Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-01 / 287. szám

2 ív a p r « 1986 PRC'RMBBK I 1 A kormány támogatja a jól működő termelőszövetkezeteket és dolgozó parasztokat Fontos kérdésekről tárgyalt a pénteki megyei mezőgazdasági értekezlet A föld kérdésével Is foglal­koztak. Az értekezlet állás­Mi ingerli az angol rádiót? Pénitékem délelőtt mintegy 350 termelőszövetkezeti elnök, járási tanácselnök és mező- gazdasági osztályvezető, az MSZMP járási intézőbizottsá­gainak elnökei, valamint a megyei tanács elnöke, a mező- gazdasági igazgatóság vezetője és a megyei tanács néhány munkatársa részvételével érte­kezlet volt a pécsi járási ta­nács nagytermében. A beszá­molót Katona Lajos, a megyei tanács elnöke, a kormány ösz- szekötője mondotta. A beszá­molót vita 'követte. A felszóla­lók a beszámolóban érintett problémákon túl foglalkoztak azokkal a kérdésekkel, ame­lyek jelenleg a parasztságot, a termelőszövetkezetek tagjait érintik. A felszólalók zöme állást foglalt amelett, hogy ezentúl a parasztságnak, magának kell megválasztania a szövetkezeti formát, amelyben dolgozni kí­ván. Ebben a kérdésben min­denki egyetértett, hisz, mint a beszámoló is megmutatta, a régi rossz módszer azt ered­ményezte, hogy a megyében eddig mintegy 150 termelőszö­vetkezet oszlott fel, vagy ha­lad ezen az úton. Persze van­nak olyan termelőszövetkeze­tek is, mint a kozármlslenyi, vagy a bika ti, ahova az el­múlt napokban, amikor min­denütt a megyében erkölcsi nyomást gyakoroltak a ter­melőszövetkezetekre, sőt, a leg­több helyen megfenyegették a tagokat, betörték az iroda abla­kokat, elhurcolták a jószágo­kat, akkor itt egy, illetve öt belépő volt. A jelenlévők többsége köve­telte, hogy a gépállomást trak­torokat adják át a jól működó termelőszövetkezeteknek. Ka­tona Lajos, a megyei tanács "elnöke és Lukács Antal, a me­zőgazdasági igazgatóság veze­tője válaszolt a kérdésre. Ka­tona elvtárs elmondotta, hogy a kormányöwzekötői értekez­leteken valamennyi megye ösz- szekötője felvetette ezt a kér­dést és biztosak abban, hogy a kormány a parasztságnak, a termelőszövetkezeteknek meg­felelő intézkedést tesz. Lukács Antal kijelentette, eddig is ad­tak a termelőszövetkezeteknek univerzál traktorokat, amit a jövőben is megtesznek. A trak­torok kihasználását ellenőrzik és ekkor kialakul az a kép, hogy érdemes-e a termelőszö­vetkezeteknek átadni a gépe­ket. Emberfolyam hömpölyög a házak magas kőpartjai között Ez a főváros mostani képe; Reggel munkába, délután munkából. Messziről akár fel­vonulásnak is nézhetné valaki a tömött sorokat, pedig csak dolguk után sietnek ezren, tízezren, ki tudja hányán, s közelebbről kiderül, hogy egyenként, legfeljebb ketten- hárman gyalogolnak együtt. Kezükben szatyor, reggel üres, este tele. A munkahelyen oszt­ják az élelmet Karcsú asszonyka cipel há­roméves forma kislányt, mel­lette a férje vezeti kézenfogva a nagyobbikat. Hova sietnek a hajnali hidegben? — Az Elidábaj Az asszonyka csomagolja a szappanokat, fogkrémeket, a férje teherautón széthordja a nagy városban, — A gyereket hol helyezik el? — A gyárban rendeztek be meleg, fűtött helyiséget No­vember elejétől dolgozunk mér, de sok asszony panaszol­ta, azért nem Jöhet, mert a napközik nem működnek. Er­re gyorsan berendeztek egy napközit a gyárban. Különben meleg ebédet kapunk ml is, a Gyerekek is.;: Sietnek. Nyolc órára oda «karnak érni, mert összeírják pontja az volt: földet csak a termés betakarítása után lehet visszaadni. Az OFA területek, amelyek a termelőszövetkeze­tek kezelésében vannak, to­vábbra is ott maradnak. Ter­mészetesen, ha úgy adódik a helyzet, ez is csak a termés betakarításáig. A küldöttek felvetették azt a kérdést is, hogy eddig támo­gatták élelmiszerrel a sztráj­koló munkásságot. Vélemé­nyük szerint a sztrájk ideje le­járt. A falvakban nincs vil­lany, nincs petróleum, gyertya, só és más ehhez hasonló. Ép­pen ezért a határozati javasla­tot, amit a bezedeki termelő­szövetkezet elnöke nyújtott be, egyhangúlag elfogadták. A ha­tározat kimondja, hogy mind­addig, amíg az iparban meg nem indul a rendes termelés, a falvak nem szállítanak élel­miszert a városnak. A felszólalók zöme megemlí­tette, hogy tenni kellene vala­mit az 1953-ban kilépett ter­melőszövetkezeti tagokkal és rendeletben szabályozni kel­lene a kitelepített kulákok ügyét is. Ugyanis ezek azok, akik falun a termelőszövetke­zetek ellen lazítanak és lehe­tetlenné teszik még azoknak a termelőszövetkezeteknek a megmaradását is, amelyekben a tagság a közös mellett dön­tött. Elhangzottak itt Ilyen kér­dések is: Mi lesz azokkal a tagokkal, akiknek nem volt földjük? Ha feloszlik a ter­melőszövetkezet, akkor újra nincstelenek lesznek? Lukács Antal erre igennel válaszolt. Azt mondotta, csak abban az esetben kaphatnak földet, ha a községben OFA terület van. Egyben leszögezte azt is, hogy minden híresztelés ellenére a földhözjutottak a jogos tulaj­donosai annak a földnek, amit megkaptak és nem azok, akik­től elvették. A következő kérdés azt fe­szegette, hogy visszakapják-e a termelőszövetkezetből kilépő tagok az erdőjogukat. Lukács Antal erre azt válaszolta: vé­leményünk szerint vissza kell adni az erdőbirtokosságoknak az erdőt; A felszólalók elmondották, hogy a legtöbb termelőszövet­kezetben a tagoktól és a ve­zetőségtől függetlenül nagy adósságok keletkeztek. Ez pe­dig abból adódott, hogy a ter­a dolgozókat, csak azok kap­nak élelmet. Nézem a kígyózó hosszú so­rokat, s látom, bárkit kérdez­nék meg, mind munkába siet Gyárba, hivatalba..; A hatos még nem csörömpöl végig a Körúton, de az élet megindult. Séra bácsi házfelügyelő. Még­hozzá sarokházban. Sőt. A Mester utca és a Hámán Kató utca Barkán álló ötemeletes bérhézban. Büszkén mutatja, hogy az ő házát csak egyet­lenegy, messziről Jött ágyulö- vedék találta, az sem okozott nagyobb kárt, mint hogy né­hány téglát kilökött a tűzfal­ból, as ötödik amelet magassá­gában. Ha örül ennek, ez érthető. De miért büszke? — Tudja, ml volt Itt? A Haller-piac tele szovjet tan­kokkal, az Üllőd út tele fel­kelőkkel .;: Ügy lőttek, hogy még a föld Is mozgott — Akkor bizony nagy sze­rencséjük volt, — Nemcsak szerencse. Ide Is akartak bejönni fegyvere­sek. Jó kilövés van innen a Körútig, a Soroksári útig, a Nagyvárad térig, a ferencváro­si rendezőpályaudvarig. Be akartak fészkelődül. De nem engedtük őket. Bezártuk az ajtót, mag I» támasztottuk melőszövetkezetekre ráerősza­kolták a gyapot és a gumi- pitypang-termesztést. Ebből egyes termelőszövetkezeteknél 5—600 ezer forint adósság ke­letkezett. Katona Lajos erre a kérdésre ezt válaszolta: A gya­potból és gumipitypangból eredő adósságokat a kormány elengedi. A többi adósságot pedig 25 év alatt 1 százalékos kamat mellett törlesztheti le a termelőszövetkezet. Sokan kifogásolták, hogy e kérdésekben a kormány még nem tett intézkedéseket. Ka­tona Lajos, a megyei tanács elnöke, a kormány összekötője elmondotta: Négy hét óta, éj­jel-nappal dolgozik a kormány és nem akarja a múlt bűneit elkövetni. Nem akar olyan ren­deletiket kiadni, amelyek eset­leg a parasztság érdekeit sér­tik. Ezért hívtuk össze itt is, mint másutt az országban ezt az értekezletet. Ezeken az ér­tekezleteken elmondják a pa­rasztok, a termelőszövetkezeti tagok, hogy mi fáj nekik és ezután a kormány valóban a paraszti érdekek figyelembe­vételével tud intézkedni. Ka­tona elvtárs megígérte, hogy mindazt, ami itt elhangzott, a kormánynak továbbítja. A kötelező jég- és tűzbizto­sítással is foglalkoztak a fel­szólalók. Véleményük szerint ezt nem kellene kötelezővé tenni. Ebben Katona elvtárs véleménye is egyezett, aki töb­bek között ezt mondta: Az én véleményem szerint is a tűz­és jégkárbiztosítást rá kell bízni a dolgozó parasztokra, a termelőszövetkezetekre. Az kössön biztosítási szerződést, aki akar. A több, mint ötórás értekez­let befejezése előtt Katona Lajos kijelentette, hogy semmi kifogásuk nincs az ellen, ha a faluban a vógrehajtóbizott- s ágokba olyan embereket vá­lasztanak most, akikben bízik a nép, de sem a járás, sem a megye, sem a kormány nem Ismeri el az úgynevezett „for­radalmi nemzeti bizottságo­kat”, amelyeket az elmúlt na­pokban néhány községben megválasztottak. Ismételten hangsúlyozta, hogy a kormány továbbra is támogatja a jól működő termelőszövetkezete­ket, de támogatja a dolgozó parasztokat is. Majd befejezé­sül sok sikert kívánt a meg­jelenteknek az új, valóban magyar mezőgazdaság meg­teremtéséhez. erősen. Próbálták benyomni, de nem ment. így aztán, mi­vel innen nem lőttek, nem ágyuzték a házat. Erre büszke tehát é« joggal. Autóbuszt csak itt-ott látni a hatalmas városban. Azon is fürtökben lógnak az emberek. Ezen persze nincs csodálni- való, akkor is lógtak, amikor minden vonalon fennakadás nélkül zajlott a forgalom. Csakhogy most ritka szerencse kell ahhoz, hogy valaki meg­meneküljön a sok kilométeres gyaloglástól. Ilyen szerencse például, ha felbukkan egy te­herautó, amelyik éppen kedve­ző irányba tart. Nagy csomó gyalogos örül meg egy sarkon a vélt sze­rencsének. Üres teherautó fé­kez mellettük. — Merre tata? — ugrik elé­je egy magas, szemüveges fér­fi és tele aktatáskájával „me­szel", nehogy véletlenül indít­son a vezető. — Arra — int a kezével a vezető, b nyomban hozzáteszi: de csak két utcával odébb. — Nem érdekes — legyint a szemüveges, — addig se gyalogolunk. Gyerünk embe­rek! Egy pillanat, s már ötven ember szorong a három tonnás krtfipipj Nemzetközi hírek Vorosilov, Bulganyin és Hruscsov a Kreml-ben fogad­ta a kínai országgyűlés népi gyűlés küldöttségét és Peking város népi bizottságának tag­jait. A rendkívül barátságos légkörben lefolyt fogadáson a kínai nép képviselői beszá­moltak Szovjetunió-beli útjuk benyomásairól. Ezenkívül a je­lenlegi politikai és nemzetközi helyzet kérdéseiről folytattak megbeszélést. * A Szovjetunió kormánya át­nyújtotta a nyugatnémet kor­mánynak is legutóbbi leszere­lési javaslatát * Gsou En-laj és Nehru teg­nap újabb megbeszélést foly­tattak a világproblémákról. * A nyugatberllni lengyel ka­tonai misszió vezetője ham­burgi látogatása során kijelen­tette: Lengyelország készen áll arra, hogy megvizsgálja kapcsolatait Nyugat-Német- országgal. Hangsúlyozta, hogy a lengyelek nem ragaszkodnak semmiféle előzetes feltételek­hez. A pécsi szénmedencében, — de különösen Pécsbányán — a mostani napokban sokat be­szélnek Dobrovics Emilről, akit a pécsbányaíak munkás­tanácstagul választottak. Mint sok hírből kiderül, Dobrovics Emil múltja enyhén szólva nem feddhetetlen. De ne hall­gassunk a különböző hírekre, hanem kérdezősködjünk hozzá­tartozóitól. Mondják meg ők, rendes, becsületes ember-e Dobrovics, érdemes-e szavára hallgatni? NAGYHARSANY, Kossuth Lajos u. 236. Földszintes kis ház, itt lakik Dobrovics Emil- né. Dobrovicsnét keressük, hogy érdeklődjünk: milyen embernek ismeri férjét, hiszen nálánál jobban talán senki sem tudna felvilágosítást adni róla. Dobrovicsnét nem taláSljuk otthon. — Nincs idehaza a lányom — mondja az idős néni, — mert Beremenden a cement­gyárban dolgozik. Mi vagyunk csak itthon, ezzel a kisfiúval — folytatja, — s a szobában játszadozó, két év körüli, na­gyon szőke, majdnem fehér- hajú kisfiúra mutat, ö Dobro- mesék kisgyermeke. Beszélgetünk s szó kerül a kisfiú édesapjáról is. — Isten ments meg attól az Két utcával odébb valóban megáll a teherautó. — Mi van? Mi van? — or­dít előre a szemüveges. — Semmi — felel a vezető, — itt árut veszünk fel. A potyautasok lekászolód- nak. A szemüveges elégedetle­nül morog. — Pimaszság. Igazán mehe­tett volna tovább is. < ■ A Rákóczi út, a Baross tér­től a Körútig mintha ködbe- borult volna. Pedig nem köd ül a házak között, hanem a por csap fel sokemeletnyi ma­gasságba. Ágyúütötte kerek lyukon hajol ki egy férfi, úgy a harmadik é* negyedik eme­let között és ezemétlapáttal szórja ki a törmeléket. Másutt a leszakadt erkély fölött két férfi tanakodik, egyikük mé- rővesezővel a kezében muto­gat. Kicsivel odébb friss tég­lákból rakott folt takarja el a tátongó rés felét. Kötélen emelkedik fel a habarcs az ab­lakig, nemsokára ismét eltű­nik egy seb a Rákóczi út egyik házáról. Gyógyul a főváros. Állapota súlyos, de osöppet sem remény­telen. Van segítője és van dol­gos népe, s ha ma még lassan is, de egyre gyorsubban és biz­tosabban épül, szép és vidám lesz újra. Mfaiánif Few*m Az angol rádió kommentár­jaira a múltban kétség kívül bizonyos higgadtság volt jel­lemző, és ez a higgadtság sokszor ma is észlelhető az angol, német vagy francia- nyelvű adásokban. Az utóbbi napokban azonban egyre inge­rültebbé és gyűlölködőbbé válik a londoni rádió hangja a magyarországi események kommentárjaiban, mindenek előtt a mi hazánk felé tájolt híradásokban. A rémhírek ki­agyalásában hovatovább igye­keznek túltenni az úgyneve­zett Szabad Európa rádión is. Vizsgáljuk meg higgadtan ezt a jelenséget. Azt hisszük nem tévedünk, ha a jelenség magyarázatát az angol politi­ka növekvő közel-keleti nehéz ségeiben keressük. Az angol nagyhatalmi politika számve­tésében szoros kapcsolatot te­remtett a közel-keleti és a ma gyár események között. Ezt az angol sajtó nem is titkolja. Arról van szó, hogy az angol illetékesek a különböző nem­zetközi fórumokon azért be­szélnek oly sokat és olyan éles hangon a magyar helyzetről, hogy ne kelljen a közel-keleti helyzetről beszélniök. — Az Egyiptom ellen indított agresz szioról és ennek különösen embertől — mondja az idős né­niké. — Nem kívánom én azt még látni se! — Miért, hát hogyan visel­kedett? Csak legyint, mint az, aki nagyon sokat tudna mesélni. — Jól ismerem Őt! — mond­ja. — Higgyék el sok jót nem tudnék szólni róla. De idős asszonv vagyok én már, kér­dezzék meg a lányomat, 6 az­tán Igazán ismeri. Majd 0 meg mondja. Elbúcsúzunk, s fél óra múlva már a Beremendt Cementgyár munkástanácsának szobájában vagyunk. Mint megtudjuk, ez­előtt egy hónappal, amikor az ideiglenes munkástanácsot vá­lasztották az üzem dolgozói, ide is betoppant Dobrovics Emil. Miért Jött ide, mit kere­sett itt? — kérdezgetjük, de er­re válaszolni nem tudnak. — Tény az, — mondja Nagy László munkástanácstag — hogy az Ideiglenes munkásta­nács választásunkon felszólalt Dobrovics Emil is, aki magát a pécsi bányászok képviselő­jének jelentette be. Mi sem azelőtt, sem azután nem lát­tuk, nem ismertük. Kértük, mondja el röviden, hol, merre dolgozik? Kérésünkre elmon­dotta, hogy 12 éve bányász, meg... szóval sok mindent be­szélt. Nem egyszer ellentmon­dásokba keveredett. Nekem gyanússá kezdett lenni s ez­ért megígértem, mutassa meg igazolványait. Ha jól emlék­szem, valami vegyésztechnikus, meg vájár volt a foglalkozá­sához írva, de már nem tudom pontosan. Az liztos, hogy nem egészen egyezett a személyi igazolványába írtak és az amit ő elmondott nekünk. Néztem a kezét is. Hát az egyáltalán nem bizonyította, hogy 12 év óta bányász... A személyi igazolvány szerint 1929-ben született, hát nem is nagyon lehet olyan régen bányász... Amint Nagy László elmond­ja, Dobrovics mondott pár ér­telmes dolgot felszólalásában, de volt olyan kérdés is, ame­lyet nagyon homályosan vála­szolt meg. Amikor ezt szóvá- tették neki, arra hivatkozott, hogy már négy napja nem aludt... beszélgetés közben zöld lódenkabátos, alacsony, szőke hajú nő lép a szobába. Bemutatkozik, 6 Dobrovics Emilné. Amikor férje után érdeklő­dünk, kissé elpirul. Olyan pír borítja arcát, mint aki szé­gyenkezik valami miatt,,, Kérésünkre beszélni kezd férjéről. — Budapesten ismerkedtem meg vele és 1953 augusztus 11- én kötöttünk házasságot. En vasipari tanuló voltam ő pe­dig a földalatti építkezésénél dolgozott. Később Komlóra )öt- tünk. Itt talán két hónap in dolgozott Béta-aknán. Lakást czonban nem kaptunk, etért Pécsre ment dolgozni, a szén­bányába, Később visszament Komlóra, ismét m Béta-aknára. brutális részleteiről és az ez* zel kapcsolatban a nyugatiak táborában is megnyilvánuló ellentétéről igyekeznek elte­relni a figyelmet. A magyarországi viszonyok rendeződése, a konszolidáció ilá,A- !nak Javulása zavarja számuí’~ikat fi- rmot vagy* hatalmi érdek jelen pillanat* ban úgy látszik azt kívánja* hogy amíg a közel-keleti bo-> nyodalmalc tartanak, addig Magyarországon se legyen rend és békesség. Ezt a szives- séget azonban nem tehetjük meg az angol politika irányí­tóinak. A helyzet az, hogy a Közel-Keleten tovább mélyül a válság, újabb válságjelensé­gek lépnek fel és a Közel-Ke­let — konkrétan az angol- francia agresszió — ma az első számú problémája a nemzet­közi helyzetnek. Magyarország súlyos nehézségekkel küzd, de határozottan halad azon az úton, hogy saját erejéből és a baráti országok segítségével megint a rendes kerékvágás­ba hozza életét. Ez az, ami tngerli a Magyar» ország felé tájolt angol propa­ganda irányítóit. (A Kossuth-rádió kommen­tárja nyomán.) mert ahogy mondotta, ott jó* lehet keresni. Komlón az egyik barátjánál lakott. Ennek • barátjának volt egy húga. Fér­jem valahogy összekeveredett ezzel a nővel. Ez körülbelül 1954. februárjában történt. En­gem el akart zavarni magától. Amikor meg—ületett a fiúnk, ő Pestre költözött, elmét név* adta meg..-. Lehajtja fejét s látni rajta, hogy fáj neki a múltra emlé­kezni. Kié szünet után foly­tatja: — Egy biztos, férjem beszél­ni nagyon tud. De a munka az nem ízlik neki! 1954-ben és 1955-ben legalább — ahogy én tudom — 12 helyen is dolgo­zott de sehol nem találta a helyét. Mindenütt addig igyek­szik beszélni, magyarázni, míg olyan helyet nem tud magának kiharcolni, ahol nem kell dol­gozni. — Lopott is, «» folytatja. — Amikor itt az üzemben a mun­kástanács választáson elmon­dotta rövid életrajzát, én is ott voltam, hallottam. Persze azt elhallgatta, hogy Komlón az egyik m katársától pénzt lo­pott s úgy tudom, hogy ezért ki is tiltották Komlóról... Ismét elhallgat s kabátjának övét gyürögeti. Mély csend üU meg a szobát. Aztán tovább folytatja: — 1956 márciusában ment el végleg tőlem. Azóta már többször hoztak rendőri, bíró­sági idézést nevére, de nem tudtam hol lakik, nem tudtam utána küldeni a papírokat. Hát ilyen ember ő., , MEGKÉRDEZTÜK Dobr»- vicsnét, hogy Ismeri-e férte családját, ismeri-« kik « szü­lei? — Nem Ismerem őket — vá­laszolta. — Férjem többször is mondta, honv valami grófi csa­ládból származik, de közeleb­bit szüleiről nem tudok, csak azt, hogy Szegeden élnek... — Alig tud valamit egy em­berről, annak családjáról, » mégis feleségül ment hozzá. Hogy lehet ez? — kérdeztük. Dobrovicsné m gint elpirult s Úgy válaszolta: — Nézzék, én most február­ban leszek 20 éves. Amikor hozzámentem, alig voltam 1? éves, nem ismertem én a* em­bereket, nem volt nekem élet- tapasztalatom. Igaz, otthon el­lenezték a házasságomat, Ae- hát nem hallgattam rájuk.;5 Most már nagyon bánom..; Nem kérdezősködünk többet Dobrovicsnétól, még csak any­agit, hogy mondja meg 6 ma­ga: hihetnek-e a pécsi bányá­szok, különösen a pécsbá- nyaiak — Dobrovics beszédé­nek? — Erre én csak azt tudom mondani, — szál, — hogy én legalábbis nem hiszek neki többé... ÍGY BESZELT Dobrovics Emilről törvényes feleség«. S ha az elmondottak igazában bárki is kételkedne, nem fü­lünk mást javasolni, mint mi tettük: keressék fel ét beszél- jasselt a» asszonnyal Dú^mővíős Ssnitt(Uttudafya. f-detígt

Next

/
Oldalképek
Tartalom