Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-28 / 284. szám

195® NOVEMBER 29

N A P T ö

s

Országo!» aktifaértebezlet az M^ZMP-központban

■ (Folytatás a 2. oldalról) KOMÓCSIN ZOLTÁN

elvtárs (Hajdú megye) rámutatott arra: hogy a tagszervezés egyik legnagyobb akadálya ma az. hogy sok lelkes kommunista bátran helytállóit ugyan a legnehezebb időkben, de most nehéz munkára bírni őket, mert Politikailag demoralizálva vannak. Szükség van arra, hogy a párt és a pártsajtó a nyilvánosság előtt is áldjon több biztatást a kommunistáknak. A káderpolitikáról szólva elmondta, az átcsoportosítással jóvá kell tenni a régi káder- politika hibáit, a többi közt azt is, hogy csak igen kevesen voltak funkcióban azon a területen, ahonnan származtak. Kifejtette, hogy a kormányprogramon és a párt elvi nyilatkozatán kívül egyre inkább szükség lesz egy valamivel átfogóbb elvi platformra is, amelyben elhatároljuk magunhat a régi hibáktól, tisztázzuk a felkelés jellegét, s ami a legfontosabb, konkrétabb, mesz- szemenőbb és lelkesítőbb célokat is tűzzünk ki a munkásság elé. Hangsúlyozta Komócsin elvtárs, hogy a pártnak ezernyi gondja közepette is nagy figyelmet kell fordítani az értelmiségre,

amelynek körében még nagyobb a zavar és a pesszimizmus, mint egyéb rétegekben, y’égül arról beszélt, hogy foglalkozni kell a volt ávéhások ügyével is, mert teljesen igazságtalan dolog volna aiz, ha egvformán kezelnénk a bűnök elkövetőit, és a munkájukat becsületesen végző derék emberek tömegét.

MAGYAR BÉLA

elvtárs (Borsod megye) ismertette a Borsodban kialakult helyzetet. Majd leszögezte azt az álláspontját, hogy az MSZ- biP-ben az MDP minden volt becsületes párttagjának mun- "áiára számítanak. Végül a Rákosi—Gerő-féle vezetés felelősségét hangsúlyozta s ezt a Pártnak nyiltan fel kell vetni.

BALOG ELEMÉR

e'vtárs (Budapest) a többi kö- arról beszélt, hogy teljesen hamis az a nézet, amely szerint a régi párt egészében ^vetendő és egészen új pártot hell teremteni. Véget keli bonban vetni annak a káder- Politikának, amely tehetségtelen embereket helyezett funk- c’ókha és régi becsületes kommunistákat és szociáldemokratákat félreállított. Meg kell becsülnünk azokat az embereket is, akik az ellenforradalom idején is szilárdan megállották helyüket. Nekünk feltétlenül élesen kell bírálnunk a Rákosi—Gerő-féle politikát és be kell bizonyítanunk, hogy sajátos viszonyainknak megfelelő magyar politikát folytatunk.

De szembe kell szál,inunk az olyan ellenforradalmi nézettel is, amely szerint Magyarországon nem szocializmust, hanem valami államkapitalizmus félét építettünk volna eddig. Követfkező felszólaló

ORBÁN LÁSZLÓ

elvtárs (Budapest). Felszólalásának bevezető részében arról beszélt, milyen rendkívül nehéz körülmények között kell végezniök a kommunistáknak munkájukat. Az elszigeteltséget végleg csak azzal törhetjük át, ha éppúgy, mint 1945-ben és 1946-ban a mi pártunk mutat utat a legégetőbb napi feladatok megoldására.

A romok eltakarításának szükségességével, a hajléktalanok fedél alá juttatásával, a közlekedés megszervezésével, a terroristák ártalmatlanná tételével olyanok is egyetértenek, akik sok mindenben a Kádár-kormány ellen vannak.

Az ellenforradalom szétverésének nehézsége az, hogy nem egyszerűen csak katonai feladat. El kell szigetelni az ellenforradalmat. Ennek egyik eszköze az országépítő, országmentő feladatok előtérbe állítása. De ez nem elég. Szembe kell néznünk ezzel a ténnyel, bármilyen keserves is, hogy él és van szovjetellenesség. Tettek és újra tettek kellenek, hogy pártunk és kormányunk bebizonyítsa, hogy igazán őrzi a nemzet függetlenségét. Olyan jellegű deklarációra is szükség van, mint a szovjet—lengyel nyilatkozat.

