Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-04 / 261. szám

ÉlssNiÉ Ma a legfontosabb: a* önfegyelem HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL SZABAD UNANT & BÄRÄMYÄ MEGYEI DOLGOZÓI LÄPJI XIII. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1956 NOVEMBER 4 Kiegészült a nemzeti kormány Győzelmes nemzeti szabad­ságharc és forradalom ered­ményeként független, szabad, semleges ország lett Magyar- ország. Van már remény arra, hogy a Szovjetunió kormányával indult tárgya­lások eredménye nyomán a jelenleg még hazánkban tar­tózkodó és a hét folyamán még behatoló szovjet csapa­tok hamarosan eltávoznak. Addig is azonban, amíg a harcból már kivont szovjet csapatok állomáshelyükre tá­voznak, ott parancsra vár­nak, majd a parancs vétele után elindulnak a határon túlra, idő telik el. Ezidő alatt sok tekintetben befo­lyásolhatja a fejleményeket lakosságunk, a felfegyverzett hazafiak és a honvédek ma­gatartása. Egy történelmi példa kí­nálkozik ahhoz, hogy a ma kialakult helyzetet jobban megértsük. Amikor a törö­kök Temesvárt ostromolták, Losonczy István, a vár kapi­tánya. kénytelen volt feladni várát; ázzál a féltéKÜiet, hágj egész hadinépével békében elvonulhat. Az ostromlók f.fiem tartották be adott sza­vukat, hanem megtámadták és felkoncolták az elvonuló- kat. A szószegésnek ezt az elrettentő példáját a törté­nelem feljegyezte a késő utó­kor számára. Ma mi vagyunk az erkölcsi győztesek és a szovjet csapatokat szólítot­tuk fel békés távozásra, de az ország belsejéből csak magyar utak és vasutak fel- használásával távozhatnak. A helyzet tehát hasonló, azzal az eltéréssel, hogy (a hatíron- túli katonai erőkot is hozzá­számítva) nem mi vagyunk túlerőben. A történelmi példa arra tanít, hogy nem követ­hetünk el szószegést, ha tisz­tán akarunk állni utódaink előtt. Npm akadályozhatjuk a békés, vérontás nélküli távozást, ha erre szólítottuk fel a szovjet csapatokat és ilyen megállapodás születik a szovjet kormánnyal. S ezen kívül a józan ész is arra int, hogy ne kezdeményezzünk harcot a túlerővel szemben, amíg nem fenyeget bennün­ket közvetlen veszély. A semlegesség is kötelez! Nagy határozottság, bátorság és a nép józanságába, fegyel­mezettségébe vetett biztos hit kéllett ahhoz, hogy kor­mányunk kinyilatkoztassa az ország semlegességét. Be ha kinyilatkoztatta, tartanunk kell magunkat hozzá. Min­dennemű felénk irányuló tá­madás ellen tiltakozhatunk a semlegesség alapján — de csak addig, amíg magunk sem támadunk senkit. Igaz. hogy a magyar nép nem azonosítja magát Rákosi Má­tyással és az október 23-1 forradalomban szétzúzott kormányzatával, mégis tény, hogy a szovjet csapatok mindeddig az akkori magyar kormány teljes beleegyezésé­vel tartózkodtak magyar föl­dön, s ezt az egészen novem­ber 1-ig érvényben volt szer­ződés Is lehetővé tette. Ezt a tényt nem tehetjük meg nem történtté: a szovjet csapatok mindeddig szerződés alapján tartózkodtak magyar földön. A bűnös kormányt megbuk­tathattuk. a bűnösöket fele­lősségre vonhatjuk — ez nem­zetünk bel ügye, de ha idegen hadsereggel szemben a nem­zetközi jogot sértő eszközö­ket alkalmazunk, akkor — bármilyen jogos népünk kö­vetelése és türelmetlensége — ez már nemzetközi kér­dés. Nem tehetjük, hogy fris­sen szerzett semlegességün­ket és függetlenségünket meggond oiatlansá gun kkal magunk veszélyeztessük. Nagy önfegyelem kell ah­hoz, hogy józan türelemmel megvárjuk, amíg a csapatok ktetfh.íát erploi.iáíikvi úton végérvényesen elintéződik, de ezt az önfegyelmet most már nemzetünk érdeke, követ­kezésképpen ugyanaz a haza­szeretet követeli, amely októ­ber 23-án fegyvert adott a budapesti fiatalok kezébe. Azért küzdöttünk, hogy sza­badok, függetlenek legyünk, s eddig elértük mindazt, amit ctckintctbcn saját erőnkkel elérhettünk. Ha a továbbia­kat a fegyverekre bíznánk, a túlerő korántsem a mi ol­dalunkon lenné, ebbő! csak értelmetlen és céltalan vér­ontás keletkezhetne. Be ha a diplomáciára bízzuk a dön­tést, , kormányunk határozott külpolitikájára és a nagyha­talmak belátására, Akkor a túlerő a mienk. Ezzel a meg­gondolással, fegyelmezel ten, rendben várjuk meg. amíg az utolsó szovjet katona tá­vozására is sor kerül. Mit kell tehát tennünk a semlegesség alapján? Rövi­den úgy válaszolhatnánk erre, hogy — semmit. Amíg a diplomáciai tárgyalások folynak, tegyünk úgy, mint­ha. a szovjet csapatok itt sem lennének. Kezdjük meg a munkát — ahogy ezt a Ba­ranya Megyei Munkások Nemzed Tanácsának Intéző­bizottsága is kéri — lássunk hozzá mindennapi életünk rendbehoz.ásához, élve vala­mennyi most szerzett jogunk­kal, termeljünk, szórakoz­zunk, politizáljunk. Ezzel tudjuk niosf megmutatni a nép erejét és ezzel leszünk valóban erősek, így tudjuk elérni, hogy a függetlenség, szabadság, demokrácia mel­lett egyre több legyen a ke­nyerünk, ruhánk, jobb és szebb legyen az életünk. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a nemzeti kormány ki­egészítése és megerősítése ér­dekében Kéthly Annát állam' miniszterré, Kelemen Gyulát államminiszterré, Fischer Jó' zsefet államminiszterré, B. Szabó Istvánt államminiszter ré, Bibó Istvánt államminisz­terré, Farkas Ferencet állam­miniszterré, Maiéter Pált hon­védelmi miniszterré megvá­lasztja. Egyidejűleg a Népköztársa­ság főnöki Tanácsa a Minisz- tertaríacs alábbi tagjait — fel­mentési kérésüket elfogadva — felmenti tisztségük alól: Hor­váth Imrét kiilügy, dr. Mün- nich Ferencet, belügy, Janza Károlyt honvédelmi, Kossá Istvánt pénzügy, Molnár Eriket [ igazságügy, Csergő Jánost ko­hó- és gépipari, Czottner Sán­dort bánya- és energiaügyi Szabó Gergelyt vegyipari, Nagy József nét könnyűipari. Nezvál Ferencet város- és köz­séggazdálkodási, Ribiánszky Miklóst államgazdasági, Bog­nár Józsefet külkereskedelmi, Tausz Jánost belkereskedelmi. Nyers Rezsőt élelmiszeripari, Gyenes Antalt, begyűjtési, Ap­ró Antalt építésügyi, Csanádi Györgyöt közlekedés- és pos­taügyi, Lukács Györgyöt nép­művelési, Kónya Albertet ok­tatásügyi, Babits Antalt egész­ségügyi miniszteri tisztsége alól, továbbá Apró Antalt, Bog­nár Józsefet és Erdei Feren­cet elnökhelyettesi tisztségük alól. I A külügyi és a honvédelmi minisztériumokon kívül a töb­bi felelős miniszteri tisztséget az Elnöki Tanács nem tölti be. Ehelyett a minisztériumok ve zetésére a nemzeti kormány miniszterhelyetteseket nevez ki azzal a feladattal, hogy a nem­zeti kormány döntései és ren­delkezései szerint lássák el a minisztériumok működésének, államigazgatási és gazdasági tevékenységének irányítását. E határozatok alapján a nemzeti kormány összetétele a következő: Nagy Imre, a Miniszterta­nács elnöke és külügyminisz­ter, Tildy Zoltán államminiszter. Kovács Béla államminiszter. B. Szabó István államminisz­ter, Kéthly Anna államminiszter. Kelemen Gyula államminisz­ter, Fischer József államminfsz­ter, Bibó István államminiszter, Farkas Ferenc államminisz­ter, Losonczi Géza államminisz­ter, Kádár János államminiszter, Maiéter Pál honvédelmi mi­niszter. A nemzeti kormány tagjai mint államminiszterek a nem­zeti kormány által meghatáro­zandó csoportosítás szerint lát­ják el az egyes minisztériumok irányítását a nemzeti kormány által kinevezendő miniszterhe­lyetteseken keresztül. I magyarországi helyzet a Biztonsági Tanács előtt New York (AP) Max Harrelson jelenti: Henry Ca­bot Lodge amerikai nagykövet a Szovjetunió magyarországi katonai lépéseit pénteken este „megdöbbentőnek’“ minősítet­te és kijelentette, hogy az ENSZ nem lehet tétlen szem­lélő. Az ENSZ Biztonsági Taná­csának sürgősen összehívott ülésén mondott beszédében az amerikai küldött felkérte kar-' társait, vegyék fontolóra, hogy • pvt lgbH most t'yaiji, o támogassuk a bátor mar-!y*i népet a szabadságáért vívott küzdelmében.” I,odge azután emelkedett szólásra miután Arkagyij A. Szóbóljev szovjet küldött — sikertelenül — igyekezett megakadályozni a magyaror­szági helyzet megvitatását. A tanács 10:1 arányban megsza­vazta az ügy tárgyalását Egyedül a Szovjetunió szava­zott a kérdés megvitatása el­len. Az Egyesült Államok képvi­selője kijelentette, a tanács flem teheti meg, hogy figyel­men kívül hagyja a Ham­marskjöld főtitkárhoz csütör­tökön megérkezett felhívást, amelyben Nagy Imre magyar miniszterelnök azt kérte, hogy az ENSZ védelmezze Magyar- ország újonnan kinyilvánított, umlege.'Ségét. Lodge hangsúlyozta, hogy hasznos lenne, ha a magyar kormány különmegbízottat küldene New Yorkba, a vitán való részvételre. ■Kérnünk kellene a főtitkárt, lepjen érintkezésbe a magyar kormánnyal annak érdekében, hogy új küldött jelenjék meg a Tanács előtt. A helyzet any- nyira zűrzavaros, hogy szüksé­ges a képvisel tetés kérdését tisztázni — mondotta Lodge. Emilio Nunez — Fortuondo kubai küldött felszólalásában hangoztatta, a Tanácsnak ele gendő értesülése van ahhoz, hogy a magyarok megsegítő sőre már most cselekedjék. Nunez Portuondo a továb biakban azt hangoztatta, hogy a magyarok megsegítése céljá­ból p IgGkp'ábjv pontban határozati javaslat- tervezetet kellene a tanács elé terjeszteni. Tájékozott körök szerint az Egyesült Államok Nagy-Britannia és Pranciaor- szág dolgozik ilyen határozati ja--aslattervezeten, de az még nem készült el. Kuba képvi­selője a továbbiakban indít­Mimlszenty József bíboros hercegprímás rádiószózata Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek az alábbi rá­diószózatot intézte a magyar néphez és a világhoz: — Igen gyakori mostanában annak hangsúlyozása, hogy a nyilatkozó a múlttal szakítva őszintén beszél. Én ezt igy nem mondhatom. Nem kell szakítanom múltammal. Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam a bebörtönöztetésem előtt. Megkezdődtek a katonai árgyafások a Szovjetunióvá A magyar és a szovjet idsereg parancsnokságának izös bizottsága ma délben szeült és mindkét fél kifej­tté a szovj.it csapatok kivo- jsának technikai kérdéseire iratkozó álláspontját. A kö- * bizottság megegyezet':, hogy a kölcsönösein kifejtette­ket tanulmányozzák és este tíz órakor újból összeülnek. Addig is a szovjet delegáció ígéretet Lett, hogy több szov­jet csapatszállító szerelvény a magyar határon nem érke­zik be, (MTI) Ugyanazzal a testi és szellemi épséggel álldk meggyőződé­sem mellett, mint nyolc éve, bár a fogság megviselt. Azt se mondhatom, hogy most már őszintén beszélek, mert én mindig őszintén beszéltem, vagyis kertelés nélkül azt, amit igaznak és helyesnek tar- i , tok. Ezt csak folytatom íLl'j amikor közvetlenül és szemíj | lyesen. tehát nem magnetofon non, hangfelvétel útján- czólok az egész világhoz és a magyar nemzethez. — Rendk-'vül súlyos helyze­tünkből külföldi és belföldi vi­szonylatban kell szétnéznünk. Olyan távlatból kívánok meg­állapításokat tenni, ahonnan áttekintés nyílik, de sorsunk; hoz viszont oly közclhajolv/ír hogy mondanivalóimnak meg­legyen a gyakorlati érvénye mindnyájunk számára. — A külföld felé élő szóval ma első ízben köszönhetem meg azt, amit nekünk nyújt. Mindenekelőtt a Szentatyának. XII. Pius pápa «szentségének fejezem ki mélységes hálámat, hogy a magyar katolikus egy­ház fejéről oly sokszor meg­emlékezett. Mellette mély há­lámat küldöm azoknak az ál­lamfőknek. a katolikus egyház vezetőinek, n kü'önböző kor­mányoknak, parlamenteknek, közéleti és magántényezőik­nek, akik a börtönömben töl­tött idő alatt hazám és sor­som iránt részvéttel és segítő szándékkal viseltettek. Isten jutalmazza meg őket ezért! Ugyanígy hálát érzek a világ­sajtó képviselői és a rádió vi­lághálózata iránt, amelynek elektromos hullámai, a humá nuiri egyetlen légi nagyhatal­mát alkotják, örülök, hogy ezt most végre szabadon meg­mondhatom. — Másrészt arról óhajtok be­szélni, hogy az egész kultúrvi lág, a külföld úgyszólván osz­tatlanul mellénk áll és segít. Számunkra ez ugyanis sok­kal nagyobb erő, mint amennyi nekünk, magunk­nak van. Mi kis nemzet vagyunk, kis ország a földgömbön. Ám va­lamiben mégis elsők vagyunk: egy nemzet sincs, amely ezer­éves történelme során nálunk többet szenvedett volna. Első királyunk, Szent István ural­kodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvá­ri győzelem után, amelynek ötszázadik évfordulóját üljük, nemzeti létszámunk egyezett az akkori Angliával. Ám foly­ton szabadságharcokat kellett vívnunk, legtöbbször a nyugati országok védelmében. Ez meg­akasztotta a nemzetet és min­dig újra saját erőnkből kellett a felemelkedést keresnünk. Most van az első eset a tör­ténelem folyamán, hogy Ma­gyarország a többi kultúmép valóban hathatós rokonszenvét élvezi. Mind meg vagyunk il- : itőd ve emiatt. Egy kis nemzet minden tag­ja szívből örül. hogy szabad­sáysz.ereíe!óért a tübfel nép felkarolja ügyét. A gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritá­sa által valósul meg úgy, ahogy Himnuszunk zengi: ,,Isten áldd meg a magyart” ... „Nyújts fe­léje védő kart”. Himnuszunk így folytatódik: „Ha küzd el­lenséggel”. De mi még rend­kívül súlyos helyzetünkben is azt reméljük, hogy nincs el­lenségünk. Azért, mert mi se vagyunk ellenségei senkinek sem. Minden néppel és ország­gal barátságban akarunk élni. Egy olyan nemzetnél, mint a magyar, amelynek történelmi törzse mélyen gyökerezik a múltban, különböző korszakok ismerhetők fel abban az érzés­ben, amivel helyet foglal a többi nép között. Fordulatai­ról, árnyalatairól le lehet ol­vasni a fejlődés jegyeit. Ko­runknak azonban ebből a szempontból általános jellem­zője, hogy minden népnél egy irány felé halad a fejlődés. A régi nacionalizmusokat min­denütt át kell értékelni. A nemzeti érzés ne legyen többé harcok forrása az országok közt, hanem éppen az igaz­ság fundamentumán, a békés együttélés záloga. A nemzeti érzés virágozzék az egész vi­lágon, a népek közös kincseit képező kultúrértékek területén így az egyik ország haladása a másikat is előre viszi. Más természetű okoknál fogva fizi­kai életfeltételei szerint is mind jobban egymásra utaltak a népek. Mi magyarok az európai né­pek családi bensőséges béké­jének zászlóvivőiként aka­runk élni és cselekedni. Nem mesterségesen hirdetett, de valódi barátságban mind­(Folytatás a 2. oldalon.) ványozta, hogy az ügyben ké­szítendő határozat-tervezetnek az alábbi előírásokat kellene tartalmaznia: 1. Haladéktalanul szólítsák fel a Szovjetuniót, hogy vonja ki csapatait Magyarország te­rületéről. 2. Ismerjék el a magyar népnek azon elvitathatatlan jogát, hogy tetszése szerinti kormányformát válasszon. 3. A Biztonsági Tanács állít­son fel bizottságot, amely el- tcr.ő.'iznó 'htoknak an intézke­déseknek a- • végrehajtását, amelyeknek a célja a magyar nép nemzeti függetlenségének biztosítása. Az Egyesült Királyságot képviselő Sir Pearson Dixon volt a következő felszólaló. Kijelentette, hogy a közép­keleti helyzet nem feledtetheti el a magyarországi eseménye­ket. Ezután annak a reményé­nek adott hangot, hogy a szov­jet kormány vpgül is rá fog jönni, hogy a fegyveres be­avatkozás politikája „meg­bukott". Louis de Gudringaud francia küldött kijelentette, hogy egyrészt az államközi kap­csolatok terén a magyar füg­getlenség és szuverénitás fl-ag- ráns megsértéséről van szó, másrészt pedig, ami a népek közötti kapcsolatokat illeti, a népek elismert önrendelkezési jogának megsértéséről". Dr. Victor Belaundc Peru képviselője felszólalásában kö­zölte, támogatni fog minden olyan indítványt, amely „biz­tosítja, hogy Magyarország gyakorolhatja önrendelkezési jogát". Arkagyij A. Szoboljev szov­jet küldött azt mondotta, hogy Nagy Imrének azok a kijelen­tései, amelyek szerint újabb szovjet fegyveres erők léptek Magyarország területére, „tel­jes mértékben alaptalanok". Csang nacionalista kínai küldött ekkor félbeszakította Szoboljevet és rámutatott, hogy a magyar kormánytól újabb közlés érkezett az ENSZ-hez, amely megerősíti, hogy. további szovjet csapatok érkeztek az országba. De Guirimgaud francia küldött pedig hasonló értelmű hírügy­nökségi jelentéseket olvasott fel. Szoboljev ezután hozzáfűzte, tanács ülését azért hívták össze, hogy „leplezzék az Egyiptom ellen intézett angol- rancia támadásokat". A Biztonsági Tanács helyi idő szerint húsz óra negyven­nyolckor (magyar idő szerint szombaton hajnalban két óra negyvennyolckor) elnapolta a magyarországi helyzet megvi- atását. Az ülést szombaton délután helyi idő szerint há­rom óra 37 perckor (magyar idő szerint este kilenc óra 7 perckor folytatja. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom