Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-04 / 261. szám

CSSj t*p Őrködjetek, ti fiatat hősök ! Tizenhárom vagon kenyér A napfényben fürdő város cicáin napok óta cirkálnak a nemzetőrök egységei. A kék- ruhás rendőrök, a csizmás ka­tonák mellett civilek róják fáradhatatlanul az utcákat. A napnak minden órájában, az éjszaka sötétségében hol itt, hol ott bukannak fel. A civi- !ek többsége fiatalember. An­nak a hősi generációnak tag­jai, amely itt nőtt fel szemünk előtt. Mi, idősebbek, akik sze­rető figyelemmel kísértük életük folyását, gyerekeket láttunk bennük. Gyerekeket, akiket féltő szeretetünkben nem egyszer éretleneknek tar­tottunk. Azt hittük jóakaratú tévedésünkben, hogy lágyabb agyagból gyúródtak, mint ami­lyenből mi hittük magunkat. Aztán, mint a paradicsom- madár ezerszínben szikrázó tollazata, egész csodálatos szép­ségükben mutatkoztak meg a mi és a világ ámúló szemei előtt. Az az arc, amelyet el- mosódottnak, karakternélküli­nek tartottunk, élesen, jelleg­zetesen felvette a Dózsák, a Zrínyiek, a nagy szabadság­hősök arcáról ismerős, mar­káns, kemény vonósokat; Le- hámlott róluk a fiatalság lágy burka, és az októberi forrada­lom tűzfényében úgy álltak hirtelen elénk, mint hősök. Lobogó lelkesedésük, mint forró lávafolyam áradt szét az országban. Felperzselte az elmúlt rendszer betonból ké­szültnek hitt, a valóságban azonban a hazugság papírma- séjából préselt épületét. A mö­götte feltűnt valóság megis­merése gerjesztette szent in­dulatban ragadtak fegyvert és az egész világ csodálatát ki­vívó bátorsággal néztek far­kasszemet a halállal. Tegnap még az élet kapujában álltak. Fiatalságuk teljében voltaik. Előttük volt még a holnap. Es ők — drága hős fiatal­jaink! — mégis inkább a vé­res, a dicsőséges halált válasz­tották, mert tudták, csak a ki­ontott vérből sarjadhat ki a valódi szabadság; Nézzétek őket! Itt vannak közöttünk. Tegnap még ki­nyúlt a kezünk, hogy megsí- mogassuk tejpiros arcukat,, s ma az önfeláldozás, a felelős­ségérzés belső tüze csap ki a szemükből, s az arc, amelyen végigsíklik ámulő tekintetünk: a fáradság mély árkaival ba­rázdált férfi arca. Nézzétek és csodáljátok ezt a kemény fia­talságot! Mint a mangófa órák alatt nőtt fel abba a magas­ságba, ahova a nemzet nagy hősei, órák alatt érett meg az óletet felnőtt szemmel néző, mindent mérlegelő, népe sor- -íi y? óban .»tüzön-vizen át" vállaló férfivé. Nézzétek' Eveavel sokszor messzejár a húsztól, de leégett róla min- uen gyermeki puhaság. Férfi ti, tegnap nekiment a ÍVb Í!ádÓ Sópfegyveraek. Ma puskával a vállán éiiel- nappal az utcát rója, hogy fnzze+ f rendet. Nem fáradt a fiatalság ereje teszi fárad- hataűantó Tudja, hogy amit őriz. a vérrel kivívott szabad­ság — az valami szent dolog. Akkora a fénye, hogy az egész «te» mm Mmt_ az északifény, tisztán Kikrázuk az egész emberiség vegtelen égboltozatán. Még- árnyéknak sem szabad ráesnae, hogy akárcsak egy Pillanatra is elhomályosítok Meggondolatlan cselekedet, in­dulat vezette tett nem szabad hogy foltot ejtsen rajta. Bará­tom, bányász, üzemi munkás, kérgesfcezu paraszt, értelmi- rógi ember! Nem ellened szo­rítja fizikailag talán még de férfi erőtől feszülő testehez a fegyvert Jg“ az eszményt bát r^í nem csak a hősök bátorsága van meg benne hanem a férfi meggondol tsága ís\ aki mérlegeli tet­teinek következményeit is és men*« kész halálba menni, hogy ma a helyzet megkövetelte-módon & a halál ellen védje az Szeretném mindenkinek köl- ceon adni a szememet, hogy . nezze őket mindenki, mint en; mert a hétköznap valósá- gaban is hősök. Egykén Den ősök, ha halállal komáznak es amikor készek ezt a vérrel úí rendet minden ,Vagy önkéntelen rendbontással szemben meg. ^é?eT1.:, Szeretném mindeniki- nek kölcsön adni a szememet eW, S 'háJa 65 köszönet, az efismeres, a csodálat és a ueyanolyan simo- tekintetével lássa és néz­ze őket, mint mi. Hősiességü­ket már kitörölhetetlen írással feljegyezte a magyar történe­kem, sajnos szinte mindig vér­rel rovó Múzsája. De hogy megmaradhassanak az élet h!wneí -1S’ a ho,n«P tetterős nőseinek is — az sok tekintet- oen a mi, a mindeniki fegyel­SZTi-A ™afatartá®án múlik. Srerető tekintetünkkel üzen­ik ”ekik: Őrködjetek, ti fiatal hosQK a mi mai bizton- f55 a tí szabad holna­potok felett; Zsíltó Gyula, A Pécsi Sütőipari Vállalat 23-a óta teljes üzemben dolgo­zik. Az elmúlt szombaton, amikor a nagy kenyérfelvásár­lás megkezdődött, a pék üze­mek 13 vagon kenyeret sütöt­tek Pécs ellátására, kétszer annyit, mint máskor. A pékek hősies munkát vé­geznek ezekben a napokban. Nyolc óra munka után nyolc órát pihennek és újra sietnek az üzembe. A Pécsi Sütőipari Vállalat­nak 10 napi lisztkészlete van raktáron. Azonkívül a vállalat gépkocsija most hozott 21 má­zsa élesztőt Budapestről. EGY ÖRIÄSI erőfeszítés után, újra működésibe len­dült az ország gépezete. A pa­rancsuralom gépszíjai helyett a bizalom szétszakíthatatlan szálai hozzák forgásba millió­nyi fogaskerekét, köztük a ba­ranyai földművesszövetkezetek ezernyi boltegységét is. Ha majd lecsillapulnaic az ország függetlenségét ostromló vihar hullámai, a paraszti összefo­gás krónikásai bizonyára az első oldal legelső sorába jegy­zik fel a szederkényi Ravasz János szavait: — Adunk a városnak, mert most a magyarok látják hasz­nát. És benyúlnak zsebük leg­mélyére is. A dunaszekcsői árvízkárosultak még október elején kaptak Amerikából egy vöröskeresztes vajszállítmányt. Azok az elesett emberek, aki­ket egyszerre sújtott az er- nyesztő parasztpolitika terhe és a jeges ár — most átadták „felesleges" segélyüket a föld­művesszövetkezet felvásárlói­nak, az ő vajukkal megrakott teherautó volt Budapest utcáin az első fecske a mi megyénk­ből. Pénteken délután acisely- -ivei járásból hívták fel aFoIcpr művesszövetkezetek Baranya megyei Központját, hogy ren­geteg hízott baromfi, sertés és vágómarha vár az Ormányság- ból elszállításra. A kis Drávn- csepelyről harminc mázsa burn gonya, öt borjú és egy hízó eliuvarozásáról kell most a földművesszövetkezeteknek hirtelen gondoskodnia. És hogy a termelőszövetkezetek tagsága is magáénak érzi ezt a nemzeti megújhodásit, annak Megnyílt a Nogfar írók Könyvesboltja £ Független Kisgazíapál támogatja a kormányt A Független Kisgazdapárt Ideiglenes intéző bizottsága Minden erejével támogatja a n^agyar nemzeti kormányt, Sínély válságos napokban tör­ténelmi tanúságot tett amel­lett, hogy a magyar nép egye­temes érdekeit képviseld. Az ín.ézö bizottság együttérzésé­től biztosítja a pártnak a kor­mányban résztvevő tagjait: Tildy Zoltánt, Kovács Bélát és B. Szabó Istvánt. Biztosítja őket arról, hogy egységben áll mögöttük a nemzet sorsdöntő és válságos napjaiban, amikor nemzetünk, az egész világtól megcsodált bátorsággal ragad­ta meg történelmünk kor­mánykerekét. A Kossuth Lajos utcában a Horizont Könyvesbolt helyisé­gében szombaton délelőtt meg­nyílt a Magyar írók Könyves­boltja. Egyelőre csak magyar szépirodalmi, ifjúsági és isme­retterjesztő könyveket hoznak itt forgalomba. Amint a szál­lítás megkezdődik, a Magyar írók Könyvesboltjában külföl­di írók könyveit is árusítják. Egy cikk margójára Lapunk egyik múlt heti szá­ntában a forradalmi bizott­mánnyal kapcsolatosan cikkem jelent meg, amely az utána következő napokban bizonyos körökben felháborodást vál­tott ki az emberekből. Szükségesnek tartom a cikk történetét, illetve megjelenésé­nek előzményeit ismertetni. A megyei pártbizottság ak­kor este utasított, írjak a for­radalmi bizottmányról olyan riportot, amelyben bemutatom, kegy a bizottmány — éppen összetétele miatt — nem alkal­mas vezetésre. Akkor még ma­sam sem tudtam, hogy a for­radalmi bizottmány milyen szerv, kikből áll, mi a céljuk? Nos, nézzük meg mit tapasz­tál tam?: Káosz uralkodott azon az estén a városi tanács elnökének, illetve titkárnőjé­nek szobájában. Éppen emiatt nem tudtam különbséget ten- a jószándékú és a pozició- najhászó egyének között. Lát- ott egyetemistákat, akik w későbbi értesülésem szerint valóban tagjai voltak a bi­zottmánynak, de az adott eset­ben inkább tartózkodtak min­denféle tevékenységtől, mint hogy bármit is intéztek volna Enrek okát abban láttam, hogy ők maguk is furcsálották az ott összegyűltek összetéte­lét. S itt követtem el az egyik hibát: egy kalap alá vontam a cikkemben mindazt, amit ott tapasztaltam, illetve láttam. Egy biztos: a forradalmi bi­zottmány székhelye körül lé­zengtek olyan elemek is, akik nem érdemesek* arra, hogy bármilyen irányító szerepet is kapjanak. A baj az volt, hogy ezeket nem választottam el a forradalmi bizottmány őszinte, becsületes tagjaitól. A cikkben szerepel még egy tény, amely komoly félreértés­re adott okot. Ez pedig Faze­kas tanító szerepe. Hangsú­lyozom a titkárnői szobában ágáló személy, nem azonos a közismert Farkas István ne­vű pedagógussal. Nem azonos, mert a cikkben szereplő Fa­zekas alkoholista, külsője pe­dig körülbelül ez: ingje szaka­dozott volt, bekecsét spárgával kötötte össze s egyébként is ezt az embert több esetben lát­tam már a Kossuth utcai bü­fében és egyéb lebújokban. Ezzel szemben az igazi Fa­zekas szemüveget hord — ahogy erről utólag értesültem — s különben is nehezen kép­zelhető el, hogy egy pedagógus úgy nézzen ki, mint ez az emlí­tett alvilági alkoholista. A tévedésre az adott okot, hogy a cikkemben szereplő sze­mélynek valóban Fazekas a neve s „tanítónak” mondta ma­gát — ezt egyébként írtam is 'a cikkben — de később már, még azon az estén, az utcán „főhadnagy elvtársnak” titulál­ták. Ez az igazság. Ezúton kérem tehát a valódi Fazekas tanító elnézését az akaratlan, név azonosságból származó pellen- gérezésért. Egyáltalán nem va­gyok értelmiségellenes, soha nem volt és nem is lesz a cé­lom, hogy becsületes, igaz em­bereket megszégyenítsek a nyilvánosság előtt. Rab Ferenc Biztosítsák a vallás gyakorlásának szabadságát Virág Ferenc pécsi megyéspüspök körlevele A pécsi egyházmegye temp­lomaiban ezekben a napokban olvasták fel Virág Ferenc püs­pök körlevelét a papsághoz és a hívekhez. A körlevél rámu­tat az utóbbi napok súlyos megpróbáltatásaira és kegye­lettel emlékezik meg hősi ha- lottainkról. — A különböző társadalmi osztályok, foglalkozási ágak és üzemek munkásai, alkalmazot­tai egymás után emelik fel szavukat, mondják el sérelmei­ket és követeléseiket, s orvos­lást kérnek — mondja a körle­vél. — E követelések végered­ményben arra irányulnak, hogy amint a haza minden polgára egyenlőképpen kell. hogy kivegye részét a köteles­ség teljesítéséből, úgy egyfor­mán, osztálykülönbség nélkül részesüljön a jogrend és a szociális igazság áldásaiból is. Az egyház sem hallgathat, mert neki is voltak és vannak sérelmei, és ha ezeket szóvá- teszi, nem azért történik mintha egyéni sérelmeké' a falu bizonyításául álljon itt a tése- nyi példa. A társasgazdaság pa­rasztjai arról értesítették a földművesszövetkezetet, hogy tíz mázsa búzát, ezerkétszáz kiló krumplit és egy hízót ad­tak össze. A FÖLDMŰ VESSZÖVET­KEZETEK vállán nyugszik an­nak gondja is, hogy a portéka necsak a falvak felől jöjjön megszakítatlan áradásban, ha­nem a városok rengeteg nél­külözhetetlen terméke is el­jusson, még a legeldugottabb tanya világba is. Nincs só! Ha van is — kevés ahhoz, hogy a vágási engedélyek és dézs- mazsir nélkül folyó disznóölé­sekhez elegendő lenne. Pécsett akad belőle, amennyi csak szükséges — ám teherkocsik hiányában bajos kiszállítani. A vajszlói földművesszövetkezet úgy segít magán, hogy saját vontatójával fuvarozta ki a nagykereskedelmi raktárból s látta el vele egész körzetét. Meggyőződésünk, hogy a ke­reskedelem megyei irányítói a falu áldozatkészsége láttán megreformálják eddigi ma­kacs áruelosztási politikáju­kat is, és a földművesszövet­kezetek bevásárlóinak ugyan­akkora választékot nyújtanak, mint tették ezt eddig csak az állami kereskedelemmel. Mert a parasztság most — annyi esztendő kényszerű „ön­fenntartó“ gazdálkodása után — vásárolni akar, újra értel­mét látja a befektetésnek és pénze jó megforgatásának. De annyi forintja nincs, hogy mindenféle, szépemfestett bóv­lira kidobhassa. Olyan ekét akar, mellyel fia is szánthat, s jó vetőgépeket, melynek nem roggyan le nyomban a kereke. Szombaton, amikor még jó­formán béna volt a közlekedés, három vetőgépet, tizenöt ekét. s egy szecskavágót szereztek be a földművesszövetkezet le- rakatánál, egyedül Pécsett a gazdák. Mi lesz itt, ha amúgy isteni gazából .beüt az igazi bé­kesség, s az ország útja, nem lesz a hadak útja? GÉPEKBEN s villanymoto­rokban, kis traktorokban és olcsó üzemanyagban kérd visz- sza a falu a most adott köl­csönt. És a földművesszövet­kezetek útján ebben biztosak vagyunk — a város nem fog adós maradni; akarna felhánytorgatni, hanem mert szabad működését kíván­ja biztosítani. A körlevél első pontja a pap­ság jogainak biztosítását kéri: teljes szabadságot a tanítás­ban és az egyházi kormány­zásban. A püspökök minden állami, hatósági vagy egyéb illetéktelen beavatkozás nél­kül szabadon, függetlenül in­tézkedhessenek az egyház bel- ügyeiben és szabadon érint­kezhessenek a katolikus egy­ház fejével, a pápával. A pa­llókat az egyházi törvények szerint papnevelő Intézetek­ben szabadon akarják nevel­ni. A feloszlatott szerzetesren­deket állítsák vissza. A be­börtönzött papok nyerjék vissza szabadságukat, a mű­ködésben akadályozott lelki­pásztorok pedig korábbi tör­vényes helyükön ismét szaba­don működhessenek. A körlevél második pontjá­ban a hívek összességének jo­gait szögezi le. Minden hívő számára lelkiismereti szabad­ságot kíván, hogy meggyőző­dését szabadon vallhassa. Biz­tosítsák a vallás gyakorlásá­nak szabadságát, valamint a lelkipásztori gondoskodás tel­jes szabadságát a templomok­ban, az iskolákban, a kórhá­zakban, a szegényházakban és a fogházakban. Biztosítsák az egyházi intézmények műkö­désének és a katolikus sajtó­nak szabadságát, hogy a ka­tolikus vallás Igazságait sza­badon kifejthessék és minden támadás ellen megvédhessék. A körlevél végül felhívja a híveket, hogy a gyűléseken és más alkalmakkor a nép egyéb sérelmeim kívül adjanak han­got a katolikus egyház jogos kívánságainak is. A pécsi egyházmegyében öt év óta ez az elsó püspöki kör­levél, amelyet az állami egy­házügyi hivatal cenzúrája nél­kül adtak ki; Ezt1 láttuk XII. kerület Lóránt utca. A sorompónak már helyét sem találni. De az út két oldalán még ott a tábla: Behajtani tilos! Nemrég még „nagy em­ber“ lakott itt. Az ő védelme érdekében lezárva tartották az egész környéket. A fák mögött rejtett őrbódék. A hegyoldalban meghúzódó vil­lák, valóságos erődítmények• így élt „a magyar nép szere­tett vezére, bölcs tanítója, drága atyánk, Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs.” Az erődítmények között szerény kis villa. Alig tizen­két szobás. A ház előtt füg­gőkért. Mellette hatalmas ga­rázs. A villa tetején két an­tenna. Az egyik a televízióé, a másik a rövidhullámú adó­vevőé. Orosz, orosz, orosz... A kapu nyitva. Belépünk. Csend üli meg a házat. Zaj nem hallatszik. Lépteink ne­szét felfogja a lépcsőt boritó vastag, vörös szőnyeg. Nagy fogadóterembe érünk. A fa­lak mentén hatalmas könyv- szekrény, könyvekkel teli. Csupa orosz könyv• Néhány magyar nyelvű is akad kö­zöttük, de mikor kezünkbe vesszük, csalódottan vissza­rakjuk, ezek is orosz könyvek — magyar fordításban. A fedőlapok épek, az oldalakon e9y gyűrődés sem látszik. Nem sokat forgatták őket. Es mégis hányszor hallottuk Rákosi szentenciáit az iroda­lomról. Ugylátszik. ezt olva­sás nélkül is lehetett. Nézzük a képeket. Orosz reprodukciók. (Hát még fes­tőben sem akadt magyar?) Kiderül, hogy a képek toló­ablakra vannak szerelve. S mögötte — a legnagyobb fő­városi mozi is megirigyelhet­né a tökéletesen felszerelt házi filmvetítőt• És a teker­cseken megint csak orosz fel­iratok. Szemünk kutatva néz kö­rül. Vajon milyen meglepe­téssel találkozunk még itt? Nem kell sokáig keresgélni, sőt talán sok is a látnivaló. Közvetlen melettünk telem­ziós készülék. De ez kivéte­lesen nyugat-német. A má­sik sarokban magnetofonos óriás zeneszekrény, amelyet az egyszerű ember csak a to­tó főnyereménnyel együtt ál­modhat■ A rádió tetején fény­képalbumok, biztosan a ház lakójának legkedvesebbjei­ről, — gondoljuk, s valóban — Rákosit ábrázolja a lehe­tő legváltozatosabb pózokban. No de menjünk fel az eme­letre is. A könyvtárszekré­nyek itt sem hiányoznák, de tartalmukban sem különböz­nek a földszintiektől. Szem­ben a bejárattal mindjárt magunkra vonja figyelmün­ket a gyönyörű amerikai zon­gora. Rajta váza áll, oldalán feltűnő R. M. monogram. A szoba minden bútordarabján az ezüst tálcák és szelencék sokasága, s mindegyiken a két betű. Gyilkosok egymásközt Az íróasztalon szana-széj- jel hevernek az iratok. Lát­szik gyorsan távozlak, még annyi idejük sem volt, hogy az egyébként a ház lakójától rendkívül nagyrabecsült Pravda utolsó nap érkezett példányát felbontsák. Néz­zük csak, mit találunk a pa­pírok között. Egy levélbori- ték nem sokat mond, de eb­ben az esetben igen. Íme a szövege: Rákosi elvtárs, ezt a két levelet reggel 8 óráig uta­sításokkal szeretném visszakapni. 948. VIII■ 31. Péter Gábor Vajon miről szólt a két le­vél, amelyeket az egyik gyil­kos a másiknak küldött? Va­jon kit kellett sürgősen ha­zaárulással vagy összeeskü­véssel megvádolni? „Aki a tagsági könyvét el­hagyja, vagy elveszti, azt ki kell zárni a pártból" — szólt a Rákosi-fogalmazta szigorú határozat. És megrökönyödé­sünkre most az az MDP-tag- könyv kerül a kezünkbe, amelynek aláírója azonos a tulajdonosával: Rákosi Má­tyás tankönyve. És mellette a feleségéé. Ennyire volt fontos neki a párt? No, de meg kell hagyni a tagdíjfi­zetésben nem erőltették meg magukat, 160 forintot fize­tett — 40 ezer forint havi jö­vedelem mellett. (Erről a mammut-fizetésről saját sze- 'münkkel győződtünk meg, mert a tökéletes adminisztrá­ció még neki is Hdilított fi­zetési szalagot.) Holland szivar, francia pezsgő... És ki tudja még meddig so­rolhatnánk a látottakat. A ragyogó két fürdőszobát, mér­legekkel, bordásfalakkal fel­szerelve. (És ha véletlenül túl sokat adott le a torna­mutatványok közben, máris rendelkezésre álltak a legki­tűnőbb vitamin tabletták, amelyekkel tele voltak a szekrények). Egy újabb zene­gép, még egy zongora. (Nyil­ván négykezest akart játsza­ni, de két zongorán.) És kü­lön kell beszélni a ragyogó fehér telefonokról, amelyeket a kényelem kedvéért min­den szobában felszereltek. Csuván egy gombnyomás és jelentkezik a dolgozószoba, a társalgó, vagy a fogadó, a ké­szültség (!), a személyzet, vagy a konyha. De nemcsak a berendezés­ben álmélkodhattunk. Meg­csodáltuk a „Hoenson“-féle vastag holland szivarokat, az előttünk eddig még soha nem látott és ízlelt francia, spa­nyol és ki tudja még hány más országból származó likő­röket, borokat, pezsgőket, ko­nyakokat és más italfélesé­geket­Megtelünk. Nem bírjuk to­vább nézni. Kifelé indulunk. Velünk szemben Sztálin ha­talmas arcképe vigyorog ránk. De mellettünk fiatal nemzetőrök magyarázzák lel­kesen, hogy ez a ház mosta Nemzeti Kormány tulajdona. Bs vigyáznak minden darab papírjára, mert ezek mina szükségesek a népgyilkos Rá­kosi bűnösségének teljes fel­tárásához. BARANYAI GYÖRGY — NÓGRÁDI GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom