Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-29 / 152. szám

195« JUNIUS 29 NAPLÓ 3 Néhány gondolat néhány problémáról (Hozzászólás) Esküszöm, hogy Gódor elv- társ cikke volt Baranyában az első őszinte felhívás az igazi vitára. Mert eleddig ugyan jóné- hányszor elhangzott a „szól­junk hozzá“, „vitassuk meg. elvtársak“, de ez nem jelen­tette azt, hogy valóban szaba­don szembeállhattak volna vé­lemények véleményekkel. Leg­feljebb csak egy vélemény ár­nyalatai „művitáztak“, igazi konfliktusok nélkül, akárcsak a már lelepleződött konfliktus­mentességi elméletnél, ahol a jó ..harcolt“ a még jobbal. Elégedetlen vagyok a Du­nántúli Napló vitaszellemével és módszereivel. Sokszor ön­kényesen nem ad'ak helyet az ellenvéleményeknek, sokszor önkényesen véget vecettek a vitának, sokszor önkényesen fcelejavítgattak a cikkekbe és ezzel elérték azt, hogy még az oroszlán is pacsirta-hangon trillázott. Egy oélda a megmászásra: A könyvhét kezdetekor Ír­tam: ,,Ái irodalom, az igazi irodalom, nagy érzelmek, ne­mes szenvedélyek, emberi cé­lok, hősi harcok hordozója, — mindinkább az Írsz, megtisztul a salaktól, kidobja magából a giccs szemetjét, a lakk ázás szemfényvesztését, az ilyen- o'yan hazugságokat és győze­delmeskedik.“ Leírtam ezt és nyilván, hogy némiképpen így is véleked­tem. De nyomtatásban már más­ként jelent meg: „a lakkozás szemfény vesztésé t,“-kifejezés TTiár nem volt benne, ped g én még mindig úgy vélekedtem és ma is úgy vélekedek, hogy igenis ki fogja dobni magából, még akkor is, ha az én cikke­met is éppen „meglakkozták “ Mert ml történt? A kifejezés, vagy a kifejezés mögötti igaz­ság nem tetszett a Dunántúli Napló kultúrrovatvezetőjének és hipp-hopp, volt-nincs, már el is tűnt a „sötét gondolat“ a cikkből. De miért? Magyar állampol­gár vagyok, bejelentett laká­som, telefonom, munkahelyem van, büntetőjogilag felelősség re vonható vagyok, miért ne kockáztathatnék meg — a sa­ját szakállamra — egy nem hi vatalos véleményt; De ami legkülönösebb — és szerintem a Dunántúli Napló sok hibája ennek fel nem is­meréséből fakad — az életünk, az elméleti meghatározások, a hivatalos sajtó hangja, már messzebb tart, mint itt Bara nyában a kihúzott, le nem kö­zölt vélemények hangja. Mit írt ugyanaznap a Szabad Nép belső vezércikkében? „...az elmúlt évek irodalmi termésé­re elsősorban a kereső-teremtő nyugtalanság jellemző, s nem a tévutak, amelyeket aligha kerülhet el az, aki új utakat tör. Az a fő vonása ennek az irodalomnak, hogy legyűrte a sematizmust, közelebb került a valósághoz, a művekben ábrá­zolt konfliktusok igazabbak én hitelesebbek lettek — „élc.t- szaga“ van ennek az iroda' lomnak. Kezdenek megjelenni új irodalmunkban a mesebeli csodatevőknél nagyobb és iga- zabb, egyszerűbb emberek, örömeikkel és gondjaikkal, hétköznapjaiknak fényeivel és árnyaival. Kitágult irodal­munk tematikája, s mint se­bessodrású folyam a homok­szigetet úgy mosta szét, úgy tüntette el a versek, elbeszé­lések, filmek és drámák sodrá­sa a „kényes", az „érinthetet­len“, a „jobb nem beszélni ró­luk“ kérdések és témák cso­portjait.“ Tulajdonképpen az . egész cikket idézhetnénk, de még csak egyetlen részletét: „Az irodalompolitika hibái, elha­markodott adminisztratív in­tézkedések, az irodalmi fejlő­dés sajátosságait figyelembe nem vevő szektáns-dogmatikus állásfoglalások bénítóan hatot­tak íróinkra, irodalmunk fej­lődésére, és — akarva, aka­ratlan — megnehezítették az írók számára is, hogy szakítsa­nak helytelen nézeteikkel. írói körökben jelentkeztek jobbol­dali jelenségek, ha nem is minden nézet volt jobboldali, amelyet annak minősítettek. De igaz az is, hogy — a költő szavaival: „balról riasztva jobbra űzöd“ — a ezektáns hi­bák, a dogmatism us is taszítot­tak a helytelen álláspontok fe­lé. Természetesen lesz vita ez­után is — sőt: ezután lesznek csak igazán viták — de olyan viták, amelyekből a jó iroda­lom bátorítása fog kicsendül­ni.“ Mindez június 3-án jelent meg a Szabad Népben. Vajon még hány hét kell hozzá, hogy ezek a „nézetek“ eljussanak a baranyai sajtóhoz, az itteni kultúr- és irodalompolitikát ér­ékelve? Kétszáz, vagy tizen- ' nyolcezerháromszázötvenhét kilométerre van ide a főváros? Az írószövetség legutóbbi központi vezetőségi ülésén a Szabad Nép kultúrrovatának vezetője azt mondotta, hogy a XX. kongresszussal kötélhúzás folyik. Az egyik közbeszóló megjegyezte: El kell vágni a kötelet! És ez igaz! Viták kellenek, igaz, mély, elemző viták. De azon nem is lehet vitatkozni, hogy a XX. kongresszus jó, új korszakot teremtő, lelkesítő és végrehaj­tásra váró esemény. De talán még vitázni is le­het ezen, mert még vitázni is könnyebb, mint leküzdeni a kongresszust semmibevevő, el- Lákami, eltemetni akaró néze­teket. Mert vannak ilyen né­zetek, ha kevesen vallják is, de sokszor nem jelentéktelen funkciókban, kulcspozíciókban. Azt várjuk a Dunántúli Naplótól, hogy a mostani vitá­tól kezdődően adjon teret a szabad, építő szándékú véle­ményeknek, mégha ^nem érik el, vagy túlhaladják is az ő né­zeteiket. Máskülönben ez a cikkem hatszázhetven szóból áll. amennyiben kevesebb — akkor kihúztak belőle. Szántó Tibor az írószövetség pécsi csoportjának titkára Búcsúzik a falu Vasárnap délután két óra volt. özönlött a nép az iskolá­hoz. A kicsinyek óriási virág­csokrokkal, az úttörők csapat- zászlóval, ünnepélyesen vonul­tak át a másik iskolába. Miért e nagy érdeklődés? Id. Craffits Lajgs. igazgató- tanító utolsó évzáróját tartja ás aztán nyugalomba vonul. A Himnusz eléneklése után id. Graffits Lajos igazgató be­számolt az iskola és a pedagó­gusok egész évi munkájáról, majd könnyezve, el-elcsukló hangon búcsúzott a falutól, ahol 38 évig szorgalommal, lelkiismeretes pontossággal ta­nított az utolsó napig• Régi nö­vendékeitől kicsiny tanulóitól is búcsút vett, akiket olyan nagyon szeretett. A tanácstitkár elvtárs mél­tatta a 41 évi tanítói munka értékét, köszönetét mondott község érdekében végzett 28 éves munkásságáért és emlé­kül könyvet nyújtott át. Az ünnepség legmeghatóbb része volt, mikor egy második osztályos kislány el-elcsukló hangon, sírva mondta el bú­csúzó beszédét. Diákjai is könnyezve búcsúztak szeretett igazgató bácsijuktól. Szereti, becsüli és tiszteli falu népe a pedagógust, aki egész életén át a népért dolgo­zik, a nép művelésén fárado­zik. Martinovich jola tanítónő, Vásárosbéc ftttttttttyttyttttttt* rrrrrr Öntözzünk, vagy ne öntözzünk ? A Dunántúli Napló június 21-1 számában „Mohács-kert­város címmel cikk jelent meg. A cikk terveket ismertet Mo­hács öntözéses kertészetének fejlesztéséről, melyek szerint Mohácson és Mohácsszigeten több, mint 2000 hold öntözéses kertészet létesül a második öt­éves terv időszakában. Ez he­lyes is, mert csak így tudjuk ellátni elegendő zöldségfélével a megye bánya és ipartelepeit. Egyet azonban nem értek. A mohácsi Uj Barázda Tsz már ezévben öntözéses kerté­szetet akart létesíteni, (a szi­vattyú, a motor és a csövek egy része már meg is van) ez azonban érthetetlen okok miatt elmaradt. Ugyanis a megyei tanács által lebontott hitelkeretből szövetkezetünk is kapott 10 000 forint vissza nem térítendő állami támoga­tást, amit öntözőberendezés stb. létesítésére lehet felhasz­nálni. Az éves termelési ter­vünkbe bevett víztorony meg­építését a tanács Mezőgazda- sági Osztálya és a Nemzeti Bank is jóváhagyta. Mire azon bán a megvalósításra került volna sor, a Nemzeti Bank az­zal az indoklással, hogy ezt az összeget erre a célra felhasz­nálni nem lehet, — a hitelt nem folyósította. Most csak azt kérdezzük, hogy miért lehet majd csak 1960-ban 2000 holdon öntözni és miért nem lehet már 1956 ban is 15 holdon?! BALI JANOS tsz-elnök. Ismerjük meg a pártoktatás új rendszerét Gazdasági ismeretek tanfolyama „Ma,t,i marxizmus elmé­letének gazdasági oldala a konkrét gazdasági kérdések kerülnek előtérbe.” (Az SZKP XX. kongresszusának beszámolójából.) A TANFOLYAM CÉLJA: elősegíteni azoknak a felada­toknak a megoldását, amelyek a szocialista gazdaság építésé­ben, a termelés növelésében és tökéletesítésében előttünk áll­nak. Idén csak a legfontosabb ipari és mezőgazdasági üze­mekben szervezünk ilyen tan­folyamot. A TANFOLYAM HALLGA­TÓI főként pártfunkcionáriu­sokból, pártvezetőségi tagok­ból, élenjáró dolgozókból, mű­szaki és gazdasági vezetőkből kerülnek ki, akik már rendel­keznek marxista alapismere- tőkkel A TANFOLYAM ANYAGA a különböző üzemekben más lesz. Lesznek ipari, termelő­szövetkezeti, wllami gazdasági és gépállomási tanfolyamok. AZ IPARI TANFOLYAMO­KON vázlatosan a következő kérdések szerepelnek: iparunk fejlődése, az adott üzem fej­lődése, szerepe, perspektívája és feliadatai a második öt­éves tervben; az üzemi terve­zés; az ipari termékek ön­költsége; a munkatermelé­kenység; a műszaki fejlesztés; anyaggazdálkodás; kooperáció és specializáció; munkaerőgaz- dálkodás és munkanormák; munkabér és premizálás; munkaverseny és újítómozga­lom. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI TANFOLYAMOKON: mczőgaídaságunk fejlődése, parasztságunk helyzete; a me­zőgazdaság szocialista átalakí­tásának feladatai; a termelő­szövetkezeti alapszabály; a termelőszövetkezeti üzem; a termelőszövetkezetek és gép­állomások kapcsolata; tervezés és munkaszervezés; áruterme­lés, jövedelemelosztás, alapok képzése; munkaegység, premi­zálás, előleg; korszerű agró- és zootechnikal eljárások. az Állami gazdasági TANFOLYAMOKON: az álla­mi gazdaságok helye, szerepe, fejlődése, feladatai népgazda­ságunkban; üzemszervezés, tervezés, munkaszervezés, jö­vedelmezőség; költséggazdál­kodás, önköltség; munkater­melékenység, gépesítés, villa- mosítá-; gépkapacitások ki­használása; bérezés, premizá­lás, munkanormák; munkás­kollektíva kialakítása, munka- szervezés, munkafegyelem; új agronómiái eljárások, módsze­rek, tapasztalatok. A G ÉPÁLLOMASI TANFO­LYAMOKON; gépállomásaink szerepe, feladata; belső üzem­szervezés, kapcsolat a tsz-ek- kel; önköltség; gépkapacitások kihasználása; gépállomást dol­gozók egész évi foglalkozta­tottsága; bérezés, munkanor­mák, premizálás, munkaszer­vezés; állandó munkás-kollek­tíva kialakítása; új gépek, korszerű munkamódszerek, élenjáró tapasztalatok. A TANFOLYAMOK MÓD­SZERE: a hallgatók központi­lag készített előadásokból, brossurákbóJ, párt- és kor­mányhatározatokból, szemel­vényekből tanulnak. Az egyes témákat, az anyagot, jól ismerő szakemberek vezetik, szeminá­riumi megbeszélés formájá­ban. Termeljenek Komlón is ciklusos szervezéssel vrrs A második ötéves terv irány-1 elvei feladatunkká teszik,hogy' a termelékenységet emelő fej­lett munkamódszerekét alkal­mazzunk bányáinkban. A Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeiben néhány mun­kahelyen már a múlt évben hozzáláttak a ciklus bevezeté­séhez. A komlói Anna-aknán Mahler Ferenc DISZ feltáró brigádja az új módszerrel olyan eredményéket ért el, amelyek nemcsak Komlón, ha­nem szélesebb körben is vissz­hangra találtak s az ország csaknem összes szénmedencéi- ból érkeztek tapasztalatcserére bányászok, A kezdeti élénkséget azon­ban nem követte és jelenleg sem követi a végrehajtás, ami elsősorban a műszaki vezetők érdektelenségét mutatja. Ezt bizonyítja az a jelentés is, mely a ciklusos munka májusi ered­ményeiről számol be. Hiányo­san vezetik a ciklusgrafikont a Kossuth-bánya három szenes és három köves munkahelyén, a III-as akna három szenes munkahelyén, a Béta-aknán kettő és Szászváron egy mun­kahelyen. A 17 ciklusos munkahely közül tehát mindössze ötnél fordítanak gondot arra, hogy az előre megtervezett munka­Jegyzeteli a villányi kiállításról még ott is, ahol papíron be­rajzolják az egyes munkafolya­matok elvégzését, nincs bizto­sítva, hogy az a gyakorlatban is megvalósul, illetve, hogy a ciklus-terv szerint valósul-e meg. És ez a döntő. Mert a riklus-grafikon vezetésének csak egyik oldala az, hogy re­gisztrálják a tényeket, a má­sik és sokkal fontosabb az, hogy a grafikon segítségével a bányászok pontosan tájékozód­janak nemcsak arról, hogy milyen munkát végeztek el. hanem arról is, hogy mi az a feladat, amely a következő fél. órában vagy órában előttük ill. A ciklusgrafikon szerinti munkáról Dzsida László elv­társ, a Komlói Szénbányászati Tröszt műszaki fejlesztési osz­tályának vezetője a következőt mondja: — A komlói szénme­dencében olyan munkahely, ahol a cüdus-grafikonos mód­szer mindhárom lépcsője, a megtervezés, a műszaki előké­szítés és a megvalósítás való- raválma — nincsen. Pedig a grafikon szerinti munka elis­merten hasznos, mind a műsza­ki vezetésnek, mind a bánya, szoknak. Igaz, hogy a ciklust megtervezni és meghatározott időre végrehajtaná nem köny- nyű, mert mind a műszaki ve­zetőt®, mind a bányásztól eh­hez az eddig megszokott mun­ka nem elég, a munka új me­netére van szükség. Ezt a véleményt csak alátá­masztják az említett jelentés z.árósorai: „a fenti hiányossá­gokért részben az üzemveze­tők, részben az aknászok fele­lősek, mert az üzemvezetők nem követelik meg és az ak­nászok nem hajtják végre az üzemvezető utasításait.0 A komlói műszaki vezetőkre és bányászokra jelentős fel­adat megoldása vár már nap­jainkban is és a következő hó­napokban fokozottabban. Ezért nem mindegy, hogy milyen lendülettel fognak hozzá a fej­lett munkamódszer alkalmazá­sához. Minden komlói műszaki vezető és bányász az eddiginél sokkal szenvedélyesebb tevé­kenységet fejtsen ki a ciklus­grafikon szerinti munka mi­előbbi gyakorlati bevezetésé­ihez; GARAY A nemzetiségi nap színes, **■ gazdagon áradó forgata­gában sokan talán észre sem vették, hogy nagyjelentőségű kiállítás nyílt meg a Villányi 1 Mezőgazdasági Technikum - «neleti termeiben. Sőt, nem ‘s í tgy. hanem három: községtör- i táneM, népművészeti és képző- < jnűvészeti. i A köz6égtörténetl kiállítás hatalmas időt ölel fel. A törté- < nelem előtti időktől napjain- i jdg dokumentálja az ember i alkotó tevékenységét Dél-Du- 1 néntúl gazdag, termékeny i földjén. Sajnos, ez a része a 1 kiállításnak hézagos. Ennek < jneerendezéaével a rendezőség 1 erejét meghalndó feladatot ) vállalt. Gazdag viszont azok- < tatásügy mai helyzetét bemu- i tótó anyag. Nagyszerűen szem- ' lélteti az elmúlt évtized ered- : menyeit. i A népművészeti kiállítás ■ csak ízelítőt ad a vidék gazdag ; és sokszínű népviseletéből és népművészeti alkotásaiból. A képzőművészeti kiállítá­son Virányi Endre festőmű­vész. az általános iskola taná- 1 ra. két tucatnyi olajfestményét mutatja be, tizenöt év anya­gából válogatva ki a bemuta­tott alkotásokat. Éppen ezért a kiállítás Jól mutatja, hogy egy céltudatos, a maga nyel­vének használatára törekvő művész hogyan küzdi le egy­kori nagy mestereinek nem egyszer nyomasztó és bántó hatását, hogyan keresi a maga útját, a kifejezés egyéni nyel­vét és a táj és a tájat alakító ember valós ábrázolását. A negyvenes években fes­tett, vagy elindított festménye­ken még uralkodó Rudnay és f ftba Novák hatása, későbbi r estményein harmadik kiváló n Ties te re, Sz.őnyi. szólal meg és 1 tolmácsolja Virányi Endre mondanivalóját. j. Az alkotások másról is be- s szelnek, mert az igazi művész s alkotásai, mint finom szeizmo- ] ?ráf jelzik érzelmi világának f íis és nagy változásait. A fest- [ mények azt mutatják, hogy t zihar kavarta fel a művész j csendes, kiegvensúlyozott éle- e tét, s van egy időszaka az el- r múlt tizenöt évnek, amikor « sgysíkűan mélyülnek el színei, f a komor tónus válik uralkodó- ] zá festészetében. Valami, ami r mélyen hatott a művész érzel- j mi világára, letörölte palettá- £ járói a vidáman csengő színe- 1 két. De az egészséges lélek ki- r heveri a vihart, miként az s örökké megifjúló villányi táj Is } újjászületve öleli magához a \ viharfelhők mögül kibúvó nap­sugarat. A művész életének vi- t harai is elmúltak, ahogy csen- < desedett a vihar, ahogy a fel- , hők mögül előbukkant egy-egy ( aranysárga csillogó napsugár, i úgy villan meg a fény ecsetje ] nyomén egy-egy présház piros ] cserepein, fehérre meszelt fa- j Ián, vagy egy-egy kedves , domboldalon. ] Igaz festő, mélységesen érző t művész s a hozzáértő szem léoésről-lőpósre követheti az 1 alkotó érzelmi világának mély 1 változásait. A komor, szinte egysíkú színskála felenged és : a Vihar előtt“ festményének jdalmas hangulatától lépés­íl-lépésre jut el a derűs, ;psüté,ses „Őszi hangulatig. ^irányi Endre elsősorban tájképfestő, s ha szabad odaírni vonatkozásban rang- irolni, akkor a lírikusok közé irolom, mert egyéniségéhez, Iki alakzatához ez a műfaj 1 a legközelebb. És hogy ez y van, mutatja a már emlí- •tt „Vihar előtt“ festménye , mely drámai fogalmazása lenére nem éri el a dráma iagaslatait. A konfliktus el- kkad s elégiává csendesül. Ez 7. oka annak, hogy a szemlé­iből az alkotás nem mély iegrendü1ést, hanem boron- 33 hangulatot vált ld. Ez ionban egy lezárt korszak, galább