Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)
1956-12-02 / 288. szám
195« DECEMBER * NAPLÓ 5 FORUM Mii felistiiük ma a jólétért? í Várjuk a programot Nem vagyok sem politikus, pem képzett közgazdász. Csupán egyszerű újságíróként élek a kilenc és fél millió magyar köpött. Ezért talán szerénytelenségnek tűnik, hogy ekkora fába vágom fejszémet s erre az igen nehéz kérdésre akarok választ adni, alig néhány évi újságírói munkám vékonyka tapasztalata alapján. Ha szerényJelenséggel vádolnak kedves olvasóim, akkor az vesse rám az első követ, aki huszonnégy esztendős korában nem lelkesedett, s nem keresett kiutat, jobb megoldást még akkor is, ha többször elvesztette életkedvét, ha csalódott is mindenben, amit szépnek és jónak hitt. Az vesse rám az első követ, aki az ország- égés könnyfakasztó és fullasz- tóan keserű füstjében nem keresi minden maradók erejével a napsütésre, a friss levegőre vezető utat. Keresnünk, kutatnunk kell, mert nem lehet életcélunk, nemzeti programunk az öngyilkos letargia, a bágyasztá csalódás. S ha tenni akarunk, akitor a gazdálkodást kell új alapokon kezdenünk, mert ebből fakad minden, ami szép és kedves lehet fiatalon is sokat hányt-vetett életünkben. Gazdálkodás? Milyen - új, - s mennyire rossz értelmet kapott az elmúlt évtizedben ez a szó. Mindent csináltunk mi, csak nem gazdálkodtunk. Terveztünk a nagyvilágba, politizáltunk, agitáltunk, népneveltünk, munikaversenyt szerveztünk, szép jelentéseket írtunk a felsőbb szerveknek, s a nyilvánosságnak. Eredményeink is voltak szép számmal, ezt nem tagadom, de többre mehettünk volna, sokkal többre. Ezeket az eredményeket emlegettük is ezerszer, százféle variációban, de közben olyan szegények maradtunk, mint a templom egere, amely egyéb híján a korhadt gerendát rá»<rla, s az az illúziója támad, hogy ragyogóan él, hiszen még van mit rágnia. Az újságíró napi hajszája közben futólag egy-két rendellenességet észrevettem ugyan, de álmomban sem mertem gondolni, hogy ezek a hibák nem véletlenek, s nemcsak Pécsett jelentkeznek. Az elmúlt tíz év iskolai és szemináriumi nevelése olyan tökéletesen elterelte figyelmem a köz esetleges hibáiról, hogy mire észrevettem magam, már drága árat fizettem tandíjként. „Naív gyerek!” — mondhatná valaki. Igen, ebben van igazság. Nekünk fiataloknak, akik új, s egyoldalúan nevelő légkörben nőttünk fel, lelkesedésünket, bitünket, álmainkat kellett elvesztenünk azért a tapasztalatért. amelyet a 40—50 év között élők megszereztek korábban, de azt hiszem ők is a miénkhez hasonló, vagy_ még nagyobb árért. Mert ők is voltak fiatalok, naivak és álmodozók. Egyszer az egyik pécsi üzemben jártam riportúton. Itt láttam a következőt: egy gépkocsi felújításához két kiló harmincöt dekányi lista, kimutatás, munkalap és utalvány kellett. S ekkor kezdtem igen határozottan gyanakodni. Kezdtem észrevenni, hogy valami nincs rendben, valahol félúton mi letértünk az egyenesről, s az útmeirtl poros, szennyes, szúrós bokrok között botorkálunk fó’vakon. A Rákosi-féle szocializmusban odáig mentek a dolgok, hnsv öt új értéket termelő dolgozó'hat nem termelő embert tartott el. A bizalmatlanság odáig fajult, hogy a termelő üzemekben is 3—4 emberre jutott egy Improduktív személy, s az imoroduktfvak jó- része vagy ellenőrzött, vagy listákat gvártott felsőbb ellenőrzéshez. Hihetetlennek tűnik0 íme az adatok, amelyeket az Idén lúl'vsban gyűjtöttem: A Sopiana Gépgyárban nem egészen két munkásra jutott egy nem termelő ember» S hol vannak még a felsőbb szervek? A Reremendl Cement és Mészművek ben négy fizika’ munkás mögött állt egy nem termelő. A megyében lévő kétféle téglagyári egyesülés ezer munkására másfélszáz szellemi dolgozó jutott. A bükkösdi ásványbánya 64 fizikai munkása mellett 21 adminisztratív emer dolgozott. A példák sokaságát említhetném meg, de minek? Elég ennyi is Ízelítőnek. Kétségtelen, hogy így dolgozni lehet ugyan, de megélni bajosan. Aonikor ezeket az adatokat feljegyeztem, éppen divat volt az egyszerűsítésről beszélni. Ez szép, de kérdem, milyen egyszerűsítés az, amely lehetővé teszi, hogy esetleg öt perces munkához másfél órai rubrika- töltögetés csatlakozzék elengedhetetlen járulékként? Mert ez volt a divat! Nézzük, milyen papírmunkát igényelt a Sopiana Gépgyárban — mondjuk — egy néhány perces menetvágás? A munkához kiadták a munkalapot. Utána a normairoda beidőzte, majd a diszpécser kiadta a munkát a kísérő papírral együtt. Amikor a szakmunkás végzett, a MEO-s igazolta az eltöltött időt, vagy az átvett munkadarabot. Ezután a munkalap felkerült a bérelszámolókhoz, ahol kiszámították, mennyi a részkereset. Ezeket a részkereseteket dolgozónként összesítették, majd az egyes dolgozók keresetét összesítették, aztán az összesítés összesítése alapján elszámolták a béralapot. Amikor mindezzel végeztek, a munkalapok átkerültek az ut által kitláció hoz, ahol azon studtrozott néhány ember, mire mennyi munkabér, szerszám és anyag fogyott el. Ez rendben is lenne, mert utókalkulációra a sorozatgyártó üzemekben szükség is van, csakhogy a Sopianában seniki nem vette hasznát, mert mire elkészült, akkorára az üaem egész más készítményen dolgozott a határozatlan profil és a kis szériák miatt. Azt hiszem, hogy a munkások, mérnökök, gazdasági szakemberek ennél cifrább példát is tudnának említeni saját tapasztalataik alapján. A kép- ugyan, amit festettem, nem is olyan sötét, mert a százféle jelentést nem is említettem, pedig az a java! — sajnos. Megerőltetés nélkül mondhatnánk ehhez hasonló példákat az élet bármely ágából. Az ésszerűtlen beszervezés, a fontoskodó hozzánemértés és az erőszak rányomta bélyegét nemcsak a deficittel dolgozó nehéziparra, hanem a könnyűiparra, a kereskedelemre, a mezőgazdaságra, nem is beszélve a szellemi élet valamennyi területéről, de főleg az Irodalomra, a sajtóra, a beiskolázásra, stb. A süllyedő hajó tragédiáját fokozta, hogy a halálzajt szép szólamok fuvolázták túl, A raffinált porhintés politikájának magasiskoláját ismerhettük meg az elmúlt években. A dolgozó kisember ezt hallotta: ne együk meg ma azt a csirkét, "amely holnap tyűk korában arany tojást tojna (Rákosi). Ezt hallotta, vörösre tapsolta tenyerét, s lopva húzott egyet nadrágszíján. Azért lopva, mert félt, hátha meglátja a másik, aki ugyan vele együtt igyekezett volna evezni erről a süllyedő hajóról, de 6zólni egymásnak erről nem mertek, mert ha megtudja a párttitkár, vaev a személyzeti, akkor mi lesz? Az ávóról aztán jobb nem is beszélni! Egyszóval így nézett ki a Rákosi-féle szocializmus. Csoda-e, ha torkig jóllakott vele a magyarság, s elrontotta a gyomrát? Nem csoda! Az sem 's oda, hogy a tüntetések után fegyverhez nyúlt, amikor más kiút nem volt, s jogos követe- »éseikor csőcseléknek nevezte őt az ország vezetője, aki viszont jó politiktwnak tartotta magát, ekkora baklövés után ’s. Ezért aztán úgy gondolom, hogy szemérmetlenül hazudik az, aki az októberi forradalmat egyértelműen ellenforradalomnak bélyegzi. Az is hazudik, aki azt állítja, hogy a magyar munkásság úcv esott bele ebbe a fc-"-1 1 mint Pilátus a crédóba. Szó sem lehet róla! Benne volt ebben a munkás szíwel-lélek- kel, különösen az első napokban. S hogy börtöntöltelékek is fegyvert kaptak a kezükbe0 Ugyan mondja meg valaki, melyik forradalom volt az a világtörténelem során, amelyben a rabok nem kaptak a V,;ási lehetőségen? Ezért az- táin az is szemérmetlenül, s magyarságát megtagadva hazudik, aki az egész forradalomból az egyes kétségtelen jólszervezett fasiszta csoportok (a nagy tömegben ilyenek is felszínre kerültek, most is, mint minden zavaros alkalmával) túlkapásait, s a kiszabadult rabok garázdálkodásait emlegeti útón-útfélen, mint a forradalom jellemzőjét. A forradalom minden esetre megtörtént. A többtízezer magyar haláláért Rákosi és Gerő is felelős, sőt, elsősorban ők a felelősek, akik idáig hagyták fajulni az eseményeket. De ne őrről beszéljünk most. Mindenki értékelje az elmúlt másfél hónapot szíve és lelkiismerete szerint. De az értékelésen túlesve talpra kell állni, s újra élnünk kell. Igen, de hogyan? Az a tény, hogy a forradalom vívmányaihoz a nép ragaszkodik. Az is tény, hogy a régi módon — kivételes kevesektől eltekintve — senki élni neon akar. Az új út még homályos. Az emberek nem hisznek, mert még nagyon emlékezetükben él a Rákosi-rend- szer eredményeként kapott szocialista-gyomorronitás, s ember legyen a talpán, aki ebből a bajból gyors kiutat talál. Ilyen ember és ilyen kiút nincs is talán. Egyetlen megoldás lehetséges a jelenlegi állapotból kiindulva. S ez a megoldás: tanulni a múlt és a közelmúlt hibáiból, baklövéseiből, új életet kezdeni tiszta lappal, tiszta kézzel és tiszta lelkiismerettel. Igen. És szocializmust építeni, de nem nadrág- új húzással. Induljunk ki abból a tényből, hogy ma Magyarországon a lakosság döntő többsége nem akar kapitalizmust. Ezért nagyobb bizalommal, segítségkéréssel, de mindenekelőtt őszinte szóval kell az emberekhez közeledni. Ez lenne a politikai része a dolognak. A gazdasági része? Ahogy hozzáértő emberekkel beszélgettem, valahogy ilyen kép alakult ki bennem: megszüntetni a gazdasági élet minden ágára kiterjedő korábbi kötöttségeket. Nagyobb tért kell adni az egyéni kezdeményezésnek, az egyéni munkakedv érvényesítésének. Ez egyik oldalon a gyári munkás nyereségrészesedése, másik oldalon a parasztság, a kisiparosság, s a kiskereskedő réteg élni hagyása. Főleg a kötöttségek megszüntetésén van a hangsúly. Ameddig ez meg nem történik, a munkástanácsok joga nem érvényesíthető kellő súllyal. Még egy gondolatot: »így vélem, hogy kivéve a gazdasági élet kulcspozícióit, minden téren nagyobb érvényesülési teret kellene adni az értéktörvénynek. Ezt úgy hívják köznyelven, hogy a könnyű, helyi és kisipar gazdálkodását bizzák a kereslet és kínálat alakulására. Talán többen így kiáltanak fel erre a javaslatra: „Visszafelé menjünk!?” Nos, erre csak azt tudom mondani, nem visz- szalépés ez, csupán az egyéni kezdeményezés, valamint a vásárló- és munkakedv fel- élénkítésének úgynevezett kapitalista módszere, amely kiválóan alkalmas a szociafiz- musban is. Nézzük talán egy kicsit közelebbről ezt a gazdasági problémát. Hogyan képzelem én ezt el a másoktól hallottak és a '•ajáit tapasztalataim alapján? Tehát a kulcspozíciókon kívül, s talán az exportra dolgozó vállalatokon kívül nagyobb szabadságot kellene biztosítani a vállalatoknak. S mindenekelőtt, csak azok a vállalatok dolgoznának, ame- ’vek kénesek nyereséggel mű- ■ Atn-slvl-k nem, s az állam mégis úgy látja, szükség van termékeire, adjon neki segítséget. Az állam ne írja elő ezeknek a kisebb jelentőségű gyáraknak, hogy mit, miből mennyit, hogyan, menynyi emberre] és pénzzel termeljen. Bízza ezt a munkás- tanácsokra. Az államnak célja a lakosság kielégítése. Ezek a gyárak pedig nyilván olyan cikkeket termelnének, amire kereslet van. mert zsebükre menne a gondatlanság. Az első időikben lennének nehézségek, de később a munkástanácsok megtanulnának gazdálkodni. Természetesen csökkenteni kellene az ezerféle mutatót. Ezeknél a vállalatoknál egyféle mutató lenne, mennyi adót fizessen! Persze meg kellene szüntetni a magas forgalmi adót is, ami a lakosságból préseli ki a hasznot. Tűrhetetlen állapot az, hogy a Pécsi Ruha és Cipőipari Vállalatnál megrendelésre készített férfi félcipő 629 forintos árából 409 forint legyen a forgalmi adó. Természetesen nem marad nyeresége a vállalatnak, s drágán vásárol a vevő is. Ha ez megszűnik, a vállalat olcsóbban termel, többen vásárolnak, növekszik a haszna, növekszik a lakosság ellátottsága, favul a hangulat. Valahogy így kellene eljárni a kenyér esetében is Meg kellene szüntetni a kötött árugazdálkcdást is. Az Avugazdálkodás olyan szövevényes, s olyan duzzadt apparátussal rendelkezik, hogy méretei hajmeresztőek. Az import áruk kivételével a többi anyag beszerzését feli kellene szabadítani, ezzel egycsapásra megszűnne egy hatalmas in- produktív szerv, s máris gazdaságosabban élhetünk, kevesebbe kerülne az államháztartás. Az államnak természetesen így is meglenne a nagy haszna, ha nem is éppen annyi, mint korábban, de nem is lenne olyan magas a szükséglete, a csökkent apparátus miatt. A é vállalatok rendszeresen fizet- < nék az adót, saját maguk gondoskodnának a felújításokról, s hitelből oldanák meg a beruházást, mégis többet fizethetnének a munkásnak. Attól sem kellene félni, hogy a vállalatok össze-vissza gyártanának mindent. Nem. Csak azt készítenének, ami profiljuknak megfelel, amihez berendezésük van, s amine volna vevő. Magamtól nem vettem volna annyi bátorságot, hogy mindezt megírjam, de azok a szakemberek, aikik a napokban nekem elmondták véleményüket, így látják a dolgokat. Lehet, hogy igazuk van. Nem tartanám eredménytelennek, ha az ellenkező vélemény, vagy módosító javaslat is napvilágot látna az elkövetkezendő napokban ezen a helyen A vita csak előre vihet, visszafelé semmi esetre sem. Márpedig mi előre akarunk menni, hiszen élni kell, a nemzet nem hallhat meg. Sokan talán bizalmatlanul olvassák majd ezeket a sorokat, s úgy gondolják, nem sok értelme van az okoskodásnak. Talán sokan azért is bizalmatlanul forgatják majd az újságot, mert az elmúlt hetekben néhányszor csalódtak benne. Megengedem, erre volt is okuk. Csak annyit mondhatok ehhez, hogy nem szándékozom senki szennyesét magamra venni, de újságírónak sem könnyű manapság. Sok gond, sok gyötrelem jár együtt a kibontakozással, az új utak keresésével. S ha a gyötrelem mellett is valaki tenni akar a haladás érdekében, tegye le obolusait a nemzet asztalára, s emellett mondja ki véleményét pró vagy kontra. Többet érünk vele, mint a hallgatással. Ha valamihez hozzá sem fogunk, ne várjunk ott eredményt. Pedig az eredményekre olyan szüksége van most a magyarságnak, mint még talán soha, mert csak így lehet — véleményem szerint — jól At Magyar- ' ■ ’ igöfli Tenk.iy Miklós. Nem túlzás, hisz első reményeinket, elképzeléseinket felülmúló híreket hallunk. Nem lelkendezünk, csak puszta és mindennél többet mondó tényeket állapítunk meg: sokan kérik felvételüket az új pártba, különösen lalun, a parasztemberek. S aminek örülünk, számottevő azoknak a száma is. akik nem voltak párttagok és most sorra keresik fel a szervező bizottságokat. Jó hallani, tudni errői. S mégis, amikor a napokban több járási székhelyen, faluban fordultam meg és azt kérdeztem; hogyan halad a szervezés? — így válaszoltak: „Jobb is lehetne...” S mindjárt/ kérdezés nélkül mondták miért. Az emberek — nem tettek különbséget volt párttag és pártonkívüli között — világos, átfogó programot várnak a párttól. Most még sokan, ha felkeresik őket, elutasítás helyett bizonytalankodnak, nem tudják mit tegyenek A volt MDP programját ismerik, ahhoz nem csatlakoznak, az MSZMP-' nem ismerik, hisz ilyen jelen pillanatban nincs. Jogos-e a meglévő bizonytalanság, ingatagság? Egy párt, amikor a nyilvánosság, a nép elé lép azzal a szándékkal, céllal, hogy soraiból eszméjének, ideológiájának tömegeket nyerjen meg, hogy szervezett formában is támogassák — programot ad. A program a párt jelenének, jövőjének, eszméjének megnyilatkozása. Arra a kérdésre ad választ: mit akar a párt, milyen célokat tűz maga és az ország népe elé. Arra válaszol, hogyan képzeli berendezni az ország életét, politikai, gazdasági és kulturális rendjét. S ebből mindenki önmaga el tudja dönteni: csatlakozik-e hozzá, egyezilc-e világnézetével, elképzeléseivel. S még egyet: küzd-e teljes szívvel az abban foglalt és elfogadott élvek, eszme győzelméért, maga és embertársai javára. Az emberek nem azért hiányolják a párt programját, mert e nélkül nem lehet szervezni az új pártot. Ez — a tagadhatatlan — folyik. Ellenkezőleg : úgy vélik, hogy a párt programjának nyilvánosság elé kerülése meggyorsítaná az MSZMP szervezését, a bizonytalankodóknak, a kétkedőknek is választ adna. E kérdés boncolgatásánál természetesen lehet ellenérvet is találni: a kormánynak van programja, amelyet a párt támogat. Ez vitathatatlan. Az elmúlt hetekben megjelent nyilatkozatok érthetően elemzik az eseményeket és jelen helyzetben a kibontakozás lehetőségét, feltételeit, feladatait. Ez a program nem messzireteKin- lő — érthetően — még csak körvonalazza a jövőt. És ez nem pártprogram. Az egyes vezetők nyilatkozata helyett a párt programját várják, igaz az is, hogy a pártot a marxiz- mus-leninizmus eszméi vezérük. Az ország mostani helyzetében azonban( figyelembe véve az elmúlt hetek eseményeit, a múltban elkövetett súlyos hibákat, amelyeket az MDP a marxizmus-lenmtz- mus „szellemében” törvényesített, ebben a helyzetben az egyik legfontosabb követelés: magyar módon a nemzeti sajátosságoknak megfelelően építsük a szocializmust. Nem másolni más országok tapasztalatait, hanem hagyományaink felhasználásával érvénvre- juttatni a marxizmus-len inizmus tanításait. A nemrég megjelent irányelvek viszoú, csak a. belépés körülményei' határozzák meg s csupán a bevezetőben utal néhány a programban bővebben kifejté-re váré) elméleti és gyakorlati problémára. Ismét csak arra a következtetésre jutunk: minél gyorsabban ki keli dolgozni a párt programját. Tévedés ne essék: tudott dolog, hogy egy ilyen körültekintést,-hatalmas munkát igénylő feladatot nem lehet elhamarkodni. De eddig nem hallottunk semmit arról, hogy a párt felső szerveiben m!t tesznek érte, -készül-e a program, milyen stádiumban van e munka? Pedig a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség várja a párt megnyilatkozását. Ezzel új szakaszba lépne az MSZMP szervezése. Mi líjsá" a megyében ? A MOKfiP teljesítette Diny- nyeberki község lakósainak régi kívánságát, amikor november 27-én vetítőgépet adott a községnek. Az első előadás a „Rejtelmes sziget” című film volt. Teljesült a Bicsérdiek vágya is, hogy önálló mozit kapjanak. A közeli Zók. község lakói is Bicsérdre járnak a mozielőadásokra. A MOKÉP Kisdér községet is bekapcsolta a körzeti mozihálózatba. A lakosság kívánságára akár he- tenkint ts tartanak mozielőadásokat. Az Észak-Baranya Megyei Népbolt a napokban műszaki villamossági cikkeket körülbelül 200 darab villanyvasalót ugyanennyi rezsót, kismennyi- ségű fűtő- és an ód telepet, valamint zseblámpaelemet hoz forgalomba, a bányatelepi boltokban. A MEGYEVIDL teljes kapacitással dolgozik. Mohácsszigeten folytatják a villanyszerelési munkákat. A sumonyi halgazdaságban az épületek belső világításának elkészítésén dolgoznak. A siklósi állami gazdaságban motorikus és világítási munkákat végeznek. A Fűszer- és Édesség Nagykereskedelmi Vállalat a megye lakossága részére 20 mázsa élesztőt szállított Budapestről. Az élesztőt Pécsett, Szigetváron, Sásdon és Siklóson hozzák forgalomba. A szállítmányból elsősorban a sütőipari vállalatok, de a lakosság is részesül. A Szigetvári Konzervgyárból és a konzervgyár nagyatádi telepéről nyolc vagon konzerv' érkezik a napokban Pécsre. A konzerv elszállítására a MÁV Igazgatóság soronkívül biztosított vagonokat. A Belkereskedelmi Minisztérium Élelmiszeripari Főosztálya a záhonyi határállomásról 10 vagon sót indított útnak Pécsre. Innét történik a megyébe való elosztása. A szállítmány megérkezése a napokban várható. Az „Aranykacsa” kisvendéglőben naponta friss ételeket szolgálnak fel. A két fajta pörköltön kívül sertés és marhasültek, máj, vese-velő kapható., A sörön és a tömény- szeszen kívül most már bort is árusítanak. Minden hétfőn szünnap. A pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter együttes utasítása alapján azok, akiknek ingóságai az elmúlt hetek eseményei során elpusztultak, segélyt kapnak a legjelentősebb hiányok pótlására. A segélyt a tanácsok egészségügyi osztályai, szociálpolitikai csoportjainak javaslatára utalják ki. Családonként legfeljebb ötezer forint segély folyósítható. A készpénzsegély összegének megállapításánál figyelembe kell venni az egyéb segélyt is, így a vöröskereszt és, más társadalmi szervek -■ej ni.ásrit. Ha a károk olyan nagymérI tékűek, hogy a segélyen kívül indokolt még kölcsönt is engedélyezni, akkor az illetékes tanácsi szerv javaslatot tehet az országos takarékpénztárnak. A javaslatra a takarék- pénztár családonként legfeljebb tízezer forintos kamatmentes kölcsönt utalhat ki. A kölcsönt legfeljebb ötév alatt havi egyenlő részletekben kell visszafizetni. Az első részlet 1957 márciusban esedékes; Részletes felvilágosítást a tanácsok illetékes osztályai & a takarékpénztári fiókok adnak; Ugyanitt adják ki a kérelmekhez srűk^épas nyomtatványt kát Is. ötezer forintig terjedő segélyt kapnak a károsultak
