Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-09 / 34. szám

4 NAPLÓ 1957 FEBRUÁR • Nyugati j fuusavág&U\ ■ Angliában rajta csíptek egyj kőművest, amint a kerítésen át! figyelte szomszédasszonyát, aki* ■ a konyhában fflrdött. Az as'z-; szony emiatt beperelte a kő-* ■ művest. A bizonyítási eljárás: ■ ntán a bíróság feltételesen! enyhe büntetésre Ítélte. Eddig! minden természetes. Furcsa! ■ azonban az, hogy a bíróság’: Ítéletet egy olyan törvény alap-! ■ ján mondták ki, amelyet még! III. Edward angol király Ide-: jében hoztak, aki 1327—1377-ig! uralkodott Angliában, tehát; hat évszázaddal ezelőtt. No, de! ez tényleg csak az „örök“; Angliában lehetséges... TECHNIKA - TUDOMÁNY Egy ausztráliai, sydney-i pol-j gárt 225 dollár pénzbüntetésre! Ítélte a bíróság, mert beismer-» te, hogy lakóit ki akarta fizni: házából. Hogy a célját elérje, nem válogatott az eszközök ben: felcserélte a kilincset lakók ajtaján, bútorukat ki hordta a kertbe, elvitte a la­kók egyik szobájának ablakát kikapcsolta a vízvezetéket, a villanyt és a gázt, valamint le­rombolta kéményüket Is,., Egy kanadai város papírfel­dolgozó üzemében nemrégiber világrekordot állítottak' fel a papírf eldől gozáa gyorsaságú ban. Ugyanis 7,45 órakor ki- döntöttek az üzem közeléber egy hatalmas fát, amely 9,30 órakor már feldolgozva min* papír jelent meg, majd 10,1" órakor egy helybeli lap cikkei! olvashatta róla az olvasó Tehát nem egészen három órr kellett az élő fától az újság- olvasásig .., Néhány nappal ezelőtt a gö­rög postaügyi miniszter érde­kes és szakmába vágó ajándé­kot kapott az athéni telefon- központ kisasszonyaitól. Egy bőrbekötött könyvet, arany- betűs felirattal, amelyben ábc sorrendben sorakoztak mind­azok a „jókívánságok’1, ame­lyekkel a türelmetlen, inger­lékeny és dühös előfizetők il­lették a telefonosnőket egy teljes esztendő alatt. A könyv­ben tízezer „Jókívánság“ volt szépen egymás alá gépelve, Atom hírek Izotóp-mikrométer A szovjet dolgozók mindinkább felhasználják munkájukban az atomenergiát. A zaporozsjei hen­gerészek például a horganybádog- üzemben rádióaktiv izotóp-mlkro- méteireiket szereltek fel. E műszerek segítségével automatikusan ellen­őrzik a hengereltlemez vastagságát és Így már eddig Is felére csök­kentették a selejtet. A folytonos hengersoron olyan rádiólzotóp-műszert használnak, amely menet közben méri a nagy gyorsasággal gördülő acéllemezt. E készülék azonnal jelzi, ha nem az előre megállapított méretek sze­rint folyik a munka. Utazás a múltba és a jövőbe Az angliai Berkshire megyében fekvő Wantage-ben angol atomku­tatók azokat a hatásokat vizsgál­ták, amelyeket az atombesugárzás élő és élettelen tárgyakon okoz. Valósággal kirándulást tettek a többezeréves múltba. Kiderült ugyanis, hogy egyes növényeket a rendszeres besugárzás úgy vissza­fejleszt, hogy a besugárzott nö­vényfajtát többezer év előtti álla­potára degenerálja. így például az atombesugárzássaí kezelt tuli­pánok olyanná fejlődtek, mint amilyenek őseik voltak abban az Időben, amikor az ember még nem foglalkozott a virágok nemesítésé­vel. Ezzel a módszerrel a többi között olyan nárciszokat is állí­tottak elő, amelyeknek egyáltalá­ban nem volt száruk. Ezek a kísérletek degenerációt eredményeztek s ez nem lehet a kutatások Igazi célja. A wantage! tudósok szerint azonban a kísér­letek meggyőző adatokat szolgál­tattak arra Is, hogy ugyanilyen besugárzásokkal pozitív irányban Is befolyásolni lehet egyes növény fajták fejlődését, azaz olyan nö­vényfajtákat tudnak ki tenyészteni; amilyenek a természetes fejlődés útján csak évszázadok, vagy év­ezredek után jönnének létre. Sörgyártásból nehézvíz Az atomipar egyik fontos alap­anyaga a nehézvíz, amely nem más, mint a hidrogén egyik módo­sulásának oxigénnel való vegyúle- te 2:1 arányban. A nehézvíz elő­állítása azonban igen bonyolult és különleges felszerelést, vala­mint Igen költséges előállítási mó­dot igényel. Három svéd tudós azonban érdekes dolgot fedezett fel a közelmúltban. A sörgyártás alkalmával, amikor az árpát áz­tatják, erjedés következik be, és a megeukrosodot.t árpa forrása közben alkohollá válik. Ennek a folyamatnak esvik fázisában ne­hézvíz Is képződik és há az újabb érpamennyiséget nem tiszta ha­nem ilyen erjedt vízbe teszik, a nehézvíz mennyisége jóval na­gyobb lesz. Ez a felfedezés óriási jelentőségű, és az atomiparban va­lószínűleg elfoglalja majd az ed­digi nehézvíz helyét. Ffitdnlnttf atomreaktor épül Stockholm mellett Stockholm közelében a napokban kezdik meg egy földalatti atom­reaktor építését. Az atomreaktor egy távfűtő művet fog árammal ellátni, amelynek évi teljesítménye 95.000 kilowatt lesz. Ebből 70.000 kilowattot 12.000 lakás fűtésére használnak fel. A reaktort 1960-ban helyezik üzembe. Üstökös földközelben! A Mars földközelsége, valamint a most kezdődő geofizikai év a csillagos ég felé tereli az egész emberiség figyelmét. Ilyen kö­rülmények között a szokottnál is nagyobb fi­gyelmet kelt az a tény, hogy az „Arend és Rolend"-nek nevezett, vagy „1956-h”-val jelölt üstökös mostanában földközelbe jut. Ezzel kap­csolatban a legkülönbözőbb, gyakran fantasz­tikus beszámolók és találgatások jelentek meg a világsajtóban és hangzottak el a rádiókban. Egyesek küszöbönálló kozmikus katasztrófáról beszéltek, s mint ilyen esetekben már szoká­sos, különböző találgatásokba bocsátkoztak, vajon az üstökös csóvája érinti-e a Földet, s va.)on ennek milyen tragikus hatása lehet a földi életre. A komoly tudomány azonban nem találgat, hanem tényeket állapit meg. I. Hasegava, a yamamotoi csillagvizsgáló csillagásza pontosan kiszámította az üstökös pályáját és korrigálta azokat a hibákat, amelyeket Otermo finn csil- lagdsznő a helsingforst csillagvizsgálóban elő­zetes számításainál elkövetett s amelyek tápot adtak a különböző találgatásoknak. Most már elég pontosan ismerjük ezt az Utat, amelyet a ,.1956-h" a világűrben befut s ebből megbízható következtetéseket vonha­tunk le. Ezek a következtetések, mint az előre át­ható volt, szétoszlatják a különböző fantaszti­kus elképzeléseket, összefoglalva a számítások eredményeit a következők állapíthatók meg: 1. Nem felelnek meg azok a híresztelések, hogy a Arend-Roland üstökös másodpercen­ként 50 000 km-es fantasztikus sebességgel kö­zeledik Földünkhöz. Az Arend-Roland sebes­sége 1956. novembere és 1957 februárja között másodpercenként 25 kilométerről 34 kilomé­terre emelkedett, majd április 8-án, napközei­ben eléri a 75 kilométert másodpercenként. Mellékesen megjegyezhetjük még, hogy az üstökös körülbelül 47 millió kilométer távol­ságban halad el a Nap előtt, így tehát teljesen alaptalan az a feltevés, hogy a 700 000 km át­mérőjű üstökös súrolni fogja a Napot. 