is egy olyan időszak, lelyen szerencsésen túljutott, az új Virányi derűs, finom angú, de az élettel a kapcso­ltat állandóan kereső lírikus. Figurális alkotásai túlnyo- íórészt az említett időszak lejéről, a „komor“ korszakból alók. Ezek közül is egy olyan Ikotás tükrözi az igazi Virá- yit, mely a „derűs“ korszak­án készült: a „Kompra vá- ók“. Jól komponált, színben, arm'ában egységes, mondani- alója érthető és igen jól érzé- elteti a nagy mélységet és a zürkülő este hangulatát. Rési és új alkotásainak, át­ól függetlenül, hogy melyik orszakban készültek, szembe- űnű erősségük: n művészi tái- ivágás. Ez mutatja, hogy jó Komponista, tudatos művész, akinél ugyan hangsúlyozott szerepe van az érzelmi világ­nak, de ez nem befolyásolja a művészi igényességet ¥ tt be is fejezhetném fel- jegyzéseimet, de ha meg­tenném, úgy érzem, csak fél­munkát végeztem, mert ez a kiállítás ismételten felhívja a Képzőművész Csoport és más illetékesek figyelmét vidéken, falun élő képzőművészeink ne­héz helyzetére. Ezek a művé­szek nem élvezhetik a város vitathatatlanul sok előnyét, mely egyúttal helyzeti előnyt is jelent több szempontból is, magukra vannak hagyva, s működésük területén nemegy­szer közöny, nemtörődömség, a kísérője alkotó tevékenysé­güknek. Ez az oka annak, hogy egy idő után elvágynak a falu­ból, és azon fáradoznak, hogy — jelen esetben — Pécsre ke­rüljenek. így van ez a legki­válóbb falun élő művészeink esetében; a villányi Virányi Endre és az alsószentmártoni Simon Béla esetében is. Két, három évvel ezelőtt még es­küdtek a falura, eszükbe sem jutott volna, hogy elkfvánkoz- zanak arról a tájról, mely gaz­dag benyomásaival nap, mini nap megtermékenyítette mű­vészetüket, de a közöny, nem­törődömség, anyagi gondok ét r.em egyszer a kicsinyes intri­ka. nehezen oltható vágyat éb resztéit bennük Pécs, a várói Iránt. Hibásak ebben sokan ét hibásak ebben a Csoport veze­tői is, akik nem találták mej TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT a módját és az eszközeit a rendszeres és tervszerű segít­ségnyújtásnak, mely részben pótolta volna azt, amit a falu ma még nem nyújthat egy művész fejlődéséhez. ]¥¥ űvészeink nagyon s^kat beszélnek a dolgozó rép valós ábrázolásáról, a hazai tájak megejtő szépségei-ól, amelyet a városban élő mű­vész — tisztelet a kivételnek — csak szélességében ’smer, mélységében alig, vagy se­hogy és ugyanakkor elfeled­keznek azokról, akik napi hi­vatali elfoglaltságukon ke­resztül, művészi és emberi te­vékenységükben erre töreked­nek és erre tették fel életü.-rct. íme. magukra maradtak és el­határozásuk megingott. Csak az első kínálkozó pillanatot várják és csomagolnak, hogy útra keljenek Pécsre, a vá­rosba. A maga egészében 's szép. okos és tanulságos hármas le­állítás megnyitásán mintegy negyvenen voltunk jelen, be­leértve hat pécsi művészt (Mar­ty n Ferenc, Bizse János, Nagy József, Plattihy György, öry József és személyem), egy csa­ládtagot Is, és sók érdeklődő középiskolás diákot, s ha a hi­vatalos vendégek túlnyomó- részt el Is maradtak, nagyon örülök, hogy ott voltak az ál­lami gazdaság és a gépállomás dolgozói, és ott volt Marenics elvtárs, a siklósi járási párt- bizottság titkára, akinek szép, emberi szavait és mindazt, amit ígért, a magam nevében is köszönöm, Debltzky István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom