Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-07 / 237. szám
2 1998 OKTOBER 1 ^ NAPCö Hatalmas rész vét mellett eltemették a párt mártírjait r (Folytatás az í. oldalról) kában kapcsolódott be a békepárt munkájába, az ellenállási ttfozgalomba; A felszabadulás után, mint néphadseregünk tábornokának, jelentős érdemei voltak a néphadsereg megszervezésében. Mindenkor igyekezett jó! szolgálni a párt, a haza, a mr"t-4coazfá!y érdekeit. Emlékezzünk Szalal András elvtársra, aki kora ifjúságától résztvett a munkásmozgalomban. 1932-től tagja volt a Magyar Kommunista Pártnak, harcos, áldozatkész ifjúmunkásként dolgozott a vasmunkások között, később az Országos Ifjúsági Bizottságban. Többször volt letartóztatva. A felszabadulás után felelős vezető pártbeosztásban dolgozott éveken át. Munkatársai, elvtársai mindig nagyra- beesilték. Harcos agitátor volt, áldozatot nem kímélve szervezte a pártot, nevelte, tanította az embereket. Igazi kommunista forradalmár volt Szőnyi Tibor, Pálffy György, Szalai András elvtársak sorsa egybefonódott a dolgozó milliók sorsával. Mindhárman, Rajk elvtárshoz hasonlóan, egyéni boldogságukat a milliók, a nép boldogságáért vívott harcban találták meg. Elvtársaim! Mélységes szomorúság tölt e’ bennünket, amikor búcsúzunk elvtársainktól, akik jóvátehetetlen bűnök áldozatai lettek. De ha jóvá nem is tehetjük a múltat, okulnunk kell a jövőre vonatkozóan. Az igazságtalanság, amely rajtuk esett, országunkat, egész dolgozó népünket is sújtotta. A párt el van szánva arra, hogy végérvényesen leszámol a múlt hibáival és biztosítja, hogy soha többé ne legyen ilyen tragédia. Tisztelt Gyászoló Családtagok, Gyászoló Közönség! Elvtársak, Elvtársnők! Az ünnepélyes búcsú pillanatában ne csak arra gondoljunk, hogy súlyos bűnök és törvénysértések áldozatait temetjük, hanem arra, hogy kommunistákat temetünk, akik egész életükben a nép ügyének harcosai voltak, forradalmárok voltak! A halottaktól elbúcsúzunk. Életük és haláluk tanulságait megszívleljük, de az élet megy tovább. Mi az élet nevében, a párt Központi Vezetősége, a kormány, a Hazafias Népfront nevében szólítunk fel egységre, munkára, harcra minden kommunistát, minden magyar hazafit. A párt Központi Vezetősége nevében itt, sírotok előtt meg fogadjuk, hogy vigyázunk a pártra, még szorosabbra zárjuk sorainkat, tovább szilárdítjuk a párt elvi egységét Marx—Engels—Lenin eszméi vei. Népünk szívébe zárja emléketeket, drága elvtársak! Az ércnél is madandóbb emlékművet állítunk, mert megvalósítjuk mindazt, amiért harcoltatok, amiről álmodtatok, a szocialista Magyaror- I szágot! Dr. Dünnich Ferenc beszéde A magyar partizánok és a spanyolországi magyar harcosok nevében búcsúzom barátunktól, harcos társunktól és elvtársiunktól, Rajk Lászlótól. Megrendülve állunk ennek a kemény, a szocializmus győzelmét hittel hívő elvtársunknak koporsója mellett. Sokan vele küzdöttük végig a munkásmozgalom és a szabadság- harcok történetének egyik dicsőséges szakaszát, a spanyol nép forradalmi háborúját. Együtt harcoltunk az akkoriban Európában előretörő fasizmus sötét erői ellen, egy nagy, bátor nép védelmében, a békéért, egy új világháború megakadályozásáért, a Spanyol Kommunista Párt vezetése alatt. A szabadságszerető demokratikus népi erők e gigászi harcában mutatkozott meg teljes egészében Rajk László minden nagyszerű egyéni sajátossága : a kommunista elvi szilárdsága, a Szabadságharcos bátorsága, a politikus tájékozódó képessége a rohanó események forgatagában s a_ bajtárs, a barát hűsége és őszintesége. Ugyanezt a példaadó magatartást becsültük benne a francia reakció koncentrációs táboraiban is, ahol az éhezés, nyomor és megalázás mellett állandó provokációknak voltunk kitéve. Ott is szervező volt, csüggedetlen agitátora Marx és Lenin nagy tanításainak, magyarázója, népszerűsítője áz Októberi Forradalom, a Szovjetunió nagy történelmi jelentőségének. Ügyünk győzelmébe vetett bizalma a vereség után is rendíthetetlen maradt. Felbecsülhetetlen érdemei vannak abban, hogy nemcsak a spanyol szabadság- harc magyar harcosai, hanem más népek nemzetközi önkénteseinek százai is töretlen erkölccsel, hittel és harckészséggel kerültek ki a koncentrációs táborok háborúnál is nagyabb megpróbáltatásaiból. Amikor a szovjet hadsereg által felszabadított országunkban kibontakozhattak népünk demokratikus erői, örömmel és bizalommal láttuk Rajk László elvtársunkat az épülő új ország, a párt és az állam vezetőinek sorában. Ismertük hűségét Marx és Lenin tanításaihoz, mély szeretetét a dolgozó nép iránt, ismertük harcos múltját, tudtuk, hogy élete kora ifjúságától egybe- forrt munkásosztályunknak kizsákmányolt dolgozóinknak Horthy-fasizmus, a kapitalizmus béklyói szétzúzásáért vívott nagy küzdelmeivel. Átélte népünk bajait és szenvedéseit és ezért politikai tevékenységét nem az idézetek és tudománytalan álaxio- mák, okmányerőre emelt hamis információk, hanem az élet, a gyakorlat Ismerete vezette. Ezért lett rövid időn belül épülő népi országunk legnépszerűbb vezetője. Az s kommunista generáció, amelyhez Rajk László elvtárs is tartozott, rengeteg véráldozatot hozott a dolgozó osztályok felszabadításáért, a magyar nép szabadságáért, Rajk Lász'ó túlélte ezeket a küzdelmeket, neki nem adatott meg a nagyszerű halál, a hősök halála, őt a személyi kultusz mnowából napfényre kúszott szadista bűnözőik pusztították el. De ezzel sem elégedtek meg. Üldözték, háttérbe szorították Rajk elvtárs harcosi- társait, a párt legszebb harcos hagyományainak hordozóit, azokat, akik nem egyszer életük kockáztatásával tettek tanúságot párthűségük mellett. A személyi kultusz mocsarában termett a történelemhamisítás, a talpnyalás, a karrierizmus, a hagyományok megvetése és a törvénytiprás. Ma temetünk és nem ítélünk, méltóan akarjuk megadni a végtisztességet a párt halottjának, mozgalmunk mártírjának. Nem akarjuk ezt a napot megzavarni jogos felháborodásunk és elkeseredésünk kinyilvánításával. Azok, akiknek nevében fájdalommal búcsúztatom Rajk Lászlót, harcolni akarnak azért, hogy pártunkban a legmélyebben érvényesüljön a lenini demokrácia, országunkban megingathatatlanul erős legyen a szocialista demokrácia, a szocialista humanizmus és a törvényesség, mindaz, amire korszakalkotó tevékenységében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa rámutatott.- A partizánok és a spanyol szabadságharc katonái küzdenek a feladatok végrehajtásáért. Küzdenek a párton belül, szakmai és társadalmi tevékenysé- üfc egész területén. Harcolni akarunk a pártegységért, a lenini demokrácia érvényesüléséért. Azt akarjuk, hogy soha többé ne legyenek Rajk- perek. Azt akarjuk, hogy a párt tagja, vagy a pártonkí- vüli dolgozó gátlás nélkül, kritikusan vehessen részt építő munkánkban. Olyan törvényes garanciákért küzdünk, azokat védelmezzük, amelyek biztosítják, hogy csak a tárgyi bizonyíté- 'kke1 Ipfizolt bűnösség legyen büntetendő; Ez az ünnepélyes temetés és tiszteletnyilvánítás Rajk László elvtársiunk emléke iránt nagy politikai jelentőségű cse- 'ekedete pártunknak. Bizonyítéka annak, hogy betört hoznánk és terjed a XX. kongresszus éltető levegője, biztató jele annak, hogy most már nyíltan és véglegesen levontuk a következtetéseket Rajk László elvtársunk tragikus halálából, ezzel hozzájárultunk egy nagy történelmi hiba jóvátételéhez is, melyet a baráti Jugoszlávia ellen követtünk el, az alávaló hamisí- ■ t ásókra felépített Rajk-per fel- I használásával; Janza Károly altábornagy beszéde Az áldozatok egyike,, Pálffy György altábornagy elvtárs, néphadseregünk katonája volt és tőle, nekünk, a néphadsereg katonáinak, külön is el kell búcsúznunk. Katona sírjánál állni, aki az életét harcban vesztette ei, mindig fájdalmas, de mennyivel fájdalmasabb olyan katonától venni örökre búcsút, kinek értékes, nagyrahivatott, népe szabadságának szentelt életét a törvénytelenség rabolta el. Pálffy György a régi hadsereg tisztje volt, a fasizmus szörnyűségei azonban már 1939-ben szembefordították az akkori rendszerrel, katonai rendfokozatáról lemondott és kilépett a hadseregből. Ekkor a baloldali mozgalomnak aktív résztvevője és 1942-ben megtalálta a kapcsolatot a párttal. A párt 1944- ben, a magyar nemzeti ellenállási mozgalom katonai vonalának vezetésével bízta meg. Pálffy elvtárs, a II. világháború előtt, a Pesten működő partizáncsoportok egyik felső vezetője, irányítója volt. E munkában számtalanszor tett tanúságot személyes bátorságáról. A felszabadulás után először a katona politikai osztály vezetője lett, majd a határőrség megszervezésével is megbízták, annak főparancsnoka volt. Ezután 1948-ban, a hadsereg megszervezése lett a főfeladata, mint a honvédség főfelügyelőjének, majd a honvé- íelmi miniszter első helyettesévé nevezték ki. Kiváló szellemi képességgel rendelkezett. Műveltsége tiszteletet keltett minden munka- ársában. Magatartását a katonás keménység, az elvek szigorú megtartása mellett, a me- legszívűség jellemezte és ezért általános megbecsülést élvezett. A katonai hivatásnak, a kiképzésnek valóságos szerelmese volt. De abban az időszakban, amely a nemzetközi munkás- mozgalomnak és hazánknak is oly súlyos károkat okozott, azok, akiket pártunk azóta sú- yosan megbélyegzett, annyi becsületes, jó elvtársunk mellett, koholt vádak alapján Pálffy altábornagy elvtársat is kivégeztették. Sírjuk sokáig jeltelen volt, nevüket és emléküket a rágalom és hazugság mocskolta be népünk előtt. De Elvtársak, az igazság halhatatlan, és azt, aki megtalálta, még a sírba is elkíséri. így yőzött most is az igazság! A temetés gyászpompája a halottnak van szentelve, de az eltemetett emléke legyen az ltok tanulsága. Mélyen megvetjük azokat, akiknek önkénye e bűnöket elkövette, de ugyanakkor előre nézünk, és azon igyekezünk, dolgozunk, hogy jóvátegyük, amennyire csak lehet, az elkövetett törvénytelenségeket éi megelőzzük ismétlődésüket. Hadseregünk vezetőinek és tisztikarának eltökélt szándéka, hogy érvényre Juttatja a Központi Vezetőség júliusi ha- ározatának szellemét és igazságot szolgáltat mindazoknak, akiket a hadseregben törvénytelenség okozta sérelem vagy méltánytalanság ért és megakadályozza, hogy ilyen a jövőben bárkit is érhessen. Izász Béla íré beszéde Vértanuk ravatalánál állunk őrséget, hogy emléküket megtartsuk az eljövendő idők számára. Rajk László vádlotttársaként búcsúzom a tiszta- szívű, hű bajtárstól, a mindhalálig rendíthetetlen harcostól, aki már kora ifjúságában, egyetemi éveinkben az emberi együttélés magasabb, nemesebb formáit kereste és minden rezdülésével, egész életével hitével csak az elnyomottak, csak a magyar nép ügyét szolgálta. Koholt vád, bitó vetette hét évre jeltelen sírba Rajk Lászlót, de halála ma a magyar nép és a világ előtt figyelmeztető jelképpé magasodik. Mert amikor százezrek vonulnak el a koporsók előtt, nemcsak az áldozatoknak adják meg a végső tisztességet, de szenvedélyes vágyuk, megmásíthatatlan elhatározásuk, hogy egy korszakot temessenek el, örökre eltemessék a törvénytelenséget, az önkényt és a szégyenletes esztendők erkölcsi hallottait, örökre veszélytelenné tegyék az ököljog és a személyi kultusz magyar tanítványait. Hisszük, hogy okulva a múltból, máris új újra lépünk s ezt az utat soha többé nem sötétítheti el ártatlan áldozatok árnyéka. Ezt fogadjuk Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor, Szalai András, s ebben a bi- zodalomban búcsúzom én is tőletek. Nem felejtünk! A párt mártírjai barátainak végső üdvözletét Orbán László. a Magyar Dolgozók Pártja tudományos és köznevelési osztályának helyettes vezetője mondotta el, majd a gyászbeszédek után ismét megperdültek a fekete drapériával bevont dobok, s a gyászinduló hangjai mellett leemelték 'a ravatalról a mártírok koporsóját. Katonai tiszteletadás közben, géppisztolyos harcosok kíséretében vitték át Rajk László, Pállfy György, dr Szőnyi Tibor és Szalal András fekete koporsóját a sírhelyekre. A koporsók mögött ott haladtak a mártírok családtagjai, a párt és az állam vezetői. A csapatzászlót meghajtották ( „Hm, így eressUk el a véd katonát, A hosszú szolgalat Jutalma Egy érúempénz ée rongyos oitozet”. (Petőn) Nemi Nemi . Nehéz, nagyon nehéz munka az övék, bányászoké. Képzeljük csak el: amíg a paraszt arcát barnára zománcozza a szabad levegő, amíg az esztergályos a gyárablakon kitekintve akármikor láthatja a kék égharangot, amíg a tisztviselő főkönyvét arannyal csurgatja be a napsugár, addig a bányász pislákoló lámpák derengő fényében, hőségben, térdig vízben néha, néhány gyenge gerenda oltalma alatt küszködik a szénnel MEGÉRDEMELTEN részelik a munka után járó legnagyobb megbecsülést. De ez a megbecsülés csak addig járna nékik, amíg emelni tudják a csákányt és a fejtőkalapácsot? Vagy megfordítva a kérdést és rátapintva a dolog lényegére: ha harminc évet a föld alatt töltött a bányász, megrokkant bele és nyugdíjba ment, el lehet-e venni lakását azzal, hogy megszűnt a munkaviszonya a bányával, át kell tehát adnia a lakást — kisebb, silányabb ellenében — az új erőknek?! — A bánya fejlesztése érdekében igen — mondja Monos- lal István, a Pécsi Szénbányászati Tröszt lakáskérdésekkel foglalkozó tisztviselője — 643 szolgálati lakásunkban laknak nyugdíjasok. Olyan lakásokban, amelyek az üzemmenet szempontjából fontosak. De nem tesszük ki őket az utcára, adunk nékik más lakást Például Borbálatelepen. Ott akarjuk tömöríteni nyugdíja- sainkatt Nemcsak jogi kérdés! Teljességgel logikus érvek. Biztos igazának tudatában többször hangsúlyozza: — Bányafejlesztés... Üzem- szervezés ...A toborzott munkások megtartásának első feltétele ... Megszűnt a munka- viszonyuk ... Gondoskodunk róluk. Közben telefon cseng, felveszi a hallgatót és tárgyal: — Először az életveszélyes házakban lakókat kell elhelyeznem... Mit csináljak, ha nincs?... Meg kell csináltatni az ablakokat és ki kell meszel- tetnit... 1112 lakásigénylésem van és az idén csak 82 lakást kapunk... — Látja, — fordul hozzám — szükség van a nyugdíjasok lakásaira! A nyugdíjas, akinek a lakása az ütközőpont közöttünk: Nagy József (Vili) volt főaknász. Takarítógyerekként kezdte, főaknászként hagyta abba. A kezdet és a nyugdíjaztatás között harminc év telt el. Es milyen harminc esztendő! Koplalással, sztrájkkal, tüntetéssel, majd később, a felszabadulást követően meg feszit tt munkával, sikerekkel dús évek. Es a harminc év után el akarják Nagy Józseftől venni kétszobás lakását és 14 esztendős fiával, a bányaiskoláról nemsokára hazaérkező másik fiával, feleségével együtt egyszobásba akarják felépíteni. — Bányafejlesztési érdek. . Hogy hány levelet írt Nagy lózsef lakása és igaz ügye védelmében? Se szeri, se száma. Irt a falusi alapszervezet- nek, a városi pártbizottságnak, a megyei bizottságnak, a központi vezetőségnek. Sok oldalt irt tele kemény, szálkás betűivel, pedig ágyban írta a leveleket, hónapok óta ágyból levelez. A KÉT SZŐ azonban: „bányafejlesztési érdek" több volt. mint a sok árkus papír. Az elköltöztetést, a kilakoltatást (mert jószántából ugyan nem megy) csak addig függesztette fel a tröszt, amíg Nagy elvtárs meggyógyul. Aztán... Aztán, ha lezajlott a mellhártvagyulladás, mehetnek négyen egy szobába, mehetnek a megszokott házból, ahol hátralévő érteit el akarta tölteni, ahol pótolni akarta a napfényt, melyből a harminc évig csak szűkösen mértek számára. Egy szobába a négytagú család. Eszembe jut egy régi-régi mese, az apáról, aki a kuckóba parancsolta öreg anyját és fatányérban vetette eléje az étket. ,J6 a vénségnek ez isF ... És egyszeresük azt látja ez az apa, hogy kisfia farigcsál valamit. „Mit csinálsz, kisfiam?'' „Tányért, fatányért, édesapám. Hogyha megöregszel, és néked is a kuckóban lesz a helyed, legyen miből kanalaznod a levest!" A régi mese új változata: egy nem minden részletében pontosan megfogalmazott törvény alapján megszűnt munkaviszonyuknak tekintik a nyugdíjas bányászt, akinek élete java ott maradt a föld alatt! Vajon mit szólnak ehhez azok a bányászok, akik két— öt—tíz év múlva mennek majd nyugdíjba? Talán táti — Ránk it ex a tort vár ? Csak addig várhatunk megbecsülést, amíg dolgozunk?! Természetesen, ha valóban indokolatlanul nagy a lakás, vagy ha nem nyugdíjaztatás miatt szűnik meg a munkaviszony, ám legyen! Van elég önkényesen távozott bányász a tröszt lakásaiban, telepítsék ki azokat! Van azonban még egy kellemetlen mellékzöngéje ennek az ügynek. Es ex már nem a nyugdíjas bányászok lakásaira általában, hanem csak Nagy József ügyére vonatkozik. Ez a „Mtelepitésl határozat* ugyanis sokak szerint — közéjük tartozik Kárpáti Ferenc elvtárs is, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetője, aki személyesen vizsgálta ki az ügyei, — személyi bosszú műve. NAGY EK SZOMSZÉDJA ugyanis Pavlicsek Géza 1st- ván-akna keleti bányamezejének párttitkára. Személyi torzsalkodás dúl a két család kör zött, nyomdafestéket nem tűrő hangon becsmérelte Nagyékat Pavlicsekné nemegyszer, de arra is van fültanu, mikor az asszony így biztatta férjét: — Miért vagy párttitkár, ha ezeket se tudod elrakni innen?! Hát Pavlicsek Géza be akarta bizonyítani, hogy igenis tudja, mintha valóban ez lenne a párttitkári funkció valódi ismérve. Mikor pártiskoláról néhány napja hazajött, felkereste a trösztön az illetékeseket és legfontosabb teendőjének gat a díszzászlóalj háromszoros össztüze közben engedték le a koporsókat a sírba, majd felcsendültek az Internacionálé hangjai. A mártírok sírján ezután elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Elsőnek családtagjaik koszorúzták meg a sírt, majd elhelyezték a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség partizán tagozata, a hozzátartozók és a barátok koszorúit. Ezt kö- vetőleg a díszzászlóalj díszmenetben vonult el Rajk, László, Pálffy György, dr. Szőnyi Ti- i fbor es Szalai András "sTrja^ előtt, amelyeket rövidesen teljesen elborítottak a pártszervezetek, az. üzemek, a hivatalok, az intézmények, a társadalmi szervezetek^ az egyesületek, a művészeti szövetségek, a ‘ tömegszervezetek koszorúi, az egyszerű dolgozók kis csokrai, virágszálai. A párt mártírjait végső nyugalomra helyezték. tartotta, hogy a beteg, ágyhoz- kötött Nagy József kitelepítését sürgesse! Természetesen — bányafejlesztési érdekből... Igaz, volt rá példa, tudnak is róla a trösztnél és a városi pártbizottságon, hogy Pavlicsek Géza többször visszaélt — felesége biztatására —párt- titkárt funkciójával. Anyósának, aki ugyancsak nyugdíjas, jogtalanul lakást biztosított, ugyanígy becsének is. Igaz. dicséretére legyen mondva, ezekben az esetekben nem hivatkozott a bányafejlesztés érdekeire. Kár volt Nagy József esetében is erre hivatkozni. Lakásínség van. Igaz. De ómig épülnek lakások — és ezt kell szorgalmazni, jobban, mint eddig — tálén megfelél a bányász-szakmát most kós- tolgatóknak az egyszobás lakás is Borbálatelepen vagy másutt, ahová a nyugdíjasokat akarják költöztetni. Fejlődik a bánya, igaz. De a bánya fejlődését, a bányászok munkakedvét és nem utolsó sorban a bányásztebor- zást is segíti az, ha mindenki látja: nemcsak addig é-ték a bányász, amíg dolgozik, hanem azután is. NEMCSAK NAGY JÓZSEF várja betegágyában, hogy sorsáról határozzanak. Az ő sorsáról ítélnek ma jd a régi bányászok is, az ő sorsáról döntve az egész nép előtt tesz vizsgát a tröszt... Vizsgát — emberségről. Es ha már vizsgáról beszélünk, toldjuk meg ezt a szót három betűvel. Legyen vizsgálat. Legyen vizsgálat Pavlicsek Géza ügyében, aki ebben a lakáskérdésben és más ügyekben is már levizsgázott. GARAMI LÁSZLÓ
