Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-09 / 34. szám

»51 FEBRUÁR 9 NAPLÓ 3 Szakszervezeti aktívaértekezlet Pécsett r (Folytatás ax 1. oldalról.) Mint elmondta, a Szaktanács plénuma csak röviden foglal­kozott a gazdaságig kérdések­kel, mivel most elsősorban po­litikai kérdések kerültek elő­térbe. A legfőbb gazdasági kérdé­sek között ma az infláció elke­rülése áll. Ha sikerül ez év második felében elérni a múlt év harmadik negyedévének termelését, akkor elmondhat­juk, hogy sikerült elkerülnünk az inflációt. A fizetések körüli problémá­kat érintve Hári elvtárs el­mondta, hogy a Szaktanács vé­leménye szerint rendezni kell a műszaki vezetők bérét és egyes értelmiségi kategóriák bérét, például a pedagógusok egyes rétegének bérét. Emel­lett javítani kell a nagycsalá­dos dolgozók fizetését és ren­dezni kell a nyugdíjakat. Ezek­re vonatkozóan a szaktanács már elkészítette a javaslatát és az már a kormány előtt van; Remélhető, hogy ezekben az ügyekben — gazdasági életünk javulásával — mihamarabb kedvező döntés születik; Szóbakerült a szakszerveze­tek önállóságának kérdése is.; Olyan szakszervezeti önálló* ságra van szükség, hogy a szakszervezetek munkájába ne szólhasson bele más szerv. Ne utasítgathassák a szakszerve­zeteket. Ez azonban nem je­lentheti a szakszervezeteknek a párttól való olyan független­ségét, hogy elvetik a párt irá­nyítását. Mi osztályharcos szakszervezeteket akarunk — mondta Hári elvtárs — nem pedig szindikalista szakszer­vezeteket. Éppen ezért nem nélkülözhetjük a kommunisták munkáját a szakszervezetek­ben és a párt eszmei elvi iránymutatását. Szervezeti kérdésekről szólva elmondta Hári elvtárs, hogy a Szaktanács plénuma szerint szükség van a területi bizott­ságokra is és szükség van az üzemi bizottságokra is, mint vezető testületekre. Ezek mel­lett azonban a bizalmiaknak is több jogot kívánunk adni és erősíteni akarják a bizalmiak testületét; A hozzászólások során töb­ben beszéltek erről és talán ez a legfontosabb tanulsága az összes hozzászólásnak: az el­lenforradalmi elemek most a szakszervezeteket és a szak- szervezeteken keresztül próbál­nak támadni. Módszereik: ko­holt vádakkal kompromittálni és lejáratni a szakszervezeti vezetőket, hogy elveszítsék te­kintélyűiket a munkások előtt. Hangoskodva követeléseket terjeszteni a szakszervezet elé és ha azonnal, vagy egyáltalán nem tud a szakszervezet a jogos, vagy éppen jogtalan kö­vetelésnek érvényt szerezni, kígyót, békát kiabálni a szak­szervezet#» és kijelenteni, hogy nem érdemes szakszervezethez tartozni, nem érdemes tagdí­jat fizetni. Az sem rossz mód­szer, 1» a racázás ürügyén ép« pen a szakszervezeti vezető ke­rül ki az üzemiből. — noha ezt a törvények sem engedik; Ezek éllen a törekvések ei­len a legjobb fegyver — ezt is a hozzászólók mondták ed — minél többet tartózkodni * munkások, a szakszervezeti ta­gok között, támogatni helyes kezdeményezéseiket, nyíltan megmagyarázni nékik minden­napi gondjainkat i;i A Szovjetunió külügyminiszteri színvonalon tartandó leszerelési ülést javasol New York (MTI). A TASZSZ jelenti: V. V. Kuznyeoav, az ENSZ­közgyűlés XI. ülésszakán részt­vevő szovjet küldöttség vezető­je csütörtökön levelet nyújtott át Noble-nak, az angol küldött­ség vezetőjének. Azzal a javaslattal kapcso­latban — hangzik Kuznyecov levele —, amelyet ön a köz­gyűlés XI. ülésszakán az angol, amerikai, francia és kanadai küldöttség nevében tett a le­szerelési albizottság következő ülésszakának Londonba, folyó év március 11-re való összehí­vásáról, megbízást kaptam, hogy közöljem önnel, a szov­jet kormány egyetért azzal, hogy az albizottság ülését Lon­donban, a fent említett időben hívják egybe. A szovjet kormány abból a szükségességből indul ki, hogy a lehető legnagyobb mérték­ben elő kell mozdítani az. ENSZ leszerelési albizottsága ülésszakának küszöbönálló tár­gyalásainak a gyakorlati ered­mények elérését és ezért azt indítványozza, hogy az albi­zottság ezen ülésszakát külügy­miniszteri színvonalon tartsák a katonai hatóságok felelős képviselőinek, különösen a ve­zérkari főnököknek, valamint a megfelelő gazdasági és pénz­ügyi szakértőknek a részvéte­lével. A szovjet kormány annak a reményének ad hangot, hogy ez a javaslat, mely arra irá­nyul, hogy a leghathatósabb módon előmozdítsa a leszere­lési kérdés megoldását, az ön kormányának támogatására talál. Azonos tartalmú levele* nyújtottak át az Egyesült Álla­mok, Franciaország és Kanada küldöttsége vezetőinek is. Bulganyin üzenetet küldött Ádenauerhez A nyugatnémet kancellár a szovjet politikáról Bonn (MTI): Bulganyin szov­jet miniszterelnök személyes üzenetet küldött Adenauer m „gatnémet kancellárhoz. Az ü ■ net tartalmát nem ismertet­lek. Adenauer maga jelentette be ezt pénteken sajtóértekez­letének megnyitásakor. Az Associated Press jelenté­se szerint Adenauer a sajtóér- tr ; /Jeten felhívta a Nyugatot arra. „kerüljön el bármi o.vant. amit a Szovjetunió provokációnak tekinthetne", mert — mint hozzáfűzte — „semmi körülmények között sem szabad megzavarnunk a kibontakozóban lévő változást Izrael nem Jeruzsálem (MTI) Megbíz­ható jeruzsálemi értesülések szerint Izrael nem hajlandó kivonulni a gazai sávból és az Akaba-öbölből, Eisenhower el­nöklő! kapott személyes üzenei ellenére sem. Valamennyi jel arra mutat, hogy az Izraeli vezetők ebbeli totókéi tsöge a legcsekélyebb a nemzetközi politikában”. Adenauer úgy vélte, hogy a lengyel és a magyar fejlemé­nyek „nem lesznek hatás nél­kül a szovjet politikára”. Egy újabb négyhatalmi érte­kezlet kilátásával kapcsolat­ban feltett kérdésre Adenauer azt válaszolta, egy ilyen talál­kozó sürgetése jelenleg nem szolgálná Nyugat-Németország semmiféle célját. Rámutatott arra, hogy a jelenlegi világ­probléma egyik legfontosabb kérdése a feszültség-csökken­tés az atomfegyverek terüle­tén. hajlandó.. • mértékben sem gyengült Eisenhower elnök és Dag Hammarskjöld főtitkár ezzel kapcsolatos nyomása ellenére sem. A jelentés szerint „Izrael továbbra is garanciákat köve­tel az egyiptomi agresszió ki­újul ása ellen, mielőtt hajlan­dó lenne a fent említett egyip­tomi területekről kivonni csa­patait” \ Kiutasították a Szovjetunióból az amerikai követség két beosztottját A Szovjetunió külügyminisztériumának jegyzéke az Egyesült Államok nagykövetségéhez Szaud király sajtóértekezlete Washington (MTI) »Nines valóságos kommunista veszély a Közép-Keleten” és »Az ara­bok tudják, hogyan maradja­nak szilárdak” — mondotta Szaud király válaszul azokra a kérdésekre, amelyeket csü­törtökön délután az újságírók tettek fel neki egy televíziós sajtóértekezleten — jelenti az AFP. Más kérdésekre válaszolva azonban a király kijelentette, hogy Eisenhower elnök prog­ramja „jó javaslat, amely meg­érdemli, hogy figyelembe ve­gyék.“ A továbbiakban Szaud ki­rály hangoztatta, hogy Nasszer egyiptomi elnök arab vezető, aki saját országát és az összes többi arab országot védi az agresszió ellen. Moszkva (MTI) A TASZSZ közli: A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminiszterhelyette­se 1957. február 7-én fogadta Ch. Bohlent, az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövetét és jegyzéket nyújtott át neki. A jegyzékben többek között ez áll: Ez év január 25-én Leningrád Polityehnyicseszkaja utcáján két ismeretlen férfit honvé­delmi létesítmény fényképezé­sén értek tetten a járókelők. A két férfi és a járókelők kö­zött lezajlott dulakodás után a helyszínre érkező Mitrofanov rendőrszázados az ismeretle­nek kilétének megállapítása végett, felkérte az ismeretlene­ket és a tanukat, menjenek vele a 19. számú rendőrőrszobá­ra. Ott az okmányok megvizs­gálásakor kitűnt, hogy az is­meretlenek az Egyesült Álla­mok haditengerészeti attaséjá­nak beosztottjai: P. R. Uffel- man százados és W. S. Lewis hadnagy, Minthogy a tanuk vallomása szerint Uffelman és Lewis honvédelmi jelentőségű létesítményt fényképezett, a fényképezőgépből kivették a filmet. A film előhívása megerősí­tette, hogy P. R. Uffelman szá­zados és W. S. Lewis hadnagy az Egyesült Államok haditen­gerészeti attaséjának beosztott­jai, valóban védelmi jelentő­ségű létesítményeket fényké peztek, amelyeknek fényképe­zése tiltva volt Minthogy P. R. Uffelman százados és W. S. Lewis had­nagy tevékenysége összeegyez­tethetetlen diplomáciai státu­sukkal, a minisztérium kije­lenti, hogy nevezetteknek a Szovjetunióban való tartózko­dása a továbbiakban nem kí­vánatos. Ami a nagykövetség ez év január 29-i 599-es számú tílta- kozójegyzékét illeti — a nagy- követség e jegyzékben amiatt tiltakozik, hogy a leningrádi rendőrség megsértette Uffel­man százados és Lewis had­nagy diplomáciai immunitását — a minisztérium a fent felso­rolt tények alapján e tiltako­zást, mint alaptalant, vissza­utasítja.“ Ch. Bohlen nagykövet át­vette a jegyzéket és kijelen­tette, hogy Uffelman százados, valamint Lewis hadnagy a legközelebbi napokban eluta­zik a Szovjetunióból; \ ­jjÉrdekességek a nagyvilágból Nápoty (MTI) Az AP je­lenti, hogy Anna PizzutialAe párizsi asszony csütörtökön a Vezúv csúcsára vezető kötél­pályáról levetette magát a kráter fölött. Ugrását azon­ban eltévesztette, • kráter Ámor és a Vezuv{ szélén ért földet és könnyebb sérülésekkel kórházba szállí­tották. A rendőröknek el­mondta, hogy szerelmi csaló dása miatt így akart véget vetni életének. Hűhó egy mondat körül',' OTT!) A párizsi rend&rfŐnökség csütörtökön névtelen levélben figyelmez­tetést kapott: „Ma délután öt órakor három bomba robban a Chaitlot•palotában“. Mint ismeretet, a palotában van az AtlantI Szövetség főhadi­szállása. A névtelen tevéiben érke­zett bejelentés nagy izgalmat keltett. A rendőrség csütör­tökön délután körülvette « palotát, a közönséget eltávo­lították a környező parkok­ból. A hatalmas palotát a pincétől a padlásig átvizsgál­ták, de semmi gyanúsat nem találtak. Negyedhatkor a rendőrség jelentette, hogy i nem történt semmi, csak vak-,) lárma volt az egész. i Az ismeretlen levélíró va- (> lószínüleg elmebeteg volt. Egy mondatos levelével még-f is nagy hatást ért el OLLHEQYEN á&omok ají utolsó, „ünnepség hészül „Magas vendégek“ vesznék rajta részt Ki üljön a fó helyen: vezérigazgató, egyetemi tanár, minisz­ter, tábornok, herceg vagy érsek7“ Ilyen körkérdéssel fordult a nyugatnémet polgárokhoz a hamburgi véleménykutató intézet. Az ankét eredménye igen érdekes és bizonyos mértékben tükrözi is az átlagos nyugatnémet polgár gondolkodását. A kérdezettek legtöbbje így válaszolt: az első hebt az egye­temi tanárt illesseI S az utolsóT A tábornokait Mindenesetre nemhizelgő azok számára, akik az áj német hadsereg megszervezésén fáradoznak. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a tábornokok nem vesztetteké véletlenül azért a népszerűségükből amiért a háborút elvesztették? Lengyel munkástanácsok ^küldötteinek tanácskozása Varsában Tokió (MTI): Kijoto Oka- moto kumamotoi japán fia­talember olyan aranyhal bol­dog tulajdonosa, amely csi­ripel, mint egy veréb és cin- cog, mint egy egér — írja az AFP. „Aranyhalam csak késő éjjel ad ilyen bizarr hango­Csiripelő, cincogó cr anyhal\> Varsó (mti): mim a varsói |i rádió jelenti a lengyel fővá- ** ~ “atór,aMn A kiotoi egyetem biológiai professzora kijelen- (i űott a gépipari minisztérium tette: „Valóban létezhetik, i alá tartozó üzemek munkásta- csiripelő hal. A halaknak fi-1> nácsainak tanácskozása. nőm állkapcsuk van és ha ?°leJla'0 Oépiparl „ ... . . , miniszter a tanácskozáson el csikorgatják, ezzel zenei han-'^ mondott beszámolójában há­gót tudnak előidézni,i rom megtárgyalandó problé­\ mára hívta fel a munkástaná­csok küldötteinek figyelmét. Először is meg kell oldani a központi igazgatás és az egyes vállalatok közötti viszony kér­dését, másodszor ki kell bőví­teni a munkástanácsok jogkö­rét és meg kell határozni a munkástanácsok feladatait és céljait a jövő esztendőben. A tanácskozást folytatják. Ki a leggazdagabb Németországban? V alaki mindjárt rávág­~ ná, hogy a leggazda­gabb, a legnagyobb tőkés Al­fred Krupp Essenlből. Mások talán Siemens, Mannesmann, Thynssen vagy Adam Opel ne­vét említenék, a német gaz­dasági élet mindenható lírait; Kétségtelenül mind gazda­gok Krupp pedig, aki a von Bohlen und Halbaohi nemesi ti tűiét is viseli, kétmilliárd márka, mintegy félmilliáid dollár vagyont igazgat A vi­lág leggazdagabb emberének tartják, mégsem ő a legmódo­sabb Németországban. A leg­gazdagabb senki más, mint a német állam, a szövetségi köz­társaság, 11 tartományával és többezer községével, városá­val. Hogy milyen gazdag, azt élő ember nem tudja, mert az állam vagyonát a „homály­ból” igazgatják. Néhány adat mégis napvi­lágra került. A német állam birtokában lévő gyárak és bá­nyák értékét 4 milliárd már­kára becsülik. Ehhez azonban hozzá kell adni a hírneves Volkswagen gyárat, amely to­vábbi egymilliárd márkát ér. Azután a feltüntetett összeg­be nem számítottuk be a né­met vasutakat, pedig csak a vonatok meghajtását szolgá'ó villanytelepek egymilliárd ki­lowattórát termelnek. Azután meg kell említeni még a pos­tát is. Va’amivel vi’ágosabb kép tárul elénk, ha elmondjuk, hogy a német állam tartja ke­zében a kőszén termelés 20 szá­zalékát, a bamaazénbényásza­Krupp, Siemens, töt közvetve 90 százalékban, az alumíniumtermelés 69 százalé­kát, a vastermelés 55 százalé­kát és az autóipar 40 százalé­kát. A felsorolás korántsem teljes, nem szóltunk sem a cinkről, sem a rézről és a ha­jógyártásról sem, A bankárság terén még ha­talmasabb az állam. Az ál­lambetétek túlszárnyalják a magánosokét, állítólag 5 mil­liárd állami márka van a ban­kokban. Azonban nincs meg­mondhatója, hogy Scheffer pénzügyminiszter milyen cí­men és milyen összegben buj­tatta meg a bankokban titkos alapjait. A hírek szerint erről Adenauer kancellár sem érte­sül pontosan. A nagyon benn­fentesek szerint ez az összeg is 6 milliárdra rúg. A német állam kezében van továbbá jénéhány részvénytár­saság és többszáz korlátolt fe­lelősségű társaság. Ezek közül való a kiéli vasművek is, ahol a munkások már három hó­napja sztrájkolnak, 13 500 munkás. A datokat nem jelentettek **■ meg, ezért fölmérni sem lehet a tartományok és a községek tulajdonában lévő vagyont. A községek, mint is­meretes, kezükben tartják a városi közlekedést, az áram­szolgáltatást stb. a tartomá­nyok pedig gyárakat és ban­kokat Irányítanak. Óvatos a német állam és va­gyonát nem igen fekteti rész­vénytársaságokba, mert a tör­vény értelmében azok évd hl* Opel vagy más? mutatásra kötelezettek. Ellen­ben a korlátolt felelősségű tár­saságok mentesültek évi zár­számadásaik közhírrétételétől, és ezért az állam pénze szíve­sen idevonulj IV émetországban nines tön- vény, amely az állam­töke szerepét szabályozná. Van egy régi törvény ugyan, amely csak annyit mond, hogy az ál­lam is befektethet vállalatok­ba. Egykor ez azt jelentette, hogy az állam ott száll be pén­zével, ahol a magántőke ér­dektelenséget tanúsított, ahol a vállalkozás nem bizonyult kifizetődőnek, ám szükséges volt. Azóta azonban sok víz folyt le a Rajnán, és az állam hamisítatlan tőkés módon vi­selkedik: vásárol, elgázol, a maga Igájába hajt minden té­ren, ahol csak teheti; A magántőkének, politikai és elméleti képviselőinek ez nem tetszik, és azt követelik, hogy az állam csak a futballbíró szerepét töltse be. Csak nézze a csapatok versengését, ellen­őrizze, hogy betartják-« a já­tékszabályokat, de maga ne avatkozzon a játékba; Mások higgadtabban és kor­szerűbben néznek az esemé­nyekre, szerintük az állam nem szerelemből vált tőkéssé, de a gazdasági fejlődés, a gaz­daság belső törvényed ütötték tőkéssé az államot az utóbbi fél évszázadban. A porosz ki­rályi konzervatív kormány kezdje, amikor 1902-ben bér­bevette a westfaliai szénbá­nyákat, hogy sakkban tartsa, ellenőrizze a manopóllumokat, Időközben Mt világháború is volt. Németország alaposan felkészült rájuk és ezért az állam sajátkezelésű gyárakat, egész iparágakat épített (alu­mínium, nitrogén stb.)« A mai német állam tehát a régi porosz birodalom vagyo­nával és Hitler harmadik bi­rodalmának a tőkéjével ren­delkezik, számtalan gyárral, amely a második világháborút megelőzően és utána létesült Elméleti gazdaságtudósok azt javasolták, hogy az állam bocsásson ki Ms névértékű részvényeket, hogy azok hoz­záférhetők legyenek a dolgo­zók számára is. Hisz mondják, hogy olyan gazdag ember nincs Németországban, aki megtudná vásárolni az állam­tól tengernyi vállalatát. Ezek a közgaszdászofc a tőkés tulaj­don „új formájáról“ beszélnek és „népi részvényesekről.” Egy elemzés azonban kér­lelhetetlenül megdöntötte el­képzelésüket, amikor kimutat­ta, hogy a hasznotitajtó álla­mi üzemeket a gazdasági tör­vények kérlelhetetlensége egye nesen a legnagyobb tőkések kezébe juttatná; Ezekután ezek az elméletek saját dudá­jukba dőltek. Kiderült, hogy az államtőke „legszebb gyöngy szemei" etvesmének. 'ndezért az állam tőkét szabályozó törvényter­vezetek a parlamenti bizottsá­gok íróasztalainak a fiókjai­ban, azoknak is a leamélyén hevernek ab r J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom