Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

■r . r I. o 1956 JÚLIUS í Nincs jogunk tévedni..* Szántó Tibornak, a ..Néhány gondolat, néhány problémáról“ című vitasorozatban megjelent hozzászólása késztet válaszra. Nem cáfolni akarom a szex-- kesztőeéghez címzett bírálatát, mert abban igaza van. Néhány kisebb kiigazítás nem változtat a lényegen, tud- niilik az, hogy június 3-í cik­kéből nem a kultúrrovatveze- ő. hanem az olvasó szerkesztő i űzött*, ki néhány szót, s nem .lakko/tási szándékkal“, hanem supán azért, mert értelmei­mnek találta azt a kifejezést, ioay „Az irodalom... kidobja »apából....- a lakkozás szem- ényveszté.ét.. ■" Egyébként az ,ilyen-olyan' hazugság“ —ami >en nemara<jt a cikkben, leg- lább olyan éles kifejezés. De - mondom, — ez nem változ­at a lényegen. Szántó Tibor tem köteles tudni, hogy ki és niért rövidítette meg a cikkét, a már elkövettük azt a hibát, ogy valami okból elmulasztót- uk az előzetes megbeszélést. abban igaza rian, hogy gpák­án maradtak 'ki jószándékú ■átok lapunkból, meggondo\á- ok. szempontok vagy egysze­rien előítéletek alapján. Abban s igaza van, hogy nálunk va­ri mivel lassabban kezdett ér- évvesülni a XX. kongresszus ze'leme de el kell ismernünk, >ony kétszáz kilométer néha óbb, mint tizermyolcezerhá- •omszázötvenhét.... A továbbiakban nem szer­kesztői m Ívoltómban hanem mint az írócsoport egyenjogú tagja szeretnék vitázni. Szántó Tibor vitacikkéből, de az iro­dalomban folyó szélesebbkörű vitából is gyakran hallom ki­esendő ni azt a követelést, hogy az írónak, kritikusnak „legyen joga tévedni“* Szántó Tibor ezt i<?v fogalmazza meg: „...Miért ne kockáztathatnék meg — sa­ját szakállamra — egy .nem hí<-atalos véleményt’' Ez az, amivel nem tudok egyetérteni. Úgy gondolom, hogy íróknak, költőknek soha­sem volt és nem is lesz joguk tévedni. Nem oiytan tévedé­seit re gondolok, hogy például Ady ..Dál kisasszonyokénak keresztelte el a Dúl kisasszo­nyokat. mert az ilyesfajta té­vedésekből senkinek sem szár­mazik kára. se kellemetlensé­gei. hanem olyanokra, amelyek megmásítják, meghamisítják a valóságot. Manapsáig úgy is szokták ezt mondani, hogy az író nem ..lakkozhat“, de nem is „kormozhat”. Ilyen nyelvre fordítva azt hiszem már sike­rült megértetnem, hogy sze­rintem az az írói tévedés, amely egyik vagy másik irányba, jobbra vagy balra rántia az írót. A napjainkban folyó viták során általában mindenki elitéli az ilyen té­vedések házul a lakkozást. A másik irányú túlzások ellen ritkábban hangzik elítélő sz" Ez pensze így van rendjén mert a lakkozás volt a gyako-, ribb, sőt hivatalosan elismer* és támogatott eltévelyedés. De mi az oka annak, hogy ugyan­azok. akik mélységesen elíté­lik a lakkozást, egyúttal kö­vetelik a „tévedés jogát”? Nyilván olyan tévedésekre gondolnak, amelyeket nem ítélnek el, amelyek tehát el­lentétes irányúak. De az ellen­tétes irány itt nem a jó és rossz ellentétét fejezi ki, ha­nem az ellentétes pólusokon található a „jó”-hoz viszo­nyítva azonos értékű, kétféle rossz ellentétét. Abból pedig senkinek sem lesz haszna, ha az egyik rosszat a másikkal cseréljük fel. Sem a magyar irodalomnak, sem a magyar népnek. Persze „a tévedéshez való jog“ követelését lehet másként is értelmezni. Saját tapasztala­tomból és másokéból is tudom, jó néhány éven át uralkodott az a „korszellem", hogy ha valaki tévedett, hibát követett el, azt hosszú ideig kísérte a gyanakvás. A káderlapok és véleményezések feltétlenül megemlítették az egyszer el­követett tévedést és alig akad valaki, aki ne érezte volna en­nek az erkölcsi és nem egyszer anyagi hátrányait is. Joggal követelhetjük, hogy egy-egy tévedésnek, hibának ne legyen az igazságosnál több következ­ménye. Ügy gondolom, sehol sem esett szó arról, hogy a „téve­déshez való jog” kedvéért al­kotmánymódosítást kellene végrehajtanunk, 6 ezt a jogot is paragrafusba foglalnunk, mint*a munkához való jogot. Márcsak azért sem, mert a sajtó- és szólásszabadságról szóló cikkely ezt a jogot is magában foglalja. Semmiféle törvényben vagy rendeletben sirtcs előírva, hogy ebben az országban csalj, kommunisták írhatnak és beszélhetnek, pe­dig még a kommunisták sem beszélnek és írnak mindig és feltétlenül a marxi-lenini ide­ológia kristálytiszta hangján. S még az sem biztos, hogy aki sziklaszilárdam áll a marxiz- mus-leninizimus ideológiai alapján, egy és más kérdésben ne tévedhetne. Végeredmény­ben csak tévútra kerülnénk, ha a „tévedéshez való jogot” a paragrafusok birodalmában keresnénk. Másról van itt szó csupán arról, hogy a jószán­dékú keresés közben tévedő embert ne tegye lehetetlenné a hivatali ügybuzgóság. Szerintem azt, hogy az író­nak mihez van és mihez nincs joga, csak saját lelkiismerete és a közvélemény határozhat­ja meg. Az írói lelkiismeret nem engedi meg, hogy az író olyan nézetet fejtsen ki, olyan képet fessen a valóságról amelyről jómaga is eleve tud­ja, hogy téves. Nem író, aki azzal az elhatározással ül le, írni, hogy most hangot ad és nyilvánosságot követel a téve­désének. Az írónak csak azt szabad megírnia, ami legmé­lyebb meggyőződése szerint helyes, jó, szép és hasznos. (Persze, hogy milyen eszközö­ket alkalmaz, sötétebb vagy derültebb képet fest, túloz vagy eszményit, — ez nem vál­toztat a lényegen, ha helyesen szolgálja vele írói célját.) Ha így tesz, azt adja, amije van, akkor nem lehet szük­sége lelkiismeretének külön megnyugtatására azzal, hogy előre elismerteti a tévedéshez való jogát. A közvélemény az­után utólag ítéli meg, hogy tévedett-e vagy nem, s ha té­vedett, megbírálja. Ez ellen nem tehet semmiféle rendelet vagy törvény. A közvélemény elismerését vagy bírálatát meg kapja az író, akár megengedi akár tiltja valamilyen parag­rafus a tévedést. Ezért én a „tévedéshez való jog” helyett inkább azt követelném, hogy legyen több lehetőségük az íróknak a közvéleményhez fordulni. De ezzel nem mond­tam újat, ez az írók örök (kö­vetelése. Nincs jogunk tévedni Nem is lesz. Saját lelkiisme­retünk nem engedheti. S azon túl is "a tévedést nem „saját szakállunkra” (követjük el. Az író és olvasó (vagy akár köz­vélemény) kapcsolata nemcsak annyi, hogy a közvélemény el­bírálja: jó vagy rossz a mű, hanem az író (a rövidség ked­véért beleértem a költőt, a kritikust, az újságírót, a szer­kesztőt és mindazt, aki ír) ala­kítja is a közvéleményt. S nem mindegy hogyan. A lelkesítés és lázítás sohasem lehet azo­nos. Az író saját lelkiismere­tén túl társadalma előtt is fe­lelős azért, amit ír. Valószínű, hogy mindez nem új íróinknak. De most orezá- gos méretekben vita folyik, nemcsak az irodalomban, ha­nem a vitázás életünk részévé kezd válni, s ez jó, de éppen a lehetőségek újszerűsége, az, hogy egyáltalán lehet és sza­bad vitázni, sokakat túlzások­ra ragadtatnak, s a vita hevé­ben néha elfelejtik, hogy mi­ért is vitázunk. Ezeknek akar­tam emlékezetébe idézni, hogy miért nem játsszák szín­házaink a Tigris és hiéna rém­drámát és miért zenésítette meg Kodály a Talpra magyart, holott mindkettőt Petőfi Sán­dor írta. Mészáros Ferenc Sok területen óriási eredményeket tud a magyar kormány felmutatni Kovács Béla nyilatkozata A Dunántúli Napló június 10-i közleményében már hírül­adta, hogy Kovács Bélával szemben a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ke­gyelmi úton elrendelte a to­vábbi büntetőeljárás mellőzé­sét. Kovács Béla mintegy há­rom hónapja tért vissza Pécs- Patacsra családja körébe és pihenése közben a Dunántúli Napló munkatársával együtt megismerkedett a rózsafai Kö­zös Üt és a sellyei Béke ter­melőszövetkezetekkel, majd vá­laszolt az újság munkatársá­nak kérdéseire: Hogyan vélekedik az elnöki tanács önt illető kegyelmi rendeletéről és erről a gesz­tusról’ — Nagyon jóleső érzéssel vettem tudomásul az elnöki tanács és a magyar kormány döntését, mellyel nem csak visszaadta elvesztett szabad­ságomat és nyugalmamat, de egyben lehetőséget adott arra, hogy mint egyenjogú szabad állampolgár élhessek a Ma­gvar Népiköztársaságban. Mi a véleménye országunk és meavénk politikai viszonyai­ról, különösen a mezőgazda­ság szocialista irányú fejlődé­séről? — Nem könnyű nekem er­ről tárgyilagosan nyilatkozni, mivel még nem vagyok elég­gé tájékozott. Az eddigi lá­tottak és hozzám eljutott ér­tesülések alapján kijelenthe­tem, hogy sók területen óriási eredményeket tud a maayar kormány felmutatni. Ilyen például az ipar, a közlekedés és keresíkedelem hatalmas fejlődése. Ugyanígy bámula­Üres íróasztalok Hihetetlenül hangzik, még­is van Pécsett két íróasztal, mely nincs túlterhelve. Sőt! A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium kineve­zett Baranyába két díjsza­bás-ellenőrt. “ ’Mindketten a Belspednél kaptak íróasz­talt, innen járják a megye vállalatait, s ellenőrzik: nem fizetnek-e túl sokat a maszek-fuvarosoknak. Ha­vonta hat vállalatot kell el­lenőrizni s a jegyzőkönyvek szerint ez hat napot vesz igénybe. A benti munkával esetleg 10 napra nő az el­foglaltság. Az ellenőrökkel egyetér­tésben a Belsped igazgatója kéri, adjanak ezeknek az elvtársaknak olyan munka- területet, vagy olyan kiszál­lási és ellenőrzési lehetősé­get, amelyből több a haszon. Kérésével teljesen egyet­értünk. (TENKELY) tos eredményékről tanúskodik a kormány nevelés- és nép­oktatásügyi politikája. Igen örvendetes jelenségnek mond­ható az, hogy a korábbi időben semmilyen eséllyel sem rendelkező munkás, pa­raszt és cselédgyermekekből a mai rendszer az orvosok, mérnökök, tisztek és egyéb intellektuellek tízezreit ké­pezte ki. — Az eléggé szigorúan és dogmatikusan végrehajtott osztályharc következtében sók ember életformája és életkörülménye megválto­zott, de a kormány humánus felfogásáról tanúskodik az a körülmény, hogy mégis min­denki megélhetéshez jutott, valamint mód és alkalom adatott, hogy magukat átké­pezve hasznos elemeivé vál­hattak az épülő szocializmus­nak. Egyetlen emberrel nem találkoztam, aki munlka és kereset nélkül volna, függet­lenül attól, osztályidegen-e az illető, vagy nem. — Egyetlen terület, ahol a szocializmus fejlődése las­súbb ütemű, ez a mezőgaz­daság. De hiszen ez a legne­hezebb terület, mivel ebben a gazdasági szektorban he­lyezkedik el társadalmunk mindenkor legfüggetlenebbül élt rétege, a parasztság. — A termelőszövetkezetek szervezésénél figyelembe­vehető ez a függetlenséahez való ragaszkodás, ami főkép­pen abban kell, hogy kifeje­zésre jusson: engedni kell, hogy a dolgozó parasztok új termelőszövetkezeteiket ala­kíthassanak azokban a köz­OIcső, kishibás. ségekben, ahol valami aknái fogva a meglévőbe nem iép­nek be szívesen. Csupán any- nyi ellenőrzés legyen a meg­alakult szövetkezetek felett, ami a kormány és a párt célkitűzéseinek betartását kí­séri figyelemmel. Azt; hogy hajtják ■ végre az általános tervben előírt feladatokat — rá kell bízni a termelőszö­vetkezetekre. Lehetővé kell tenni, hogy az új tsz-ek ve­zetésében megfelelő részt ér, . helyet kapjanak a gazdálko­dáshoz jólértő középparasz­tok. Ha ereiknek képzettsége ma még hiányosnak látszik, fokozatos ’kiképzéssel kínáló naayüzemi vezetőkké válhat­nak. Mit tart a 'Hazafias Nép­frontról? — Sajnos. a Hazafias Nép­frontról semmit sem tudok. Az újságokból olvasom, hoav újjászervezik a népfrontot. Így értesültem, hogy külön­böző társadalmi szervezetek a népfronthoz csatlakoztak, ami azt bizonyítja, hogy valami­lyen jelentős szerepet kap ez a szervezet. Ha a névfront szerepe állami demokráciánk fejlesztését, a p ánonkí»üli tömegek jóindulatú, szabad kritikájának kibontakozását kívánja elősegíteni, ion erős támasza lehet az épülő és fe i- lődő magyar szocializmusnak. Mik a legközelebbi tervei’ — Mik a terveim? Terveim nincsenek, csak gondjaim vannak. A legfőbb közülük rendbehozni leromlott; egész­ségemet. hogy utána bekan- csolódhassak hazám szolgá* tatába, porcelánáruk A Dunántúli Nap­ló szerkesztősége több ízben ■ felhív­ta a figyelmet, hogy a Pécsi Por­celángyárban ne törjék össze a ház­tartási célokra még igen jól hasz­nálható, de selej­tes porcelánedé­nyeket. Többször javasoltuk, hogy adják át ezeket a kereskedelemnek és létesítsenek Pé­csett olyan bol­tot, ahol a vásár­lók olcsón hozzá­juthatnak. Ezzel nemcsak a vásár­lók járnak jól, ha­nem a gyár is. — Ugyanis a gyárban külön dolgozót al­kalmaztak a selej­tes darabok össze­törésére. Pécs háziasszo­nyai örömmel ta­pasztalhatják, hogy a Pécsi Kis­kereskedelmi Vál­lalat megkezdte a hibás porcelánedé­nyek árusítását. A vállalat Irányi Dá­niel térj boltjában az elmúlt hónap­ban 8—10 tonna tányért, bögrét, tá­lat, csészét és más porcelánárut ad­tak el. A kereslet azonban egyre nő, mert a háziasszo­nyok egészen ol­csón vásárolhatják meg a háztartás részére szükséges edényeket. Fehér lapos- és mélytá­nyérokat 2,45-2,53, főzelékes tálat 5,85, salátás tálat 6,35, fehér bögrét 0,82, moklcáscsé- szét 0,97 forintért árusítanak. Újab­ban a nagypiactér egyik bódéjában á vállalat fne<*bízott-í mozgóárus? ütött ÄS £ jnelári • .éJényánJ­kell még je­gyezni, hogy a inunikahiháa por­celánedények áru­sításáért a pécsi Kiskereskedelmi Vállalat vezetői vívták meg a vég­só csatát, s ők vál- , lalták a közvetí­tést a gyár és a ■■ vásárlók között • 1 i Budapest, 1956. június 17. Qwift hírneves tengerjáró hajóorvosa. ^ Gulliver láthatott annak idején az Cná*ok Országában ilyen döbbenetesen nagy óraláncot és rávaló fityegőt. Majdhogynem akkora ez a paripafejről mintázott bronzfüg­gelék mint egy megtermett ember és ha alat­ta állok, a hideg futkároz a gerincemen: hej. ha leszakadna. A lánc nem szakad el. jófajta acélból ké­szült és vasgerendán csúszik előre, hátra a rnakasztott bronz paripafejjel együtt a Képző- művészeti Alap Kivitelező Ipari Vállalat Jász- utcai műhelyében Maga a szobor állványzattal körülbástyá- zottan magasodik egy templomnagyságú terem ' kellős közepén. A fejnélküli mén patáit szán­kó szerű gerendaépítménybe ékelték, innen, a lábtól számítva éppen négy méter magas ez a robosztus mű. a magas nyeregben a nándor­fehérvári hős. Hunyadi János áll, félkezével n 'iirelmetlenül rugkapálÓ lovat fékezi, másik kezében buzogányt szorít és vele mutatja az irányt láthatatlan hadseregének• A hatalmas alak mellett eltörpülnek az em­berek. Kovács István művezető például —aki a bronzoaripa bendőjében szedte össze a szer- s írnokát. — úgy búvik ki a ló hasából, mint o Tróját ostromló harcosok a mlthológial fa­lóból. Ideje is. hogy kikászálódott mert eljött az ideié hogy lielyérerakják a fejet is. Ez az utolsó nagyobb munka a készülő szobron, az- már csak a kétkezi száblyát kell Hunya­„Holdra csatolni és jöhet az átvevő bizolt.­rsúg A leiig azervhan sok munka van Egy­szer. kétszer, tízszer is ráillesztik a tófejet a nvakra, de mindig wm* valami, ami nem itim­mri. <yí LZúhőt ármjíkában Végre tizenegyedszerre sikerült! Dátzay Pál közben körüljárja a szobrot. Éppen időben. Miközben az arasznyi vas- * megtapogatja, megkopogtatja, közelről, szögekkel felerősítik a fejet, őszbecsavarodott majd távolabbról nézi és magyarázza, hogyan hajú, tömöttbajuszú férfi botja kopogtatja az született meg Hunyadi János lovasszobra: udvart. A vállalat munkásai nagy tisztelettel — Emlék, írott anyag, kép Hunyadi szeme- fogadják a jövevényt és „kedves mestef-nek -lyéről nem maradt. A Thuróczy-krónika csak* szólítják. Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász- annyit ír, hogy hosszú haja és bajusza volt. művész jött el, • hogy hivatalos átvétel előtt Azt azonban tudjuk, hogy Mátyás király apja mégegyszer megnézze alkotását. , volt Hunyadi János. Innen az arca: értelmes. A mester azonban legelőször az udvart ár- akaratos fej, lógó bajusz, nagy szemöldökök, nyékoló nagy cseresznyefát veszi szemügyre és De nemcsak az emberalakkal, hanem a lóval csalódottan mondja: is voltak problémáim. Rengeteg ,okos“ ember — Hát ezt már leszüretelték, ebből nem van, aki magyarázta, hogy nem ilyen a harci eszünk. mén, hogy nem ilyen a nyereg és hogy a lo­— Azért akad még rajta egy-két szem — vasnak nem állnia, hanem ülnie kell a nyereg­kutatja az egyik munkás a lombok közül itt- ben. Igen ám, de a Hunyadi-kori lovak nem ott előpirosló szemeket — csak egy kicsit ma- olyanok voltak, mint a mai paripák. Ez a ló gasan lógnak. például rekonstrukció. Elképzeltem, milyen _ Igen, de én már kinőttem abból a kor- lehetett egy magyar sztyeppeló és egy arabs bó l hogy fára másszak! — feleli a művész és telivér (ezeket Zsigmond hozta be) keresztezé- nevet, vele kacagja a párbeszédet a közben se. A korabeli nyergek ilyen magasak lehet- összegyűlt cizellálók serege. ' tek, hiszen a páncélos vitéznek háttámasz kel­yt rövid párbeszéd elég volt arra, hogy lett. hogy kopjatöréskor ki ne lökjék egyköny- megértsem, miért fogadták ilyen nagy nyen. Ugyancsak ezért álltak a nyeregben es örömmel Pátzay mestert... Előzőleg ugyanis nem ültek... gyakran emlegették hogy nagyon éles szeme Ha már a magyarázatnál tartunk, gyorsan van a mesternek, észreveszi és kijavíttatja a megkérdezem a mestert, miért kerül a s-°° legkisebb hibát is. De ezt annyira kedvesen, a Széchenyi tér ismeretes oldalreszebe, mxer. oly baráti módon csinálja, hogy valamennyi- nem középre. Erről Pécsett elég sok a vita. en munkatársainak érzik magukat. — A Széchenyi térnek tulajdonképpen nem És valóban, egy-két pillantás után. máris egyenes, hanem ferde tengelye van. Ha aszob- taláH hibát. A ló bal elülső lábát nem csiszol- rőt közepre tesszük nem lenne a. tér lengé­nk Is eléggé. Mutatja hol, mettől meddig kell vében. Azután: a lovasszobor alaprajza tegla- cizelláln* és már búg U a gép. Obermayer Ja. <ana1"'-ú. Hn élnércthe” ’rl,r>m a szobrot nagy no? "I” "Itüntetni azt amin a meet*r szeme -’I « ....... h»f*anin te’ <■ megakadt: t zelröl kell szemlelni, hogy ne torzuljanak el a formák. Oldalnézetben viszont éppen távol, ról ad arányos rajzot az alak. Ezért is szeren­csés a szobor helye, mert igy élnézetét koz*t ről, oldalnézetét távolról szemlélhetik f <L pécsiek. Végül: a tér sarkábat felülről. csekről nézve is, alulról, a By>i utCo fel0}.u égre rajzolódik a szobor, kiemelkedik a k°r- nyezetéből, míg ba középen tUna, nfm Ka,>' na megfelelő tiszta hátteret., — Hová tegyük a kardot? Ezt már a művezető kérdem és é műves: maga illesztgeti, próbálgatja t szabiVat íe8- jobb helyére rakni. Nehéz a Pallos, ketten is alig emelik a helyere és erről újabb kerttís ötlik eszembe: hogyan szállítjá\ majd Hunyi- dit lovastul Pécsre? Huszonhat málsa .bro’- és vagy négy mázsa merevítő vas ~~ össze­sen harminc mázsa súlyt kell 6vatoSan' S2’r~ te rázkódásmentesen kétszáz kllomé&r1 ulaí tatni. VIgenali Gusmano —, aki olasz neVe és star mazása ellenére csak két-három siói beszel olaszul, — büszkélkedik most azzai a szá-nk( szerű valamivel, amelybe szinte ^glebéklyó; ták a bronzlovat. — A szobrot szánkóval együtt fékjük ef 80 centiméter magas úgynevezett transzfa mátorszállító-kocsira, és azon viiszijx e el° leszereljük a szoboralak felsőtestét és a ló 1 jét, mert az országúti viaduktok aptt kuli ben nem férne el. Pécsett azután isriét egyl szereljük — most már veglegesen. — Mikor? H a elkészül a Welchlnger KarolV P „uth-di)as építés.: tervezte fa,aI Mire felépítik a posztamenst. leérkt-ík. a bor és augusztus ll-12-re, a HunyeS’-Vv légek Idejére már teljesen befejezetten tv,.,,.. ’z n ratdt$i ■ GARAMI L/ÍSZ1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom