Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-26 / 201. szám
2 N a Pt: ö 1956 AUGUSZTUS 86 1 A ,/kÍCőÍHty" Üfyty ’A vasast Petőfi-akna egyik pártvezetöségi tagjával beszélgettem nemrég. Megkérdeztem tőle: mi az oka annak, hogy még Pécsbánya vagy Mecsek- szabolcs többször elmarad a tervteljesítéssel, Vasas első, sőt mi több, kétszeres élüzem. Miért megy itt olyan jól a munka? Így válaszolt: — A városi pártbizottság szerint sokat foglalkozunk a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, ezért elégedettebbek és jobbkedvűek az emberek, mint a többi aknán. Valóban, így lehet, bár nekünk ez eszünkbe sem jutott, mi csak azt tesz- szük, amit tennünk kell, akár kicsiny, akár nagy ügyről is legyen szó. E nyilatkozat után meghallgattam egy „kicsiny" ügy rövid történetét. • Halkan és bátortalanul kopogtatott, óvatoskodva bedugta a fejét, később belépett s micisapkáját a kezébe gyűrö- gette. Bizalmatlanul pislogott a nagy íróasztalra, a mögötte ülő vékonydongájú, fiústerme- lű párttitkárra, sőt még a vászonnal bevont fotelekre és a kanapéra is. — Mi újság Miska? — szólította Vranka János bizalmasan, mivel egyivású gyerekek voltak, egyszerre jártak iskolába is. — Gyere már közelebb, mitől félsz? Sorosits Mihály lépett néhányat, majd tétován megállt. A felszabadulás óta talán egyszer sem volt még panaszkod- ni' csendes és szótlan bányász, reggel munkába jön, derekasan dolgozik, délután elmegy, fizetéskor felveszi a bérét, máskülönben észrevétlen, mintha nem is lenne. — No gyere, üljünk le ide a kanapéra. Gyújts rá!, Mesélj már valamit) — Nem tudom jó helyre jöttem-e? Mert én nem vagyok párttag, én csak párton- kivüli vagyok,n — És aztán? Nemcsak a párttagokért, hanem a párton- kívüliekért is van a párt!... Beszélj csak nyugodtan, mi baj van? — Kitúrnak az aknamélyi- téstől és a külszíni táróba helyeznek. Ott nem keresek majd kétezernyolcszázat-háromezret. — Az valóban ’ nem jó, ha kevesebb a kereset. De ki akar kitúrni? — A Sebestyén mérnök mondta, hogy elkerülök .,. A keresetet pedig egye meg a fene! Úgy se maradhatok sokáig lenn, mert szilikózisos vagyok, úgyis a táróba kell mennem —i de így?! Mondd, ezt érdemiem én tizennyolc éves aknamélyítői baráber- munka után? Azt, hogy kidobjanak és leváltsanak a csapat- vezetőségtől? Ha így lesz, egész életemet elrontjátok, mert mindig az jár az eszemben, hogy kitúrtak! -. >§ Vagy negyedóráig beszélgettek még. Uranka elvtárs elbúcsúzott a háborgó Sorositstól és Sebestyén Bélát hívatta. — Mondd Béla, miért akarjátok elhelyezni Sorositsot? — Azért Jani bátyám, mert otthagyta az akna fenekét és felment a vágatba a gép mellé. Ilifiet pedig csapatvezető nem csinálhat! Uranka elvtárs máskor sokat nevetett magában barátjának Győr megyeies, „Jani bátyá- mos kifakadásain és tréfáin — hiszen ezzel a keskenyba- júszú, örökké vidám Sebestyénnel is majdnem egyidős, — de most nem volt kedve viccelődni. — Feljött a mélyből? Hát aztán? Csapatvezető, megteheti! f— Nem! A csapatvezetőnek a mélyben kell lennie .: i ■— Viszont nem kell lapátolnia és nem kell kőmüvesked- nie. SorositS pedig ezt is megcsinálja De ne is vitatkozzunk ezen, mondjuk, hogy nem szabad feljönnie az aknából. Ezt úgy tudatjátok vele, hogy azonnal elhelyezitek? Ez az első figyelmeztetés? Jó lesz így Béla? — Így kellene... De nem bánom, maradjon. — Rendben van. Csak arra kérlek szólj neki, jó? — Jó! . Sebestyén Béla elballagott, hogy megkeresse Sorositsot. De csak kereste volna, mert Sorosits akkor ki tudja hol járt? Egy nap szabadságot kért és elment. Sebestyén meglepődött, sőt megijedt. Sorosits ritkán kért egynapos szabadságot, de ha kért, akkor legtöbbször valami bánata volt és becsiccsentett. Most is azt tenné? Hát eny- nyire megbántotta az az áthelyezés az önérzetét? Nem látták Sorosits Mihályt, csak másnap reggel az elosztáson. Vállán a szokásos bányászlámpa, kezében pedig gázlámpa himbálódzott. Ilyen lámpát csak a csapatvezetők hordanak, Sorosits tehát csapatvezető maradt.-., — Jó szerencsét János! — köszöntötte Urankát. — Jó szerencsét! Mi újság Miska? — Csak annyi, hogy ha pár- tonkívüli vagyok is, érdemes volt hozzád elmenni. Az aknában maradtam, azám, pajtás... A „kicsiny” ügy elintézése előtt 105 százalékot teljesített Sorosits Mihály csapata, utána pedig 118-at. Én nem mondom, hogy csak a „kicsiny” ügy orvoslásának örömére emelkedett teljesítményük, de hogy annak is része volt benne, az bizonyos! MAGYAR LÁSZLÓ Hétezer ifjúsági takarékbetét Az általános iskolák első és második osztályos tanulóinak szülei részére a Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztára szeptember elején felhívást küld. A tájékoztató bemutatja, hogy napi 40—50 filléres megtakarítással — hosszú éveken át — jelentős összeget,' öltönyök, felöltők, és egyéb felszerelési és ruházati cikkek árát biztosíthatják a gondos szülők: Az Ifjúsági Takarékbetétmozgalom alig néhány hónapos múltra tekint vissza és máris 7000 szülő ismerte fel hasznosságát^ —«■■— ■ ■ '» ■ Megkerült a tolvaj Régi vágyam volt egy motorkerékpár. Végre, a múlt évben megtakarított pénzemen vásárolhattam egy 125 köbcentis Csepelt. 1956 augusztus 22-én a délutáni órákban, ismeretlen tettesek ellopták motoromat munkahelyem udvaráról. A motor eltűnését csak akkor vettem észre, amikor munkám végeztével hazafelé indultam. Azonnal jelentettem a rendőrségnek és még az esti órákban el is fogták a tetteseket. Ezúton mondok köszönetét a rendőrség dolgozóinak, gyors és eredményes munkájukért: Hegyes Ferenc Megyei Begyűjtési Hivatal Munka után: A FŐMÉRNÖKNÉL Alig fél éve, hogy a Pécsi Szénbányászati Tröszt főmérnökének nevezték ki Tamásy Istvánt. A fiatal főmérnök 30 éves, és most néhány hónapja, hogy megnősült. Nemrég cikket akartam írni a pécsi szénmedence fejlődéséről, ezért kerestem fel. Az interjúra azonban nem került sor. Értekezletre kellett mennie. — Tudja mit — mondotta. — Itt. úgysem lesz időnk szót váltani, meghívom egy feketére hozzánk. Este fél 8 órakor csöngettem be hozzájuk. Felesége lőtt ajtót nyitni. — Mondta Pista, hogy látogatónk jön — fogadott, — s beljebb invitált, — de ő még nem érkezett haza. Nem beszélgettünk tovább öt percnél a bútorvásárlásról, az asszony gyermekgyógyász szakvizsgájáról, amikor megérkezett Tamásy István. — Egy kis rendkívüli munka jött közbe, azért késtem, — mentegetődzött. Kevés a szabadidőm, — mondja. — Amikor főmérnök lettem, azt hittem több időt tölthetek otthon, többet tanulhatok, szórakozhatok, de nem Így lett. Most még több a munkám, mert... Telefoncsengetés szakítja félbe a mondatot. A tröszt diszpécsere az aknák szállításáról tájékoztatja. — Látja, így megy ez szüntelenül, akár benn vagyok az irodában, akár otthon, összeköttetésem a bányával sohsem szakad meg. Még vasárnap sem. Vasárnap a diszpécser reggeli jelentése az „ébresztőm.” Elfoglalt ember 6 is, a felesége is. Van egy „újításuk” — a házastársak közti levelezés. Az egyik szekrényfiókot levelesládának „nevezték ki." Mindketten ide rakják az üzenetet, Ugyanis sűrűn előfordul, hogy amikor este hazaérkezik, feleségét már nem találja otthon, mert az a klinikán inspekciózik és amikor reggel elmegy hazulról, felesége még nem érkezett meg. Gyakran csak telefonon vagy a levelesfiók segítségéiül tudnak egymással beszélni. Es ha véletlenül együtt vannak? — Az úgy van, — mondja a fiatalasszony, — hogy olyankor mindketten tanulunk. Pista a szakirodalmat bújja, én pedig az orvosi könyveket. Kiderül, hogy valóságos tanulókört alakítanak. Megtörténik, hogy egyikük elalszik a könyv mellett. Ilyenkor a másik felébreszti, hogy „nem kell azért annyira elmélyedni a tanulásban.” Néha esténként elmennek a Mecsekre sétálni, meglátogatják Tamásy István szüleit Vasason, vagy ismerőseiket keresik fel egy kis baráti eszmecserére. A férjnek nagyobbrészt bányász, a feleségnek inkább orvos ismeretsége van. — Amikor feleségem ismerőseihez megyünk, legtöbbször orvosi problémákat tárgyalnak — mondja Tamásy István. — Ehhez én keveset értek, így hát ritkán kapcsolódok a beszélgetésbe. Am*kor viszont az én bányászismerőseimet keressük fel, akkor — mivel a bányász problémákat feleségem nem ismeri, — ő beszél keveset. így hát érthető, hogy mindketten igyekeznek egymás munkakörét megismerni, mert jólesik az, ha az ember otthon is hozzáértővel tudja napi gondjait megbeszélni. De hiszen fiatal házasok, van rá idejük. Azért még sem ártana, ha mégis több időt tölthetnének együtt, GARAY FERENC " .............. 1 ' ' ■ 1 CS AK RÖVIDEN... Kitatarozták az iskolákat Több, mint egymillió forint beruházással javitották, tatarozták a nyáron a megye iskoláit, hogy Megyénk országszerte híres borai a MQNIMPEX vállalaton keresztül eljutnak külföldre is. A Mecsekvidéki Borfor- g Imi Vállalat vásárolja fel a karcos vila hamarosan meginduló iskolaévben csinosan rendbehozott és tiszta tantermek várják a tanulókat. Mohácsszigeten hatszázezer formte* költ séggel állítják helyre az árvízkárokat. Az iskolák tatarozása ha marosan befejeződik. Újjáépítenek még egy korszerű óvodát is Szigetvárait, csaknem hatszázezer forintos költséggel: lányi vörös borokat és szállítja Budapestre. Onnan pedig hosz szúnyakú palackokban kerülnek tovább Svájcba, a legnagyobb borimportáló országba. Elkerülnek a baranyai borok a Szovjetunióba. Nékombájn dolgozik, már a megye gépiállomásain. Csak idén 21 új kombájnt kaptak a gépállomások: Emellett 64 új GS traktorral, 28 DT— 413-as lánctalpas traktorral és kilenc univerzális traktorral gyarapodtak. Ezzel úgy megnövekedett gépállomásaink gép_ metországba és a környező államokba is. Nemrégen szállítottak el Pécsről csaknem 800 hektó vegyes fehéret, melyet a MONIMPEX palackoz és küld ki külföldre: parkja, hogy már fokozottabb mértékben ki tudták elégíteni a megye igényeit: Baranyai borok külföldön Egy fiiján száz nyár eleién termelőszövetkezet alakult Má- riagyűdön. Nagy dolog ez itt, ahol az emberek eléggé irtóztak mindenfélétől, ami új .a ami lassan-lassan átformálja a falu életét évtizedes, — nem hazudok, ha azt mondom: rr évszázados maradiságából; 11 Sánta János községi tanácselnök fiatal ember még, de eléggé jártas a közügyekben. ö mondja, hogy „nehéz volt itt elvtárs gyökeret eresztenie a szövetkezeti mozgalomnak, de még is csak sikerült!” Egyébként nehéz vele szót váltani, mert időnként fölug- rik az asztal mellől, kapja a vonalzót és kirohan a kapu alá. A gyerekbőgés, sivalkodás egyszeriben megszűnik, mire visszajön: — Hát így van ez — roskad le fáradtan a székre, — Feleségem a szövetkezetben dolgozik, itt marad a nyakamba a három gyerek, meg a falu gondja. Nincsen bölcsődénk, pedig nagyon elkelne. Tudja, elvtárs. > > két esztendeje a kisfiámat elütötte az autó, meghalt, hiába, nem lehet ott a szemem mindenütt! Azután a termelőszövetkezetről beszél, amely 100 holddal, húsz egynéhány taggal megalakult, belépett 6 is, illetve a felesége. Szegény még a termelőszövetkezet, mindössze §t lovuk van, semmi rgás, de n tagság, az Igen a -. Csak a fi Id kevés, 100 hóid igazán l’m sok. —< A feleségem mondtat jogy a szeme elé ne kerüljek, ha ez a szövetkezet feloszlik földhiány miatt. ■. Most az OFA-földeltből juttatok nekik EGYEDÜL VOLTUNK. 150 holdat, ez mégis több a semminél..: A tanácselnök közben lezárja az íróasztalát és átmegyünk együtt Boda Dezsőikhez, Igen, a Bodáéh... A cifrázott vaskapu, vaskerítés, a szép, hosszú lakóház, meg a nagy udvar — jómódú középparaszti gazdaságról tanúskodik. Tizennyolc holdon gazdálkodtak. Heten vannak a családban, de tulajdonképpen csak hárman, mert a nagyszülők, meg az anyós, meg maga Boda Dezső is rég nem munkaképesek. öregek, meg aztán a betegség sorvasztja hol egyiket, hői másikat, így aztán ki maradt kapára, mint Bodáné (azt mondják, a téesz legszorgalmasabb tagja), meg a fia, a Dezső, aki alig egy esztendeje szerelt le a néphadsereg tiszti állományából és annak a felesége. Van egy kis lugasféle az udvaron, kecskelábú asztallal, hát oda telepszünk az árnyékba. Kérdem Boda Dezsőtől, miért lépett be középparaszt létére a szövetkezetbe? A térítővel babrál, szólni nem tud mindjárt a kérdésre, úgy látom, nagy viharok viaskodnak a szivében e kérdés hallatára: *“ Nézze, világéletemben őszinte ember voltam. Megmondom én az igazat.. -. Feleségem, fiam és a menyem most kaptak 10 mázsa búzát előlegbe. Ennyi nekem még nem maradt egyetlen aratáskor sem, hiszi-e? Pedig ez csak előleg, mi lesz még a zárszámadáskor?! Nem maradt, mert a 18 hold után jócskán volt beadás is, de ez még semmi. Az orvos! A patika, meg az orvos vitte innen a pénzt, azazhogy vitte volna, mert egyéni gazda létére nem tudta fedezni az orvosi költséget, csak most, a termelőszövetkezeti jövedelemből. Boda Dezső beteg ember. A szivével van baj évek óta, most is szederjés az ajka, zihál a melle, egész nap le nem száll az ágyról, csak nagy ritkán. Mondana még valamit — de laposakat pislant a tanácselnök felé. Amaz meg zavartan tekint get ki a lugason, ■— Engem egyszer nagyon megsértettek ... Még ötvenkettőben. Emlékszik rá, altkor volt az a „padlás-seprő” politika . 11 Kacsint rám az Öreg ravaszkásan. ' Az történi, hogy a tanács felpakoltatta Boda Dezsővel még a vetőmagot is a szekérre, és vitték a begyűjtő helyre. Nem maradt meg a teljes fejadagjuk sem. Rosszul számoltak a tanácson s ennek Boda itta meg a levét. De valahogy úgy van, hogy ha jő a baj, hát esőstől zúdul az ember nyakába! Mert amikor jöttek a szekérrel visszafelé is egy fröccsre megálltaik a kocsma előtt, hogy valamivel leöblítse torkáról a keserűséget, a rendőr felírta, mert a kocsma előtt „parkírozott“ a kv vakkal.■. , —■ Mondtam én a rendőrnek, hogy hát hol igyák, ha nem a kocsmában, de hiába: kétszáz forintot fizettem akkor . hiifyfe bárki is, hogy Boda Dezső azért lépett a termelőszövetkezetbe, mert nem tudta az orvost kifizetni, vagy mert jogtalanul felpakolták a gabonáját éppen négy esztendeje? Nem azért. Hanem mert, — különben leírom azt, amit 6 mondott: <— Egyedül voltunk: >» Az ember csak gürcöl, aztán sehol semmi.., Hát ezért! Boda Dezső hazahívta a fiát. Szerelj le, gyere haza, itthon a gazdaság, nem halhat ki a család! A nagyanyó, •— Boda Imré- né hetvenéves anyóka — támaszkodik a tornácon, Közbeszól: mm Micsoda úriember »olt a lelkem. Tiszt volt, amikor hazajött, mindenki róla beszélt a faluban,,,! A legöregebb Boda, az Imre bácsi, — egy magas, őszbajszú, hetvenhat éves paraszt ™ leinti az asszonyt: mm Mit kúrálsz H Hazajött, jól tettel Ott i* ember vót, meg a szövetkezetben i* az lesz. Nem bánják meg a csoportbéliek, hogy beállt közéjüké, Aztán az öreg felém fordul. Közelebb jön! — No., j hiszen rendben 444 van, megkaptuk a fiz mázsa búzát, ennyink valóban nem maradt egyetlen évben sem, de -Meghagyják-e azt nekünk? Mert már fölöntöttük a padlásra. Onnét pedig emberfia el nem viszi! Aggódik a legöregebb Boda, — nem hiszi, nem is hitte volna soha, hogy valakinek gabonája, terménye, állatja legyen, amikor nincs földje. Aztán eszébe jut még valami: — Fiam.., azért van ám itt még egy baj, a szövetkezet körül! Szanaszét van a föld, ez itt a baj, tagositani kéne, mer különben elhal a csoport.,, Ezt már másodszor hallom ma a faluban. Valóban, a tagosításon sok múlik ezek szerint, — Én szeretném mondja Boda Imre bácsi — szeretném, ha a miniszter lejönne ide. Mert nincs meg a négyszáz holdunk a tagosításra, csak a kettőszázötven, ahhoz pedig csak 6 adhat engedélyt. Ha lejönne, istenemre mondom megkínálnám abból a jó terehegyi „csigerből”, oszt elbeszélgetnénk ketten a torsunkról .* 4 Már mint hogy a szövetkezetéről tu Életrevaló emberek. Valahogy összeverődtek szövetkezetbe ezek a parasztok, jól is indul minden, de a tagosítás nagyot nyomna fölfele a szövetkezeten. Ha nem lesz, „leégnek“ a falu előtt, mert Má- riagyüdön ma inkább foglalkoztatja a közvéleményt a szövetkeze1 mint a búcsú, és ez már nagy szó! Az utóbbi hetekben tizennégyen határozták el félig-meddig, hogy belépnek, köztük a 13 holdas Csepeli János, Bódi József, Mészáros Anna és a többiek. Hogy miért félig? Kisparcel. Ián gazdálkodni egyénileg jobban tudnak. A tanácselnök azt így mondja: — Mert „gódésok”:: Vagyis, hogy a maguk módján ..észnél vannak". Ha meglesz a tagosítás, belépnek, ha nem — hát nem! Erre várnak . i 1 A termelőszövetkezet ezekben a napokban vett mérlegre: mijük van, mijük lesz, ha minden jól megy. Előlegbe, munkáé gységenkint kiosztottak eddig 5 kiló búzát, 1 kiló árpát, félkiló cukorborsómagot, de még a zárszámadás hátra van, amikor is megosztoznak még a jövedelmen. Megint kerül 4 kiló búza, 3 kiló burgonya, 2,5 kilo kukorica, ez pedig pénzben összesen vagy harminc forint! Kezdetnek szép eredmény egy alig háromnegyed esztendős termelőszövetkezettől. Terveznek is, javasolnak is. vitatkoznak is, hogy törzstenyészet kellene, új istálló és siló kellene, de addig, mig a tagosítást meg nem kezdik — mindez csak terű m V. 1 gy mondja az öreg Boda: „Koccintanék a miniszterrel és megvitatnánk a sorsunkat : : .* Jelképesen mondta-e, vagy sem, — nem tudom. De hogy a miniszteren múlik most már, hogy a kettöszázötvenholdas máriagyűdi termelőszövetkezet felnő-e a gyereksorból, vagy sem, — az bizonyos! RAB FERENC