2. Téves az a feltevés, hogy az üstökös kö­zeledik Földünkhöz ellenkezőleg, távolodik tőle. Hasegava számításai szerint január 1-én 280 millió km-re, míg február 1-én ez a távol­ság már 290 mVlió km volt tőlünk. Április 20-án lesz legközelebb a Földhöz. Azonban ez a „legközelebbi pont" is meghaladja a 85 mil­lió km-t, tehát még mindig messzebb lesz tőlünk, mint a Mars volt szeptemberben. 3. Ez a nagy távolság lehetetlenné teszi azt a feltevést, hogy az Arand és Roland csóvája érintse a Földet. Az viszont teljesen és tökéletesen kizárt, hogy a Föld összeütkö­zésbe kerüljön ez üstökös fejével vagy ami még veszélyesebb lenne a magjával. De még egyik ilyen összeütközés — ami most kizárt — sem lenne feltétlenül tragikus, mert hiszen az üstökösök magja tudvalévőén meteoritekből áll s egy ilyen „találkozás ese­tén legfeljebb igen sűrű „csillaghullásban" gyönyörködhetnének a Föld lakói akkor, mi­kor ezek a meteoritek a Föld légkörébe jutva elégnének. Ami az üstökös csóváját illeti, ugyancsak köztudomású, hogy a csóvát alkotó gázok olyan ritkák, hogy ha Földünk át is haladna az üstökös csóváján — ami ugyancsak teljesen valószínűtlen — ez nemcsak hogy nem okozna semmiféle kárt, de egyáltalában nem változ­tatná meg a Föld légkörének összetételét. Ezekután teljes nyugalommal és minden aggodalom nélkül várhatjuk a fénylő üstököst, amely tavasszal feltűnik majd az égbolton. jégoivasztás légbuborékokkal fl mén év lüibiníiiyos eredménye! Az északi féltekém mindig jelentős és mind­eddig megoldatlan problémát jelentett a vizt utak: folyók, csatornák, valamint a vízierőmű­vek téli jégtelcnítése. Svédországban most kidolgoztak egy módszert a jégpáncél felol­vasztására. Az új eljárás lényege az, hogy megfordítja a természetes folyamatot. A 4 C foknál hidegebb víz és a jég fajsúlya ugyanis kisebb, mint a melegebb vízé. így mindig csak a víz felülete fagy be s a jégréteg vastagsága csak igen nagy hideg esetén terjed lejjebb. A most alka’ma- zott eljárásnál műanyagból készített csöveken sűrített levegőt préselnek be mélyen a víz fel­színe alá. A lyukacsos csöveken kiáramló apró levegő-buborékok fe’szállnak s magukkal ra­gadjál! az alsó rétegek melegebb vizét. Ez a „meleg” víz azután megakadályozza a víz fel­színének befagyását, vagy felolvasztja a már meglévő jégpáncélt. A kísérletek során egy 60 cm vastag jég­réteget 25 méter széles és 300 méter hosszú sávban sikerült két hét alatt felolvasztani. Megfelelő berendezéssel természetesen csök­kenteni lehet az időt és az új módszerrel nagy területeket is sikerül majd jégteleníteni. így például azt tervezik, hogy a kanadai Szt. Lő­rinc folyót a Nagy-tavakkal összekötő csator­narendszeren 385 000 dolláros költséggel bizto­sítják a téli hajóforgalmat. Az új eljárással azonban egyetlen elméleti ellenvetés hozható fel- túl nagy hideg esetén a víz természetes körforgásának megfordítása azt eredményezheti, hogy a megvédendő vízi út, vagy vízgyűjtő idő előtt fenékig befagy. Rövidesen ’ elkészülnek a statisztikák az elmúlt esztendőben elért tudományos ered­ményekről. Legtöbb időt, pénzt, kísérletezést egyaránt az idén kezdődő geofizikai év előkészítésére for­dították. Több mint tíz állam készült fel ily- módon erre a jelentős eseményre. A régészet terén szintén igen szép eredmé­nyek születtél!. Az olaszországi Toscanában például több mint tízmillió esztendős megköve­sedett csontmaradványokra bukkantak. E lele­tek egy olyan lény maradványai, amely igen hasonlít az emberre. Ez annak az új elmélet­nek az igazát bizonyítja, amely szerint az em­ber jóval előbb megjelent a földön, mint a tudósok eddig feltételezték. Tavaly Angliában, Svájcban, Németország­ban, Ausztriában, Portugáliában, Bulgáriában és Jugoszláviában régi római épületek marad­ványait fedezték fel. így villákat, amphiteát- rumúltat, hajókat és domborműveket találtak. Az angliai Northumberlandban Edwins király palotájának, — egy jelentős régi angolszász központnak — alapjaira bukkantak. A dán ré­gészek régi wiking sírokat fedeztek fel. Syra- kusa öblében pedig a búvárok az ógörög ten­gerészet néhány hajóroncsára bukkantak. Ezek a hajók még az időszámításunk előtti századokban kerültek tengerfenékre, A csillagászok elkészítették a legpontosabb égi-térképet. Az atlasz több tízezer új tejút­rendszert tartalmaz, holott az eddigi térképek csupán harminc galaktikus rendszert ismer­tek. Ez az atlasz átfogja a világűrt, éspedig több mint egymilliárd fényév távolságnyira. Forradalom az iparban A távolbalátás az ipar szolgálatában ,,PTU” — így nevezllc a Szovjet Távolbalátást Tudományos Kutató Intézet új gépcsoportját. A gép­csoport elkészítésével megvalósul az a törekvés, hogy a távolbalátás technikája hathatósan segítse az ipart. A gép segítségéved például kőny- nyedén meg lehet figyelni a Mar­tin-kemence berakását, a folyami kikötők diszpécsere pedig bárme­lyik pillanatban beláthatja az egész kikötőt és gyorsan intézkedhet a hajó kirakásáról, vagy Indulásá­ról. A fentieken kívül még sok más városban Is kipróbálták a ké­szüléket és mind egyöntetűen azt mutatták, hogy a távolbalátás al­kalmazására az Iparban korlátlan lehetőségek vannak. Távirányítású traktor Egy angol cég a nemrégiben olyan traktort mutatott be Lon­donban, amelynek nincsen szük­sége vezetőre. A traktort kézzel Indítják és azután rádióval irá­nyítják tovább az ütját. A trak­torista, akit ebben az esetben rá­diósnak kell neveznünk, nyugod­tan ül a szántóföld szélén s on­nan ,,parancsolja” a traktornak; hogy merre szántson. Az új trak­tor föltalálói úgy vélik, hogy a vezetés rádlóellenőrzésl elvét több helyen lehet alkalmazni. így pél­dául a motoriiajtásoa tűzoltóko­csiknál Is Igen előnyösen használ­ható, mert sem a tűzoltó, sem a kocsi vezetője nem kerül tűzve­szélybe. 300 kilós autó Ma Csehszlovákiában állítják elő a legkönnyebb autöt. Súlya mind­össze 300 kilogramm. Ezt a súly­csökkentést azáltal érték el, hogy a karosszériát nem fémből, ha­nem vékony rámára erősített Imp­regnált vászonból készítik. A gép­kocsinak motorkerékpár motorja van, és hajtás közben el tudja ér­ni a 88 kilométeres sebességet. Gépesített tanító A világ legtürelmesebb, legprak­tikusabb és Vgfáradhakatlanabb tanítóját a londoni fizikusok egye­sületének helyiségében ismerték meg a világ különböző részeiből odaérkező tanítók és tanárok. Ez az ideális tanító voltaképpen egy elektromos gépezet, Cambridge két fiatal tudósának a találmánya. A villamos tanító két tantárgyat: a gépírást és a radarkészülékek kér zelését „adja elő”. Érdekes, hogy ez a gépesített tanító sokkal jobb eredményeket ért el az oktatás terén mint az élő tanítók, mert minden hibát fölfedez, minden föl- indulás nélkül kijavítja, illetve .megmutatja a diáknak, hogyan kell azt kijavítani. Es még valami: a villamos tanító előtt egyetlen diák sem szégyell! magát az elkövetett hibák miatt és nem fél attól, hogy majd az elvétések miatt ostobá­nak tekinti őket, Törpcnutó-motoresónak Egy stuttgarti autógyár újfajta törpeautók gyártását kezdte meg. A jármű három kerekű (egy elöl. kettő hátul) százhatvan centi hosszú és 97 centiméter magas, és mindössze 66 kilogramm súlyú. A törpeautó motorja két és fél ló­erős, óránként 42 kilométeres se­beséggel halad. Érdekessége a ki­csinységén és a könnyűségén kí­vül az Is, hogy egy negyedik ke­reke is van, amelyre légcsavart helyeztek és ezáltal vizen Is úgy közlekedik, mint a szárazon. Fordította: BABITS MIHÁLY II. Erre minden dolgok hirtelen mozdulatlanságának ér­zése következik: mintha akik vittek — borzalmas kí­séret! — végtelen leszállásukban túlhaladták volna a határtalan határait, s megállanának erőfeszítésük végső kimerülésével. Ezentúl amire emlékszem, csak valami sekélység, valami nedvesség és aztán őrület — a tilos­ban járó memória szörnyű őrülete! Csodálatos hirtelenséggel tért vissza tudatomba a mozgás, és a hang, dobogó szívem viharos mozgása, s e dobogásnak hangja fülemben. Akkor szünet, és minden eltűnik. Aztán megint hang, s mozgás, és érin­tés, csiklandó érzés, mely átfut testemen. Aztán: a lét puszta tudata, minden legcsekélyebb gondolat nélkül — és ez az állapot sokáig tart. Aztán: a gondolat — egészen hirtelen és a rémület borzalma: s komoly tö­rekvés, hogy megértsem igazi helyzetemet. Aztán: erős vágy, visszacsúszni az érzéktelenségbe. Aztán rohamos újjáéledése az eszméletnek, sikeres erőfeszítéssel egy mozdulat felé: És most a teljes visszaemlékezés a ki­hallgatás, a bírák a fekete kárpitok, az ítélet, rosszul- létem, az ájulás... De tökéletes feledése mindannak, ami aztán következett: mindannak, amit csak egy ké­sőbbi nap és sok komoly erőlködés tett képessé hatá­rozatlanul visszaidézni. Mindeddig szemeimet még nem nyitottam ki. Erez­tem, hogy hanyatt fekszem, minden köteléktől szaba­don. Kinyújtottam kezemet, s az súlyosan esett valami EDGAR POE: í nedves és kemény felületre. Több percig hagytam ott, mialatt iparkodtam képzeletemben rekonstruálni, hol vagyok és mi vagyok? Vágytam, de nem mertem látó­érzékemet használni. Rettegtem az első pillantástól a körülöttem lévő tárgyakra. Nem mintha féltem volna szembenézni bármilyen rémségekkel: de attól kezd­tem félni, hogy semmit se látok! Végre, a kétségbeesés vad elszántságával, gyorsan széttártam pilláimat. Te­hát legrosszabb sejtelmeim valóra váltak. Az örök éj feketesége környezett. Lélegzet után kapkodtam. A sö­tétség ereje szinte rámnehezkedett és elfojtott. A le­vegő elviselhetetlenül sűrű volt. Még mindig mozdu­latlanul feküdtem és iparkodtam eszemet használni. Elmémbe idéztem az inkvizitoriális eljárást és megpró­báltam e nézőpontból dedukálni valódi helyzetemet Az ítéletet kimondták, s nekem úgy tetszett, hogy azóta nagyon-nagyon hosszú idő telt el. Mégis egy pillanatig sem gondoltam magamat szószerint halott­nak. Ilyen föltevés — bármit mondjanak is a regény­írók — teljességgel összeférhetetlen a valóságos léte­zéssel: — de hol lehettem és milyen állapotban? Tud­tam, hogy a halálraítélteket rendszerint az ünnepé­lyes autódafék alkalmával végezték ki, s egy ilyent éppen az én elítéltetésem előtti éjszakán tartottak. Talán visszadugtak a tömlöcbe, hogy bevárják a leg­közelebbi szertartást, mely esetleg csak hónapok múl­tán lesz? Azonnal láttam, hogy ez nem lehet az igazság. Áldozatokra sürgős szükségük volt. Aztán tömlöcöm, éppúgy, mint az elítéltek cellái Toledóban, köves pa­dozatú helyiség volt, s valami világosság mégis csak mindig szűrődött be. Most egyszerre egy szörnyű gondolat hajtotta pata­kokban szívembe a vért, s rövid időre ismét vissza­estem az eszméletlenségbe. Mikor magamhoz tértem, azonnal talpraugrottam, minden idegrostomban láza­san remegve. Karjaimat vadul dobáltam fejem fölött, és magam körül minden irányban. Ujjaim nem érez­tek érintést: de nem mertem tenni egy lépést sem, 8 A KOT ES AZ INGA nehogy beleütközzem egy sírbolt falaiba. Izzadság ver­te ki minden pórusomat, s nagy hideg gyöngyökben állt meg homlokomon. A bizonytalanság agóniája végre is tűrhetetlenné vált, s óvatos mozdulatot tettem előre, kinyújtott karokkal, s szemeim szinte kidagadva göd­reikből a hiú reményben, hogy elkaphatnak valami fénysugarat. Több lépéssel jutottam már tovább: de még mindig fekete és üres volt minden. Szabadabban lélegzettem. Annyi legalább bizonyosnak látszott, hogy a minden sorsok legrettenetesebbje nem az, ami rám vár. És most, amint vigyázva még egyre előrébb lépe­gettem, tolongva jött emlékembe ezer határozatlan mende-monda Toledó különös borzalmairól. E börtö­nök felől hökkentő dolgokat beszéltek — mindig me­séknek gondoltam azokat — de mindenképp különös mesék voltak, olyan borzalmasak, hogy csak suttogó száj adhatta tovább őket. Itthagytak, hogy éhen pusz­tuljak el, a földalatti sötétség világában? vagy mi­csoda, talán még ennél is félelmesebb halálnem lesett rám? Hogy halál volt a cél — és pedig a rendesnél keservesebb halál — sokkal jobban ismertem bir im karakterét, hogysem ebben kételkedjem. Csak a mikor? és a hogyan? foglalkoztatta gondolataimat. • Kinyújtott kezeim végre nekiütődtek valami szi­lárd akadálynak. Fal volt, látszólag kőből építve, na­gyon sima. Nyálkás és hideg. Követtem hajlásait: avval az óvatos bizalmatlansággal lépegetve, amit né­mely régi rémmese sugallt belém. Ez az eljárás azon­ban nem adott módot megállapítani börtönöm mére­teit, mert végigjárhattam egész kerületét, és" vissza­érhettem arra a pontra, ahonnan kiindultam, anélkül, hogy észrevettem volna, oly tökéletes egyformának lát­szott a fal. Azért a kést kerestem, ami a zsebemben volt, mikor az inkvizitorok termébe vezettek: hanem a kés eltűnt, ruháimat kicserélték valami durva zsák­öltönnyel. (Folytatás a vasárnapi számban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom