Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)
1956-11-04 / 261. szám
CSSj t*p Őrködjetek, ti fiatat hősök ! Tizenhárom vagon kenyér A napfényben fürdő város cicáin napok óta cirkálnak a nemzetőrök egységei. A kék- ruhás rendőrök, a csizmás katonák mellett civilek róják fáradhatatlanul az utcákat. A napnak minden órájában, az éjszaka sötétségében hol itt, hol ott bukannak fel. A civi- !ek többsége fiatalember. Annak a hősi generációnak tagjai, amely itt nőtt fel szemünk előtt. Mi, idősebbek, akik szerető figyelemmel kísértük életük folyását, gyerekeket láttunk bennük. Gyerekeket, akiket féltő szeretetünkben nem egyszer éretleneknek tartottunk. Azt hittük jóakaratú tévedésünkben, hogy lágyabb agyagból gyúródtak, mint amilyenből mi hittük magunkat. Aztán, mint a paradicsom- madár ezerszínben szikrázó tollazata, egész csodálatos szépségükben mutatkoztak meg a mi és a világ ámúló szemei előtt. Az az arc, amelyet el- mosódottnak, karakternélkülinek tartottunk, élesen, jellegzetesen felvette a Dózsák, a Zrínyiek, a nagy szabadsághősök arcáról ismerős, markáns, kemény vonósokat; Le- hámlott róluk a fiatalság lágy burka, és az októberi forradalom tűzfényében úgy álltak hirtelen elénk, mint hősök. Lobogó lelkesedésük, mint forró lávafolyam áradt szét az országban. Felperzselte az elmúlt rendszer betonból készültnek hitt, a valóságban azonban a hazugság papírma- séjából préselt épületét. A mögötte feltűnt valóság megismerése gerjesztette szent indulatban ragadtak fegyvert és az egész világ csodálatát kivívó bátorsággal néztek farkasszemet a halállal. Tegnap még az élet kapujában álltak. Fiatalságuk teljében voltaik. Előttük volt még a holnap. Es ők — drága hős fiataljaink! — mégis inkább a véres, a dicsőséges halált választották, mert tudták, csak a kiontott vérből sarjadhat ki a valódi szabadság; Nézzétek őket! Itt vannak közöttünk. Tegnap még kinyúlt a kezünk, hogy megsí- mogassuk tejpiros arcukat,, s ma az önfeláldozás, a felelősségérzés belső tüze csap ki a szemükből, s az arc, amelyen végigsíklik ámulő tekintetünk: a fáradság mély árkaival barázdált férfi arca. Nézzétek és csodáljátok ezt a kemény fiatalságot! Mint a mangófa órák alatt nőtt fel abba a magasságba, ahova a nemzet nagy hősei, órák alatt érett meg az óletet felnőtt szemmel néző, mindent mérlegelő, népe sor- -íi y? óban .»tüzön-vizen át" vállaló férfivé. Nézzétek' Eveavel sokszor messzejár a húsztól, de leégett róla min- uen gyermeki puhaság. Férfi ti, tegnap nekiment a ÍVb Í!ádÓ Sópfegyveraek. Ma puskával a vállán éiiel- nappal az utcát rója, hogy fnzze+ f rendet. Nem fáradt a fiatalság ereje teszi fárad- hataűantó Tudja, hogy amit őriz. a vérrel kivívott szabadság — az valami szent dolog. Akkora a fénye, hogy az egész «te» mm Mmt_ az északifény, tisztán Kikrázuk az egész emberiség vegtelen égboltozatán. Még- árnyéknak sem szabad ráesnae, hogy akárcsak egy Pillanatra is elhomályosítok Meggondolatlan cselekedet, indulat vezette tett nem szabad hogy foltot ejtsen rajta. Barátom, bányász, üzemi munkás, kérgesfcezu paraszt, értelmi- rógi ember! Nem ellened szorítja fizikailag talán még de férfi erőtől feszülő testehez a fegyvert Jg“ az eszményt bát r^í nem csak a hősök bátorsága van meg benne hanem a férfi meggondol tsága ís\ aki mérlegeli tetteinek következményeit is és men*« kész halálba menni, hogy ma a helyzet megkövetelte-módon & a halál ellen védje az Szeretném mindenkinek köl- ceon adni a szememet, hogy . nezze őket mindenki, mint en; mert a hétköznap valósá- gaban is hősök. Egykén Den ősök, ha halállal komáznak es amikor készek ezt a vérrel úí rendet minden ,Vagy önkéntelen rendbontással szemben meg. ^é?eT1.:, Szeretném mindeniki- nek kölcsön adni a szememet eW, S 'háJa 65 köszönet, az efismeres, a csodálat és a ueyanolyan simo- tekintetével lássa és nézze őket, mint mi. Hősiességüket már kitörölhetetlen írással feljegyezte a magyar történekem, sajnos szinte mindig vérrel rovó Múzsája. De hogy megmaradhassanak az élet h!wneí -1S’ a ho,n«P tetterős nőseinek is — az sok tekintet- oen a mi, a mindeniki fegyelSZTi-A ™afatartá®án múlik. Srerető tekintetünkkel üzenik ”ekik: Őrködjetek, ti fiatal hosQK a mi mai bizton- f55 a tí szabad holnapotok felett; Zsíltó Gyula, A Pécsi Sütőipari Vállalat 23-a óta teljes üzemben dolgozik. Az elmúlt szombaton, amikor a nagy kenyérfelvásárlás megkezdődött, a pék üzemek 13 vagon kenyeret sütöttek Pécs ellátására, kétszer annyit, mint máskor. A pékek hősies munkát végeznek ezekben a napokban. Nyolc óra munka után nyolc órát pihennek és újra sietnek az üzembe. A Pécsi Sütőipari Vállalatnak 10 napi lisztkészlete van raktáron. Azonkívül a vállalat gépkocsija most hozott 21 mázsa élesztőt Budapestről. EGY ÖRIÄSI erőfeszítés után, újra működésibe lendült az ország gépezete. A parancsuralom gépszíjai helyett a bizalom szétszakíthatatlan szálai hozzák forgásba milliónyi fogaskerekét, köztük a baranyai földművesszövetkezetek ezernyi boltegységét is. Ha majd lecsillapulnaic az ország függetlenségét ostromló vihar hullámai, a paraszti összefogás krónikásai bizonyára az első oldal legelső sorába jegyzik fel a szederkényi Ravasz János szavait: — Adunk a városnak, mert most a magyarok látják hasznát. És benyúlnak zsebük legmélyére is. A dunaszekcsői árvízkárosultak még október elején kaptak Amerikából egy vöröskeresztes vajszállítmányt. Azok az elesett emberek, akiket egyszerre sújtott az er- nyesztő parasztpolitika terhe és a jeges ár — most átadták „felesleges" segélyüket a földművesszövetkezet felvásárlóinak, az ő vajukkal megrakott teherautó volt Budapest utcáin az első fecske a mi megyénkből. Pénteken délután acisely- -ivei járásból hívták fel aFoIcpr művesszövetkezetek Baranya megyei Központját, hogy rengeteg hízott baromfi, sertés és vágómarha vár az Ormányság- ból elszállításra. A kis Drávn- csepelyről harminc mázsa burn gonya, öt borjú és egy hízó eliuvarozásáról kell most a földművesszövetkezeteknek hirtelen gondoskodnia. És hogy a termelőszövetkezetek tagsága is magáénak érzi ezt a nemzeti megújhodásit, annak Megnyílt a Nogfar írók Könyvesboltja £ Független Kisgazíapál támogatja a kormányt A Független Kisgazdapárt Ideiglenes intéző bizottsága Minden erejével támogatja a n^agyar nemzeti kormányt, Sínély válságos napokban történelmi tanúságot tett amellett, hogy a magyar nép egyetemes érdekeit képviseld. Az ín.ézö bizottság együttérzésétől biztosítja a pártnak a kormányban résztvevő tagjait: Tildy Zoltánt, Kovács Bélát és B. Szabó Istvánt. Biztosítja őket arról, hogy egységben áll mögöttük a nemzet sorsdöntő és válságos napjaiban, amikor nemzetünk, az egész világtól megcsodált bátorsággal ragadta meg történelmünk kormánykerekét. A Kossuth Lajos utcában a Horizont Könyvesbolt helyiségében szombaton délelőtt megnyílt a Magyar írók Könyvesboltja. Egyelőre csak magyar szépirodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő könyveket hoznak itt forgalomba. Amint a szállítás megkezdődik, a Magyar írók Könyvesboltjában külföldi írók könyveit is árusítják. Egy cikk margójára Lapunk egyik múlt heti szántában a forradalmi bizottmánnyal kapcsolatosan cikkem jelent meg, amely az utána következő napokban bizonyos körökben felháborodást váltott ki az emberekből. Szükségesnek tartom a cikk történetét, illetve megjelenésének előzményeit ismertetni. A megyei pártbizottság akkor este utasított, írjak a forradalmi bizottmányról olyan riportot, amelyben bemutatom, kegy a bizottmány — éppen összetétele miatt — nem alkalmas vezetésre. Akkor még masam sem tudtam, hogy a forradalmi bizottmány milyen szerv, kikből áll, mi a céljuk? Nos, nézzük meg mit tapasztál tam?: Káosz uralkodott azon az estén a városi tanács elnökének, illetve titkárnőjének szobájában. Éppen emiatt nem tudtam különbséget ten- a jószándékú és a pozició- najhászó egyének között. Lát- ott egyetemistákat, akik w későbbi értesülésem szerint valóban tagjai voltak a bizottmánynak, de az adott esetben inkább tartózkodtak mindenféle tevékenységtől, mint hogy bármit is intéztek volna Enrek okát abban láttam, hogy ők maguk is furcsálották az ott összegyűltek összetételét. S itt követtem el az egyik hibát: egy kalap alá vontam a cikkemben mindazt, amit ott tapasztaltam, illetve láttam. Egy biztos: a forradalmi bizottmány székhelye körül lézengtek olyan elemek is, akik nem érdemesek* arra, hogy bármilyen irányító szerepet is kapjanak. A baj az volt, hogy ezeket nem választottam el a forradalmi bizottmány őszinte, becsületes tagjaitól. A cikkben szerepel még egy tény, amely komoly félreértésre adott okot. Ez pedig Fazekas tanító szerepe. Hangsúlyozom a titkárnői szobában ágáló személy, nem azonos a közismert Farkas István nevű pedagógussal. Nem azonos, mert a cikkben szereplő Fazekas alkoholista, külsője pedig körülbelül ez: ingje szakadozott volt, bekecsét spárgával kötötte össze s egyébként is ezt az embert több esetben láttam már a Kossuth utcai büfében és egyéb lebújokban. Ezzel szemben az igazi Fazekas szemüveget hord — ahogy erről utólag értesültem — s különben is nehezen képzelhető el, hogy egy pedagógus úgy nézzen ki, mint ez az említett alvilági alkoholista. A tévedésre az adott okot, hogy a cikkemben szereplő személynek valóban Fazekas a neve s „tanítónak” mondta magát — ezt egyébként írtam is 'a cikkben — de később már, még azon az estén, az utcán „főhadnagy elvtársnak” titulálták. Ez az igazság. Ezúton kérem tehát a valódi Fazekas tanító elnézését az akaratlan, név azonosságból származó pellen- gérezésért. Egyáltalán nem vagyok értelmiségellenes, soha nem volt és nem is lesz a célom, hogy becsületes, igaz embereket megszégyenítsek a nyilvánosság előtt. Rab Ferenc Biztosítsák a vallás gyakorlásának szabadságát Virág Ferenc pécsi megyéspüspök körlevele A pécsi egyházmegye templomaiban ezekben a napokban olvasták fel Virág Ferenc püspök körlevelét a papsághoz és a hívekhez. A körlevél rámutat az utóbbi napok súlyos megpróbáltatásaira és kegyelettel emlékezik meg hősi ha- lottainkról. — A különböző társadalmi osztályok, foglalkozási ágak és üzemek munkásai, alkalmazottai egymás után emelik fel szavukat, mondják el sérelmeiket és követeléseiket, s orvoslást kérnek — mondja a körlevél. — E követelések végeredményben arra irányulnak, hogy amint a haza minden polgára egyenlőképpen kell. hogy kivegye részét a kötelesség teljesítéséből, úgy egyformán, osztálykülönbség nélkül részesüljön a jogrend és a szociális igazság áldásaiból is. Az egyház sem hallgathat, mert neki is voltak és vannak sérelmei, és ha ezeket szóvá- teszi, nem azért történik mintha egyéni sérelmeké' a falu bizonyításául álljon itt a tése- nyi példa. A társasgazdaság parasztjai arról értesítették a földművesszövetkezetet, hogy tíz mázsa búzát, ezerkétszáz kiló krumplit és egy hízót adtak össze. A FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZETEK vállán nyugszik annak gondja is, hogy a portéka necsak a falvak felől jöjjön megszakítatlan áradásban, hanem a városok rengeteg nélkülözhetetlen terméke is eljusson, még a legeldugottabb tanya világba is. Nincs só! Ha van is — kevés ahhoz, hogy a vágási engedélyek és dézs- mazsir nélkül folyó disznóölésekhez elegendő lenne. Pécsett akad belőle, amennyi csak szükséges — ám teherkocsik hiányában bajos kiszállítani. A vajszlói földművesszövetkezet úgy segít magán, hogy saját vontatójával fuvarozta ki a nagykereskedelmi raktárból s látta el vele egész körzetét. Meggyőződésünk, hogy a kereskedelem megyei irányítói a falu áldozatkészsége láttán megreformálják eddigi makacs áruelosztási politikájukat is, és a földművesszövetkezetek bevásárlóinak ugyanakkora választékot nyújtanak, mint tették ezt eddig csak az állami kereskedelemmel. Mert a parasztság most — annyi esztendő kényszerű „önfenntartó“ gazdálkodása után — vásárolni akar, újra értelmét látja a befektetésnek és pénze jó megforgatásának. De annyi forintja nincs, hogy mindenféle, szépemfestett bóvlira kidobhassa. Olyan ekét akar, mellyel fia is szánthat, s jó vetőgépeket, melynek nem roggyan le nyomban a kereke. Szombaton, amikor még jóformán béna volt a közlekedés, három vetőgépet, tizenöt ekét. s egy szecskavágót szereztek be a földművesszövetkezet le- rakatánál, egyedül Pécsett a gazdák. Mi lesz itt, ha amúgy isteni gazából .beüt az igazi békesség, s az ország útja, nem lesz a hadak útja? GÉPEKBEN s villanymotorokban, kis traktorokban és olcsó üzemanyagban kérd visz- sza a falu a most adott kölcsönt. És a földművesszövetkezetek útján ebben biztosak vagyunk — a város nem fog adós maradni; akarna felhánytorgatni, hanem mert szabad működését kívánja biztosítani. A körlevél első pontja a papság jogainak biztosítását kéri: teljes szabadságot a tanításban és az egyházi kormányzásban. A püspökök minden állami, hatósági vagy egyéb illetéktelen beavatkozás nélkül szabadon, függetlenül intézkedhessenek az egyház bel- ügyeiben és szabadon érintkezhessenek a katolikus egyház fejével, a pápával. A pallókat az egyházi törvények szerint papnevelő Intézetekben szabadon akarják nevelni. A feloszlatott szerzetesrendeket állítsák vissza. A bebörtönzött papok nyerjék vissza szabadságukat, a működésben akadályozott lelkipásztorok pedig korábbi törvényes helyükön ismét szabadon működhessenek. A körlevél második pontjában a hívek összességének jogait szögezi le. Minden hívő számára lelkiismereti szabadságot kíván, hogy meggyőződését szabadon vallhassa. Biztosítsák a vallás gyakorlásának szabadságát, valamint a lelkipásztori gondoskodás teljes szabadságát a templomokban, az iskolákban, a kórházakban, a szegényházakban és a fogházakban. Biztosítsák az egyházi intézmények működésének és a katolikus sajtónak szabadságát, hogy a katolikus vallás Igazságait szabadon kifejthessék és minden támadás ellen megvédhessék. A körlevél végül felhívja a híveket, hogy a gyűléseken és más alkalmakkor a nép egyéb sérelmeim kívül adjanak hangot a katolikus egyház jogos kívánságainak is. A pécsi egyházmegyében öt év óta ez az elsó püspöki körlevél, amelyet az állami egyházügyi hivatal cenzúrája nélkül adtak ki; Ezt1 láttuk XII. kerület Lóránt utca. A sorompónak már helyét sem találni. De az út két oldalán még ott a tábla: Behajtani tilos! Nemrég még „nagy ember“ lakott itt. Az ő védelme érdekében lezárva tartották az egész környéket. A fák mögött rejtett őrbódék. A hegyoldalban meghúzódó villák, valóságos erődítmények• így élt „a magyar nép szeretett vezére, bölcs tanítója, drága atyánk, Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs.” Az erődítmények között szerény kis villa. Alig tizenkét szobás. A ház előtt függőkért. Mellette hatalmas garázs. A villa tetején két antenna. Az egyik a televízióé, a másik a rövidhullámú adóvevőé. Orosz, orosz, orosz... A kapu nyitva. Belépünk. Csend üli meg a házat. Zaj nem hallatszik. Lépteink neszét felfogja a lépcsőt boritó vastag, vörös szőnyeg. Nagy fogadóterembe érünk. A falak mentén hatalmas könyv- szekrény, könyvekkel teli. Csupa orosz könyv• Néhány magyar nyelvű is akad közöttük, de mikor kezünkbe vesszük, csalódottan visszarakjuk, ezek is orosz könyvek — magyar fordításban. A fedőlapok épek, az oldalakon e9y gyűrődés sem látszik. Nem sokat forgatták őket. Es mégis hányszor hallottuk Rákosi szentenciáit az irodalomról. Ugylátszik. ezt olvasás nélkül is lehetett. Nézzük a képeket. Orosz reprodukciók. (Hát még festőben sem akadt magyar?) Kiderül, hogy a képek tolóablakra vannak szerelve. S mögötte — a legnagyobb fővárosi mozi is megirigyelhetné a tökéletesen felszerelt házi filmvetítőt• És a tekercseken megint csak orosz feliratok. Szemünk kutatva néz körül. Vajon milyen meglepetéssel találkozunk még itt? Nem kell sokáig keresgélni, sőt talán sok is a látnivaló. Közvetlen melettünk telemziós készülék. De ez kivételesen nyugat-német. A másik sarokban magnetofonos óriás zeneszekrény, amelyet az egyszerű ember csak a totó főnyereménnyel együtt álmodhat■ A rádió tetején fényképalbumok, biztosan a ház lakójának legkedvesebbjeiről, — gondoljuk, s valóban — Rákosit ábrázolja a lehető legváltozatosabb pózokban. No de menjünk fel az emeletre is. A könyvtárszekrények itt sem hiányoznák, de tartalmukban sem különböznek a földszintiektől. Szemben a bejárattal mindjárt magunkra vonja figyelmünket a gyönyörű amerikai zongora. Rajta váza áll, oldalán feltűnő R. M. monogram. A szoba minden bútordarabján az ezüst tálcák és szelencék sokasága, s mindegyiken a két betű. Gyilkosok egymásközt Az íróasztalon szana-széj- jel hevernek az iratok. Látszik gyorsan távozlak, még annyi idejük sem volt, hogy az egyébként a ház lakójától rendkívül nagyrabecsült Pravda utolsó nap érkezett példányát felbontsák. Nézzük csak, mit találunk a papírok között. Egy levélbori- ték nem sokat mond, de ebben az esetben igen. Íme a szövege: Rákosi elvtárs, ezt a két levelet reggel 8 óráig utasításokkal szeretném visszakapni. 948. VIII■ 31. Péter Gábor Vajon miről szólt a két levél, amelyeket az egyik gyilkos a másiknak küldött? Vajon kit kellett sürgősen hazaárulással vagy összeesküvéssel megvádolni? „Aki a tagsági könyvét elhagyja, vagy elveszti, azt ki kell zárni a pártból" — szólt a Rákosi-fogalmazta szigorú határozat. És megrökönyödésünkre most az az MDP-tag- könyv kerül a kezünkbe, amelynek aláírója azonos a tulajdonosával: Rákosi Mátyás tankönyve. És mellette a feleségéé. Ennyire volt fontos neki a párt? No, de meg kell hagyni a tagdíjfizetésben nem erőltették meg magukat, 160 forintot fizetett — 40 ezer forint havi jövedelem mellett. (Erről a mammut-fizetésről saját sze- 'münkkel győződtünk meg, mert a tökéletes adminisztráció még neki is Hdilított fizetési szalagot.) Holland szivar, francia pezsgő... És ki tudja még meddig sorolhatnánk a látottakat. A ragyogó két fürdőszobát, mérlegekkel, bordásfalakkal felszerelve. (És ha véletlenül túl sokat adott le a tornamutatványok közben, máris rendelkezésre álltak a legkitűnőbb vitamin tabletták, amelyekkel tele voltak a szekrények). Egy újabb zenegép, még egy zongora. (Nyilván négykezest akart játszani, de két zongorán.) És külön kell beszélni a ragyogó fehér telefonokról, amelyeket a kényelem kedvéért minden szobában felszereltek. Csuván egy gombnyomás és jelentkezik a dolgozószoba, a társalgó, vagy a fogadó, a készültség (!), a személyzet, vagy a konyha. De nemcsak a berendezésben álmélkodhattunk. Megcsodáltuk a „Hoenson“-féle vastag holland szivarokat, az előttünk eddig még soha nem látott és ízlelt francia, spanyol és ki tudja még hány más országból származó likőröket, borokat, pezsgőket, konyakokat és más italféleségeketMegtelünk. Nem bírjuk tovább nézni. Kifelé indulunk. Velünk szemben Sztálin hatalmas arcképe vigyorog ránk. De mellettünk fiatal nemzetőrök magyarázzák lelkesen, hogy ez a ház mosta Nemzeti Kormány tulajdona. Bs vigyáznak minden darab papírjára, mert ezek mina szükségesek a népgyilkos Rákosi bűnösségének teljes feltárásához. BARANYAI GYÖRGY — NÓGRÁDI GÁBOR
