Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

1956 AUGUSZTUS 1 NAPI Ö 3 Az országgyűlés keddi ülése (Folytatás a 2. oldalról) juk felelősségre a hatalmuk­kal így visszaélő vezetőket. Ezért arra utasítottuk az ügyészi szervezetet, hogy a dolgozók jogait necsak azza’ védje, hogy hatályon kívül helyezteti a törvénysértő ha­tározatot, de hasson oda, hogy a dolgozót ért kárt jó­vá is tegyék és a sértett tel­jes elégtételt kapjon. Az ügyészségnek a jövőben a szakszervezetekkel karöltve sokkal határozottabban kell fellépnie a munkavédelmi elő­írások megszegőivel, a balese­tek felelőseivel szemben, akik nem hivatkozhatnak a terme­lés vélt érdekeire. Általános törvényességi felügyeleti munkánk fontos feladata a termelőszövetke­zetek védelme, a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesz­tésének támogatása ezzel együtt a már működő ter­melőszövetkezetek segítése. Kö’önösen fontos ez most, ami­kor egyes helyeken az ellenség újból támadást indított a ter- m*'’őszövetkezetek ellen. A termelőszövetkezetek fej­lesztésének alapelve a szövet­kezés önkéntessége. Ennek megsértése súlyos törvénysér­tés. amely ellen az ügyészség köteles fellépni. Az önkéntes­ség nyílt megsértése ma már ritkábban fordul elő. De még találkozunk félrevezető ígér­getésekkel a belépni szándé­kozó parasztoknak jogaira és kötelességeire vonatkozóan, elsősorban Vas, Somogy és Zala megyében. Alkotmányunk 49. paragra­fusa kimondja, hogy a „Ma­gyar Népköztársaság polgára: a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármely hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti”. Elmondhatjuk, hogy a nők egyenjogúságát biztosító ren­delkezések megszegésével szin­te alig találkozunk. Ugyanígy ténylegesen érvényesül a vál- Iásszabadság is, ami annyit je­lent, hogy mindenki szabadon vallhatja vallásos vagy ateista meggyőződését. Törvényeink maradéktalanul biztosítják a minden magyar állampolgárt megillető jogokon túl az or­szág területén élő minden nemzetiség számára az anya­nyelven való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét. E jogok gyakor­lati érvényesítését akadályoz­ták a múltban, főleg a délszláv nemzetiségiekkel szemben el­követett törvénysértések. Ezek nagyrészét kormányzatunk már orvosolta, illetve orvos­lásuk folyamatban van. Az ügyészi szervezet e vonatko­zásban is teljesíteni fogja kö­telességét. Az állampolgárok jogainak védelme a szocialista tör­vényesség egyik oldala. A törvényesség másik oldala, hogy az állampolgárok is eleget tegyenek minden tör­vényes kötelezettségüknek. A szocialista törvényesség megköveteli, hoc*' tovább erő­södjék és szilái íjon a mun­ka a begyűjtési és az adózási fegyelem. Megköveteli min­den állampolgártól a hatósági személyek megbecsülését és felelősségteljes munkájuk se­gítését. Alkotmányunkban le­szögezett alapelvekre, törvé­nyeinkre, a K. V. határozatá­ra támaszkodva az ügyészi szervezetnek az eddiginél bát­rabban, következetesebben kell folytatnia a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket meg­sérti. Néni demokratikus rendszerünknek van ereje ahhoz, ho<iy helyrehozza az elkövetett hibákat Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint: „A legfőbb ügyész gondoskodik arról, hogy a Magyar Nép- köztársaság rendjét, biztonsá­gát és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető mindenne­mű cselekmény következete­sen üldöztessék”. Az az éles harc, amelyben népi demokratikus állami és társadalmi rendünk kialakult, az ellenséges erők elszánt és veszedelmes támadásainak visszaverését követelte meg Közvetlenül a felszabadulás után gyökeresen új bűnüldözé­si és igazságszolgáltatási szer­vekre volt szükség. A politikai rendészeti szervek, népügyész­ségek és népbíróságok lelep­lezték és megbüntették a há­ború és népellenes bűnöket el­követő fasiszta gonosztevőket, gyilkosokat. A népügyészi és népbírósági szervek megfelelő felelősségrevonást alkalmaztak az ellenforradalmi bűntettek­kel szemben is. 1948 után azonban a feszült nemzetközi helyzetben nálunk károsan hatott az a téves né­zet, hogy az osztályharc állan­dóan és minden területen éle­sedik. Kialakult a kritikát el­fojtó személyi kultusz és ezzel együtt a bizalmatlanság lég­köre, amelynek rossz hatását csak fokozta az államvédelmi szerveknek különleges helyze­te. Ebben a légkörben az ál­lamvédelmi hatóság irányítói, vezetői és tisztjei közül sokan visszaéltek hatalmukkal, a megfelelő ellenőrzés hiányá­val. Erkölcsi és fizikai kény­szert alkalmazva egy sor eset­ben hamis és koholt bizonyí­tékokat készítettek, valótlan beismerő vallomásokat csikar­lak ki, ezzel a szocialista tör­vényességet a legdurvábban megsértették. — Lehetővé tette a törvény- sértéseket az is, hogy sem az ügyészség, sem más szervezet *iem gyakorolt ellenőrzést az államvédelmi szervek tevé­kenysége fölött, hiszen az ügyészi szervezetet ezzel a feladattal csak 1953-ban bíz­ták meg. A Központi Vezető­iég 1953. júniusi határozata megkövetelte a szocialista tör­vényesség megszilárdítását az »lkövetett törvénysértések kivizsgálását és jóváté­telét* Ezután került sor az államvédelmi szervek mun­kájának felülvizsgálására. A vizsgálat fényt derített a ko­rábbi államvédelmi vezetők bűnös tevékenységére. A ka­tonai bíróság 1953. decembe­rében hozott ítéletében megál­lapította: — idézem — „Péter Gábor és társai vezető beosz­tásukkal járó hivatali hatal­mukkal visszaélve, egyrészt az államvédelmi munkában sú­lyosan törvénytelen módszere­ket honosítottak meg, ezáltal tudatosan népellenes irányban ferdítették el az állam bünte­tőpolitikáját, másrészt mérhe­tetlen személyes igényeik ki­elégítése érdekében éveken ke­resztül óriási mértékben fosz­togatták és pazarolták a társa­dalmi tulajdont”. Ezután meg­kezdődött azoknak az ügyek­nek felülvizsgálata, amelyek­ben az elítélt volt államvédel­mi vezetők irányították az el­járást. A bonyolult, nehéz, sú­lyos törvénysértések és bűncse- leki én; ek feltárását eredmé­nyező vizsgálat hosszú ideig tartott. — A felülvizsgálat nem ment könnyen, lassan indult, vontatottan haladt. Az utóbbi időben azonban a vizsgálat meggyorsult és ma már a vé­gére értünk. — A vizsgálat alapján be- i gazolást nyert, hogy elvtár saink, akiket a törvénytelen perekben elítéltek, nem voltak árulók, kémek, kártevők. De beigazolást nyert az is, mi­lyen rendkívüli súlyos károk­hoz vezet a szocialista tör­vényesség megszegése, az ügyészi szervezet hiánya. — Pártunk javaslatára meg­szervezett ügyészség nagy szerepet kapott az alaptala­nul elítéltek ügyelnek fe­lülvizsgálatában. Az alapta­lanul elítéltek ügyük felül­vizsgálatának befejezése után sokan már a vizsgálat alatt is szabadlábra kerül­tek. A legfelső bíróság eddig száz­negyvenkilenc elítélt ügyében hozott döntést, ennek során 124 elítéltet minden vádpont alól jogerősen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott, 10 személy bű­nösségét kisebb súlyú bűncse­lekményben állapította meg, és ennek megfelelően lénye­gesen enyhébb büntetést sza­bott ki. Bejelenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a legfelsőbb bíróság el­ítélt, mert már korábban le- töltötték a kiszabott bünte­tést, illetve egyéni kegyelmet kaptak. A felülvizsgálat folya­mán még 156 személy került szabadlábra, részben kegye­lemmel, részben büntetés fél­beszakítással. A legfelső bíróság perújítási eljárásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, aki­ket annakidején a koholt vá­dak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Felmentette a bí­róság minden vádpont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebényi End­re, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és máso­kat. ök jóvátehetetlenül áldo­zataivá váltak a törvénysér­téseknek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek velük szem­ben kötelezettségeink. Kivég­zett elvtársaink rehabilitálá­sán túlmenően intézkedéseket tettünk és teszünk hozzátarto­zóik erkölcsi és anyagi támo­gatására. Mintegy háromszáz alapta­lanul elítélt szabadult ki a börtönökből a felülvizsgálat során. Túlnyomó többségüket koholt vádak alapján tartóz­tatták le és ítélték el a „Rajk ügyben“, a „Kádár ügyben“, a „Sólyom ügyben”, a „volt szociáldemokraták ügyében“, a „volt jugoszláv emigránsok ügyében” és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tag­ja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köztu­domású, évtizedes munkás- mozgalmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gon­doskodni arról, hogy az ár­tatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erköl­csi és anyagi segítség biz­tosítása me'Ictt foglalják el az őket megillető helyet társadalmunkban. Pártunk és állami szerveink anyagi vonatkozásban sokat segítettek eddig is a rehabili- •áltakon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a tör­vény előírta módon rendezzük. Erre az igazságügyminiszter megtette a szükséges intézke­déseket. Intézkedés történt, hogy a rehabilitáltakat mun­kába helyezzék, részükre la­kást biztosítsanak, a betege­ket orvosi kezelésben, gyógy- üdültetésben részesítsék, az idősebbeknek megfelelő nyug­Rendöri és ügyészi egyre Az 1953. júniusi Központi Vezetőségi határozat megkö­vetelte a pártellenőrzés meg­erősítését és az állami ellen­őrzés megvalósítását az állam­biztonsági szervek munkája fölött. Egyidejűleg az állam­biztonsági szerveket, az ügyé­szi szerveket, az igazságszol­gáltatási apparátust, a párt­hoz hű, öntudatos és gerinces dolgozók százaival erősítettük meg,^ közöttük számos olyan­nal is, akiket rehabilitáltunk. Az új ügyészi szervezet ál­landóan felügyeletet gyakorol az államvédelmi szervek mun­kája felett. A hároméves ta­pasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szervek munká­jában gyökeres változás tör­tént, a szocialista törvényes­ség itt is megszilárdult. Az ügyészi felügyelet során ész­lelt minden törvénysértés* miatt felelősségrevonás törté­nik. Ez alatt az idő alatt ötven­négy államvédelmi nyomozó­val szemben kezdeményezett az ügyész fegyelmi eljárást, míg a súlyosabb törvénysér­tések elkövetőit 13 ügyben katonai bíróság elé állította. Az ügyészi szervezet felada­ta, hogy minden erővel segítse az államvédelmi szervek mun­káját; Az a munka, amelyet az újraszervezett és megerősí­tett államvédelmi szervek végeznek, Igen nagyjelentő­ségű és rendkívül felelősség- teljes. Ebben a munkában segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szervek dolgozóit. Világosan kell látnunk, hogy a háborús úszítók elszenvedett kudarcaik ellenére sem tették le a fegyvert. Még hatályban van az Amerikai Egyesült Ál­díjat folyósítsanak. Intézkedés történt arra is, hogy a rehabi­litáltak munkaügyi jogfolyto­nosságát elismerjék, kitünteté­seiket visszakapják, stb. Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bíró­ságok alaptalanul elítéltek. A törvénytelen perekkel egyide­jűleg a bizalmatlanság egész­ségtelen légkörében sok elv­társat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bocsá­tottak el felelős funkciókból, illetve munkahelyükről. Anél­kül, hogy a munkájukat jó! végző mai vezetőket, beosz­tottakat leváltanánk, indo­kolt a korábban alaptalanul leváltottakat olyan munkakör­be állítani, amit képesítésük­nél fogva elláthatnak. Az ártatlanul elítéltek ügyei­nek felülvizsgálata azt bizo­nyítja, hogy népi demokra­tikus rendszerünknek van ereje ahhoz, hogy a vissza­éléseket, a törvénysértése­ket felfedje, hogy érvényt szerezzen a szocialista tör­vényességnek, hogy helyre­hozza az elkövetett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyítja az is, hogy nem állunk meg az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. Ennél to­vább megyünk. Szabadlábra helyezzük nemcsak azokat, akiket ártatlanul elítéltek, de azokat is, akikre valóban elkö­vetett bűncselekményeikért a múltban túl súlyos büntetése­ket szabtak ki. Rendszerünk megszilárdulása lehetővé te­szi, hogy kegyelmet gyakorol­junk és az igazságosan kisza­bott büntetés letöltése előtt helyezzünk szabadlábra olya­nokat is, akiket a háború utá­ni években háborús és nép- ellenes bűntettekért és más nolitikai bűncselekménye kér' ítéltek el a bíróságok. Ezekne’'- íz ügyét egyénileg bíráljuk el Nem gyakorolunk kegyelmet olyanok esetében, akiknek ki- szabadulása népünkre, álla­munkra veszélyt jelentene. A? igazságügyminiszter. a belügy­miniszter és a legfőbb ügyész együttesen döntenek abban, hogy kit kell szabadlábra he- !yezni. Ez a munka folyamat­ban van. Eddig 1400-nál több személyt helyeztettünk így szabadlábra. Megvizsgáltuk annak a 250 elítéltnek az ügyét is, akiket háborús bűntettekért a szov­jet bíróságok ítéltek el és akiket a szovjet hatóságok át­adtak a magyar szerveknek. szerveink munkája javul lamok 1953 október HM törvé­nye, amely évi száz millió dol­lárt irányoz elő a békeszerető államok elleni aknamunkára és kémkedésre. Ezt az össze­get legutóbb huszonöt millió­val felemelték. Az ilyen szennyes feladatra azonban egyre kevesebb a je­lentkező. De még mindig akad­nak olyan elvetemült elemek, akik semmit sem tanultak mint például Sulyánszki Jenő és 14 társa, akik volt ludovikás tisztjelöltekből, had- apródokból regrutálódtak. Fegyvereket gyűjtöttek a ma­gyar nép ellen. Az ítélet ki­ütötte kezükből a fegyvert és lesújtott rájuk. Az államvédelmi és igazság­ügyi szervek a szocialista tör­vényesség maradéktalan meg­tartásával ma már valóban csak az ellenségre mérik csa­pásaikat. Munkájuk egyre eredményesebb. A társadalmi tulajdon elle­ni bűncselekmények elkövetői­nek megfelelő üldözése, fele­lősségre vonása fontos állami feladat Jó egynéhány ügy tanulsága alapján megragadom az alkal­mat, hogy innen is kérő szóval forduljak a vállalatok igazga­tóihoz, földművesszövetkeze­teink tagjaihoz, főleg a szövet­kezeti ellenőrző bizottságok tagjaihoz, hogy még jobban vi­gyázzanak a felügyeletük alatt álló népvagyonra. Eredmények mutatkoznak a városi és falusi lakosság, dol­gozó parasztságunk vagyoná­nak védelmezésében is. Rá kell mutatni azonban arra, hogy ezen a területen is, csak­úgy, mint a társadalmi tulaj­don kezelésében, sok a ha­nyagság. Azáltal, hogy lakos­ságunk között számosán sok­szor őrizetlenül hagyják dol­gaikat, záratlanul portájukat, lakásukat, egyenesen csábítják a lopások elkövetésére az al­kalmi és szokásos bűnözőket. Rendőrségünk áldozatos helytállása és munkája, ko­moly eredményeket mutat fel a polgárok személye ellen in­tézett erőszakos támadások, emberölések, rablások elleni harcban. Örömmel számolha­tok be az országgyűlés előtt arról, hogy az ilyen bűncselek­mények száma lényegesen ki­sebb a felszabadulás előtti ha­sonló cselekményeknél. Ál- 'ampolgáraink hasonlíthatatla­nul biztonságosabb körülmé­nyek között élhetnek és dol­gozhatnak mint azelőtt. Az államrend elleni izgatá­sok száma is csökkent. Világo­san elkülönítjük azokat, akik bírálattal feltárják a megmu­tatkozó hibákat, segítik ezek­nek kijavítását, azoktól akik­nek a gyűlöleten kívül sem­mi közük a demokráciához s Izgató, gyűlölködő kijelenté­sekkel tesznek kísérletet, hogy zavart keltsenek, akadályozzák építő munkánkat. Az ilyen rosszhiszemű, ellenséges ele­meket természetesen bíróság elé állítjuk. Nyilvánvaló, hogy nálunk nem lehet szabadsága azok­nak, akik dolgozók érdekel ellen akarják azt felhasznál­ni, akik pártunk, államunk, intézményeink ellen izgat­nak, akik a sovinizmust, an­tiszemitizmust és más bur- zsoa. reakciós nézeteket ter­jesztenek. A bűnözés okainak vizsgá­lata során a rendőri és ügyé­szi szervek egyaránt sok ta­pasztalatra tettek szert ahhoz hogy követeljék az alkoholiz­mus romboló jelenségei elleni általános küzdelem megerősí- ését. Gyakorlati munkánk so- án sokszor látunk eseteket amikor főleg a rum és pálinka mértéktelen fogyasztása nem- -sak az egészséget rombolja, de bűncselekményekre is ve­zet. A kapitalista társadalom evik legalávalóbb maradvá­nyát. a prostitúciót megszün­Csökkenteni kell a ügyek — Hazánkban éppenúgy mint a többi szocialista állam­ban, a társadalmi erők növe­kedésével a bűnözés erősen csökken. Elég például arra utalni, hogy 1932. évben há- romszáztízezer-négyszáznyolc- vankét személy ellen indítot­tak eljárást, viszont 1955. év­ben ez a szám csak százhet- venkettőezer-hétszáznegyven- kilencet tett ki. — A büntető eljárás alá vontak száma még sokkal ke­vesebb lenne, ha maga az ügyészi szervezet nem köve­tett volna el a múltban számos hibát. Sok esetben formális szemléletből kiindulva apró- cseprő ügyekben is bíróság elé állított dolgozókat* — Erre a hibára határozot­tan rámutatott pártunk poli­tikai bizottságának 1955. no­vemberi határozata, amikor el­ítélte ezeket a torzításokat. A rendőri és ügyészi szervek egy­aránt komoly lépéseket tettek az ilyen hibák kijavítására. Saját hibáinkon kívül még ma is sokhelyütt gátja a helyes fejlődésnek, hogy egyes gaz­dasági vezetőink, dolgozóink sokszor a legjelentéktelenebb ügyekben is a rendőr, illetve az ügyész beavatkozását ké­rik. Az ilyen feljelentések egyik oka volt, hogy törvé­nyeink a legutóbbi időkig nem adtak lehetőséget arra, hogy a jelentéktelen ügyek társadalmi úton, a bíróság mellőzésével kerüljenek elbírálásra. E hiá­nyosság kiküszöbölésére a Mi­nisztertanács és a SZOT ko­moly intézkedéseket tett; Mó- dosí tásra kerül t a Munka Tör­vénykönyve. A vállalatok, in­tézmények vezetőinek fegyel­mi jogköre kiszélesedett. Vál­lalataink, intézményeink veze­tői munkájukban komoly tá­mogatást kapnak a felállítás­ra kerülő társadalmi bírósá­goktól. A megtett első lépések helyenkint már komoly siker­rel jártak* A szakszervezeteknek egyik fontos feladata a társadalmi bíróságok szervezése, Az tettük. De főleg nagyváro­sainkban még előfordul a tit­kos prostitúció. A társadalom szervezett erőinek kell odahat- iok, hogy több gondoskodás­sal az ilyen jelenségeket meg­szüntessük. A három évi felügyeleti munka tapasztalatai azt mu­tatják, hogy rendőri és ügyé­szi szerveink nyomozad mun­kája egyre javul. Mél'án rá­szolgáltak dolgozó népünk el­ismerésére és további bizal­mára. Rendőreink évről-évre kép- zetebbek, tapasztaltabbak, és ennek eredménye, hogy egyre jobban becsülik őket dolgozó­ink. Hozzá kell tenni azonban hogy néha, főleg a még ta­pasztalatlanabb rendőrök fel­lépésében is akad hiba, ami­kor fellépésük vagy nem elég­gé határozott, vagy éppen túl­zott, és kiváltója lesz egyes személyek meggondolatlan ma­gatartásának. Habár egyre kisebb szám­ban, de vannak még olyan pa­naszok, hogy a rendőrségen egyes beosztottak durva tör­vénysértéssel erőszakot alkal­maztak előállítottakkal szem­ben. Az ügyészi felügyelet kö­telessége minden ilyen esetet a legalaposabban kivizsgálni és a magukról megfeledkezett személyek ellen eljárni. Kato­nai bíróságaink ilyen esetek­ben megfelelő szigorral torol­ják meg a törvénysértéseket. — Ügyészeink külön figyel­met fo-dítanak a fiatalkorúak, a 12—18 évesek bűncselekmé­nyeire. Itt is javulás tapasz­talható Egy év leforgása alatt a fiatalkorúak által elkfive+ett büncselekménvek száma har­minc százalékkal csökkent. A fiatalkorúak bűnözésének csökkentésére legfontosabb a megelőzés. Ezen a téren már sok helyen jól működnek az ifjúságvédelmi blxottsá-nk. amelyek számontarMák a fia­talokat. a késői órákban ba- zaküldik őket, vlgyá»»«ek. ho-v zii’őtt elemek közé ne kerüljenek, stb. A megelőzés legfontosabb kö­vetelménye a 14—16 éves fia­talok munkábaállítása. birősá** elé kerülő számát ügyészek hathatós segítséget nyújtanak e feladat megol­dásához. — Országgyűlésünk mostam ülésszaka foglalkozik majd az­zal a törvényjavaslattal, amely szabálysértési bizottságok lé­tesítését javasolja. Anélkül, hogy a vitának elébe vágnék, felhívom a tisztelt országgyű­lés figyelmét a törvényjavas­lat jelentőségére. A szabály­sértési bizottságok lehetővé fogják tenni, hogy főleg fa­lun, a dolgozókat sokszor bo6z- szantó, kisebb kárt okozó ügyek elintézése a leggyorsab­ban megtörténjen. — Ezek az intézkedések lé­nyegesen hozzájárulnak a tör­vényesség megszilárdulásához, a bíróságok elé kerülő ügyek csökkenéséhez. Az eredmé­nyek máris mutatkoznak. A vádlottak száma fokozatosan és erőteljesen csökken. Ez év második negyedévében a vád­lottak száma 17.549 volt, az előbbi év azonos időszakában 32.535-tel szemben.; Azáltal, hogy megszűnnek azok a bírósági ügyek, ame­lyekben mint mondják — ágyúval lőtték a verebet, meggyorsul és Jobb lesz a bíróságok munkája is. *— Az ügyészi szervezetet a bíróság munkájának törvé­nyessége tekintetében is fel­ügyeleti jog illeti; — Bíróságaink a munkás- osztály és szövetségese, a dol­gozó parasztság hatalmát, ál­lami, társadalmi és gazdasági rendjét védi, *— A burzsoázia szószólói — érthető okokból — élesen tá­madják bíróságainkat, a nép bíróságait és azzal vádolják, hogy nem az igazságot kere­sik. Mi visszautasítjuk az ilyen rágalmakat. Szocialista bíróságaink függetlenek és ki­zárólag csak a törvénynek vannak alárendelve. A szocia­lista bíróság, a nép bíróságai és senkit sem ítélnek el pusz­(Folytatása a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom