Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-21 / 249. szám
2 NAPLÓ 1950 OKTÓBER íl 'JŐcl mtgj^óLat a kaiztagiietfa . . . Keveset tudunk mi fiatalok Spanyolországról. Valamikor elolvastam a „Vérző Spanyolország” című könyvet, ismerem és el-eldudol- gatom a forradalom indulóját: „Madrid határán, állunk a vártán... De leteszem a könyvet, ha spanyol dallamot és a kasztagnettát hallom. Ennyi az egész. Most olyan ember ül előttem, aki spanyol ajkakról hallott hispániai dallamokat. Olyan ember, aki másképp énekli a „Madrid határán, állunk a vártán"-t mint mi. Bien Jánossal, öregmesze- si nyugdíjas bányásszal beszélgetek. Jobbszeme üvegesen mered rám, halántékán szilánk nyoma fehérük. Jobbkarját is szilánk sértette, de most ing és‘kabát fedi. Un- neplősre öltözött, fiatalosan csillog a haja, elegánsan pirosuk a nyakkendője. — Budapestre készül. Tizenkilenc évvel ezelőtt Liége mellett élt Belgiumban. Onnan indult el —< a belga bányászok csókjával az arcán és ötven frankjukkal a zsebében spanyol földre. Amikor Bien Jancsi a fronthoz közel Casaybanyes- be ért, a szomorkás szemű spanyol asszonyok (ott nem szólt már a kasztagnetta) elvezették a falu templomába. A szentélytől nem messze akasztófa állott, alatta homok, a homok alatt pedig megszégyenített és bitónhalt lányok holttestei. A falangisták később köz- társasági foglyokat is küldtek hozzájuk. Az egyik világtalanul, kiszúrt szemmel botorkált feléjük, a másiknak levágták a fülét. A nép megmentőként tekintett Bienékre, a francia, német, cseh, magyar, görög, jugoszláv, lengyel, török és ki tudná elsorolni milyen nemzetiségű kommunistákra. Mindenki ismerte Zalka Máténak, a nemzetközi brigád parancsnokának a nevét, pedig életét már kioltotta Hues- cánál egy eltévedt lövedék. Legendákat mesélnek a brigád harcairól, de Bien elvtárs most komor és szűkszavú. Emlékezik. Rajkról beszél, aki politikai biztosuk volt. Aztán Huescára terelődik a sző, ahol megsebesült. Három hétig ontották az acélesőt a falan- glsta, német, vagy olasz ágyúk, ki tudja melyek?.-.-. — Hej, sóhajt fel Bien elvtárs :—•- csak a fele fegyverünk lett volna mint azoknak! Akkor győztünk volna!” De nem volt. Maxim géppuskával gyalogolta végig Spanyolországot, az „ezer- nyelvűek” szovjet töltényhevedereket vetettek át a vállukon. Voltak hát fegyverek, de kevés, mert a churchillek a „be nem avatkozás” leple mögött megállították a moszkvai acélfolyamot. Krupp tankjait azonban nem bántották, hiszen még a Ruhr-vidéken bemázolták feketesárga keresztjeit. Az iszonyatos túlerő és fegyvernélküliség már hátrálásra kényszerítette a katonákat, amikor a nemzetközi brigád sebesült harcosait vonatjuk Franciaország felé vitte. Még nem vesztettek, de a szomorúság fénye már a szemekben vibrált. A határ- állomáson spanyol lányok futottak Bienékhez, narancsot és virágot osztogattak ki közöttük. S sírva búcsúztak el Huesca hőseitől. 9 Bien János Pestre megy. Kitüntetik a Zalka Máté emlékéremmel, megszorítja régi bajtársai kezét, eldalolja a régi indulókat és talán újra megszólal a kasztagnetta. MAGYAR LÁSZLÓ Minden erőt a vetés folytatására! Az utóbbi hetek száraz dójárása sok nehézséget okozott a vetésben, különösen ott, ahol a nyári talajmunkákkal elmaradtak. De a száraz időben is meg kell találni azokat az agrotechnikai módszereket, amelyekkel a hibákat kijavítva a magot megfelelően előkészítve földbe tehetjük; Kapások után Az őszi búza közel fele kukorica után kerül a földbe, ahol a vetést egy talajmunka után tudjuk elvégezni. A kukorica letakarítása után — ha a talaj gyommentes, beérett — hosszában, keresztben való tárcsázással készíthetünk jó magágyat. Előfeltétele az, hogy a JaMoÉM?'1 Többféle meggondolás késztette a szulimáni Sállá téglagyár egykori alapítóját arra, hogy gyárát a mai helyén építse fel. Itt talált megfelelő agyagot és közvetlen a gyár mellett kígyózik el a szigetvár—kaposvári műút. S ha hozzávesszük még a vasútvonalat is, mely szinte beékelődött a téglagyár és a műút közé, máris tiszta a kép, milyen elgondolásai voltak az egykori tulajdonosnak. Azóta sok minden történt. A gyárat államosították s a technika is fejlődött. A gőzgépeket víllanyprések váltották fel idén tavasszal és emelkedett a termelés: félmillió tégla helyett csaknem másfélmilliót gyártanak évente. Alig egy hónapja megkezdték a cserép előállítását is s máris huszonkétezret készítettek. Nagyok tehát a változások, csupán egy nem változott: a szállítás. Most is, mint korábban a mozsgói vasútállomásra hordják a téglát. Az állomás két kilométerre van. így méregdrága a tégla kihordása. Ezer tégla kiszállítása 33,28 forintba kerül. Plusz: havonta kétszáz liter benzin. Pedig lenne megoldás. Ha a meglévő vasútvonal mellé húznának egy 100—150 méte rés iparvágányt s közvetlenül a kemencéből rakodhatnának a téglagyáriak. Az iparvágány költségeit bőven fedezné az 50 ezer forint, amennyivel többet fizetnek egy évben a kiszállításért. S a következő évben már haszonként könyvelhetnék el a most még kiadásnak számító többletköltséget. A gyár vezetői lemondanak az újítási javaslatért járó díjazásról, csupán az a kérésük, hogy minél előbb jelenjenek meg a szakemberek, aztán a betontalpak és a sínek, hogy az eddig lefoglalt szállító eszközöket átadhassák a népgazdaság más ágainakj kukorica szárát egészen tőben, lehetőleg kapával vágjuk el. Az így letakarított földet először keresztbe-hosszába tárcsázzuk. Majd ennek elvégzése után szántsuk meg a talajt, forgassuk alá a tárcsával elaprózott tuskómaradványokat. Ilyen talajelőkészítésnél csak sekélyen, mintegy 8—10 centiméterre szántsulik, hogy elkerüljük a nagy rögök képződését. A szántást szükségszerint tömörítsük, ülepítsük hengere- zésseL Az ilyen votőmagágy előkészítésénél fontos tényező az, hogy a talaj megforgatott része morzsalékos legyen, A vetés mélysége A jó talajelőkészftés mellett a vetés helyes elvégzése is befolyásolja a termés eredményét Az őszi búzát ellentétben a rozzsal, mélyebben kell vetni. Különösen indokolt ez most a száraz időben, mert a sekélyen vetett magvak a gyorsan száradó talajfelszín közelében csak csáragyökere- ket fejlesztenek a tápanyag- feszívó gyökérzet az ősz folyamán nem fejlődik ki kellően, a tél beálltáig nem tudnak megerősödni, bofcrosodni A sekélyen vetett növények a téli hőingadozások következtében könnyebben felfagynak. A vetőgép csoroszlyáit úgy terheljük meg, hogy a vetőgép átlagosan 5—7 centiméter mélyen kerüljön a talajba. A helyes vetési mélység az egyik legfontosabb tényezője a növények megmaradásának. Súlyos hibát követünk el akkor, ha a magágy hantos, rögös, üreges, melyben a magvak különböző mélységbe kerülnek és egy- része a talaj felszínén marad. A vetőmag Megszokott a holdankénti 100—100 kilogrammos vetőmagmennyiség, de száraz időben végzett vetéseknél ezt a mennyiséget növelni kell 120 —125 kilóra. Ezzel a mennyiséggel folyóméterenként átlag 05—70 búzaszem kerül a talajba. Számolnunk kell a száraz talajba került vetőmagvak ki nem kelésére, és a növények későbben! kipusztulására is. Éppen ezért ez évi őszi vetéseinknél nem szabad takarékoskodni a vetőmaggal. Sterba Frigyes főogronómus, Pécsvárad Folytain a hozzászólást...« A megyei párt-végrehajtó ? bizottság ágit. prop. osztályé- J nak vezetője, Kászon József J elvtárs szerdán tájékoztatót ? tartott Pécs kulturális vezetői-, nek. A tájékoztatót számos \ hozzászólás és vita követte. { összefoglalójában Kászon i elvtárs elmondotta, hogy az ér- * tekezlet egészében termékeny,' előrevivő volt, bár több lelkes'» hangú hozzászóló a vita hevében nem pontosan megfogalmazott, sőt helytelen megállapítást is tett. Én is fölszólaltam. Utaltam az Irodalmi Újságban megjelent „Különös emberek” című cikkre és ezzel kapcsolatosan a funkcionáriusok helytelen "munkamódszerét bírálva, elmondtam a siklósi JB. első titkára Marenics elvtárs és közöttem lezajlott néhány párbeszédet. Ezekkel Marenics elvtárs helytelen munkastílusát bíráltam. Mást azonban nem mondtam hozzászólásomban Marenics elvtársról és ez hiba. Mert akik csak az általam ott elmondott néhány szóból ismerték meg Marenics elvtársat, azok — hogy mást nej) mondjak — félreismerték. Ugyanis — és ezt is el kel- ‘ lett volna ott mondanom — Marenics elvtárs a XX. kongresszus után lényegesen megváltozott és azok közé a becsületes vezető funkcionáriusok ^ közé tartozik, akik szívvel- a lélekkel hívei a lenini, új fel-J szabadult irányzatnak. A reha- a bilitációkor őszintén és bát- 4 ran szembeszállt a siklósi JB. egyes munkatársainak nézeteivel. Gyakran jár a nép közé s ezért jó a kapcsolata a tömegekkel. Ha mindezt elmondottam volna hozzászólásomban, bizonyára nem fordul elő, hogy a jelenlevők közül azok, akik nem ismerik Marenics elvtárs mostani munkáját, Marenics elvtársban a rossz funkcionárius alakját vélik felfedezni. Ettől függetlenül az ott általam elmondottak igazát most is vallom, csupán a félreértések tisztázásáért és Marenics i elvtárs személyét illető teljes i igazság kedvéért folytattam hozzászólásomat. <1 Takács Józsefi Elnökségi ülést tart a Hazafias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront megyed * t bizottsága október 25-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor Pé- \ esett, a Sztálin út 11 sz. alatt, elnökségi ülést tart. Az ülésen], megtárgyalják az egyesülés ? óta szerzett tapasztalatokat, , és megbeszélik a tavaszi Nép- 1 front-kongresszusra való fel- ]i készülést. Kedves Barátom! Hadd térjek vissza a nyilvánosság előtt is múltkori beszélgetésünkre. Azt mondtad: nem lehet ma dolgozni, nincs határozott irányvonal a cselekvéshez, általános bizonytalanság, zűrzavar uralkodik, az okos szó süket fülekre talál, stb. Csak úgy csörgött belőled a keserűség. Nem arról akarlak meggyőzni, hogy könnyű ma dolgozni, főleg politikai munkát végezni. De keserűségre — úgy gondolom — nem lehet okod. Persze, erre megint csak azt kérdeznéd; mint az elmúlt hetekben annyiszor: miből fakad bizakodásom, lelkesedésem? Hát először: tagadhatja-e valaki, hogy országszerte mindenki örül a felszabadult légkörnek, a személyi kultusz felszámolásában, a demokratizmus szélesítésében, a törvényesség mgeszilárdí- tásában elért eredményeknek? Vajon csak Te nem látod, hogy őszintén szólnak ma már az emberek, harcolnak a hibák ellen, életrevaló javaslatok hangzanak el, országépitő nagy terveink nyomán egyre-másra születnek a jó elgondolások. Nem érzed, hogy az általad —véleményem szerint sok esetben helytelenül — rosszindulatúnak bélyegzett kritikák többségében is az előrehaladás igénye él? S mindezt bizonytalanságnak, zűrzavarnak nevezni: legalábbis túlzás. Mert az igaz, hogy sok beszédnek ma is sok az alja, de ez még nem zűrzavar. ügy gondolom, nem nehéz az okos szót elválasztani a fecsegéstől, a bölcs embert az ostobától, a jószándékú bírálatot az olcsó népszerűségre törő demagógiától. S ha ezt teszed, eltűnik a zűrzavar. Másodszor: ki nem látja, hogy ma országunk vezetői is azt akarják, amit mi valamennyien. Nyugodt, megelégedett, szabad, boldog életet. Nem látja-e mindenki az eddigi intézkedésekben a júliusi határozat maradéktalan megvalósítására irányuló törekvést? Csak néhányat ezekből: a több területen megtörtént bérrendezés, a békekölcsönjegyzés megszüntetése, a jogtalanul kulákok- nak minősített középparasztok rehabilitálása, az árcsökkentés, a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdítására hozott intézkedések, második ötéves tervünk, a túlkapások elkövetőinek felelős- ségrevonása, stb. Volt-e ennél jobb irányvonalunk mostanában? S ezek csak az első lépések. De nem bizonytalanok, határozatlanok. Harmadszor: soha az okos szóra olyan szükség nem volt, mint ma. De a valóban okos szavakra.' Az üres fecsegésnek áejárt az ideje. De nem hallgatják-e szívesen pártunk tagjai, ha megmagyarázod: hogyan kell az új viszonyok között új és jobb módszerekkel dolgozni? Vagy a tsz-parasztoknál süket fülekre találna, ha arról beszélgetnél, hogyan használják fel az új lehetőségeket, hogy valóban nagyüzemi módszerekkel dolgozzon a termelőszövetkezet? Vagy a munkásokkal: hogyan hárítsák el az útból az ésszerű, gazdaságos munka alcadáiyait? S még sorolhatnám, mart van mondanivalónk egyénileg dolgozó parasztságunknak, értelmiségünknek és népünk minden rétegének. Hát mondd, miért ne bizakodjam, lelkesedjem, mikor sokkal nehezebb körülmények között sem vesztettem el hitemet? S nem vesztetted el Te sem. Azt mondtad: bizalmatlanok az emberek. Ez igaz is. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ez a bizalmatlanság indokolatlan. Ennek azonban nem az az oka, hogy nem értenek egyet a határozatokkal, tennivalókkal, hanem attól félnek: semmi sem lesz belőle, vagy csak nagyon kevés. Tetteket, Barátom, tetteke; várnak tőlünk. Tőled is. S úgy hiszem feladat is akad bőven. Kedves Barátom! Lehet, hogy nem oszlattam szét minden kételyedet. Sőt: biztos vagyok benne, hogy nem. Nekem is vannak kételyeim, egy és más kérdést én sem látok egész világosan. De lehet-e ez ok arra, hogy ott is tétlenkedjünk, ahol biztosak vagyunk elvitathatatlan igazunkban? Csak Te ne tudnád, mit kell most tenni, amikor mindenki erről beszél — persze a maga módján? Hidd el nekem: okos szavaidat, harcos tetteidet várják sokan, hallgatásodat, tétovázásodat pedig azok használják ki, akiknek — erről meg vagyok győződve — eszed ágában sincs segíteni. ^ Baráti szeretettel LEMLE GÉZA ■—< Nézze elvtárs! — mondta egy Ízben Horváth István, a beremendi cementgyár igazgatója. — Magam sem tartom helyesnek azt az arányt, hogy jól sikerült negyedév után az ötven főnyi műszaki és adminisztrációs személyzetnek százezer forint prémium jut, a négyszáz munkást pedig a néhány- ezer forintos igazgatói alapból lehet csak jutalmazni. Később aztán hozzátette: — Az is igaz, hogy az ember nem ellensége önmagának, ami Jár, arról nem mond le. Ez a rövid beszélgetés Is eléggé jellemzi, hogy mai vezetési rendszerünk válaszfalat épít a vezetők és te!V melőmunkát végzők között. Hibáztatható-e az igazgató azért, hogy éppen a termelésben dolgozókat nem tudja eléggé érdekeltté tenni anyagilag a gyár termelésének növelésében, a minőség javításában? Nem, hiszen a jutalmak elosztásának ilyen arányát felsőbb rendelkezések írják elő. De az is igaz, hogy emiatt mégsem lehet tökéletesen nyugodt a lelki- ismerete, érzi, hogy ha nem is saját akaratából, de mégiscsak igazságtalanságot követ el. Az igazságérzet azonban csak éppenhogy megszólalhat halkan és szerényen, mert ellene szól az az érv, hogy az igazgató egyéni érdeke egybevág az egész népgazdaság érdekeivel, mivel prémiumot akkor kap, ha az üzem teljesíti és túlteljesíti a tervét. Az igazgató tehát — nemcsak Beremenden, hanem A munkások legyenek a gyárak igazi gazdái! minden üzemben. — meggyőződése szerint küzd a népgazdaság érdekében a tervtúlteljesítésért és sarkalja ebben a törekvésben a neki járó prémium is. De rni ösztönzi a munkást? Jóformán csak a teljesítménybér. Több munkával több keresethez juthat. Ez a több kereset azonban teljesen független attól, hogy második, harmadik, tizedik munkatársa Is ugyanolyan jól dolgozik-e, hogy az egész üzem gazdaságosan dolgozik-e. Sőt, hozzátehetjük, hogy gyakran előnyösebb a munkásnak, ha • csak egyedül ér el jó teljesít- - ményt, mert ha több munkás is képes elérni ugyanazt a szintet, ha normán felült teljesítményük általánossá válik az üzemben, jön a normarendezés. Mindehhez járul egy másik jelenség Is, amit újabb példával szemléltethetünk: Horváth József, a MAV- AUT gépkocsiszerelője felmondott üzemének, mert azonnal el tudna helyezkedni jobban fizetett munkakörben. A felmondáshoz igazgatói jóváhagyás kell, ezt azonban nem kapja meg, mert a vállalatnak szüksége van jó szakmunkásokra. A jobb elhelyezkedési lehetőségen túl az is távozásra készteti Horváth Józsefet, hogy a MÁV- AUT-nál égé*--'gére ártalmas körülmények között kénytelen dolgozni. Közvetlenül munkahelye mellett dolgozik a villamos hegesztő, amelynek Ívfénye kötőhár- tyagyulladást. sőt hosszabb idő alatt még a kevésbé érzékeny bőrön is gyulladást okozhat. Védolapokat kellene felállítani. Ezenkívül korszerűbb szerszámokat kellene beszerezni, többet kellene tenni a balesetek elleni védelemért is. A MAVAUT Igyekszik visszatartani szakmunkását. Hogyan teszi? Joggal várhatnánk, hogy megjavítja munkakörülményeit, jobb szerszámokat szerez be, esetleg érdemei, képessége és teljesítménye szerint még a bérét is felemeli. De nem ez történik. Nem hagyják jóvá a felmondást és kijelentik: távozhat, de csak „önkényes“ könyvvel. A MÁVAUT igazgatóját ezért nem lehet felelősségre vonni, bírálni is legfeljebb a humanizmus nevében, mert neki kötelessége őrködni a vállalat érdekei felett, ezek pedig azt követelik, hogy a jó szakmunkás ott maradjon. A gazdasági vezetésnek ezek a mai hibái arra vezetnek, hogy a munkás nem érzi magáénak a gyárat, amelyben dolgozik, nincs érdekelve abban, hogy a gyár egészében Jó eredményeket érjen el, s amikor az igazgató és az eredményekben közvetlenül érdekelt vezetők ennek a vezetési módszernek a belső logikája szerint előbb utóbb vele szemben lépnek fel adminisztratív módszerekkel, a gazdasági és erkölcsi kényszerítés eszközeivel — úgy érzi, hogy ezek jogtalanul önkényeskednek, hajcsároskodnak. A MAV- AUT esetében a kényszerrel ott-tartott munkás szükségképpen kedvetlenül, kisebb igyekezettel dolgozik. Király Lajos elvtárs, a Porcelángyár párttitkára mondotta el, s a gyár több munkása panaszolta: egyik művezető gorombán bánik a dolgozókkal, gyakran beszél trágár hangon és az is elofor- dult, hogy műhelye dolgozóit elkergetéssel fenyegette. A panaszokat ismeri Ahcs elvtárs az igazgató, a művezetőt többször próbálták emberségesebb magatartásra bírni, vizsgálat is folyt ezügyben _ mindez azonban hiába, a művezető ma is ugyanúgy viselkedik mint azelőtt. A munkások úgy érzik, hogy tehetetlenül ^állnak szemben valami felsőbb hatalommal. S ez már a munkások és vezetők szembekerülésének egyik legélesebb példája, amelyet ugyancsak mai vezetési rendszerünk számlájára kell írnunk. Mindenki emlékszik még az újjáépítés-korabeli lelkesítő jelszóra: „Tiéd az ország, magadnak építed!” S az ország jogilag is, alkotmányosan a dolgozó nép tulajdonába került. De a következő években rendeletek, törvénycikkelyek, kiegészítő rendelkezések és egyéb intézkedések szövevénye nyirbálta és szűkítette a tulajdonos beleszólási lehetőségét abba, hogy mi is történjék az ő tulajdonával. Nyilvánvaló, ha azt akarjuk, hogy a munkások minden tehetségükkel a tervek teljesítéséért dolgozzanak, nagyobb beleszólási lehetőséget kell kapniuk a gyár ügyeinek intézésébe. Ennek gyakorlati megvalósítását jelentené a munkástanácsok létrehozása. Vannak tapasztalataink 1919-ből és 1945, illetve 1948-ból, amikor a munkások bizottságokat alakítottak és a megszökött vagy eltávolított tőkés helyett átvették a vezetést a gyárban. Most ugyan szó sincs a gyárak olyanértelmü birtokbavételéről, mint a szocialista ipar megteremtésekor, csupán arról, hogy ezek a forradalmi tapasztalatok alapján létrejött bizottságok az üzemek életének demokratizálása céljából újra életrekeljenek és e választott szervek útján a dolgozók valóban részt vegyenek üzemük munkájának irányításában. Azt kell elérnünk, hogy a munkások beleszólása a vállalatok vezetésébe ne formális, hanem tényleges legyen, minden esetben a termelés, a biztonság, a munkások munkakörülményeinek javítása kövesse. Mészáros Ferenc Hétköznapi tetteket!
