Dunántúli Napló, 1956. december (13. évfolyam, 287-311. szám)

1956-12-01 / 287. szám

BlFMAMimi

Pécsre érlkeafelc a Nemzetközi Vopöskepeszt megbízottai

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA

XIII. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM ARA 50 FCLLÉR SZOMBAT, 1956 DECEMBER I

Pénteken a déli órákban hatalmas gépkocsi állt meg a Pannónia szálloda előtt. A gépkocsiból a Nemzetközi Vöröskereszt két megbízottja: dr. Bove és Jacobson dán orvos szállt ki. Azért jöttek Pécsre, hogy személyesen győződjenek meg róla, a harcok során kárt szenvedett-e a váCsal a vállalati önállóság láttatja a minkásfanácsak nttqts illat!

A kormány rendelete alapján a munkástanácsok újjáválasztását a szakszervezetek tá mogatásával, segítségével kell végrehajtani. A Dunántúli Napló munkatársa ezért felkereste Bogár József elvtársat, a Magyar Szabad Szakszervezetek Szövetségének megyei elnökét, s megkérte, nyilatkozzék a szakszervezetek jelenlegi feladatairól, a munkástanácsok újjáválasztásáról, valamint a már megválasztott végleges munkástanácsok működéséről. Bogár elvtárs a következőket válaszolta a feltett kérdésekre:

Egy levél

kommentár nélkül

— A szakszervezeteknek ezután merőben új feladatuk lesz. A forradalom előtt a szak- szervezetek munkájának legalább felét a munkaverseny szervezése adta. Természetesen ez nem a szakszervezet feladata lett volna, ezért a szakszervezet tekintélye nagyon megcsappant. Nehézzé tette a szakszervezetek feladatát az a tagadhatatlan tény is. hogy a funkcionáriusok jelentős része kedvetlenül végezte ezt a népszerűtlen feladatot, mert látta, nem a norma-ügyek intézése lenne az ő dolga, hanem a munkások érdekvédelme. Most az a cél, hogy a szakszervezet független legyen a párttól, és a kormánytól, s elsősorban a dolgozók érdekeit képviselje s legfőbb feladata a szociális és kulturális igények kielégítéséért folytatott küzdelem legyen. Ezt kell most biztosítani, s a szakszervezet visszanyeri a munkások bizalmát, s eredményesebben dolgozhat, megbecsült szerv lesz.

— Napjainkban a szakszervezetek fontos feladata a munkástanácsok újjáválasztásánák elősegítése. Az a tény, hogy a kormány elismeri, támogatja és rendeletileg szabályozza • 8 munkástanácsokat, s azok működését, nagy jelentőséggel bír. A munkásoknak valóban közük. lesz a termeléshez, s hagy óbb kedvvél is dolgoznak, mert közvetlenül. is részesednek a jobb munka eredményéből, a nyereségből.

Ahhoz azonban, hogy a munkástanácsok valóban eredményesen dolgozhassanak, meg kell szüntetni az eddigi vállalati kötöttségeket. Legsürgősebb feladat ezen a téren a vállalati önállóság biztosítása.

Helyesnek tartanám, ha azoknál a vállalatoknál, ahol ez lehetséges, megszüntetnék a mindent előíró és mindent szabályozó mutatókat, s a vállalatot nem ellenőrizné tízféle szerv. Helyes lenne, ha a vállalatok egyrészénél, a népgazdaság fejlesztése szempontjából nem döntő jelentőségű vállalatoknál, például a helyiiparnál, az állam csak azt írná elő, mennyi adót köteles a vállalat fizetni. A többit, — hogy mit és mennyit tennél a vállalat a kínálat és a kereslet alapján — rá kellene bízni a munkástanácsokra. Nyilván azt termelnének, amire szüksége van a lakosságnak, mert különben nem lenne vevő, s

üres maradna a kassza. Elképzelhető lenne az is, hogy egyes vállalatokkal szemben úgy lépne fel az állam, mint megrendelő.

— Ezen kívül még egy dologba kellene az államnak beleszólnia a szakszervezette] karöltve. Ez pedig a kereset lenne. Meg kellene állapítani iparáganként, hogy mennyi lehet a munkások minimális rendszeres keresete.

— Nem mellékes kérdés az sem, hogy végre meg kellene állapítani, hogy mégis menynyi legyen hát az a nyereség- részesedés, amivel a munkás- < tanács rendelkezik. Erre mégj nem kapott választ a munkás- * ság.

— Ezek lennének tehát —

véleményem szerint — a legfontosabb, legidőszerűbb kérdések a termelés teljes megindulása mellett. Ha sikerül megvalósítani, akkor a munkástanácsok még jobban, még nagyobb kedvvel és lelkesedéssel dolgoznak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a munkástanácsok zömére, csaknem teljes egészére számíthatunk is ezeknél a feladatoknál. Az újonnan megválasztott munkástanácsokban komoly, megfontolt emberek vannak, akik alaposan meggondolják, mit cselekedjenek. Szívükön viselik ^vállalatuk, iizemük sorsát, jövőjét, s értenek is a tennivalókhoz. Ilyen emberekre pedig feltétlen rá lehet bízni a vállalat életének irányítását. Kívánatos lenne, hogy a most folyó választásoknál mindenütt ilyen emberekbe vessék bizalmukat a munkások. Tegnapelőtt a Sopiana Gépgyárban, tegnap pedig Béke-aknán történt meg a választás a demokratizmus legteljesebb tiszteletben tartása alapján, a

munkások titkos szavazásával. Sok nehézséget okoz még, hogy egyes vállalatoknál a vidéki dolgozók hazautaztak, s így nincs együtt a vállalat munkásainak kétharmada, amelynek jelenléte feltétlen szükséges a választás érvényességéhez. Reméljük azonban, hogy a vidéki dolgozók is rövidesen visszajönnek, s mind több helyen megtörténik a végleges munkástanácsok megválasztása, amely kellő vállalati önállóság esetén biztosító Ica lesz a gazdasági élet egészséges kibontakozásának — fejezte be nyilatkozatát Bogár József elvtárs.

A levél, Luca Vilmosné le- í vele a katonai paramcsnok- • Sághoz érkezett. Betűi dülede- 11 zettek, reszketősek, bárki lát- i hatja, aki kezébe fogja, hogy 4 nagy-nagy felindulással, szí- 4 vet-lelket feszegető kétségbeeséssel rótták papírra. Egy felindult, kétségbeesett asz- szony egyetlen jajkiáltása ez a levél, egy szerető, féltő aszszonyé, — akinek férje nen jött föl a bányából. Éhség- i sztrájk... A kósza hírek arról beszélnek, hogy a pécsbányai bányászok, valamennyien, kivétel nélkül az éhségsztrájk mellett döntöttek. A levél egészen mást mond. Azt, hogy... De talán jobb, ha mindenki elébe tárjuk Luca Vilmosné panaszát..; A levélhez nem kell kommentár...

ros, illetve annak lakossága.

A Nemzetközi Vöröskereszt megbízottai a kora délutáni órákban ellátogattak a pécsi kórházakba és klinikákra. Felkeresték a 2-es számú sebészeti klinikát, a belklinikát, majd dr. Kömyei professzor kíséretében ellátogattak az, ídegklinikára is. Mindenütt 'aziránt érdeklődtek, hogy a • kórházaknak és klinikáknak •milyen gyógyszerekre és kötszerekre van szükségük.

Délután fél 4 óra után látogatást tettek Pécs város tanácsának vezetőinél, ahol a tanács dolgozóival és a svéd Vöröskereszt megbízottjával megbeszéléseket folytattak. Itt közölték velük, hogy Pécsett a városban nem voltak harcok, csupán a Mecseken, de azért itt is vannak olyan családok, amelyek gondozásra szorulnak, mert kárt szenved* tek. Ezenkívül gondoskodni kell a gyermekekről és az idősebb emberekről is.

A Nemzetközi Vöröskereszt megbízottai a megbeszélés résztvevőit arra kérték, tájékoztassák őket a legpontosabban arról, hogy hány kárt szenvedett család, gyermek, öreg szorul nemzetközi megsegítésre. Kérnék: állítsák ösz- sze a rászorultak listáját, vallási és politikai nézetre való tekintet nélkül.

Ma, szombaton reggel 8 órakor a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottai Pécsett megtekintik a szociális otthonokat, majd délelőtt tíz óra tájban gépkocsival visszatérnek Budapestre.

„Reszkető kézzel írom ezt a pár sort. Most értesült a család, hogy a bányából ne várjuk haza a munkásokat, mert éhségsztrájkot kezdtek odalenn. Ez nem igaz! Ök dolgozni szálltak ma le, és nem engedi őket fel a sztrájkot tovább folytatni kívánó néhány ember.

A bánya szellőztetői rosszak, ezt pontosan tudom, hiszen férjem geológus. A lenn tartózkodók igen nagy veszélyben vannak a gázos, levegőtlen helyen.

Kérem önöket, sürgősen cselekedjenek! Az orvosok egymásután mennek a bányába. Nem szabad, hogy szóbeszéd, iárgyalgatás folyjon, mikor emberéletek vannak veszélyben. Mi nagyon kérjük önöket, ne higgyenek azoknak, akik azt állítják, hogy férjeink nem akarnak feljönni, Akkor miért torlaszolták el azok néhányan odalenn az összes feljáratot?!

Sürgős cselekedetre van szükség! Én önökben bízva várom férjemet vissza*

Megkezdik

o volt államvédelmi beosztottak tevékenységének felülvizsgálását

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Elnökhelyettesének és a Legfőbb Ügyésznek 5.004 számú együttes rendelete alapján, 1956. XII. 1-től 31-ig terjedő idő alatt valamennyi volt államvédelmi beosztott l eddigi tevékenységét és mali gatartását egy bizottság fogja 1 felülvizsgálni.

a Ennek érdekében a Bara- f nya megyei Rendőrkapitányság felhívja a lakosságot, hogy aki a volt államvédelmi beosztottak tevékenységével kapcsolatban panaszt, vagy bejelentést kíván tenni, azt írásban, aláírva, lakcímének megjelölésével, a Baranya megyei Rendőrkapitányságnak küldje meg, 1956. december 10-ig.

A meghatározott idő után érkező .bejelentéseket és panaszokat a bizottság nem tudja figyelembe venni.

Jugoszláv segítség

Magyarországnak

Néhány napja a jugoszláv 'Városban tartózkodik a mafar közellátási kormánybi- ittság küldöttsége Darvas ándor vezetésével. A kül- Sttség a jugoszláv kormány Ital a magyar nép részére fel- jánlott természetbeni sege- 'ek átvételével kapcsolatos érdeseket intézi.

E természetbeni segélyek elállítása itteni sajtójelentések lerint már folyik.

Eddig leszállítottak 500 tonna rizst és útban van 100 tonna bab, 50 tonna szappan, 1000 tonna cement és 20 000 négyzetméter ablaküveg. További szállításra vár 5000 köbméter tűzifa, 250 köbméter fűrészelt faáru és körülbelül 26 000 négyzetméter tetőfedő-cserép.

Ezenkívül nem teljes adatok szerint mintegy 30 millió dinár annak az anyagi segélynek értéke, amelyet a határmenti jugoszláv járások népi bizottságai juttattak el a szomszédos területek magyar lakosságának.

Darvas Sándor, a magyar közellátási kormánybizottság küldöttségének vezetője, _ _ a Tanjug munkatársának _ kijelentette, hogy a 150 rnillW dinár értékű jugoszláv kormánysegély leszállításával kapcsolatos összes műszaki kérdések a jugoszláv hatóságok és a belgrádi magyar kereskedelmi képviselet között már, a kormánybizottság küldöttségének megérkezése előtt a legnagyobb rendiben megoldódtak)

A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége Elnökségének közleménye a táppénzről

A társadalombiztosítási jogszabályok rendelkezései szerint 75 százalékos táppénzt eddig az a dolgozó kaphatott, akinek legalább két évig megszakítatlan munkaviszonya volt és legalább egy év óta valamelyik szakszervezet tagja. A szakszervezetek szövetsége azonban nem tartja indokoltnak a szakszervezeti tagsági idő igazolásának szükségességét, ezért addig is, amíg a társadalombiztosítási jogszabályoknak a 75%-os táppénzre vonatkozó rendel-1

kezéseit meg nem változtatják, a következőképpen intézkedett:

Azok a dolgozók, akik e közlemény megjelenése után váltak keresetképtelenné, 75 százalékos táppénzre kizáró lag a legalább két évi megszakítatlan munkaviszonyuk alapján jogosultak. Azoknak a dolgozóknak, akik szakszervezeti tagság hiányában eddig csak 65 százalékos táppénzt kaptak, ezután 75 százalékot kell folyósítani.

A felülvizsgálat során a bizottság köteles meghallgatni a felülvizsgálat alá vont személyt és szükség szerint a bejelentőket is.

A Bizottság a felülvizsgálat eredményétől függően, törvénytelenségek elkövetése ese tén a volt áv. beosztott eüen, büntető eljárásra tesz javaslatot a Legfőbb Ügyésznek, illetőleg ha nem volt részese törvénytelenségek elkövetésének, határozatot hoznak a volt államvédelmi beosztott igazolásáróL

Az igazolás alapján, a volt államvédelmi beosztottak bármely állami, társadalmi szerv nél, illetve vállalatnál alkalmazhatók.

Pécs, 1956. november 30-án.

Baranya Megyei Rendőrkapitányság.

I iparensadélyeliei adott ki a városi tanács

'Felkerestük Gyűrő Istvánt, a városi tanács ipari osztályának vezetőjét, s megkértük, tájékoztasson bennünket, milyen új iparengedélyeket adtak ki az elmúlt napokban a pécsi kisiparosságnak. Gyúró István a következőket válaszolta:

— A lakosságnak fokozottabban szüksége van fűrészelt árura, ezért egy rönkfűrészgép működésére adtunk engedélyt. Kiadtunk még egy építőipari

(Végig a fatan

Esik az eső, csak úgy szakad. De azért nem néptelen az utca. Legtöbben a pékség felé mennek, ahonnan friss kenyér szaga illatozik. Jó puha, fehér kenyeret, maguksütötte kenyeret visznek haza a fejkendős nénik, akik ha nem is mondják, látszik rajtuk:

— Végre magasütötte kenyeret ehet a paraszt.

És ebben a rövid mondatban benne van minden, ami a parasztnak az életet jelentette.

A pékségben is, mint másutt a faluban, szó esik egy dologról. Ez pedig semmi más, mint a tanácselnök, Lopó esi István esete.

Nagy harsány ban mint mindenütt, megválasztották a Nemzeti Tanácsot. Első alkalommal beválasztották Lopócsi Istvánt is, de másodszor már nem. Nem választották be, mert Siklásról kijött valaki és azt mondta:

— Kommunista nem lehet a Nemzeti Tanácsban.

Lopócsi István pedig kommunista volt. Feallt és ezt mondta:

— Én kommunista voltam és az is maradok! önök, akik itt vannak ezen az ülésen, ítélhetnek felettem, de az elvemből nem engedek.

Mondani sem kell, hogy az emberek megrökönyödtek egy kicsit, hogy ebben a veszélyes időben volt egy ember, aki meg merte mondani, mi az elve és azt sem kell mondani, hogy Lopócsi Istvánt ezen az ülésen nem választották be a Nemzeti Tanácsba.

Ez a kiállás a község lakosainak nagyobb részében mély rokonszenvet váltott ki. Egyre inkább mondták az emberek:

— Jó ember ez a mi elnökünk, olyan

mint egy falat kenyér, miért is mondta azon a gyűlésen, hogy ő kommunista? Ma aata -«úti. mm*. UUMten

mindenki tudott, akkor bent maradhatott volna a Nemzeti Tanácsban.

Jószándékkal mondták ezt az emberek. Talán nem is gondoltak arra, hogy az olyan kommunisták, mint Lopócsi István, hazugságra soha sem voltak képesek. Akkor is megmondták az igazat, ha az estleg sokaknak nem tetszett. Lopócsi István is azt gondolta: mindig az igazat mondja, még akkor is, ha meg kell válnia az elnöki tiszttől, vagy ha esetleg másnap felakasztják. Ilyen kommunistákra nagy szükség van, különösen most, amikor kevés községben mondják ezt az emberek:

— Mi szeretjük az elnökünket, nagyon jó ember.

Ez a mondat motoszkál az agyamban, amikor a zuhogó esőben összetalálkozom Molnár Józseffel, a kőbánya munkástanácsának egyik tagjával. Mint mostanában szokás, én is ezt kérdem:

— Mi az, nem dolgoztok?

— Dolgoznánk, csak nincs áram, —

. válaszol és leveri magáról a havas esőt.

— Dolgoztunk mi az egész forradalom alatt. Egy hétre dupla fizetést is kaptunk, dehát ha nincs áram, meg vagon se, mit csináljunk. Majd csak termelnek a bányászok szenet és akkor nem lesz áramhiány és akkor mi is dolgozhatunk.

— Mi újság a bányában?

— Semmi különös. Az emberek dolgozni szeretnének! — felel és elmegy oda, ahol a bút szokták feledni az emberek. Azt mondja: megpróbálja, hátha adnak valamit.

Én meg tovább bandukolok. Nem kell sokáig várni az újabb hírre, mert hamarosan megtudom, hogy felbomlott a termelőszövetkezet. Az állatokat szétosztották és aki állatot vitt, annak a jószág értékének megfelelő adósságot nyomták a vattára. Azt mondják, hefff

nem mindenki akarta a termelőszövetkezet feloszlatását, de ha már egyszer megkezdték, akkor legjobb teljesen a végére járni Akik nem akarták a feloszlatást, azok, ha akarnak, alakíthatnak maguknak másik termelőszövetkezetet, olyat, amilyet ök akarnak és amibe már a nadrágos ember nem szólhat bele.

Hallatszik is már ilyen hír, hogy Sándor Kálmán, a termelőszövetkezet volt agronómusának vezetésével új termelőszövetkezet van alakulóban, állítólag már tizenöten jelentkeztek is, de még írásban egyik jelentkező sem adta meg, hogy újra közösben akar gazdálkodni.

Ez tehát nem biztos, de amit a Dél- dunántúU Áramszolgáltató Vállalat nagyharsányi üzemvezetőségének vezetője, Bognár József mond, ahhoz nem fér kétség, sőt egy kicsit elgondolkodik rajta az ember.

— Kevés az áram, — mondja. — Eddig csak a mohácsi vonalon volt korlátozás, de most már Pécs—villányi vonalon is korlátozni kellett a fogyasztást. Csütörtökön reggel fél héttől délután kettőig nem volt áram. Ez idő alatt nemcsak a kőbányát, de még a malmot is le kellett állítani — a kőbánya különben, amíg az áramkorlátozás tart, addig nem nagyon kaphat áramot.

— Eddig mi is éjjel-nappal dolgoztunk — szól közbe a malom igazgatója. — De ma már csak éjjel dolgozhatunk, mert akkor van áram. Eddig nem volt hiány Siklóson, Beremenden, Nagyhar- sányban lisztből, kenyérből, de ezek- után nem tudjuk mi lesz.

Nagy kérdés ez, nagyon nagy kérdés, amelyre véleményünk szerint, csakis a rendes ütemben folytatott munka adhatja meg az igazi feleletet

SZs Ji

kisipari engedélyt is, amire szintén szükség van a téli időjárás miatti karbantartásoknál. Mindkét engedély kiadása a forradalom előtt az illetékes szakmimsztériurnlioz tartozott, de a rendkívüli körülményekre és a szükségleteikre való tekintettel önállóan, felsőbb engedély nélkül intézkedtünk ezeknek az engedélyeknek kiadásánál.