Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-04 / 261. szám

DUNA NTŰL

1956 NOVEMBER 4

Tildy Zoltán és Losonczi Géza államminiszterek sajtófogadása

Szombaton délután az or- zágházban sajtófogadást adott Rldy Zoltán és Losonczi Géza. ^ fogadáson megjelentek a ^agyar és külföldi újságok Budapesten tairtózkodó munkatársai, fényképészek, fotó- iporterek.

A ^magyar államférfiak az ijságírók kérdésére adtak vá- aszt

Az első kérdést a holland sdló munkatársa tette fel: Nyitva van-e az osztrák-ma- tvar határ? Tildy Zoltán erre 1 következő választ adta:

— Vannak olyan jelentéseink, amelyek szerint Bécs felé vezető úton egyesekkel L akadályok merültek fel. Az egész osztrák-anagyar határ helyzetét ebben a pillanatban nem ismerjük pontosan.

A következő kérdés az volt, '°gy milyen eredményt hozott *5 a tárgyalás, amelyet a mi- úfzterelnök és a szovjet nagy- •ovet folytatott pénteken dél- l*an hat órakor. A kérdésre Viaszolva Tildy Zoltán azt «ondotta:

a tárgyalásokon nem faltam jelen. A tárgyalások celja az volt, hogy közöljük: ? szovjet nagykövettel azo- hat az újabb jelentéseket,

amelyeket vezérkarunk tett a szovjet hadsereg magyar- országi mozgásáról és tőle ezekre vonatkozólag újabb felvilágosítást kérjünk.

A tárgyalásoknak ezenkí- viil az is célja volt, hogy állapodjunk a hely és tdő kérdésében azokat a targyalásoIcat illetően — ezekbe a szovjet kormány belenyugodott — amelyekék a két állam katonái kö- zott' kellett megindulnia a szovjet csapatok kivonásá- fzik technikai rendezéséről.

A BBC tudósítója azoknak ' tárgyalásoknak az eredmé- I •yeiről érdeklődött, amelyek a folytak le a magyar kor- _anyTnegbízot;ak és a szov- , t megbízottad között. Tildy.. 101 lén kijelentette:

^ ~~ A tárgyalások bizonyos eredményekre vezettek már eddig is ős bízunk benne, b°gy további eredményekre fezeinek az est folyamán. A helyzetben bizonyos enyhülés tapasztalható.

THdy Zoltán megjegyezte: f'Ost kaptam a jelentést ar- *ól, hogy a szovjet katonai delegáció Ígéretet tett, amely szerint több szovjet csapatszállító szerelvény nem jött at o. magyar határon.

A következő kérdés úgy bgzott: Mi volt a szovjet j esz a magyar miniszterek csütörtöki követelésére,

. e|yben az országba bejött viet csapatok azonnali visz- . vomását követelte.;

. Tildy Zoltán Így felelt• A ^fokozásainkra és a jegyekeinkre adott eddigi szövet válaszok nem voltak kisegítők.

%y másik külföldi tudósító 'ránt érdeklődött: megálla- j.i'ató-e, hogy az utóbbi negy- nVolc órában milyen szovjöttek be az országba? j ‘ óy Zoltán erre a kéndcs- '* következőiket mondotta: Vezérkarunknak erről ponds adatai vannak, ezekről !n°s t nem kívánok nyilatkozni,

.^New York Post tudósítója 'Skérdezte: az a körülmény, egy szovjet részről bele- £ftek a technikai problé- ic iö3' kapcsolatos kérdések ^tárgyalásába, azt jelenti-e, ,a?y a Szovjetunió elvben .^egyezett a szovjet csapak kivonásába?

Az én meggyőződésem az ~T mondotta Tildy Zoltán—, -mJOc ^la fél egy pröblé- 0O6l tárgyalni kíván, akar pbban már benne van

leh a Problémát meg

aet oldani.

•ántFIaíCf,?i”r tudósítója az t,rde1kloIdot,tI’ h°ey Jugosz- .in l,,s<2hszlova-kUL és n°má- fapitl ^zárták-e a szovjet l°k a határt?

ninO01 nincs tudomásom, — ebhf°tta Tildy Zoltán — ; niinkt, a Pillanatban ben- érdekci navr‘ ™ túlságosan

A Stutgarter Nachrichten tudósítója megkérdezte: beleegyeztek-e szovjet részről abba, hogy egy olyan bizottságot létesítsenek, amely politikai szinten vitatná meg a szovjet csapatok visszavonását.

Az államminiszter így válaszolt: olyan delegáció kiküldését is javasoltuk, amely politikai kérdéseket is tárgyalna bizonyos vonatkozásban. Ehhez elvileg hozzájárultak, de ebben a tekintetben még tényleges választ nem kaptunk.

Ha a szovjet csapatok kivonásáról megegyezés létrejönne, a magyar kormány azt fogja-e kívánni, hogy gyorsan történjék a szovjet csapatok visszavonása, vagypedig hosszabb ideig tartson — hangzott a következő kérdés;

—■ A kívánságunk az — mondotta Tildy Zoltán —, hogy a szovjet csapatok kivonulása a lehető legrövidebb időn belül történjék meg.

A Manchester Guardian munkatársa az iránt érdeklődött, van-e a magyar kormánynak értesülése arról, hogy a lengyel kormány támogatja-e azt a követelést, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról. A kérdésre Losonczi Géza államminiszter válaszolt.

Kijelentette: Ügy tudjuk, a lengyel kormánynak az az álláspontja, hogy a magyarországi ügyeket idegen beavatkozás nélkül intézzék el.

A News Week tudósítója azt a kérdést tette fel, hogy a szovjet kormánynak van-e magas beosztású képviselője Budapesten abból a célból, hogy megvizsgálja a szovjet csapatok visszavonásának kérdését.

Losonczi Géza közölte, hogy magasrangú szovjet ka toruvi v. szemályisúgák vonnál

jelen.

Az angol lap tudósítója meg kérdezte, hogy Budapes tej van-e Zsukov marsall?

Losonczi Géza azt felelte Erre nem tudok felelni.

Az angol újságíró ezután arról érdeklődött, hogy Budapestre érkezett-e az ENSZ küldöttsége?

Losonczi Géza válasza a következő volt:

— Délelőtt úgy tudtam hogy az Egyesült Nemzetei Szervezetének egy küldöttsége Prágából Budapestre érkezett. Azóta hosszabb ideig nem Icaptam értesítést arról hogy megérkeztek-e. Ezekben a percekben hallottam, hogy valóban megérkeztek, de nem találkoztam velük.

Az Observer munkatársé Mikojan és Szuszlov magyar- országi tartózkodásáról érdeklődött. Losonczi Géza közölte

— Ügy tudom, hogy a múlt hét folyamán az említett ké vezető szovjet államférfi jó- néhány napig Budapesten tartózkodott. Tudomásom szerint néhány nappal ezelőtt elutaztak.

A Paris Press munkatársi hozzáfűzte:

—- Tudomásom szerint o két szovjet államférfi at Akadémia utcában az MDI néhány vezetőjével tárgyalt — Nagy Imrével, Kádár Jánossal, dr. Münnich Ferenccel, stb. — és utána egy páncélos hadosztály kíséretében eltávoztak. Megkérdezte,helyes-e értesülése•

Losonczi Géza kijelentette: azt hiszem, nagyjában egészében fedi a valóságot Csakugyan kedden, vagi szerdán távoztak el, nerr vagyok pontosan tájékozódva arról, hogy milyen személyiségekkel vették fel a kapcsolatot, de nagyon valószínűnek látszik, hogy páncélosok kísérték őket a repülőtérre, mikor elhagyták a várost — a jelenlegi helyzetre váló tekintettel.

A következő kérdés feltevő- 's arról érdeklődött, hogy ala kult-e új magyar kormány é: ha igen kikből?

Losonczi Géza nyomatékosan hangsúlyozta:

— Nem alakult új kormány, a meglevő kormányt egészítették ki új tagokkal. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy néhány koalíciós demokratikus párt nem volt képviselve a kormányban, nem volt képviselője a nemzeti felkelés fegyveres erőinek sem. Szombaton a kormányt kiegészítették és megerősítették a Szociáldemokrata Párt három, a Nemzeti Parasztpárt két és a felkelő fegyveres erők egy képviselőjével. Szó sincs tehát új kormányról. A meglevő kormány kiegészítéséről és megerősítéséről van szó — mondotta Losonczi Géza.

Az egyik külföldi újságíró azt a kérdést tette fel, fenn- áli-e a veszélye annak, hogy a szovjet csapatok és a lakosság, illetve . a magyar fegyveres erők között fegyveres ösz- szetűzésre kerül sor. Erre a kérdésre Tildy Zoltán válaszolt.

— A magyar csapatok azt a panincsot kapták, hogy tartózkodjanak minden ellenségeskedéstől. Emberileg azt hiszem, hogy ilyen .tragikus összeütközés nem történhet meg. Ez tragikus volna a magyar nép szempontjából, tragikus volna a Szovjetunió szempontjából és tragikus volna az egész világra nézve, ezért én azt hiszem ez nem fog bekövetkezni. Kapott-e a magyar kormány

a tárgyalások során valamilyen biztosítékot szovjet részről arra, hogy ez nem következik be? — hangzott a következő kérdés. Tildy Zoltán:

=- Nem volt egyetlen egy

sem a köztünk váltott jegyzékekben. A Szovjetunió jegyzékeiben sem, amelyből a legkisebb utalást lehetett volna erre találni.

Az Observer tudósítója arra kért felvilágosítást, hogy értesítette-e a szovjet kormány magyar kormányt mielőtt csapatmegerősítéseket küldött Magyarországra, s adott-e felvilágosítást arra, milyen célból érkeznek ezek a csapatok Magyarországra.

— Jó kérdés — felelt Tildy Zoltán az újságírók derültsége közben. — A kérdést azonban két részre kell osztani. Az egyik rész arra az időre tartozik, amikor még a megelőző kormány volt uralmon. Az előző kormány, amelyik még Rákosi befolyása alatt is állhatott egyes személyeket illetőleg, tényleg kérte a beavatkozást a magyar belügyekbe, kért segítséget a felkelt nemzet ellen.

— Ez a helyzet lezárult a Nagy Imre vezetése alatt álló kormány hivatalba lépésével. Ez^a kormány az első napon kijelentette, hogy an- nullalja az előző kormány ilyen irányú kérését és követeli a belügyeinkbe beavatkozott szovjet csapatok azonnali hazahívását. Ezzel megszűnt minden politikai és jogi alapja a szovjet csapatok beavatkozásának. Attól az órától kezdve, amikor a Nagy Imre vezetése alatt álló kormány elfoglalta hivatalát, jegyzékek sorozatában sürgettük a szovjet csapatok kivonulását. Ezekre a jegyzékeinkre nem érkezett soha kielégítő válasz. A szovjet kormány, a bejött hadseregek vezetői egyetlen esetben sem informálták előre a magyar kormányt arról, hogy milyen utakon akarnak vonulni és milyen objektumokat — például repülőtereket — akarnak megszállni. Csapatmozdulatok voltak az országban, amelyeknek sem irányáról, sem szándékáról nem tájékoztatta senki illetékes helyről a magyar kormányt.

Tildy Zoltán végül ezeket mondotta: Az egész kormány nevében kijelentem, hogy azok ellenére, amik történtek, arra törekszünk, hogy nemcsak jószomszédi viszonyt, hanem igazi barátságot teremtsünk a Szovjetunióval, de ennek az alapja a magyar függetlenség teljes elismerése elvileg és gyakorlatban.

Jövőnk — az ifjúság

Két hete indult, ott az egyetem kertjében, egy őszi délutánon megfogamzott, évszázad után újra csak feltört márciusi gondolat — szabadság. Két hete kezdődött a forradalom. A mi lelkűnkből csapott ki a láng, és fényessé tette azt az emlékezetes hétfői éjszakát. Megpattant a lánc, mely évtizedig ránkfeszült, és hogy kettétörjön, ehhez mi kellettünk. Mi, a for- rószívű ifjak, kiknek tetteit nem langyos gondolatok vezették, akiknek agyában megszületett, világossá vált a legszentebb érzés, kimondtuk és végrehajtjuk. Nem tágítva, nem hátrálva, szívósan és tör- hetetlenül. Petőfi volt az ősünk, Adyval egy a magyarságunk, és megkezdett útjukat befejezzük, továbbvisszük a győzelemre. Mi tűztük ki a zászlót, váltottuk meg,' hogy nem tudott átformálni, árulóvá tenni a zsarnokság; hiába való volt a kétszínűségre, becstelen árulásra-nevelés, mi magyarok vagyunk. Vállaltuk a kockázatot, nem voltunk életünket féltő, óvatoskodó karrieristák, akik féltek az ÁVH ránkirányított golyószóróitól, akik csak most jönnek rá, hogv ök a fajmagyarok. Megharcoltuk a harcot, de nem adjuk ki kezünkből a fegyvert, nem hagyjuk sekélyes csevegésbe fullasztani feltörő érzéseinket, lendületünket leszerelni a forróiéjűség bélyegét ránksütő, ingadozó „fon- tolvahaladóktól“. Jogunk van a jövőhöz, azt mi fogjuk élni, magunknak építjük.

Történelmünk nagy eseménye, hős időszaka 1956. év ősze. Ezután büszkén ünnepeljük mi is az októberi forradalmat, — a magunk, magyar reneszánszát, és a forró napokat megíró história lapjain arany betűkkel fog ragyogni: Ifjúság!

Honnan jöttünk, kik vagyunk? — erre válaszolunk, mert bármit gondoltok, mondotok és írtok, nem ismertek bennünket, a véretekből sar- jadót. Ismeretlen előttetek a saját fiatok, és nem ismeritek a jövőt, mert az mi vagyunk.

<? MI KEZDTÜK, és nekünk kell befejezni! Elsőnek villan- tattuk meg a gondolatot, tisztáztuk a célt, és utolsóként fogjuk letenni a fegyvert! Pesten az egyetemisták adták az első halottakat és elhullott testvéreink tépett szívéből fakadt a tűz, melynek útját állni nem tudták a páncélosok. Nem féltek meghalni, hős lett a kisgyermek is. Ránk, pécsiekre azt fogták, gyávák vagyunk. Ez hazugság, csak azok száját piszkolhatja, akik nem magyarok. Hol voltaik akkor a bölcsek, amikor tilalmakat, statáriumot félrelökve ott, az ÁVH tőszomszédságában, egyedül állva a fegyvercsövek ásító torka elé, hitet tettünk, hogy nem vagyunk korcsok, nem fajzottunk el? Könnyes szemmel szavalni Petőfi lábai ejőtt, a gyárakba szétvinni szavunk, és kitárni szívünk, igaz nem oly nagy tett, mint szabad kézzel támadni a T. 34- ekre. De rajtunk kívül ki merte ezt akkor? Nem fogtunk fegyvert ar eltiprók oldalán, kezünket még hírből sem szennyezte magyar vér, de elsőnek álltunk nemzetőrnek és vigyáztunk, őrködünk rátok, kik nyugton alusztok, békés, meleg szobáitokban. Elfelejtettük, hogy dél van és éjszaka, megszűnt az éhség és fáradtság érzése, mert tudjuk, hogy van célunk, és azért érdemes küzdeni. Mi nem fu- t..nk szét haza, otthonainkba, mert ma visszalénni gyávaság és árulás. A fővárosba mi küldjük a falvak összegyűjtött élelmiszerét, közben szervizve és győzelemre segítve o4t is a megújhodást. Kérdjük, ez semmi? Nem pazaroljuk és fecséreljük értelmetlenül a magyar életet, mert mindnyájunkra szükség van, kevesen vagyunk, de amint az első lövés eldördül, amely pusztítja népünket, ott is az élen harcolunk, és életünket nem adjuk olcsón!

A FORRADALOM a nemzet sorsa, nemcsak az utcán dől el A szabadságot a tárgyalóteremben, a zöld asztalnál is meg kell védeni. Ma ezt vállaljuk, és nem leszünk ott sem árulók! A szervezés és a sokféle munka szerteágazó útjain.

mt ’átni fiatal arcot, fiút, vagy leányt; kivel ha

megérjük, kórházi ágy mellett, a bírói székben vagy az iskolatábla előtt fogsz találkozni egy-két év után a szabad Magyarország pezsgő életében. Arcunkon az ifjúság rózsáját lehet, hogy gyűröttség, fáradt sápadtság leplezi, de szemünkben ott izzik, ég, az egyszer felszított tűz. Ezt a lángot pedig nem fogják kioltani, talán csak az ólomlegyek. Éberek vagyunk, és felderítjük a bontakozó szabadságunkra tőröket, szőjék hálójukat ellenünk, erdők, vagy pincék rejtőkén, üzemek gépelnél vagy tanácstermek padsorai közt.

Hozzátok szólunk testvéreim, munkás és paraszt barátaink. Megismertünk benneteket, egy a célunk, együtt harcolunk. Mi nyújtottunk először kezet, mentünk hozzátok, vittük el terveinket, s ti kérges, becsületes kézfogással válaszoltatok. Ez pecsételte meg sorsunk, e szövetségtől nem tántoríthat el bennünket senki, legyenek soraink közt bár mindkét oldalon szennyes buj- togatók. Hazug szavak nem csepegtetnek mérget szívünkbe, nem tesznek álnok szószegőkké bennünket soha. Vitázzunk, őrizzük e szövetséget, mely a szabadság mellett legnagyobb győzelmünk. Mi felszámoltuk e hagyományos ellentétet, mely szembeállított orvost, és jogászt, csak így juthattunk el az egységig, amely erőt jelent. Megismertünk benneteket, nem felületesen, iskolakönyveink történelemhamisító, állásfoglalásukat kérészéltű irányzatok szerint elvtelenül váltogató, szél- kakas-ldeoiógiát hirdető lapjairól, melyek csak egytől függtek, a napi politika 90 fokos fordulataitól. Az életből, ahogy mellénk álltatok; szén- poros overállban, gyáraitokból sietve, vagy olajos arccal együtt tüntetve velünk, hitet téve az egységről, együtt csendült fel ajkunkról „Isten áldd meg a magyart“. Együtt esküdtünk, hogy rabok nem leszünk tovább, most ezt váltjuk valóra, ezt az esküvést. Ennek egyetlen biztosítéka a rendíthetetlen nemzeti egység, melyben egymásra... tal«w. munkás és diák, együtt vonva soraiba a csendben forrongó falvak fiát.

VIGYÁZZÁTOK, viharmadárként kiáltunk: ha megbontják egységünk, elveszünk. Múljék el rólunk a turáni átok, mely több magyar vért ontott testvérszívből testvérfegyver által, mint ellenségeink együttesen a századok során! Magyar! Ne bántsd a magyart! — É jelszó sohasem hallgathat el. Kis nemzet, kevesen vagyunk. Mi lesz, ha egymást irtjuk? Magunk öljük meg jövőnket, önkézzel ássuk a sírt, amelybe dicstelen halállal dől és megvetetten bomlik az öngyilkos nemzet. Testvéreink! Ezt ne engedjük! Mi, ifjúság ez ellen harcolunk, segítsetek, jöjjetek velünk. Undorító látvány — még nyakunkon a zsarnok, még zavartalanul bomlasztanak és ölnek az árulók, és sorainkban már felütötte fejét a pártoskodás. Már marakodunk a koncon, aprózva erőnket, a koncon, a magyar hazán, mely még nem is a miénk! Nem érzitek? Ez a legnagyobb, a leghalálosabb árulás.

NE HÁTRÁLTASSUK a

munkát, a saját erőnket ne csökkentse félreértett, kicsinyes jelszó. A sztrájk jogát mi követeltük először számotokra, éljünk vele, és ne éljünk visz- sza. De nem sztrájktörő, aki a magyarnak élelmet szállít, aki fegyvert kovácsol, aki fenntartja a bányát. Lássunk toPeking (AFP). Az AFP hír- magyarázója szerint a pekingi kormány csütörtöki nyilatkozatának jelentősége abban rejlik, hogy a Kínai Nép- köztársaság most hivatalosan állást foglalt a magyarországi és lengyelországi forradalmi megmozdulás mellett. A pekingi kormány nyilatkozatában megerősíti, hogy a Kínai Kommunista Párt támogatja a népi demokráciákban folyó forradalmi megmozdulásokat, s ezzel !o tanubizonv.ságot tesz arról, hogy független a

vább az orrunknál és nézzünk a holnapba is. Az egy üzem-* ben végzett munka láthatatlan nu, közvetve, a többiek sora számára teremti meg a munka feltételeit. Vigyázzunk az elhamarkodottan kimondott szóra, ne vigyük magunkat gazdasági csődbe. Nemcsak az ment életet, ki a műtőasztalon a szív mellől távolítja el a golyót, vagy szétlőtt térdet operál, de az is, aki az étert gyártja, hogy ne fájjon az a seb. Legyetek éberek, erre oly nagy szükség, mint ma, nem volt még soha. Sötétben, titkon készülnek ellenünk, és a nyilt ellenséggel szemben könnyebb a harc, mint az orvtámadóval.

Erkölcseinket szidták, életformánkat bírálták azok, kik azt sem tudták, miről beszélnek. Most hallgatnak, mert őket nem hallgatná senki. Félreneveltek minket, de nem vált vízzé bennünk, nem fajzott el a szabad, egykor oly dicsőséges vér. Azt akarjuk, hogy újra becsült és csodáit népe legyen a világnak a magyar. Nyugat, a politikusok csak vitáznak rólunk, segítséget nem várhatunk a cilinderek alól, de a világszabadság szerető népe, a becsületes embermilliók velünk vannak és támogatnak, küldeményeik eljutnak hozzánk. Köszönjük ezt — de mi többet adtunk. Mi vérrel védtük Európát, mindig Kelet felől, védőbástya voltunk és vagyunk. Magános szikla a keleti vártán, mely mögé nem áll senki, nem segítik a golyózáporban harca- ink. Hősnek lenni hálátlan feladat, csak a ravatalnál zokog fel a hála és együttérzés, de a sírokon elégnek a gyertyák, elfelejtett, betakar mindent a borostyán, s az emlék is kihal. Mi mindezt tudva, ezzel is számolunk. De szebb, nehezebb feladat: élni.

VAR A JÖVÖ, egy új haza, melyet mi építünk fel, a miénk lesz, mi harcolunk ki.

Ne öljetek meg, ne fojtsatok meg bennünket! Lendületünk vihet csak' győzelemre. Ne semmizzetek ki, nem hagyjuk magunkat félreállítani, bármily nagy is a magukat biztosítva érző, ingadozók tolongása, az áhított vályú felé. Mi nem változtatjuk elveinket. Célunk, feladatunk, tisztázott, nyilt és becsületes. Ott vannak határozataink. Azok kél hete szilárdan állnak és érvényüket holnapra sem vesztik. Ezt kevesen mondhatják el magukról. Furcsa, de ebben az országban legmeggondol- tabb, legszilárdabb, úgylátszik, az ifjúság. Komoly, tisztes ősz fejek, félóránként szavaznak meg és vonnak vissza határozatokat, nem tudják, mi a céljuk, és mit akarnak. Hogy mit cselekedjenek, azt még kevésbé! Hát ezt a példát nem követjük. A mi utunk tiszta és egyenes legyen. Utunk széles, elfér rajta mind, aki magyar és becsületes. Mi apául hívtuk a munkást és parasztot, segítséget várunk az értelmiségtől, és szavunkat nem vonjuk vissza, így van ma is. De ha szövetségeseink elhagynak minket, mi akkor is hűek maradunk eszméinkhez, minket eltántorítani nem lehet, csak eltiporni. De tudjuk, akkor is kinő egyszer majd a termés, vetésünk gyümölcse érik, amint a régi hősök vére sem veszett kárba; Ady, Petőfi tüze bennünk lobbant lángra egykor, nekünk is lesznek utódaink, kik folytatják majd a harcot.

A jövő mi vagyunk, az ifjúság, és célunk, eszménk örök és győz: a SZABADSÁG.

Ung Ferenc

Szovjetuniótól. Emlékezetes, iiogy Mao Ce-tung a varsói fejlemények alkalmával is bátorította a Gomulka mögé felzárkózó lengyel kommunista vezetőket.

A kínai nyilatkozat hátterében azonban még egy másik igen fontos és új elem is rejlik. A kínai Népköztársaság ugyanis most első alkalommal foglalt nyilvánosan állást a nagyhatalmaknak a szocialista csoporttól való úgynevezett S'M'íniszt’. e’hajlásának kérdésében. (MTI)

A Kínai Aépköxtársaság; nyilatkozatának jelentőségéről