Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-02 / 288. szám

2

N 4 Pírt

1956 DECEMBER 3 '

Dobi István rádióbeszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

mokra kell építenünk, néhol pedig elölről kell kezdenünk mindent, de az alapozást nem fogja helyettünk elvégezni senki. Hogy zavartalanul menjen a munka, mindenütt a legjobb, a legmegbízhatóbb, nehéz órákban kipróbált embereket kell állítani az első sorokba. Talán még soha sem volt annyira szükség az iparban az okos. becsületes, kipróbált. megbízható,/őszintén és mélyen demokratikusan érző, szocialista emberekre, mmt most. Az üzemi munkástanácsokban és a szakszervezetekben meg van a lehetőség hogy szabadon, a legjobb tehetségük szerint dolgozzanak.

Az ipar talpraállításáboz, ahhoz, hogy elérjük és mielőbb felülmúljuk a régi termelési színvonalat, nagy szükségünk van a műszaki értelmiség teljes értékű segítségére. A munkástanácsok képtelenek volnának megoldani a feladatukat a mérnökök, a művezetők, az elméleti szakemberek nélkül.

Az országnak ebben a leromlott. szerencsétlen állapotában általában mindenütt szükség van az értelmiségiek fokozott közreműködésére.

Mikor megszólaltak a fegyverek, gyakran — még a tanulóifjúság körében is «— puskát és kézigránátot osztogattak. Csak szórványosan hallunk híreket a legutóbbi napokban, hogy imitt-amott újra megkezdődött a tanítás. De a legtöbb helyen nem is tanításról van szó, hanem csak arról, hogy foglalkoznak a gyerekekkel. Ez is valami, — de az általános helyzeten vajmi keveset változtat. Iskoláinkban, egyetemeinken két hónapja áll az életj és ezen nem lesz könnyű segíteni. Csak az orvosok operáltak és gyógyítottak éjjel nappal — tisztelet és hála illeti őket a munkájukért. Az akadémián, a kutatóintézetekben, múzeumokban és könyvtárakban megállt minden, legfeljebb krumplit osztottak és politikai követeléseket fogalmaztak a fiatalabbak. Ennek az állapotnak, mostmár a legsürgősebben véget kell vetni. Kérem a professzorokat, a tanárokat, a falusi és városi tanítókat, kérem minden tanult emberünket, hogy a maga területén mindegyik vegye fontolóra a legsürgősebb tennivalókat és felettes hatóságával egyetértésben most már mindenki késedelem nélkül kezdje el a munkát.

A* iparnak, a mezőgazdaságnak, a közigazgatásnak ebben a nagy átalakulásban lépten-nyomon szüksége lesz az értelmiségiek segítségére, közreműködésére.

A mezőgazdaságban a forradalmunkból kifolyóan egyáltalában nem esett kár, és ezért

senki mást nem illet hála, köszö net éa dicséret, csak a parasztságot. Pedig ha ebben az országban embereknek okuk volt panaszkodni az október 23-ával elsöpört kormányzati módszerek embertelensége miatt — és mindenki tudja, hogy bőségesen volt ok a keserűségre — akkor a falunak szózszorany- nyl keseregnivalója volt, mint a városnak.

Nehéz volna megmondani, hogy rákosiék falusi politikájának ostobasága vagy gonoszsága volt-e a nagyobb.

A falusi osztályharc embertelensége sok helyen a faluban sztt'etett kommunistákat is szembeállította a párttal. Az esztelen, értelmetlen közte- her-polltika, a szövetkezetek fejlesztésének erőszakos módszerei, a meggondolatlan földrendezések örökös létbizonytalanságban tartották az egyénileg gazdálkodó parasztságot, évről-évre rontották a terméseredményeket

a mezőgazdasági terményterület nagyobbik felen.

A falura küldött népnevelők, tanácsvezetők, szövetkezeti vezetők és a falu dolgaival foglalkozó járási és megyei emberek kevés szakértelmet — kevés emberi megértést mutattak a parasztemberek sorsa, élete iránt — ha ugyan nem úgy őrizték a falut, mint a szocializmus ellenségeinek megátalkodott gyülekezetét. Valóban mindent elkövettek, hogy a falu ne érezze őszintének, igaznak a munkás-paraszt szövetséget és ne érezhesse magát a munkás-paraszt hatalom részesének.

Sok sebet ütöttek a parasztság testén, ezeket a sebeket évről-évre az ország minden részéből elhozták hozzám a parasztemberek, vagy tapasztaltam azokat vidéki utaim alkalmával, mikor segítséget kértek. Közülük sokan tudják, ahol segíteni tudtam segítettem. Ilyen előzmények után nem lehetett volna meglepődni, ha a faluból lobog fel legerősebben az ellenforradalom lángja. Azonban ennek az ellenkezője történt és ez a parasztság politikai érettségének és a szocialista társadalma rend falusi megszilárdulásának a legnagyobb bizonyítéka.

Ahol földvisszafoglalási kísérletek történtek, a nép mindenütt talpon állt és megvédte a jogát. Egy zalamegyei falura, Puszta tóti ászlóra hazaérkezett a földbirtokos, szétugratta a szövetkezeteket. A szövetkezeti parasztok és az egyéni gazdák közös erővel léptek fel, és amilyen sebesen érkezett a földbirtokos nyugatról a földet visszafoglalni, éppen olyan sebesen ment visz- sza a parasztnép haragja elől nyugatra. Hasonló jelenségek másutt Is előfordultak. Ónodon például felgyújtották a termelőszövetkezet istállóját. Vasban és Győrben is előfordult a termelőszövetkezetek vagyonának illetéktelenek által történt, a felosztástól független széthur- colása, amelyet sem a tagság, sem a törvény nem vehet tudomásul.

A szövetkezetből történtek kilépések és a gyenge szövetkezetek feloszlottak. A kormány különböző rendeletekben szabályozta a kilépéseknek és a szövetkezeti vagyon feloszlásának vagy egykézben való megőrzésének a módját.

Én sohasem titkoltam, hogy szövetkezeti ember vagyok. Nem a parasztság ellen, hanem a parasztság érdekében vagyok szövetkezeti ember — számos esetben részletesen megmagyaráztam, hogy miért. A nagyüzem különböző okok miatt — mint a gépek, a korszerű mezőgazdasági tudomány alkal- malmazása, a kollektiv erőfeszítések nagyobb ereje és hasonlók miatt — az egész világon nagyobb terméseredményeket hoz mint a kisparcel- la. Ez olyan gazdasági törvény, amely alól 'nálunk sincs kivétel.

De mindig elleneztem, mindig elitéltem a szövetkezetek fejlesztésének erőszakos módszereit;

Nincs Jó szövetkezet családias, kedves szövetkezeti élet nélkül és a szövetkezethez egész lélekkel ragaszkodó szövetkezeti emberek nélkül. Nem lehet Jó szövetkezet, amelybe erőszakkal hajtják be az embereket, amelyeket nem a tagság, hanem valami külső hatalom dirigál. Erős, fejlett szövetkezeti demokrácia és széleskörű gazdasági szabadság nélkül nincs jó szövetkezet.

Hogy ezt így gondoljuk, így kívánjuk — sokszor e’mondtam a múltban és most is elmondom. Az elmúlt hetekben az erőszakkal összetákolt szövetkezetek szétmentek, a jó szövetkezetek együttmaradtak. Akit bekergettek a szövetkezetbe, kiment belőle, aki jói érzi magát odabent még nagyobb szorgalommal dolgozik, mint azelőtt. Ez nagy tanulság lehet mindenkinek. Az Is, hogy a szövetkezeti rendszerünk általában erősebbnek bizonyult, mint ahogy sokan gondolták. A munkásparaszt kormány intézkedések egész sorával sietett a falu és a mezőgazdaság segítségére. Meglesz a módja annak, hogy azok a parasztemberek, akik ragaszkodnak a parcellagazdálkodáshoz, zavartalanul, békességben élhessenek, gazdálkodjanak. A munkás-paraszt hatalom segíteni fogja őket mezőgazdálkodásuk fejlesztésében. De mint hogy ebben az országban szocializmust építünk a városban és -a falun, — a szövetkezet a szocializmus falusi építésének egyik ri mája — a munkás-paraszt hatalom érdemükhöz és politikai szerepük jelentőségéhez mérten fogja ezután is támogatni a megmaradt, megszi’árdult és a jövőben önkéntesen alakuló szövetkezeteket, Ezért

kérem a szövetkezetek parasztságát, hogy önbizalommal, okosan tervezzen, bízzék a jövőben és számíthat rá, hogy szükség idején az államtól minden észszerű segítséget meg fog kapni. A téli időt használják fel alapszabályuknak a helyi viszonyokhoz való alkalmazására, szervezeti életük megerősítésére. Közös vagyonukat őrizzék és tavasszal — most már külső zaklatás, beavatkozás nélkül — csökkent terhekkel, nagyobb gazdasági lehetőségek birtokában, szorgalommal és lelkesedéssel fogjanak hozzá a szövetkezeti munkához.

Versenyezzenek az egyénileg gazdálkodó parasztokkal, ellenséges érzések né'kül, barátságosan és az egész mezőgazdaság, az egész ország javára.

Végezetül röviden meg akarok emlékezni azokról, akik ezekben a lázas, forradalmi időkben elhagyták Magyar- országot, Egy részű kért nehéz volna könnyet elleni. Azoknak az országoknak, amelyek befogadják őket, nem lesz belőlük öröme. Ezek részben nyugatról jöttek ellenforradalmat csinálni, vagy itthon súlyos bűn- cselekményt követtek el, és emiatt félnivalójuk volt az esetleges törvényes felelősiség- revonástól.

A másik emberfajta, aki elment és akiért nem kár, ezt az országot igazából soha, de a tőkésrendszer magyarországi bukása éta különösen nem érezte a hazájának. Én azokat hívom vissza, azokat hívom haza, akiket elkapott valámi vándorlási láz, elkapott valami vihar és mire magukhoz tértek, már túl voltak a nyugati határon,, szerencsétlenül ott állnak idegen földön. Szeretettel hívom őket. Jöjjenek haza és dolgozzanak velünk együtt

Ebbe az országba soha többé nem térhetnek vissza az embertelen erőszak politikai módszerei, EJpíhennek a szenvedélyek, megnyugszanak az emberek és dolgozni fogunk, olyan életünk lesz, amilyent csinálunk. Építsük a szocializmust barátságban szomszédainkkal, a szocialista országokkal, de barátságban a nyugati országokkal is. mindazokkal, amelyek elfogadják az egyenjogúságon alapuló barátságunkat. Építeni fogjuk a szocializmust a magunk magyar módján, népünk igényei és szükségletei szerint, tiszteletben tartva történelmi hagyományainkat.

Mihelyt helyreáll a rend, kibővül a kormány, helyet kapnak benne a különböző régi, demokratikus pártok volt vezetői és szakemberek, akik egyetértenek a szocializmus vívmányainak védelmében és a szocialista építés szándékában. Meglesz a módja anak, hogy a dolgozó parasztság is az őt megillető képviselettel vegyen részt az ország politikai és gazdasági ügyeinek vitelében és egészséges alapokra helyezzük, nem szólammá, hanem élő valósággá tesszük a munkás-paraszt szövetséget, a népi demokratikus államhatalom alapját. Ki fogjuk szélesíteni a szocialista demokratizmust és a törvény valójában törvény lesz mindenki fölött, de mindenki javára, ösz- szefogunk minden erőt, hogy széppé, egészségessé, valóban szocialistává tegyük népünk életét és országunk a szabadság, füsgetlenség, egyenjogúság alapján legyen tagja a szocializmust építő államok társaságának. Olyan munka ez, amelyikben résztvenni öröm ős tisztesség lehet mindenkinek, — munkásoknak, parasztoknak, ipart soknak, kereskedőknek, tudósoknak, íróknak, újsáCTíróknak, művészeknek, tanároknak, tanítóknak, mérnököknek, orvosoknak — minden jóérzésű, tisztességes, építő szándékú magyar embernek. Ehhez a nagy munkához szólítok én összefogásra, közös nemzeti erőfeszítésre mindönkit idehaza és ehhez hívom haza a megtévedt, bűnte- ’enül és oktalanul a nyugati határainkon túlvetődött magyarokat. Jöjjenek haza mindannyian és dolgozzunk együtt i s obad, független, erős, egész szociálisa Magyar- országért

IS bányászok többsége dolgozni akar

Bányász aktira értekezlet volt Pécsett

Fiatal és idős bányászok jórészt régi munkásmozgalmi harcosok jöttek össze nagyszámban pénteken Pécsett az MSZMP intézőbizottságának hívására. Aktívaértekezletet tartották, hogy hallassák a pécsi bányászság nagy többsé- génk igazi hangját, véleményét, állásfoglalását és éhség- sztrájkkal, a munkástanácsok új.iáválasztásával, a pártszervezés kérdésével kapcsolatban.

Hajdú Gyula elvtárs, a baranyai munkásmozgalom régi harcosa szólt az értekezlet résztvevőihez.

— Most nem pártkérdésről van szó — mondotta. Jelenleg két szempontból kell megítélni a közelmúlt és a jelen eseményeit: a munkásosztály és az ország szempontjából. Az osztály szempontjából a bányászok mindig a proletá- riátus nagy osztályához tartoztak, mindig annak élén állottak. Ha munkásosztály szemszögéből nézzük a magyarországi eseményeket, akkor világosan kell látnunk, hogy október 23-án a harcot a jó, igazi kommunistáit vezették. Azok, akik a szocializmust a régi hibák és bűnök nélkül akarták és akarják építeni. Az ellenforradalmi ereik azonban nem a hibás pártpolitikát, hanem az egész népi demokráciát, a munkásosztály és annak harcosait akarták megsemmisíteni. Éppen ezért

egyetlen józan munkás sem

lehet egy olyan mozgalom

rabja, amely a munkásosztály ellen irányul.

A sztrájk állítólag a szovjet csapatok ellen irányul, pedig a szovjet haderőnek akkor is lesz élelme, olaja, ha a magyar munkásság egy része nem

(Tegnapi lapszámunkban kó- zillUlk I.ura viimosné -levelét, amelyben a katonai parancsnokká* sejfiwérrét. kérte, hog?’ a bányában erőszakkal lenntartott bányászokon segítsen. A levélíró ma újabb Írást juttatott el szerkesztőségünkhöz, melyet az alábbiakban közlünk.)

Huszonhárom éves vagyok, néhány hónapos fiatalasszony.

Nem szoktam cikket írni, nem is számítottam megírt néhány sorom viszontlátására a lapban. Az újságban közölt levél minden soráért most is vállalom azonban, a felelősséget. Ügy, «hogyan leírtam, úgy értesültem a bányászok sztrájkjáról autóbuszkalauztól, járókelőktől és az igazgatóságon dolgozó egyik embertől.

Gyűlölöm a tehetetlenséget, cselekedni, segíteni szeretek. Segíteni szerettem volna előző levelemmel is.

Csak másnap, a pécsbányai munkástanács egyik tagjának

dolgozik, mert a Szovjetunióból hoznak nekik. Hát akkor

ki ellen sztrájkolunk? Magunk ellen. Ez a sztrájk esztelen,. mert a munkásság maga ellen folytatja. Ez nem pártkérdés és nemcsak osztály kérdés, hanem az egész ország kérdése, mert a sztrájk az egész országot teszi tönkre. .

— A demagógok, a sztrájkra uszítok azzal agitálnak, hogy a külföld segélyt küld, ha nem dolgozunk akkor is megélünk. Igaz, hogy a külföld segélyt ad, a Szovjetunió és a népi demokráciák 60 millió, a nyugati országok pedig 40—50 millió dollárt, ez összesen 100 —110 millió.

Ezt az összeget a magyar- országi termelés másfél hét alatt éri el. De nálunk nem másfél heti, hanem sokkal több a termelési kiesés.

Ez azt jelenti, hogy a külföldi .segély a termelési kiesésnek csak a nyolcadrészét fedezi. Éppen ezért ne játsszunk a sztrájkkal és ne adjunk hitelt a demagógiának Akik ma a sztrájk mellett uszítanak, nemrég kóstolták meg a bánya levegőjét, nemrég van csákány a kezükben. A meglett, érett, régi bányászok nem lehetnek a sztrájk és a sztrájkolok mellett.

— Most arról van szó, hogy megválasszák a munkástanácsokat és ezek a bányákban megállapítsák a munka és bér- fetléteiaket, mi történjék a bánya jövedelmével, elosztásával, milyen legyen a munkakeret, miként legyenek a bányászok a bányák gazdái. Kire fogják ezt bízni? Csak azokra, akik józan gondolkodásúak, akiknek munkásosztálybeli öntudatukról a bányászok meg vannak győződve.

hittem el, hogy a sztrájk önkéntes. Ezek szerint felültem a szóbeszédnek — vagy pedig vannak emberek, akiknek célja á félrevezetés.

Miért beszélnek össze-visz- sza. És miért nem igyekeztek bennünket éppen a munkástanács tagjai értesíteni lenn lévő férjeink sorsáról? Hisz mindenki tudhatja, hogy a rémhír a leggyorsabb hir!

Bízom abban, hogy a Dunántúli Napló e néhány soromat is közölni fogja, hiszen 23-án kezdődött szabadság- harcunk kivívta a sajtó igazi szabadságát is.

Luca Viimosné.

(Mivel, mhu lapzártakor értesültünk, a pécsbányai bányászok már visszatértek családjuk körébe, Luca Viimosné Is meggyőződhetett róla, kinek az oldalán áll az igazság — valóban akart-e sztrájkolni minden egyes leszálló pécsbányai bányász, vagy csak egyesek kény- szerltették őket a maradásra.)

Minden sugdosás, erőszak, klikkezés nélkül, a. legjobbakat kell beválasztani a munkástanácsokba.

Ez lesz * biztosítéka annak, hogy a munkások akarata ebben az országban érvényesüljön és ők legyenek a bányák gazdái — fejezte be beszédét Hajdú Gyula elvtárs.

A teremben egymásután hagzottak el a bányászok, régi munkásmozgalmi harcosok hozzászólásai, kérései, javaslatai. Rámutattak arra, hogy a bányászok nagy többsége ellenzi a sztrájkot, dolgozni, termelni akar, de kétes múltú, fasiszta egyének terrorizálják őket. Néhány nevet is felsoroltak: K a j d 1 Aladár, U j v á- r i István, Kruk Aladár. Azok uszítanak sztrájkra, akiknek munkakönyvél en már 15—20 munkahely szerepel. Ok, de a munkástanácsok is felelősek azért, hogy a munka nem indul meg. A munkástanácsok élén sok helyen olyanok állnak, akik nem a munkások,- a bányászok érdekeit képviselik. Ezért a józan gondolkodású bányászok jogos követelése az, hogy a munkástanácsokat válasszák újjá.

Az értekezlet résztvevői javasolták, hogy a legényszáüá- solcat azonnal oszlassák fel; az üzemekben vezessék be a legszigorúbb ellenőrzést, hogy idegen elemek oda ne mehessenek be agitálni. Kérték az üzemi őrség mielőbbi felállítását, Dobrovics Emil további fogvatartását, a bányatelepeken pedig a karhatalom • megerősítését, a kellő erélyt nem tanúsító vezetők leváltását.

A bányászok egyöntetű kívánsága volt:

vizsgálják ki, hogy a sztrájkoló bányászok miként kaphattak fizetést, sőt több fizetést mint azok, akik dolgoztak.

Kérték, hogy a legszigorúbban vonják felelősségre azokat, akik a pénzügyminiszter rendeletét kijátszottak, mert a jogtalanul kifizetett pénz elkeseríti a becsületes bányászokat.

Az értekezlet résztvevői állást foglaltak amellett, hogy akik december 2- ig, vagy 3-ig sem veszik fel a munkát, azoknak adják ki a munkakönyvüket. Mindezek az intézkedések lényegesen meggyorsítanák a termelő munka megkezdését a pécsi szénmedencében. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az üzemekben és a területeken mielőbb megszervezzék a párt- szervezeteket és meginduljon a szervező, felvilágosító munka. De szükség van arra is, hogy a bányászok ma éppen olyan lelkesen harcoljanak, mint 1945-től 47-ig, amikor eldőlt, hogy kié legyen a hatalom.

Hely esen cselekedtem-e ?

Á magyar forradalmi munkás-paraszt kormány felhívása a termelőszövetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok vagyonának megóvására

A közelmúlt eseményei során egyes termelőszövetkezetekben, gépállomásokon és állami gazdaságokban részben ellenséges elemek, részben felelőtlen elemek elhurcoltak gazdasági felszereléseket, gépeket, állatokat és egyéb vagyontárgyakat, amelyek társadalmi tulajdont képeznek. Ezek a törvénytelen cselekedetek elsősorban a szövetkezet tagságának, illetve a népgazdaságnak okoznak komoly károkat, másfelől akadályozzák a termelés zavartalan menetének folytatását. Éppen ezért a törvényes rend helyreállítását ezen a területen is biztosítani kell. Ennek érdekében a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány felhívja a termelő- szövetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok vezetőit és dolgozóit, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel akadályozzák meg a szövetkezeti vagy állami tulajdonban lévő vagyontárgyak jogtalan elhurcolását vagy meg- "ongálását, biztosítsák ezeknek a vagyontárgyaknak a gondos megőrzését, keze’é'ét és rennálatát. A lakosság támogatásával vegyék számba a jogtalanul széthurcolt vagyontárgyakat, állapítsák meg azok hollétét és gondoskodjanak azoknak előbbi helyükre való visszaszállításáról és biztonságba helyezéséről.

A feloszlott termelőszövetkezet volt tagjai vagy a termelőszövetkezetből kilépettek csak azokat a vagyontárgyakat tarthatják meg, amelyeket a közös ülés határozata alapján vettek birtokukba.

A forradalmi munkás-paraszt kormány utasítja az összes

államigazgatási és karhatalmi szerveket, hogy a leghatározottabban lépjenek fel minden törvényellenes cselekedettel, a fosztogatókkal, valamint olyan személyekkel szemben, akik a törvényes rend megbontásával akarják a társadalmi tulajdont megkárosítani. A törvénysértőkkel szemben a törvény teljes szigorát alkalmazzák. Minden segítséget adjanak meg ahhoz, hogy az eddigi jogtalanul elhurcolt vagyontárgyak rendeltetési helyükre visszakerül jeneik;

ProTokftciós röplapok Budapesten

A főváros utcáin számos

kézzelírott röpcédula jelent meg az utóbbi napokban. Szövegük öt vagy tíznapos sztrájkra hívja fel a munkásokat. A hír persze elterjedt az üzemekben, annál is Inkább, mert az clienségcs szándékú, zavartkeltést célzó röpcédulákra a Nagybudapesti Központi Munkástanács aláírását hamisították.

Ezzel kapcsolatban a Nagybudapesti Köznontl Munkástanács megbízoiMa közli a tanács véleményét:

A Nagybudapesti Központi Munkástanács közleménye:

A fővárosban és az ország különböző helyein sztrájkra és fegyveres megmozdulásra felhívó röpcédulákat terjesztenek. Ezek ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Ilyen egyéni megmozdulások nem a magyar nép érdekeit szolgálják. Felhívjuk az ország összes munkástanácsait és minden becsületes dolgozót, hogy ezeket » kísérleteket szereljék le.

Budapest, 1956. XII. 1,