Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-17 / 273. szám

2

N A P f 6

SZOMBAT, 1956. NOVEMBER 1T,

Meggyőződésem, hogy a magyar nép nagy áldozatának p

Tito elnök beszéde

Elvtársak és Elvtársnők!

Tegnap azt az óhajomat fejeztem ki, hogy a brioni üdülésemet kihasználom ar- ra, hogy itt veletek ismertessem, a nagyon bonyolult nemzetközi problémákkal kapcsolatos nézeteinket. Olvastok újságokat, de ezekben nem lehet mindent ismertetni, és mindent minden oldalról megvilágítani. Az újságok különösen annak az okát nem világítják meg, ami Ma- gyarorzágon és különösen Egyiptomban történt, ahol sor került az izrael-angol- francia agresszióra.

A helyzet ma leglehetősen bonyolult, és nem láthatjuk, hogy nincs-e bizonyos veszély arra, hogy nagyobb összeütközésre kerüljön sor. De a világ békeszerető erői,

amelyek közé hazánk is tartozik, megmutatják az Egyesült Nemzetek Szervezetében, hogy tántoríthatatlan és fáradhatatlan síkraszállásuk- kal csökkenthetik a nemzetközi összeütközések lehetőségét. És már oda hatottak, a világ remélheti ,hogy a békét meg is őrizheti.

Mindenekelőtt szeretnénk visszatekinteni arra, ami Magyarországgal és Lengyelországgal történt, hogy pontos nézeteink legyenek erről az eseményekről.

Ezek nagyon bonyolultak, különösen Magyarországon, ahol az történt, hogy a munkásosztálynak és a haladó szellemű embereknek nagy része fegyverrel a kezében küzdött az utcákon a szovjet fegyveres erők ellen.

Amikor a magyar munkások és haladó erők tüntetni kezdtek, majd később ellenállást tanúsítottak és fegyveres akciókat indítottak a Rákosi féle módszerek és irányvonalak további fenntartása ellen, mély meggyőződésem szerint, ,

akkor nem lehetett ellenforradalmi törekvésekről beszélni.

Mondhatjuk szomorú és tragikus dolog, hogy a reakció itt nagyon termékeny talajra talált, és az ügyek folyását fokozatosan saját maga felé hajthatta, kihasználva a maga céljaira azt az indokolt felháborodást, ami Magyarországon valóban fennállott.

A mostani magyar események gyökerei 1948-ba nyúlnak vissza

Nagyjából tudjátok, hogy milyen okok vezettek a magyarországi és lengyelországi eseményekhez. Vissza kell térni az 1948-as esztendőre, amikor Jugoszlávia először adott erélyes választ Sztálinnak, és megmondotta, hogy független akar maradni, életét és a szocializmust hazájának különleges adottságai szerint akarja építeni cs nem engedi meg sekinek, hogy belügyeibe beavatkozzék. Természetesen akkor nem került sor fegyveres közbelépésre, mert Jugoszlávia egységes volt. A különféle reakciós elemek, mivel fő erejüket a népfelszabadító háborúban felszámoltuk, nem hajthattak végre különféle kihívásokat. Másodszor nekünk nagyon erős, egységes *és szikla szilárd kommunista pártunk volt, mely a háború előtti időszakban és a népfelszabadító háborúkban edződött meg. Erős és edzett hadseregünk is volt, és ami a legfontosabb, meg volt népünk egysége, amely mindezeket formába öltötte.

Amikor a hazánkra vonatkozó igazság győzött és megkezdődött a viszonyok rendezése azokkal az országokkal, amelyek a rosszemlékű határozatok után megszakították velünk a kapcsolatokat, a v keleti országok vezetői azt az óhajukat fejezték ki, hogy ne emlegessük azt, amit ellenünk vétettek. Feledjük el azt, ami volt. Mi ebbe beleegyeztünk. Csak azzal, hogy az említett országokkal a helyzet minél előbb megjavuljon. De bizonyos embereket, akik ma ismét rágalmazni kezdik hazánkat és akik a keleti és egyes nyugati országok kommunista pártjainak élén állanak, továbbra is — szükséges figyelmeztetni arra, amit Jugoszlávia ellen tettek ez alatt a 4—5 év, sőt több év alatt is. Amikor Jugoszlávia egyes- egyedüí állott szemtől szemszembe az óriási hírverő gépezettel, amikor minden irányban küzdeni kellett, hogy megőrizzük népi forradalmunk vívmányait és azt, amit már építeni kezdtünk, a szocializmus alapjait, egyszóval. hogy letöröljük a szennyet, amit ők különféle rágalmakkal ránk akartak kenni, és hogy bebizonyítsuk,

hogy hol az igazság. Figyelmeztetnünk kell őket és meg kell mondani, hogy akkor és ugyanezek az emberek minden lehetséges módon azzal vádolták hazánkat, hogy fasiszta, hogy mi vérengzők vagyunk, hogy tönkretesszük népünket, hogy népünk nincs velünk, és így tovább.

Figyelmeztetnünk kell őket, hogy emlékezzenek és el ne felejtsék, amikor most minket akarnak terhelni azokért az eseményekért, amelyek Legynelországon és Magyar- országon történitek. Ez az alattomos törekvés azoktól a megrögzött sztálinista ele- mektöl eired, amelyeknek a különféle pártokban sikerült még mindig mogmaradniok állásukban. Akik újra meg akarják szilárdítani uralmukat és ezeket a sztálinista törekvése!«.'! rá akarják kényszeríteni népünkre, sőt más népiekre is. Erre majd később visszatérek.

Most csak azt akarom mondani, hogy a magyarországi eseményeket ma ennek az egész fejlődésnek a megvilágításában kell szemlélni.

A hibák okát magában a sztálini rendszerben kei! keresni

A Szovjetunióval, annak kívánságára és kezdeménye- * zésére mi normalizáltuk viszonyainkat, Amikor Sztálin meghalt, az új szovjet vezetőség látta, hogy a Szovjetunió Sztálin ostobaságai miatt nagyon súlyos helyzetbe, zsákutcába került. Mind külpolitikai, mind belpolitikai téren és Sztálin módszereinek erőltetéseivel így jártak a népi demokrácia többi országai is. Megértették, hogy mindezeknek a nehézségeknek mi a fő oka. A XX. kongresszuson elítélték Sztálin eljárásait és az eddigi politikát, de helytelenül ér-veltek, hogy ez az egész dolog a személyi kultusz kérdése, nem pedig a rendszer kérdése.

Már pedig a személyi kultusz tulajdonképpen egy rendszer produktuma, ők nem indítottak harcot e rendszer ellen, vagy ha harcoltak is ellene, inkább hallgatólag tették, mondva. hogy egészében rri idén irt volt, de Sztálin az utóbbi Időben, mivel meg- öre edett, kicsit bolondozni kezdett és különféle hibáka! követett el. Mór kezdettől fogva azt mondottam, hogy nem csupán a személyi kultuszról van szó, hanem a rendi zárról, amely lehetővé tette a személyi kultusz ki- a’.nKUü; át. Itt vannak a gyökerek Eszeint tehát szakadatlant1 és makacsul .ezt a do’ge kell irtani. Már pedig ez '• gnehezebb.

Hol vannak ezek a gyökerek? A bürokrata gépezetben és az irányítás módjában és az úgynevezett egy- elvűségben, a dolgozó tömegek szerepének és törekvésének a semmibevételében,

az úgynevezett Enwer Hod- zsákban, Sepilovokban és az úgynevezett nyugati és keleti pártok vezetőiben, akik szembeszegülnek a demokratizálással és a XX. kongAmi miniket ililet, meglehetősen messze mentünk a Szovjetunióval vaió viszonyban. Megjavítottuk ezeket a viszonyokat, és sok gazdasági szerződést kötöttünk, reánk nézve igen hasznosakat, nagyon kedvező feltételek mellett és így tovább. Két nyilatkozatot is tettünk, az egyiket Belgrádban, a másikat Moszkvában.

Mindkét deklarációnak tulajdonképpen nemcsak a mi kölcsönös viszonyainkra, hanem minden szocialista ország viszonyaira nézve is jelentőseknek kellett volna lenni.

Sajnos, azonban nem így fogták fel őket: Megígérték: jól van, mivel a jugoszlávok ennyire makacsok, mi tisz- ‘elni fogjuk ezeket a nyilatkozatokat és végrehajtjuk, de zek másokra nem vonatkoznak, mert ott mégis kissé más a helyzet, mint Jugoszláviában. Jugoszlávia szervezett és fegyelmezett állam, a jugoszlávok inegmuresszus határozataival, és akik sokban hozzájárulták ahhoz, hogy a sztálini rendszer megszilárduljon.

Ma pedig azon munkálkodnak, hogy ez a rendszer ismét felébredjen és uralomra jusson. Itt vannak a gyökerek és ezt a hibát kell kijavítani. .

tátják értéküket, mert. a legsúlyosabb órákban, is sikerült fenntartaniok magukát, és nem engedték meg, hogy a tőkés rendszer visszaállításán ra kerüljön sor, és így tovább. Ez azt jelenti, hogy a jugoszlávok valami mások, mint azok ottan a keleteurópai országokban. Márpedig ez téves.

Amikor Moszkvában a deklarációt fogalmaztuk pártviszonyainkról, főleg a Jugoszláv Kommunista Szövetség és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti viszonyokról, — ez kissé nehezen ment. Itt nem tudtunk egészen megegyezni, mégis megtettük a deklarációt. Amely véleményünk szerint Jugoszlávián és a Szovjetunión kívül szélesebb kör számára szól. Mi figyelmeztettük őket, hogy

azok a törekvések, amelyek ezelőtt Jugoszláviában oly erőteljes ellenállást idéztek elő, fennállónak a többi or- ságban is, és egy napon kiA szovjet vezetők felfogásai Magyarország tekintetében

fejezésre jutnak más országokban is, és akkor ezt sokkal nehezebb lesz kijavítani. Tudjátok, hogy Hruscsov itt volt pihenni. Akikor itt is beszélgettünk, de Belgrádban még sokkal többet. Mivel engem meghívtak a Kremlbe, elmentünk oda és folytattuk a beszélgetést. Láttuk, hogy a többi ország tekintetéből a dolog elég nehezen megy majd, mert a többi ország tekintetében más álláspontjuk van a szovjet vezetőknek. Bizonyos téves ferde felfogásai voltak a nyugati országokkal, Lengyelországgal, Magyarországgal való viszonyok tekintetében. Mi ezt nem fogtuk fel tragikusan, mert láttuk, hogy ez nem az egész szovjet vezetőség, hanem csak a vezetőség egy részének álláspontja. S ezt az álláspontot bizonyos fokig, rákén yszerítet te a másikra is.

Mi láttuk, hogy ezt az állásfoglalást azok az emberek

kényszerítették a többire, akik sztálini állásponton állottak, sőt még most is azon állnak.

De még mindig van lehetőség, hogy a Szovjetunió vezetőségének belső fejlődésében azok az elemek győzzenek, akik a demokratizálás irányában erőteljesebb és gyorsabb fejlődés hívei, és meg akarnak tagadni minden sztálini módszert, új viszonyokat akarnak teremteni a szocialista államok között, és azt akarják, hogy a külpolitikai fejlődés ebben az irányban haladjon.

Bizonyos jelekből és a beszélgetésből is láttuk, rogy ezek elemek nem gyengék, sőt erősek.

De azért a fejlődésnek a belső folyamata, ameh' progresszív irányban a sztálini módszerek abbahagyásában halad, meg van zavarva egyes nyugati országok részéről is, amelyek propagandájukkal és annak a szakadatlan ismétlődésével, hogy ezeket az országokat fel ke’l

szabadítani, beavatkoznak ezeknek az országoknak a belügyeibe, zavarják a gyorsabb fejlődést, és az említett országok közötti viszony javulását. Mivel a belügyikbe való beavatkozás, mégpedig a rádió általi hírverés, a léggömbökkel való anyagküldés stb. meglehetősen nagy arányokat öltött.

a Szovjetunióban úgy vélik, hogy meglehetősen kellemetlen körülményekre ' kerülne sor, ha a szovjet csapatott teljesen elhagynák ezeket az országokat,

és mondjuk olyan státuszt adna a Szovjetunió nekik, ani Jugoszláviának van. Félnek, hogy ezekben az országokban akkor a reakciós erők győznének. Más szóval ez azt jelenti, hogy nem bíznak eléggé ezeknek az országoknak belső forradalmi erőiben.

Véleményem szerint ez téves. Az összes későbbi hibák gyökere abban rejlik, hogy nem bíznak elegigé ezeknek a népeknek szocialista erőiben.

A lengyel események

■ Jól tudjátok, hogy mikor a poznani esetre került sor, a szovjet emberek velünk szem berni magatartása egyszerre megváltozott. Kezdtek hide gebbek lenni. Azt gondolták, hogy azért, ami Poznanban történt, mi jugoszlávok vagyunk a hibásak. Mi vagyunk a hibásak azért, mert élünk a világon, mert olyanok vagyunk, mert olyan Jugoszláviát teremtettünk, amilyen hazáník, mert 'hazánk hatást fejt ki határain túl is. Még akkor is, ha mi nem akarnánk. hazánk hatást fejt ki. mégpedig nagyon pozitívot, és hasznosakat.

Lengyelországban minden üldözés és káderpusztítás sztálini módszere ellenére is maradt egy mag, Comulltával az élen, mely a nyolcadik plé- numon erőteljesen kezébe tudta venni az ügyeket. Merészen kijelölte az új irányvonalat, vagyis a demokratizálás felé vezető útat. Síkraszállt Lengyelország teljes függetlenségéért és a Szovjetunióval való jó viszonyáért is. Elszántain ellenállott, hogy belügyeibe beleavatkozzanak. Ennek köszönhető, hogy Len gyei országban nem tudtak kifejezésre jutni a reakciós erők. amelyek pedig feltétlenül megvannak, és amelyek azt remélték, hogy a kommun,istáikkal való ösö- szeütközéstoen felszínrejut- hatnak. Az ilyen gondolkodásnak és a S7 >vjet vezetők magatartásának köszönhető, akik idejekorán beszüntették a beavatkozást, hogy Lengyelországban a dolgok meglehetősen stabilizálódtak, és egyelőre eléggé jól fejlődnek.

Nem mondhatom, hogy lengyelországinak ez a pozitív fejlődése, amely nagyon hasonlít a miénkhez, örömöt váltott volna ki a szocialista tábor más országaiban. Nem. Ezt a fejlődést bírálják mégpedig többnyire titokban egymás között. Ezekétől az országoktól Lengyelország még annyi támogatást sem kapott, mint a szovjet vezetőktől, akik beleegyeztek Lengyelország ilyen állásfoglalásába.

A szocialista tábor egyes országaiban és az egyes nyugati kommunista pártokban az ilyen vezetőknél Lengyelország nem talált megértésre, azért, mert a vezetőség mindig sztálinista módszereket követ.

Amikor Franciaországban az a bizonyos kommunista tör- -ne lemtanár előadást tartott és arról beszólt, hogy Ju- .oszlávia az imperializmus alattomos ügynöké, amikor ebbon a pártban olyan emberek ülnek, akik ilyen tragikus és súlyos időben nyíltan fellépnek ezzel a súlyos váddal, száz meg száz ember előtt, lehet arra biziositék. hogy a szocializmus ügye szabályszerűen fejlődik a jövőben? Ne^n lehet. Az ilyen felelőtlenül dekadens kirohanásokért az illető párt vezetői a hibásak. Vagy pl. vegyük az olyan állítólagos marxistát mint Enwer Hod- zsa, aki csak annyit tud mondani. hogy marxizmus-leniin- izmus, ezenkívül egy szót sem. De cikket ír Jugoszláviáról a nevet nem említve, de Jugoszláviát és Lengyel- országot ostorozza és határozottan elítéli a saját útra va-„ ló törekvést, a különleges adottságokhoz hangolt fejlőElvtársak! Ez végzetes, j Amikor Moszkvában jártunk természetesen volt szó Lengyelországról, Magyarországról és más országokról is. Azt mondottuk, hogy Rákosi uralma és Rákosi maga semmiféle adottsággal sem rendelkezik ahhoz, hogy vezesse a magyar államot és belső egységet teremtsen. Hanem ellenkezőleg: nagyon súlyos következményekhez vezethet. Sajnos, a szovjet elv társak nem hitték ezt el nekünk. Azt mondották, hogy Rákosi régi forradalmár, becsületes, és így tovább. Régi — az igaz. Csak, hogy ez nem elegendő. Becsületes-e, azt hiszem — amint én ismerem — ezt nem állíthatnám, különösen a Rajk-per és a többi dolgok után. Számomra ezek a legbecstelenebb emberek a világon. A szovjet elvtársak azt mondották, hogy Rákosi okos, hogy sikere lesz és nem tudják, hogy ki másra támaszkodhatnának ebben az országban. Éppen ezért, mert mind állami mind pedig pártpolitikánk a mások belügyeibe való beavatkozást ellenzi, és azért, hogy újra ne kerüljünk összeütközésbe a szovjet eivtársakkal, nem szálltunk eléggé síkra a szovjet vezetőknél, hogy tegyék félre az olyan együttest, mint Rákosi és Gerő.

Amikor ..ío6zkvába mentem nagy volt a meglepetés, amiért nem Magyaországon keresztül utaztam. És pedig éppen Rákosi miatt nem akartam keresztül utazni Magyarországon. Azt mondottam, hogv még akkor sem

mennék Magyarországon át, ha így az út háromszor rö- videbb lenne.

Mikor ebben az országban egyre r «ebb és erősebb elégedetlenség tört ki éppen a

kommunisták soraiban, amikor követelték, hogy Rákosi

távozzék, a szovjet elvtársak látlak, hogv így tovább néni mehet. Beleegyeztek, hogy

dést. sőt még azzal is szembe száll, amit Hruscsov és más szovjet vezetők elismertek. Azt ugyanis, hogy különféle utak vezetnek a szocializmusba. Ilyen alak merészkedik nemcsak rágalmazni Jugoszláviát, de kirohanni ellene, és még egy nagy szocialista ország ellen is. Meri ostorozni még a szovjet vezetőket is. Az ilyen kommunista elemek azt gondolják, hogy a Szovjetunióban találnak majd Sztálinhoz hasonló embereket, akik majd támogatják őket, hogy fennmaradhassanak népük nyakán.

Rákosi menjen. De hÍL«t.t követtek el, rru t nem engedték meg, hogy Gerő és Rá- ' osi többi híve is menjen, akik a nép előtt kompromi- tálták magukat. Rákosi menetelét Gerő maradásához kötötték. Fz pedig hiba volt, mert Gerő semmiben sem különbözött Rákositól. Ugyan azt a politikát folytatta és ugyanazokért a hibákért felelős. mint Rákosi. Mit tehettünk m; akkor elvtársak? Láttuk, hogy a dolgok nem mennek rendjén.

Amikor a Krimiben voltunk „véletlenül’* Gerő is ott termett, és „véletlenül“ találkoztunk vele. Beszélgettünk is. Gerő elítélte a korábbi politikát és azt mondotta, hogy hibás volt az a politika, mert rága mázták Jugoszláviát, egyszóval hamut szórt a fejére és kérte, hogy állítsuk hegyre a jó viszonyokat — ígérvén, hogy az őszies előbbi hibákat kijavítják, és hogy nem térnek vissza többé a régihez. Mi nieg akartuk mutatni, hogy nem vagyunk bosszúállók, és nem vagyunk szűkkeblűek, Beleegyeztünk, hogy beszélgetünk Gerővel és a Magyar Dolgozók Pártjának kül- öttségével, amikor az majd Jugoszláviába ér. Helyre akartuk állítani a kapcsolatokat a Magyar Dolgozók Pártjával mert reméltük, hogy majd így a magyar pártot el nem szigetelve könnyebben hatunk szabályszerű belső fejlődésükre.

Csakhogy a dolgok már meglehetősen messzire mentek, amiről nem tudtunk. Gero Jugo Jáviéba való jövetele és kö: .s nyilatkozatunk már nem segíthetett. Az emberek Magyarországon már nem tűrték a sztálinista elemeket, akk még tartották a hatalmat. Követelték eltávolításukat és köve telték az áttérést a demokratizálódás útjára. Amikor a magyar küldöttség Gerővel az élen

A magyar nép nem tűrte tovább a sztálinista elemeket