Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-27 / 124. szám
8 NAPLÓ T958 MA,TŰS 87 Három új tsz segítője Egy kocsi széna 'Amíg lent, a régi Drasko- vich kastély cirádás mennyezetű nagytermében azt tárgyalja a sellyei járás vezetőivel vagy harmincegynéhány tanácselnök, hogy miként hozhatnák újra forrásba az egész Ormányságot, — egy emelettel feljebb Tihanyi József sá- modi tanácselnök elvtársat hallgatjuk. Ritka egy ember *— ennyit előre is elmondhatunk. Nem mintha ilyen hosz- szú, barnárasült, kékszemű tanácselnöke nem lenne még az országnak vagy két tucat — nem ebben van a különlegesség. Hanem: a tavasz folyamán három községében három új szövetkezet mondta ki megalakulását. Ezért már érdemes megállni egy pillanatra és feltenni a kérdést: — Milyen segítséget tud adni ahhoz egy tanácselnök, hogy megerősödjék és lábra- kapjon az új termelőszövetkezet? Le-fel járkál a szobában, egyhelyt ülve nem megy neki a beszéd, kivált, ha saját dolgairól kell számot adnia. Megpróbáljuk mégis kerek egészbe foglalni mondókáját és a három község tükrén keresztül megmutatni: — így: Mindenütt azzal kezdődik, hogy helyiség kell a szövetkezetnek. Jó nagy ház, —melybe belefér iroda is, magtár is, — nagy istállókkal a közös állomány részére, nagy pajták, nagy részük::: De ebből van a legkevesebb. Sámodon is kinézte magának a szövetkezet a Bazsó féle portát. Igaz, állami ház. de ott lakik benne P. Naev Pál ötödmagával és a Guth-család. Az utcára ki nem teheti őket még a termelőszövetkezet kedvéért sem, de nincs az a helyzet, amelyből egy kis jóakarattal ki ne vághatná magát az ember. Sorra vizsgálta az állami házakat,— nem lehetne-e elhelyezni valamelyikbe P. Nagyékat? És aki keres — talál is. Kihasználatlan lakásra bukkanva cserét csináltak és az egyik család máris új lakásba került. Guthéknál még könnyebben ment. Egy másik házat két öreg foglalt el egymaga. Beszélt az elnök a családdal, mire a lányuk magához fogadta az öregeket és így a szövetkezet birtokába kerülhetett a törvényes úton, békességesen kiürített Bazsó-féle porta. Baranyahídvégen a szövetkezés első nagy csatáját segített megvívni Tihanyi elvtárs. Akadt ott ugyanis vagy nyolc család, akiktől legfeljebb csak a férfi járt el a közösbe, a többiek meg a háztájiban és másutt néztek volna munka után. A szép szó nem használt és Nyaka László tsz-elnök egyik közgyűlésen nekik szegezte a kérdést: — Vagy bejönnek a családtagok i^ vagy elmennek maguk is. Nagy vihar tört ki erre s nem tudni, merre dőlt volna el, ha nem áll fel a meghívott tanácselnök is. Felszólalásában igazat hagyott Nyaka elvtársnak és megkérdezte a közgyűlést. Tudják-e, hová vezet, ha már az elején kívülmaradná- nak a családtagok?! A közgyűlés tudta és jóváhagyta a kizáró határozatot. Másnap reggel mind a nyolc családból aláírták az asszonyok is a belépési nyilatkozatot ..: Az adorjási tartalékterületekből három és fél holdat vetettek be még a szövetkezet megindulása előtt lóherével — ér ismertetése végére Tihanyi elvtárs — és nyilvánvaló volt, hogy amikor megalakultak, átadták az egészet az új szövetkezetnek. A községi apaállatoknak van elég takarmányuk, a szövetkezetnek pedig kincset ér, hisz nincs elég pillangósa vetve. Rövid vita után megértette ezt a végrehajtó bizottság és őszre átadják a szövetkezetnek az apaállatok kezelését is. Ez is új pénzforrás, ami nagyon jól elkel minden kezdet kezdetén. Tihanyi elvtárs azt tette három községében, ami kötelessége — és sokkal többet is ennél. De miért nem jár úgy a kezére minden tanácselnökünk az új szövetkezetnek, mint Tihanyi elvtárs? (Egyes községekben a tanácsülésre nem hívják meg a tsz- elnökét és megkérdezésük nélkül ügyükben hoznak határozatot.) Jól van-e így? Tanácselnök; Javasolom, hogy hozzunk olyan határozatot, ami szerint a szövetkezet ezután a községi legelő nádas felőli részét használhatja csak. Tanácstag: De senki hincs itt a téesztől... Tanácselnök: Az nem számit! Majd a hivatalsegéd értesíti őket. Kutyahelyzet.. • I — Sokáig leszünk még társbérletben, Röfiék? — Csak amíg az elnök kőművest kerít... (J: Uzbjakov rajza a moszkvai Krokodilban) Idén már több, mint 3 000 kombájnnal aratnak az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaság legjobb kombájnvezetői a napiokban tapasztalatcserét "tartottak Weimarban a legjobb lengyel kombájnvezetőkkel. Az értekezlet célja az idei aratás gondos előkészítése volt. A weimari értekezleten Kurt Siegmund, a földművelés és erdőgazdaságügyi miniszter helyettese közölte, hogy idén már több, mint 3 000 kombájn áll az NDK-ban rendelkezésre, amelyekkel legalább 400 ezer hektár gabonát lehet learatni. Szomorúan nézte Pista bácsi kedves teheneinek hegyesedö tomporát. — Mi lesz veletek, szegény jószágaim? — sóhajtotta, aztán a silógödörhöz ballagott és búsan nézett a fenekére, ahol any- nyi volt már csak az ősszel tépett kukorica szárból, hogy akár marékkai mérhette volna. Bajszát sodor- gatva számolgatott. — Elnök elvtárs — állított be az irodába — most már aztán igazán bajban vagyunk. A fene se számíthatott arra, hogy tavasszal jön a tél, most itt állunk takarmány nélkül. — De mit csináljunk? — dörzsölte meg a borostáját az elnök — ha még kaphatnánk hitelbe„ kölcsön, vagy akár készpénzért ... De kinek van ilyenkor fölösleges takarmánya? Ráncolt homlokkal nézegették egymást egy ideig, hogy talán a másik kitalál valami okosat, míg végre Pista bácsinak felderült a képe. — A múltkor — súgta olyan halkan, mintha valami nagy titkot közölne — jártam az állami gazdaság felé. Akkora kazlakban állt ott a széna, hogy talán még őszig sem tudják mind föletetni. — Jó ötlet — helyeselt az elnök — úgyis mindig arról ír az újság, hogy az állami gazdaságok kötelessége segíteni a termelőszövetkezeteket. Próbáljuk meg. Másnap reggel jókor be is fogtak az egyik szekérbe, fölszerelték a szénaszállításhoz rudakkal, kötelekkel, felült rá Pista bácsi, mint a takarmányok szakértője, meg a raktáros és elindultak az állami gazdaságba. Az igazgatóhoz igyekeztek, mert úgy vélték, hogy ilyen ügyekben csak azzal lehet tárgyalni, de az irodán eligazították őket, hogy a takarmányügyek az agronómiához tartoznak, tessék odamenni. — Odamentek. El is mondták, mit akarnak. — Vagy úgy — értette meg a dolgot a főagronómus, — venni akarnának. Az más kérem, ami eladásra kerül, az már áru, ennélfogva a könyve- lőségre tartozik. Atballagtak a köny- velőségre, újra elmondták, mi járatban vannak. — Adnánk mi szívesen — így szólt a főkönyvelő, — csak egy baj van. Rendelet tiltja, hogy takarmányt adjunk el. Ha nem tartom be a rendeletet, nekem lesz belőle bajom. Csak nem kívánják, hogy lecsukassam magam? Nem kívánták. Inkább csalódottan becsukták az ajtót és az udvaron tanakodtak, hogy most mi legyen. — Csak nem rám várnak elvtársak? — köszönt rájuk az igazgató. — Hát..: talán igazgató elvtárs tudna segíteni. — Miben? — — Elfogyott a takarmányunk, — magyarázta Pista bácsi — úgy gondoltuk, kaphatnánk innen kölcsön vagy készpénzért. — Jó helyen járnak. Mindjárt intézkedem. Szólt a főkönyve* lőnek, bonyolítsa le az ügyet. — Nem lehet igaz-» gató elvtárs, rendelet tiltja. — Rendelet? Arra is van rendelet, hogy a tsz állatai veszhetnek éhen?! — Baj lesz beißte igazgató elvtárs! — A rendelet szerint, de az ember szíve szerint aligha ■.» Majd a nyáron visz- szaadják. Pista bácsiék örömmel indultak megrakni a kocsit. Így kapott kölcsön- takarmányt a tsz az állami gazdaságtól. Hogy melyik tsz, ~~n- lyik állami gazdaságtól, azt nem mondjuk meg, mert a rendelet, az rendelet és az igazgató elvtársnak csakugyan még baja találna- esni. De azért — tisztelet az összes rendeleteknek — csak jobb lenne, ha nem suttyomban és büntetés terhe mellett, hanem nyíltan és „hivatalosan" segíthetné így is az állami gazdaság a termelőszövetkezeteket, amikor van miből. Uj műtrágyagyárak a Kínai Népköztársaságban Kínában egyre növekszik a mezőgazdasági gépek gyártása. A Szucsuan tartományban épülő új mezőgazdasági gépgyár, amely még ez év májusában megkezdi a termelést, a többi között 150 ezer darab kéttestű ekét és sok egyéb gépet és mezőgazdasági eszközt fog szállítani a parasztságnak. A parasztság ugyanakkor egyre több műtrágyát is kap. Jelenleg az új műtrágyagyárak egész sora épül Kínában. Nan- kingtól délre, a Sangháj felé vezető vasútvonal mentén például már 27 műtrágyagyár kezdte meg a termelést. Ezek körülbelül 25 ezer tonna műtrágyát állítanak elő az e vidéken bőségesen rendelkezésre álló tőzegből. Hop>ej tartományban még idén tavasszal 28 új műtrágyagyár kezdi meg a termelést. Ebben a iarto- mányban körülbelül 900 négyzetkilométeres területet foglalnak el a tőzegtelepek. — A Dél-Kínában, a vietnami határ közelében fekvő Nanning város első nagy műtrágyagyára idén tavasszal kezdte meg a termelést. Ebben a városban mezőgazdasági gépgyár is van. Háromszázezer forint rri rr rrl rr§ szolovesszobol Ez a fénykép még annakidején készült, amikor a villánykö- vcsdi termelőszövetkezetben gyökereztetésre készítették elő a szőlővesszőket. Tegnapelőtt már a gyökeres vesszők iskoláztatása is befejeződött; 330 ezer darabot raktak el, több, mint kétszer annyit, mint az elmúlt esztendőben. Második ötéves tervünk irányelvei a régi szőlőterületek felújítását tűzik elénk feladatul és ehhez vessző kell, rengeteg gyökeres' vessző. Az élelmes villányköyesdiek tavaly 230 ezer forintot vettek be érte, idén jövedelmük meghaladja valószínűleg a 300 ezer Ft-ot is Meleg, délelőtti nap volt. Ilyen időben nehéz megtalálni valakit is a kolhoz irodájában. A véletlenre számítva odatartottam. No, lám! Sikerült: a félig nyitott ajtón hangot hallottam. Tehát — semmi kétség — valamilyen fontos ügy kényszeríthette az elnököt arra, hogy otthagyja a mezei munkát. Hallgatóztam. A hang valakinek jelentett telefonon. — A kenyérgabonától, Sztyepán Petrovics, kedvező nálunk a helyzet. A kaszálást még tegnap befejeztük és még aznap leadtuk az államnak az első tonnákatIgen, én ismerem a dolgokat. Hanem a silókészítéssel. -.. Értem, értem, nem lehet halogatni. ■ -.de legyen nyugodt, a mi Majakunk kitesz magáért-.-.-, mi, mi? Igen, ezt én jelentem önnek, Sztraton -.; i Igen, a vezetőség megbízásából»»-, Ne nyugtalankodjék! A viszontlátásra!; s-. Bementem az irodába és üdvözöltem a kolhozelnöki fotelban, a 45 év körüli férfit, aki kigombolt nyakú, hímzett inget viselt. Ravasz tekintete nyugtalanul járt körbe, míg beszélt — Nagyon örülök, hogy eljött hozzánk. Én tisztelem az újságírókat. Van itt miről beszélni... Nemrégen kijött hozzánk egy filmes és a sertésólakat fényképezte. >» Hanem az volt a baj, hogy mi szerettük volna, ha az aktivistákat is leveszi. De képzelje csak, kitűnt, hogy nincs engedélye több film felhasználására. Ki hallott még ilyet? Eljön 400 kilométerre és íme, — nesze neked — az a bolondos engedély, mindent megakadályoz. Remélem magának van elegendő ceruzája, papírja? — s nagyot nevetett saját szellemességén. Nem szakítottam félbe az én lelkes beszédtársamat, de ha akartam volna, se tudtam volna, mert megállás nélkül folytatta: cÁ lelkes — Természetesen — magától értetődik, — hogy a kukorica érdekli. Kitaláltam. Ha, ha, ez most a szögek szöge. Minden újságíró a kukoricáról ír... Miért is ne? A múlt évben mindössze 15 hektáron termeltünk kukoricát, hanem ebben az évben — akkorát fejlődtünk, hogy az egész kerület elcsodálkozott. Ez nem tréfa! Sztraton felállt a puha karosszékből s le s fel sétált a szobában. — Azt is tudom, hogy magát a kukorica kérdésében elsősorban is az emberek érdeklik. Hát tessék! Ha nem fáradt el az úton, kövessen! — és Sztraton majdnem erőszakkal kitessékelt az irodából. Hamarosan elérkeztünk a dicsőségtáblához. — Lám. itt a mi becsületünk tükre! Itt virágzik a Majak. Na, fogja a ceruzáját és írja. Marija Kalasnyik. 37 mázsa kukoricát takarított be. Aztán itt mellette a kovácsunk, Muszij Sztyepánovics. Érti a mesterségét. Bár — magunk között legyen mondva — néha felhajt a garatra. Itt meg Harita Csecsely látható. A legjobb sertéstenyésztő. Hogy el ne felejtsem megjegyezni: a sógornőm. Míg mindezt szorgalmasan feljegyeztem, Sztraton a vállamon keresztül ellenőrizte a füzetemet, nem ejtettem-e hibát? Ahogy tovább haladtunk, egyre jobban tetszett nekem ez az ember. Valami kellemeset akartam hát mondani neki és megjegyeztem: — Gyönyörű a maguk Árudája. Mintha skatulyából húzták volna elő, Szfratőii — Meghiszem azt. Majdnem 700 ezer rubelba került. Mögötte ott a büfé s hamarosan befejezzük a borbély műhelyt is. A kultúra nem vár! Még a falura is bekopogtat. íme például a Geraszim Szavicsák esete. Nem akart zongorákat hozatni. Úgy kellett erőszakkal kiverekedni nála. Mikor meghozták az öt hangszert, már húsz vevő is akadt. Ilyen a mi Majakunk!... Ezt is írja fel, erre is szükségünk van.;: Ahogy tovább mentünk, nagy szévaboglyá- hoz közeledtünk. Egyszercsak leesett egy bála széna. Nyomban utána lecsúszott a magasból a kocsis. Sztraton haragosan rákiáltott: — Fegyka! Hol van nálad a szocialista öntudat? — Hogyan mondta? — kérdezte a vöröshajú legény. — Tartsd nyitva a füled... mondom nincs nálad szocialista öntudat? Leesett egy bála széna, ml?.-.» — Látja, hogy felveszem -. -. -. — Nem kellene most felvenni, ha gondosan rakod fel — mondta Sztraton, majd nagyot sóhajtott. — Lát ja,' vannak ilyenek is s méghozzá komszomolista. Vagy egy másik példa: látja ott azt a silózó gépet? A legutolsó, modern gyártmány. S mégsem használják már mióta. -. i Ez igen. Ez elnök., S magamban már cl is határoztam hogy: irodrajzot írok Sztra- tónról! Mert egy ilyen elnök valóságos főnyeremény egy újságíró számára. •— Vegyük csak a postát — folytatta Sztraton. — Proska hordja szét, derék legény. Naponta kétszer-háromszor körbefutja kerékpárjár a kolhozt és széthordja a leveleket, meg vagy 150 újságot. Derék dolog, mi? Ezt is írja fel magának a füzetébe ... Hirtelen nagy porfelhő támadt. Gépkocsi suhant el mellettünk. A vezető mellett terebélyes asszony ült. Az én kísérőm — ki tudja miért, — elsápadt, elhallgatott. — No, kedves vendégünk — mondta aztán — kérem, menjen az irodába, én meg eddig megszervezem az ebédet... Egyetértünk? S máris eltűnt Sztraton egy mellékutcában én pedig elindultam az irodába. Ott, egy pádon öreg és számomra ismeretlen kolhoztag ült. — Ki jött magukhoz? — kérdeztem a gépkocsi felé intve. — A főnökünk érkezett meg. — Miféle „főnök“? — Hát Odarka Filippovna, a kolhozelnök. Sehogyan sem értettem. — Engedje meg, de hát akkor ki az a Sztraton? Azt hittem, hogy ... — Sztraton? — kérdezte a kolhoztag. — Az senki. — Mit értsek az alatt, hogy „senki“? Ki ö a kolhozban? — Mondtam már, hogy senki. A felesége, két lánya és a fia dolgozik a kolhozban. Ö meg reggeltől estig a kolhozban sétál és kinevezte magát idegenvezetőnek. Fecseg is éppen eleget. -. -. Elnéztem arra. ahol Sztr- — c1'űnt a szemem elől, de hiába, nem jött elő többet... (Oroszból fordította: GÁLDONYI BÉLA)
