Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-12 / 190. szám
4 N \ p r ó >cr ß/J 195# AUGUSZTUS 1* Hunyadi Jiinas emléke-zeit Imre István: Hunyadi /jtszáz évvel ezelőtt, 1456 júliusának utolsó napjaiban zajlott le a nándorfehérvári (belgrádi) csata, Hunyadi János legnagyobb, utolsó fegyverténye. Az ütközet, amelyet Hunyadi alig pár nappal élj túl, hetven évre vetette vissza Magyarországból és Európából a törököt. A távolmaradó, kés-, lekedő lovas seregek helyett Hunyadi jórészt magyar, szerb, horvát, dalmát, bosnyák, albán parasztseregekkel csikarta ki a döntést a török sokszoros túlereje ellen: a nándorfehérvári Hunyadi had az első — magyarországi néphadsereg volt. Ma, amikor népünk — a dél- európai testvérnépekkel együtt — , ünnepi megemlékezéssel hódul Hunyadi és hősi serege em' ékezetének, hadd idézzük fe' hadtörténelmünknek ezt a pmpás fejezetét. Milyen volt ez a kor, az első magyarországi Habsburg- kirá’yok kora? E kérdésre ne a mai történész feleljen, feleljen arra Hunyadi János maga: „Láttuk gyakran az égő háztetőket... sírással, futással, szükséggel teli mindeneket! Feldúlt földeket, gyászoló házakat, testvéreink holttestét — martalékul az ellenség kezében! A győztesek gúnyolódását, az ellenség rabláncait, nyomorúságos rabszolga-menetek (.yalázatát; nincsen az a kegyetlenség, amit rajtunk el ne követtek volna. Elég volt látni — annyi rabigába hajtott férfit, meggyalázott nőt, emberfőkkel megrakott szekeret, bilincsbevert magyar rabok elárverezte- tését..." (Hunyadi levele 1448-ból.) Az ország a királyi haderőre sem támaszkodhat, a Habsburg gyermekkirály, V. László, gyámjának, a magyarfaló Frigyesnek bécsi udvarában él. Nem támaszkodhat Magyarország ekkoriban a pápai segítségre sem. A pápa -r- segítség he'yett — hercegi rangra emeli Hunyadit. Hunyadi sosem használja e címet s válaszában megírja. „Ha Szentséged engem és személyemben a kereszténységet meg akarja tisztelni, tegyen képessé, hogy végrehajthassam azt, amire bennem reménységet keltett.“ S azt, hogy mi ez a cél, ugyancsak megírja Hunyadi: „Valahára a védekező pajzs helyett a támadó kardot kívánom használni az ozmánok ellen!" (1448 évi levele). Az 1453-ban Bizáncot s a görög birodalmat elfoglaló Mohamed szultán barbár marta- lócainak megfékezése már nemcsak Magyarország, de Európa ügye lett. „Ilyenek — idézi fel a török kegyetlenkedését Raguzai János követ — nem egyszer, hanem naponta megtörténnek. A múlt évben Maevarországon, most a Havasalföldén, máskor az albánoknál, bolgároknál, görögöknél s más keresztény népeknél. ..” Tesznek-e valamit hazájuk megmentéséért az ország gazdái, a földesurak,? Erre is megvan az egykorú felelet: „Egyik a másiktól rabol, kiadásaik túllépik jövedelmüket, így arra szorulnak, hogy jobbágyaikat sarcol- ják. Nem félnek Istentől — hiszen a hasuk az istenük. Fáznak attól, hogy háborúba menjenek, oda, ahol a török dúl... Nem védelmezik az országot s a népet..." 1456 nyárelőjén átfut a rémhír Magyarországon, majd Európán: a világhíré II. Mohammed szultán körülzárta Nándorfehérvárt — a mai Belgrádot — akkoron Dél-Ma- gyarország kulcsát. Akkora a hada — szárnyalt a hír — hogy akár az összes magyar déli végvár elfoglalására elegendő lenne. Viddinból kétszáz török hadigálya evezett fel Zalánkeménig s így Szilágyi Mihályt, Nándor főkapitányát, Hunyadi sógorát már el is zárták a Dunán Magyar- országtól. Hunyadi János mozgósítja a csekélyke magyar folyami hadat, s a Tisza torkolatánál visszaszorítja a török hadihajókat. Közben a török a pokol tüzét zúdítja Nándorfehérvár falaira; Szegedig viszi a szél az ágyúk bömbölését. A török flotta lehorgonyoz a Dunán. Belgrád felett szárazi seregei úgy járnak át a folyamzáró flottán egyik partról a másikra, mint a hídon. Hunyadi becsempészi Nándorfehérvárra egyik hírvivőjét s megüzeni Szilágyi Mihálynak: mihelyt a felmentő sereg északról megindul a Dunán s a Duna két partján, Szilágyi törjön rá hátulról negyven belgrádi naszádjával a kétszáz török hadihajóra. Hunyadi egy ideig a folyam bal partján halad, lovassága élén, majd amikor megkezdődik a csata s úgy látja, hogy az ütközet súlypontja a hajóhadra nehezül, hajóra száll. Kiszemeli a szultán vezérhajóját, s karddal kezében elsőként ugrik át a megcsák- lyázott török zászlóshajóra, öt órán át zajlik a leírhatatlan kézitusa a folyam hátán s a partokon. A hajóágyúk füstjében a vérszínű Duna színén halottak, sebesültek ezrei úsznak. Naszádosaink három hatalmas, emeletes gályát süllyesztenek el ötszáz emberrel. Négy nagy és húsz kisebb török hadihajó a kezükre kerül. Közben délről a belgrádiak negyven naszádja támadja a törököt. Ország Mihály, Mátyás későbbi nádora a parancsnokuk. A két tűz közé fogott török armadából mindössze harminchat füstölgő, árbóca- tört gálya evez dél felé; ezeket üldözőbe veszik a mieink, mire legénységük maga süly- lyeszti el őket. Európa a nándorfehérvári győzelem h éré fellélegzett. Ekkor rendelte el a pápa a déli harangszót, a belgrádi győzelem örök emlékezetére. De a hatvanéves Hunyadi mindezt már nem érte meg. 1456 augusztus 11-én áldozatul esett a pestisjárványnak, nely táborában felütötte fejét. Nándorfehérvári diadala — sok szenvedés országútján — fiának, Mátyásnak hatalmas kora előtt nyitotta meg az utat. Hős: lakiát. melyet kora Dávid alakjához hasonlított, népünk és testvéri nemzeteink örökre szívükbe zárták. Költőink — Janus Pannoniustól Arany Jánosig — a magyarság nehéz időszakaiban, mint örök erőforrást énekelték meg. 1456-ban a latinul verselő magyar Janus Pannonius ekként írja meg Hunyadi sírversét: „Országunk bástyája, pogány seregek veszedelme, Itt pihen ő valahol, János, a hősi vezér. Nándor előtt szétszórta a vad hordát s leigázta Még a halált is! Ezért élve az égbe jutott,” ti unyadi kiváló személye, nagyszerű ka- tonai tettei, s köztük is a legnagyobb: a nándorfehérvári győzelem közeli és távoli népek irodalmi és zenei hagyományainak tárgya. Csak legutóbb értesültünk arról, hogy a madridi levéltárban találtak egy 13 énekes époszt, melynek egy teljes fejezete a nándorfehérvári eseményekek adja elő. Csodálatosképpen éppen a magyarság népi irodalmi és elsősorban népzenei hagyományai nélkülözik a Hunyadi-tárgyú dokumentumokat. Nem lettek volna ilyenek? Aligha! Hát akkor hova tűntek? Ki tudja! Talán a népzenei hagyományok útvesztőin át beolvadtak a román, szerb és egyéb hasonló anyagba?! Könnyen elképzelhető. A történelem és az irodalom már eddig is nagyszerű emléket állított Hunyadinak és a Magyarországon máig is oly népszerű Hunyadi családnak. És méltán! De zenénk szinte ötszáz évig váratott magára, hogy méltó dalnok megénekelje történelmünk nagyszerű hősének emlékét. Sugár Rezső fiatal Kodály-tanítvány az ötvenes évek elején nagyszerű feladatot tűzött maga elé: a nándorfehérvári hőstettről oratóriumot komponált. A bemutató kirobbanó sikere, az azóta megtartott koncert- és rádiófelújítások visszhangja, az 1953-as Liszt-díj és az 1954-es Kcesuth-díj bizonyítják, hogy a majdnem egyórás hatalmas zenemű ihletett, kiváló alkotás, méltó, maradandó és élő zenei szobra az 500 évvel ezelőtt győző Hunyadinak. Talán sorsszerű, hogy a Bartók—Kodály munkássága által klasszikussá csiszolt magyar zenei nyelven szólalhatott meg a Hunyadi-oratórium. Sugár Hősi éneke. S mert az új magyar zene a legmélyebb és legidőtállóbb zenei hagyományok gyökerén nőtt mai zenei nyelvvé és világjelenséggé, kiválóan alkalmas arra, hogy hitelesen jelenítse meg az 500 évvel ezélőtti eseményeket is, úgy, hogy zenei nyelv és modem zenei megoldások kerek egészét képezve olvadnak eggyé a drámai-lírai mondanivaló szolgálatában, Sugár magában hordozza — mint legben* sőbb sajátját — a magyar zene klasszikus nyelvét. Természetesen beszél ezen a nemes, de közérthető magyar 'és mégis világnyelvem Ez a nyelv eggyé tud olvadni a mondanivaló anyagával, képes aranyjánoei balladává vál* tozni a sürített drámai jelenetekben, felsza-i badultan dalol a lírai szituációk csúcspontjain, de nemes, méltóságteljes pátoszt ölt, ha a helyzet úgy kívánja, vagy ha a múlt nagyszerű példáján a jelent akarja lelkesíteni. ^ Sugár ugyanakkor a ma embere is. A zene eszközeinek használata korszerű, modern szellemű. De a nyelv és technika a tartalommal egységes, mint ahogy természetes az, hogy a ma embere a saját szemével, szívével és eszével szemléli az 500 év előtti történelmi eseményeket. Igaz, hogy nem kisebb példák állnak a fiatal szerző előtt, mint Kodály: Psal- musa és Budavári Te Deum-a, de ilyen kőbevésett klasszikus példák nyomán eredetied egyénit alkotni, nagyszerű tetfcnek-számít. A Hősi-ének nagy apparátust mozgat: nagv szimfonikus zenekart, 4 szólistát, vegyeskart és gyermekkart; A pécsi oratórium-kultusz reneszánszának egyik kiemelkedő eseménye volt a nagy mű május 18-i előadása. A színházi nézőtér feszült csendjét feloldó hatalmas ünneplés, mely a bemutatóra emlékeztető sikerre emlékei» tette a szerzőt, és dicsérte a nagy előadói apparátust, ékes bizonyság volt a vállalkozás sikere, de egyben városunk zenebarát közönségének az értéket felismerő képessége mellett. A siker emléke még élénken él a Jelenlévőkben, s azokban, átok a Hunyadi-oratórium^- új előadását várják. Amikor az országos ünnepségek napjánál« estéjén megszólal a Hunyadit idéző Hősi ének, akkor már nemcsak a zene hangjai, hanem a Pécsett felállított hatalmas alkotás is hirdeti: „Neved késő századoknak fénylő példakép.“ Antal György v Milyen volt Hunyadi Thuróczy krónikája szerint? „Középtermetű, vastag-nyakú, fényes gesztenyeszín hajú. nagy fekete szemű, komoly tekintetű, pirosarcú ember volt, minden tagja olyan ékes és összeillő, hogy alakját ezer közül is ki lehetett ösmemi.” nyas erdő: élete volt a fegyver és a harc! Kedvesebb volt néki a török ellen verekedni, mint másnak vidám körtáncba mennie!” harcias ember volt, fegyverforgatásra és hadügyek irányítására termett, mint halnak a víz, szarvasnak az ár„Nagy gondban volt szegény. Arca egészen beléher- vadt, ajkát véresre harapdálta töprengés közben. S minthogy a törökök Erdély földjének jórészét végigszáguldván, emberben és állatban óriási zsákmányt hurcolva magukkal, Gyulafehérvár közelébe értek, a gonosz tűzvészek füstje tanúsította: már nem tanyáznak messze. János vajda egész lényében bosszúért lángolva egyáltalában nem elegendő kíséretével kiindult, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Inkább akart szépen meghalni, mint eltűrni a tartomány népének öldöklését, nagy, véres Sanyargattatását,” Részlet Zrínyi Miklós „Török Áfium“ A nándorfehérvári című művéből vizi-csatáról t „Töröké nem volnél-é most Magyarország, ha János vajda nem lett volna? El is volna már a neved felejtve, ha Hunyadi szorgalmatossága sem serénkedett volna! Mi tartoztatta meg Murád császárt, azt a vitéz török fejedelmet, akit vitézsége mián Mennykőnek neveztek, ha nem Hunyadi János szorgalmatossága és serény sége? János vajda vitézeknek tüköré lehet az állandóságban. Mennyiszer találta őt a véletlen balszerencse, mennyi veszedelem forgott az ő feje fölött? De soha készületlen nem találta! Mikor valami szerencsétlenség jött, nem tébolyodon meg az ő szíve. Azt hitted volna, hogy mindenkor tanulta és régen tudta: miképen kelljen ellentállnia ennek.” Bonfini krónikájából: „Erkölcsei minden tekintetben a legnemesebbek voltak, mentesek minden barbár durvaságtól. Nagy híve volt a vallásnak és az igazságnak: ugyanígy a szabadságnak és a bőkezűségnek. Szerette a tisztességet és ápolta a barátságot. Annyira igyekezett megnyerni katonáinak szívét és kiérdemelni mások jóindulatát is. hogy mindenki egyformán megszerette. Nyájassággal, bőkezűséggel és okos színleléssel még az ellenségeskedést és a gyűlölséget is meghajlította s ezekkel a művészi képességeivel előkészítette útját oly magas méltóságokig, amilyent különben sohasem remélhetett volna. Kemény és emelkedett volt férfiúi lelke, tanácsa bölcs és okos. Szokása volt: semmit sem tenni meggondolatlanul, elhamarkodva. így aztán úgy látszott: nem tűzhet maga elé oly célt, amit ésszel és ügyességgel el nem érhetett volna .:." „Keserves döfések és vágások estek: vérrel foly a Duna! Mikor látta Hunyadi, hogy a távolból való bökdösés, döfölés csak elnyújtja a harcot, vakmerőn átugrott a török gályákra. Nyikogtak a pogányok súlyos csapásai alatt, mint a csikók, amelyeket lenyakaz a szakács. Tódult Hunyadi után a magyar, akár a Vezúv füstölgő kráterébe Is utána ugráltak volna! Mikor Hunyadi a vizi-csata után partra szállott, olyan volt, akár egy szerecsen. Karjait, arcát, mellét befrecskelte a török vére és az izzadság. -. j” Hunyadi János képmása a Thuróczy-krónikában. Részlet Nagybánkai krónikájából „Nagy, szép, középtermetű, nyakas és szép vállas ember Hunyadi vala. Haja nagy, szép bodor és gesztenyeszín vala- Vitézi feje vala. öregszemű, kinek tekinteti nagy kegyel- mességgel vala. Fejedelemséghez illendő nagy erkölcse neki mindenben vala:;s Támasszon az Isten soK ilyen hadnagyokat az nyomorult országban!” Bessenyei György, a testőrköltő, Hunyadiról» „;.. mindkét részről acsar- kodva verték egymásba a fegyvert. Hunyadi válogatott fegyvereseivel csak azt nézte, hol hatalmasodik el a pogány? Odavágtatott, mint az orkán, kétfelé vágott, iszonyatosat kiáltott s úgy rekkentette el az erőszakos ellenséget, mint a mennydörgő villám szak- gat.ia széllel az erdő mohos tölfeyóriásait!” „:;. Rab asszonyok e keserves öröm kiáltásával tölték be a levegőeget. Hunyadi lábához estek, életüket köszönték neki és ruhája szegélyét csókolták. Hetven esztendős öregek, negyvenesztendős anyák, ki- lenc-tíz éves gyermekek láncaikat még reszkető kezeikben csörgetve térdeit ölelték, lábait csókolták és a Haza Atyjának kiáltozták.. ,* /V
