Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-10 / 188. szám
2 NAPLÓ 1956 AUGUSZTUS !• 1 A szovjet kormány nyilatkozata a Szuezi-csatorna kérdéséről Magyarországot is meg kell hívni a Szuezi-csatornával foglalkozó értekezletre Moszkva (TASZSZ): W. Hayter, Anglia moszkvai nagykövete 1956. augusztus 3-án átnyújtotta D. T. Sepilovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének az angol kormány jegyzékét, valamint ehhez mellékelten Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormányának nyilatkozatát a Szuezi Csatorna Társaság egyiptomi részről történt államosítását érintő kérdésekről. Az angol kormány erre a háromhatalmi nyilatkozatra hivatkozva meghívta a szovjet kormányt, vegyen részt azon az értekezleten, amelynek összehívását 1956. augusztus 16-ra tűzték ki Londonba, „hogy megvizsgálja a csatorna további működésének biztosítására szolgáló intézkedéseket, úgy, amint azt az 1888. október 29-i konvenció szavatolta.” A Szovjetunió kormánya ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja kijelenteni a következőket: A szovjet kormány nem érthet egyet azzal az értékeléssel, amelyet a három hatalom nyilatkozata a Szuezi- csatorna övezetében uralkodó helyzetről ad. A nyugati hatalmak kormányai, jóllelet elismerik, hogy Egyiptomnak, mint teljesen szuverén és független államnak, jogában áll a fennhatósága alá tartozó vagyont államosítani, mégis megpróbálják kétségbevonni az egyiptomi kormány lépésének, a Szuezi • Csatorna Társaság államosításának törvényességét. A nyilatkozatban olyan teljesen megalapozatlan állítások vannak, hogy ez a társaság „nemzetközi intézmény", amelynek státusát nem változtathatja meg az egyiptomi kormány. Ennek kapcsán figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a Szuezi Csatorna Társaságot alapításától fogva, még az Egyiptom szempontjából megalázó 1866-os egyezmény szerint is egyiptomi társaságnak tekintették, amelynek igazgar tása az egyiptomi törvényeknek és szokásoknak megfelelően történik. A Szuezi Csatorna Társaság államosításának semmi köze sincs a Szue- zi-csatornán lebonyolódó hajózás szabadsága biztosításának kérdéséhez, amelyet az 1888. évi külön konvenció szabályoz. Jogilag teljesen alaptalanok azok a kísérletek, hogy úgy állítsák be a dolgot, mintha az egyiptomi törvényeknek alárendelt magántársaságot valamiféle nemzetközi szervnek kellene tekinteni, amely biztosítja a hajózás rendjét a Szuezi-csa tornán. Az egyik vagy másik állam területén lévő vállalatok tulajdonának államosítása a nemzetközi jog általánosan elismert elvei szerint az illető állam belügye. Minden ország pontosan így fogadta az utóbbi évtizedek folyamán a szuverén államok számos olyan döntését, amely magántulajdon államosítására vonatkozott, beleértve az olyan magántulajdont is, amelyben külföldi tőke részesedett. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani azt is, hogy az ENSZ közgyűlése 1952. decemberében külön határozatot hozott arra vonatkozólag, hogy a népeknek jogukban áll szabadon rendelkezni természeti kincseikkel és erőforrásaikkal. A közgyűlés felszólította az államokat, tartózkodjanak olyan cselekedetektől, amelyek sértik az államok erre vonatkozó szuverén jogait. Ennélfogva a szovjet kormány teljesen törvényes. Egyiptom szuverén jogaiból fakadd cselekedetnek tartja as egyiptomi kormánynak a » flsoezl Csatorna Társaság ' államosítására vonatkozó határozatát. Anglia és Franciaország kormányai azzal indokolják a Szuezi-csatorna Társaságnak az egyiptomi kormány által kihirdetett államosítása elleni fellépésüket, hogy aggasztja őke. a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságának biztosítása. Ámde, az a tény, hogy a volt Szuezi Csatorna Társaság fölötti tulajdonjog az egyiptomi állam kezébe ment át, nem hozott semmiféle változást a Szuezi-csatornán folyó hajózás fennálló rendjében. Az Egyiptomi Köztársaság kormánya augusztus elsején hivatalosan kijelentette a szovjet kormány és ugyanígy minden más állam kormánya előtt, hogy a Szuezi Csatorna Társaság államosítása semmiképpen sem hat majd ki Egyiptom megfelelő nemzetközi kötelezettségeire és Egyiptom teljes mértékben tartja magát a Szuezi-csatornán folyó hajózás szabadságához, amelyet a 1888. évi egyezmény írt elő. A Szovjetunió kormánya tudomásul vette az egyiptomi kormány e nyilatkozatát és az a véleménye, hogy nincs ebben a vo-» natkozásban semmiféle indok a nyugtalanságra, annál kevésbé, mert Egyiptomnak, amelynek területén a Szuezi- csatorna áthalad, érdeke fűződik a Szuezi-csatornán való normális hajózás biztosításához és legalább olyan mértékben képes azt biztosítani, mint bármely más magán részvénytársaság. A Szuezi Csatorna Társaság államosítása valóban egyáltalán nem hatott ki az országok hajóinak a Szuezi- csatornán át folyó zavartalan közlekedésére, a Szuezi-csatorna továbbra Is úgyanúgy működik, mint az államosítás előtt. Ebből látható, hogy az egyiptomi kormány maradéktalanul számol azzal, milyen nagyjelentőségű a Szuezi-csatornán folyó hajózás szabadsága és alaptalanok azok az aggodalmak, amelyeket ezzel kapcsolatban a háromhatalmi nyilatkozat tartalmaz. Meg kell jegyezni, hogy Egyiptom, amikor kötelezte magát a Szuezi- csatornán való hajózás szabadságának tiszteletbentartására, azt is elhatározta, hogy kártérítést fizet a csatorna társaság részvényeseinek, Ilyenformán egyiptom teljesen jogos és igazságos lépést tett, vállalva az egyiptomi területen húzódó és egyiptomiak keze munkájával épült csatorna normális működésének biztosítását. Az, hogy a Szuezi-csatorna ezt megelőzőleg évtizedekig nem Egyiptom kezén volt, hanem olyan társaság kezén, amelyben főként angol és francia tőke vett részt és ez az egyiptomi csatornát saját gazdagodására, Egyiptom belügyeibe való beavatkozásra használta fel, nem szolgálhat indokolásul ahhoz, hogy továbbra is fenntartsák ezt a rendellenes helyzetet. Nem lehet számításon kívül hagyni, hogy a múltban hódítások és megszállás útján létrehozott viszonyok ma alkalmatlanok és nem felelnek meg a szuverén és egyenjogú államok együttműködése elveinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete elveinek és célkitűzéseinek. Mihelyt Anglia és Franciaország kormányai, akárcsak az Egyesült Államok kormánya, elismerik az Egyesült Nemzetek Szervezetének magasrendű elveit és kijelentik, hogy üdvözlik viszonyuk megváltozását azokkal az országokkal, amelyek korábban gyarmati függő helyzetben voltak, e hatalmak kormányainak nem volna szabad akadályoznak ezeket az országokat szuverén jogaik gyakorlásában; A szovjet kormány nem nézheti szótlanul, hogy a közel- és középkeleti térségben jelenleg mind feszültebb helyzet alakul ki. Anglia és Franciaország kormányai, amint az ügy a Szuezi Csatorna Társaság jövedelmét érintette, durva és indokolatlan nyomáshoz folyamodtak Egyiptommal szemben, megtorló gazdasági rendszabályokat foganatosítottak, bejelentették, hogy harci készenlétbe helyezik és a Szuezi-csatorna közelében összpontosítják haditengerészeti erőiket, tartalékosokat mozgósítanak, partraszállás' készítenek elő és így tovább Franciaország, Anglia és néhány más nyugati ország sajtójában nagyszabású kampány indult, hogy ellenséges hangulatot szítsanak a független Egyiptom ellen. Amikor az angol és a francia kormány ilyen cselekedetekhez folyamodik,, amelyek szükségképpen veszélyeztetik a béke és a biztonság fenntartását, olyan útra lép, amely összeegyeztethetetlen az Egyesült Nemzetek Szervezete alap okmányának elveivel. Mert hogyan lehet összeegyeztetni ezeket a cselekményeket az ENSZ tagjainak azokkal a kötelezettségeivel, hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetéstől, vagy erőszak alkalmazásától és a nemzetközi viszályokat békés eszközökkel oldják meg olymódon, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét és biztonságot; A szovjet kormány teljesen megengedhetetlennek tartja azokat az intézkedéseket, amelyeket az angol és a francia kormány mostanában foganatosít és kihívásnak tekinti azokat a béke ügyével szemben. Teljesen világos, hogy ezek az intézkedések feltétlenül jogos felháborodást keltenek, kellő visszautasításra találnak nemcsak Egyiptom, hanem a szuverénitásáért és nemzeti függetlenségéért harcoló többi nép részéről is. Azok a kísérletek, hogy erőszakot alkalmazzanak a saját szuverén jogaival élő Egyiptommal szemben, elsősorban maguknak a nyugati hatalmaknak közel- és középkeleti érdekeire mérhetnek komoly csapást. A Szuezi-csatorna államosítása nem érinti Anglia, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok vagy más országok népeinek érdekeit. Csupán a volt Szuezi Csatorna Társaság, amely a csatorna használatából nagy nyereségekhez jutott, esik el most attól a lehetőségtől, hogy Egyiptom rovására gazdagodjék. Áz olyan kísérletek, hogy erőszakkal állítsák vissza e társaság elvesztett előjogait, vagy más cégér alatt kényszerítsék rá Egyiptomra a külföldi tőke uralmát, világosan gyarmatosító jellegűek: A szovjet kormány, híven a béke, az egyenjogúság és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás politikájához, kijelenti, hogy Anglia és Franciaország vezető köreinek említett cselekedetei, amelyeket egyiptomi részről semmi sem tett szükségessé, egyáltalán nem mozdíthatják elő a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közötti bizalom erősödését; Ami pedig az angol kormány részéről a Szovjetunió kormányának átnyújtott olyan értelmű meghívást illeti, hogy vegyen részt a Szuezi-csatorna kérdéseivel foglalkozó és aug. 16-án Londonban összeülő értekezleten, a szovjet kormány e kérdés megvizsgálásánál nem hagyhatja figyelmen kívül a következő körülményeket; Anglia és Franciaország azt hangoztatja, hogy ennek az értekezletnek a célja olyan intézkedések kidolgozása, amelyek az 1888-as konvenciónak megfelelően biztosítják a csatorna működését. Ez a kitétel nem látszik világosnak, már csak azért sem, mert a Szuezi-csatornán való szabad hajózásnak az 1888-as konvencióban leszögezett elve továbbra is sértetlen és ezt az elvet maradéktalanul betartják. Ha azonban az értekezletnek az volna a célja, hogy valamilyen formában kísérletet tegyen a Szuezi Csatorna Társaság államosítása kérdésének, ennek az egyiptomi kormány által eldöntött kérdésnek a felülvizsgálására, ez nyílt beavatkozás lenne Egyiptom belügyeibe. Egyiptomnak, mint szuverén államnak, e társaság államosításához való jogát semmiféle nemzetközi értekezlet sem vitathatja el. Meg kell jegyezni azt is, hogy a szóbanforgó értekezletet a Szuezi Csatorna Társaság főrészvényeseinek, Ang- 1 iának és Franciaországnak, valamint az 1888. évi egyezményben részt nem vevő Egyesült Államoknak a kezde ményezésére hívták össze Emellett az értekezlet összehívása a Szovjetunióval és az 1888. évi egyezményt aláíró többi ágammal való tanácskozás nélkül történt. Figyelmet érdemel az is, hogy az értekezletre meghívott országok listáját célzatosan, azzal a számítással állították össze, hogy a résztvevők többsége támogatni fogja az Anglia é6 Franciaország által előkészített javaslatokat. A három- hatalmi nyilatkozat értelmében az ér‘ekezleten való részvételt két ismérv határozza meg: 1. azok az országok, amelyek aláírták az 1888. évi egyezményt, 2. azok az országok, amelyek „leginkább érdekelve vannak a csatorna használatában“. Mindamellett ez alapelvek közül egyiket sem tartották be. Az 1888. évi egyezmény résztvevői között volt Ausztria—Magyarország és Németország Is. Ausztria—Magyarország jogutódja Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia. Jugoszlávia, Ez államok közül egyet sem hívtak meg az értekezletre. Németországnak csak egy részét, a Német Szövetségi Köztársaságot hívták meg, de nem hívták meg Németország másik részét, a Német Demokratikus Köztársaságot. Ezzel már csak azért sem lehet egyetérteni, mert az említett államok a többinél nem kevésbé érdekeltek a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságában. Nem hívták meg az értekezletre azokat az arab országokat sem, amelyek területileg a csatorna közvetlen közelében fekszenek, és amelyeknek életbevágó érdekük e kérdés helyes rendezése. Ezek az államok: Szíria, Libanon, Szaud- Arábia, Jordánia, Szudán, Líbia, Jemen, Irak; Marokkó, Tunisz. Meg kell jegyezni, hogy az arab országok többsége szintén jogutódja az 1888- as konvenciót aláíró Ottoman | birodalomnak; (Folytatás az 1. oldalról\) tő vár majd és biztosítja, hogy vendégeink megismerhessék Pécs nevezetességeit; 15—20 ezer vendégre *zá- míthatumk a Hunyadi-ünnepség napján. Gondot okozott a város vezetőségének, hogy hol étkeztesse ezeket a vendégeket. A probléma azonban megoldódott: a Nádor 4—500 személyt, a Pannónia ugynneny- nylt, a sétatéri Kioszk 500 főt, a mecseki túristaház 400 személyt, a Kazinczy utcai üzemélelmezési vállalat 500 főt, a Rózsakért 800—1 000 embert tud ellátni ebéddel, vacsorával, ezenkívül a Flórián téri halásztanyán drávai hallal, » Nem hívtak meg az értekezletre olyan, a csatornát jelentős mértékben használó tengeri államokat, mint a Kínai Népköztársaság, Lengyelország Bulgária, Románia, Burma, Finnország. A tervezett londoni értekezlet tehát a Szuezi-csatorna Társaság részvényeit birtokló országok csoportjának értekezlete olyan országok bevonásával, amelyeket a társaság főrészvényesei önkényesen válogattak ki. Az értekezletet az Egyesült Nemzetek Szervezetének megkerülésével hívják össze, sezt a jelenlegi körülmények kő zött nem lehet normálisnak tekinteni. Az értekezlet színhelyéül az 1888-as konvencióban résztvevő országok hozzájárulása nélkül Londont jelölték meg. bár, ha az 1888-as konvenció tételeihez ragaszkodnak, a csatorna működésével összefüggd kérdéseket Kairóban kell megvitatni; A fentebb kifejtettekkel kapcsolatban a szovjet kormány úgy véli, hogy az említett konferencia sem résztvevői összetételénél, sem jellegénél és célkitűzéseinél fogva nem tekinthető olyan nemzetközi értekezletnek, amely teljes jogú döntéseket hozhat a Szuezi-csatornára vonatkozóan^ A szovjet kormány azt tartja a legcélszerűbbnek, hogy a nemzetközi Jelentőségű tengeri csatornák és tengerszorosok hajózása szabadságának biztosításával összefüggő problémákat, az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében vitassák meg. Mint ismeretes, számos nemzetközi jelentőségű fontos tengeri csatorna és tengerszoros van. Ha a háromhatalmi nyilatkozat a Szuezi-csatorna nemzetközivé tételének problémáját érinti, természetszerűleg felvetődik az a kérdés, miért éppen a Szuezi-csatornát emelik ki az egyaránt fontos tengerszorosok és csatornák közül; A szovjet kormány abból indul ki, hogy a nemzetközi jelentőségű tengeri csatornák és tengerszorosok kérdésére vonatkozó bármilyen döntésnek figyelembe kell vennie azon államok szuverén jogai tiszteletben tartásának szükségességét, amelyek területén ezek a tengeri útvonalak keresztülhaladnak; A fent kifejtettek figyelembevételével a Szovjetunió kormánya, mint az 1888-as konvenció aláírója, azt tartja, hogy a Szuezi-csatorna hajózási szabadságával összefüggő kérdések megvitatásában minden körülmények között részt kell vennie még Ausztriának, Albániának, Burmának, Bulgáriának, Magyar- országnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, JeSusogóbam pedig főtt étellel és üdítő italokkal várják a vendégeket; • A városban sokhelyen állítanak fel büféket. így például a szakszervezeti székház előtti teraszon hűsítőket árusítanak, a Rózsakért mellett sörpavilont állítanak fel, ugyanitt a Szőlészeti Kutató Intézet pécsi fajborokat árusít, a vendégek pedig ajándék- és emléktárgyakat vásárolhatnak. Az üdülő előtt és a Dömör- kapunál ugyancsak csapolnak sört, a Tieztj Klub pedig egész nap nyitvatartja kapuit és hűsítő italokat szolgál fel; A Bem utcai 1-ee számú Húsboltban forró virslit árusítanak, a tervek szerint a virsli melié sört is mérnek; mennek, Jordániának, Iraknak, Libanonnak, Líbiának, Marokkónak, Lengyelországnak, Romániának, Szaud- Arábiának, Szíriának, Szudánnak, Tunisznak, Finnországnak, Csehszlovákiának, Jugoszláviának. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy részt vegyen ezen az értekezleten i ey olyan nagyhatalom is, min* a Kínai Népköztársaság. A szovjet kormány reméli, hogy az angol kormány nein gördít akadályokat az elé, hogy az említett országok részt vegyenek a szóbanforgó értekezleten, ha azt a maguk számára szükségesnek tartják. A szovjet kormány, mint a nemzetközi kérdések békés megoldásának harcosa, fi- gyelembevéve azt, hogy a küszöbönálló londoni értekezlet alkalmat adhat a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságával összefüggő kérdések rendezéséhez vezető olyan utak — módok megkeresésére, amelyek az új körülmények figyelembevételével elfogadhatók mind az egyiptomi állam, mind a többi érdekelt állam részére, a maga részéről elküldi képviselőjét az értekezletre. Magától értetődik, hogy a szovjet kormány részvétele az értekezleten egyáltalán nem ró a Szovjetunióra semmiféle olyan korlátozást, vagy kötelezettségeket, amelyek a három nyugati hatalom augusztus 2-i közös nyilatkozatában meghirdetett elvekből folynak, vagy amelyek sérthetik Egyiptom szuverén jogait, és méltóságát Ami az értekezlet Időpontját illeti, a szovjet kormány véleménye szerint a jobb előkészítés céljából célszerű lenne augusztus végére összehívni az értekezletet. A Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy határozott híve a nemzetközi feszültség további enyhülésének, így a Közel- és Közép-Kelet térségében is. Az a meggyőződése, hogy az államok szuverén, jogainak tiszteletben tartása és a nemzetközi együttműködés fejlesztése az idők szellemének megfelelően, az egyenjogúság és az államok belügyeibe való be nem avatkozás alapján — az államok közötti bizalom megszilárdulásának, a népek közötti tartós béke biztosításának legfontosabb feltétele. A szovjet kormánynak az a meggyőződése, hogy a felmerült vitás kérdéseket békés úton lehet és kell is rendezni, a népek jogaival és törvényes érdekeivel összhangban. Reméli, hogy a kormányok a Szuezi-csatorna kérdésében Is belátásról és széles látókörről tesznek tanúságot és tartózkodnak olyan cselekményektől, amelyek nem kívánatos következményekkel járhatnának, A nagy törökveró hős halálának 500. évfordulója alkalmából a magyar posta Hunyadi János emlékbélyeget ad ki, sárga papíron, barna nyomással. A bélyegen Pátzay Pél Kcesuth-díjas szobrászművész lovasszobra szerepel. A bélyegen két dátum lesz: 1456—1956; Az emlékbélyeget a posta egyforintos címletben bocsátja ki és augusztus 12-én, vasárnap hozzák majd forgalomba. A bélyeggyűjtők örömére, az emlékbélyeg egymás mellett fordított értékben is megjelenik; A pécsi Hunyadi-Ünnepség emlékére a pécsi főposta hivatal vasárnap reggel 8 órától kezdve első napi bélyegzőt és külön emlékbélyegzőt is használ majd. A Hunyadi-emlékünnepség hírei
