Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-27 / 228. szám
y 1956 SZEPTEMBER 27 iN APLŐ ÖsL&zetcutt&ZMak... JZicsi ez a márkakamra, bútorzata is kevés. Durván ácsolt asztalt, padot és egy sámlit látok, a szoba közepén lévő állványon pedig három nagy vastábla van, sokszáz csillogó fémlapocskával. Sárgára festett vascsövek vezetnek fel a padlózattól a mennyezetig, forr, bugyborékol és pattog bennük a víz. Fojtó, fülledt, és párás a levegő. Taksonyi István kigombolta ingjét, térdig tűrte nadrágját s papucsban áll előttem: — Igen. Engemet látogatott meg a külügyminiszter... Hogyan történt? Hát, kinéztem az ablakon unalmamban. Egyszeresek egy fehér nyári szandál, fekete alj és tarka blúz tűnik elő s végül viselője — a feleségem! De mit keres ez Béke-aknán? Évek óta nem volt nálam!? — gondoltam... Feleségét őszes és szürkeruhás férfi és két nő követte: kedvesarcú fiatal lányka és hátrafésült hajú, egyszerűen, de ízlésesen öltözött asszony. Kifutott a fürdőbe, behozott két sámlit és letakarta törölközővel. Már odaértek: — Szerbusz Imre bátyám! — Szerbusz Pista! Végre megtaláltalak!... Huszonegy év után! De sokat gondoltam rád a háború alatt!... — Én is Imre... He), ha Jóska is itt lenneJ Meghalt szegény, elvitték a nyilasok. Azt mondják, akik vele voltak: vidám ember volt, élete utolsó pillanatáig bátorította őket... zött tőlük, hogy nagyon halkszavú és kevésbeszédű ember volt. Amikor megismerkedtek, szokás szerint kikérdezték egymást: — Mikor szabadulsz Horváth elvtárs? — Nyolc és fél évet kaptam. Es te? — Nyolc hónapom van hátra. A hetedik hónap után történt: — Imre bátyám, te családos ember vagy. Nekem meg senkim sincs anyámon kívül, de 6 megél, mert nyugdíjat kap apám után... Járjuk meg törvényes úton, hogy hazamehess, én majd ittmaradok helyetted! — Nem lehet Pista. Kár a kísérletért, kinevetnek bennünket. Egy hónap múlva, amikor szabadult, szokás szerint bezárták a cellaajtókat és még a kémlelőlyukakat is eltakarták. Csak a hangjával búcsúzhatott Horváth Imrétől és elvtársaitól: — Megyek elvtársak! Szervusztok! — Hej, mi is mennénk! — Szervusz! — Ne felejts el bennünket! A fejetetejéről hiányzik y*- egy tenyérnyi haj. — Csendőr tépte ki. Társa a hátán sétált, röhögött és „csihu- hú”-Zott, hogy „megyünk Moszkvába.’1 A harmadik a talpát verte: ■— Kik a társaid? Moccanni se tudott, mert odaszíjaztálc a deresre. A nagybátyjáért, Jóskáért aggódott, akit vele együtt fogtak el. Mi lehet vele? — Csihuhu! Megyünk Moszkvába! — Kik a társaid? Nagyapja komlói bányász volt. Anyja egytehénkés parasztcsalád sarjadéka, apját darabokra tépte 1927-ben a DGT réselőgépének huszonkét szigony kése. Dózsa évszázados keserűsége gyűlt össze mellében. 1919- ben, tíz éves korában már a finn forradalomról olvasott. Tizenkét éves korában, amikor mecsekszabolcsiak tüntettek Horthy bevonulása ellen, rP izenkilenc évig semmit se hallott róla, a huszadik évben örvendező hangú levelet kapott tőle, hogy „Pista barátom, hát élsz, hát megvagy?” A huszonegyedik évben meglátogatta feleségével és lányával. Nem felejtették el egymást. Milyen örömmel mondja ezt Taksonyi István! De íme, megkocogtatják az ablakot. Tömzsi, kiskabátos bányászlegény áll ott s a márkáját kéri. Alig megy el, már vörös zászlót vitt a sorban Néhány hónap múlva, amikor a tanító Horthyt dicsőítette az iskolában, lehurrogta és kigúnyolta. — Csihuhu! Megyünk Moszkvába! — Kik a társaid? A nagybátyjára gondolt, azért aggódott. — Hagyd abba — legyintett a hátán táncoló csendőr. — Nem látod, milyen a talpa? Mintha elefánté lenne, verheted azt.:s Igen, a bányászgyerek lába nyáron mindig mezítláb csattog a betonkemény földön Később, amikor a mélység forró leheletével mérkőzik, leveti még a csizmáját is. Ezért keményedik meg a talpa. M ivel nem bírtak vele, a szegedi „Csillag”-ba vitték nagybátyjával. Ott magánzárkával próbálkoztak először: hét és fél hónapig kuksolt egyedül a cellában. Ekkor se „köpött". Erre abbahagyták a kínzást s összetették Jóskával. Csak a gyékényfonás jelentett a börtönélet egyhangúságában változatosságot. Igaz, dolgozni kellett, de a folyosón dolgoztak az elvtársak kai. A mellettük járkáló piszto- lyos őr csak annyit látott hogy készülnek a lábtörlők, szatyrok és óvodástáskák. Néha suttogást is hallott, de mire odaért, elhalkult minden Pedig tanultak. Az általa nos történelem előadója egy újságíró volt, a közgazdaság tant egy pápai cipész magyarázta, a gyakorlati forradalmat egy erdélyi kazánkovács, az orosz történelmet pedig Hor váth Imre. Kopaszra nyírták őt is, durva darócruhában tolt, csak annyiban különbö megint jönnek, de most a fürdő felől: két szénporosarcú, villogófogú fiatal bányász. Melegvízért jöttek „Pista bácsihoz. A sovány „Pista bácsi” fürgén ugrik, „Pista bácsi“ szaladgál és tréfálkozik: — Látja elvtárs! Ugyanígy ment akkor is, amikor az „Imre bátyám” itt volt. Igen, így volt. Először leültette őket a sámlira, beszélgettek kicsit, utána elhívták Visszajött, de megint elhívták és vissza se jött többet. A külügyminiszter körbejárta az aknát, később bérügyi vitába keveredett Mi- chelutti Ferenc ü. b. elnökkel, majd odajött a párttitkár, s felhívta őket a pártirodába, hogy ne üljenek a sámlin. De itt mn újra Taksonyi elvtárs. — És mi történt utána? — Egervári Emil üzemi ápoló ideállott a helyemre, engemet pedig beültettek a miniszteri kocsiba és elvittek a Nádorba ... Megebédeltünk és megajándékozott egy csomaggal. Tokaji, egri bikavér és pálinka volt benne ... — Így, siktes ruhában volt a Nádorban? — így bizony!.. -. Először még nem akartam, mondtam neki, hogy „Imre, ne menjünk, mert íüzavarnak bennünket. Tegnap is betértem a Becker Misk&tíal egy pohár fröccsre és elküldték, mert siktes ruhában nem szabad odamenni.'’' De ő csak legyintett: „Most az egyszer beengednek. Majd megértik.. Igen, sokan megnézték őket. de senki se szólt semmit. Mindenki megértette, hogy összetartoznak. MAGYAR LÁSZLÓ luszonlcét átalakított kombáin sifóz az állami gazdaságokban A megye állami gazdaságaiban ötletes újítások gyors!tolták meg a fővetésü takarmánynövények — silókukorica, silócsalamádé — betakarítását és silózását. 22 gabona- kombájnt alakítottak át erre a célra. A kombájnok terelő- motolláját felemelték, a csép- lörészből csak a dobot hagyták meg, melyre késeket szereltek. A felaprított takarmányt láncos szállítószalag továbbítja a kombájn után kapcsolt pótkocsira. Egy-egy átalakított kombájn 500—-550 mázsa, csaknem száz köbméter takarmányt silóz be naponta. Ezzel a módszerrel egy mázsa silótakarmány elkészítése három és fél forinttal olcsóbb, mintha külön menetben végeznék a levágást, be- hordást, silózást. Az ormánysági (károlymajori) állami gazdaságban négy, a bólyi gazdaságban három, a sátorhelyiben és a gyulapusztaiban két—három kombájn dolgozik jelenleg silózásban. és Ll Augusztus végén, szeptember elején tartotta meg a Nemzetközi Diákszövetség prágai kongresszusát. A magyar diákságot 17 tagú delegáció képviselte, amelynek szerencsés tagjai között ott voltam én is. A magyar delegáció mindent elkövetett, hogy a kongresszus szellemében miné! több külföldi diákszövetséggel teremtsen kapcsolatot. Javasoltuk, hogy Budapesten rendezzék meg a világ diákifjúságának jövő évi vegyészkonferenciáját, olasz, isztrák, kanadai, vietnami, szudáni és kínai ifjúsági legációt fogadtunk. stb. Én is nagyon sok diákkal kötöttem barátságot, amiről a nevekkel és címekkel teleírt jegyzetfüzetem tudna a legjobban beszélni. Törekvéseink nem is voltak eredménytelenek, mert például az olaszokkal megbeszéltük, hogy újra megszervezzük a pécsi és torinói egyetemek között a múltban már hagyományossá vált sportversenyeket. Most már csak a merésznek tűnő tervek kölcsönös kidolgozása és a megvalósítása van hátra. Felvetődött az a gondolat is, hogy London és Pécs között cserelátogatás jöjjön létre, az angol diákok ugyanis szívesen iönnének hozzánk és szívesen látnának bennünket fővárosukban. A Megyei Pártbizottság vándorzászlajának őrzői: A siklósi járás A pécsváradi gépállomás A Beremendi Vörös Csillag Állami Gazdaság A megyei pártbizottság a nyár folyamán vándorzászlókat alapított a gazdálkodásban és begyűjtésben időszakonként legjobb járás, gépállomás és állami gazdaság munkájának különös elismerésére- A Megyei Párt-Végrehajtó Bizottság legutóbbi ülésén első ízben ítélték oda a zászlókat a siklósi járásnak, a pécsváradi gépállomásnak és a Beremendi Vörös Csillag Állami Gazdaság dolgozóinak. A siklósi járás vándorzászlaját kedden kibővített járási párt v. b. ülésen ünnepélyes keretek között adta át Farkas László elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a megyei párt- bizottság első titkára. Üdvözlő beszédében elmondotta, hogy hosszú idő után most került fel először a siklósi járás a megye élvonalába. A megyei pártbizottság értékelte ezt a megtett útat s ezért ítélte oda a zászlót éppen a siklósi járásnak. — Nagy örömmel fogadjuk ezt az elismerést — vette át a zászlót Marenics János elvtárs, a siklósi j. b. első titkára. — A dicséret nem tesz bennünket elbizakodottá és rajta leszünk, hogy a zászlót becsülettel megtartsuk továbbra is. A pécsváradi gépállomás dolgozóinak Katona Lajos elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke vasárnap. 30-án délelőtt adja át a zászlót. A Beremendi Vörös Csillag Állami Gazdaságba pedig Právicr Lajosné elvtársnő, a megyei párt v- b. mezőgazdasági osztályának vezetője viszi ki a 28-án, pénteken tartandó termelési értekezletre. A zászlók átadására még visszatérünk. A legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy a szudáni fiatalok meghívtak engem és még öt pécsi egyetemi és főiskolai hallgatót fővárosukba. Khartumba. Nagyon örültem ennek a tíz napos vendégségnek, de az első pillanatban még megoldhatatlannak találtam az elképzelést. A DISZ Központi Vezetőségének jelenlevő képviselői és a Nemzetközi Diákszövetség titkára azonban megoldhatónak tartják a látogatást és megígérték, hogy mindenben támogatnak bennünket. így tehát még Khartumba is eljuthatnak a pécsi egyetemistákMondanom sem kell, nagyon örültem a meghívásoknak, hiszen az a célunk, hogy megismerjük egymást és barátságot kössünk egymással, így tudunk mi, pécsiek is hozzájárulni az NDSZ nagy célkitűzéseihez, ahhoz, hogy újra egy táborba tömörítsük a világ diákifjúságát. Gerencsér József az egyetemi és főisko DISZ-bizottság titkári Az ésszerűsítés jegyében Egyszerűsítések várhatók vasútnál a Megírtuk, hogy a vasúti személypénztárosoknál és rak- tárnokoknál aszerint értékelik a teljesítményt, mennyi jegyet adnak el, illetve mennyi csomagot továbbítanak. Helytelenítettük ezt a módszert, s a tervezés túlzásának tartottuk, hiszen a jegykiadó semmiképpen nem befolyásolhatja az utasforgalmat, s az eladott jegyek száma nem lehet munkájának fő mutatója. Márcsak azért sem lehet ez az elv reális a munka értékelésénél, mert a hét különböző napjain más — kisebb vagy nagyobb — a forgalom, s nagyobb forgalomnál az éppen szolgálatban lévő jegykiadó olyan előnyhöz jut saját érdemén kívül, amit a másik semmiképpen nem tud pótolni. Értesüléseink szerint az elmúlt héten a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumban értekezleten tárgyalták ezt & tarthatatlan értékelési elvet, s változások várhatók. A Jav-latok szerint a jegykiadók és darabárukkal foglalkozó raktámokok munkáját nem tételesen, hanem összegszerűen értékelik. Ezzel még nem lenne megoldva a dolog, hiszen az előbbihez hasonló lenne a probléma. A nagy változás abban lesz, hogy ezután nem írják ki minden emberre az egyéni tervet,' hanem az egész üzemrész bevételét értékelik. Emellett megnövelik a szolgálati főnökök hatáskörét. A szolgálati főnök ezután megjutalmazhatja és kitüntetheti kiváló dolgzóit. így ériékelik majd — s nyilván sokkal reálisabban — személyenként is a munkát. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a munkahelyről beküldték az. adatokat az igazgatóságé. Megjelölték, hogy ki hány százalékra teljesítette tervét, a többit aztán az igazgatóság intézte. Természetesen Így sokszor éppen azok nem kapták meg a jutalmat, vagy kitüntetést, akik legjobban meg érdemelték volna- Ezt az áldatlan állapotot szünteti meg az új módszer, amelyet Kaposváron próbálnak ki gyakorlatban s január elsején országosan is bevezetik; Hol vannak a fiatalok? Es a munka sem minden. — Kultúrtermet és szórakozást! — ezt mondta legalább hat-nyolc idősebb. Kultúrtermet és szórakozást, — ez hozza majd be a fiatalságot! Vigasztalan dolog, hogy ahol ennyit építenek, ahol ennyit törődnek a gazdaság fejlesztésével, ott szinte semmi sem jut a műveltség építésére, a test és lélek fejlesztésére. A gépeknek kőházat építenek a véméndi szövetkezetes emberek — helyesen, — de az ifjúságnak szalmatetős viskó sem jut, ahol sakkozhatnának, olvashatnának, ping-pongoz- hatnának. Uj teherautóra került pénz — szükség is van rá, — jövőre Zetor is lesz, — kell, nagyon kell, — de nincs egy röplabdapályája a termelőszövetkezetnek, nincs könyv tára, nincs művészeti csoportja, nincs rádiós szakkört és sokáig lehetne folytatni e „nincs“-et, ami helyett * „van" vonzaná, csábítaná s fiatalokat; — Fiaitalok vagyunk méf mi! — legyintett Benkő Boldizsár elvtárs, a tsz elnöke mikor erről a problémáró szót próbáltam vele váltani Más itt a baj. Az, hogy nerr veszik át a vetőmagnak termesztett burgonyát, és hogj a palotabozsoki gépállomás elvezényelte megkérdezésen nélkül a Sztalinyec traktort! Hogy igaza van-e vág} nincs igaza Benkő elvtársnak ezekben a kérdésekben, azl majd megírjuk. Az azonbaj tény, hogy a főkérdésben nincs igaza. A krumpliátvétel ügye, a traktorügy napi Ma van, holnapra megoldódik, mint ahogyan egy nyári zápor elvonul, ha néha kárt is okoz. De a fiatalság hiánya nagyobb baj. Olyan baj, amely évről-évre nő. Hiszen máris van olyan tsz-tag, akinek a neve mellett munkaegységtáblázaton havi két-két egység szerepel. — Udvart söpörnek már csak. öregek — mondja a könyvelő. Szép dolog, Igazságos dolog, hogy a tsz gondoskodik az öregekről. De ki fog róluk gondoskodni, ha nem is olyan hosszú idő, 10—15 év múlva már nem egy-két tag, hanem tíz-húsz kényszerül söpörgetni az udvart, mert dereka megrokkant, karja meggyengült? Lám, Széhn Tóbiás bácsi még javában dolgozik, de az osztáskor a krumpliszsákokat már nem bírja leemelni a kocsiról;; 5 Ma még van, aki segítsen néki. Ma még haza lehetne hozni a fiatalokat. Holnap sem késő. De egy-két év múlva, mikor megszoktak az új helyen, — bizony már sokkalta nehezebb lesz; Kérdés: lehet-e nélkülük építeni az új életet? GARAMI LÁSZLÓ t Mint az előregyártott, kész falakból összeállított ház, úgy épült fel ez a termelőszövetkezet. Negyvenkilencben megalakult a Vörös Csepel és a Boldog Jövó, ötvenben Uj Alkotmány néven egyesült a kettő, és idén, február nyolcadikén az Uj Alkotmány és az ötvenkettőben született Keleti Fény Ismét egyesült — Uj Élet Termelőszövetkezet néven. Keleti Fény, Uj Alkotmány Uj Élet — mintha nemcsak az 1 200 holdassá növekedett tsz nevei, hanem program is lenne. A szövetkezet jelenle gi neve: Uj Élet is programo jelent. Az 1 200 hold főidői gazdálkodó 170 tag, sőt még i kívülállók sokéves program ját is. 1 200 hold.A falon eg; árkus papiron elfér, a való Ságban napokig tartana, mi bejárnám. De ha az egész tér melőszövetkezetet nem is tud tam megnézni három óra alat sok helyre eljutottam. lg például a krumpliosztásho: ahol a tagok zsákokkal felszí relkezve gyülekeztek a mur hegységenként! két kilóba; gonyáért, az új Í6tállóho melyben 24 növendékmarh 14 szopósborjú nevelkedik, karámhoz, ahol 70 tehén < hat üsző kérődzik, az apn magcsépléshez, ahol t a zs. kokba látszólag kicsiny aran; sárga magot csurgatnak, vo iáképpen azonban ezresek gyűjtenek (a mag mázsá 2 500—3 000 forint és lesz b tőle vagy 60—70 mázsa), megnéztem a kovácsműheíyt, a bognárt munkaközben, az új gépszín építését, és végül látogatást tettem néhány tsz- n tagnál, néhánynál azok közül, * akiknek keze munkája for- * málja az új életet. Sok mindent láttam tehát a v nap három órája alatt, csak j egyet nem: fiatalokat; Nem láttam i i 16—18—20 éves fiúkat, lányo- j kát, akik rakoncátlanok ugyan ; néha, de kedvvel, nótaszóval, fiatalos pezsgéssel töltik meg . maguk körül a levegőt. Nem láttam diszistákat, akik bele- j ' tanulva a paraszti munka, a . : nagyüzemi gazdaság ezernyi , 1 titkába, öt-tíz év múlva fel- 1 váltják a fáradt öregeket. ' Nem láttam azt az utánpótlást, amely nemcsak a jelen- ’ nek, hanem a jövőnek is for- ‘ mélná a véméndi termelőszö- ’ vetkezetben az új életet; ’ Azaz, egyet mégiscsak láttam. Weigert Teréznek hív- » ják, ő az egyetlen lány a termelőszövetkezetben. Apja ta- ’’ karmányelőkészítő, ő admi- * nisztrátor. Megmutatta az új hálószoba- bútort (tavaly vette 8 000 fo- i, rintért), az új konyhabútort a üdén csináltatta a hsz aszta- -s losával), és elmondta, hogy >- Jól keres, munkáját is szereti, i- csak egy baj van: kívüle nincs több fiatal. u A többiek: a könyvelő, a ít növénytermelési brigádvezető, ia a bognár megerősített« ugyan3- ezt. Hát hol vannak a fiatalok» Guzi Gyula, a könyvelő, ? gyébként alapító tag, el- j -londta a maga példájával: Cet fiamat behoztam i termelőszövetkezetbe, hogy rezető lévén példát mutassak. Cértem, adjanak nékik mun- 1 calehetőséget ősszel és tavasz- szal is, amikor még nem lehet 1 finn mozogni. Nem tudtak ' nunkát adni az egyiknek, a ‘ iatalabbnak. így elment az illám! gazdaságba. *— Hogy jól dolgozik-e? Azt ilfzem, elég, ha annyit mon- Sok, hogy 2 000 forintot keres havonta. Ha 6 is, meg a többi is itt, a termelőszövetkezetben végezné azt, amit máshol tesz, már előbbre tartanánk, pedig így sem állunk rosszul. Jónéhány termelőszövetkezetnél, különösen évekkel ezelőtt, az volt a hiba, hogy nem adtak havonta pénzt a tagoknak, a költőpénzre vágyó fiatalok tehát elkívánkoztak. Véménden ilyen bajok nincsenek, 6 forint előleget osztottak munkaegységenként havonta minden tagnak. — A másik taszítóerő az volt, hogy keveset osztottak év végén Is. Véménden e téren sincs baj: aki dolgozik, jól részel: az idei munkaegység megér több mint 35 forintot. De ha nincs folyamatos munka — a fiatalok szárnyra- kelnek, mert a semmit-evés rossz dolog, olyan a dologta- lan, azobárakényszerftett Ifjú ember, mint a azámyaszeget’ madár.
