Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-23 / 250. szám
1 195« OKTOBER 23 N A P L ö 3 4 \ Ami a 84,6 százalék mögött van Miért nem teljesíti tervét lstván-akna November 7-én valamennyi ház teti alatt lesz LASSÚK A TÉNYEKET! Rábai Antal, lstván-akna tervosztályának vezetője könyvek halmazát rakja íróasztalára. A statisztikából a következő adatok kerülnek elő: az üzem 24 óra alatt 2 231 csille szenet termelt, ami a tervnek csupán 84,6 százaléka. A hiány 423 csille. A két mező közül a nyugati a jobbik, 86,7 százalékkal, a keleti 81,4-et végzett. A bánya esedékes havi tervteljesítése is csak 86,3 százalék, azaz több mint 5 000 csille adósságuk van. Beszéljünk őszintén! Mi az oka lstván-akna elmaradásának? Hogyan alakult ki a csütörtöki 84,6 százalék? Szinte szűkké lesz Vereczkei Rezsőnek, az üzem igazgatójának a szobája, annyian gyülekezünk össze, hogy erről vitázzunk. A bánya, az aknák vezetői és mérnökei ülik körül az asztalt. Vereczkei elvtárs indítja meg a szót: Milyen üzemzavarok voltak ezen a napon? — Egyetlen elfogadható technikai okunk lehet, ami az egész bányát érintette: a hétperces áramszünet. Ez elég volt arra, hogy a levegő jelentős része elfogyjon; Mire pótolni tudtuk, fél óra kiesett. — Elég indok ez? Hogy nem azt mindenki tudja; Gyetvai -András bányamérnök, a nyugati mezők egyik vezetője is műszaki hibákat keresgél.— A sürített levegő vezetékét nem termelési idő alatt kell javítani — mondja; Igaza van és az is helyes, hogy felelősségre vonják azokat a szerelőket, akik önkényesen nekifogtak a szerelésnek és másfélórás kiesést okoztak. De ez mind nem elég magyarázat. Gyetvai is érzi, ezért ki is mondja a valódibb indokolást: — A teijesftményhiány a fő ok. Kolb Vilmos helyettes bá- nyamester egy lépéssel tovább megy. — Hívjunk be egy bányászt és kérdezzük meg: tudja-e, mennyi a normája, mennyi lesz a keresete. Beszéltünk öt bányásszal, de egyik sem tudta. NO IGEN, idáig sem tudta jobban, mint most egy bányász sem: mennyit kell kapnia azért, amit dolgozott, mégis magasabbak voltak az eredmények. Hol tehát a hiba? A keleti mező teljesítménye még a nyugatinál Is gyengébb. x Óriási a visszaesés az elmúlt hetekben. Véletlen volna? Hámori Győző bányamester így válaszol: — A fejtések tervmennyisé-1 ge teljesíthető. Ez már bébi- | zonyosodott. Más itt a kérdés: azt mondják az emberek, eny- nyi pénzért ennyi is elég. Mert minek tulajdonítható, ha nem ennek, hogy például a kilences körletben dolgozó Mehlmann János, akinek a csapata mindig 100 százalék felett teljesített, az utolsó hat hétben teljesen visszaesett. Most 41 százalékot ért el, előtte 42, 75, 55 és egy napon '03 százalék szerepel a teljesítménylistám; Vereczkei elvtárs veszi át ismét a szót. Lassan, fontolgatva mondja: — Nem ötperces, de félórás kieséseket sem éreztünk meg, nem is olyan régen; Közhangulat lett az, hogy nem becsülik eléggé a bányászokat. Ez itt az igazi baj. Ezt észre kell vennünk; Az országgyűlésen ígéretet tettek, hogy hamarosan rendezni fogják a bérezést. Eb most 1— ezt érzi az ember, ha lenn jár a fejtésekben, síkkor is, ha beszélget a vájárokkal — várakozása álláspontra helyezkedtek nagyon sokan: lesz-e belőle valami? S itt meg is érkeztünk a dolog lényegéhez: a bányászok elégedetlenek; Ezt hallani mindenütt: Komlón és Pécsett is. Ez okozza a visszaesést. Vezetők, vájárok és csillések, mind várják az intézkedéseket. A bérezés módosítását; Minél hamarább születik meg az új rendelet, annál gyorsabban változik meg a bányászok hangulata; Ez a kiút. És néhány más dolog, amit Vereczkei elvtárs hozzátesz: a lakásprobléma, amiről rengeteg szó esik mindig, ha fogadóórát tart az igazgató; a jó utánpótlás, ami egyáltalán nem választható el a bértől és a lakástól, a letelepítés lehetőségétől. És még egy javaslat, amin el lehet gondolkodni: nem kellene-e megszüntetni a 600 forintos toborzási díjat (amiből úgyis több a visszaélés, mint a haszon) és a fennmaradó összeget a béralap növelésére fordítani. így mondja Vereczkei elvtárs. — Ha látják, hogy érdemes bányába jönni, úgysem kell toborozni; S ebben feltétlenül van igazság; NEM ÉRTÜNK EGYET azonban azzal, és nem helyeseljük, • hogy most, míg meg nem születik a megígért új rendelet, sokan várakozási álláspontra helyezkedtek. De megérthetjük őket, mint embereket, akik számolnak, gondolkodnak és jobban akarnak élni; S éppen ezért kell minél előbb valósággá válnia a parlamentben elhangzott miniszterelnöki szónak. Az ország érdeke kívánja ezt! Kocsis Tamás Hárman vagyunk a helyre- állítási bizottság irodájában- Horváth Lajos, a helyreállítási bizottság elnökhelyettese, Tóth Mihály főmenetírá- nyító és én. Emlékezünk azokra az időkre, amikor így számolt be a lap riportere a mohácsi eseményekről: „Mohács felé menet teherautókaravánnal találkozunk. Tíz, harminc, ötven, száz teherautó robog egymás után. Van köztük mindenféle fajta: pesti, zalaegerszegi, keszthelyi... Mintha az egész ország itt adott volna találkát. A gépkocsik azonban már elvonulnak. Ezek szerint Mohács felől is elvonult volna az árveszély? A városban, a nyüzsgő városban tudom meg, hogy nem. A víz apadt ugyan, nem fenyegeti a jégár a várost, de a sziget, a hatalmas Mohácssziget, a sok apró tanyával tavaszra várakozó százados fáival — víz alatt áll. így most már nem annyira tehergépkocsikra van szükség, mint csónakra, rocsókra (így nevezik a motorcsónakokat) vízjárművekre a mentéshez. Mentenek az emberek...” A kár 110 millió forint Ma már ezt mondjuk: mentettek az emberek, mentettek, ha kellett életük árán is. Mentettek ott is, ahol már minden elveszettnek tűnt. S mégis a jeges ár martalékává vált 1 301 lakóház, 462 pedig megsérült, összedőlt 1 300 mezőgazdasági épület, közte 571 marha-, 71 lóistálló, 260 sertésszállás, 9 sertésfiaztató, ' 5 juhhodály, 10 magtár és 74 kukorica góró. A kár 110 millió forint volt. Ennyi kár láttán sokan elvesztették a reményüket, azt gondolták évek múlva sem építik fel a lakóházaikat, mások viszont bíztak, mert tudták, hogy a párt, a kormány, a magyar nép nem hagyja magára a károsultakat. Bizonyára sokan emlékszenek még a Helyreállítási Kormánybizottság első és második ülésére, amelyen a siránkozásokon felülkerekedett a reménykedés. Nem tudjuk, nem is lehet elfelejteni azt a felhívást, amit a DISZ Központi Vezetőség intézett a fiatalokhoz az árvízkárok helyreállítása érdekében. A fiatalok örömmel jelentkeztek erre a munkára és ma már büszkén mondhatjuk több mint 12 000 diszista emlékét őrzik a felhúzott falak és a szigeti parasztok. Erről folyik a szó most a helyreállítási bizottság irodájában. Horváth Lajos elvtárs arról a hősies munkáról beszél, amit ezek a fiatalok végeztek. Az oly sokszor emlegetett rihai hidat hozza fel. Azt mondja veszélyben volt az anyagellátás, a rihai utat átrágta a víz. A minisztérium csak hetek múlva tudta volna megcsinálni. A fiatalok vállalták, hogy helyreállítják az utat. Több mint száz fiatal szorgoskodott és három nap múlva ezt jelentették „Kész az út. Megindulhat az anyagszállítás”. A másik nagy fegyvertényük a homokellátás meggyorsítása volt. A harmadik, a legnagyobb pedig az, hogy augusztus közepén úgy mutatkozott: veszélyben van a homorúdi építkezés. Mit tettek a fialok? Kezükbe vették az egész homorúdi építkezés irányítását és egy hónap alatt maguk mögött hagyták Dunafalvát. ahol jóval előbb lerakták az alapot, mint Homorúdon. Hatalmas munka volt a helyreállítás azért is, mert itt egy tanyavilágot kellett felszámolni és új falvakat teremteni, új alapokon. Nehéz volt, mert vizes földeken, úttalan utakon kellett az anyagot szállítaniok a 16—18 órát hősiesen dolgozó gépkocsivezetőknek és nehéz volt, mert itt a reményvesztés jó- néhány emberben még a törekvést Is kiölte. Csak egy-két dolgot ragadunk is ki abból, amit Tóth Mihály főmenetirányító mond, akkor is. — Naponta 130—140 gépkocsi vett részt az építkezésen — mondja Tóth Mihály. — A gépkocsivezetők éjt nappallá téve több, mint 200.000 köbméter anyagot mozgattak meg. Azt mondja Tóth' elvtárs: „Megérdemlik a gépkocsivezetők a dicséretet, mert az amit ők csináltak, az sokszor még a képzeletet is felülmúlja. Megérte a fáradságot 821 — ennyien kérték, hogy építsék fel a házukat — lerombolt házból 435 elkészült, 194 tető alatt, 148 falegyénben van és harminckettőnek lerakták az alapjait. A 334 helyreállítandó ház közül 280- at már átadtak rendeltetésének. Az építkezéseken jelenleg 433 szakmunkás dolgozik, melyből 346 kőműves, persze ebben nincs benne az a 100 ipari tanuló, akik társadalmi munkában segítik az újjáépítést; Mohácson az UJ-Mohácson a 130 helyreállítandó épület közül 87 kész. A 213 új házból 132 kész, 37 tető alatt, 27 falegyenben van és 11 alapját rakták le. Sárháton 11 helyreállítandó épület közül 10 kész. 101 új házat kell építeni. Ebből 51 kész, 27 tető alatt Újabb Warsxatca taxit kapott Pécs Szombaton már találkozhattunk is véle a város utcáin. Az új zöld kocsi gyönyörű, de van egy szépséghibája; A jobboldali ablaka mellett régi, úgynevezett .konflis" órát szereltek rá a kilométerek és a viteldíj mérésére. Nagy on-nagy cin elüt az új kocsi és a régi mérőóra. Ez ellen azonban legfeljebb a szépérzék tiltakozik. De a rászerelési művelet ellen (kifúrják a felsőrészt, vaslemezt erősítenek rá, megsértik a dukkózást), a józan ész apellál. Nem a szerelő, Izményi Aladár hibája ez. Az Autóközlekedési Főigazgatóság küldi le a kocsikat hozzátartozó, belső mérőóra nélkül. Talán úgy gondolja: a vidéknek ez is jó. A pécsiek különösen a gépkocsi- vezetők, nagyra becsülik a taxipark felújítását. Az öreg óra azonban nem tetszik nekik. S még valami nem tetszik. A Hunyadi-szobor felállításakor a megyei tanács elé helyezték a taxiállomás telefonját. A taxik azonban a régi helyen állomásoznak. A gépkocsivezetőket az úttest elválasztja a telefontól, s nagy zajban nem hallják a csörgést. — Legalább ötven utat veszítünk el egy nap emiatt — panaszolta Schrefc István. — Nem is szólva arról, amikor esik az eső, és bent ülünk a kocsiban. Előfordul az is, hogy amíg a telefonnál beszélünk,. a kocsinál már újabb utas áll. Különösen a kórházakból érkezett sok panasz — mondja a vállalat igazgatója. — Már javasoltuk a városi tanácsnak: helyezzék föld alá a vezetéket és a Széchenyi teret körülvevő kőfalba, a telefonállomás régi helyére építsék be süllyesztve a telefont, így valóban nem rontaná a tér összhangját és megjavulna a taxiállomás munkája. PAPP ETA \T itathatatlan igazság, W A ~ hogy a társadalom fej- _____________ 1é desében döntő szerepük Milyen legyen a jövő népfrontja ? van a néptömegéknek. Ebből a tényből kell kiindulnunk, amikor a népfront lényegét, tevékenységét, feladatait elemezzük. Ma a népfront csak az adott feladatok végrehajtására mozgósít. így a népet és az aktivistákat kész tények elé állítja. Ez így nem jó. Hogy eredményessé, tartalmassá tehessük a népfront munkáját — egész sor kérdésre kel] még választ adnunk. Az alábbiakban néhány kérdést a megye lakosai elé terjesztünk megvitatásra. Véleményünk szerint népi államunk törvényei, határozatai, politikai és gazdasági Intézkedései sokkal hatásosabbak, eredményesebbek lennének, ha azokat a dolgozó nép demokratikus és megfontolt tanácskozásai előznék meg. Nem lenne-e helyes, ha ebben a megvitatásban, előkészítésben a népfront meghatározott feladatot kapna? Helyes volna-e, — vetődik fel a következő kérdés, — na a népfront a párton és más szervezeteken is kívülálló tömegek demokratikus és őszinte politikai fórumává válna? (Azért, hogy azok az emberek, akik ezideig társadalmi életünk fejlődésébe nem szóltak bele, nem vettek részt társadalmi megmozdulásainkon, most elgondolásaikkal és javaslataikkal Is résztvehessenek hazájuk, népük életének megjavításában, a problémáinak orvoslásában.) Élénk vitában kellene eldöntenünk, hogy & ^ nép- frontmunka kialakításához elég-e a jelenleg biztosított javaslattevő jog? Nem volna-e szükség arra, hogy bizonyos meghatározott kérdésekben nyílt és demokratikus beleszólási joga legyen a népfrontnak? Ha igen, milyen kérdésekben és mértékben kapjon beleszólási jogot? Határozzuk meg ebben a vitában, hogy a beleszólási jog ilyen vagy olyan formája, módja, mértéke milyen irányú és mennyi segítséget jelentene politikai és gazdasági életünk fejlődésében? Milyen mértékben, irányban növelné ez a néptömegek ellenőrzését az államhatalom és gazdasági szervei felett? Mennyiben segítenék ezek a módszerek a széleskörű demokratizmus kialakulását? Sokszor felvetődött máraz a probléma, hogy a népfront falusi munkája hiányos. Nincs lehetőség arra, hogy az egyéni és a termelőszövetkezeti parasztság önálló összejöveteleken vitassa meg gazdasági, politikai, valamint kulturális problémáit. Időszerű és helyes lenne-e ennek megoldására gazdakö- rölcet, olvasóköröket, vagy bárminek elnevezett közösségeket szervezni? Helyes lenne-e eddigi tapasztalatainkból kiindulva új, gyakorlati formákat alakítani? Ha helyes ilyen körök kialakítása, kérdés marad, hogy milyen formát kapjanak, hogyan működjenek, mivel foglalkozzanak és mi legyen működésüknek az a fő iránya, mely jelentős eredményekhez vezet? Számíthatunk-e arra, hogy az ilyen körökön belül eleven politikai, gazdasági és kulturális élet lesz? Eredményezhebné-e ez a munka a mezőgazdasági termelés szakszerűbbé tételét? Országos vita alakult ki arról, hogy a Hazafias Népfront mozgalom legyen-e, vagy szervezet. Nagyon meggondolandó, hogy melyik lenne eredményrevezetőbb és melyik felelne meg leglobban a népfront jellegének: ha mozgalom marad, minden lehetősége meg lesz arra, hogy a nép minden rétegével szabadon és kötetlenül foglalkozzék. Tagsági könyv, tagdíj, alapszabály nélkül mindenki résztveihot a munkájában és magáévá teheti célkitűzéseit. A mozgalom tehát szélesebb körben biztosítja a tömegek összefogásának lehetőségét, mint a szervezet. De jelentős hátránya is van. Ugyanis nincsenek tagjai, tehát nem lehet olyan emberekre számítani, akik szervezeten belül felelősek tevékenységükért. A mozgalomban tehát csak a választók tehetik felelőssé az általuk megválasztott vezetőket, elnökségi és bizottsági tagokat; Megfelelő elég erős és rugalmas lesz-e ez a forma a népfrontra váró hatalmas és állandóan növekvő feladatok elvégzéséhez? Milyen előnyökkel és hátrányokkal járna, ha szervezetté alakulnának át? Úgy véljük, hogy a népfront tagjai ebben az esetben önként vállalt kötelezettségben lennének, ami egységesebb, szilárdabb alapra helyezett munkalehetőséget, szervezeti fegyelmet biztosítana; A munka szervezettsége és folyamatossága biztosítva lenne, a népfront nem kényszerülne annyi jó vagy kevésbé jő spontán megmozdulás összehangolására, mint mozgalmi jelleg esetén. Ugyanakkor az a veszély is fennáll, hogy kevesebb lenne az önálló kezdeményezés, a jó ötlet és az építő vita. Meg kell jegyezni, hogy Jugoszláviában és Bulgáriában a Hazafias Népfront tömegszervezeti formában működik. Vagy talán egy harmadik megoldás volna célszerű, amely mindkét forma előnyeit egyesítené? Azért indítjuk meg ezt a vitát, hogy a tömegek kifejezhessék a népfronttal kapcsolatos véleményüket és ezzel is előbbre vigyék munkánkat. Arra kérjük a megye lakosságát, írják meg véleményüket, javasfatalkat a szerkesztőségnek. Külön kérjük a községek, városok, járások népfront-bizottságainak tagjait és aktivistáit, hogy vegyenek részt ebben a vitában. Beszélgessenek el róla az emberekkel és így saját véleményükön kívül mások véleményét Is tolmácsolják. A sajtó a vita résztvevőinek felszólalását, véleményét közölni fogja. Az egész vitát ankéton zárjuk le; A Hazafias Népfront megyei elnöksége és 23 falegyenben van. Homorúdon tizenkilenc helyreállítandó épület közül tizenegyet befejeztek. A 250 új házból 111 kész, 67 tető alatt, 62 falegyenben van és 8 alapjait rakták le .. Es itt még nem ér véget a felsorolás. Dunafalván 110 házat kellett helyreállítani. Ebből 108 már kész. 159 új házból 63-at már befejeztek, 43 tető alatt, 31 falegyenben van és 13 új ház alapjait rakták le. Dunaszekcsőn mind a 64 helyreállítandó házon befejezték a munkát, a 98 új házból 78 kész, 15 tető alatt van és öt házon ott a pántlikás fa, amely azt jelzi, hogy felegyenben van az épület. — Mi azt vállaltuk, hogy november 7-re átadjuk a házakat — mondja Horváth elvtárs. — Reméljük: sikerül teljesíteni ezt a feladatot. Egyet mondhatok biztosan: ha nem is lesz kész minden lakóház erre a napra, de ho?,v valamennyi tető alatt lesz. az bizonyos. November 7 Alig nyolc hónap telt el azóta, hogy a jeges ár köny- nyeket fakasztott, családokat fosztott meg a családi fészektől. Nyolc hónap telt el és ma már látjuk, tudjuk, hogy a küzdelemben az ember kerekedett felül. Azok az emberek, akik bíztak és bíznak a holnapban, azok az emberek: a kőművesek, a gépkocsivezetők, a di- szisták, a szakmunkások, akik minden lehetőséget megragadtak, éjt nappallá téve küzdöttek azért, hogy a télre minden árvízkárosult újra beköltözhessen a meleg családi fészekbe. 8zalai János Néhány szó „Hannibál tanár úr“-rúl! Telt házak előtt játssza két mozi is Pécsett a „Hannibál tanár úr“ című új magyar filmet. Az elsők között néztem meg, felfokozott érdeklődéssel és nem is csalódtam — a filmben. Mélységesein csalódtam azonban és az fájó gondolatokra ébresztett, a fűm általános fogadtatásában, a kevés számú értőkön kívül a széles „tömegek“ értékítéletében. Két előadás között, majd az előadás végén távozók elejtett megjegyzéseit összegyűjtögetve, mind keserűbb szájízzel mentem haza- A filmet, akiknek íródott: nem értették meg! A mesterien megrajzolt figurákban, a felvonuló, ma hozsannázó holnap feszítsdmeget kiállókban, a kövezőfcben és fejlehajtó, némán megszégyenül ten gyászolókban, a félre és belemagyarázókban: nem ismert önmagára! Értetlen, dühös arcok azt mutatták: megsiketültünk és megvakultunk, az elmúlt évek hibáinak későn érő gyümölcse ez is. Micsoda fájó volt hallani azt a 20 éves fiatalembert, aki az előadásról távozva, mint egyetlen maradandó értéket ezt vitte el: „hű micsoda bunyó vót a végin, jól leosztottak egymásnak .; Micsoda fájó volt hallani azt a fiatalasszonyt, aki a mozi előtt várakozóknak azt mondta, csak úgy odavetve: .gnicsoda marhaság, egy szót sem értettem az egészből.“ S vajon az értők, az a kicsiny hányad megnézte-e? S felfedezte-e önmagát valahol valamelyik filmkockán? Mert voltak a közelmúltban is Hannibál tanár urak, Hannib:*. ügyek, kövezések és döbbent, elnémult főlehajtások. Hiszen ez a film mindannyiónknak íródott, annyira nekünk, kivétel nélkül annyira át, meg átszőve a közeli tegnap levegőjével s mégsem értjük. Kell, nagyon sok kell, sok, nem egy, több Ilyen film, hogy a lelkek mélyszántását elvégezhessük. S ha csak egv maroknyi emberben keltett hasonló érzéseket, gondolatokat, úgy jó munkát végeztek a film alkotót s ez minden fáradozásuk legméltóbb jutalma« «4 Hegedűs Sándor
