Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

1958 MÄJÜS 4 NAP r; fi Több, mint félmillió forint i— Pali legyek, ha kiszolgál­nak még máma! — mondja félhangosan egy szőke lány a barátnőjének és igazán sze­rencse, hogy Spierer Jenő, az Állami Áruház cipőosztályán meghallotta a barátnői fülnek szánt mondatot, mert valóban annyian szoronganak a cipő­osztályon, amire még a kará­csonyi csúcsforgalomkor se igen akadt példa. — Most szaván fogom! •— tessékelte a mennyezetig ra­kott cipősdobozok közé a két lányt. — Milyen cipőt paran­csolnak? Csodálatosképpen senki sem berzenkedett az érkezési sor­rend áthágása miatt, minden­ki nevette a lányok pirulását, szabódását és figyeltük, ta­lál-e cipőt a türelmetlen vá­sárló. Rengetegen szoronganak minden pult előtt, különösen a cipőosztályon, a kultúrcikkek eladóit is rohamozzák, a kon­fekciósok és a kötöttáru-osz­tály eladói se pihenhetnek. — Ezek az árleszállítás „súj­totta” részlegek — mondja tré­fás panaszkodással Dárdai osz­tályvezető és szélesen körbe- kanyarít, pedig anélkül is lát­ni, hogy valóban: él az árle­szállítás lehetőségeivel a város népe. A divatáruk pultjánál fiatal házaspár várakozik: Borsos József és felesége. Az asszony­ka nylon kendőt keres, a férj közben szemlét tart a kezében tartott doboz tartalma fölött. Trisó, mosdószappan, mosó­szappan, fogkrém és két bo­rotvapenge van benne, most hozzákerül az átlátszó kendő is. Gyors számítást végzünk: a kendőn három forintot, a tri- són egyharmincat a mosdó­szappanon 75 fillért, a mosó­szappanon egy tizenötöt, a. fog­krémen egy forintot, a két bo­rotvapengén húsz fillért ta­karított meg a házaspár, ösz- szesen hétnegyvenet. Nem sok: hét forint negyven fillér — de hányszor kell egy ilyen ki­csiny háztartásban is, mint az Övék, szappan, borontvapenge, mosópor! Sok "kicsi — sokra megy. De nemcsak kicsiny összege­ket spórolnak meg az embe­rek. Sebők elvtárs, az áruház igazgatója egy ötlettel lep meg: — Öltöztessünk fel tetőtől talpig valakit, jó? — Kit? — Mondjuk,. , egy nőt... Rendben? Kialakul a lista: Végigjárjuk az osztályokat, sorba kérdezzük az árakat: mennyibe került egy pár szan­dál, mennyi most, az árleszál­lítás után, mennyibe került egy nylon fehérneműgarnitura és mennyi most, mennyibe ke­rül egy kartonruha, mennyi­vel olcsóbb, mint három nap­ja?,., Egy pár szandál 151,30 volt 99,— az árleszállítás után Egy nylongamitúra 295,— 99 203,— 99 Egy kartonruha 180,— ff 120,— ff Egy pár nylonharisnya 105,— ff 72,— ff Egy ballonkabát Egy kendő (hernyó­483,— ff 420,— 99 selyem) Egy kézitáska 146,— 99 120,— Í9 (plasztik) 150,— 99 120,— 99 1 510,50 volt 1 154,— az árleszállítás után Rövid fejszámolás: 356 fo­családi „beruházások“ után rint 50 fillért takarít meg egy lány vagy egy asszony, mi­után tetőtől talpig felöltözik az Állami Áruházban. Ebből a pénzből pedig jut egy esőkabátra (120,—), a gye­reknek matrózruhára (140,—), egy pár gyermekcipőre (68,—), sőt még a férjnek is telik be­lőle születésnapi ajándék: egy nyakkendő. Igaz, házat nem lehet venni a megtakarított pénzen, de több jut a családnak, köny- nyebb az élet. Kis vásárlások­pedig százasok maradnak más célra. örülnek hát a vásárlók és örülnek az áruház dolgozói is, hiszen nekik kettős öröm az árleszállítás: egyrészt maguk is megtakarítanak saját bevá­sárlásaik után, másrészt ha többet vásárolnak a vevők, több lesz a jutalék. Az árleszállítás első napján pedig igazán nem panaszk ad­hatnak: kereken félmillió fo­rint gyűlt össze reggeltől estig a pénztárakban, — a megszo­nál öt—tíz forintok, nagyobb kott bevétel kétszerese. V álasztékosabban öltözködhetünk — mondja Bozsó István, Széchenyi-aknai vájár Mindenki örül annak, hogy olcsóbban vásárolhat. Különö­sen örültem én, akinek négy­tagú család eltartásáról kell gondoskodnom. Nem mondom, nem keresek rosszul, minden hónapban megvan az 1 800— 1 900 forint, mégis sokat jelent az a pénz is, ami havonta csak a tejből megmarad. De ha már a tejről beszélünk — őszintén megvallva — helyesnek talál­nám ha a vaj árát is leszállí­tanák. A gyerekek nagyon szeretik a vaja6kenyeret s bi­zony szívesen adnék nekik gyakrabban. A családoknak évről-évre megvan a maguk kis terve. Ebben beosztják, hogy kinek mit mikor vásárolnak. Ez az árleszállítás azért is nagyon jó, mert sok olyan ruhanemű­nek és konfekció árunak is leszállították az órát, amiket most vásárol az ember, hogy bejött a jó idő. A mi csalá­dunkban is egész sor vásárol- nivaló van, s ez az árleszállí­tás megkönnyíti számunkra a választékosabb ruházkodást. Páratlan forgalom Sxentlorineen Szinte mindegyik polcon fe­hér cédulák hirdetik az árle­szállítást a szentlőrinci föld­művesszövetkezeti boltban. Az ünnepek alatt leszázalékolták az árukat a bolt dolgozói és csütörtök reggel a sűrűn jövő vásárlók minden érdeklődés nélkül tájékozódhattak a „ré­gi ár — új ár" feliratú cédu­lákról. Délig 20 000 forint volt a bolt forgalma és az eladott meny- nyiség fele az árleszállításban árintett áru volt. Csak össze­hasonlításul: szombaton dél­előtt mindössze 8 ezer forint értékben adott el a bolt. Tegnap, csütörtökön délig gazdára talált öt sportöltöny is, amelynek ára 105 forinttal olcsóbbodott. Délután Pápai Józsefné az első vásárló, ö is, férje is az „Uj Tavasz” Tsz tagjai, örömmel látja az asz- szony, hogy a kellendőbb áruk lettek olcsóbbak. Két ruhát is vesz egyszerre, egy selyem és egy strandvászon ruhát. A se­lyem régi ára 63,80 forint volt, az újé 45 forint, a strandvá­szoné pedig 35 forintról 27-re csökkent. A napokban férjé­nek inget is vásárol, — ol­csóbbak lettek azok is mind, kivéve a pupliningek. Most is, mint azelőtt beíratja a vásá­rolt összeget abba a könyvecs­kébe, amelyet ilyenkor mindig magával hoz. Múlt évben is 250 forintot kaptak visszatérí­tésként a földművesszövetke­zettől. Utolsó éves technikumi hall­gató, Sárvári János sorolja a pultnál, hogy mi mindent kér. > Apja, — aki vasutas — 800 forintot küldött a fiának, — vegye meg, ami az évzáró ün- 1 nepélyre kell. A sötét öltöny 1 30, a nylon zokni 6 forinttal 1 lett olcsóbb. Vesz puplininget 1 is, de mégis marad még pénze 1 és így hozzátesz a magáéból 1 egy keveset s még egy pár S&Fi&k tttjőinában (10) Tóth Bélát tehát azért, mert a múltban adóvégre­hajtó volt és mert a felesé­ge apjának szatócsüzlete volt„ — leváltották. Tíz ember közül kilenc tudta, vagy érezte, hogy igazságtalanság történt, de mégsem emelte fel senki a szavát Tóth Béla mellett. Akkor már nem beszéltek arról, hogy milyen jól dol­gozott a bércsoport vezetője, hogy milyen tüneményesen számol, stb., stb. Tóth Béla pedig elment — nyilván megbántva, megsér­tődve és azzal az érzéssel a szívében, hogy nem volt ér­demes. Mi nem volt érdemes? Jól dolgozni, igyekezni, szorgal­masnak lenni. Es mit tett azután; Fizikai munkás lett, jelenleg gépke­zelő, jól dolgozik, igyekvő, szorgalmas. Mondhatná valaki, hogy „Hurrá! Hisz akkor semmi baj!” Különösen, ha hozzá­tesszük még azt is, hogy Tóth Béla jelenleg többet keres, mintha maradt volna a régi helyén. Azért mégis nagy hiba történt. Valakit szembe akartak állítani a szocializ­mus igazságával. Csak azért írok „akartak”-ot, mert nem tudhatom, hogy ez mennyire sikerült. Remélem semeny- nyire. De nem találkoztam Tóth Bélával, véletlenül mindig elkerültük egymást és nem hallottam, hogy ke­serűen, elkedvetlenülve, vagy töretlen hittel beszél. Azon sem csodálkoznék, hogy az igazságtalanság, az ok nélküli meghurcoltatás áttaszította volna a mara­diak táborába. Mert világosan kell lát­nunk, hogy az igazságtalan­ság újabb igazságtalanság­nak forrása. Aki a saját éle­vegye meg, ami az évzáró ün­nepélyre kell. A sötét öltöny 30, a nylon zokni 6 forinttal lett olcsóbb. Vesz puplininget is, de mégis marad még pénze és így hozzátesz a magáéból egy keveset s még egy pár szandálra is futja. De jönnek most már megint sorban a látogatók. Ott az egyik pultnál Balázs Lajosné négy és fél méter flanellruhá- nak valót vásárol. Az árleszál­lítással megtakarított rajta mintegy 20 forintot. A cipőpolc előtt Tóth bácsi, kubikos, fele­ségének kér szandált a fia es­küvőjére. — 38-as legyen és jó bőrtal­pú. Hunyadi János üzletvezető több árat mond és Tóth bácsi megállapodik: — Legyen a 220 forintos. Nagy Kálmánná azt mondja, hogy rendkívüli vásárlás ez a mai. Azért is, mert eladták c szőlőt és most az urának gu micipőt, meg egy nadrágot, magának pedig harisnyát vásá­rol Ifjú Nagy Józsefné, — akinek édesanyja 16 éves unó kájának ágyneműt és lepedőt vesz, urának és apósának hat inget is visz egyszerre. Az amúgy is olcsóbbnak 10, a má­sik fajtának meg 24 forinttal csökkent az ára. Mielőtt elmegyek, Hunyadi elvtárs, rövid számvetést végez a kasszánál... Már 26 ezer fo­rintnál tartanak. De a vevők még jönnek, hisz még csak óra van, (WEID1NGER) Pécsi Muzsikáló Május Zenei Hetek május 6—28-ig A z idén harmadszor rendezik meg a hagyományos Pécsi Zenei Heteket. Az eddigi tapasztalatok alapján májusra tették át a hangversenyek időpontját és Pécsi Muzsikáló Május címen illeszkednek be a zenei ese­mények, a Pécsi Ünnepi Hetek programjába. Az idei év négy nagy zeneszerző ünnepe. Két német: Mozart és Schumann és két magyar: Liszt és Bartók. Ró­luk emlékezik meg a zenei világ s így elsősorban az ő műveik alkotják a Muzsikáló Május műsorainak gerin­cét is. Hat hangverseny és két ifjúsági kórushangverseny ke* rétében hangzanak fel műveik. Mozart páratlanul sokoldalú zeneszerzői munkáját tükrözik a szépszámban műsorra tűzött művek. A szimfonikus szerzőt idézik az Esz-dur Szimfónia, a D-dur Divertimento; a hangszerek lelkének ismerőjét egy zongoraversenye és a Simfonie concertante négy fúvósra. Az operaszerzőt a Figaró házassága című opera részletei, az oratóriumszerzőt legnagyobb ilynemű alkotása a Requiem reprezentálja, amelyet már sokan hallottak Pé­csett, de még többen várják felújítását. Schumann zeneszerzői munkásságát is több oldalról mutatják be megszólaló művei: A-moll zongoraverseny, F-dur trio, dalok és kórusok a női karra írt sorozatból. A Liszt és Bartók év eseményeinek súlypontja orszá­gosan és helyileg is az őszi évad kezdetére esik. A nemzet­közi Liszt-versenynek és Bartók-ünnepségnek lesznek pécsi hangversenyei is. Ezeket a szinte második zenei hétnek számító eseményeket előzi meg a Liszt H-moll szonáta, Weinen-klagen, és dalok előadása. Bartók is mint zongoraszerző szerepel Szonátájával. De a_ Bartók-év legfényesebb megemlékezése a pécsi Éneklő Ifjúság napja lesz, amelynek két hangverseny­műsorában Bartók legtöbb kórusmüve meszólal a gyerme­kek, az ifjúság ajkán. A négy ünnepelt név mellett nagyszerű elődök, kortár­sak és tanítványok is megszólalnak: Bach — Beethoven — Brahms — Debussy — Kodály és a fiatal magyar zene­szerző-generációt képviselő Kossuth-díjas Sugár Rezső. A pécsi hangversenyélet évek óta rendszeresen szólal­tat meg kiváló új magyar alkotásokat. Hiszen néhány év alatt először szólalt meg Pécsett Bartók és Kodály több jelentős müve és tanítványi körükhöz tartozók alkotásai. Az idei esztendő Hunyadi János utolsó hőstettének a nándorfehérvári diadal 500. évfordulójának ünnepi éve. Városunk nem idézheti méltóbban a nagy nemzeti hős és a világjelentőségű évforduló emlékét, minthogy itt hang­zik fel vidéken először Sugár Rezső oratóriuma a Hősi ének, melyben monumentális zenei emléket állít a nagy­szerű történelmi eseménynek. Hat hangverseny természetesen nagy előadói appará­tust igényel. A szimfónikus és oratóriumhangversenyek karmesterei lesznek: Antal György, Rozsnyai Zoltán és Vaszy Viktor. Közreműködő hangversenyszólisták: Borsay Pál, és a két pécsi származású fiatal, de máris országon jónevű mű­vész: Horváth József és Losonczy Andor VIT-díjas, Graaf Tildy és Sassy Iringó. A Schumann—Liszt esten dalokat énekel Sándor Ju­dit, aki októberben emlékezetes sikert aratott Liszt-dalok előadásával. A két oratórium előadásán mint szólisták működnek közre: Farkas Ilonka, Molnár Éva, Ivánka Irén, özörényi Olga, Kaposi Andor, Réti József (VIT-díjas, aki az idei berlini Schumann-verseny egyik magyar résztvevője) Horváth László és a szintén Pécsről Budapestre származott Petri Miklós, akit a rádióból ismernek a pécsiek. A Zeneművészeti Szakiskola Mozart-hangversenyén a legjobb hangszeres és énekes növendékek és az iskola szimfonikus zenekara működik közre. Végül: a három szimfónikus hangverseny közreműkö­dője, a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Liszt Ferenc kórus. A Muzsikáló Május hangversenyeinek sorát a május 6-i est nyitja meg. Ezen az esten felújítják Mozart Requiemjét. Előtte Bach I. zenekari szvitje és a kétzon- gorás C-dur versenymű hangzik fel. Előadják: Horváth Jó­zsef és Losonczy Andor, akik június elején a Zeneaka­démián játsszák ugyanezt a művet Somogyi László vezény­letével. tében nem érezhette, — mert egyes rosszul, vagy kártevő módon dolgozó vezetőktől mást tapasztalt — a szocia­lizmus jó ügyet és jó mun­kát becsben részesítő szán­dékát, az könnyen igazság­talan lehet és egyes emberek balfogásaiból, vagy rosszin­dulatából ítélve az egész ügyet marasztalja el. Fel kell már figyelnünk arra, hogy eddig sokszor szinte futószalagon gyártot­ták egyes helyeken, — nem­egyszer klikkek, véd és dac-*1 szövetségek — az elégedetle­neket, a megbántottakat, a sértődötteket és a rendszer­rel szembe állítottakat is. Gyakori formája volt en­nek a „kiemelés” és az „ej­tés”. Minden gondolkodó ember tudja, hogy a szocia­lizmus építésének lényegéből \ adódik, hogy a feltörekvő és ( a hatalmon lévő osztályok', legjobb képviselőit kell i fontos helyekre, •— amint - mondják — kiemelni. Ez helyes és bevált mód­szer. De helytelen és — saj­nos— mégis bevált módszer az is, hogy a kiemelteket, sokszor önhibájukon kívüli — ejtik. Visszatér oda, a régi mun­kahelyére, ahonnét elindult, vagy még messzebbre visz-1 sza, mert szégyel újból a ré­gi munkatársai közé állni,< esetleg a gúnyolódástól, súg- \ dolózástól tart. És egy ember, aki — mondjuk — nem volt kü­lönösmód élenjáró, de becsü­letes és a rendszerrel ro- j, konszenvező volt, egy rövidé hullámvasúti utazás után, | esetleg mélyebbre kerül i meggyőződésben, mint ahon- ' i nét elindult. (i Vigyázzunk hát! Igazságo- san kell ítélni cs a már et-|> rontott ügyekben, igazságot |i kell szolgáltatni. BikaU ccMAfnestcuk A magyar ember a történelem min­den időszakában kitűnt barkácsoló ked­vével. Ha valami szeget ütött a fejébe, nem nyugodott addig, míg meg nem valósította. Magyar ember alkotta meg az első zenélő kutat és magyar ember készítette el az akkoriban szenzációnak tűnő sakk automatát, amely a vüág leg­jobb sakkozóit is könnyűszerrel legyőz­te. Ez az évszázadokon át csörgedező ér napjainkban minden eddiginél job­ban buzog. Szabad teret, támogatást kapott a nép alkotó kedve és így nem ritkák az olyan ezermesterek, mint a bikali állami gazdaságban dolgozó Mii­lei Lajos, Markvár János és Paus György, akiknek a nevéhez a gazdaság­ban most is működő több újítás fűző­dik. ök készítették el a Zetorra szerelhető ventillátoros műtrágyaszórókat, — az állami gazdaság minden vetését ezek­kel fejtrágyázzák az idén — a burgo­nyamosót, amely az egész megyében a legtisztábbra mossa a teheneknek szánt takarmányt, a Zetor-gereblyét ócska elevátor vasaiból — sokba kerül a ló­tartás, a gereblyézést ezentúl géppel végzik — és most bányásztak elő egy kiselejtezett kombájnt, amit járva siló- zónák használnak majd. Az ő számukra nincs használhatatlan anyag. Itt-ott el­heverő alaktrészekből készült el az el­múlt napokban is Miilei Lajos és Mark­vár János büszkesége, a bikali állami gazdaság vegyszeres gyomirtója, amely­ről mindenki nagy elismeréssel nyilat­kozott a sátorhelyi bemutatón. A leg­nagyobb elismerés az volt, hogy az állami gazdaságok megyei igazgatósága kötelezővé tette a nhegye minden állami gazdaságában az újítás bevezetését. A tavasz elején az állami gazdaságok vezetői a munkák megbeszélésére gyűl­tek össze a megyei igazgatóságon. Szó esett itt a vegyszeres gyomirtásról is. Elmondták, hogy az idén a növényvédő állomás nem tud elég vegyszeres gyom­irtót biztosítani az állami gazdaságok részére. Valamit tenni kell! — Miilei elvtárs, nem tudnának egv vegyszeres gyomirtót készíteni? — tet­te fel a kérdést Zámbó István igazgató elvtáns, miután visszatért az értekezlet­ről. — Megpróbáljuk! Sikerült. A gép utánfutón szalad és minden porcikája hulladékanyag. A 800 literes üzemanyagos hordó a tartály, amelyből csövek ágaznak ki. A három- lépcsős turbó szivattyú az egyik csövön keresztül szívja, egy másik csövön ke­resztül a szóró csőbe nyomja a gyom­irtó oldatot. A szórócső kilenc méter hosszú, amelyen 10 szórófej van. A gép munkaszélessége 10 méter. A vegyszer leülepedését úgy akadályozták meg, hogy a szóró csőben jelentkező feles­leges nyomást visszavezették a hordóba s azt használják fel a vegyszer állandó keverésére. Miilei elvtársék még ezzel sem elégedtek meg. A szívó csőre el­ágazást készítettek, amit gumicsővel meghosszabbítottak. A meghosszabbítás végén szívófej látható, amelyen keresz­tül a szívó és nyomó szelepek elzárása után — gépi erővel pillanatok alatt ki- szívathatják a vegyszert a lajtból. Mire e vegyszeres gyomirtó elkészült, sok nehézséggel találták szembe» ma­gukat Miilei elvtársék. Az első problé­májuk az volt: mivel hajtassák meg a szivattyút. A könnyebbik megoldás az lett volna, ha egy benzinmotort helyez­nek az utánfutóra és ebből nyerik a szükséges energiát. De ők nem a költ­séges és könnyebb megoldást választot­ták. Eszükbe jutott, hogy a Zetor alkal­mas a kardán meghajtásra és Így lénye­gében egy füst alatt két gépet működ­tethetnek. így most egy meghosszabbí­tott csuklós kardán hajtja meg a szi­vattyút A másik probléma akkor je­lentkezett, amikor kipróbálták a gépet. Az újítók nem voltak tisztában a nyo­másméréssel és így, amikor bekapcsol­ták a szivattyút, kiderült, hogy a hat­méteres szóró cső nem bírja a nagy nyomást. Ekkor a szóró csövet három méterrel meghosszabbították és még így is maradt annyi nyomásenergiájuk, amellyel megoldhatták a vegyszer ka- varását. Ezzel a géppel egy műszak alatt hat­van holdon lehet elvégezni a vegysze­res gyomirtást, csak győzzék vízzel. Miilei elvtárséknak nem ez volt az első és nem ez lesz az utolsó újításuk. Most azon törik a fejüket Görög Kál­mán mérnökkel, — egy hónapja van a gazdaságban, — hogy istállótrágya szó­ró gépet készítenek. A terv már megvon éppenúgy, mint a Zetorra szerelhető hidraulikus szalma lehúzóé is, csak a kivitelezés van hátra. Biztosak lehetünk benne, hamarosan egy újabb, egyszerű, de igen hasznos újítással Jepnek meg bennünket a bl« kali ezermesterek. . Szalai János

Next

/
Oldalképek
Tartalom