Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-17 / 273. szám

VASÁRNAP, 195«, NOV. 11. N 4 PI ó 3 Magyarországon az egész nemzet harcot visszatért hazájába, Gerő — -ive! súlyos helyzetbe ju­tott mindjárt megmutatta '■lobbi arc Tatát. Azt a száz­ezernyi tüntetőt, akik akkor még tüntetőik voltak, csőcse­léknek nevezte, és megsér­Most nem arról van szó, hogy ki sütötte el az első puskát, végzetes hiba volt a szovjet haderők behívása abban az időben, amikor még fegy­verben voltak a tömegek. Más ország katonaságát hív­ni, hogy leckét adjon az il­lető ország népének megák­kor is, ha lövöldözés fordult elő, — nagy hiba volt. Ez még jobban felbőszítette a népet. így került sor a spon­tán felkelésre, amelyben a kommunisták akaratukon kí- VI is együtt találták magu­kat a különféle reakciós ele­mekkel. A reakciós elemek beavait- kgziak ebbe a felkelésbe, és kihasználták ezt a saját szá­mukra. Talán nincs ott elég horthys­ta? Valamennyien tudjuk, hogy Horthyinak nagy fasisz­ta erői voltak Magyarorszá­gon. Azonkívül nyilaskeresz­tesek és más reakciós ele­mek, Nagy Ferenc hívei és Meg lehetett-e ezt most akadályozni? Ugylátszik, ké­ső volt már. Ha a kormány erélyesebb lett volna, ha nem ingadozott volna, ha idejében és elszántan fel kelt volna az anarchia és a kommunis­ták a reakciós elemek részé­ről történő öldöklése ellen, ha elszánt ellenállást tanú­sított volna a reakcióval szemben — a dolgok talán helyesebb útra kerültek vol­na. Talán nem került volna sor a szovjet hadsereg köz­belépésére. És mit tett Nagy Imre? — Fegyverre szólította a népet szükséges volt-e a szovjet közbelépés. Az első közbe­lépésre nem volt szükség. Az első közbelépés, amelyre Gerő felhívására került sor, teljesen hibás volt. A másik hiba abban rejlett, hogy a felelős emberek ahelyett, hogy a második közbelépésre vártak, nem tették meg rög­tön azt, amit később megtet­tek, amikor a második szov­jet beavatkozásra került sor, vagyis nem teremtettek új kormányt. Nem adtak, nem adták M a deklarációt. Ha előbb alakítottak volna új kormányt és *deklarációt ad­tak volna ki, a munkás és kommunista erők valószínű­leg elkülönültek volna a re­akciós erőktől, és könnyebb lett volna kUábolni ebből a válságos helyzetből^ Még mielőtt a második szovejt beavatkozásról szól­nék, el kell mondani, hogy a magyarországi helyzet olyan méreteket öltött és erről ti is sokat olvastatok, i ogy már világosan látszott, nilyen borzalmas gyilkolások következnek majd be. Mi­yen borzalmas polgárhábo­rúra van kilátás Magyar- országon, ahol a szocializ­mus alapjait meglehet, telje­sen aláássák és amiatt egy III. világháborúra is sor ke­rülhetett volna* A szovjet kormány ugyanis nem tűrhette volna el a nyu­gat beavatkozását, a horthys- tik és a régi reakciósok ura­lomra jutását. De mit is csináltak azok a reakciós elemek? Már az imént elmondottam, hogy ezek az elemek egy-kettőre .megmutattak valódi arcúikat. tette majdnem az egész né­pet. Képzeljétek el, mennyi­re vak volt az az ember és milyen vezető lehetett. Egy ilyen válságos pillanatban, Imikor minden forr, és az egész nép elégedetlen, cső­cseléknek meri nevezni azt így tovább. Egyszóval volt ott igen sok ember, aki nem volt híve a kommunizmus­nak. Alti nem csak Rákosi ellenes, hanem ellenzi a szo­cializmust is, és mindezek az elemek belekeveredtek a forradalomba. Ezek a reakciós elemek nem merték felemelni fejü­ket, habéi- sokszor szólítot­ták fel őket külföldről fel­kelésre és külföldtől segítsé­get is kaptak. Nem volt sem erejük, sem bátorságuk fel­kelni mindaddig, amíg azt hitték, hogy a párt egysé­ges és szikla szilárd. Mivel azonban látták, hogy a párt kettészakadt és, hogy a párt­tagság óriási része felkel a Rákosi klikk és a múlt ma­radványai ellen, rögtön be­avatkoztak Ők is. Ezek a reakciós erők nagyon gyor­san, 2—3 nap alatt megmu­tatták igazi arcukat, amikor a nép jelháborodott minden ellen, ami a múltban történt, az akkori vezetőség a szovjet hadsereg ellen és kérte a nyugati országokat, hogy avatkozzanak be. Nyu­gaton ezt a beavatkozást óriási mértékben kihasznál­ták. Az imperialisták hasz­nálták ki, akik alig várták, hogy megtámadják Egyipto­mot. Egyiptomot éppen a magyar tragédiának ennek a fázisában támadták meg. Re­mélve, hogy a Szovjetunió nagyon ei van foglalva és nem lesz képes beavatkozni az agresszió ellen. Magyarországon így kerüli sor az újabb harcokra. A szovjet csapatokat megerősí­tették, Nagy Imre megszö­Világos volt, hogy ezek az erők egyre nagyobb teret hódítottak maguknak a ve­zetőposztókon, mert hiszen elrendelték, hogy többé nem szabad használni az „elv- társ” szót, elrendelték, hogy le kell tépni a vörös csilla­got. Világosan, látszott ez ebból is, hogy a kommunista nem merte többé azt mon­dani, hogy kommunista, mert ellenkező esetben végeztek volna vele. Látszott ez abból is, hogy kommunistákat fel­akasztottak. Ha mindez csak egy esetben fordult volna elő, vagy csak egy csoport- nyi ember végezte volna, akkor nem lett volna olyan borzalmas, de ez egy általá­nos mészárlás volt. Sopron­ban 20 kommuftistáli akasz­tottak fel, az utcákon fog- dosták és gyilkolták az em­bereket csupán azért, mert sárga cipőt hordtak. (Sárga cipőt leggyakrabban a rend­őrség tagjait viseltek.) Beha­toltak a házakba és öldösték a kommunistákat. Ezt csele­kedte a szabadjára engedett fasiszta reakciós csőcselék Nagy Imre kormánya sem­mit sem tett, hogy ezt meg­akadályozza, és szüntelenül siránkozott a rádión keresz­tül. Segítségért kőnyörgdtt, ahe­lyett, hogy harcolt volna az ilyesmi ellen és valami úton- módon akaratát nyilvání­totta volna arra, hogy útját állja a kommunisták és a haladó szellemű emberek le- gyilkolásának. Ehelyett kiáltványt adott ki, azaz szózatot, amely lemon­dott a varsói egyezményről, hogy kinyilvánítsa az ország függetlenségét és a többit, mintha az adott pillanatban ez lett volna a legfontosabb, mintha a varsói egyezmény­ből való kilépés jelentett volna valamit. a népet, amelyek között óriá­si számban, sőt talán több­ségben kommunisták és if­jak; vannak. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a lőporos hordó meggyulladjon és felrobban­jon. azonban nem mutatta meg, hogy el akarja távolítani azokat az elemeket, akik fel­háborították a magyar népet és nem mutatott nagy haj­landóságot arra, hogy a szo­cializmus fejlődésének ma­gyar útjára lépjen, tekintet- bevéve ennek az útnak min­den belső ténylegességét. így a dolgok gyorsan más irányt vettek, a reakció egy­re ersőebben uralkodni kez­dett. Egy puccs elleni indokolt fel­háborodás és felkelés volt ez, amely átalakult az egész nép felkelésévé a szocializmus és a Szovjetunió ellen. A kommunisták, akik pedig a felkelés soraiban voltak, mielőtt a reakció vette kezé­be a dolgokat akarva- nem akarva végül harcban talál­ták magukat nem a szocia­lizmusért, hanem a régihez való visszatérésért. A kom­munisták akaratuk ellenére kerültek ilyen helyzetbe. kött és új kormányt alakí­tottak. Mondhatom elvtársak, hogy ezeket az embereket az új kormányban személyesein is­merem, és véleményem szerint azt kép­viselik, ami Magyarországon a legbecsületesebb. Szenved­tek Rákosi alatt, börtönben voltak, és őszintén egy ilyen fejlődés hívei. Ezt mutatja a program, amit 'ádár kihirdetett és amit ti is olvastatok. De a szovjet közbelépés gyen­gíti az egész programot és a kormány nagyon súlyos helyzetben van. Sokan teszik fel a kérdést most, hogy miért került sor a második szovjet beavatko­zásra? Világos, hogy eddig is mondottuk, és a jövőben is hangsúlyozzuk, hogy " ellenezzük a beavatkozást és az idegen fegyverek, erők igénybevételét. De mi volt a biztatóbb; pol­gárháború, ellenforradalom, egy új világháború, vagy pedig a .szovjet csapatok be­avatkozása, amelyek már egyébként is ott voltak? Az említettek egy része ka­tasztrófa, az utóbbi pedig, vagyis a szovjet csapatok be­avatkozása hiba. Teljesen érthető, elvtár­sak, hogyha ez megmenti a szo­cializmust Magyarországon, akkor — bár ellenezzük a szovjet beavatkozást — el­mondhatjuk majd, hogy a szovjet intervenció szükséges volt. De ha még előbb megtették volna a szükséges intézkedé­seket, nem került volna sor semmiféle katonai interven­cióra. Ez a hiba azért követ­kezett be, mert ők még min­dig — sajnos — azt hiszik, hogy a fegyveres erő az minden. A fegyveres erő azonban nem oldhat meg mindent. Íme, nézzétek csak, ha egy gyengén felfegyver- zett nemzet, úgyszólván puszta 'kézzel milyen elkese­redett ellenállást tanúsít ak­ikor, amikor van célja, az, hogy felszabaduljon és füg­getlen legyen. Azt a népet többé az sem érdekli, milyen lesz az a függetlensége, nem érdekli, hogy az országban restaurálódik-e a burzsoázia és a rekaciós rendszer, csak az a célja, hogy kivívja nemzeti függetlenségét. Ez jutott túlsúlyba a nem­zet gondolatában, és érthető, hogy megint csak azt mond­hatom, hogy ez az első a legrosszabb, ez a második pedig, vagyis a szovjet csapatok interven­ciója szintén rossz. De ha ez ahhoz vezet, hogy megvédje a szocializmust Magyarorszá­gon, azaz biztosítja a szocia­lizmus további építését és a békét a világban, akkor ez végül is pozitívvá válik, de csak úgy, ha a szovjet csa­patok kötelességszerűen ki­vonulnak abban a pillanat­ban, mihelyt a helyzet ren­deződik és elcsendesedik. Ezt meg is mondták a szovjet elvtársaknak. Semmit sem titkolunk előttük. A szovjet elvtársak azt mond­ták, hogy csapataik kivonul­nak, ha bekövetkezik az, amit az előbb említettem. Tudni kell, hogy pillanatnyilag a Szovjetunió is nehéz helyzetben van. Vi­lágosság gyúlt most agyuk­ban és látják, hogy itt most nem a horthysták harcolnak, hanem a diákok és a gyári munkások is és az egész nemzet. Fejtegetéseim után felte­hettek kérdéseket, ha egyes dolgokat nem mondtam el elég világosan. Egy dologról azonban legyetek meggyőződ­ve és pedig arról, hogy mi sohasem tanácsoltuk ne­kik, hogy katonasággal men­jenek Magyarországra, mi sohasem adtunk ilyen taná­csokat és ezt most sem te­hetjük, amikor válságba ju­tottak. Ebben a nehéz hely­zetben mást nem mondha­tunk nekik csak azt. hogy tegyék jóvá a régi hibákat. Ebben rejlik a dolog lényege. Ezek szerint ma is vissza kell utasítani az olyan hí­reszteléseket, amelyek a szov­jet intervencióban csupán beleavatkozási cselekedetet látnak. Ez nem helyes. Erről mi elvtársak mélyen meg vagyunk győződve. Mély meggyőződésem továbbá, hogy az a sok vér, ami Magyar- • országon folyt és azok a nagii áldozatok, amelyeket a ma­gyar nép adott, pozitív ha­tássá lesznek, és, hogy a szovjet elvtár­sik, még a sztálinista ele­mek agyában is világosság gyűl és belátják, hogy így többé nem lehet dolgozni. Nem! Így többé nem lehet dolgozni! Mindannyiunk tra­gédiája abban rejlik, hogy a szocializmust óriási csapás érte. Kompromitálták. Emlékeztek rá elvtársak, milyen gyakran hangoztat­tuk, hogy az ilyen módsze­rek csak kompromitálhatjék a szocializmust. Igen azt mondottuk. Mindenek előtt is nem szeretném, ha mi most ezért a mellünket vennénk. E tragédia értelméből csak egy dolgot szeretnék mondani: a különféle kommunista pártok felelőtlen elemei, amelyek niég mindig sztálinista mód­szerekkel vannak hatalmon, nagyon rossz támogatást je­lenítenek a Szovjetuniónak, ha azt tanácsolják neki, hogy úgy járjon el, ahogyan ők gondolják. Ügy vélem, hogy ezekben a pártokban varrnak becsüle­tes kommunisták, akik sok­kal távolabb látnak ezektőt a különféle sztálinistáktól. Sokkal messzebb látnak. És ha azit akarják, hogy ott is javuljon a helyzet, de nem olyan módon, mint ahogy az Magyarországon történik, ha­nem békés kommunista mó­don, akkor bírálni kell a ne­gatív dolgokat, meg kell hall- gatniok a tömegek hangját, a párttagok hangját, az egész nép hangját. Mert ha ezek a jósok és tanácsadók továbbra is Ilyen rombló módon hat­nak és ha továbbra is cél­szerűnek tartják, hogy rágal­mazzák hazánkat, hogy to­vábbra Is sarat dobáljanak ránk, akkor természetes, hogy a szocializmus nehéz órákat él át. Jugoszlávia oly szilárdam állt már annyi csa­pást, hogy ezek a kívüliről jövő rágalmak nem téríthetik le az útjáról. Bár belső fejlő­désünkkel még nem vagyunk teljes egéc-”iben megeléged­ve, mégis törekedni fogunk, hogy embereink minél előbb elégedettebbek legyenek. Törekedni fogunk, hogy ezek a jósok es tanácsadók ne va­lósíthassák meg céljaikat, ne szüntethessék meg azokat a folyamatokat, amelyek 1946- ban kezdődtek meg Jugoszlá­viában, és most Lengyelor- ságban folytatódik. Odahatunk majd, hogy ezt a folyamatot ne téríthessék vissza a sztálinista vágá­nyokra. Egy alkalommal a szovjet elvtársaknak is megmond­tam, hogy mindez megtörtént volna akkor is, ha Sztálin nem hal meg. Mindez meg­történt volna Sztálin idejé­ben. Nem jogosíthatjuk fel magunkat arra, hogy meg­mondjuk nekik, hogy így, vagy úgy cselekedjenek. Mi csak rámutathatunk az ilyen, vagy olyan, eljárások és hi­bák negatív eredményeire Hiszem, hogy a magyaror­szági események az utolsó A magyarországi esetné-1 nyék egy kissé nálunk is fel­villanyozták a még itt-ott meglévő különböző elemeket. Az ilyenekből nálunk nincs sok, de mindenfélét össze­vissza beszélnek. Vannak olyanok, akik zűrzavarra szá­mítanak, hogy azután halász­hassanak a zavarosban. Soha­sem mondtam, hogy likvidál­tuk, vagy átneveltük az ösz- szes usztasákat, csetnikeket, s azokat a megrögzött vati- kán-hívöket. Mindig is azt hangoztattam, hogy ezeket csakis a nép egysége akadá­lyozhatja meg abban, hogy bármit is megkíséreljenek vagy elkövessenek hazánk­ban. Jobban, mint valaha szükség van ma a nép, a párt egységére, de nem azért, mintha mi attól félnénk, hogy hazánkban sor kerül­Elvtársak! Egy kicsit eltávolodtam azoktól a dolgoktól, amelyek­ről beszélni kezdtem. Azt akartam elmomefca/nä, hogy a jelenlegi magyarországi ese­mények fejlődését szemlélve — mégpedig abból a szem­pontból, hogy szocializmus van-e vagy ellenforradalom — nekünk Kádár mostani kormányát kell támogatni. Segítenünk kell rajta, mert nagyon nehéz helyzetben van. Meg kell fékeznünk mindazo­kat az elemeket, amelyek most felelőtlenül az oroszo­kat hibáztatják* Igen. A szovjet elvtdrsak felelő­sek ezért, mert nem látták előbb, és nem javították ld a Rákosi uralom hibáit. Mert nem tették lehetővé, hogy előbb jöjjenek azok az embe­rek, akikbe az egész munkás- osztálynak és az egész nem­zetnek bizalma volt. Lehetetlen, hogy ogy vezető ráerőszakolja magát egy nép­re. Lengyelországiban stabilizá­lódik a helyzet, de nem, még nem éppen biztos. Ugyanazok az elemek hatnak, akik ellen­zik Lengyelország és a Szov­jetunió jó viszanyát. TI tud- játtok, hogy azok a lengye­lek, akiknek reakciós felfogá­saik vannak, gyűlölik az oro­szokat és a Szovjetuniót. El kell különíteni a lengyel né­pet a reakciótól, amely nem csak a Szovjetuniót gyűlöli, hanem a szocializmust is. Lengyelországban a kom­munistáknak és a munkás­osztálynak széles a látó­Olvastáitok az Egyesült Nemzetek Szervezetében is­mertetett állásfoglalásun­kat és a nyilatkozatot, ame­lyet ezzel az agresszióval kapcsolatban ad'.m Olvas­tátok, sajtónkat is, Én azon tragédiák közé tartoznak, s azok gondolkodásra késztetik a szovjet elvtársakat és más államok vezetőit, azokat, akik még nem látják be, mindent meg keli tenni annak érde­kében, hogy más államokban ne fordulhasson elő olyan helyzet, mint most Magyar- országon van. Kelet-Európa néhány álla­mában és pártjában egyes ve­zetők azt mondják, hogy ná­luk az ilyesmi nem fordulhat elő, hogy náluk erős szerve­retek vannak, erős hadsere­gük, rendőrségük van, hogy tagjaik mindenről tájékozat­tak és, hogy ők az egész ügyet erősen kezükben tart­ják. Ezt mondta Gerő, erről beszélt Rákosi is. De mit ér ez? Mondjuk meg nyütan, az ilyesmi semmit sem ér, ha nem változtatják meg azokat a módszereket, amelyeket eddig alkalmaztak, amelyek miatt egy szép napon népeik fellázadtak. hetne valamire, mert hiszen Jugoszlávia méígis csak más, mint ami Magyarország vagy bármely más állam volt. Mi a forradalmat vér árán haj­tottuk végre a népfelszaba­dító háborúban és jól kitisz­títottuk hazánkat a forrada­lom alatt. Ilyen veszély tehát bennünket nem -fenyeget. Nem akarom azt mondaná, hogy a mi népünk 100 száza­lékig elégedett, és hogy ná­lunk minden úgy van, ahogy kellene. Még én magam sem vagyok elégedett Ezután Tito elnök elemezte Jugoszlá­via belpolitikai és gazdasági helyzetét. Többek között ki­jelentette, hogy Magyaror­szággal a fönnálló tartozáso­kat a lehetőségekhez mérten oldják majd meg, Ezután így folytatta: körük. Tudják, hogy milyen támogatást adott nekik a Szovjetunió. Például a Szov­jetunió támogatása nélkül a- lengyelek nehezen védhetik meg az Odera—Neisse ha­tárt, amelyet a németek soha nem ismertek el, amelyet vissza akarnak venni. Egy­szóval itt kölcsönös segítség­re és támogatásra van szük­ség. Ugyanúgy szükség van arra is, hogy mi a lengyel kormánnyal és párttal a leg­szorosabb érintkezésben dol­gozzunk és segítsünk, ameny- nylt tudunk. Elvtársak! Ez a harc súlyos és hosz­szantartó lesz. Mert most valóban arról van szó, hogy a kommunista pár­tokban győz-e az új irány­vonal, amely tulajdonkép­pen Jugoszláviában kezdődött meg, amelynek számára meg­lehetősen sok elem teremtő­dött meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán hozott hatá­rozatokban. Arról van szó, hogy győz-e ez az irányvonal, vagy pedig ismét a sztálini vonal lesz a győztes. Jugoszlávia nem gu- bózhat be önmagába, minden irányban dolgoznunk kell; Dolgoznunk kell eszmei té­ren, találkozókkal, beszélge­tésekkel, hogy az új szellem győzzön. Attól sem kell azonban félnünk, hogy nyíl­tan bíráljuk azt, ami ezek­ben a pártokban nem jó. Engedjétek meg, hogy most néhány szóval visszapillant­sak arra a* agresszióra, amely Egyiptomot érte. ban egy kicsit vissza szeret­nék pillantani. Amikor első ízben talál­koztam Nasszerrel Indiából visszatérve, pontosan ismer­tette velem Egyiptom vala- meamyi ixliézséget, Egyip­Végzetes hiba volt a szovjet haderők első beavatkozása Meg lehetett-e volna akadályozni a felkelés átalakulását? Miért került sor a második szovjet beavatkozásra ? Felmerülhet a kérdés, A magyar események kihatásai Jugoszláviára Nekünk Kádár mostani kormányát kell támogatni Az egyiptomi agresszió háttere

Next

/
Oldalképek
Tartalom