Dunántúli Napló, 1957. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-10 / 8. szám

’* »57 JANUAR 10

NTPCÖ

3

Ne tétlenkedjünk! Vitatkozzunk a kormánynyilatkozatról

es mmn emu tizei

lervek és gondok a felsőszentmártoni MSZMP-szervezetben

A sellyei járási MSZMP intéző bizottságban nagyon dicsérik a felsőszentmártoni elvtársakat Kovácsovics Márk elvtárs például derék embereknek nevezi őket, akikkel nem packázhattak és legény- kedhettek sokat az ellenforra- dalmárok még. a kritikus no- vembereleji napokban sem, mert összetartottak. Amint

mondja, majdnem mind fiatal elvtárs, csupa tűz és lelkesedés valamennyi. Amikor például hírül vették, hogy tüntetésre készül Pécsett a kommunista aktíva, harmincötén szálltak teherautóra, hogy ők is kiállnak a munkáshatalomért. (Sajnos, elkéstek, de ez nem kisebbíti tettüket.)

99

...öt éve nem volt ilyen taggyűlés!“

Igaza volt Kovácsovics elvtársnak, a. felsőszentmártoni elvtársak valóban lelkesek. A múlt hét csütörtökjén megtartott alakuló taggyűlésükön például húszán vettek részt. Senkit se kellett kérlelni, hogy jöjjön, egyetlenegy hívó szóra ment mind a húsz. A hozzászólásra se nógatták az embereket, mégis felszólalt majdnem mindenki. Kifejtették, hogy ha a nehéz időben összefogtak, akkor ma még inkább össze kelj tartaniok és úgy kell dol- gozniok, hogy nyugodt szívvel állhassanak bármikor a falu színe elé.

Ezután került sor az Intéző bizottság megválasztására.

Amint várni lehetett, túlnyomórészt fiatalok kerültek be: az intéző bizottság öt tagjából három 26 éves, kettő alig lépte át a középkor küszöbét. Mindnyájan népszerű emberek a faluban. Egyiküket, Kecskés András elvtámat például „brá- co”-nak nevezi a délszláv falu népe, ami magyarul testvért jelent. Másikukat, Szolnoki Marián elvtáreat novemberben választották m^g a falu tanácselnökének a tánácstag- ság egyhangú döntése alapján. Egyszóval: jól sikerült a választás, mindenki meg volt elégedve. A többség véleménye szerint legalább öt éve nem volt ilyen taggyűlés Felső- szentmártonban.

Beszélgessünk a kormánynyilatkozatról

Az MSZMP-szervezetoiek már a puszta létezése is nagy eredménynek számít és kijó- zanítólag hat a faluban élő néhány forrófejű ellenforradalmárra. Ezek az emberek régebben még nagyon verték a vasat, hogy oszlassák fel a termelőszövetkezetet, de most már csendesebbek, mert a szemük előtt jelent meg a csoportjáért foggal-körömmel harcoló szövetkezeti tagság mellett egy másik és még ösz- szeforrottabb erő, az MSZMP szervezet. Es ami még tovább nyugtalanítja ezeket az embereket: az MSZMP 20 taggal alakult meg, a taglétszáma néhány nap múlva már meghaladta a harmincat és megtörténhet, hogy olyanok Is belépnek, akik azelőtt nem voltak az MDP tagjai.

A felsőszentmártoni elvtársak büszkék ezekre az eredményekre, de azért nincsenek megelégedve vele. Már a taggyűlést követő napon összegyűlt az intéző bizottság több tagja és azon törte a fejét, hogy mit is kellene csinálni. Sokszor feLsóhajtottak, hogy „kevés a perspektíva”, jó lenÖrömliír sörivóknak:

/esz bőven sör

Attól ne féljen, hogy miattunk hal szomjan — vigasztalnak a Sörgyár áruforgalmi osztályán. Tehát fel a fejjel, ihatunk sört. Az a kérdés mennyit?

Sokat. Igaz, hogy a gyár az első negyedévben valamivel kevesebb sört ad majd, mint amennyit eredetileg terveztek, de mégis többet ihatunk, mint tavaly. Ebben az évben ugyanis a gyár nem szállít már Somogyba és Zalába, így több marad nekünk.

Aki szereti a sörkülönlegességeket, feltétlenül kóstolja majd meg a hónap végén forgalombakcrülő hires Porter sört. A szakértők szerint ez a sörök Toldi Miklósa. Nagyerejű, nagy cukortartalmú' sötét ital. Félliteres üvegekben kerül majd a fogyasztókhoz.

Jön a szőke különlegesség Is. A „Porter" után adják majd ki az erősebb, nehezebb, a „Kinizsi“ sörhöz hasonló világos sört. Ez nem palackban, hanem hordóban kerül majd a vendéglőkbe.

. A gyárnak nyersanyaga és energiája van elegendő. így hát nem áll semmi a terveik útjában. Ha pedig terveik valóra válnak, nem marad száraz egyetlen sörre szomjas torok sem, ' ■— K —

ne már a kormánynyilatkoza-1 tot látni, stb.

Nos, teljesült a felsőszent-1

mártoni elvtársak kívánsága. Időközben megjelent a kormánynyilatkozat.

Ki az emberek közé!

jelszó gyakorlati végrehajtásának tehát nincs is már akadálya. Illetve mégis van.

Az egyik az, hogy nincs még kellő tekintélye az MSZMP- nek, illetve széles tagságának a faluban. A község számottevő része még most is hisz a felbujtóknak.

A másik akadály a kommunisták tájékozatlanságában rejlik. Csak az tudhat a kormánynyilatkozatról beszélgetni és vitatkozni, aki ismeri és általában tájékozott napjaink legfőbb eseményeiről. Az MSZMP tagjai pedig rosszul tájékozottak, hiszen nagyon messze vannak a megyétől, sőt még a járástól is. A rádió, amely összeköti őket az ország szívével, ritkán szól, mert meglehetősen gyakori az áram- hiány, az újság ritkaságszámiHáp... Hááp... Háááp...!

Vigyázat! Kacsa!

A sógorom barátjától hallottam. Ügy súgta a fülembe bizalmasan és hozzátette, hogy elhihetem, mert neki a nénikéje mesélte, aki a Guszti bácsitól értesült róla, ő pedig csak tudja, hiszen egészen közeli rokona árusítja a múlt évi statisztikai zsebkönyvet. Szóval biztos forrásból merítette a hírét: Az országban már nem kevesebb, mint — írd és mond — egy millió munkanélküli van.

— De ez még nem minden. Mennyi lesz még. Mennyi; legalább két millió.

Brrr... kicsit nagyok ezek a számok. Gondolkodni kell,

ba megy, van olyan intéző bizottsági tag is, aki még nem _ látott Népszabadságot. A fel" (i mennyit és mit is jelent ez pontosan. Egy millió munkánál■

bújtók és rémhirterjesztők ugyanakkor jól tájékozottak és elég ügyesek is. Jól alkalmazkodnak például a falubeli szokásokhoz.

Vajon mit lehetne itt tenni? Kétségtelenül csak egyet:

rendelni a postán, meg kellene beszélni a kormánynyilatkozattal foglalkozó — és még másról szóló — fontosabb cikkeket.

sokat emlegetett tekintély megszerzése felé is. Az az em- ■anmtnwn

bér ugyanis, aki okosan és jól ,őu Szőtte

tájékozottan beszél embertár-*nape*fl“ kozoue- saival, előbb-utóbb — nem a régi értelemben vett — tekintélyt szerezhet közöttük.;

hűli. Az országnak 9 millió 861 000 lakosa volt tavaly. Ebből munkás — a szó szoros értelmében — 1 millió 280 000 volt. Munkás és alkalmazott összesen két millió 368 000. S ha jól utánanézek, akkor sem találok négy és fél milliónál több kereső dolgozót ebben az országban. A többi eltartottnak számít. Tehát... azt jelentené a hír, hogy már csak 280 ezer munkásunk van? Vagy felére ■ csökkent a munkások és alkaltájékozódni. Lapokat kellene^mazottak száma, vagy negyedére az eltartottaké? Lehetetlen.

Teljesen lehetetlen.

— Nem Igaz! Hiszen akkor minden negyedik ember utcára kerülne.

— Pedig így van — erősködik a „kacsa?'-költő, — a Kossuth rádió is bemondta.

Mindez első lépés lehetne — A Kossuth? Ezt nem hiszem. Mikor mondta?

Már zavarban van és hebeg.

— Pontosan nem tudom, de a Szabad Európa adó tegIgy mindjárt más... így már elhihető. Hiszen a „Szabad Európa’' csak jobban tudja mi van nálunk, mint mi.., Hát nem igaz? (GALDONYI)

Véres Szilveszter Zaláién

A cigány vonójába Vasas József határőr-tizedes húzott egy ötvenest:

— Azt húzd el; hogy „Minden asszony életében.“ ...

Szilveszter volt. — Táncolt a zalátaiaik apraja-nagyja. ' Egyszerié valaki elkiáltotta magát. S mint egy jelszóra, menten zür-zavaros kiáltozással keveredett a zene.

— Ne húzd ezt...

— Lökjétek le, rántsátok le a színpadról..;

S a tömeg fenyegetően indult a színpad felé, hogy Vasas tizedest lerántsák, leüssék, agyonverjék.

—■ Idefigyeljetek — próbálta túrhansognl a tömeget Vasas. — Ha ti is 50 forintot húztok a vonóba, a ti nótátokat

is eljátszák.. j

De itt már nem használt az okos szó. Szép József, a híres zehi-pusztai bícskás felugrott a színpadra és székikel együtt földrerántotta Vasas Józsefet, majd ugyanazzal a székkel nyomban le Is ütötte. Vasas -eszméletlenül feküdt a földön, de még mindig repültek rá a -zékek. Egyesek fenyegetően ordították a tömegből:

— Üssétek a piszkos ávó- sokat, most Itt az ideje.;.

— Árulók a piszkosak.;.

Még négyen voltak a teremben határőrök, akiit utolsó forintjaikat adták össze, hogy megrendezhessék a bált Zalá- tán. Kétszáz forintért fogadták a cigányt és 40 forintért váltották ki a termet egy éjszakára. Mikor látták, hogy bajtársuk vérző fejjel, eszméletlenül fekszik, ók is széket ragadtak és vad — erőviszonyban aránytalan — tömegverekedés kezdődött. A sok szék cél nélkül vágódott ide-oda. asszonyok, gyerekek, öregasz- szonyok közé.

Rattesid László igyekezett nyugtatni a hangoskodókát:

— Emberek, mire való ez? Hagyják abba, hisz ennek nem jó vége lesz... 1

A jóindulatú figyelmeztetés sü..et fülekre talált. Hamarosan véres fejjel esett össze Szolnok Gyula határőr is. Ekkor Cserjés sznkaszvezető három. riasztólövést adott le. amelynek meg is lett a hatása A verekedés megszűnt és ijedten futott a tömeg a szélrózsa minden irányába.

Csakhogy ezzel még nincs vége a véres Szilveszternek. A bűnösök még ezután felelnek tetteikért.

S kik a bűnösök?

Nem csupán Szép József és társai, akik lelkiismeretfurda- lás nélkül ütötték le a határőröket. Felelősség terheli azokat a sötétlelküeket, akik felbujtották a fiatalokat, s utána elégedetten mosolyogtak a háttérben. Azt senki nem állíthatja, hogy a verekedés teljesen véletlenül, csak úgy magától következett be. Többen még nem is gondoltak verekedésre, amikor néhányan így biztatták a szórakozókat:

— Gyerekek, ha valami történik, mellettünk legyetek ám;;s

A délutáni órákban pedig Fajkucza Tibor határőr-hadnagy esküvőjére elment néhány fiatal ée mór akkor mondták:

— Ma este még csúnya verekedés lesz.. j

Tehát előre megszervezett támadás a 6zórakoznivágyő, védtelen határőrök ellen. Most már csak az a kérdés, kinek volt érdeke ez a csúnya verekedés? Kinek ártott az a jó kapcsolat, az az egészséges szelem, amely a falu és a határőrség között kölcsönösen segítette a munkát?

Az október 23-át követő események idején Saláta Kálmán, volt csendőr akarta átvenni a határőrség vezetését. Úgy tervezte, hogy amíg Horváth őrs- oarnnesnok a faluban tárgya). ’>k Kardos Gyula kocsin árossá ’ ’efegyverzik a határőrséget. Gyakorlata volt már mindkettőnek, mert Kardos horthysta katonatiszt volt.

Tervüket azért nem hajtották1 végre, mert Horváth ha- tárőrsparancsnok Is belekerült a forradalmi bizottságba, s így Sa’áta Kálmán a helyettese 'ett. Természetesen, amíg ki nem derült, hogy a múltban csendőr volt.

Ilyenek akarták vezetni a községet, védeni a magyar határt a dolgozók nyuga'mát. A1 ’endóan Amerika hangját hallgatták, lesték mikor jönnek az USA jelzésű gépek. És amikor nem jöttek, amikor a nyugati rádió bejelentette hogy most nem küld segítséget akkor hajnalban megszöktek.

Jellemző rájuk. Amikor körmükre ég a gazság, akkor igyekeznek menteni & bőrüket;:,

nem számít a község érdeke. Ha már valami kilátásban, mind az önző, egyént érdekét elyezi előtérbe.

A szilveszteri verekedés itán sem azt kiabálták már: ,le a piszkos ávósokkal”. hanem hízelegve szemrebbenés nélkül hiresztelték:

— Én a határőröket védtem, ■■s nem akartam verekedést..;

Andrejevies Pavlenkónak van egy Igen értékes megálla- nítása ezzel kapcsolatban. . Az az ember, aki biztos saját dolgában, nem kéT bizonyításokat. Bizonyítani C6ak . a blzonyta- ant kell."

Hiába akarták meggyül ö’tet- nl a határőröket. A falu és a 'ntárőrség között újból kialakul majd a régi egészséges ’'aocso’at még akkor is, ha ''gyeseknek rosszul esik. és ha még mindig azt kiabálják is: órulók, piszkos ávósok.”

Es mikor ezt ktá’tják. nem •'■rzik, hogy nagyon kilóg a ló- 'áb? Jobb lenne talán, ha a közvélemény döntené el, menynyire bűn és piszkosság az, ha valaki szakadó esőben, tomboló, fagyasztó hóviharban -ója a határt, őrködik a zalá- bak nyugalma felett, amíg ők mély álmukat alusszák.

Azután döntsön a felett Is a közvélemény, hogy ki az áruló, ki hagyta cserben saját nemzetét

Az igazság mérlege minden bizonyítás nélkül is egy oldalra

billen,

Lípőezkí József,

kályhában duruzsolt a tűz és nekem mégis a hátamon cikázott a hideg, amikor arra a levélre gondoltam, amit az elmúlt hetekben Hónig István nagyharsányi lakos kapott Budapestről Utasi Ferenctől, aki Rákoshegyen a Nyár utca 22-ben lakik. Hogy miért borzongtam? Ezért: “...egyenesen idegrohamot kapott attól látványtól, ami az utcán volt. Az utca romokban hevert és a parkok fáin felakasztott, szétvertfejű emberek. Mindegy, hogy hibás volt-e vagy sem, csak rá kellett kiáltani az emberre: „Avós, kommunista” és máris felhúzták. Ha így maradt volna a helyzet, megtizedelték volna a népet. Én nem is merek az Üllői útra menni, mert o Rákóczi úton is egész rosszul lettem ..”

— Borzalom! — tört fel belőlem és pillantásommal társaim tekintetét keresem.

Négyen ülünk a szobában, — régi barátok. Együtt játszottunk, együtt cseperedtünk emberré: Az évek elszakítottak egymástól bennünket: egyik a műszaki egyetemre ment, hamarosan villamosmérnök lesz, a másik a soproni bányamérnökln tanul, a harmadik a Kossuth Akadémia növendéke volt, 6 a katonai pályát választotta, míg én újságíró lettem. Szét széledtünk, de ha csak egy mód volt rá, találkoztunk. Mindig megértettük egymást, de most mintha bizalmatlanság férkőzött volna közénk. Miért?

Megint a levél jut az eszembe.

— Nem! Nem! Nem! Ezt ők nem altathatták! Ezt nem tudom elhinni. De azt annál inkák1'. hogy ezeknek a becsületes fiataloknak jószándékú törekvéseit, amelyekkel — túlzás nélkül állíthatjuk — az egész magyar nép egyetértett, kihasználták a becsempészett bújbíz a

logatók, provokátorok, a tőkés sarjak, a horthysta tisztek, csendőrök és mindazok, akik a megtisztult független, szocialista Magyarország helyett egy kapitalista Magyarországot akartak. Az egyetemisták szándéka, törekvése becsületes volt, ehhez semmi kétség nem fér, még akkor sem, ha voltak olyanok az egyetemeken is, akiknek egész más volt az elképzelésük. És most gyakran elhangzanak olyan kijelentések, hogy: „Az egyetemisták fasiszták!" Nem! Ez megint roszszándékú zavarkeltés akar lenni. Ez ellen meg kell védeni az egyetemistákat, a munkások, a parasztok, az értelmiség gyermekeit! Meg kell védeni, mert az ilyen általánosítás nagy veszélyt rejt magában, azt a veszélyt rejti magában, hogy ezek a jószándékú fiatalok egyre inkább eltávolodnak attól a jószándékú követeléstől, amit 1956. október 23-án kimondták!

Kavarognak az agyamban a gondolatok!

Ezek a fiatalok akikkel együtt ülök a meleg szobában, valamennyien fegyverrel is harcoltak.

— Mit altattatok? — kérdem tőlük.

— Mi csak azt akartuk, hogy Rákosiék, Ge- rőék nélkül, szabadon, egy nép •előtt sem megalázkodva, független országban, a magunk módján építhessük a szocializmust! — mondják.

Persze feltehetnink a kérdést.

— Milyen szocializmust?

Hát akarhattak ezek a fiatalok nemzeti szóLOM

cializmust? Igaz, Ok — és általiban a fiatalok — csők könyvből ismerik a nemzeti szocializmust, a horogkereszt rémtetteit, de tudják és tudjuk, hogy mit jelentett volna ez. Hát tovább tanulhatott volna e három közül valamelyik is? Mondjuk az, aki villamosmérnöknek készül? Nemigen, mert a szülei parasztok. Vagy a bányamérnök hallgató? Nem, mert az édesanyja özvegy, a férje nyugdíjából él. Lehetett volna katonatiszt a harmadikból? Nem, mert ennek az apja meg nyugdíjas soffőr. Szocializmust akartak ezek a fiatalok a szó legtisztább értelmében, még akkor is, ha akadtak köztük megtévedtek, megtévesztettek Ilyen szemszögből kell vizsgálni ezeket a fiatalokat, a munkások, a parasztok, az értelmiség gyermekeit, mert csakis Így tudjuk megérteni őket, mert csakis így tudjuk a jövőben is a szocializmus oldalára állítani.

Ezek a gondolatok törnek fel belőlem, akkor is, amikor megkérdem tőlük:

— Megírhatom a neveteket?

— Nem. Ezt ne tedd meg! Erre a barátság kötelez, érted ... Nem akarjuk, hogy holnap esetleg megálljon itt egy autó és...

Nem! Nem kell tovább folytatni tudom, hogy mire céloznak. Félnek, félnek most ugyanúgy, mint néhány hónappal ezelőtt. Bizalmatlanok még a legjobb barátjukkal szemben is. Veszélyes dolog ez nagyon veszélyes! De miért e bizalmatlanság? Azért, mert voltak olyan általánosító megjegyzések is; Jiz egyetemisták fasisztáké Voltak köztük fasiszták is, voltak olyanok is, akiket félrevezettek, esz* közként használtak fel, hogy az ellenforradalom megvalósíthassa a tervét, de a többség, becsületes volt. Es ezt nem látni — bűn. Az egyetemisták nagy része is felismerte az ellenforradalmat, csak az volt a baj, hogy rém kiáltottak megálljt, vagy ha kiáltottak is, későn, akkor, amikor már nem az övéké volt a vezetőszerep, hanem az ellenforradalmároké.

Harcoltak egy jobb jövőbe vetett hittel és most félnek, nem nyilatkoznak, tétlenül szemlélik az eseményeket és talán észre sem veszik, hogy ezzel a hallgatásukkal az ellenség malmára hajtják a vizet. Elnézem ezt a három fiatalt, a barátaimat, akik egy szebb, boldogabb életért küzdöttek és most hallgatnak Tenni kellene valamiti Nekik is, nekünk is! Tenni kellene, mert ez a szótlanság, ez a tétlen szemlélődés nem vezet jóra.

De mit kellene tenni? Első lépésként — bízni és megintcsak bízni egymásban: az újjászülető, új szellemű kommunista pártnak az ifjúságban, az egyetemistákban — és fordítva. Mert ez a tétel fordítva is áll. Az egyetemisták, a fiatalok még nem igen látják, hogy ez az új párt lényegében azoknak a követeléseknek a megvalósításáért küzd, amelyet ők is kimondták.

Bizalom! Ez a legfontosabb most. Bizalom mindazok iránt, akik ebben az országban a szebb és boldogabb, valójában népi demokratikus rendszer, valójában független, szabad Magyarország megteremtéséért küzdenek, amelyben a nép a magyar viszonyoknak megfelelően épiti tovább a szocializmust.

SEZALAl JÁNOS