Dunántúli Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-06 / 236. szám
1956 OKTÓBER 6 N «T Tf *" 'A 3 Pártmunkások írják : Terjed és meghonosodik a kollektív vezetés A szigetvári járási pártbizottság nemrég tárgyalta, hogy mennyire érvényesül a kollektív vezetés Jerszi József instruktor elvtárs körzetében, vagyis a somogyviszlói, szulimá- ni, boldogasszonyfai és ma- gyarlukafai pártszervezetekben. A pártbizottság arra a következtetésre jutott, hogy tavaly óta számottevő fejlődést értünk el. A körzet pártszervezeteinek többségében rendszeresen megtartják a pártvezetőségi üléseket, közösen készítik el a taggyűlési beszámolót és kollektíván vitatják meg a termelőszövetkezet vagy község életét. Több helyen szokássá vált, hogy a vezetőségi ülésre meghívnak egy-egy jól dolgozó párttagot is és meghallgatják véleményét. Somogyviszlón még tovább jutottak, mert itt az egész párttagság véleményét meghallgatják a beszámoló elkészítése előtt és előre közlik azt is, hogy a pártvezetőség milyen napirendi pontokat javasol a taggyűlésre. A párttagság így felkészülve vesz részt a taggyűléseken, vitatkozik, javasol, tehát aktív és részt kér a pártmunkából is, — itt tehát a pártmunka kollektív elvégzésére is megtették az első lépéseket. Hanem az eredményekkel mégse lehetünk elégedettek, mert még több helyen nem tudják, h<jgy miért is jó és szükséges a kollektív vezetés. A pártvezetőségi tagok több helyen nem vesznek részt a vezetésben, arra hivatkozva, hogy „a titkár elvtárs képzettebb és jobban tudja, mit kell tenni.” Emiatt történt meg aztán a boldogasszonyfai tsz- pártszervezetben, hogy Keszi Gyula párttitkár elvtárs néhány esetben a pártvezetőség meghallgatása nélkül készítette el a taggyűlési beszámolót. Ez a gyakorlat odavezetett, hogy a párttitkár elvtárs úgy gondolta: egyedül is elvégez minden feladatot. A sok munka még türelmetlenné is tette és többször megtörtént, hogy a meggyőzés helyett utasítga- tással próbálta érvényreju itatni véleményét. A hibákért a pártbizottság is felelős. Ritkán mentünk el a pártvezetőségi ülésekre, kiszállásaink alkalmával legtöbbször csak a párttitkár elvtársat kerestük, meg s ha megkerestük, akkor legtöbbször csak a tsz-szervezés, őszi munka vagy más gazdasági kérdés járt az eszünkben és megfeledkeztünk arról, hogy mindennek a kollektív vezetés az alapja, tehát ott kellene kezdenünk. A pártbizottság ülése határozatot hozott a vezetés megjavítására. A határozat kötelezi a p. b. tagjait, hogy több időt töltsenek az alapszervezetekben és elsősorban is a pártrendezvényeken — vezetőségi üléseken és taggyűléseken — vegyenek részt. A gazdasági kérdésekben ezentúl úgy segédkezünk, hogy a vezetés magasabb színvonalra emelkedjék, a közeljövőben kezdődő pártoktatást is felhasználjuk arra, hogy a párttagsággal megértessük a pártvezetés lenini elvének jelentőségét és szükségességét. — A pártbizottság tehát segíteni fog e fontos pártépítési kérdés gyakorlati megoldásában. Neubauer József a szigetvári járási pártvégrehajtó bizottság második titkára Jól dolgoznak a pártcsoportok A pártcsoportvezétők újjá- választása idején arra törekedtek pártszervezeteink, hogy politikailag képzett és szakmailag jártas elvtársak kerüljenek a pártcsoportok élére. Arra is vigyáztak, hogy a pártcsoportok lehetőleg szakosítva legyenek, tehát külön pártcsoportba tömörüljenek a növénytermesztésben dolgozó kommunisták és másikba az állattenyésztésben tevékenykedő párttagok. Ma már — amikor a választás mind a 38 helyen rég befejeződött, — nyugodtan megmondhatjuk, hogy párt- szervezeteink törekvései helye_ sek voltak és a pártcsoportok zöme megállja a helyét. A pártpolitikai munka is megélénkült. Itt nemcsak olyan jó példákra gondolunk, mint a dinyeberití, ahol a tsz- ben sajtófelolvasást tartanak ebédszünetekben, hanem még fontosabbakra: a pártcsoportvezetők újjáválasztása óta kevesebben hiányzanak a taggyűlésekről, és sokkal több a bátor és szókimondó bírálat, mint azelőtt volt. A kozármislenyi gépállomáson például felvetették, hogy nem elég beszélni a takarékosságról, hanem tenni is kell érte és be kell hozni a határban hagyott gépeket, mert tönkremennek. Ha már a hibákról is beszélünk, néhány pártvezetőség hibáiról kell szólnunk. A pártcsoportok sokkal több megbecsülést érdemelnek, mint amennyit ma néhány pártvezetőségtől kapnak. A gyulapusztai is és pécsi állami gazdaságokban például hiányzik a pártcsoport-értekezletekről a pártvezetőség képviselője, egyes helyeken pedig egyszer se hívják meg a pártbizalmit a pártvezetőségi ülésre és nem kérdezik meg a véleményét fontos kérdésekről. Pedig egy- egy pártcsoport-értekezlet meglátogatása vagy egy pártbizalmi meghívása is éreztet né a pártcsoport tagjaival: a pártszervezet, a pártvezetőség fontos szerepet szánt kis egységüknek és mindig számít rájuk. Lovas Gyula a pécsi járási pártbizottság politikai munkatársa Gyorsobb és alaposabb intézkedéseket az autóbuszközlekedés megjavítására Egyre több levél érkezik sze .< esz tőségünkbe, amelyekben a dolgozók kifogásolják, hogy az üzemanyaghiány miatt életbeléptetett átmeneti forgalomkorlátozást nem a legszerencsésebben oldották meg. Azt panaszolják a legtöbben, hogy miért nem a Széchenyi térről indulnak, illetve miért nem ide érkeznek vissza továbbra is az autóbuszok. Munka társunk felkereste Dulán- S7-ky Nándort, a városi tanács városgazdálkodási osztályvezet 'jét és kérdéseket tett fel erről: — Megoldható-e, hogy a Széchenyi térről induljanak az autóbuszok? — Az üzemanyaghiány miatt 51 járat beszüntetése vált szükségessé. A korlátozás nem érinti a bányák felé irá- bv-'ló forgalmat. Azzal, hogy csak a 48-as térig és a sétaté- ria közlekednek az autóbuszok, e'é tűk, hogy újabb járatokat be kelljen beszüntetni. Ezzel . az eljárással nem a közlekedési rendszer olyan megvál- |07-‘ a t ását kívánjuk elérni, no- y ezután egyetlen autóbusz Cl' ;ntse a Széchenyi teret Ha az üzemanyag-korlátozás megszűnik, ismét indulnak au.obuszok a Széchenyi térről. De nem mindegyik, mert a Bem utca már nem bírja el a nagy forgalmat. — Tesznek-e intézkedéstannak érdekében, hogy a keleti városrészt a nyugatival ösz- szekössék s ezáltal orvosolják a panaszokat? — Október 8-án, hétfőn indítunk ilyen járatokat is. Me- csekaljáról és a volt budai vámtól (volt Kriszt vendéglő) is indulnak autóbuszok a reggeli és az esti órákban is. Ez az intézkedés elősegíti, hogy a de'«őzök előbb érhessenek a munkahelyükre, illetve korábban érhessenek haza. A mecsekit Íjai busz a vámig közlekedik, itt szállnak át azok, akik Vasasra vagy Pécssza- bolcs íelé folytatják útjukat. \ közlekedés nem a régi úton, hanem a Kórház téren át, a Rákóczi úton történik. A rendőrséggel és a Közlekedési Válhattál megbeszéljük, hogy hol egyenek a megállóhelyek. Ha ez a rendszer beválik, továbbra is alkalmazzuk s ezáltal a Széchenyi téri zsúfoltságot ''^szüntetjük. Nincs tehát elfogadható meg- rtás? — De igen, abban az esetben lenne, ha a MÁVAUT a Kossuth téren átengedné a helyet a Közlekedési Vállalat autóbuszainak. így a problémák megoldódnának és gyökeres változtatást lehetne elérni. Helyesen tennék a városi tanács, a MÁVAUT és Közlekedési Vállalat vezetői, ha ezt sürgősen megbeszélnék és megoldást találnának. Az utazóközönség joggal elvárja, hogy javítsanak a mostani állapoton! Jegyzetek; Nem lesz ez kártyavár? A ház elkészült. Ehhez kétség nem fér. Tanúskodik róla — ha a ház nem is — de a jegyzőkönyv. Messziről még mutat valahogy. Igaz ugyan, hogy az ormán a kúpcserepek mintha nem állnának egyenesen, dehát mindegy. Egy kis ..kifli" még nem a világ. Herczegh Istvánék házáról van szó, a Megyeri út jobboldalán beépült terület egyik házáról, örököltek valamicskét, kölcsönt is kaptak a takarékból, belekezdtek hát a házépítésbe. A munkát a Pécsi Építő KTSZ vállalta el még tavaly tavasszal. S most áll a ház. Igaz, hogy sokkal később, mint ahogyan a határideje lett volna, de elkészült. A napokban jártam arra, s szétnéztem, milyen is egy új ház, amit az építő szövetkezet készít. Az első meglepetés mindjárt a bejáratnál ért. A bejárati ajtó lemeze összeszáradt, repedezett, girbe-gurba. Mindennek nevezhető, csak lakásajtónak nem. — Honnan vették ezt a csúfságot"! — kérdeztem Herczegh- nét. — Ezt a szövetkezet hozta, — hangzott a válasz. Az előszobában viüanydró- 1 tok meredeznek a falból. Drót 1 van, de villany s biztosítótábla 1 nincs. A szobák — parkettá- 1 zás híján — vakpadlóval csú- 1 foskodnak. A fal meszelt, fest- 1 ve nincs. A második szoba 1 mennyezete behajlik. Két egy- 1 másbanyiló szoba padlója kö- 1 zött legalább öt centi szintkü- • lönbség. A kamraajtót nem le- 1 hét bezárni, kisebb az aj' i, 1 mint a tok. Az éléskamra be- 1 ionja repedezett, rövidesen | feltöredezik. Az előszoba és a konyha mozaikköve használt, csúnya lapokból készült, s rosszul van lerakva. A padlásfeljárón hiányzik a korlát. A padláson pedig újabb meglepetések érnek. A feljáróval szemben jókora gerenda nyújtózkodik. | — Ezzel húzták fel a menynyezet behajlását — világosii fel a. tulajdonos. — Csák az t baj, hogy nem sikerült, mert c szoba másik részén még mindig behajlik a mennyezet. . Van még itt más érdekessél is. Például a tarészelemer egyik tartóoszlopa korhadt fa Meddig fog ez állni? Valószí \nű — nem sokáig. Az egyil . hajlatszarufa nincs alátámaszt | va, pedig mérete kisebb, min Bírósági hírek Megírtuk, hogy augusztus 28- án Pongrácz Sándor MOHOSZ gépkocsivezető három társával a Dunán — Mohács alatt — ittas állapotban motorcsónakázni indult és meggondolatlanságuknak két ernberáldozat lett a vége. A mohácsi járási ügyészség előzetes letartóztatásba helyezte Pongrácz Sándort és eljárást indított ellene gondatlanságból okozott emberhalál miatt. Az ügyet a mohácsi járásbíróság október 23- án tárgyalja. Tóth Béla abasári lakos Mohácssziget újjáépítésénél csó- nakbaszálláskor összeszólalkozott Kárász Istvánnal. Tóth annyira elragadtatta magát, hogy hevességében megszórta Kárászt. Az ügyészség megindította ellene az eljárást. Izsák István domfoegyházi lakos, az AKÖV YM—410 számú gépkocsivezetője nem világította ki kocsiját. Mikor egy rendőrőrmester figyelmeztette, vasdoronggal fejbeverte. Az ügyészség az eljárást megindította Izsák ellen. az elöirott, s fesztávolsága left* alább öt méter. Ráadásul ke* ményfából van, s télen, ha súly kerül a tetőre hóesés után, alighanem eltörik. (Mé* rete 10x10 cm.) Baj van a léce* zéssel is. Harminc és harmine* három centi között váltakozik a lécek távolsága, a szabályos harmincegy helyett. Ilyen házat adott át haszná* latra a szövetkezet Hercze* ghéknek. Erről tanúskodik az október elsején kelt jegyzőkönyv. S a műszaki rendelte-> nességek mellett vannak egye* bek is. Például a május végén benyújtott részkereset. A szerződés szerint 82 066 forintba került volna a ház felépítése, s a május végi részkereset már meghaladta a 107 ezer forintot is. Az igaz ugyan, hogy a szerződésben szereplő két szoba helyett három készült, de ez nem jelenthet ilyen költség- többletet, mert az épület légköbmétere ugyanannyi, mint amekkorára szerződést kötöttek. Szerepel ebben a részkeresetben például fundamentum ásás, 2 211 forint értékben. A munkát viszont nem a szövetkezet, hanem a megrendelő, Herczegh István végezte el. Ugyancsak igazolása van a tulajdonosnak arról, hogy a TŰZEP-től 10 ezer téglát vett, amit beépítettek a házba, de a szövetkezet nem akarja elismerni. Külön érdekessége a részkeresetnek, hogy a szövetkezet azokat az ajtókat és ablakokat is elszámolja, amelyeket a tulajdonos vett a TÜZEP-tőL ötezer forint körüli ez az ösz- szeg, s hozzá 643 forint szállítási költség!!). Minek alapján számolták ezt el? A tulajdonos negyven forintért hozatta haza az ajtókat és ablakokat. Honnan vették ezt a hat száz forintot? S miért számolják el, ha egyszer nem fs a szövetkezet adta ezeket az anyagokat. Milyen haszonnal jár az, ha — bár végelszámoláskor helyesbítik is a számlát — menetközben igazságtalanul magasabb összeget számolnak? m Ez a házépítés nagyon tanulságos. Érdemes rajta elgondolkozni. Mit csinálna az építő szövetkezet, ha lenne versenytársa, s mi lett volna egy ilyen céggel a kapitalista időkben? Alighanem lehúzta volna a rőt- lót, mert nem lett volna megrendelője. TENKELY MIKLÓS Felemelték a városi tanács állandó bizottságainak létszámát A legutóbbi városi tanácsülésen a tanács dir. Kolta Jánost, a pénzügyi állandóbizottsági tagsága, Miklós Gyulát az építési állandóbizottsági titkári tisztsége, Vörös Mártont a népművelési állandóbizottsági tagsága, Pánczél Ottót a város¥ Á JÁ RTANUL.ÓKNAL Czén, egyre több szén kell az országnak. Sokan nyilatkoztak csak a közelmúltban is arról, mennyivel több vájárra lesz szükségünk a következő esztendőkben ehhez, s arról is, hogy ebben a vájárképzésben mennyire fontos, nagy munka vár az MTH-intézetek- re. Tizenháromezer új vájár közül legalább 8 ezernek ipari tanuló intézetből kell kikerülnie, ezt a tervet teljesíteni kell, s egyáltalán nem könnyű teljesíteni. Ezért jártunk András-aknái\ ahol a bánya mellett, egy kívülről modem, de belül még mindig túlzsúfolt iskolában találtunk 97 vájártanulót, s találtuk Juhász Jenő és Borbély Lajos nevelőket. Az intézet története rövid, de sokatmondó. 1954-ben, még sehol el nem helyezett, de már beiratkozott ipari tanulók segítségével legényszállásból alakították át, s adtak neki nevet Péch Antalról (a kapu alatt függő tábla még mindig Pécs-nek torzítja) egy régi, neves bányamérnökről. Nagy volt az öröm és a túlzsúfoltság. Az oktatáshoz bányászszakkört, klubtermet, kultúrszobát és a szomszédos általános iskolát is igénybe kellett venni. Nem lehetett növelni a létszámot, pedig nagy szükség lett volna rá. De a tanítás folyt, sikeresen, aminek legjobb bizonyítéka a tavaly kibocsátott 42 fiatal vájár. Eddig a múlt. A jelen és a jövő sokkal reménytkeltőbb. A két tanár egymást váltogatva, biztatgatva mondja a már bekövetkezett, illetve bekövetkező lépéseket. — Néhány napja, október elsején Szabolcson, a György- aknánál nyílt egy fiókintézet, ahová huszonkilencen átmentek — magyarázza Juhász Jenő. De jelent ez mást is. Például azt, hogy negyvennyolccal megnőtt a létszám, hogy ebben az épületben felszabad,ült néhány helyiség, hogy meg lehetett szüntetni a társbérletet az általános iskolával és másokkal. Csak így tudták megjavítani az oktatást. De több szén — több bányász! Ez még nem elég. Es itt kezdődik a jövő. Ezt már Borbély Lajos mondja. — Lámpáson most kezdenek építeni egy egészen új iskolát, ami a jövő tanévre feltétlenül elkészül. A tröszt ad hozzá anyagot, az MTH központ pénzt. Ha az meglesz, félszoba» _______________f_____ dú lnak az itteni tantermek és megint emelni lehet a létszámot. Es akkor ebben az épületben csak otthon lesz ás nem iskola. De még ez sem a vége. A fejlődés nem áll meg. A második ötéves terv végéig — de talán már két—három éven belül — épül egy vadonat új intézet Szabolcson. Ide aztán 200—250-en is járhatnak niajd, s ha szükséges, akkor a lámpási, a másik szabolcsi és az itteni Andris-ak- nai épület is megmarad. ¥ jgy látszik, a pécsi szén- *■'' bányák vájárutánpótlásával nem lesz már sokáig baj. Legalább is, ha maradéktalanul megvalósulnak a tervek! De térjünk vissza egy kicsit a mához. Mert nincs még min den rendben. Erről nehezebben beszél a két tanár, de aztán apránként, csak előkerül sokminden. Nem helyes az, hogy a két iskolában, az itteniben és az új szabolcsiban, összesen csak négy tanár tanít. Egy pedagógusnak így 30—32 órája van hetenként, sőt az otthonvezetők és az igazgató is kényte len órákat adni. Főleg bányász szakos tanár kellene, mert je lenleg mindössze egy van. — Hogy tudnak így tanítani? — Nehezen. — ügy pendlizünk, mint a színészek, — mondja Borbély. Ezen segíteni kell, és biztosan lehet is. Az intézetnek szép, sokat forgatott könyvállománya van De... Ahogy nagyon sok helyen másutt, úgy itt is kevés a szakkönyv. Miért? — Keret van rá, csak olyan nívójú szakkönyvek nincsenek, amilyeneket vájártanulóknak lehetne adni ■ - adják a választ a tanárok. Illetékeseknek erre sem árt gondolni. Azért segítenek magukon, ahogy lehet. Ha másképp nem megy, úgy, hogy mérnököket, bányászokat hivnan ide rendszeresen, akik aztán felelnek mindenre, amit kérdeznek tőlük. Keret nélkül isin T/alahogy mindent megolr danak, mert leleményesek. Es talán nem utolsósorban azért is, mert tudják. hogy miért dolgoznak. Azért, mert Pécsett sokáig mostohagyerek volt a vájár- képzés s ezt most nekik kell "endbehozni. KOCSIS TAMAS és lakásgazdálkodási állandó- bizottsági titkári tisztsége alól felmentette. Dr. Kolta János a terv állandóbizottság elnöke, Miklós Gyula a lakosság bejelentését ellenőrző állandó bizottság elnöke, Vörös Márton, a szociálpolitikai államdóbizott- ság elnöke, Puszitad József pedig — a. tanácstagságáról és a város és lakásgazdálkodási állandóbizottsági titkári tisztségéről lemondott Pánczél Ottó helyett — a város és lakásgazdálkodási állandóbizottság elnöke lett. Az építési állandóbizottság titkárává Kis Nagy Józsefet, a pénzügyi állandóbizottság tagjává Berta Lajost, a népművelési állandóbizottság tagjává pedig Kocsis Ferencet választották meg. Felemelték az állandóbizottsági tagok számát is. Tagja lett a mezőgazdasági és begyűjtési államdóbizottságmak: Kazi Józsefné és Varga Vilmos, a pénzügyi áll. bizottságnak: Acsádi Józsefné és Kriz- manics István, a népművelésinek: Tóth Istvánmé és Harcos Józsefné, az oktatásinak: Tóth Jánosné és Kis Amdrásné, a város és lakásgazdálkodásinak: Arató Jánosné és Kis Tóth György né, az építésinek: Beke József és Faikas János, a közlekedésinek: Hár.mszéki Gyula és Mátyás Jenő, a kereskedelminek: Hébert János és Till Antalné, az iparinak: Molnár Géza és Pörös Imre, az egészségügyinek: Bozsór János, a szociálpolitikainak: dr. Zádori Lászlóné, az élelmiszeriparinak pedig: Szabó József és Ru- zsinszki Józsefné. £rtekezgetünkj Értekezletet hívott össze a J Szakszervezetek Megyei Ta-J nácsa szerdán délelőttre, aj SZOT-ülés kulturális határo-| zato.i v torehajtásának megbe- ] szél-' •«. Nagyon helyesen!! Ez az értekezlet, a rosszul elő- j készített ü'ések és gyűlések lo- j gikájánah megfelelően, végte-j lenül hosszúra nyúlt és — ez! sem lényegtelen — teljesen; eredménytelenUl végződött.! Nagyon helytelenül! A megbeszélésnek a hiány-, talanul kiküldött meghívók ta- ( núsága szerint a következő j célja lett volna: megtárgyalni ^ a dolgozók iskolai nevelésének ^ módjait, a könyvtárak össze-1 vonását, a kultúrcsoportok < centralizálását, a kultúrottho- ( nők egy részének felszabadi-1 tását, megszüntetését, megvi-1 tatni a tudományos ismeret- < terjesztés problémáit, a közön- < ségszervezést és egyebeket. i Ez volt a program. £s mii lett az eredmény: ismét tar-1 tottunk valahol egy, röpke, i négyórás értekezletet. < De miért lesz hiábavaló egyi értekezlet? Tessék sorban:' mert kevesen jönnek el, mert' rossz a beszámoló, mert rossz' beszámoló után csak lélektelen és álmosító lehet a vita, mert mindenki mindent másképpen akar, mert semmiben sem tudnak döntésre jutni és így tovább, stb. Ez pontosan ilyen megbeszélés volt. Azt mondják mindenfelé, sok nálunk az értekezlet. De csak azért, mert szeretjük őket. Mi másért tartanánk félresikerült gyűléseket, ha nem azért, hogy legközelebb újra összeüljünk? Elvégre valahol dönteni is kell! (fet)
