Dunántúli Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-23 / 225. szám
2 N a p r rt 1956 SZEPTEMBER SS Sürgősen meg kell kezdeni a lakásépítést Hosszúhetényben A Dunántúli Napló szep- tember 16-i számában foglalkoztunk Hosszúhetény fejlesztésével kapcsolatosan felmerült néhány problémával. Ezek közül az egyik legégetőbb a megoldatlan lakáskérdés. Most azzal a kérdéssel fordultunk Krisztián Béla elvtárshoz, a Pécsi Szénbányászati Tröszt beruházási osztályának vezetőjéhez, milyen lehetőségeket lát a tröszt a hosszúhetényi lakásprobléma megoldására? Krisztián elvtárs a következőket válaszolta: — A hosszúhetényi aknák telepítésével kapcsolatban helyi lakótelep építése is szükségessé vált. Amikor 1953-ban a Minisztertanács a pécsi szénbányászat fejlesztését elhatározta, a szénbányászati tröszt beruházási programjába a lakótelep építését is felvette. A széntermelés előkészítésének és megindulásának megfelelően 1954 —195S»-ig összesen 880 lakásnak kellett volna Hosszú- he tény ben épülni. — lfi'53-tól kezdődően a lakásépítéseket a Minisztertanács döntése alapján nem a szénbányászati tárca, hanem az Építésügyi Minisztérium lakásügyi' igazgatósága intézi. Trösztünk minden évben beállítja a tervezett lakásmeny- nyiségnek megfelelő összeget 37 évi tervbe és kéri, hogy a felügyeleti hatóság gondoskodjék a társ-minisztériumnál a lakótelepnek a beruházási programban megadott terv szerinti megépítéséről. Sajnos, máig az illetékes lakásépítési igazgatóság még egyetlen lakást sem épített Hosszúhetény- ben és amennyire az 1957. évi terveket ismerem, az építkezések megkezdésére 1957-ben sincs remény. A tröszt a maga hatáskörében mindent elkövet, hogy a jövő széntermelése érdekében a lakások megépüljenek. ÉVről-évre a műszaki beruházási terv készítésével egyidejűleg adja meg az illető esztendőre szóló lakásigényt, ennek további sorsáról azonban semmit sem tud. — Az építkezések az aknamélyítés és a vasútvonal érdekében bizonyos készenléti lakások elkészítésére szükség van, melyeket a széntröszt az előirányzatnak megfelelően, ipari beruházások keretéből épít fel. Ezek azonban — részben telepítésüknél, részben felépítettségüknél fogva, — semmiképpen sem tekinthetők a termelő üzem dolgozói részére rendelt lakásoknak Lakótelep építésére a tröszt sem hitelkeretet, sem építőkapacitást nem kap. — A község, illetve a vele kapcsolatos új bányatelep fejlesztése olyan hatalmas közületi feladat, melynek végrehajtása nem történhet a szénbányászat rovására. Ezek közé a közületi feladatok közé kell érteni Hosszúhetény szaporodó népességének kereskedelmi és ipari ellátását, egészségügyi szolgálatát, de talán elsősorban egészséges ivóvízzel való ellátást és általában kommunális beruházások néven emlegetett minden olyan létesítményt, amely egy 4—5 ezer fős lakótelepülést megillet. Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk. : hogy a gyors fejlődés követ- 5 keztében a lélekszám rövidé- • sen tízezer fölé emelkedik, je- • lentős ipartelep létesül, amely- i nek lakói joggal követel'k ; meg a mai korszellemnek • megfelelő lakást és közületi • ellátást. : — A lakótelep építése to- ■ vább nem halogatható, M -ga a bányatelepítés válik lehetetlenné, ha az ott napról- napra szaporodó mtinkáslét- szám letelepítésére módot nem találunk. A széntröszt örömmel fogad és a maga részéről a legteljesebb támogatásban részesít minden olyan lépést, amely a lakótelep építését előreviszi. Kívánatos lenne, ha a Baranya Megyei Pártbizottság és a megyei tanács a maga hatáskörében megfelelő intézkedéseket tenne, mert a dolgozók helyzete és a munkakörülmények ilyen viszonyok mellett Hosszúhe- tényben napról-napra kedvezőtlenebbé válnak — mondotta befejezésül Krisztián Béla elvtárs. Már több mint 10 ezer termelő kötött sertéshizlalási szerződést Újabb kedvezmény! A sertéshizlalási szerződés mindig jó jövedelmet jelentett a termelőknek. Sok olyan példát lehetne felhozná, mint Schaff Róbert magyarszéki gazda esete, aki öt szerződéses hízottsertésért prémiummal együtt 19 000 forintot kapott. Csertán Jánosné a júliusban lekötött sertését adta le és a jól hizott sertésért 3696.— forintot kapott. Jár még neki a vételáron felül 350.— forint prémium is, mert társult a szerződéses hizlalásra. Ezek a példák Is mutatják, hogy a termelők a szerződéses akció keretében jó árat kapnak meghizlalt sertéseikért. A jó árak és a kedvezmények — kukoricabeadási kedvezmény, mennyiségi prémium, kamatmentes előleg — azt eredményezték, hogy a most beindított akcióban már több, min* 10 000 gazda kötött az Állatforgalmi Vállalat felvásárlóival hizlalás! szerződést. Nagy az érdeklődés a termelők körében a Minisztertanács határozatával kapcsolatban, amely új kedvezményt biztosít a szerződéses sertést hizlaló termelőknek, ugyanis a terme- 'ők kukoricaértékesítési szerződés helyett sertéshizlalási szerződést is köthetnek. Ebben az esetben egy hízottsertés 400 kg, egy 90—125 kg. hússertés 250 kg. májusi morzsolt kukoricának felel meg. Az új kedvezmény mellett változatlanul érvényben -vannak -a- eddigi kedvezmények és íjrak. A szerződéses sertéshizialás feltételeire, a kedvezményekre és az árakra vonatkozóan pontos felvilágosítást adnak a szerződést kötő felvásárlók és az Allatforgalmi Vállalat járási kirendeltségeiFORUM A dolgozók gyakran fordulnak olyan kérdésekkel népnevelőinkhez. amelyekre nehéz csak úgy hirtelenéhen elfogadható választ adni. A imitációnk ' azonban csak akkor lehet eredményes, ha ezeket a „kényes” kérdéseket sem kerüljük meg. a „kényes kérdés" felvetőjét nem gyanusftgatjuk ellenséges befolyással, nem sértegetjük ideológiai képzetlenséggel, nem tekintjük kérdését provokációnak, hanem gondolkodunk, Igyekszünk megismerni a tényeket a maguk valójában és mindig az igazságnak megfelelően válaszolni. Néhány Ilyen kérdésre új rovatunkban adunk feleletet, hogy ezzel is megkönnyítsük a népnevelők munkáját. K e r á k József elvtárs, (Pécsújhegy) a következő i kérdésre vár választ: „Mi az oka annak, hogy azokat az árukat, melyeknek leszállították az árát, nem tehet megtalálni az üzletekben? (Pl. 400 Ft-os öltöny, stb.)“ Válaszunk: Az eddigi néhány árleszállítás tapasztalata, hogy a leszállított árucikkek iránt hirtelen megnő a kereslet. Bár az árleszállítás előtt kormányunk gondoskodott arról, hogy elegendő áru legyen raktáron, egyes helyeken mégsem volt ezekből elég. Ezesetben a hiány csak átmeneti, mert megrendelésre újabb készletek érkeznek. Van azonban ennek más oki is. A kereskedelmi vállalatok többségénél a legfontosabb a forintterv teljesítése. Az üzletek drágább árukkal könnyebben teljesítik tervüket, azokat szívesebben árusítják. Előfordul, hogy az olcsó árukból azért nem rendelnek, hogy a raktáron heverő drágább cikkek is elfogyjanak. Az is megesik, hogy a kiskereskedelem megrendeli ugyan az árut, de a nagykereskedelem, vagy a gyár késve vagy j hiányosan szállít. Ezen segí- tene a premizálási és elszámolási rendszer megjavitá- sa^-ezt azonban nem lehet gyorsan és könnyen meg- • oldani. Gyorsabban segít a * társadalmi ellenőrzés: a fogyasztók ne nyugodjanak bele, hogy egyik, vagy másik árufajta nem kapható, • hanem követeljék meg an- s nak megrendelését. Válasz a Dunántúli Napló bírálatára Mégegysser az IBUSZ-jegyekről A Dunántúli Napló szeptember 5-i számában cikket írtunk „Bonyodalmak az IBUSZ-jegyek körül” címmel. Megírtuk, hogy a kollektív szerződés szerint a vállalatok a dolgozóknak havonta egyszer hazautazást fizetnek. Ez a hazautazás IBUSZ-jeggyel történik. Az a tapasztalat, hogy ezekkel az IBUSZ-jegyekkel csalnak,' mert a jegyüzérek olcsóbban összevásárolják a dolgozóktól, s eladják az utasoknak. Azok pedig, akik így eladták a jegyet, a MÁV által biztosított kedvezményes utazást íreszik igénybe. Javasoltuk, hogy a jegyüzérkedés megakadályozása érdekében valósítsák meg Bojtor László pécsi MÁV főintéző évek óta húzódó javaslatát. A javaslat szerint az IBU SZ-jegyre rá kellene írni a vállalatnál a hazautazó dolgozó nevét és személyazonossági igazolványának számát. Ennek alapján a kalauz ellenőrizhetné az utazás jogosságát. Javaslatunkra a napokban válasz érkezett a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium V- szakosztályától. Azt írják, hogy a problémát ismerik, s a csalás megszüntetése érdekében igazolványt bocsátanak ki mindazoknak a dolgozóknak, akiknek a vállalat hazautazást fizet. Csak azt a jegyet térítené azután meg a vállalat, amelyet erre az igazolványra váltanak. Az utazás megtörténtét az igazolványban pecséttel igazolná a vasút. A minisztériumnak ezzel az intézkedésével — amelyet 1957. január egytől léptetnének életbe — nem értünk egyet, mert az igazolványok kiadása megszüntetné ugyan a csalást, de elképzelésük végrehajtása túlságosan komplikált, nehézkes és drága. Emellett nem is indokolt, mert felesleges fáradságot okoz a hazautazó munkásnak, másrészt az általunk javasolt mód olcsóbb és egyszerűbb. Nem érthetünk egyet a minisztérium elképzelésével azért sem, mert indokolatlannak tartjuk, hogy csupán hazautazási jogainak érvé- nyesitéséért — amit a kollektív szerződés biztosít — igazolványt kelljen váltania a munkásnak. Nincs még' elég igazolvány!? Nem érthetünk egyet azért sem, mert a minisztérium elképzelése szerint a hazautazás nem IBUSZ-, . jeggyel történne, hanem ren- , des jeggyel, amit utólag szá- , mólnak el. Eddig az IBUSZ- jegyek esetében mellőzték a készpénzforgalmat, ami helyes, másodszor a munkásnak megadták azt az előnyt, hogy ne kelljen sorbaállnia, hanem nyugodtan felülhessen a vonatra és hazautazhasson, Mindez megszűnik s megszűnése hátrányokat jelent. összegezve, Mi egyszerűbb az IBU SZ-jegyre ráírni a vállalatnál a dolgozó nevét ős személyazonossági igazolványszámát, vagy az új igazolvány kibocsátása. Nyilván az előbbi , ésszerűbb, s főleg egyszerűbb. Ezt tudják a minisztérium szakemberei is. Miért kell mégis komplikálni , az ügyet és sokezer forintot kidobni felesleges igazolványokra?! Még két kérdésünk lenne: 1. Bojtor László főintéző az újítási javaslatot 1953. decemberében nyújtotta be. A javaslatot visszautasították azzal, hogy a jegyek átruházását » személydíjszabás nem tiltja. Ha ez így van, miért ad.ak ki mégis két évvel később olyan rendeletet, hogy a kalauz jegyvizsgálat alkalmával megbüntetheti a jogtalanul vállalati IBU Síjeggyel utazókat? 2. Miért kellett éveken keresztül húzódó tárgyalásokba bocsátkozni a , énzügyminiszté- riummal az új igazolványok végett, s ha tárgyaltak is, miért nem vezették be a tár- nyalások befejezéséig Bojtor László újítását, amely már évekkel ezelőtt megakadályozta volna a csalást. Az 3a>. újítás bevezetésére nem kellett volna tárgyalás, nem kellett volna felsőbb szervek jóváhagyása, mégis megoldódott volna az egész ügy! TENKELY MIKLÓS V M ár vagy tíz perce némán ülünk az asz* tai mellett. A házigazda emlékeit rendezgeti, magam pedig az órák ketyegését ö- gyelgetem. A konyhából fáradtan, rekedten tik akozik a vekker, öreg jószág lehet. A szobai fürgén és fiatalosan válaszolgat. Egyébként súlyos a csend. A szoba egyszerű. A falat feketekeretes gnhe'.fn-képek tarkítják, az asztalon kis bronz- banvász, régi, századfordulóra emlékeztető egyenruhában. Balfelől egy festmény van. Csúcsíves, szűk utcáé és romos német városkát ábrázol, előtérben gőzölgő katonai kondérral. Csi'iag06sapká*, 'bajuszos szakács áll előtte és kedélyesen mosolyogva levest osztogat a vézna német gyerekeknek. — Tizenhétéves kisdnas voltam, amikor Szegeden tüntetni mentünk Tisza István ellen — emlékezik első találkozására az állam- hatalommal 9. Nagy Gusztáv. — Egy lovas- rendőr bikacsökkel húzott hátára az „ab- cug“-ért, és ezzel átesett a tűzkeresztségen. Egy hónapig saj'gott az ütés. az a hónap izzó gyűlöletet hevített lelkében. A parazsat pedig lánggá élesztették elvtársai. Azóta ég szívében á soha ki nem alvó láng. Ez késztette arra is, hogy az év elején, amikor nyugdíjazták, felrúgva az ósdi szokásokat, agitálni merjen. Most komótosan lesimítja őszes haját és elmosolyodik: — Miért mentem a szállásokra? -r* Hm. A tél volt oka mindennek..i • Igeir, a tél dermesztő hidege februárban szél kergette .a, DISZ Petőfi-iskolát, amelynek vezetője Veit. Hiába próbálkozott, nem jöttek össze a fiúk. Áprilisban megmérgesedett s „ha a hegy nem megy Mohammedhez, Mohammed megy a hegyhez ‘-jelszóval elindult a' Beloiannisz utcába. A legénvszállások szokott esti képe fogadta. A kés: ülő tojásrántotta, a piruló lebbencs ll.ata a krumpli; gőzével és a cigaretta füstjével keveredett, sercegett a zsír. recsegett a rádió, egyesek, borotválkoztak, mások heve- résztek. — jé estét, elvtársak! •— Jó- estét ,.i — P. Nagy Gusztáv vagyok. A huszadik kongresszus anyagát akarom Önökkel ismerte* ni a Szovjetunió eredményeivel és a mi eredményeinkkel* együtt,.* — Eredményeink’ — szólalt meg egy szikár, barna, overálos fiú. — Hol vannak az eredményeink, amikor a szalonna tó méreg- drága in . - '. . — Nem hívtuk, nem is vagyunk kíváncsiak magára — mordult lel egy zord hang valahonnan az első ágyak sötétjéből. Ross zu esett hallani, de hát mondtak már neki különbet is. — Drága a szalonna? — ügy úgy! öt-hatszáz forintból nem tudom megvenni! — öt-hatszáz forintot keres? ■— Annyit. *— Mindig? — Mindig. — Akkor valami baj lehet. Mert aki dolgozik^, még ha-segédmunkás is, akkor is megkeresi a hétszáz forintját. Legalább annyit, mert van, aki ezren felül kap... — Én pedig dolgoztam és mégis ennyit kerestem. Ha akarja, megnézheti az irodában is. — Jő, megnézem. — Az enyémet is nézze meg! — ugrott oda egy tizennyolc év körüli vöröshajú legényke. — Már két hónapja dolgozom, és még egyszer sem tudtam hazamenni! Becsap az üzem! Nekem meg nincs annyi pénzem, hogy Békéscsabáig utazgassak! —- Rendesen dolgozott? — Igen. — Mert ha valakinek bumlija van, akkor nem kan hazautazásra pénzt! — Én nem bumliztam! Odajött egy ács. Panaszkodott, hogy megcsinálta a fát az épülethez — de elvitték, eltüzelték. Egy kubikoslegény a rendetlenséget szidta. Hogy „letólják" Őt a rendetlenség miat‘, pedig nem is 6 a rendetlen. Lám, ezek már más panaszok voltak! S ami érdekesebb: a panaszosok leültek melléje az asztalhoz,,, • Rég e’múlt április s vége lett az oktatási évnél is. De B. Nagy Gusztáv továbbra is járta a legényotthonokat.. Már a meszesi és Felsőmalom utcai szállások is belekerültek a „látogatási körzet“-ébe. Régi ismerős- kén* várták és üdvözölték még ott Is, ahol túlóráztak és tizenkét órát dolgoztak azon a napon az emberek. Leültek melléje, kitárták a szívüket és elmondották minden kételyüket. Ez a meszes) szálláson történt: — Miért rozsdásodnak a földalatti vasút gépei, amikor öt vagon zsírt adtunk értük? IUSIREK KÖZÖTT... — Miért olyan drága az élelmiszer? Miért kell egy csomag vajért hat hatvanat fizetnünk? — Mindig azt mondták, hogy nem szabad a téesznél erőszakoskodni. Hát akkor miért voltak erőszakoskodások? — No most megválaszolok, jó? / <- Jó. — Nézzük a földalattit! — Negyvenötben odaadtak nekünk egy országot és azt mondták :tessék, gazdálkodj vele! Tudtunk gazdálkodni* — Tudtunk. De hibáztunk Is, hiszen- akkor tanulgattuk. Forróiéjűek voltunk és sokat akartunk egyszerre. így voltunk a földalattinál. Később teljesen leállottunk vele — de most újra megindultunk. Igaz, nem olyan gyorsan, mint akkor, mert máshova kell a pénz. De mindegy: a gépek nem rozsdásodnak. Ami pedig az öt vagon zsírt illeti: meglehet, hogy zsírt adtunk a gépekért, de az is lehet, hogy nem. Hogy valamit adtunk érte, az bizonyos, hiszen a Szovjetunió se feneketlen kincsesbánya. De hogy az a valami pont a zsír legyen, méghozzá pontosan öt vagon: erre nem mernék megesküdni! A kérdező nem szólt semmit. Kezébe támasztotta arcát, cigarettázott és gondolkozott. — Nézzük a másikat! Miért drága nálunk az élelmiszer, éppen a vaj? Hát ez érdekes kérdés. Itt talán a világpiaci áraknál kezdhetnénk. Az a baj, hogy mi drágábban termeljük a tejet a világpiaci áraknál.*! — Miért? — Miért? Kezdjük a szobával! Amint látom, a falak tiszták, az ablakokon függönyök vannak, viaszkosvászon borítja az asztalt, rádiójuk is van: egyszóval szép minden. Most hol jobb: egy ilyen szobában, vagy egy elhanyagolt, sötét szálláson? ‘ — Hát itt. De nem erről van szó! — Dehogyisnem! Az állat is szereti a tisztát, a világosat, az olyan istállókat, mint amilyent a moziban a Szovjetunióból mutattak; hosszú, világos és csillével száll ft ják a takarmányt. vízvezeték van beszerelve, a tehénnek csak meg kell böknie orrával a csapot és már ihat is... Hollandiában vagy a Szovjetunióban febérköpenyes emberek foglalkoznak a tehenekkel, állatorvosokkal vizsgáltatják, fejígéprpel fejnek... Ná’unk mee? Mételvkór ellen harcolunk, néhol még igába fogják a teheneket. Hát adhatnak annyi tejet, mint Hollandiában, vagy a Szovjetunióban? — Nem. De mikor érünk mi ide? Nincs a parasztnak pénze íejögépre meg fehér köpenyre! .. i — Az egyéninek nincs! . . — Hm... Jő. De akkor sem szabad erőszakoskodni? — Hát ez igaz. Kicsit forrófejűek voltunk itt is. — Ki tudja? És ha másképp nem megy be a paraszt? •. ....’ • — Ha a tsz-tag jobban él. mint ő. akkor .? bemegy. És már sok helyen jobban él. Hanem, most én is kérdeznék valamit» A maguk brigádjo hogy állt össze? —- Hogy állt össze? Hát összeálltunk!— Kényszerítette valaki magukat arra, ' hogy összeálljanak? — Dehogy, össze se álltunk volna akkor. Az ember azokkal dolgozik szívesen, akikét maga választ. — Ez az! így vagyunk a téesszel is... Egyik cigarettázott, a másik állál támasztotta, a harmadik a vacsóralábast kápargattá.'•' Nem mondtak igent, nem mondtak nemet, mindegyikük elgondolkozott: • ' • Delelő napsugár szívja a gobelin-képet, s mintha hangosabban ketyegne a két vekker,. Feléled a szoba B. Nagy Gusztáv a bronz- : bányászt simogatja és az emberekről beszél. • Olyan a lelkűk, mint egy kincsesbánya, egyiknél mélyebben, másiknálkevésbé mélyen van -».- elrejtve az arany... A tapasztalt népnevelő- megszabadítja a sártól, aztán előtűnik ■ „-az -i arany. És megváltozik az ember,.*! . Megsimítja gyérülő haját: . ... — De ez a változás hosszú ideig tart. A harmincas években például Sz. A. sehogy- ■ se akart belépni a szakszervezetbe. Már-eiyr éve agitáltuk, de hajlithatatlan maradt. Csak • utána sikerült. — Éi még? ,,'i — Él. A felszabadulás, utárv belépett a párt-. ■/ ba, ma pedig vállalati igazgató. Feláll. Azt mondja, jó ieítne vagy hatvan ” keménvkötésű népnevelő a munkásszá'tesok-' ba. Utána elbúcsúzik, mert készülődnie kell. A szombati munkásmozgalmi találkozón beutalják a dobogókői üdülőbe. Szerencsés utat és jó pihenést! A népért él, — megérdemli. Mire visszajön, talán meg is lesz a hatvan keménykötésű népnevelő a legényszállásokba. Magyar László