Tanulnunk kell a múltból, s ma már mindenki előtt világos, milyen súlyos hibákra vezetett, hogy az MDP vezetése nem számolt a nemzeti érzéssel.

Fölszólalásának befejező részében azokról a feltételekről beszélt, amelyek véleménye szerint a legfontosabbak az ország talpraállításában.

Ezután

SÖS GYÖRGY

elvtárs, a budapesti rendőr- kapitányság vezetője emelkedett szólásra. Megállapította, hogy az ÁVH feloszlatása helyes volt, mert senki sem érthet egyet azzal, ahogyan az

AVH elbánt a munkásosztály legjobb fiaival. Senki sem kívánja vissza az ÁVH működését, azt azonban látni kell, hogy mindenféle társadalomnak, s így a mienknek is, a jövőben is szüksége van arra, hogy védje magát ellenséges ügynököktől, diverzánsoktól szüksége van politikai nyomozó munkára.

A felszólalásokra Kiss Károly elvtárs válaszolt.

Értelmiségi találkozás a TTIT-ben

Minden magyar ember igaz szívvel várja, hogy végre kitérések, kerülők és kátyúk nélkül haladjunk azon az úton. amelyet október 23-a megnyitott. A tétlen várakozással azonban nem jutunk előrébb. Erőfeszítés nélkül nincs eredmény. Most a tetteken a sor.

Erre a gondolatra épült fel az értelmiségiek tegnap délutáni beszélgetése. Az MSZMP Baranya Megyei Intézőbizottsága megbízásából Faust Imre elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa kereste meg a

TT1T könyvtárában összejött értelmiségieket. A beszélgetésen — bár a meghívás nem volt eléggé átgondolt és ezért sokan hiányoztak — az értelmiség több rétege és szervezete (népművelési dolgozók, pedagógusok, orvosok, könyvtárosok, írók és újságírók) képviseltette magát.

Milyen kérdések hangzottak el a találkozón’ Szinte valamennyi olyan kérdés, amelyre az elmúlt hónapok és hetek során választ vártunk. Megbeszélték a jugoszláv-ügyet. a

Öt (tcualatt a UStM

Tegnap megérkezett Budapestre Indonézia kormányának diplomáciai »viselője.

*

A magyar külügyminisztérium szóbeli jegyzékben kérte a budapesti osztrák követségtől: mozdítsa elő az Ausztriába távozott fiatalkorú gyermekek mielőbbi visszatérését.

*

Londoni gazdasági körök lehetségesnek tartják, hogy Nagy Britannia esetleg a Szovjetuniótól vásárol kőolajat. „Nincs más kiüt” — hangsúlyozzák Londonban, — ha tekintetbe vesszük, hogy az amerikai kormány nem hagyja jóvá az amerikai kőolaj kiszállítását, míg az angol-francia csapatok nem hagyják el a Szuezi-csatorna övezetét“.

*

Az Olasz Kommunista Párt Központi \ ezetősége cáfolta egyes olasz lapoknak azt a hírét, hogy az Olasz Kommunista Párt az újonnan alakult helyzet mi. .t lemondta képviselőinek jugoszláviai látogatását. A cáfolat hangsúlyozza, hogy ezek a hírek teljesen alaptalanok.

♦

Csou F.n-laj kínai miniszterelnök tegnap délután húsznapos hivatalos látogatásra Indiába érkezett. Csou En-laj Uj- Delhiben politikai megbeszéléseket folytat Nehru indiai miniszterelnökkel és beszédet mond a képviselőházban. Ezután ellátogat néhár»-r délindiai városba.

*

Hruscsov tegnap fogadta Chivu Stoicá-t, a Román Nép- köztársaság miniszterelnökét. A közös érdekű kérdésekről és a szovjet-román viszony további fejlesztéséről tárgyaltak.

*

Ijengyelorszagban január 20- án választásokat tartanak. A politikai pártok és társadalmi szervezeték képviselőiből alakult választási koordinációs bizottság elhatározta, hogy az egész országban megalakítják a politikai pártok vajdaság’ és járási koordináció.s bizottságait és a körzeti választási bizottságokat. A központi választási bizottság ugyancsak megvizsgálta a politikai pártok közös választási programjának tervezetet.

*

Mint ismeretes, Bevan az angol labourista árnyékkormány külügyminisztere lett. Londoni politikai megfigyelők szerint Be van előretörése nagy siker. Úgy vélik, hogy Bevan kinevezésével eltörölték a nézeteltéréseket és a labourists párt rendeződik.

*

Hailé Szelasszié, Etiópia császára tegnap hazain dúlt Japánból. Elutazása előtt kije* lentette, hogy Japán és Etiópia barátsági és kereskedelmi szerződést köt. Szelasszié császár útközben Burmába is ellátogat.

*

A londoni rádió közlése szerint 805 000 fontot gyűjtöttek össze eddig a magyar segélyalap javára. Karácsonyig két millió fontot szándékoznak gyűjteni.

*

Tito elnök a jugoszláv köztársaság ünnepe alkalmából 1 500 foglyot részesített kegyelemben, akiket azonnal szaba- donbocsátanak. Több mint hatszáz más fogoly büntetését pedig mérséklik.

*

A Daily Express című angol lap cikket közölt az angol- amerikai ellentétek kiéleződéséről. A lap megjegyzi, hogy az amerikaiak teljesen alá akarják ásni a sterling-övezetet, hoi?v amikor az Egyesült Államok kolomalizmusról beszél, valójában szélesebbkörű lehetőségekre gondol az amerikai gazdasági terjeszkedés számára.

A Recht című nyugatnémet 'ap jelentése szerint az utóbb' napokban az osztrák területen lévő magyar meneküH-tábo- rokba sok toborzó érkezik Nyugat-Németországból. A to- borzók az ígéretekkel nem fukarkodva rá akarják bírni a magyar állampolgárokat, lw^v utazzanak a Német Szövetségi Köztársaságba, ahol nagyszerű életet ajánljanak fel nekik- A valóságban a francia idegenlégióba szánják a menekülteket.

*

A Tribuna Wholnosty című lengyel lap cikket írt Tito beszédéről. Helyesli azokat a nézeteket, amelyeket Tito a magyar eseményekről kifejtett, ugyancsak helyesli a jugoszláv államfő véleményét arról a viszonyról, amelynek szocialista nemzetek között fent kellene állania. „Tito marsai véleménye a magyarországi eseményekről, — írja a lengyel tap — sok közös élemet tartalmaz a lengyelekével. Tito marsai joggal állapítja meg, hogy a jugoszlávoknak a lengyel események alapján olyan szorosan kell együttműködniök a lengyel kormánnyal és párttal, amennyire csak lehetséges.”

sztrájkoló munkások követeléseit s a további sztrájk következményeit. Szó esett a Nagy Imre-ügyről, a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról, Kádár János hétfői és korábbi beszédeiről, valamint ezekben a beszédekben található eltérésekről. Többen szóltak az MSZMP szerepéről és befolyásáról. Szinte valameny- nyi probléma élénk vitát váltott ki. s végeredményben a jelenlévők egyetértettek a legfontosabb kérdésben, a munka azonnali felvételének szükségességében. Egyetértettek abban, hogy egy nemzetnek nem ’ehet a programja a kilátástalan és reménytelen sztrájk. Dolgozni kell. de a kormány teljesítse ígéreteit. Az értelmiség kész résztvenni az építőmunkában, de biztosítékot vár a kormánytól, hogy a forradalom vívmányait megőrzi.

Milyen biztosítékot vár az értelmiség a kormánytól? Többek között várja a megalakulandó értelmiségi forradalmi tanács szabad munkájának biztosítását, a vélemények szabad kimondásának lehetőségét. s egy olyan nem párt lapot. amely az értelmiség megfelelő vitafóruma lehet, amely vitatkozhat, javasolhat, bírálhat, s amelyet nem kötne a cenzúrázás, a párt szempontjainak mindenekfeletti érvényesítése. Természetesen ez a lap a szocializmus építésének talaján állana, s szerkesztő bizottsága felelősséget vállalna, hogy fasiszta vélemények nem jelennek meg.

A beszélgetés a koraesti órákban ért véget, azzal a megegyezéssel, hogy ma délután három órakor a TTIT helyiségében összeülnek a TTIT, az Írószövetség, a ME- FESZ és a Petőfi Kör képviselői és megvizsgálják a pécsi értelmiség forradalmi tanácsa megalakításának lehetőségét. A pécsi értelmiség forradalmi tanácsa a budapesti értelmiség forradalmi tanácsához csatlakozna, s a munkástanácsokkal karöltve a kibontakozás érdekében tevékenykedne;

Az Aüam’ Egyházügyi Hivatal közleménye

A sajtó és a rádió útján többen érdeklődtek arról, hogy mi a jelenlegi helyzet az állam és az egyházak viszonyában.

Az Állami Egyházügyi Hivatal a közvélemény tájékoztatására közli, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a Magyar Népköztársaság Alkotmányában lefektetett szabad vallásgyakorlat alapján

áll, az iskolákban továbbra is biztosítja a fakultatív hitoktatást, magára nézve kötelezőnek tartja az egyházakkal kötött megállapodásokat az 1956 október 23-i áll apatoknak rr, sgfelelően. Az állam és az egyházak között felmerülő kérdéseket a jövőben is tárgyalások és megegyezések alapján kívánja rendezni;

Mit gyártsunk?

Milyen lesz a bérezés? Támogatják-e a deficites üzemeket?

A munka megszervezéséről tárgyalnak a mohácsi üzemek

SZERDÁN összejöttek a mohácsi üzemek munkás- tanácsai és az üzemvezetők, hogy megvitassák a legégetőbb kérdéseket: a bérezés, az anyagellátás, a normális termelés beindításának kérdését. Elmondották, hogy a munkások mintegy 70—75 százaléka dolgozik, de rengeteg nehézséggel.

A szerárugyár képviselője Például megkérdezte:

— Mi lesz a készáruik elszállításával; Kinek szállítsuk? Érvényes-e még a korábban kötött szerződés? Iegyárthatók-e azok az áruk, amelyeket korábban rendeltek meg és ha legyárthatok, átveszik-e azokat?

A kérdésekre a tanács ’bari osztályának munkatársad válaszoltak;-— A megrendeléseket át- t’eszik. A rendelkezésre álló

’’nyagmennydségből elsősorban a megrendeléseket készítsék el. Hogy milyen áron veszik át az árut? — Ugyanazon az áron, miint azelőtt.

Sok szó esett a bérezésről Többen feltették a kérdést:

— Hogyan o’djuk meg a bérkérdést? Megpróbáltuk már az elmúlt három hó- áap alapján kikalkulálni, de ’Ey sok dolgozónak kevesebb jött ki, mint azelőtt

Mit csináljunk?

— Az üzemek és vállalatok munkástanácsa, üzem- vezetősége szabadon gazdálkodhat a megadott kerettel — mondták a tanács munkatársai. — Természetesen ez csak addig lesz így, míg más rendelkezést nem kapunk.

AZ EGÉSZ tanácskozáson az a nagy gond érződött, amely az üzemek munkástanácsaira, műszaki vezetőire hárul. Valamennyi résztvevő elmondotta:

—• Végire mienk a gyár. MS gazdálkodhatunk úgy- ahogy a legjobbnak látjuk.

De mindjárt felvetőditek

ilyen gondolatok is.

—■ A vállalatok önállóak lesiznek. Ezentúl nekik kell gondoekodndok az anyagellátásiról és a megrendelésről is. Nekik kell tartamok a kapcsolatot a megrendelőkkel. Ehhez természetesen

szükség lenne arra is, hogy az állam korlátlan anyag- gazdálkodást engedélyezzen. Mindenki szabadon vásárolhassa meg a szükséges anyagot.

Szó esett itt arról is, hogy az üzemek önállósága az* jelenti: úgy kell gazdálkodni, hogy a vállalat, vagy gyár nyereséges legyen, mert — mint mondották »- as állam

nem ad támogatást és ha a vállalat ráfizetéses lesz, akkor megszüntetik.

— Hogyhogy megszüntetik? — ugrott fel egy munkóstanácstag.

Pairázs vita kerekedett. VégüMs oda lyukadtak ki. hogy bizony nagyon meg kell fogni, hogy az üzem ne legyen ráfizetéses és bírja majd a versenyt. Mert véleményűink szerint lesz verseny is. Minden üzem versenyben áll egymással a piacon, mert a megrendelők is csak olyan árura kötnek szerződést, amely szép is, olcsó is.

— De mát csinálunk mi? — állt fel a szerárugyár küldötte. — Mi a bútort deficittel állítjuk elő. Honnan lesz nekünk nyereségünk? Honnan osztunk mi nyereséget a dolgozóknak?

— Nálunk is ez a helyzet! — szólt közbe a téglagyártól egy küldött. — Mi is deficittel állítjuk elő a téglát.

Az emberek arcán gond ült. Ezt gondolták és ki is mondták: „Az árakat nem lehet emelni. Nyereségre szükségünk van, de hogyan ’ehet ezt megcsinálni?"

TENNI KELL valamit. De mit, hogyan? Kihez tartoznak most az _ üzemek? Ki a felügyeleti MŰM

— A -megyei tanács ’ — hangzik a válasz — termé- saatesen csak ideiglenesen.

— Hát akkor máért nem intézkedik, hogy legyen anyagunk? — kérdezik. — A ftoatéúle tiltásról gyorsan intézkedett. Ilyen gyors intézkedésit várunk az anyag- ellátásban is.

— Addig is — szól most az ipari osztály munkatársa — szervezzünk egy autó konvojt, amellyel élelmet, árut szállítunk fel Budapestre és visszafelé anyagot hozunk.

A javaslatot helyesnek tartják, csak még a bérezéssel nem tudtak dűlőre jutni. Hogyan állapítsák meg a bért? Ebben megegyeznek: végét kell vetni a múlt emberi erőt kizsigerelő normarendszernek, de mi lesz, ha csak úgy órabért fizetnek. Mii lesz, ha nem állapítják meg, hogy ezért az órabérért mennyit kell termelni? Előfordulhat, hogy lesz olyan eset: eddig hetven darabot csinált meg egy-egy cikkből egy munkás, most meg, hogy órabér lesz, csak hetet készít el. Ez nem kifizetődő, így a munkások saját maguk alatt vágják el a fát, mert az üzem ráfizetéses esz. Hát akkor mit csináljanak?

*— Meg kellene határozni

számai alapján, hogy menynyit kell termelnie egy-egy embernek a megállapított órabérért, hogy az üzem ne legyen ráfizetéses, — hangzik egy javaslat.

— Ez nem jó! — kiált közbe egy idősebb ember. — Ebből megint norma lesz.

— Hát akkor darabbérben kellene dolgozni. Mondjuk, hogy öt forintos órabér mellett nyolc óra alatt tíz mázsa gyapotot kell megtisztítaná ...

— És mi lesz, ha az illető tizenkét mázsát tisztít meg?

NEHÉZ KÉRDÉSEK és

még ha hozzájön az is, amit később mondanak.

— A piacon folyó verseny lehet, hogy tönkre tesz egykét üzemet. Az is lehet, hogy az üzem nem bír el annyi munkást majd, mint eddig. Az adminisztrációt feltétlenül csökkenteni keTL De mi lesz akkor ezekkel az emberekkel? Az utcára kerülnek. Munkanélküliek lesznek. De ki támogatja majd ezeket?

— A szakszervezet. A szakszervezeteknek munkanélküli segélyt kel! adnia majd ezeknek, *— szólt közibe az egyik munkásküldött.

— A szakszervezet? Abban nem bíznak az emberek addig, amíg újjá nem választják ott is a vezetéséaefe otm *hm*

ne, amíg egytői-egyig olyan

vezetők nem lesznek ott is, akiket a munkások becsülnek.;»

Ahány kérdés, annyi probléma. Ahány kérdés, annyiszor gond felhős az emberek arca. Mert azt mondják:

— Helyes az alulról jövő kezdeményezőn Helyes az, hogy egy-egy város legyen önálló gazdasági egység. De mi lesz, ha mi most csinálunk valamit és kiderül, hogy az nem jó. Nem ütnek ezért a fejünkre?

*— Meg kel! mindent próbálni, hogy a termelésiben ne legyenek zavarok, ez itt most a fontos — válaszolja valaki.

IGAZA VAN. Lehet, hogy lesznék melléfogások, de ez még nem jelenítheti azt, hogy féljünk az önállóságtól. Bátran hozzá kell kezdeni a gyárak beindításához, a szükséges anyagok beszerzéséhez. Ha ügyesen és okosan használják ki az üzemek munkásai a szinte korlátlan gazdálkodási lehetőségeket, amit az önállóság teremt — viszonylag gyorsan fogják legyőzni az elkerülhetetlen megrázkódtatásokat és megteremtik végre maguknak a könnyebb, szebb és napfé•m rijntr Jam®