befelé. Az apró konyhában ülünk. Rend, tisztaság mindenütt, az asztalon újságok. Egyedül van. Szeme kisírt, mély fekete karikák árnyékolják körül. Amint beszél, torz vonás jelenik meg szája szegletében, hangja el-elcsuklík. — Nekem, nekem mondják, hogy itt nem is történt semmi! A szemembe merik mondani! Hangja elcsuklik. — Júliusban a fiam,:; Most meg Sí-.: Császti István, a komlóiak „Pista bácsija” húsz éves korában telepedett le az akkor még kis bányászfaluban. Huszonnyolc esztendőt töltött itt. Ehhez a városhoz fűződik első ismerkedése a munkásmozgalommal. Akkor még bún volt esténként összejönni valamelyik társuk lakásán Marxról, Leninről tanulni. Eqvszer-kétszer lebukott, mindenki ujjal mutatott rá: „Itt megy a felforgató!' Mit törődött velük! A nagyobb darab kenyérért, a jövőért vállalta a küzdelmet. \ 45-ben még alig hallgattak el Komló körül a fegyverek, Császti István pit állt a párt bölcsőjénél. Okos munkásvezető volt, életcélja: a bányászok felemelése. Amikor a párt Budapestre hívta, a komlóiak szeretettel búcsúztak tőle. Néhány év múlva, amikor visszajött, a trösztben is fiatalos kedvvel dolgozott. S egyszer mégis furcsa kérelemmel állt elő: — Visszamegyek a bányába... Fojtotta a légkör. Józan proletáröszötönnel érezte, hogy valami baj van. A pártot, amely neki mindene volt, nem tiszta szándékú emberek kezdték elözönleni. Ha szólt — legyintettek. Munkahelyén ferdeszemmel vizsgálgat- ták, gúnyosan méregették. — Tudja, 5 nem szerette a hízelgőket. Éppen ez nem tetszett nekik, a vezetőket ilyenek fonták körűim Valamelyik Október végi napon az asszony a boltban járt. Tömött szatyorral igyekezett hazafelé. Az üzlet előtt asszonyok csoportosultak. — Még az irmagjukat is kiirtanám. — Akasztófára mindegyiket! Lassan, tétován megindult. .. A városban tüntetők vonultak. Sár fröcskölte o vörös zászlót, összetörték a vörös csillagot. Szomszédok, ismerősök hozták a hirt: „Szedik ösz- sze a párttagokatV s » < *Piegl már a nemzetőrségen van”, — Piegl? Már ő is? — Császti elvtárs agyában megfordult a világ. Mi ez, mi van itt? Nem félt, csak emlékezett. — 1919-re. Irénnek, a lányának, aki a rendőrségen adminisztrátor volt, azt tanácsolták: ne menjen be, mert ott kutya világ van... A rádió egyhangú közleményeket sugárzott. Sehonnét, semmi útmutatás. Ropogtak a fegyverek, zúgtak « kottások: Vesszenek a kommunisták! Neki semmije sincs, csak két munkában megkérgesedett keze. Elvtársai, barátai sehol. Mit tegyen? — Elveszett minden... Itt csak csoda se-, githet... Égtek a könyvek, sortüzek csattantak az éjszakában, vad kiáltásoktól visszhangzott az éjszaka, Egy délután két fegyveres nemzetőr toppant be. — Császti Irént keressük. — Itt lakik. Mit akarnak? — Jöjjön velünk! Az iratokat kell átadnia. — Nincs nálam a kulcs, mindig leadjuk. — Majd megkeressük. De maga tudja, hol vannak a papírok, A lány öltözködött, a két fegyveres marcona ábrázattal ült a konyhában. Az asszony valamit sejtett. —> Ne bántsák! Nem csinált semmit, Ugye nem bántják? Elmentek. — Vége. Mi következünk. Én jövök-,:.i Császti Irén visszajött. De az apa elment — örökre... — Hiába beszéltem neki.. Nem voltam itthon és.ü megtörtént... — Megtört arcán könnyek peregnek, hangja elhal. ökölbe szorul a kéz, elborul az agy, Emberek, Értik?! A halálba hajszolták Császti Istvánt, akinek nem volt más „bűne", mint hogy kommunista volt. Egyszerű munkásvezető, az igaz eszme hűséges harcosa, akinek két keze munkája ott él a kökönyösi, kenderföldi házakban, az iskolákban, a napközikben, a bölcsődékben — a megújhodott Komlóban... Az ablakon belopódzik a téli napfény. A ház előtt maszatos gyerkőcök hancúroznak. lejjebb rúgják a bőrt. A nap fényében fiatal anyák fürdetik csöppségeiket. Az élet ez... Fátyolos szemmel néz rám az asszony, — Nekem ne mondják, hogy itt nem történt semmi... Nem is tudom elhallgatni, ha ilyent beszélnek. Agitálok mindenütt, segítek a mieinknek;:. A „mieinken” a pártot^ a munkásokat érti. Ö is párttag volt férje oldalán. Emléke is kötelezi. És most? r- ez a kérdés buggyant ki belőlem, — Még nem léptem be. Nem ts járt nálam senki. Ügy hallottam a napokban alakult itt Kökönyösön pártszervezet. Nem, nála nem a forradalom vagy ellenforradalom a választóvíz. Azt mondja: *— Tudja, mindig arra gondolok, ha a férjem nem párttag, nem vezető, akkor... Nem ítélem el, de éjjel-nappal ilyen gondolatok foglalkoztatnak. j f Beszélgetni kellene vele, megnyugtatni. Hol vagytok komlói kommunisták, városi intéző bizottság, Császti elvtárs régi harcostársai?! Nem érzitek, hogy vár valafd benneteket? Hogy «.ti álljatok mellette^ megs osszátok vele nagy-nagy fájdalmát }W Sürgősen, még ma!
