Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-26 / 201. szám
1956 AUGUSZTUS 26 NAPLÓ s A szövetkezés új útját jár ják Mohácson Augusztus 5-én 56 mohácsi és környékbeli méhész mondotta: „Az országban elsőnek önálló méhészszövetkezetet alakítani — nem kis dolog!“ És ők vállalták az első lépést! Miért? Többféle magyarázata van. De ha a kérdés lényegét nézzük, akkor ez az egy tény határozza meg az önálló méhészszövetkezet létrejöttét: a földművesszövetkezet már nem tudja megadni nekik azt a segítséget, amire szükségük lenne. Az 1952-ben alakult 125 tagot számláló méhészszakcsoport például későn kapta meg az előlegeket. A méhészeti cikkeket — mivel a földművesszövetkezet vasboltján keresztül bocsátották áruba — mások vitték el. A földműves- szövetkezet évi 15—26 ezer forintot keresett rajta, amelyből ők semmit sem kaptak. Nem volt lehetőség a szakcsoport anyagi alapjának a fejlesztésére. Sok baj volt a méhek vándoroltatásával is. A cukrot is úgy kellett kilónként megvenniük. A mohácsi méhészeket a keresésben a járás, a megye egyaránt segítette. így jutottak el az önálló szövetkezetig, amelyhez útmutatásként csupán egy sokszorosított minta- alapszabály-tervezet járult. — Nosza hozzáfogtak és saját elgondolásaikat egyesítve azzal, amit a minta- alapszabály-tervezetből jónak tartottak, elkészítették a maguk alapszabályát, amely mindössze kilenc ritkán gépelt oldalból áll. Az alapszabályt augusztus 5-i gyűlésükön pontról-pontra megvitatták, míg végülis a tagság teljes egészében elfogadta. Az alapszabály többek között a következőket tartalmazza: „A méhészszövetkezetnek tagja lehet minden 16 éven felüli egyén, aki nem folytatott, vagy folytat kizsákmányolást. A szövetkezet tagjai egyénileg méhészkednek, szabadon rendelkeznek méhállományukkal, felszerelésükkel, termelvé- nyeikkel. (Ez fontos, ugyanis az alakuláskor olyan hírek jártak Mohácson, hogy ha megalakul a méhészszövetkezet, akkor államosítják a méhe- ket, a felszerelést, stb.) A szövetkezet gondoskodik arról, hogy a tagok előnyös méztermelési szerződést köthessenek. (Ebben az évben minden mázsa leszerződött mgz után a tagok 900 forint készpénzelőleget és négy kiló műlépet kapnak, kilónkint 60 forintért.) A szövetkezet arról is gondoskodik, hogy a tagok időben megkapják a szükséges méhetető cukrot, és minden igyekezete arra irányul, hogy a tagokat minden szükséges méhészeti felszereléssel ellássa.“ És mind ezekért a kötelezettség csupán eny- nyi: „A tag egyszer és mindenkorra 50 forint részjegyet köteles befizetni és belépéskor az öt forint belépési díjat “ Az alapszabály a jövedelem elosztását is megállapítja, mégpedig a következőképpen: „A tiszta jövedelem 30 százalékát a közös vagyon gyarapítására, 30 százalékát a tagok részesedésére, legalább 10, de legfeljebb 20 százalékát országos célkitűzésekre, egy központi alapba fizetik be; — A megmaradt jövedelmet az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjainak tiszteletdíjának kifizetésére fordítják.“ A szövetkezet ugyan fiatal, de máris nagy tervei vannak. Mivel éveken keresztül nem kaptak deszkakiutalást és nem egy méhész a szükséges kaptár elkészítéséhez bútordarabjait áldozta fel, most a szövetkezet úgy határozott: rönköket vesznek és létesítendő üzemükben feldolgozzák azokat, így nemcsak megfelelő minőségű deszkához juthatnak, majd, de olcsón előállíthatják a kaptárakat is. A szövetkezet ezentúl nem függ a földművesszövetkezettől még az áruellátás terén sem. Hamarosan egy raktárt rendeznek be, ahol a méhészethez szükséges cikkeket, — például cukrot — kaphatnak. Itt bonyolítják le a műlépcserét is; A szállítás, a méhek vándoroltatása még az idén nyáron is sok gondot okozott. A méhésznek kellett autóról gondoskodnia. Most a szövetkezet vezetősége előre szerződést köt a TEFU- val teherautóra. Ha valahol, hát a méhészetben szükség van ennek a szerződésnek a betartására, mert itt nemcsak napok, hanem órák is számítanak. Ha egy nappal később mennek, 8—10 kiló a családonként! mézveszteség. Ezekből a késésekből az idén a mohácsi méhészeknek körülbelül egy vagon mézkáruk származott. — Most, hogy a vezetőség az egész tagság méheinek vándoroltatását intézi, ilyen nem fordulhat elő. A méhészeknek igen nagy problémát jelentett a sonkoly (öreglép) kifőzése is. Évente, mintegy 25—30 mázsa sonkoly került a szemétdombra, csak azért, mert a méhészeknek nem volt meg a kifőzéshez szükséges felszerelésük. Nagy kára volt ez a népgazdaságnak is. A szövetkezet tervében szerepel egy nagyteljesítményű viaszolvasztó készülék beszerzése. Ha többet nem is. de annyi viaszt tudnak maguknak biztosítani, ami a saját szükségletüket fedezi. De mi a jövedelem forrása? Mindenki egyénileg méhész- kedik, a méhállomány is a saját tulajdonban marad, honnan van akkor mégis közös jövedelmük? Ezentúl a földművesszövetkezet helyett a méhészszövetkezet köti meg a szerződéseket nemcsak a tagokkal, hanem a „maszek“ méhészekkel is. A szerződtetésért járó jutalom természetesen a közös kasszába megy. Ezenkívül ide vándorol a raktárból eladott méhészeti cikkek kiskereskedelmi haszna, valamint a műhely jövedelme. Ezekből 40—50 ezer forint jövedelmük lesz, amelyből 20—25 ezer tisztán megmarad. A Mohács és Vidéke Méhész Szövetkezet megalakulása mutatja: a méhészprobléma megoldásának is a szövetkezés az egyedüli helyes és járható útja. Nem véletlenül szerepel a szövetkezet alapszabályában az a kitétel sem, hogy a jövedelem: „;;; legalább 10, de legfeljebb 20 szá- zalékát országos célkitűzésekre fordítjuk.“ Ezeket az onszá gos célkitűzéseket még maguk sem látják tisztán, de érzik, hogy nincs rendben valami a méhészet körül. Az igaz: van földmű zesszövetkezeti és tanácsi méhészeti előadó, de végeredményben mégsincs egy olyan szerv, amely a minisztériumoknál, országos fórumo- ( kon képviselné a méhészek érdekeit. Ennek létrehozását értik ők elsősorban országos célkitűzések alatt és hogy menynyire szükség lenne ennek lét-* rehozására, azt az alább fel- J sorolt néhány probléma is bizonyítja. Meg kellene valahogy oldani a méhcsaládok bizlositását, mert jelenleg igaz, hogy kap valamit a méhé«', ha költésrothadás miatt el kell pusztítania a méheit, de ez jóformán csak vigaszdíjnak számít. Erre a szervre várna a méhlegelők felmérése, a fertő- ő méhbetegségek elleni küzdelem megszervezése, a vándoroltatások szabályozása, a méhlegelők megjavítása ... Problémák ezek? Igen! Hol van manapság egy térkép, amelyen megtalálhatják a méhészek: az ország melyik területén vannak méhlegelők? Sehol! így csak „szimat u*án“l» vámdoroltatmalk. Ha meghallják: ez vagy az a méhész ezen Ü vagy azon a legelőn von, akkor a következő évben mind f odatódulnak. Ez hiba, mert le- f hét, hogy ezidő alatt másutt f több vagon nektár megy ve- r szendébe. # Lehetetlen egy cikkben le- é írod mindazt, ami az újonnan f alakult szövetkezetben törté- r óik és történni fog. Egy bizo-f nyes: f a környéken nagy port vert f az alakulás, az idegenkedés J egyre inkább szertefoszlik. ■. A minap a lippói görögkeleti? pap kereste fel a szövetkezet J elnökét, Hantos József tanítót^ és közölte vele elhatározását: „Hamarosan mi is belépünk a méhészszövetkezetbe!“ — így volt ez 1952-ben is, mikor a szakcsoport megalakult — mondja Hantos József. — Akkor még kevesebben, tizennégyen kezdtük. Mire idáig jutottunk, már 125 méhész vett részt a szakcsoport mun- i1 kajában. Bizonyos vagyok ben- i1 ne. hogy az őszre legalább 200 <» tagunk és 3—4 ezer méhcFalá-i» dunk lesz, mert mi megmutatjuk, és ők is rájönnek, hogy a szövetkezés a méhészetben is soha nem látott fellendülést hozhat:;« Sz. J. a kaitéhp ciadÁ ! Uj egészségügyi létesítményekkel gazdagodunk Pécs város tanácsa egészségügyi osztályán dn Hal József tisztifőorvossal, az egészs égügyi osztály vezetőjével beszélgetünk a város egészségügyi problémáiról: KÉRDÉS: Milyen a város betegellátása? VALASZ: Pécs városának mindössze egyetlen — nyolcvan ágyas — belgyógyászati kórháza van. Köztudomású, hogy ez nem elegendő. Amikor az egészségügyi miniszter elvtárs Pécsett járt, arra kértük, hogy Pécsett egy 400 ágyas bányakórház létesítését segítse elő, ahol a szili kózisos betegekkel behatóbban foglalkozhatnánk. Reméljük, hogy ez a kérdés hamarosan megoldódik. KÉRDÉS: Van-e lehetőség az orvosi ellátottság decentralizálására? VALASZ: Erre törekszünk. Ami a körzeti orvosi ellátottságot illeti, a szénbányavidéken nincsen probléma, összesen 36 körzet! orvosunk van. A baj csak az, hogy 3.000 lakosra mindössze egy körzeti orvos jut. Arra törekszünk, hogy ezt a zsúfoltságot megszüntessük. Uj körzeti orvosi rendelőt létesítünk a III. kerületben a Steinmetz kapitány téren és a Lakics laktanyában. Most készül a körzeti orvosi rendelő a Jókai utca és a Dischka Győző utca sarkán. A II. kerületben két, a III. kerületben pedig még egy orvosi rendelő létesítése folyamatban van. KÉRDÉS: Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemről néhány szót... VALASZ: A bölcsődei férőhelyek száma kevés. Mindösz- ize három területi, bölcsődénk Van. Az egyik 60, a másik 40, j harmadik pedig 30 ágyas. A tülvárosokban még van bölcsőde, de a belvárosban nem •igen, éppen ott. ahol Igen sok • uA e. Sztálin út 11. szám alatti épületben bölcsődét kívánunk létesíteni. A jövő évben pedig elkészül az Alsóhavi utcai bölcsőde is. Az a tervünk, hogy a Kilián utcai bölcsődéből az óvodát kitelepítjük, nehogy a nagyobbak esetleg megfertőzzék a kisebbeket. KÉRDÉS: Milyen megbetegedések fordultak elő Pécsett? VÁLASZ: Tífusz megbetegedés négy esetben fordult elő. Ennek az oka az, hogy igen sokan elmulasztották a kötelező védőoltást, annak ellenére, hogy ennek fontosságára a lakosságot a sajtón keresztül is felhívtuk. Egy gyermekpa- ralizises megbetegedésről tudunk. A városi tanács egészségügyi osztálya összehívta a Pécsi Vendéglátó Vállalat, valamint a Pécsi Hús- és Tej Kiskereskedelmi Vállalat vezetőit, megtárgyaltuk a megelőzés lehetőségeit. KÉRDÉS: Sok munkájuk van-e a terhesség megszakító bizottságoknak? VALASZ: A város területén három bizottság működik. Minden kerületben egyet- egyet állítottunk fel, hogy elkerüljük a túlzsúfoltságot. A bizottság hetenkint tart ülést. Amikorra rendelet megjelent, az első napokban mintegy százan jelentkeztek. Most hetenként 80—90-en jelentkeznek. A hely kevésnek bizonyult, éppen ezért a Honvédkórházban is biztosítottunk erre a célra helyet. Ezzel a helykérdés megoldódott — fejezte be nyilatkozatát dr. Hal József tisztifőorvos, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője. Vizet Gjárvárosnak S Ismerem azokat a problémákat, melyek egyre növekvő és egyre több vizet igénylő városunk vízellátása terén fennállnak. Foglalkoznak ezzel a kérdéssel a város vízügyi szakemberei, a vízhiányt szenvedő dolgozók, megyénk sajtója, sőt az ország- gyűlés legutóbbi ülése is tárgyalta. Megértem, hogy a vízhiány megoldása nehéz problémát jelent az illetékeseknek és sok nehézséggel kell megküzdeniük azért, hogy e téren a követelményeknek elget tudjanak tenni. De nem tudom megérteni azt, hogy városunknak abban a negyedében — Gyárvároson — ahol a legtöbb korom és egyéb szennyeződés veszélye áll fenn, hetek óta nincs biztosítva a vízellátás nemcsak a tisztálkodáshoz, hanem még a szomjúság oltásához sem. Amíg a belvárosban állandó a vízellátás, addig nálunk a napnak csak egy-két órájában — meghatározatlan időben — lehet vizet beszerezni. Legtöbbször az éjjeli órákban kapjuk a vizet, de az időpontról senkinek sincs tudomása, így az éjszakai pihenőidőnek egyrészét vízre való várakozással töltjük. Tévedés ne legyen, nem azt kívánjuk, hogy Pécs város területén zárják el a vizet és Gyárvárost lássák el, hanem azt, hogy a meglévő vízmennyiséget igazságosan, az igényeknek megfelelően osszák el. Javaslom, hogy addig, amíg a jelenlegi vízprobléma megoldódik, — a lehetőségekhez mérten — naponta egyszer vagy kétszer adjanak vizet meghatározott időben, és erről az időpontról értesítsék a körzetet sajtón vagy rádión keresztül, hogy mindenki felkészüljön a víz tárolására. ____ Balogh János Tp zennel bejelentem: meg- szűnt a lakásproblémám, mert a minap örököltem egy kastélyt .Göresöny— ben. Ez a kastély valamikor gróf Benyovszky Móricé volt és úgy lett az enyém, mint a többi bentlakóé. Megláttam, megnéztem magamnak mind a 94 szobájával együtt, és eszembe ötlöttek a v. b.-tit- kár szavai: — Mit tudom én kié ez a kastély! Nincs ennek gazdája. Miért ne lehetne akkor az enyém egészében — morfondíroztam ■— mint ahogy most a görcsönyieké darabokban. A biztonság kedvéért a benne lakók egyikétől is megkérdeztem:. — Maga csak tudja, hogy kié ez a kastély? — Tudja az ördög! — Hát kinek fizeti a lakbért? — Senkinek! Miután most már kétség- bevonhatatlanul megbizonyosodtam afelől, hogy valóban senki kastélya ez a hatalmas várszerű építmény, megszemléltem a kastélyomat, amelyet most már végképp sajátomnak tekintettem. Azt beszélik róla, hogy hét nemzet kőművese építette száz évig, de most egy község néhány ragadóskezű embere lassan- lassan lebontja, mint ahogy jó gazdához illik. Először körüljárom. Mondhatom gyönyörű. Mindenütt befutotta a borostyán, ha a zöld levelek közül itt-ott ki is kandikál egy-egy esőcsatorna-csonk. Hozzátartozik még egy 30 holdas gyönyörű park, válogatott ritka fákkal s középen forrással. Azt mondják, hogy itt valamikor szökőkutak voltak, de én ezeket nem láttam, csak azt szemlélhettem elszorult szívvel, hogy a görcsönyiek nagy önellátó buzgalmukban ugyancsak nem sajnálták a fákat sem. Trópusi fával még úgy sem tüzeltek: miért ne próbálhatnák ki, milyen a kalóriájuk? E szívszaggató látvány után először csak kívülről kukkantottam be egy-két szobába. Az egyikben gabona szárad, a másikban (uram bocsá’!) tyúkólak, a harmadikban rozoga iskolapadok... Az oldalsó bejáratról egy felirat kandikál felém: „Vigyázz! Életveszélyes!” A másikon próbálkozom: sötét folyosó, é körülbelül olyan, amilyet f utoljára a „Beszterce ostro-1 ma" című filmben láttam. Az t egyik jobboldali ajtó is nyit- £ va. A félhomályban kacsák f hápognak, csirkék csiripel- P nek. A fal, a vakolat mindé- f nütt máladozik, a parketta * fölszedve. * Mire végigjártam mind a 94 szobát, tisztában voltam a kastély egész életrajzával, hogy úgy mondjam: „lekáde- reztem.” Elvégre az ember legyen óvatos, mielőtt egy ilyen nagy épületet a saját szolgálatába állít. Tudtam a kastélyról, hogy volt ez már MESZHART-üdülő, iskola, kultúrház, de az idő vasfoga egrye inkább kimarta innen ezeket az intézményeket, mert most már életveszélyesnek nyilvánították, no meg műemléknek — ezt panaszosan mondták a gőrcsönyi tanácson, — mert a görcsönyiek már le akarták bontani, hogy iskolát, kultúrházat építsenek anyagából, de a megye nem engedte. De nemcsak a múltját tud- f tam meg, hanem a jövőjét P is: textilraktárát akarnak itt f berendezni. Hát ez már mé-1 giscsak valami! Micsoda nagy1! szükségünk van arra, hogy itt a 30 holdas parktól körüU1 övezve, műemlékké nyilváni-{. tott épületben textilraktár ] ( legyen! Lehet, hogy ez a kas- tély még egy textiláru védjegyeként is felhasználható,') vagy mit tudom én;:» , Hát szóval igy fest az én \ kastélyom. De mivel én nem (( akarok a feudális nagyurak ' | örökébe lépni, ezennel bátor- (| ködöm kijelenteni, hogy ezt {i a kastélyt úgy, ahogy t>On, ,i átadom a megyei tanácsnak,, i vagy ha az nem fogadja el, (» a Minisztertanácsnak! En (1 nem akarom, hogy azt mond- i» ják rám: „Vgylátszik ez nemi» tudja, milyen nagy hiány van <» Baranyában szállodából, üdü-1» lóból, kórházból, szanató- <» riumból. ; Lenne képe hd-i» romtagú családjával „meg-11 szállni” ezt a labirintust!?' <1 Ehhez csakugyan nincs db-11 rézatom. i1 Éppen ezért még a kastély»1 fényképét is mellékelem. Ta-11 Ián így minél előbb mtgsza-»1 badít valamelyik közület «<] kastélyomtól, amely márany-{' nyi álmatlan éjszakát okozott nekem. » SZÁLAI JÁNOS]] Javaslat készül a közlekedés megjavítására Pécsett marad a Gyógypedagógiai Intézet Modern gőzfürdő épül Miért nem létésithet a PIK tervező részleget? Az elmúlt hetek, hónapok során több olyan cikk jelent meg a Dunántúli Napló hasábjain, amely a városgazdálkodással, vagy más, a lakosságot közvetlen érdeklő problémákkal foglalkozott. Ezekre a cikkekre, javaslatokra adott választ Györkő Anitái elvtáns, Pécs város tanácsának vb-elnöke. Györkő Antal válaszol a Dunántúli Napló cikkeire KÉRDÉS: A lapban heteken keresztül vita folyt a város közlekedésének módosításáról, nagyvárosiassá szervezéséről. Mi a város vezetőinek állás- foglalása ebben a vitában? VÁLASZ: A 48-as teret semmi esetre sem adjuk oda közlekedési centrumnak. Ez a legnagyobb, s legszebb terünk, amelyet kár lenne beépítem. A 48-as tér különben sem alkalmas közlekedési gócpontnak, mert zavarná az egyetemi oktatást. A város közlekedésének átszervezése, korszerűsítése viszont szükséges. Éppen ezért utasítást adtunk a Pécsi Közlekedési Vállalat igazgatójának, hogy dolgozzon ki egy részletes és elfogadható javaslatot, amelynek megvalósításához minden segítséget me'" ’ KÉRDÉS: Az „Albérletről..." című vezércikkünkben javasoltuk egy diákpenzió felállítását a mai Gyógypedagógiai Intézet épületében azzal, hogy a gyógypedagógiát helyezzék vidékre. Megvalósítható-e a javaslat? VÁLASZ: Nem. Ezzel a gondolattal mi is foglalkoztunk, de vidéken sem találunk helyet a Gyógypedagógiai Intézetnek, más épületet viszont nem tudunk erre a célra igény bevenni; KÉRDÉS: Mikor és hol épül fel a lapban sokat emlegetett új, modern gőzfürdő? VÁLASZ: Az új gőzfürdő a második ötéves tervben felépül a Ralokány-liget környékén, s a régit bezárjuk, mert nem felel meg a követelményeknek. KÉRDÉS: Javasoltuk, hogy a PIK alakítson kiiUin tervező részleget, s mentesítse a Pécsi Tervező Irodát a tatarozások tervének készítése alól. Megvalósitható-e a javaslat? VÁLASZ: Nem. Amig az Országos Tervhivatal nem engedélyezi, nem valósíthatjuk meg, bár égetően szükség lenne rá. A felsőbb szervek nem értenek egyet a javaslattal, bár nekünk előnyös lenne, ha magunk terveznénk, mert a tervező iroda drágán és sokáig készít el egy-egy tervet; Ettől függetlenül nem tervezhetünk 6em a PIK-nél, sem itt a tanácsnál, mert az MNB csak a Tervező Iroda által készített tervek munkadíját, költségét fizeti ki — fejezte be nyilatkozatát Györkő An- t tanácselnök elvtárs.
