Dunántúli Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

2 NAPLÓ 1956 AUGUSZTUS í 1-öx' Az országgyűlés keddi ülése 1 (Folytatás ax í. oldalról) városrész megépülésével azon­ban a napi szükség rövidesen eléri a húszezer köbmétert. Ezért a vízellátást véglegesen csak a Pécs-mohácsi dunai vízvezeték kiépítése fogja biz­tosítani. Feltétlenül meg kell oldani ezzel párhuzamosan a csatornahálózat megfelelő fej­lesztését is. Korszerű melegfürdő és fe­dettuszoda építését Is sür­gette, mert a város jelenlegi egyetlen melegvizes kádfür­dője elavult, többé-kevésbé használhatatlan állapotban van. _— Az élelmiszerellátás év- ről-évre jobb, liszt, kenyér, cu­kor, zsír, olaj, margarin a keresletnek megfelelő mennyi­ségben áll a dolgozók rendel­kezésére. A húsellátás az idén annyira megjavult, hogy a boltokban mindennap árusíta­nak tőkehúst. Egyes élelmisze­rek azonban gyakran késve érkeznek a kiskereskedelmi bolthálózatba. A tanács kéri a belkereskedelmi minisztériu­mot, hogy ezen változtasson. A kenyér és süteményfélék mi­nősége nem egyenletes, a Pé­csi Sütőipari Vállalat üzemei rendkívül szétszórtak. Szüksé­ges a jelenlegi tejüzem kapa­citásának bővítése is, s a Tej­ipari Vállalatot el kellene lát­ni jó állapotban lévő gépko­csikkal. A továbbiakban a zöldség­es gyümölcsellátás javítását kérte, s ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja a város körüli zöldövezet kialakítását. Beszélt a közlekedés kér­déseiről is. A villamosvasút —- bár kocsiparkja elavult — havonta egymillió utast szállít. A megnövekedett igények ki­elégítésére az autóbuszjáratok számát kell növelni. Míg 1944- ben mindössze négy autóbusz- járata volt a városnak, addig ma már tizenkilenc járat bo­nyolítja le a közlekedést, s ezek évente már tizenkettő millió utast szállítanak, de a megnövekedett szállítási fel­adatokat csak újabb szállító- eszközök beállításával lehet biztosítani. A közlekedés fejlesztése azonban megköveteli az út­hálózat javítását, s ennek érdekében több önállóságot, nagyobb támogatást kell ad­ni Pécs város tanácsának. Beszélt Pécs kulturális fej­lődéséről is, s elmondotta, hogy a város költségvetési elő­irányzatának több mint felét kulturális jellegű kiadásokra fordítják. Pécs egyeteme, főis­kolája, zeneművészeti szakis- k Iája, tudományos intézetei, számos középfokú és általános iskolája mind a város ősi kulturális hagyományainak korszerű hordozói. Állami tá­mogatás nélkül, saját erőből hoztak létre olyan kulturális létesítményeket, mint a Zsol- nay-múzeum, a Liszt Ferenc hangversenyterem, a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszín­háza, vagy a pécsi pedagógu­sok klubéletét biztosító Neve­lők Háza. »— Büszkék vagyunk a Pécsi Rádióra is — folytatta — na­gyon megszerettük. Csak azt nem értjük, hogy a kezdetben oly jól bevált egy órás válto­zatos műsor helyett miért ka­punk újabban csupán harminc perces riport- és híranyagot? A közelmúltban több baranyai határmenti délszláv községben jártam és egyre több helyről fordultak hozzám azzal: Meg kellene teremteni a műszaki feltételeket ahhoz, hogy veze­tékes rádiójukon mind többen hallgathassák a Pécsi Rádió délszláv nyelvű adásait is. Hiba, hogy nem fordítottunk kellő gondot a külső városré­szek kulturális életének fej­lesztésére. Többszázlakásos la­kótelepet építettünk például Uj-Meszesen anélkül, hogy egyidejűleg elláttuk volna kul­turális és egészségügyi intéz­ményekkel. A mulasztás hely­rehozása elsőrendű felada­tunk. — Pécs dolgozói a nyugodt alkotó munkát tekintik élet­elemüknek. Ezért értékelik oly nagyra, hogy külpolitikánk a nagy Szovjetunió vezette béketábor útján halad. Szóvá kell tennem azt is, hogy a magyar—jugo­szláv viszonyban beállott ked­vező fordulatot talán sehol sem értékelték olyan felszaba­dult jóérzéssel, mint éppen ná­lunk, Pécsett és Baranyában. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a jóviszony helyreállí­tásának törekvéseiben ma­gunk is kezdeményezők le­hettünk. A kora tavasszal elsőként fo­gadtuk a jugoszláv határon az eszéki városi népi bizottság küldötteit, akik a magyaros vendégszeretetet rövidesen ha­sonlóval viszonozták. Azóta is számos olyan gesztus történt, amely alkalmas a régi sebek begyógyítására. Meggyőződésünk, hogy a jó­szomszédság és a gyümölcsö­ző együttműködés szolgála­tával egyben egész népünk javát is előmozdítjuk. Nagy tapssal fogadott fel­szólalásának végén azt a meg­győződését fejezte ki, hogy Pécs dolgozói továbbra is eredményesen szolgálják né­pünk boldogulásának nagy ügyét. Hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács elnökének be­számolójával egyetért, azt el­fogadta. Ezután Földvári Rudolf országgyűlési képviselő követ­kezett szólásra, majd Vég Bé- 'a országgyűlési képviselő szó­lalt fel. Minden ingadozás nélkül folytassuk az ország demokratizálását Vég Béla elvtárs beszéde Az elmúlt időszakra jellem­ző — mondotta, — hogy az 1953-ban társadalmi életünk minden területén megkezdett, de nem elég következetesen folytatott szocialista demokrá­cia továbbfejlesztése kezdett kibontakozni. Ebben nagy sze­repe van a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresz- szusának. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a párt és a kor­mány intézkedései eredménye­ként megnőtt a dolgozók ak­tivitása, erősödött a szabad, alkotó vita, a meglevő hibák­kal szembeni jogos bírálat és a kezdeményezés ezek kijaví­tására, hangsúlyozva, hogy a dolgozó néptömegek akitvitása alkotó bírálata és segítőkész­sége a hibák kijavítására, a gyorsabb előrehaladás legfőbb biztosítéka, majd a Központi Vezetőség 1956 július 18—21-i ülésén elfogadott határozatot méltatta. A határozat — mondotta — világos és biztos útat mutat, választ ad egy sor régen vi­tatott problémára, megjelöli a szocialista építőmunkában előttünk álló feladatokat. Dolgozó népünk helyesli a határozatot, egyetért vele. Különösen egyetért azzal, hogy vitás kérdések lezárá­sával a figyelmet a múlt hibáiról a jelen és a jövő feladataira Irányítjuk, A továbbiakban a Miniszter- tanács beszámolója alapján, ahhoz csatlakozva, gazdasági életünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. Az anyagellátásról szólva hangoztatta: tekintettel arra, hogy az anyagellátás azok kö­zé a kérdések közé tartozik, melyek leginkább foglalkoz­tatják az ipar dolgozóit,- a pártnak, és a kormánynak fo­kozott erőfeszítéseket kell ten­ni az anyagellátás megjavítá­sára. Az anyagellátás megjavítá­sát országos üggyé kell ten­ni. A pártszervezeteknek, szak- szervezeteknek és az állami szervezeteknek össze kell fog­ni és szervező, felvilágosító munkával, valamint a szüksé­ges gazdasági intézkedések megtételével kell elősegíteniük az anyagellátás megjavítását. Pártunk, államunk, dolgozó népünk előtt álló gazdasági feladatok sikeres megvalósí­tásának döntő előfeltétele, hogy minden Ingadozás nél­kül folytassuk az ország, ezen belül a gazdasági élet s a gazdasági vezetés demo­kratizálását s ezen keresztül biztosítsuk a magasabb szín vonalú gazdasági vezetést. A termelés jobb megszervezé­se s a dolgózók egyre növek­vő anyagi szükségleteinek mi­nél jobb kielégítése megköve­teli a már eddig megtett gaz­dasági intézkedéseken túl a még meglevő túlzott centrali­zálás fokozatos kiküszöbölését. Népünkben nagy alkotó erők rejlenek. Feladatunk ezek fel- színrehozása és a nép, a szo­cialista haza érdekében való felhasználása. Bátran kell tá­maszkodni a dolgozókra, meg kell hallgatni véleményüket és javaslataikat, ki kell kérni tanácsaikat, s ha ezek helye­sek — és többnyire helyesek — intézkedni kell- megvalósí- ‘ ásukra. A Hegedűs András elvtárs által előterjesztett beszámolót elfogadta. Kiss Imre országgyűlési kép­viselő a Veszprém megyei ta­nácsok munkájával, Molnár Ernő országgyűlési képviselő pedig több budapesti problé­mával foglalkozott, majd Ur- bán Ernő képviselő szólalt fel. Ezután az elnök bejelentet­te: a beszámolóhoz több hoz­zászóló nincs, így a vitát be­zárta. Az elhangzottakra He­gedűs András, a Miniszterta­nács elnöke válaszolt. Hegedűs András elvtárs válássá *— Tisztelt országgyűlés, kép­viselő elvtársak! A vitában felszólaló képviselő elv­társak helyeselték a Mi­nisztertanács beszámolóját eddigi tevékenységéről és azokat az elgondolásokat és terveket, amelyeket a Minisz­tertanács beszámolója, az előt­tünk álló feladatokkal kapcso­latban ismertetett. Én ezért a zárószóban nem kívánok ki­férni minden képviselő elvtárs felszólalására, csupán azokkal a kérdésekkel szeretnék fog­lalkozni, amelyeket a képvise­lő elvtársak felszólalásaikban a beszámolóval kapcsolatban Javaslatként, vagy a Miniszter­tanács működésével kapcsolat­ban bírálatként felvetettek. Achátz elvtáns, és Földvári elvtárs is igen erőteljesen ve­tették fel saját területük fej­lesztésének problémáit. Achátz elvtáns Pécs városa fejleszté­sét. Földvári elvtáns Borsodét, a borsodi iparvidék fejleszté­sét. Azt hiszem mindkét elv­társnak igaza van. Tervezé­sünkben az elmúlt években a területi tervezés elvei, tehát az egyes területek komplex fejlesztésének szempontja! nem érvényesültek megfelelő módon. A minisztériumok az egyes területek fontosságát másképp és másképp értelmez­ték. Ez természetes is. Más­képp érte’mezl mondjuk Pécs fontosságát a kohó- és gépipa­ri minisztérium, mint a vegy­ipari minisztérium vagy a me­zőgazdasági minisztériumok valamelyike. Ezért ezen a kérdésen, amelyet Achátz elvtárs és Földvári elvtárs felvetett, mi úgy igyekszünk segíteni — s a Minisztertanács már hozott is ilyen határozatot — hogy az egyes megyei tanácsok végrehajtó bizottságai, illet­ve a kiemelt négy város végjschajtó bizottságai terv- javardatot készítenek a Mi­nisztertanácsnak. Amikor a Minisztertanács az éves ter­veket jóváhagyja, nemcsak az egyes minisztériumok tervjavaslatait hagyja jóvá hanem jóváhagyja a meg’v' végrehajtó bizottságok, il­letve a kiemelt városok vég­rehajtó bizottságai által elő­terjesztett tervjavaslatot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejlesz­tésének kérdéseit együttesen tudjuk vizsgálni. Persze, ha se­gít is ez a módszer, rögtön hozzá kel] tennem: Mindazt a sok kérdést, amit Achátz elv­társ és Földvári elvtárs itt el­mondott, nem fogjuk tudni nyomban megoldani. Ezeknek a megoldásához idő kell. A kérdések egyrésze olyan — azt azonnal hozzátehetem — amely sürgős megoldásra vár. Ilyen kérdésnek tartom például Pécs vízellátásának tovább javítá­sát. Feltétlenül nagyon komo­lyan kell foglalkoznunk ezzel, s meg kell oldani. Ennyit a területi tervezéssel kapcsolat­ban. Földvári elvtárs nagyon ha­tározottan vetette fel a beru­házások kérdését és bírálta eb­ből a szempontból a Minisz­tertanács munkáját. Azt hi­szem teljesen jogos a kérdés felvetése kritikai módon. A beruházás az a területe a nép­gazdaságunknak, ahol a legki- rivóbbak az elmúlt években el­követett mulasztások. A Minisztertanács látja en­nek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a beru­házásokat, a beruházások elő­készítését. A beruházások jó­váhagyását a Minisztertanács a maga számára csak a leg­fontosabb beruházásoknál tar­totta fenn, egyébként a beru­házásokat a miniszterek hagy­ják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is. hogy központosítani túdjuk erőinket a legfontosabb beru­házásokra. Földvári elvtáns elmondotta még, hogy falun több olyan panasz van, amit gyorsabban kellene orvosolni. Azt hiszem, ebben sok az igazság, de en­gedje meg Földvári elvtárs. hogy hozzá tegyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagyon nagy mér­tékben a helyi szervektő' függ. nem azért mondom, mint­ha a felelősséget egyszerűen a helyi szervekre akarnám hárí­tani Végső fokon minden hi­báért, amit a helyi szervek elkövetnek, a Minisztertanács is felelős. De szeretném felhív­ni a figyelmet arra, hogy sok 'ehetőséget nem használnak k; helyi szerveink az ilyen pana szók orvoslására', amelyet pe­dig ki 'ehetne használni. Mi bízunk államapparátu­sunk dolgozóiban és azért bátran és határozottan aka­runk azon az úton haladni, hogy a helyi tanácsok vég rehajtó bizottságainak, azok elnökeinek és az igazgatók­nak sokkal nagyobb hatás­kört adunk azért, mert bí­zunk bennük. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy áliamappa rátusunkban vannak olyan tí­pusú dolgozók, akik nem oda Ezután az országgyűlés el­nöke a Minisztertanács elnö­kének beszámolójával kapcso­latban a következő határoza­ti javaslatot terjesztette az or­szággyűlés elé: Az országgyűlés jóváhagyó­lag tudomásul veszi a Minisz­tertanács beszámolóját az 1955 novemberi ülésszak óta kifejtett tevékenységéről és egyetért azon elgondolásokkal és tervekkel, amelyeket a Mi­nisztertanács beszámolója az ipar s a mezőgazdaság további fejlesztésére, a gazdasági ve­zetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi szín­vonalának emelésére, az álla­mi s a gazdasági élet demok­ratizmusának széleskörű ki­bontakoztatására javasol. Az országgyűlés teljes mér­tékben helyesli és jóváhagyja a kormány külpolitikai tevé­kenységét, megbízza a Minisz­tertanácsot, hogy az államok közötti együttműködés ma már széles körben elfogadott, is­mert alapelve alapján határo­zottan és következetesen foly­tassa külpolitikai tevékenysé­gét, erősítse testvéri együtt­működésünket a szocialista vi­lágrendszer országaival, s min­denekelőtt a Szovjetunióval, valók. Ezeket ki kell tenni az államapparátusból. Először persze bírálni kell, ha a bírálat nem segít, ki kell tenni. Nagyon helyeslem azokat a javaslatokat, amelyeket a kép­viselőtársak az egyszerűsítés* sei kapcsolatban elmondottak. Ezek a javaslatok mind ab­ban az irányban haladnak, hogy ■ egfontoltan, a kériést nem az akta aláról nézve nyúljunk hozzá «* ó, »-.. ->a­rátüs munkájának: mesdavítá- sához és hogy az egyszerűsí­tő'' e te1, ntsük egyszerűen egyes rubrikák megszüntetésé­nek, hanem a kérdést a má-Mk oldalról is nézve, az egyszerű­sítéssel együtt hajtsuk végié a szocialista demokratizmus " i- lesztését és államapparátusunk bizonyos mértékig új módsze­reinek kifejlesztését, továbbá a szocializmust építő Jugoszláviával, valamint min­den békeszerctő országgal. Az országgyűlés felhívja a kor­mányt, hogy a jövőben Is te­gyen meg minden tőle telhetőt a nemzetközi feszültség csök­kentéséhez való hozzájárulás érdekében s biztosítsa, hogy országunk képviselete az Egye­sült Nemzetek Szervezetében is elősegítse a magasztos cél elérését, a népek közötti ba­rátságot, a tényleges leszere­lés megvalósítását s ezzel együtt az egész világ békéjé­nek és valamennyi ország biz­tonságának megvalósítását. A nemzetközi feszültség csökken­tése s az általános béke és biztonság megszilárdítása az alapja annak, hogy népünk még magabiztosabban folytat­hassa békés építő munkáját megújhodott szocialista ha­zánk felvirágoztatására. Szavazás után az országgyű­lés a Minisztertanács elnöké­nek beszámolóját s az előter­jesztett határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. (Taps). Ezután napirend szerint kö­vetkezett Non György, a nép- köztársaság legfőbb ügyészé­nek beszámolója, Határozat Non György elvtársnak, a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója — 1953. július 4-én az or­szággyűlés megválasztotta a legfőbb ügyészt, megindította a Magyar Népköztársaság al­kotmányában lefektetett alap* elvek szerint az új ügyészi szervezet működését. Az új ügyészi szervezet alapvetően más, mint a régi. A régi „ál­lamügyész“ az igazságügymi- niisztemek alárendelt közvádló volt, akinek az volt a felada­ta, hogy a nyomozószervek adatai alapján vádiratot ké­szítsen és a bíróság előtt a vá­dat képviselje. Az új, a lenini elvek szerint létrehozott ügyészi szervezet a szocialista törvényesség legfőbb őre. Felügyel arra, hogy a minisztériumok és az összes állami és egyéb szer­vek, az állampolgárok meg­tartsák a törvényeket. Az ügyész felügyel arra, hogy a nyomozóhatóságok el­járásaikban a törvényes elő­írásokat betartsák és feltárja­nak minden bűncselekményt. Az ügyész vádképviseleti jo­gán túl őrködni köteles a bíró­ságok ítélkezésének törvényes­sége felett Az ügyész felügyel arra is, hogy a büntetések vég­rehajtása a törvényszatota mó­don történjék. A törvény szerint az ügyész tanácskozási joggal résztvesz az országgyűlés, az elnöki ta­— Tisztelt országgyűlés! Al­kotmányunk negyvenkettedik paragrafusának második pont­ja szerint: „A legfőbb ügyész a jogkörében ügyel arra, hogy minisztériumok, az alájuk ren­delt hatóságok, hivatalok, in­tézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvé­nyeket megtartsák.“ Az ügyé­szi szervezet három éves mun­kájának felmérésénél meg kell állapítanom, horrv nem gvako roltuk meafp'élőén a törvé­nyek, rendeletek, utasítások nács, a Minisztertanács, a me­gyei, járási, városi tanácsok va­lamint a végrehajtó bizottsá­gok ülésein, résztvesz a törvé­nyek és rendeletek megalkotá­sában. Az ügyésznek törvé­nyeinkben biztosított joga. hogy megtámadjon minden törvénysértő rendeletet utasí­tást, intézkedést. Tisztelt Képviselő elvtársak! Engedjék meg, hogy eleget te­gyek alkotmányunkban előírt kötelességemnek és beszámol­jak az ügyészi szervezet mun­kájáról. Három évre visszatekintve, megállapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevékenyen közreműködött ama intézkedé­sek végrehajtásában, amelye­ket az 1953. júniusi párthatá­rozat szellemében a törvényes­ség megszilárdítására hozott kormányzatunk. 1953-ban megszűntek az in­ternálótáborok. Az ügyészi szervezet résztvett az internál­tak ügyeinek felülvizsgálásá­ban. Ezek az intézkedések 4184 személyi: érintettek. Egy­idejűleg megszűnt a rendőri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben kiadott közkegyel­mi rendeletet maradéktalanul végrehajtsák. A közkegyelmi rendelet végrehajtásával több mint 23.000 személy került sza­badlábra, feletti törvényességi felügye­letet. Nem léptünk fel elég eredményesen a rendeletek számának kibocsátása ellen. Egyes területeken elszaporod­tak azok a belső rendeletek, utasítások, amelyeket sem a lakosság, sem a kérdésekkel foglalkozó jogászok nem ismer­nek és bürokráciát szülnek. A lakásjogot szabályozó 11/1953. sz. M. T. rendelethez például nem kevesebb mint huszonkét utasítást tartunk nyilván, ame- 'yek nyilvánosságra a hivata­los közlönyben nem kerültek. Az ilyen bürokratikus szabá­lyozás is egyik oka annak, hogy e területen sok a pa­nasz. A három esztendő munkája során 22.777 lakásügyi pa­nasszal foglalkoztunk. Állami életünk decentrali­zálásával el kell érnünk, hogy az ügyek intézését közel vi­gyük a dolgozókhoz. Tapasztaljuk, hogy egyes helyi tanácsok nem egyszer visszaélnek hatalmukkal. Nem ritka a dolgozók érdekeit fi­gyelembe nem vevő törvény- sértő tanácsi határozat. Ebben oz ügvészi szervek is hibásak. A helyi államhatalmi és ál­lamigazgatási szervek mun­kája felett nem tudtuk a tör­vényességi felügyeletet ered­ményesen gyakorolni, A decentralizálással egyide­jűleg erősítenünk kell az ügyészség törvényességi fel­ügyeletét a helyi tanácsok határozatai felett. Így kívánjuk segíteni a taná­csok és VB-ik tagjainak, el­nökeinek munkáját. Az ügyészi szervezet az ál­lampolgárok lakásügyi, mun­kaügyi és más jogainak védel­mében komoly erőt fordít a panaszok intézésének állandó javítására. A három esztendő alatt az ügyészi szervezethez 77.088 panasszal fordultak. Jelenté­keny a munkaügyi panaszok száma. Találkozunk olyan esetek­kel, amikor a dolgozót azért helyezik át vagy bocsátják el, mert felfedi és bejelenti a vál­lalatnál észlelt hibát vagy visszaélést. Ilyen esetben a törvénysértően fellépő vezetők mindent megtesznek, hogy hi­bát találjanak a dolgozó ma­gatartásában, aki mint monda­ni szokták, „minden lében ka­nál“ és túladnak rajta. Az ügyészi munka egyik hiányos­sága, hogy csak ritkán von­(F oly tatás a 3, oldalon) • Következetesen kell folytatni a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket megsérti 3 J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom