Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

1956 MATOS 6 N 4 PI ft 5 Válaszok a propagandisták kérdéseire A verseny jutalma: Egy hetes ingyenes balatoni üdülés A kooperáció és specializá- clá érvényesülése hogyan hat nehéziparunk fejlődésé­re a második ötéves lerv- ben ? Az SZKP XX. kongresszusa megállapította: a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor megszilárdult a szocialista vi­lágrendszer. amikor nem jgye­dül építjük a szocializmust, hanem számíthatunk a szocia­lista világrendszer országainak gazdasági segítségére, együtt­működésére — nem szükséges, hogy minden szocializmust építő ország gyors ütemben fejlessze a nehézipar vala­mennyi ágát,. Ez a tanítás ér- vénves hazánkra is, de nem je­lenti azt, hogy a nehéziparnak ál+alában nem kell megelőznie a népgazdaság többi ágazatát. A nehézipar fejlesztése elsőd- le-■’■■'égének elve változatla­nt’’ érvényes. A kooperáció lehetővé teszi, h'"?y más országok segítségé­re 's támaszkodjunk. A máso­dik ötéves terv egyik legna­gyobb alkotása a tiszapalko- nyai vegyikombinát, a gazdag romániai földgáz területekről kao.ja az alapanyagot. A Ro­mán Népköztársaság földgáz- kész’ete bárom ország szük­ségétét is képes kielégíteni, száz évig. A Lengyel Népköztár­saság olcsó kokszolható szenet, a Szovjetunió vasércet bocsát rendelkezésünkre. Hazánk — többek között — bauxittal, timfölddel, olajjal segíti azokat az országokat, amelyeknek erre szükségük van. Ez a sokoldalú együttműkö­dés lehetőséget nyújt egyes iparágak specializólására. A mintegy 400 alaptípusú szer­számgépből hazánkban 70 félét gyártottunk kisebb mennyiség­ben. A jövőben kevesebb tí­pust gyártunk, de magas szé­riaszámban és több országnak. Ezzel a termelési költségek lé­nyegesen alacsonyabbak lesz­nek. A kooperáció és special izá- ció tehát lehetővé teszi az olyan iparágak fejlesztését, amelyekhez megvannak az. adottságaink. A nehézipar azonban a jövőben is jelentős mértékben megelőzi a többi népgazdasági ág fejlődését. A sztál in városi vasmű ma a vi­lágpiaci szempontból is ver­senyképesen termel. Figyelem­be kell vennünk azt is, hogy országunk a legsűrűbben la­kott népi demokráciák egyike. Mezőgazdasági cikkeket csak korlátozott mértékben expor­tálhatunk. Könnyűiparunk 60—70 százalékban import nyersanyagokat dolgoz fel, néldául gyapotot, gyapjút, bőrt. fát, stb. A könnyűipari cikkek exportja ezért nekünk nem na­gyon kifizetődő. Elsősorban olyan cikkeket kell exportál­nunk, amelyek előállításához sok munkára van szükség, s így magas az értéke. Ezek: gé­pek, közlekedési eszközök, mű­szerek, híradástechnikai beren­dezések, stb., amelyek a nehéz­ipar ( munkaigényes ter­mékei.’ Ez feltétele könnyűipa­runk fejlesztésének is, hiszen ezért kapunk ahhoz nyersanya­gokat. Miért emelkedik a Szovjet­unió VI. ötéves tervében 40 százalékhal a kolhozparasz­tok jövedelme, ■míg a mun­kásoké ás alknt mnznitrihfi csak 30 százalékkal? Ennek kettős oka van. Egy­részt az, hogy a ml viszonya­inktól eltérően a Szovjetunió­ban a kolhozparasztok jövedel. me nem érte el a munkások és alkalmazottak jövedelmét. Másrészt, hogy a mezőgazda- ságra hatalmas feladat hárul a VI. ötéves tényben. A mező- gazdasági termelés 70 százalé­kos emelése öt év alatt, vagy például a hús- és tejtermelés megkétszerezése rendkívüli erőfeszítést igényel. E felada­tok megoldása megköveteli, hogy a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a termelés eme- 1 ősében fokozottabban biztosít­sák. Hogyan alakult a Szovjet­unió és i-q-gitalista országok termelésének fejlődése ab­szolút számokban? A termelés emelkedésének üteme százalékosan kimutatva és abszolút számokban elté­rést mutathat. Ahol valamiből keveset termeltek és azt két­szeresére emelik, lehet, hogy tényleges mennyiségben keve­sebbet jelent, mint 50 százalé­kos emelkedés ott, ahol előző­leg jóval többet termeltek. Ezért kell gondosan figyelem­mel kísérnünk az egy főre eső termékmennyiséget. Az utolsó 5 évben például a Szovjetunió nyersvas termelése 14 millió tonnával növekedett. Ugyanebben az időben az Északamerikai Egyesült Álla­mok nyersvastermelése 10,6. Anglia, Franciaország és Nyu- tíat-Németország termelése pe­dig együttesen 13 millió tonná­val. Hasonló a helyzet az acélter­melés terén is. Tehát a Szovjetunió tényle­ges mennyiségben is túl­szárnyalja a fejlődésben a ve­zető kapitalista országokat, a legfőbb alapanyagok termelé­sében. De a Szovjetunió lakos­ságának száma jóval nagyobb, mint az említett országoké. (Szovjetunió lakossága: 201 millió. USA lakossága 162 mil­lió) ezért az egy főre eső ter­melésben a Szovjetunió ma még nem szárnyalja túl a ve­zető kapitalista országokat. Az ipari termelés összterjedelmét tekintve a Szovjetunió a máso­dik helyen áll, az egy főre eső termelés szempontjából 4—5. helyén, 1960-ra, a hatodik öt­éves terv végére a Szovjetunió szénben, nyersvasban, acélban az egy főre eső termelésben túlhaladja Franciaországot és megközelíti az angolok színv ■>- nalát. Az egy főre eső terme- 1 és ben is túlszárnyalni a kapi­talista országokat — ez a Szov­jetunió népgazdaságának fő feladata. .L. G. Olvassuk, terjesszük a Szabad Népet! A Szovjetunió Kommunista Pártjának. XX. kongresszusa óta tapasztaljuk, hogy megnőtt az érdeklődés a pártsajtó iránt. A kongresszus útmuta­tásai egész életünkre, minden­napi munkánkra hatnak, s máris láthatjuk, hogy ott je­lentkeznek eredmények, ahol a kongresszus útmutatásait is­merik és alkalmazzák. S ez magyarázza a pártsajtó nép­szerűségének növekedését is, hiszen a sajtó ad a legfrisseb­ben, legbővebben és rész­letesebben tájékoztatási arról, hogyan kell értenünk a XX. kongresszus megállapításait, hogyan kell azokat munkánk­ban alkalmaznunk. Már eddig is vannak ered­ményeink. A porcelángyári népnevelők 25 új Szabad Nép előfizetőt szerveztek, Pécsúj- hegyen a Szénbányászati Tröszt sajtófelelőse. Szitás elv­társ 20 előfizetőt gyűjtött, a Kokszműveknél 18 új előfizető növeli a Szabad Nép olvasó­táborát. Itt-ott, például a Baranya Megyei Építőipar ne­gyedik alapszervezeténél azon­ban nem törődnek azzal, hogy kielégítő tájékoztatást kap­nak-e a dolgozók a sajtó út­ján. Az ilyen helyeken is ja­vítsák meg a munkát, érjék el, hogy minél több előfizetője legyen a Szabad Népnek. A Dunántúli Napló közölte, hogy a szigetvári járási tanács versenyre hívja ki a megye valamennyi járását a járási újság terjesztésében. A ver­senyfelhíváshoz már az első napon több községi tanács csatlakozott. A pécsváradi községi tanács vállalta, hogy a Pécsváradi Üjság minden egyes számából 20 példányt terjeszt és ezt a számot fokozatosan emelni A tavaszi idény megkezdése óta nemes vetélkedés folyik a sásdi gépállomás traktorosai között. Hol egyik, hol másik traktoros kerül az élre. Érthe­tő. mindenki szeretne egy he­tes ingyenes üdülésre a Bala­tonra menni. A verseny külö nősen két DlSZ-flatal között i legváltozóbb. Hol Horváth Ist­ván. hol Illés László vezet. le- lenleg a verseny élén Horváth István 194, míg alig valamin»1 mögötte Illés László 182,2 szá znlékos tavaszi idényterv telje­sítésével halad. Illés elvtárs az őszön is kiváló eredményt ér* el és ezért elnyerte a Kiváló Dolgozó kitüntetést. A sásdi gépállomásom eddig 13 traktoros teljesítette a ta­vaszi idénytervét és ezek kö­zül nyolc DISZ-fiatal Köctü,1' van Szabó János 145,8, Tóth Pál, 127,5 és Kovács István L 115,8 százalékos idényterv tel­jesítésével. A gépállomás eddig S0,5 százalékra áll, de ha az idő engedi, május 10-re mi is jelenthetjük tervünk teljest ■é­A pécsi helyiipari vállalatok közül az első negyedévi ered­mények alapján az Építőanyag­ipari Egyesülés, a Finom­fogja, hogy a járás lapja min­ien házhoz eljusson. A pécsváradi járási föld­művesszövetkezeti központ dolgozói már eddig is kivet­ték részüket a járási újság terjesztéséből. Rendszeresen 50 példányt terjesztenek el min­ien egyes számból és ezzel is alősegítik a párt és a tanács 'apjának elterjedését a járás falvaiban. «ét. A Felsőmindszent körzeté* ben dolgozó Vörös Hajnal, amely tavaly és az elmúlt években mindig az utolsók kő* zött volt. most az éveken ke* resztül első DlSZ-brigáddal ve- 'élkedik. A hetvehelyi Sztálin Terme- lőszövetkezethen do’gozlk Tóth Pál és Tarái László DlSZ-fia- fal. Munkájukat becsületesen, lelkiismeretesen végzik annak ellenére, hogy egész héten hi­deg koszton vannak, mert a termelőszövetkezet nem ad ne­kik meleg ételt.. A pártvezetöség a jövőben is figyelemmel kíséri a fiatalok munkáját, több segítséget ad nekik. A legutóbbi vezetőségi ülésen részletesen foglalkoz­tunk a DISZ-fiatalok munká­jával és elhatároztuk, hogy a fiatalok nevelése érdekében kapcsolatot teremtünk a fiatal traktorosok szüleivel, tájékoz­tatjuk őket eredményeikről, fejlődésükről. bíró sAndok párttitkár. mechanikai és Mot< v-vfl6 Vállalat és a Fodrászipari Vál­lalat nyerte el az élüzem cí­met. Különösen szép eredmé­nyeket ért el a pécsi Építő­anyagipari Egyesülés, ame’v amellett, hogy már harm-d- szor lett élüzem, elnyerte a He­lyiipari Minisztérium és a HVDSZ elnökségének vándor­zászlaját. A vállalat dolgozói március 20-án befejezték, majd pedig negyedévi viszonylatban 126,3n,n-ra teljesítették terme­lési tervüket, az önköltséget pedig 8,5°/0-kal csökkentet lék. Ugyancsak harmadszor nyerte el az élüzem címet a pécsi Fi­nommechanikai és Motorjavító Vállalat, amely első negyedévi tervét 119.4 százalékra téliesí­tetté. Á pécsi Fodrászipari Vál­lalat is élüzem lett, mert az első negyedévben 111 százalé­kos tervteljesítést ért el. MOLNÁR JANOSNE sajtószervező Prcsvarad is csatlakozik a szigetvári felhíváshoz Ú; é!üzemek a helyiipari vállalatok között Teremtsük újjá Pécs és Komló zöldövezetét „Tovább kell fejleszteni ha­zánk hagyományos kertésze­ti kultúráját. Növelni kell a nagyobb tápértékd zöldség­félék arányát, nagyobb mér­tékben kell kihasználni a helyi energiaforrásokat me­legházi kertészetek létesíté­sére”. (A ii. ötéves terv irányelveiből) L Egy-egy nagyváros közelsé­gét nemcsak a váltók sűrű za­katolása jelzi. Miskolc felé csakúgy, mint Győr előtt ön­tözőárkokkal barázdált kerté­szetek parcellái suhannak el a vonat mellett s az ágyások között ‘sűrűn csillannak meg a melegágyi ablakok üvegsze­mei. Útikalauz nélkül is tud­ja mindenki, hogy a várost el­látó zöldövezet területére ér­keztünk. Hanem Pécs — és Komló is _ kivétel ez alól; Érkezhetünk akár a pesti gyorssal, akár a bátaszéki mo­torossal, vagy a Siklós-harká­nyi személlyel, kertészeteknek se híre, se hamva. Pécs-kör- nyék nagymultú kertészeti kultúrája hova-tovább már csak a régi dicsőség emléke lesz. A mai valóság: — A Kokszművektől az ön­tözővízbe eregetett mérgező anyagok tönkreteszik a Me­gyeri út néhány megmaradt bolgárkertészetének növény­zetét; — Bár a vak 1s látja, meny­nyire megnőtt az elmúlt esz­tendők során Pécs, Komló la­kossága s hogyan gyarapszik most is rohamosan — a ker­tészetek, a zöldövezet úgy zsu­gorodnak össze, mint a napon a hó. íme: tavaly ötszázzal, idén már ezernegyvenöt holddal ke­vesebben kertészkedünk Ba­ranyában, viszont behozata­lunk más megyékből az 1954- es 36 vagonnal szemben előbb 116-ra, majd idén 219-re emel­kedik. Útközben megpodváso- íó szentesi retket ettünk ta­valy, s szállításban drágult llevesl tököt. Szombat reggel C pécsi piacon Kertész Mihály kiskereskedő fejessalátáinak öld dombjai közül Jót hunyo- •ftva, a világ legtermészete- ebb hangján mondja; — A salátát repülőgéppel hozattam Szegedről. Ott két forintért veszem, itt kettő öt- venet kérek érte. Légifuvar? Hát megtalálom a számításo­mat. Én mondom, hogy még a zöldségnek Pécsett ekkora konjuktúrája sose volt. Jön egy kosztümös nő és négy fejet mindjárt be is té­tet szatyorjába. Nem kap visz- sza a tízeséből egy huncut kraj­cárt sem. Ö fizeti meg Miska bácsi hasznát, a repülőjegyet, — végeredményben azt, hogy mi Baranyában hagyjuk el­olvadni a kertészeteket. Ez már csakugyan mindennap alaposan belevág az életszín­vonalba és éppen ezért érde­mes szem ügyre venni a kerté­szetek összezsugorodásának okait. n. Könnyebb eligazodás végett tán térnénk ismét vissza a vo­natra. Dombóvár felé köze­ledve, Döbrököz előtt nyaran­ta gyakran látjuk füstölögni a tájat: ég a tőzeges mező. Ezeken a bikali állami gazda­ság györgyimajori üzemegy­ségéhez tartozó őserejü földe­ken pár esztendeje — hozzá­vetőleg 800 000 forintos költ­séggel az akkoriban Komlón trösztigazgató Vas Zoltán elv­társ kezdeményezésére — 140 holdat rendeztek be altalaj öntözéses kertészetnek. Ta­valy már csak 120 holdon ter­mett rajta kerti tennék, idén mindössze 40 (negyven) hol­don, — Bevetettük a többit ken­derrel és cukorrépával. Ezt legalább ha már megtermel­tük, holtbiztosán átveszik. Tudja Molnár Miklós agro- nómus, hogy mit beszél? Hi­szen nálunk már az alapfokú pártszemináriumon tanítják, hogy nem a vakvilágba terme­lünk, mint a kapitalisták, ha­nem a nép szükségleteinek megfelelően, tehát nálunk nincs, nem lehet romlásra ítélt felesleg. Nem-e? Molnár Miklós nem a levegőbe beszél. Kiderül, hogy vagontételben etették meg a sárgarépát és a káposz­tát az állatokkal. Nem vette át a vállalat. Nem, a MEZÖ- KER, a MÉK, vagy a földmű­vesszövetkezet, hanem a város és a bányavidék felelős ellá­tója: egyszerűen csak azt ve­szi meg, amire szükség van a piacon. Hát üljenek akkor le egy asztalhoz, a vállalat mond­ja meg mikor-mire van szük­sége, az állami gazdaság meg azt termelje és így biztosan nem pusztul nyakán az áru. Ugy-e milyen egyszerű len­ne? Ehelyett azonban az Állami Gazdaságok Minisztériuma- Budapestről megmondja, hogy Bikáinak negyven hold kései fejeskáposztát, ugyanannyi Vertus-féle kései kelt, húsz hold kalaróbét és szintannyi karfiolt (ez is egy fajta) kell termelnie. A megyéből más országrészbe el nem szállít­hatja. Mit kezdjen a vállalat — akit mindebből kihagytak — az egyszerre beérő, egyfajta árutömeggel? Képtelen elhe­lyezni, viszont két hét múlva, amikor más fajtára lenne szükség, üresek maradnak a boltjaik. S mindez azért, mert Budapesten nem hiszik el, hogy Zámbó elvtárs, a bikali igazgató, meg Molnár főagro- nómus, és az állami gazdaság többi vezetője a saját eszük­től is képesek lennének el­dönteni, mit termeljenek a kertészetben. Minek akkor Igazgató és főagronómus a gazdaságba? Idén újra eldöntötték: Bi­kái termeljen negyven hold fejeskáposztát és tíz hold hagymát. Egy kis alkudozás után megengedték, hogy sárga répa is legyen, meg petrezse­lyem, de más 6emmi. Zámbó elvtársék azonban okosan és helyesen, nem óhajtják még- egyszer megégetni a körmü­ket. Kiegyeztek a ” vállalattal, s azt termelik, ami tényleg szükséges. íme a túlságos centralizált­ság újabb gyümölcse: lopva csináljuk ami jó, törvényesít jük azt. ami százezres káro­kat okoz, Nem állítjuk, hogy a mi­nisztériumban valaki hasára ütve szüli meg ezeket a ker­tészeti tervszámokat, valószí­nű, hogy az országos szükség­let bizonyos felméréséből adódnak. De mire ez Baranyá­ba jut, annyira eltorzul, hogy minden jószándék ellenére semmi köze sincs a való élet­hez. A 800 000 forintos kerté­szet helyén tehát kender dísz­ük és cukorrépa sorol. Ám Komlón — húsz kilo­méterrel odébb — most ezre­ket ölnek be egy tizenegy hol­das kertecske létrehozásába, hisz nincs elegendő zöldáru­juk. Itt tíz holdat létesítünk — ott százhúszat elvesztegetünk. Itt öt új kút fúrására kény­telen a jobbkéz kiadni ezre­ket. — Bikaion egy egész ön­tözéses rendszer hever kihasz­nálatlanul, mert zsákanyagot termeltet felette a balkéz. Igazán balkezes módon. III. Pécs tövében sem különb a helyzet. A remény pusztai Uj Élet Termelőszövetkezetnek volt 1950-ben egy harminc holdas kertészete, amely ta­valy egyhatodára apadt. Azt Is többet kaszálták, mint ka­pálták — nem győzték munka­erővel. Idén átvette a nagyár- pádi szövetkezet, felfejlesztette tizenkét holdra, negyven is lehetne — ha bírná erővel. Ott dolgozik most minden asszony — már 22 000 forint jövedelem be is folyt — de a tizenkettőnél előrébb nem me­hetnek. Elviszi a többi erőt a mező- gazdaság. A napraforgó kapálás, a ré- paegyelés, az aratás. Mert, hogy hívek maradjunk a té­nyékhez — tavaszi búzával vetettek be idén olyan része­ket is, »amelyet eredetileg ker­tészetnek szántak. De: miért kapálnak répát, miért egyel­nek napraforgót? És nem ké- ne-e fontolóra venni, hogy a nagvárpádi terme' "-szövetke­zettől nem inkább uborkát, zöldséget, salátát, káposztát, karfiolt, spárgát, epret vár a város, mint a szántónak 38 százalékát elfoglaló búzát? Nem lenne helyesebb a tör­vény által előírt kenyérgabona mennyiséget alkalmasabb he­lyen, más tsz-ben megtermel­tetni? De van itt más gond is. Az állami gazdaság nem spekulál, hanem (papíron) azt termeli, amire szükség van, megszabott áron, előírt időre leszállítja és kész. De a termelőszövetkezet? Az bizony megválogatja, hogy hol adnak többet portékájá­ért. A piacon-e? Vagy a felvá­sárló kínál érte nagyobb árat? A földművesszövetkezet — mint a város ellátója — szer­ződést ajánl, hogy annak bir­tokában tudja magát mihez tartani. De a nagyárpádi ker­tészet egy kvadrátra sem kö­tötte le magát. — Tiszteljük, becsüljük a vállalatot, de ez nem mehet a tagság kárára. Amíg úgy lát­juk, megadja az árát, odavisz- szük, ha nem, piacolunk vele. Ugyanis a MÉK csak a napi árat adja meg a leszerződött termékekért. Altkor Is le kell szállítani neki, ha a kiszedés ára sem térül meg, különben kötbért akaszt a termelőszö­vetkezet nyakába. És bár a szerződéssel beadási kedvez­mény is jár — ennek vonzó­ereje nem tud megbirkózni a másik veszélyével. Nem szerződnek. Nemcsak a tsz-ek, de a ke- szüi, mólami paradicsomter­melő egyéni gazdák is nagy számban kikerülik a felvásár­ló vállalatot. Ha el is veszte­nek a piacozással mindig egy- egy napot, saját maguk viszik zöldségféléiket a piacra, mond­ván; — Ha nem érek rá, szerző­dés nélkül, szabadon is meg­veszi tőlem a szövetkezet, ugyanezért a pénzért. IV. Ez az írás nem lépett fel egy részletekbe vágó tanulmány igényével. Arra szántuk, hogy az érintettek, a kertészek, egyéni gazdák, termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok, földművesszövetkezetek, vá­rosgazdálkodási és kereskedő 1- mi osztályok, háziasszonyok ré­szére vitaindító anyag legyen, amelynek minden javaslata egy célt, azt a feladatot szol­gálja, hogy előmozdítsa a II. ötéves Terv, a népjólét err.eie- se tervének megvalósítását. Ezért mi kizárólag csal: a magunk véleményét szögez­zük * le, tudva, hogy ennek húszszorosát, százszorosét hoz­za felszínre a termékeny vita. Mi úgy látjuk, hogy 1. Gazdát kell találni, akár­melyik felelős megyei szerv vezetőjének személyében aki felelősséggel összehangolja a szükséglet követelményeit a termelő állami gazdaságokkal, termelőszövetkezetekkel, egyé­ni gazdákkal. 2. Nem szabad megengedni, hogy kertészeteknek alkalmas, arra berendezett területeken minden egyébbel foglalkozza­nak, csak eredeti hivatásukkal ne! 3. Meg kell növelni a szer­ződéskötésben való érdekelt­séget. Az első kettőhöz nem kelle­nek milliók. Csak önálló, kez­deményező intézkedés. Lehe­tünk-e ennek hijján a II. öt­éves terv küszöbén? Semmi esetre sem. És jöjjön ez az intézkedés gyorsan, na­gyon gyorsan. Mert most Ba­ranyában alig van több kerté­szet, mint 1936-ban, fogyasztó pedig... sokkalta, sokkalta több. Tavaly még nem éreztük meg a szűküld kertészeti terü­letek következményeit, mert a sok eső révén, minden egyes hold kerti föld három másik helyett termett. De a mi ha­zánkban, a mi megyénkben több a száraz, az aszályos év. mint a tavalyihoz hasonló esős És nekünk nem szabad meg. várni, hogy egy ilyen nvár ké­születlenül érjen bennünket. Oroszlán Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom