Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-23 / 306. szám

1956 DECEMBER 23 NAPLÓ 3 Sikerűbe betörni a Sopianának a világpiacra ? I TOLLHEQYEN ... | A Sopiana Gépgyár ma az ország egyik igen fontos űze­tne. Itt -készülnek a húsipar számáig nélkülözhetetlen gé­pek. ^Húsdarálók, béltisztítógé­pek, stb. Ezeknek a gépeknek a gyártása kifizetőbb, mint á mezőgazdasági gépeké, mert munkaigényesebbek, nagyobb szakképzettséget igényelnek. Amióta húspiari gépeket gyár­tunk, bátran mondhatjuk, hogy a Sopiana magasabb he­lyen áll az üzemek rangsorá­ban, mint azelőtt állt — mond­ja büszkén Keszthelyi József, a munkástanács igazgatótaná­csának tagja. Nos milyen lesz ennek a ma már speciális húsgépüzemnek a jövője? Milyennek tervezi a jövőt a munkástanács? A TERVEK SZÉPEK. Olya­nok, hogy még a kívülálló is lelkesedhet értük. A jövő év­ben még a hazai megrendelé­sek legyártásán dolgoznak majd, de azután már a világ­piacra lép ki a Sopiana. Első­sorban természetesen húsipari gépekkel. Hamarosan elkészül egy új kolbásztöltőgép proto­típusa. Nagyon jó gép — mondják. Ha egy mód és le­hetőség kínálkozik, akkor ezt a gépet már a jövő évi lip­csei nemzetközi ipari vásár látogatói is látni fogják. A tá­volabbi jövőben — esetleg egy későbbi lipcsei vásáron pedig egy egész húskombinátot állít majd ki a Sopiana. Persze ne higyje senki, hogy a világpiacot egyszerű dolog egycsapásra meghódítani. A húsipari gépek régi, sok ta­pasztalattal rendelkező gyár­tói, a hollandiai és németor­szági gyáraik igen erős ver­senytársnak ígérkeznek. Ök ma még olcsóbban termelnek, olcsóbban jutnak nyersanyag­hoz, megvannak már a maguk piacai. Hogyan lehet velük szemben esélyes félként fellép­ni? Ha új, és jobb konstruk­ciókat tudnak a Sopianában előállítani. Ezzel számol is a munkástanács és bízik a siker­ben. Elsősorban arra számíta­Tervek a Tettve- vendég’ŐYel naik, hogy a népi demokratikus országokban szereznek majd piacot maguknak. Számítanak arra, hogy sikerül megszerez­ni a környező országok, első­sorban Jugoszlávia megrende­léseit, melőtt még a nyugati húsgépipar teret hódit ezekben az országokban magának. Tervezik azt is, hogy a sa­ját gyári szerkesztőségüket felfejlesztik, saját terveik alapján készítik majd a gépe­ket. Szóbajöhet majd egy-két tervező külföldi tanulmányút­ja is. Hiszen csak haszna szár­maznék abból a gyárnak, ha mérnökei hazahoznák külföld­ről a legjobb tapasztalatokat, ötleteket, új megoldásokat, és ezeket itthon gyümölcsöztet- nék. Mikor válhatnak valóra ezek a tervek? Miért nem kezdenek azonnal hozzá a gyakorlati megvalósításúikhoz? ÖNÁLLÓSÁG, önállóság, önállóság! Ez hiányzik csak a tervek valóraváltásához. — Ezt mondja az igazgató, ezt mond­ják a munkástanács tagjai. Arra lenne szükségünk, — mondja Keszthelyi József — hogy valóban a magunk gazdái legyünk. Arra, hogy ne gyám­kodjanak felettünk a minisz­tériumban. Lássák be, hogy képesek vagyunk megállni a saját lábunkop. Félreértés ne essék. Nem olyan önállóságra gondolnak a Sopiana gyáriak, hogy: mi majd gazdálkodunk, elszámol­ni nem tartozunk senkinek. Nem erre gondolnak. Hanem arra, hogy ne kelljen százfo­rintos kifizetések ügyében is a minisztériumhoz szaladgálni. Arra, hogy ne kelljen a leg­apróbb gyári ügyben is vala­melyik minisztériumi előadó engedélyére várni. Arra, hogy az utóbbi években meghozott törvénydzsungel ne kösse meg a mukástanácsok kezét úgy, mint ahogy az igazgató kezét is kötötte eddig. Ebben — ke­zeket szívre — nyugodtan iga­zat adhat mindenki a So­piana gyáriaknak. Irányítsa a minisztérium az üzemeket szabja meg, hogy milyen cik­keket termeljenek, milyen be­ruházásokat hajtsanak végre (persze a jelentősebb beruhá­zásokra gondolunk) ellenőriz­zen is, de ne minden másnap, hanem hosszabb időközönként és ne nevetséges dolgokat, ha­nem ‘valóban a gyár gazdálko­dását pénzügyeit, stb. Kezdjék meg a racionalizá­lást fenn. — Mondják a Sopia- nában. Igazuk van. Próbálja­nak az üzemek racionalizálni, ha a felsőbb szervek továbbra is kérik a jelentések tömegéi és küldik az utasításaikat. A hasznos — de sajnos a haszon­talan jelentéseket, kimutatá­sokat és egyéb adminisztrációs ügyeket valakinek el kell in­téznie. Amíg pedig a csúcs­szervekben megmarad a túl­zott létszám, addig az dolgoz­ni is akar, az munkát kér. az jelentéseket és kimutatásokat kér. Ezért van igazuk a Sopia na gyáiiaknak: a racionalizá­lást fenn keli kezdeni. Azt is i közölték, hogy ha csökkente- (I niük kell is majd az admi-í nisztrációs személyzetüket, az t utcára tőlük nem kerül senkid Az átszervezést biztosítani tud-< ják a gyáron belül. Munkai mindenkinek jut majd bőven. AZT IS MONDJAK, hogy a külföldi verseny kérdése bér­kérdés is. Az exportra készü­lő gépek precíziós munkájáérti több bért várnak a munkások, mint az egyszerűbb munka el­végzéséért. A jó szakmunkás ezután ha látja, hogy nem fi-# zetlk meg úgy mint esetleg1 egy másik gyárban, akkor el­megy a mási'k gyárba. fi forradalmi események előtt módosították a Sopiana béralapját. Magasabbra emel­ték a béreket. Ez méltányos volt. A legújabb bérezési ren­deletek szerint azonban a tíz százalékos béremelés a harma- \ dik negyedévi béralap szerinti J bérekhez számítandó. Ebbő: í kisült az a furcsa helyzet, hogy ^ jelenleg a Sopiana munkásai ^ alig kapják majd meg azt a f bért. amit a negyedik negyed-^ évi felemelt bérek szerint kap-« tak volna. Szerintük itt orvos- > lásra van szükség. A főikérdés most az: sike-1 rül-e betömi a Sopianának a1 világpiacra? Nem lesz könnyű \ dolog, sok még a buktató, mégis ha külföldi lennék, így1 búcsúznék a Sopiana gyáriak­tól: viszontlátásra a lipcsei vá­sáron! Bolond óra. Szabássá vált már az a mondás, hogy „Üt, mint a bo- tondóra ...!” A Kossuth utcai villanyórák valami bolond­módon járnak, de, — nem ütnek. Ellenkezőleg. Becsapják a járókelőket! S ez rosszabb. Mert ha számbavesszük, hogy mit visel el az ember szívesebben: egy bolondóra ütését, esetleg rúgását is, vagy pedig a hivatal nagy az üzemfőnk szidalom áradatát, hát... inkább az előbbit. Mert lám, a Tacskó-Mackó nevű büfével szembeni óra alatt vágtat a nép. Hova szaladhatnak ilyen korán reggel? Felnézünk az órára: pontosan 7 óra Aha! Ezek a hétórá­sok! De nicsak! A tisztiház előtt már lassítanak, többen szitkozódnak is, kigombolják a kabátot és nyugudtabb tem­póban haladnak tovább, A Színház-téri óra még csak há­romnegyedhetet mutat. ■. Na hálaistennek! Hát még sem késünk. Mert — őszintén szólva. — az emberi gyarlóság­hoz tartozik az is, hogy ilyen esetben a késő órához iga­zodunk, sőt hivatkozunk is rá' Természetesen csak a mun­kakezdéskor. Hazamenet már azt az órát tüntetjük ki fi­gyelmünkkel, amelyik siet. De nézzük csak tovább. Mi az a tolongás a Széchenyi téren? Akik az előbb hálaisten- kedtek, hogy még nem késtek el, most újra rohannak, qyömöszölődnek fel a villamosra, meri a tanács épületé­ből kikönyöklő villanyóra félnyolcat mutat! No, ennek az­tán fele sem tréfa! Majd a postánál... igen, igen... a pos­tánál megnézzük, az a legpontosabb elvégre pontos időt ki­zárólag csak a postától várhat az ember. Lerohanunk a Deák utcán és ... uramfia! A posta villanyóráján már ne nyedöt felé jár az idő .. . Egyesek úgy bámulják megmerevedve az órát, mint valami égből hüllőit meteort. Némán mozgó ajkakkal, le­verted kullognak a hivatalba, valami olyasféle elhatározás­sal, hogy: Lesz ami Isz! Egyetlen remény tartja bennük a lelket: hátha megbolondult a hivatal főnők tsibórifo is Mert ugye abban igazán nem reménykedhetnek, hogy egy szer, csak egyetlen egyszer is valakinek eszébe jusson ossz hangba hozni Pécs bolondóráit?! SRj 5 22 Sgabóék ..bóvli”«”« Pécsett mindenki tud arról, hogy november elején belö- vóst kapott a Tettye szálló, A lövedék a toronyszobába csapódott, ahol azután meg­gyulladt a fa lépcsőzet s a tűz kiterjedt az egész épületre. A Vemdég’átóipari Vállalat a napokban mérte fel az így keletkezett kárt. A szobákban 50 ezer forint értékű ágyne­mű égett el. A tűz martalé­kává letj bútorberendezés ér­téke is meghaladja a negy­venezer forintot Az épület mintegy hatvan, a vendéglői ívsz. pedig harminc százalékos kárt szenvedett. Csemyánsziki László fő­könyvelő elmondja, hogy ital' áruban mennyi hiány mutat­kozik. — A Tettye vendéglőben két helyen tartottunk italt Ad söntéstben, illetve a polcokon ott maradt ita1 mennyiséget a napokig az épületben tartóz­kodó fegyveresek elvitték. Gondolom, meg is itták. A kár körülbelül tizenegyezer forint, öt hektóliter bort a pincében tároltunk. Ebből egy csepp sem hiányzik. Ugyanis1 a pinceajtó olyan erős, jól be­épített, hoey — bár feszegetés nyomai észlelhetők — még1 sem tudták feltörni. — Mi a tervük a Tettye1 vendégével kapcsolatosan? 1 — Elsősorban is miniszté-1 riumi engedély szükséges az épületek rend-behozásához,1 mert az építkezés költségei' túlhaladják hatáskörünket. Ha meskapiuk az engedélyt, akkor a srá’lodáf szeretnénk egyút­tal kibővíteni. Ezt megkíván­ja Pécs idegenforgalma i& Az eddigi 16 szoba nem volt elég. Egy emelete* fe’húzunk mép az épületre azonkívül L-alak- ban megtoldjuk egy ópú let- szárnnyal a szállodát. Termé­szetesen rendbehozzuk a ven- dég'fit is. szebb lesz mint volt. Mondom, mindez esek akkor kerül végrehajtásra, ha az en­gedélyt megkapjuk. Remélhetőleg az e*W*dóiy twm is késik* • Csütörtökön tör­tént ... A városi tanács előtt felállított „stan­dok“ között van Sza­bó Sándoré Is. De nem játékot árusít a felesége, melyre en­gedélyük van, hanem zsebnaptárokat, kará­csonyi és újévi ké­peslapokat, meg csil- lagszórót. — Tessék a képes­lapokból, darabja egy forint. A vásárlóknak nem kell sok biztatás. Ve­szik a zsebnaptára­kat is. A Kereskedel­mi Felügyelőség mun­katársa próbavásár­lást végez, 23 forint 50 fillért fizet. Gondosan átvizs­gálja a levelezőlapot. A hivatalos ára ceru­zával áthúzva. Ne­hogy valakinek is 'eszébe jusson meg­kérdezni: az ötvenfil- léres képeslapért, mi­ért kér Szabóné egy forintot. A pirosfe- delii zsebnaptárért 4 forintot kért, a kék- fedelüért pedig 2,50 fori- tot. Hogy nem ennyi a hivatalos ára, bárki meggyőződhet róla, ha szétnyitja a piíosfedelti zsebnap­tárt, ahova 2.70 forint a kékfedclüben pedig 160 forint van nyom­tatva. Igaz, a ceruza- áthúzást le kell radí­rozni, hogy jobban I ássák... És a csil­lagszóró? Köztudo­mású, hogy ezt 2.70 forintért árulják, nem pedig 3,50 forintért, mint ahogy Szabóné. Sok sietős ember áldozatul esik az ár­drágítónak... Miután az ellenőr megmutat­ta igazolványát, fel­szólítja Szabónét, hogy szüntesse be az árusítást. Még Szabóncnak áll feljebb: — Nem kellett vol­na a vásárlók előtt beszélni... Válogas- sanak maguknak azt, ami kell, nem kell ér­te fizetni.., Ekkora becstelen­ség! ... Az asszony immel-ámmal ösz- szébbrakja az árut. Aztán letakarja. Délután egy óra tájban ismét vissza­megyünk. Nemhogy clhurcolkodtak volna, hanem már a férj, Szabó Sándor is árul. A figyelmeztetés nem használt, hiszen most is 4 forintért adják a pirosfgdelü zsebnap­tárt. — Szeretném meg­nézni az írást, honnét szerezte be az árut. Aki árút vásárol, az kedvezményt kap — természetesen, ha en­gedéllyel rendelkezik, így a hivatalos ár­ért való árusítás is becsületes hasznot biztosít. — Nincs nékem semmilyen papírom. Budapesten vásárol­tam. Kell ide papír? Nem látja, hogy bóv­li áru? Nekem 6 000 forint adót kell befi­zetni. A két gyereket is el kell tartanom. — önnek nem hat­ezer forint az évi adója, hanem csak »96 forint. Persze nem most kellene ar­ról gondolkodnia, hogy miből fizeti be a több, mint négyezer forint adóhátralékát, — mondja az ellen­őr. Szabó Sándor játék ^ készítőt nem most ft- gyelmeztetik először, hogy szüntesse be az árdrágítást. Tudják róla azt is, hogy sok­szor mértéktelenül fogyasztja a szeszes­italt. Ezév augusztus 27-én 300 forinttal bírságolták meg az­ért. mert a pécsi ün­nepi vásáron az 1,40 forintos léggömböt 3 forintért árusította. Vájjon mit érde­melnek az ilyen és liasonló árdrágító szabósándorok? — Mindenesetre többet az egyszerű figyel­meztetésnél! Ez a rendszáma annak a teherautónak, amely ugyan idegén vállalat tulajdona, de mégis szoros kapcsolatban áll a Patyolattal. Hogy miért? Egyszerű ez kérem! A Patyolat, — ugyebár — ruha tisztítás sál foglalkozik Például olyan ruhanemű tisztítását is vállalja, amelyre a sarat felszedi az ember az utcán szinte pillanatok alatt Mondjuk, — a Váradi Antal és a Rákóczi út sarkán, ahol egy széles vlzlefolyó csúfítja el az útkereszteződést. De ez a lefolyó elcsúfítja — a teherautók segédletével — a bé­kés járókelőt is. Csak egy kis szerencse kell hozzá. Mész mit sem sejtve a járdán egyszeresek jön egy teherkocs — ebben az esetben SR 522. rendszámmal, — szóval jön a teherautó, valami szédületes gyorsasággal, belehajt a vízbe s már kész is. Az utca szennyét máris a nyakadban érzed... Utána, természetesen mehetsz a Patyolathoz s ha minden jól megy, újév után már kitisztítva, kivasalva meg is ka­pod a ruhádat. Persze, nem csak ez az egyetlen sarok Pé­csett, ahol a teherautók lelketlen módon besározzák a já­rókelőket. A Kossuth utcán is akad bőven víztócsa, — akad bőven teherautó is, — s akad bőven áldozat is. Csak már a közlekedési rendőrségen akadna valaki, aki néhány erélyes intézkedéssel védelmébe venné a já­rókelőket! i CsánroHxrói változások Nagy változások történtek az elmúlt hetekben Csány- oszrón. Olyan változások, me­lyek megmozgatták az egész falut. S az lett az eredménye, hogy végülis két gazda felke­rekedett és bejött Pécsre a MÉSZÖV központjába. — Hogyan lehetne szakszö­vetkezetét létesíteni? — kér­dezték a fö’dművesszövetkeze- tek vezetőit. Arról volt szó ugyanis, hogy a csányoszrói termelőszövetke­zet feloszlott, de azzal még, (J)iLLcutatkÍ!fL£k ffohanó emberek, gondosan átkötött csomagok, nagy zaj és kevés hely — ilyen délelőttönként a Kossuth La­jos utca és a Széchenyi tér. S ebben a nagy forgatagban láttam meg régi ba­rátomat, Faragó Istvánt. Éppen magya­rázott egy ismerősének: __ Sokat lehetne még mesélni róla, na gyon sokat... — Miről, miről? — vágok közbe, mert érzem, hogy izgalmas téma. — Melbournéröl. Tegnapelőtt jöttem meg. Éppen azt mesélem. — Nagyon jó ... nekem is mondasz valamit... valami érdekfeszítőt. Elkezdi. A legérdekfeszítöbbről, az asszonyokról beszél. Odakint más az élet, a család, az emberek s azok kö­zött is különleges helyet foglalnak el az asszonyok. Hogy úgy mondjam., Ausztrá­liában asszonyuralom van. Ez onnan ered — mondják — hogy királynőjük van és a hatalmi vágy minden asszonyra átragadt. A családi élet sem olyan me­leg és harmonikus, mint Európában. Üzlettársakat látnak és keresnek egy­másban az emberek s ez határozza meg a családi kapcsolatokat is. A válás bizonyítja legjobban, hogy Így van. Ugylátszik a világ másik sar­kában is a váláson lehet lemérni a csa­ládi élet derűs és árnyas oldalát, ugyan-, is a biró mindent kifaggat a peres felek* bői, még olyant is, amit egyébként egy­mással sem közöltek addig. Nos, Auszt­ráliában a válás nagyon bonyolult do­log. Ha például az asszony kíván el­válni a férjétől, elég ha bemondja a bíróságnak, hogy férje egy lump fráter, aki nem érdemli meg, hogy egy ilyen aranyos asszony vele töltse az estéit. Különben is tegnapelőtt a 124-es utca hetes házának kapujában egy szőke an­gyallal csókolázott, ami kétségtelen jele, hogy megcsalta. Mit tehet a bíróság, hisz a gyengébb asszonyi nemnek és minden bizonyítás nélkül kimondja a válást. Ellenben, ha a férj óhajt meg­szabadulni házsártos, pletykás és örege­dő feleségétől, a fényképek és tárgyi bizonyítékok egész sorát kell csatársor­ba állítania, hogy meggyőzze a nehezen gondolkodó bíróságot afelől, hogy ked­ves neje őt igenis megcsalta. S még ek­kor sem lehet bizonyos benne, hogy elválasztják. Ennyire bíznák a női nem­ben. Mikor elváltunk, mire gondolhatnék egy olimpiai edző kezét szorongatva: Mégis csak van társadalmi haszon is egy ilyen nagy sporttalálkozóból! C • zervusz Emil! Ezer éve ... — Hagyd csak, én se húzom le — vá­laszolja s a földre ereszt egy hatalmas festményt hogy a gazdák kimondták a tsz feloszlását, nem vetették el a szövetkezés gondolatát Csakhogy olyan szövetkezetei szeretnének, amilyenhez le­hetőségük is, meg kedvük is van. Ilyen lenne a szakszövet­kezet, melyet 80 holdon kerté­szet formájában alakítanának. A két gazda kérésére meg az új szövetkezetei mega1akí- tandó, számos küldött érkezett a napokban a faluba. Ott vol­tak a földművelésügyi mi­nisztérium képviselői, a me­gyei tanács küldöttei, a járás •?miberei és szakemberek a ,MESZÖV-től. Aztán beszélget­ni kezdtek. A MÉSZÖV szak­iemberei elmondották, mi is az \a szakszövetkezet Olyan do- ]|íog az, amelyben a gazdák egy _ . . _ bizonyos termelési ágban szö­ctpeKeaszr J vetkeznek, közösen művelik. — A tanacsra viszem 1 közösen értékesítik a terményt Hm. Festő « ismerő* is és éppen ké- ^ a2önitívü, egyéniek marad­ÄÄ ‘ J ' a gV Münk, s minden mást eszerint nácsra viszi. végeznek. Az a hasznuk belő­— Megvették? ^’e, hogy gyorsabban jut el a Csak nemet int. Aztán meggondolja «termény a városiba, és főleg és bővebben elmondja: A pécsi festők (I iicsébban, de úgy, hogy a pa- kiállítást akarták rendezni, össze is « raszt mégis többet kap érte. szedték a képeket, de az események i Hogyan? Hát úgy, hogy a miatt nem tudták megnyitni. így csak o -^szövetkezetnek joga van zsűri tevekenykedett. S azokat a ^képeket ibírmelyik piacon vag közeli melyeket megvételre javasolt, áthozzák é ./árcshílT1 sWot nyi1^ fcott a megyei tanácshoz, a modern idők fo-1 közvetlenül értékesíteni ter- mecenasahoz. Mert megveszik... hama- menyét. rosan. Csupán addig kell várni, amíg é ' __ „ me gérkezik a Népművelési Miniszté- (I jö, f2 * “akazOvetkezet Hűmtől a keret és azonnal átváltoztat- M ve' a2°'n a. ^fRúeszólésen ják olyan keretté, amit falra is akaszt- inem tudtak du.ore jutni és hátnak, ha éppen úgy tetszik. i“gyesek a termelőszövetkezet ó Htek’ hoßy 22*én- szombaton gyarázza Gádor Emü. Már értesíte. izdagyöést hívnak egybe. tek hogy nem rendezik meg az idei ki- n :nteí,nek a sazdák mia mit állítást, csupán bekérik a képeket és a k k zsűri foglalkozik velük. < Hogy pedig még a látszata Az utcán szembetalálom magem l6^ycn fiz „erőszakos igazi zsűrivel, a pécsi közönséggel, aki trációnak" leghelyesebb hael- szívesen nézegette volna a kiállított ké-i-nc,rid{&k a gazdagyű’ésen a pékét. Dehát idén csak ilyen kiállít a- üldöttek, mi a termelős/övet- sunk volt. Zsűrivel, közönség nélkül. <i kezet és mi a szakszövetkezet, Majd jövőre máskéné. Ien.ii 11s aziitán a gazdákra bízzák a (GALDONYl) * választást

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom