Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-23 / 225. szám

4 ív \ p r <*> 1956 SZEPTEMBER SS V TA tikoits és A vitát indító pedagógusnak ** igaza van abban, hogy szükséges lenne az ifjúság er­kölcsös nevelését irányító könyv kiadása, hogy szükséges lenne az iskolában az erkölcs­tan tanítása, és hogy fel kell ébreszteni a szülőkben és pe­dagógusokban a gyermek er­kölcsi sorsa iránti felelősség- érzetet. En ezen felül szeretném mindenütt a hatalmas plaká­tokon hirdetni: szülő és neve­lő mutass jó példát gyerme­kednek! Te magad mutasd meg, hogyan kell jellemesen, erkölcsösen élni! Szülők, ne­velők, legyetek a fiatalok pél­daképeivé! Fontos, nagyon fontos a jó példa. A fiatal, serdülő gyer­mek mindenben a szépet kere­si, szívesen választja esz­ményképül apját, anyját, ta­nítóját, tanárát — ha ők is úgy akarják, ha a nevelő, a szülő példás életet él. Vannak sokan, akik harcol­nak a gyermekekért, az ifjú­ságért. Azok a szerencsés fia­talok, akiket ilyen nevelők nevelnek, nean buknak el. Vannak azonban erkölcsös­nek egyáltalában nem nevez­hető szülők és nevelők. A szülők és nevelők erkölcsi ki­lengései fölött nem lenne sza­bad szemethunyni azzal, hogy magánügy „magánélet”, a botrányosan viselkedő — sok­szor családok békéjét feldúló pedagógus viselkedése, külö­nösen nem lehet magánügy. Szerintem az Ilyen egyike a legnagyobb — a társadalom ellen elkövetett — bűnöknek. Es mivel bűn — alkalmazni kell a büntetést is. Súlyos esetben távolítsák el a gyer­mekek mellől az ilyen pedagó­gusokat! De nemcsak a pedagógust, a szülőt, hanem valamennyi felnőttet kötelezni kellene az erkölcsös viselkedésre. Erős kézzel, nagy határozottsággal kellene munkához látni, hi­szen ettől függ a jövő, O. H. ég vannak fiatalok, 99akiknek a lányok — ^csajok”, s vannak leányok, akiknek a férfieszménye a jam- pec..." — írja Tüskés Tibor. Mit jelent ez? Azt, hogy a fiatalok rosszak? — Ezt nem lehet mondani. Talán any- ny;t. hogy a fiatalok egyik ré­sze nem érti meg a szocialis­ta ember erkölcsi normáit, nem találja meg a helyét, a ma. társadalomban. Voltak a fiataloknak botlásaik, de ezek­ből nem lehet általános követ­keztetéseket levonni. És nem­csak a botlásoknál voltak ott a fiatalok, hanem ahol építeni, alkotni kellett, vagy segíteni, mint Mohácsszigeten. Nem könnyű a mai fiata­loknak. Demokratikus állam­ban nőttek fel. de a társada­lom minden rétegében és az élet. minden területén megta­lálhatók még a múlt marad­ványai. Mást hallottak az is­kolában, mást hallottak ott­hon, másként beszélt velük a futballcsapat edzője, és más­ként beszéltek a DJSZ-veze- tők így aztán még a legszű­kebb környezet hatása sem vo.t egyértelmű. A fiatalok próbálták magukban tisztázni az igazságot, nagy részük el­jutott valamiféle meggyőző­désig de még ma Is vannak, akik vívódnak, vagy kételked­ne«.. Persze, voltak olyanok is, akik nem hallgattak szü* lemre, az Iskolára, hanem harmadik utat választottak, amely szabadabbnak látszott, de a botlások egész sorozatát rejtette magában. De ők sem elveszettek, nem elvetelmült rosszak, hiszen még fiatalok, előttük van az egész élet Nevelési rendszerükben Is voltak hibák. Kezdetben sok volt az engedmény, és a fia­talok a hitoktatás megszűnté­vel nemcsak szabadabb leve­gőhöz jutottak, hanem gátlás­talanabb erkölcsi felfogáshoz Is. Es a fiatalok nagy része hajlamos a túlzásokra. Talán az a mód is hibás volt, ahogy közeledtünk hozzájuk. Egy­szer túl közvetlenül, aztán meg túl hivatalosan. Nagyon száraz volt az agitáció hangja, és nem minden esetben meg­g rőző maga az agitáció. A ISZ mozgalmi élete túl hi­vatalos volt, hiányzott belőle az a melegség, amely magában is, megfelelő elvek nélkül is vonzo. És valljuk meg őszin­tén: a nagy problémák, gyá­rak és városok építése közben elfelejtkeztünk az építők em­beri problémáiról, olyanokról, mint a fizetés, a házasság, a lakás vagy a közellátás. És ez fájt a fiataloknak, voltak akik elkedvetlenedtek, voltak akik félreálltak. Végül felvetődik a kérdés: Mit lehet és mit kell ten­nünk? — Először is el kellene érni azt, hogy a nevelés és a kisebb-nagyobb emberi közös­ségek fiatalokra gyakorolt ha­tása legyen egységesebb. Te­hát sohase kerüljön ellent­mondásba az iskola a szülői hazzal vagy fordítva. Persze, ez nagyon nehéz, mert vannak anyák, akik éjfélig, vagy még tovább engedik felügyelet nél­kül kujtorogni a leányukat, de olyanok is vannak, akik a má­sik végletbe esnek. Vannak, akik vallásosan akarják nevel­ni a gyermekeiket és vannak, akik materialista szellemben. Ezt a sokféle akaratot nehéz közös nevezőre hozni, de bizo­nyos idő elteltével majd ez is sikerül. Nagy feladat hárul a Dísz­re. A fiatalság psychéjének megfelelő, egyfajta szellemet kellene kialakítani. Olyant, ami érdekli a fiatalt, ami von­zó, amiért lelkesedni tud. Nem gyakorlati dolgokra gondolok itt, mint a foto-szakkör, vagy a ping-pongszakosztály, ezek már megvannak. Olyan lelki alapra gondolok itt, ami ösz- szetartja őket, ami foglalko­zásuktól függetlenül értékes emberré teszi valamennyit. És ez az érték a jellemükben lesz, az erkölcsi felfogásukban és magatartásukban. A Dísz­nek megvan a megfelelő poli­tikai ideológ. -ja, de ez egy magában kevés. Több meleg­ség kellene, talán kirándulás, vagy táborozás a Balaton partján. Bertha Bulcsu rP üskés Tibor vitaindító cikkének • okfejtéseit majdnem teljesen helyeslem. A gyakorlatban azt tat- ' tam, hogy ifjúságunk erköl­csi normákat nem ismer, s ha isim is, azok betartására semmi sem ösztökéli. Súlyos hiba, hogy a munkában csak a pénzkeresési lehetőséget, a nőben csak a „csaj”-t és a szocialista rendszerben pedig rzak a nagyobb szabadosságot látja. Az ifjúság egyrésze — s kisebbik része — helytelen ma­gatartásának okát azonban nemcsak a fiatalokban kell keresnünk. Súlyos felelő ;sé.g terhelj ezért közoktatásügyi kormányzatunkat, mert a fel- szabadulást követő öt-^at éven 4. szinte korlátlan szabadságot biztosított az -ifjúságnak, ugyanakkor nem fordított kel­lő g 4 a, uog. .eg-n.t- sa őket ezzel a szabadsággal élni. lom feladata kell, hogy le gyen. Végezetül: sokkal többet J foglalkozzunk ifjúságunkkal, í sokkal nagyobb bizalommal és j szeretettel közeledjünk felé- ^ jük és meggyőződésem, hogy f ők szívesen fognak bennün- f két követni f Dr. Nagy Andor t gyermekvédelmi felügyelő $ • [Vagyon helyes, hogy végre\ a nyilvánosság előtt is J foglalkozunk az ifjúság erköl-1 esi magatartásának égető kér- ^ désével. Nem volt ez annyira^ „kényes kérdés”, mert már a sokat beszéltünk, vitatkoztunk 5 róla, csak nem a nagyközön- ^ ség előtt. Hogy idáig fajult aj dolog, annak sok kellemetlen f és szomorú tény az oka. } Tüskés Tibor cikkében ír- # ja: „A porráomló hamis bál- f ványok helyében nem állítot-' tunk a ma társadalmának' megfelelő, igaz erkölcsi esz- J ményeket”. Ezzel nem egészen ' értek egyet. Iskoláinkban ne- \ velés, mégpedig szocialista ne- \ velés folyik. Ez erkölcsi neve-' lés nélkül elképzelhetetlen. J Vannak erkölcsi téziseink —Á csak helyesen kell felhasznál- J nunk őket — melyek megáll-, ják a sarat a múlt bármely# dogmatikus tételével szemben. I1 Csupán a nevelőkön és a # gyermekekkel foglalkozó fel-11 nőiteken múlik, hogy azt a*1 helyes irányban kellőképpen I1 kifejlesszék. f Tény, hogy a szülőknek va-J, lamivel kevesebb idejük van a gyermeknevelésre, mint va- , lamikor volt. Azonban annyi-' ra kevés idejük nincs, hogy i kénytelenek lennének levenni (, kezüket gyermekeik nevelésé- (i ről. Aki igazán szereti gyér- (> mekét, és érdeklődik sorsa (i iránt, annak van ideje gyer-(i meknevelésre is. Tüskés Tibor cikkében azzal (• is foglalkozik, hogy „miérti1 látni manapság annyi utcán 11 csavargó, kéregető, kéteshírű I1 szórakozóhelyeken lebzselő I1 fiatalt”. Állítom, hogy ma­napság sincsenek ezek többen,* mint 15 évvel ezelőtt, sőt jó-< val kevesebb a csavargó, ké­regető gyermekek száma. Nem csökkent a szülők ne-(( velő szerepe sem, mert énéi- kül az iskola és a nevelő in- J» tézmények sem tudnának eredményt elérni. Kellett és ezután is kell az ’ állat és ember közötti rokon­vonásokat, vagy inkább az emberréválás folyamatát taní­tani. Ha helyesen magyaráz­zuk ezeket a tényeket — ed­digi tapasztalataim alapján — ezen egyáltalában nem áll vagy bukik ifjúságunk erköl­cse. i Azzal egyetértek, hogy a szülők, nevelők legyenek az ifjúság eszményképei. A pél­damutatás, — mint régóta is­mert tény — jelentős szerepet játszik ifjúságunk erkölcsi nevelésében. Ezen a téren még sok tennivalójuk van az ifjú­sággal foglalkozó szülőknek és nevelőknek egyaránt. Ha ezen javítunk, már előbbrejutunk egy nagy lépéssel. Nagy feladat vár a DISZ- szervezetekre, ifjúságunk ne­velésében, mint ahogyan ezt Tüskés Tibor hangsúlyozta. Eddig bizony DlSZ-szerveze- teink zöme nagyon keveset tö­rődött a fiatalok életével, gondjaival, pedig nagyon-na- gyon sok múlik azon, hogy hogyan foglalkozik az ifjúság­gal a DISZ. Nehéz feladatok várnak ránk, de mindannyiunk érde­ke, hogy a fiatalok életét he­lyes mederbe tereljük. Felada­tok várnak valamennyiünkre, szülőkre, pedagógusokra, DISZ-szervezetekre egyaránt. Éppen ezért helyes, hogy vi­tatkozunk az ifjúság problé­máiról, de az még helyesebb lesz, ha a vitát hamarosan tettek is követik. Szabó Jenő tanító, Vejti Olvasóin., „a elnézést kérünk, hogy a szombatra Jelzett vita technikai okok miatt egy nappal késett. Legközelebbi cikksoroza­tunk azonban már szombaton Je­lenik meg, és ez alkalomból vá­laszolunk az eddigi Írásokban fel­merült tisztázatlan kre. Szerkesztőség Saibanáttási tanácsadó­T/alljuk be férfiasán, van ' még lehetőség sorban- állásra ... Aki azonban nem ismerős ennek a taktikájá­val, az gyámoltalanul áll a szakma mesterei között, ha- -onlóan a rossz utazóhoz, aki három bőröndbe gyömöszöli bele azt, ami egybe is bele­férne. Nekik, a gyámoitalanoknaic írom ezt a sorb inállási ta­nácsadót. Nem állítom, hogy teljes, ahogy a Révai Nagu Lexikona sem az, de vezér­fonalat mindenesetre kap az olvasó és ha ehhez egyéni leleményéből hozzátesz vala­mit, a legedzettebb sorbanál- lók ellen is sikerrel veheti fel a harcot. Ha némelyik tanácsom pri­mitívnek látszana, ne feled­kezzenek el arról, hogy kü­lönböző fejlettségüek va­gyunk és ami Pécsett szánal­mas vergődésnek látszik. Görcsönyben, ahol évente legfeljebb egy sorbanálláára van lehetőség, már ördögi praktika. De a sok szósz helyett lás­suk a medvét! Hol adódik le­hetőség sorbanállásra? Eze­ket felsoroló : és az ott kö­vetendő legjobb taktikát is. UTCA: Tolongani nem ér. demes. Legjobb néha ott­hagyni a sort, elmenni egy- párszor meg visszajönni. Mi­kor visszajövünk, csatakiál­tással rá kell rohanni a leg­jobb pozícióra: — Ez az én helyem! Mit! Hogy most jöttem?! Nem szé­gyell magát, kitúrná az em­bert a helyéről... Itt a kar­társnő a tanú, hogy mellette álltam. I' Iwda'mi est Pécseit A nyár folyamán figyeltem, hogy a városi strandfürdőben 15—16 éves gyerek úgy ismer­kedett meg a tőle néhány lé­pésre ülő fiatal lánnyal, hogy labdával fejbedobta. Azt is ta­pasztalnom kellett, hogy a lá­nyok többnyire m~stlyo„ i fogadják az ismerke. ésnek ezt az új módját. Nem ta­pasztaltam azonban egyetlen­egy esetben sem, hogy kívü­lem bárki is figyelmeztette volna az Ilyen suhancokat, ki­véve a Balokány-fürdő úszó­mesterét. De azt sem tapasz­taltam, hogy kifogástalanul viselkedők rendetlenkedő tár­saikat figyelmeztették volna. Itt Jegyzem meg, hogy fel­tétlenül szükségesnek tarta­nám, ha a városi tanács a kö­vetkező fürdőidényre az isko­lákkal együtt gondoskodnék a strandoló fiatalok felügyeleté­ről, és a helytelenül viselkedő tanulókkal szemben fegyelmi úton járnának el az Iskolák. Ez a szervezeti Intézkedés azonban nem elég. Higyje el mindenki, hogy megfelelő mó­don és hangon nyugodtan fi­gyelmeztetheti a rendetlenke- dőket. Az idősebb jőbarát szeretetével vonjuk félre őket és beszélgessünk el velük. Természetesen ez nem egy­két ember, hanem a társada­FŰSZER. CSEMEGE: Leg­egyszerűbb, ha az emb-r át­kiabál a többiek feje felett. — Van bors, Kartársam?... Igen?!... Akkor adjon 1 de­kát. Meg kérek egy csomó hagymát is ... (Ne tolongjon kérem, várjon a sorára' Mi­csoda eljárás ez!) Két. ‘o.'.o lisztet is kérek. Jó az a sza­lámi? Abból is vágjon. az utóbbi némi kockázattal is jár, mert ott meg is sarcol- hatják az embert egy pohár sör erejéig.) SZÍNHÁZI RUHATAR: Itt kombinált módszert kell al­kalmazni és a fizikai erősza­kot vegyíteni a martír meg­kínzott ábrázatával. — Bocsánatot kérek, lök- dösnek! Appardon! — mond­ja az ember szenvedő a*cc<ti és könnyed mozdulattal kö­nyökét az előtte küzdő vesé­jébe nyomja, miközben lábá­val az egész akadályt arrább taszítja. Néha nem árt felszisszenni: Jaj! Bocsánatot viszont min­dig kérünk, akár a szemét nyomtuk ki valakinek az esernyővel, akár csak egysze­rűen a hasára léptünk. El­végre sötét ruhában vagyunk és ilyenkor a jó modor köte­lező. FUTBALLMECCSEN értel­mes ember egyáltalában nem áll sorba. — Hé öregem, te már úgy­is váltasz jegyet, válts nekem is! — kiáltással keresünk egy ismerőst a sorbanállók kö­zött. Ha nincs, addig várunk, amíg jön és beáll a sorba. PATIKA: Súlyos betegnek viszem és lekésem a bánya­telepi buszt. A beteg külön­ben itt haldoklik a villamos­sínek között... Kérek 2 da­rab influenza elleni port... VASÚTI PÉNZTÁR: Már indul a vonatom! Maguk rá­érnek, kartársam! AUTÓBUSZON FELSZÁL­LÁSKOR NAGY TUMUL­TUS ESETEN: Kérem, ne­kem feltétlenül ott kell len­nem! En viszem a vállalat fizetését. Itt van az aktatás­kámban ... Nem elvtársam, engem nem lehet lehagyni! Megírom a Dunántúli Napló­nak, aztán majd liörbenéze- getheti magát! BOLTI FIZETÖPENZTA- RAKNÁL az eddigi módsze. rek közül egyik sem jó. Ha valaki előre ordibál az isme­rősének, a tagot már el is sodorták. Ha viszont tolong, meglincselik. Itt lélektannal kell kísérletezni. Ki kell szá­mítani, hogy az éppen fizető vásárló merre hagyja el a csatateret és a mögötte ke­letkezett légüres térbe kell belesodródni. Ügyes taktiku­sok harminc előttük tolongó ember között harmadiknak könnyedén befuthatnak. VONATRÓL LESZÁLLÁS­NÁL a primitív-k a kijárat irányában nagy csörtetés közben hagyják el a színte­ret. A fejlettebbek viszont tudják, hogy még rengeteg kijárat van. így a kultúrváró terem, a gyermekek és anyák váróterme és a resti is. (Bár AZ APÁK BOLTJÁBA többnyire szomjanhaló, vagy már szomjan is halt emberek járnak. Itt csak a módszeres edzés, a dzsiu-dzsiku, a sza­badstílusú birkózás, vagyis a jó erőnlét segít. (Lásd: ma­gyar válogatott) Gyengébb fizikumú emberek menjenek a tejcsárdába és Innának te­jet, vagy egyenek promenc- lit. Ezek a főbb lehetőségek. Persze, ennyivel nem merül ki az egész tudomány. Van még egy-két olyan mód. ami egyszerre több helyen is si­kerrel alkalmazható. így nagyon ügyes előre- surranási alkalom a mesélés Nagy hangon elő kell adni valami érdekes történetet, lehetőleg motorkerékpár­balesetet és az általános ször- nyűködésben oda lehet az elárusítóhoz ódalogni és vá­sárolni. Vagy: le kell egy tolongót leplezni és azt gyalázni. Mi­közben a közönség azzal van elfoglalva, hogy a védekező delikvensét lehurrogja, az­alatt szabad a vásár. J' módszer a szegények és elesettek gyámolítása in: — Van lelkűk elnézni, hogy egy ilyen beteg öreg­asszony sorbmálljon?!.. • Jöjjön nénikém, majd én ve­zetem! ... Adjanak ennek a szegény öregasszonynak egy fél kiló karajt!... HaUó' Kartárs!... Nekem is adjon egy fél disznófejet! Ne azt a csontosatt Ugyancsak minden kocká­zat nélkül sikerre vezet az is, ha az ember nem áll sor­ba a többiekkel, hanem ol­dalt állva vár egy darabig, amíg meg nem szokják. Utá­na nyugodtan odamehet bár­ki elé, senkt sem tudja má* megállapítani, hogy mikor jött. Egy esetről még nem be­széltem. Arról, mikor az em­ber szépen megvárja, míg rákerül a sor. Ezt azért nem említettem, mert ehhez nem kell *aktika, ehhez elég némi becsületes­ség! SZÖLLOSY KÁLMÁN H&xd'idiU d UdhrtyMCksttty évad A nyár könnyű esztrád műsorai után az Isme­retterjesztő Társulat és a Vá­rosi Tanács Népművelési Osz­tálya kiadásában megjelenő Pécsi Műsorkalauz szerkesztő­sége irodalmi estet rendez 23- án, vasárnap délután 5 és es­te fél 9 órakor a Liszt Ferenc Hangversenyteremben, Szö­rényi Éva Kossuth-díjas ér­demes művész vendégszerep­lésével. Az ctsá U&Hfyvet&eHy. szólistája: £ szt-veis&ty- cUj*ty,e*tcs A A TTIT egyik feladatát — az ifjúság helyes nevelését és irányítását — szem előtt tart­va, az ezt a célt megvalósí­tani kívánó szervek, pedagó­gusok munkájának segítésére rendezte meg az iskolai év megnyitása után a diákságot és természetesen a nagyközön­ség igényeit kielégítő estet. A Pécsi Műsorkalauzhoz érkezett, s a szeptember 1-én megjelent számban közölt le­vél, mely az ifjúság nevelé­sével foglalkozik, kérdést In­téz a TTIT-hez, hogy milyen segítséget kíván nyújtani az iskolai kereteket már túlnőtt központi feladat megvalósítá- sához. A ,',Szállj költemény” című irodaimi est rendezése válasz a feltett kérdésre. Pedagógu­sainkon múlilk, hogy a célt mielőbb és a legjobb ered­ménnyel érjük el, a ma meg­tartandó irodalmi est és ha­sonló jellegű előadások segít­ségével. A megjegyzem gondolatok után mégegyszer meghívjuk és szeretettel várjuk a dél­utáni előadásra az ifjúságot, az esti előadásra pedig az iro­zenekedvelők legszéle­sebb tábora egy hete a fővárosban folyó nemzetközi Liszt-verseny eseményeit fi­gyeli. A rádió estéről-estére minden érdeklődő számára közelhozza az egyre izgalma­sabb, s zeneileg is felejthe­tetlen élményt jelentő esemé­nyeket. Pécsett, a zene váro­sában, itt is, ott is a verseny kilátásait latolgatják. Taná­rok, diákok utaznak Pestre, hogy jelen lehessenek a Liszt- verseny végén és a Bartók- fesztivál kezdetén. dalmat kedvelő pécsi közön­séget! Ladányi Piroska A magyar zenének ezeken a felejthetetlenül szép ünnep­napjain kezdődik Pécsett az új 1956—57-es hangverseny­évad. S mindjárt olyan ese­ménnyel, amely híven tükrözi a tényt: nem estünk távol az eseményektől — Pécs is része­sül a Liszt-verseny záróaktu­sának zenei élményéből. Az újjászervezett Pécsi Fil­harmonikus Zenekar közre­működésével négy bérleti hangyersenyt rendez ez év vé­céig az Országos Filharmónia. S mindjárt az első hangverse­nyen, október elsején, a Liszt­verseny egyik díjnyertese mű­ködik közre annak a Liszt­versenyműnek előadásával, melyet a döntőn, illetve a győztesek hangversenyén ját­szott. Az évadnyitó hancver- seny műsorán egyébként Bee­thoven I. szimfóniája, Liszt T<es Preludes szimfonikus köl­teménye s a Bartók fesztivál alkalmából Bartók Két arc- kén című műve szerepel. Az első bérleti est dirigense Mel­les Károly lesz, A további három este Cziffra György, Szendrey In re, Sassy Iringó, valamim Liszt-kórus működik közi Unger Ernő, Rozsnyai Zoltá s Antal György vezényleti vei. Cziffra György, akit ej évvel ezelőtt hallott Pécse a hangversenylátogató közöl ség, hosszabb nyugateuróp körútja előtt játszik Pécsei Szúttal Bartók versenyműve Szendrey Imre Chopin I moll zongoraversenyét, Sasi Iringó a Haydn D-dur cselli versenyt játssza. A színházi bérlet-hangve: senyek terve készen áll, s szépnek ígérkező zenei es> mények várják a hangve: senylátogatók s a bérlők táb< rát. Az elmúlt években mind: sóvárogva gondoltunk Győrr ahol már működött a félfügge lenített zenekar, s ahol a fé akkora város lakossága es nap alatt elkapkodta a hani versenyek bérleteit, úgyhoi legtöbbször kétszer adtak e egy művet, A nagyobb érdeklődés jel már Pécsett Is mutatkozna s talán nagyszerű mozgalo: bontakozik ki, amely igazol: fogja, hogy Pécs, a pécsi » nekedvelők megérdemelték nagy anyagi áldozattal létn hozott Jélfliggetleinített zen« kart«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom