Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-02 / 288. szám

DUNÁNTÚLI „

NAPLÓ

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA

XIII ÉVFOLYAM, 288. SZÁM ARA 5fl FILLÉR VASÁRNAP, 1956 DEC. 2.

Dolgozzunk oggl a szakai loggoflei,

oris, eüszsfe szociálisra

Mnül!

Dobi István rádióbeszéde

Védjük meg

a termelőszövetkezeteket

LAPZÁRTA:

Manapság gyakran jönnek a hírek, hogy ez és ez a termelőszövetkezet felbomlott. És a hírek mellett ilyen kommentárokat találhatunk: „A termelőszövetkezet rosszul működött. A tagok ezért nem kívánnak gőzösen gazdálkodni!” Ez érthető. Ezek a termelőszövetkezetek szűnjenek is meg, senkinek nincs joga ahhoz, hogy a feloszlásukba beleszóljon. A kormány világosain és érthetően kimondta: támogatja a termelőszövetkezeteket és támogatja az egyéni gazdákat is. Azt jelenti ez, hogy a rossz termelőszövetkezeteket is támogatja? Nem. A nem életképes termelőszövetkezetek fennmaradása az állam szempontjaiból sem hasznos. De hasznos mind az állam, mind a tagok számára az olyan termelőszövetkezetek fennmaradása, mint a gyöngyfái, a rózsafa: és éhhez hasonlók. És ezek is feloszlottak. Miért? Azért, mert nagyhangú elemek -olyan erkölcsi nyomást gyakoroltak rájuk, hogy nem bírtak ellenállná. Ki kellett mondanánk a feloszlást!

Helyes-e ez? Nem! Ebben az országban jelenleg senki sem agitál a termelőszövetkezetek feramnaradása mellett. Ez a termelőszövetkezetek be1 ügye, ebbe nem szólhat bele senki. Sem a kormány, som a párt, sem más szervek. A kormány is úgy véli, hogy a tagság eléggé fejlett ahhoz, hc’v mega válassza meg melyik úton, az egyéni paraszti, vagy szövetkezeti utón akar haladni. De azt is, hogy a termelőszövetkezetek ügyeibe ne r va tfcozh áss ama k bele az olyan elemek sem, akik lázi tanait, fenyegetőznek, betörik a termelőszövetkezeti tagok ablate it stb.

,.Ha nem mentek széjjel, ez men az lesz" — ordítozzák tele torokkal számos községben — evés felelőtlen elemek.

De milyen jogon, milyen alapon teszik ezt? A magiükformába jogok alapján. Ezen az alapon hurcolták el az egyéni gazdák a sellyei járás több termelőszövetkezetéből olyan jószágokat, amelyek transzfer útján kerültek — a termelő- szövetkezet ennek érát az államnak kifizette — a termelő- szövetkezet tulajdonába. A magyarteleki termelőszövetkezetből 12 tehenet, három lovat, három üszőt vitték el az egyéni gazdák, anélkül, hogy annak ellenértékét megtérítették volna. Csak ennyit mondtak: ..Ezek az állatok a mieink voltak.” Ez igaz, de a termelőszövetkezet kifizette az árát és

ekkor már az ő tulajdonába t ment át. Nyilvánvaló, hogy ez az eljárás csakúgy törvénytelen, mint az, hogy az október 23-át követő napokban egyes termelőszövetkezeteket, köztük a harkányit és Villány-', kövesdit fegyveres emberek keresték fel és arra akarták kényszeríteni a vezetőket és a tagokat, hogy azonnal oszlassák fel a termelőszövetkezetet. Ekkor még ellenálltak, de a harkányi azóta már felhőm- j) lőtt. Mik ezek, ha nem tör- j vénysértések? Azok bizony,} méghozzá a javából.

Ebben az országban minden ; becsületes ember azon mun-1 kálkodik, hogy egy új élet, egy v félelemmentes élet borutakoz- ( zék ki. És ekkor — a pénteki t termelőszövetkezeti elnöki ér- f tekezleten—ma jdnem minden 4 termelőszövetkezeti elnök arról beszólt, hogy állandó rettegésben tartják a tagokat, a vezetőket és még akkor is, ha a tagság a termelőszövetkezet fennmaradása mellett szavazott, arra kényszerítik őket. hogy oszoljanak szét. Vannak még termelőszövetkezetek, amelyek bírják az ostromot, de amint mondták, nem sokáig. De, hogy még egy darabig ellen tudjanak állná az erkölcsi nyomásnak, ahhoz is segítséget kémek.

— Mi nem agitálunk senkit, hogy . lépjen be a termelőszövetkezetbe, nem agitálunk az egyéni gazdaságok ellen, miért nem engednek bennünket létezni, miért nem engedik, hogy a gyakorlatban döntsük el, melyik a jobb? — hangsúlyozta több felszólaló az értekezleten.

Jogos az aggodalmuk ezeknek áz emebereknek, mert eddig elözönlötték a falvakat a funkcionáriusok, tanácsi és karhatalmi emberek, most senki sem megy feléjük se. Pedig most volna nagy szükség rájuk, most kellene nyíltan és visszavonhatatlanul kimondani: amit a termelőszövetkezet csinál — ha csak nem törvényellenes — senkinek semmi köze, sem a kormánynak, sem pedig másnak. Mert aki ezt megsérti, a fennálló állaimrenddel. a törvénnyel és ezen keresztül a bírósággal találja szemben magát. Segíteni kell ezeknek az embereknek, hogy azt a gazdálkodási formát választhassák, amelyiket jónak látják. Segíteni kell méghozzá sürgősein. És ebben a munkában nagy feladat vár a meggyőző szó mellett törvényesük legfőbb őrére az ügyészségre és a bíróságra is.

Faijiüek a pécsinya- ieiepi bányászok

Pécs, 1950. december 1.

A pécsbányatelcpi bányászok ma este beszün- í tették a földalatti sztráj- ) kot és kivétel nélkül fel-*» jöttek. Mikor e sorokat ír- ^ juk, már családjuk köré-í ben vannak! }

Közlemény

A Dunántúli Napló november 28-i számában hírt adott arról, hogy „új forradalmi paraszt tanács” alakult a pécsi járásbeli Szabadszentkirályon. Ezzel kapcsolatban a megyei tanács végrehajtó bizottsága közli, hogy az említett szerv létrejötte törvényellenes, — ezért máris gondoskodott annak feloszlatásáról.

A kormány álláspontját magáévá téve — tudatja, hogy az államhatalom területi szervei továbbra is a helyi tanácsok és ezek végrehajtó és rendelkező szerveként egyedül a végrehajtó bizottságok jogosultak eljárni. Minderre jogalapot ad a változatlanul hatályban lévő 1919. évi XX. számú törvény, a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról, amely külön részben rendelkezik a tanácsokról és az 1954. évi X. törvény. amely I. fejezetének 1. §-ában ismételten kimondja: „A tanácsok az államhatalom helyi szervei”.

A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezért felhívja a megyei lakosságot, hogy területi államhatalmi szervként semmiféle törvényellenesen létrejött szervet ne ismerjen el. Pécs, 1956. évi december L A MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA.

Meghosszabbították az üzletek nyitvatartási idejét

A városi tanács v. b. kereskedőim! osztálya december 3- ‘.61 kezdve a pécsi üzletek n>' tartási idejét további in- tó*’"Há6ig a következőképpen szaJ:-”vo7za:

Élelmiszerüzletek

Az összes egy műszakos húsboltok, tejboltok és tejet á-usítq fűszerüzletek nyitvatartási ideje reggel 7-től délután ? óráig tart. Az egy mű- S7‘ Vcs fűszerboltok és trafikolt pefli.rl reggel 8-tól délután 3 óráig tartanak nyitva.

Az üzemi dolgozók árubeszerzésének megkönnyítése érdekében a Pécsi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 1-es, 2-cs, 5-ös. 11-es, 22-es, 26-os, 33-ös. 70-es. 101-es. 102-cs.

yr-c. Vs 119-os számú fűszer- bolt je;, p 32-cs. 72-es. 90-es é? 91-es trafikjai reggel 8-tól délután 5 óráig, a Pécsi Hús- és Tejkiskereúkedeims YMaM

1-es, 2-es, 5-ös, 24-es, 30-as és 66-os számú húsboltjai, továbbá a 31-es, 34-es, 38-as, 39-es 40-es, 41-es, 45-ös, 48-as, 54-es és 56-os számú tejboltjah reggel 7-től délután 5 óráig tartanak nyitva.

A Csemegebolt nyitvatartasi ideje reggel 8-tól délután 5 óráig tart.

Iparcikküzletek

Az Állami Aruház reggel lé! 9-től délután fél 5 óráig, •i Pécsi Ruházati Bolt egy műszakos üzletei, valamint a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat egy műszakos üzletei reggel 8-tól délután 3 óráig tar- ‘anak nyitva.

Ezenkívül a Pécsi Ruházati Rolt 10-es és 32-es számú üzloi. valamint a Pécsi Kiskerc'' kedehni Vállalat )-cs. 4-e.

27-es számú üzletei réggé'

8-tól délután 4 óráig állnak a ' ‘ rendelkezésére.

Testvéreim! Parasztok! Munkások! Értelmiségiek!

A fegyverek lassan elcsön- desedtek és körül kell nézni az országban, mi a károsodás és mi a tennivaló. Országunk egyéb városaiban is. de főleg Budapesten temérdek a kár és az emberek is tele vannak sebekkel. Családok ezrei szenvedtek károkat, egyik halottat sirat, másiknak tönkrement a lakása, a harmadiknak alig maradt

egyebe a rajtalevő ruhánál. '

A világ minden tájáról,

a szocialista baráti országoktól és nyugatról sok segítséget kapunk. Élelmiszereket, ruhát, gyógyszert, szenet, olajat és egyebeket. Csak tiszteletet és hálát érezhetünk minden téren azok iránt, akik önzetlenül segítségünkre sietlek. De semmi sem volna hozzánk magyarokihoz méltatlanabb, mintha a világnak ezt a páratlan segítő megmozdulását azzal viszonoznánk, hogy miközben átvesszük a külföldi segélyeket, itthon tétlenül néznénk szembe a feladatokkal, amelyeknek az elvégzéséhez a mi szorgalmunkra és a mi két kezünk munkájára van szükség. Miközben számot tartunk a népek tiszteletére és becsülésére, — azon a határon túl, hogy a legégetőbb (bajaink) gyógyítására kérjük és igénybevesszük kelet és nyugat segítségét, — nem lehetünk és nem is leszünk a világ koldusai. De hogy felmérhessük az előttünk álló feladatokat, komolyan és felelősségérzettel szembe kell nézni valóságos helyzetünkkel.

Már vége volt a harcoknak, és még hetekig folyt a szervezett agitáció az ellenforradalmi erők rés-érői Budapesten és az ipari központokban a munka felvétele, a népi hatalom ellen. Szórványosan még ma is van ilyen agitáció. Semmi sem mutatta jobban ennek a lelkiismeretlenségét, minthogy néhány napig még a kórházak a bölcsődék helyreállí-. tásához, az életveszélyesen megrongált budapesti lakóházak biztosításához sem lehetett hozzáfogni. Azután fokozatosan javult a helyzet. Mégis szükségesnek tartom, hogy néhány szót szóljak erről a kérdésről. A sztrájk nekem nem idegen, nem könyvből tanultam, mintahogy gyakran volt alkalmam a különböző küldöttségek egyes tagjai részéről tapasztalni, akik most a küldöttség élére állva magyarázták azt nekem, vagy értekezleten, ahol ugyancsak a munkások nevében szónokoltak. A sztrájk, kedves barátaim, a munkásság legnagyobb fegyvere, gazdasági

vagy politikai célok kiharcolására.

Nálunk folyt a sztrájk akkor is, mikor minden értelmes ember előtt világos volt, hogy minél tovább szünetel a termelés, annál kisebb a valószínűsége, hogy tartani tudjuk a forint vásárlóerejét és a fizetésből élő emberek november elsejei életszínvonalát. Nem Weiss Manfréd, hanem a munkás-paraszt hatalom állama ellen és a munkássá; létérdeke ellen folyt a harc. Gazdasági értelme tehát nem volt a sztrájknak.

Ha idejében meg nem áll, olyan helyzetet tudott volna kialakítani, amely a sztrájkoló munkások gazdasági öngyilkos ságával lett volna határos. Ilyen sztrájk mellett pedig a felelősséget érző munkás vezetők, még a legélesebb politikai helyzetben sem tudnak már kiállni. Azt fogják mondani, hogy ennek a nagy sztrájknak elsősorban politikai céljai volt. Ezt értem. Csak attól félek, hogy amit én a sztrájk politikai céljának láttam — és azt már látnia kellett volna minden öntudatos munkásnak, a szocializmus minden hívének Magyarországon, amikor a népi hatalom és az ellenforradalom hadállásai olyan világosan kibontakoztak — mondom, attól félek, hogy amit én a sztrájk politikai céljának láttam, azt a sztr. j.: ellenforradalmár szervezői gondosan titkolták az általuk félrevezetett vagy megfélemlített emberek előtt.

Olyan politikai követeléseket hangoztattak, amelyek sok ember előtt népszerűek voltak. De azt már nem mondták meg, hogy ha a hangoztatott politikai követelések teljesülnek, annak következtében az egész országban kitört volna az anarchia, újra lángralobbant volna az ellenforradalom. Ez lett volna a sztrájknak soha, sehol ki nem mondott, de valóságos politikai célja.

Minthogy a népi hatalom ellenségei kénytelenek voltak beletörődni politikai céljaik elérhetetlenségébe, egy darabig még mindig tovább vitték a sztrájkot, pusztán a kártétel szándékával. Sajnos, igen sok jobboldali gondolkodású, felelőtlen, vagy a szocializmussal szemben ellenséges érzületű ember került előtérbe ebben a mozgalomban, és a munkásság — amelyiknek pedig a sztrájk továbbvitelének minden órájában elloptak egy-egy falatot a holnapi és a holnaputáni kenj . éből — elég későn vette őszre, hogy miről van szó. Per e, így voltak ezzel sokan, násfoglalííozású emberek is. Így kerültünk abba a helyzetbe, hogy az ipar talpraállítana nem kisebb gond, mint a megrom t, össze rombolt házal. helyreállítása, a fedél nélkül maradt emberek elhelyezése. Elhanyagoltak a szén- bánváink, hetek megfeszített munkájára van szükség, hogy megint normális mértékben ■ermelni tudjunk. Az erőművek nemcsak a saját tartalé- ikat élték fel, hanem sok nagyüzemét is igénybevették, mert csak így t.-d1 .k áramot, világítást, vizet adni Budapestnek és a többi nagyvárosnak. Csak így dolgozhattak a pékek, a vágóhidak.

A kereskedelem készleteinek nagyrészét széthordták, kezükben feszi tő vassal, géppisztoly- lyal, később sorbanállással. Sjk helyen a gyárak raktáraihoz is hozzányúltak. Kevesebb pénz folyt be az állam- pénztárba, mint amennyi értéket rablás, vásárlás vagy egyéb úton az állami készletekből elvittek.

Az iparnak sürgésen és sokat kellene termelnie, azonban előbb meg kell teremteni a termelés előfeltételeit Ehhez szénre, energiára, közlekedésre, a ..»hók és acélművek szakadatlan zavartalan termelésére, a legmagasabb színvonalon álló öntudatos, önkéntes munkafegyelemre van szükségünk az iparban. Ennek a lehetőségeit rontotta le — és mondjuk meg őszintén, becsületesen — hajszál híján teljesen megNeonnisííette a sztrájk.

Szeretném, ha a munkástanácsok tagjai külöin-külön és ösz- szességükben mindenütt megértenék, milyen rendkívül nehéz helyzetben van most még az ország, és milyen felelősség nehezedik ebiben a helyzetben valamennyi ipari üzemünkre és minden munkástanácsunkra. Mert az üzemek csak akkor fognak tudni osztani, ha lesz miből. A munkásigazgatás csak akkor válthatja be a munkástömegek által hozzáfűzött reményeket, ha az üzemek az új rendszerben — amikor a munkásság valóban ura a gyáraknak és a gyári kollektívában kovácsa a maga szerencséjének — ha a gyárak a munkástanácsoktól igazgatva jobbat, többet fognak termelni, mint a régi rendszerben tették. A tanács jó gazdálkodásának alapjait pedig most kell lerakni minden üzemben. Előfordul, hogy ro(Folytatás a 2. oldalon)

Piaci képek

Hullámaik a tömeg a pécsi kispiacon. A sűrű hóesésben alkudoznak az asszonyok. Aztán gazdát cserélnek a libáik, Icacsák, pulykák, a vásárlók kosarába kerül a faluról hozott burgonya, káposzta, zöldség. i

Az egyik sorban tizennyolc*■ éves forma falusi lány áll. Előtte nagy zsákban szárától megfosztott fokhagyma.

— Mennyiért adja kilóját? — kérdi tőle egy fejkendős asszony.

— Forint darabja! —

— Aztán hány megy egy

kilóra? —

— Talán húsz, de kilóra nem

adom! —

Az asszony, aki vásárolva a fokhagymából, méltatlankodik. A körülötte állók igazat adnak neki. Hogy lehet 20—25 forintot kérni egy kilóra való fokhagymáért? Ki az, aki igazságtalanul vagy hasznot akar húzni abból, hogy kevesebb fokba nyma termett az idén? Az egyik asszony paprikáson megkérdi:

— Mondja, nem fél maga, hogy lecsukják árdrágításért?

'A lánynak szempillája sem rebben, úgy mondja:

— Húszért elviszik háztól is! De azért mégis jobbnak látja, ha gyorsan felszedelőzkö- dik és továbbáll.

Talán « nagypiacon próbálkozik?

Három kerek kosár alma. A kosarak nagyok, az almák annál kisebbek. Nem pirosak és nem sárgák. Minden szemen barna foltok éktelenkednek. Némelyik rothadt is.

— Mennyiért mérik kilóját? — állják körül az elárusító — nyilván — házaspárt.

— Tizenkettőért!

Néhány szempár összevillan. Hogy ez mit jelent, azt néhány perc múlva megtudja mindenki, aki a környéken van. Az egyik asszony öt kiló almát méret a kosarába. Nem fizeti ki. De haza sem pisai a gyerekeinek. Hanem az elárusító megdöbbent tekintetétől kísérve fclforditja a kosarat, melynek tortáimé szanaszét gurul a kisptan aszfaltján.

Hogy igaza volt-e?

lenében nem tudott választ adni rá. De az asszonyok, akik erre vártak később megkapták az almát kilónként — hat forintért.

Dió és mák kevés volt a piacon. A termelők valószínűleg a közelgő ünnepeket várják, hogy akkor „arathassanak”. Azért akadt itt-ott néhány kiló mák, néhány zsák dió. A mákot 40—45 forintért mérték, a dióért 16—IS forintot kértek.

Egy asszony előtt három kilóra való mák volt egy zacskóban. Barnakabátos, pi- roskendös asszony alkudott a mákra. Negyvenötért kínálták, ö negyvennégyet akart adni érte. Mire az eladó is ráállt volna az alkura, egy aranykeretes szemüveges nő furako- dort kettejük közé.

— En megveszem a mákot. Mennyiért adja?

— Negyvennégyért kérem tóté m ia* •

A szemüveges szinte gondolkodás nélkül vágja ki:

— Negyvenhatot adok kilójáért! Ideadja?

Es a mákot, zsákmányként süllyeszti el hatalmas bőrtáskájában.

Ilyenek te vannak.

•

De szerencsére olyanok is, akik nem akarják kihasználni a helyzetet, józanul gondolkodnak és reális árakat szabnak.

A piac közepetáján lévő sorban rövid zakóban, köpcös férfi áll. Egy nagy bőröndöt bont ki, a bőrönd telistele van

egészséges, sárga almákkal.

— Hétért adom. Sem drágábban, sem olcsóbban.

Nála nem is alkuszik senki- sem. Ez a gyümölcs megéri a hét forintot. Néhány perc alatt nyolcan-tizen veszik körül az embert. Később még többen lesznek, s ekkor ő ezt kéri azoktól, akik több kilót is vennének:

— Csak egy kilót vigyen asszonyom. Nézze milyen sokan vannak még itt. Hadd ptsuom, mindenkinek