Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-27 / 228. szám

2 NAPF'« 1956 SZEPTEMBER *T 1 fo köss tik a bányák gépesítését, egyszerűsítik a bányák bérrendszerét Sajtótájékoztató a bánya* és energiaügyi minisztériumban Szeptember 30-161 korlátozzák a vonat közlekedést közlekedés- és postaügyi minisztériumban Czottner Sándor bánya- és energiaügyi miniszter szerdán délelőtt sajtófogadást tartott, amelyen az újságíróik több mint 80 kérdésére válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a három­százezer tonna szénért kemény küzdelmet folytatnak a bányá­szok. A termelés növeléséért még ebben a hónapban meg­kezdik a munkát a várpalotai Il-es számú külfejtésen, októ­berben pedig az ormosbánya! Il-es és az oroszlányi Il-es külfejtéseken. 1957 elején a várpalotai 11-es akna lép a széntermelő üzemek sorába. 1956-ban negyedévről ne­gyedévre sikerült gondoskodni a szükséges feltárásokról és az elővájásokról. A harmadik negyedévben feltárt elővájá- sok lehetővé teszik a ne­gyedik negyedév zavartalan termelését és a terven felül kért háromszázezer tonna szén esedékes részének kibányászá- sát. Kétségtelen, hogy 1957-ben az ideihez viszonyítva jelentő­sen növekednek a termelési feladatok. Nagy segítségre számítunk a kohó- és gépipa­ri minisztérium, továbbá az építésügyi minisztérium ré-1 széi ől: várjuk, hogy a korsze­rű biztosításhoz szükséges hen­gerelt acélt, illetve b”tonldom tömböket jó minőségben fo­lyamatosan szállítsa. A magyar szénbányászat­ban jelenleg már általánosan elterjedt kéziszerszám a fejtő­kalapács. Az év végére mindazokat a munkahelyeket, amelyek gépi rakodással gazdaságo­san tudnak dolgozni, ellát­juk rakodógéppel. Az idén kétszáztíz felrakó gé­pet gyártottunk s a múlt évi­vel együtt jelenleg 280 gép működik bányáinkban. Az év végéig további százhúsz gépet gyért a Duclos Bányagépgyár. A tervek szerint huszonöt Hidasi-féle felrakó gépet állí­tunk üzembe. A kohó- és gép­ipari miniszter által ígért se­gítség még az úgynevezett nullszéria gyártásánál is ké­sik és emiatt az idén a soro­zatgyártásra nem térhetünk át. Amíg a múlt évben az összes mélyművelési széntermelésnek csak 1,8 százalékát raktuk fel gépi erővel, addig ebben az évben nyolc hónapban már a mélyművelési széntermelés négyegész öttized századékát év végéig pedig — egész évi átlagban — 6.3 százalékát rak­juk fel gépel. Ha a kohó- és gépipari minisztériumtól meg­kapjuk a kellő támogatást, a jövő évben széntermelésünk 10—11 százalékát rakjuk gép­pel. A bér- és munkaügy kérdé­sére rátérve kifejtette Czott­ner Sándor miniszter: a szén­bányászat bérezésében ma az a hiba, hogy különféle áltudo­mányos jelszavak miatt olyan tételeket is tartalmaz, ame­lyeket az egyszerű bányász nem tud nyomon követni. A tapasztalatok alapján legkésőbb 1957-ben kialakí­tunk olyan egyszerű darab­bér-rendszert, amely leg­jobban megközelíti a bá­nyászok által kedvelt szab­vány-bérezést. A miniszter ezután hangsú­lyozta, hogy a második ötéves terv időszakában további, mintegy negyvenezer dolgo­zó kell a szénbányászatba. A bányászatban a munkaerő­vándorlásnak elsősorban azzal tudunk gátat vetni, hogy a legtöbb dolgozónak kielégít­jük lakásszükségletét. A szénbányászat az ötéves tervben harmincezer lakást kap. Kérjük az építésügyi mi­niszter elvtársat: tegyen meg mindent, hogy a bányászok a lakásokat mielőtt megkap­hassák. Sokszor kérdezik, mi a helyzet a munkaruha jut­tatásnál. A juttatás egyszerűbb megoldása és a jogos igények kielégítése érdekében javasol­juk a pénzbeli megváltást. A miniszter ezután a szén­bányászat önálló tervezéséről szólt, majd így folytatta: — Itt kívánom bejelenteni, hogy a bánya- és energia­ügyi minisztériumban meg­szüntettük a belépő cédulákat, továbbá, hogy mind én, mind pedig a miniszterhelyettes és a főosztályvezető elvtársak rendszeresen, hetenkint foga­dónapot tartunk. A villamosenergia helyzet­ről kifejtette: a műit év ta­pasztalatai alapján minden intézkedés megtörtént, hogy a legnehezebb téli hónapokban is biztosítsuk az ország ener­giaszükségletét. Hozzáfűzte azonban a miniszter: feltétle­nül szükséges, hogy a nagy­ipari fogyasztók a már koráb­ban megállapított menetrend szerint gazdálkodjanak a ren­delkezésre álló villamos-ener­gia mennyiséggel Helyes az a kezdeményezés, hogy a megtakarított áram jelentős százalékának árát a megtakarításban részes munkások kapják meg. A szénellátási nehézségek javarészének a nagylengyeh olajmező elvizesedése az oka. Az ott kiesett kalória-meny- nyiséget szénnel kell pótolni. Kétségtelen, a népgazdaság bizonyos területén nincs elég széntartalék. Beosztással, gondos széntakarékossággal azonban meg tudunk birkózni a nehézségekkel. Elhangzott az a kérdés, hogy miért van szükség vasárnapi termelésre és pótműszakokra a bányákban. A válasz szerint a szénbányászat igyekszik mi­nél kevesebb vasárnapon fog­lalkoztatni a dolgozókat. A terven felül kért mennyiséget azonban csak pótműszakokkal és vasárnapi műszakokkal le­het kibányászni. Sajnos, azon­ban a legényszállásokon lakók és a vidékről bejárók nem tudnak vasárnapon kint dol­gozni, így tehát ez a feladat a törzsgárdára vár. Végül foglalkozott Czottner miniszter az egyetemi okta­tás kérdésével, Sajtótájékoztató a A közlekedés- és postaügyi minisztérium, tekintettel az erős őszi forgalomra és az üzemanyaghiányra, átmeneti­leg korlátozza a távolság autóbuszközlekedés forgalma* és szeptember 30-tól többszá* vonat közlekedését is meg­szünteti. Az intézkedés szük­ségességéről és okairól Bebri*s Lajos közlekedés- és postaügy miniszter szerdá- tájékoztatta a sajtó képviselőit. A miniszter először az autó- közlekedési korlátozásokká’ beszélt. Elmondotta, ennek oka elsősorban az, hogy nem rendelkeznek elegendő üzem­anyaggal. Ugyancsak nehezí*: az au idközi ekedés helyzetét nogy a rendelkezésre álló üzemanyag elosztása sem za­vartalan. így az elmúlt három napban számos tehergépkocsi1 és autóbuszt kellett kivonni a forgalomból. Külkereskedelmünk most már intézkedett az üzemanyag beszerzéséről s az autóközle­kedési korlátozást előrelátha­tok^ október elején meg­szüntethetjük. A miniszter ezután a vasút4 közlekedés korlátozásáról be­szélt- Ismertette, hogy ez a korlátozás szeptember 30-tó1 előreláthatólag három hétre szól. Ennek is több oka vun Elsősorban nem áll a MÁV rendelkezésére elegendő meny- nyiségű szén és az áruszállítá­sok mértéke sokkal nagyobb mint azt az év elején várták — így természetesen nem p teher-, hanem a személyszál - . ásnál kerül sor átmenetileg forgalomkorlátozá . Ez azt jelenti, hogy mintegy hatszáz személyvonat k<" lekedését szüntetik meg. Egy-egy fővo­nalon az eddigiektől eltérően esv pár személyvor t és egy pár gyorsmotorvonat közleke­dik majd. A mellékvonalakon szintén csökkentik a szerel­vények szár..át. Az intézkedés a motoros és $ villamos vona­lak, valamint a munkásvona­tok közlekedését nem érinti. A munkásvonatokat egyébként ez idő alatt jól fűthető sze­mélykocsikból állítják össze. A nem munkásvonattal uta­zók közlekedését nem tudjáK zavartalanul lebonyolítani Ezért — mivel a lehetőségei' korlátozottak — a lakossá r megértése szükséges ahhoz hogy az átmeneti nehézsége két a vasút minden zökken nélkül áthidalhassa- Kérjük akosságot, hogy az utazások éhetőleg halasszák el arra a, ;dőre, amikor a MÁV isme teljes kapacitással dolgozha Csak igen sürgős és fontos esetekben vegyék igénybe a vasútat. A miniszter még több intéz kedésről szólt, amelyek a kor- ’átozott forgalom zavartalar ’ ebonyolít ására vonatkoznak 4s felelt a sajtó képviselőinél kérdéseire. Többek között elmondotta hogy a távolsági gyorsmotor­vonatokat csak vonalhaszná­lat' jeggyel lehet igénybeven­ni és ezekhez a vonatokhoz csak annyi jegyet adnak ki, amennyi a férőhelyek száma* \ személyvonatoknál szintén orlátozzák a jtgykiadástj átmenetileg megszüntetik az 'vÜSZ-nál az elővételi jegyek eladását. A korlátozás a nem- etközi gyorsvonatok kőzleke- léski nem érinti. A kü’önvo- natok számát azonban csök- entik és szeptember 30-tól sszüntetik az IBUSZ hét­végi vonatok közlekedését. Továbbra is gondoskodnak a mstaforgalom zavartalan le­bonyolíts áról. A posta' Kül­deményeket nem szemé! vvo- 1 a tokkal, hanem gyorsteber- o.iatokkal továbbítják. Mea- áltoztatják ezek menetrend­et. hogy az újsásszállítósban ne legyen fennakadás. A kor- 'á'ozás ideje alatt a vasúti szabadjegyek nem érvénye­sek. * XJj jugoszláv partizán film kerül ma a pécsi közönség elé. „A Sas fia" című film a szlo­vén partizánok harcainak állít emléket, bemutatva, hogy a jugoszláv népek harcai azért voltak olyan eredményesek, mert idős és fiatal összefogott a náci betolakodók ellen. A filmet a Petőfi moziban vetítik n. 1949. május 20: Or inba értek. Oránbó1 Sfdi bei Abbes-be szállították őket. Itt találkozott egy magyarral, akit még 1937-ben vetett a sors erre, t aki tanácsot adott, hogyan szaba­dulhat meg innen. Olyan betegséget szimu­lált, amelynek meglétét orvosi vizsgálat nem állapíthatta meg, de nem is tagadhatta. A hadosztályfőorvos végillis tehetetlenül állt a „betegség’1 előtt, s kénytelen volt megírni: katonai szolgálatra alkalmatlan. Sikerült megmenekülnie a pokolból. Leszerelték. Újra Magyarországon 1948 augusztus 29-én öthónapi távoliét után — Sopronbánfalváná l lépte át a magyar ha­tárt. Tétova léptekkel, hevesen dobogó szívvel lépett be nevelőszülei házába, otthonába. — Amikor az öreg megpillantotta, hirtelen megállóit kezében a munka. Hosszasan, szó nélkül néztek egymásra, csak a falióra tíktak- kolt csendesen. Aztán mindketten egyszerre ölelték át egymástól Pár hónapig otthon segített, majd a pécs- szabolcsi István-aknára ment dolgozni, csillés­nek. 1950-ben megnősült. Házassága nem az ő hibájából nem sikerült. Nem maradt to­vább feleségével, hanem Budapestre utazott, ahol a Tejipari Vállalatnál kapott munkát. Szorgalmasan, fáradhatatlanul dolgozott. Az egyik nap vezetői hivatták: — Úgy határoztak, — ha ö is beleegyezik, — a vállalat tiszti iskolára jelöli — közölték vele. Alig akarta elhinni. Hogy őt tiszti iskolára ajánlják? ö, az egykori vörös lelenc tiszt le­het? A magyar néphadsereg tisztje? Úgy érezte, hogy most kárpótolja az élet a sok keserűségért. — Igen, beleegyezem — mondta halkan » amikor kiment a szobából, szerette volna a világba belekiáltani: tiszt leszek, most nézz ide világi A tiszti iskolán 1950 októberében már a Honvéd Kossvth- Tisztidskolának tanuló ja volt. Nagy közössé­get talált itt, Igazi barátokat, nagyszerű fia­talokat, tiszti iskolásokat. Egymással versengve tanultak, szívták ma­gukba a tudományt, öt sem kellett biztatni. Tanult, tanult vasszorgalommal, a legelsők között akart lenni, a legtöbbet akarta tudni. Oktatói észrevették szorgalmát, képességeit. Nem is titkolták, megírták nevelőszüleinek. Először 1950 december 23-án vitte a postás a kis pécsi házba az írást: „Közöljük önök­kel, hogy fiúk, aki tanulmányait a mi isko­lánkban folytatja, jól teljesiti kötelességét a Haza, a párt, kormányunk és a dolgozó nép iránt" Ezt a levelet negyedévenként követték hasonló írások. Amikor látogatóba hazaérke­zett, az öregek szeretete övezte, simogatták, kedvében járták. Nemsokára kitüntették. Megkapta az „Élen­járó" felirattal ellátott kis kék igazolványt, amely hivatalosan bizonyította, hogy tulajdo­nosa a legjobbak között is az első. Kívül az iskola kapuin Két évig tanult, amikor m 1952 augusztus 16-án egy Írást kapott. Ol­vasni kezdte: „...a feszült nemzetközi hely­zet miatt.a tanulmányait nem folytathatja tovább. ■. ." Összefutottak, elhomályosodtak előtte a betűk. Talán tévedés? Nem, nem lehet igaz! Hát mégsem lesz tiszt? Mi az ő nagy bűne? Ezerszer megbánta már, miért szaggatják fel ismét a régi sebet? Hát nem tudják neki feledni „azt"? Hát olyan rossz fiad vagyok én, hazám? Nincs bocsánat? — kavarogtak benne a kérdések. Kereste az igazát, ment fölötteséhez, vezető­jéhez. Vitatkozott, érvelt, óe mindenhol egyet említettek: — Sajnos, ön az idegenlégióban.; > Minden hiába volt. Le kellett szerelnie. Céltalanul bolyongott Pestem Úgy érezte, hogy most már nem tudja, mihez kezdjen. Közel, nagyon közel volt ahhoz, hogy rálép­jen a lejtőre, aztán csússzon, csússzon mind lejjebb, egész a posványig. A földalattinál, Komlón, Pécsett De nem! Munkát kapott a földalatti építé­sénél. Igaz, nem könnyűt, fagyasztott térben kellett dolgoznia. Az egyik napon érezte, hogy fáj a lába. Issiás — állapította meg az or­vos. Fagyasztott térben tovább nem dolgoz­hatott. Nem baj — gondolta — akad még számomra más munka is. Komlóra ment, hi­szen a bányát már ismerte. Komlón dolgozott. Ismerősei nem voltak, nem is nagyon kereste a társaságot. Tanulni alcart. Letette a vájár- vizsgát, majd beiratkozott a Bányaipari Tech­nikumba. Tanult és dolgozott. Munkája után jól keresett, havonta átlagban 2 500 forintot. így teltek a napok, hónapok, igy telt el újabb két év a bányában. Amikor a pécsi Bauxit Vállalat munkáso­kat kért Komlóról, ő is jelentkezett. Uj mun­kahelyén mint vájár dolgozott. Itt is jó véle­ménnyel voltak róla s mint aki Bányaipari Technikumba jár, később irodai munkára osztották be. Megint reménykedett, hogy tartogat talán a sors számára jót is, nyugodtabb életet. Pár hetet dolgozott csak az irodán, amikor elbocsátották. Indok: idegenlégióban volt, nem megbíz­ható. Hát már megint? Mit csináljak, hogy higy- jenek nekem? Mi vagyok én, ellenség? — törtek fel belőle a gondolatok, aztán mint aki nem tört meg, csak belefáradt a küzdelembe, szó nélkül hagyta ott munkahelyét. — Hej, de lábdázhatnékja van velem a világnakI — gondolta. Nem adta fel a harcot. Újra munka után nézett, mert érezte: elég erős, ha kell százszor is elölről kezdi, * ha kell, hát százegyedszer is. A Pécsi Szénbányászati Tröszt MEO osztá­lyára került, havi fizetése 1 100 forint volt. Később megnősült, s — amint mondja, — úgy érzi, hogy megtalálta igazi élettársát. Fe­lesége a pécsi II. számú sebészeti konyháján dolgozik, havonta 650 forintért. Az, hogy a jövő hónap végére kisbabát vár a felesége, arra sarkalta őt, hogy többet keressen. Ezért szabályos úton kérte, hogy a péesszabolcsi Béke-aknán dolgozhasson, hasonló munkakör­ben, valamivel több fizetésért. Amikor az aknára került, _ezt a bánya vezetőjével an­nak rendje és módja szerint megbeszélte s már elintézettnek is vélte új állását. Igen ám, de közben átszervezés folytán a tröszt azt a munkakört, ahová került volna, meg­szüntette. Nem esett kétségbe. Vájár a szak­mája, hát kérte, hogy mint vájárt alkalmaz­zák. Örömmel fogadták, azonban az orvosi vizsgálat megállapította, hogy issiás-betegsé- ge miatt földalatti munkára nem alkalmaz­ható. Az üzem vezetősége — más munka­kör nem lévén — napszinti munkát ajánlott fel neki, olyat, ahol 650 forint a kereset. Nem fogadta el, hiszen nem azért akart, a bányá­ban dolgozni, hogy 1 100 forint helyett 650 fo­rintot keressen. Ha más megoldás nincs, — hát akkor inkább marad az előző munkahe­lyén — gondolta. De már ez sem volt lehet­séges, mert a MEO osztályon már betöltötték az ő munkakörét. Két rzék közül a pad alá került. Mondhatná valaki: miért nem maradt meg eredeti munkahelyén Akkor most nem lenne ilyen hányatott az élete. Ezen lehet vi­tatkozni. De bün-e, ha valaki többet akar dolgozni, többet nyújtani a köznek s ezért el­lenszolgáltatásként többet akar keresni, ma­gának, családjának? Ezt akarta, sajnos nem si/cerült. A tröszt pedig nem segített rajta* olyan munkát, ahol legalább annyit keres­hetne, mint előzőleg, nem tudott adni neki. Ellenben közölték vele, hogy — ha akar, —• hozzájárulással leszámolhat. Leszámolt. Most sem keseredett el. Munkakönyvvel a zsebében ismét a Pécsi Bauxitbánya Válla­latnál próbálkozott, hátha talál alkalmas munkát. Nem volt szerencséje, s úgy érzi, hogy megint a régi ballépése miatt utasítot­ták el, habár ezt nem mondották neki hatá­rozottan. Életének ezt a vesszőfutását már nem bír­ta. elviselni egyedül, felkereste hát szerkesz­tőségünket, hogy kiöntse a lelkében rakásra gyűlt keserűséget. Mi a helyzet jelenleg? Xavér utca 11 számú házban lakik. Amikor felkeresem, otthon találom. Felesége éppen ruhát foltoz. Két kis szuterinszobája van, ahova nap sohasem süt be. A konyhában sep­rűkészítéshez szükséges tzerszámok és sze­rény konyhabútor. Hármasban beszélgetünk: Elmondja, hogy állása még nincs, pedig tennie kell valamit, mert feleségének 650 forintos fizetése bizony nagyon kevés s rö­videsen már hárman lesznek. Ha máshol nem, hát alkalmi munkát vállal, mert dolgoz­ni akar, dolgozni és családiára keresni. Meg tanulni. Hiszi, hogy a tudásnak hasznát ve­szi, hiszi, hogy nem fölösleges ember 6. — Újságolja, hogy folytatja bányaipari techni­kumi tanulmányait. Mír be is iratkozott.. i Utóirat Sem rokonságban, sem különös ismeretség­ben nem vagyok Németh Györggyel, akinek élettörténetét papírra vetettem. A szerkesz­tőségben találkoztam vele először, amikor panaszkodni jött. Mégis: úgy érzem, segíte­nem kell rajta, segíteni, ezen a harmincéves fiatalemberen, — emberségből. Legközelebb a bánya áll hozzá, ott kellene munkát talál­ni számára. Bizonyosan akadna számára megfelelő hely, hogy zaklatott élete végre révbe érjen. Ennek utánajárni azonban már meghaladja az újságíró feladatát... GARAY FERENC VESSZŐFUTÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom