Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI XIII. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM NAPLÓ BARANYA MEGYEI P A R T BIZ OTT 5Á'C A MAI SZÁMBAN: A Szovjetuulé Legfelső Tanácsának küldöttsége elutazott Belgiumba (2. o.) — Amerikai Legfelső Bíróság: Törvényte len a Kommunista Párt üldözése (2. o.) — Brentáno londoni tárgyalásai (2. o.) A technika világa (2. o.) — Árvíz — Garami László naplója (2. o.) — Több, mint félmillió forint (3. o.) — Bikali ezermesterek (3. o.) — Szántó Tibor: Sorsok nyomában (3. o.) — Páratlan forgalom Szentlörincen (3. o.) — Pécsi Muzsikáló Május (3. o.) — Jobb sora lesz végre (4. o.) MEGYEI TANA'CS LAPJA ÁRA 50 FILLÉR PÉNTEK. 1956 MÁJUS 4 Az árleszállításról Tömött kirakatok, áruházi polcok, bő választék és két- szerannyi vásárló. Ez a mérle­ge annak a megelégedésnek és örömnek, amellyel a munká­sok, parasztok, értelmiségiek, dolgozó kisemberek ezrei fo­gadták a minisztertanácsnak a párt Központi Vezetőségének javaslatára hozott határozatát a közszükségleti cikkek árle­szállításáról. A Pécsi Állami Áruház egyetlen nap, csütör­tökön mintegy félmillió forin­tos forgalmat bonyolított le, leginkább a konfekció- és kö­töttárukból. Kézzelfogható je­le ez annak, hogy a párt és a kormány máris hozzákezdett a napokban kibocsátott második ötéves terv irányelveinek meg­valósításához. A mostani árleszállítás rész­leges. De minden túlzás nélkül megállapíthatjuk: nagyon je­lentős árcsökkenésről van szó. A baranyaiak érezték igazán, mit jelentett a pusztító jeges áradat, a zord téli időjárás, amely gátolta, késleltette az üzemek, falvak munkáját, az ország más részeiben viszont földrengés sújtotta a lakossá­got. Az országra nehezedő nagy terhek ellenére — nép­gazdaságunk egészséges fejlő­dését igazolva — mintegy 6 500 cikkre kiterjedő, a dolgozók­nak évi 900 millió forint meg­takarítást jelentő árleszállítás történt. A férfi lódenkabát 610 forint helyett 490, a nylon ha­risnya 105 forint helyett 72, a sportöltöny 585 forint helyett 480 forintba kerül, a kitűnő Pobjeda és más márkájú kar­óra közel kétszáz forinttal lett olcsóbb. A megtakarításnak mintegy 60 százaléka a városi és 40 százaléka a falusi lakos­ság kiadását csökkenti: min­den család kimutathatja a maga hasznát, de különösen a városban élő alacsonyabb jö­vedelműek, mert a különböző leszállított árucikkekből ők vásároltak a legtöbbet. Az árleszállítás elsősorban az iparban gyártott közszük­ségleti cikkekre terjed ki, az élelmiszereknél — a vaj kivé­telével — csak a tejtermékek­re. Ez érthető is. A párt és a kormány hathatós intézkedé­seinek, mindenekelőtt a tavaly márciusi és novemberi hatá­rozata, a dolgozók áldozatkész, szorgalmas munkájának hatá­sára jelentősen emelkedett a munka termelékenysége, csök­kent a termelés önköltsége. Ez év első negyedében is túltel­jesítettük terveinket, többet, jobb minőségben és olcsóbban termelünk. Ez tette lehetove az árleszállítást s továbbra is ez az egyetlen helyes, megala­pozott útja az életszínvonal növelésének. Ha ellenkezőleg tennénk, akkor zsákutcába jutnánk, homokvárra építe­nénk. Mindenki emlékszik ar­ra, hogy 1953-ban is volt ár- leszállítás. Néhány hónap múl­va a dolgozók joggal elégedet­lenkedtek, hogy ezek a cikkek hamar elfogytak, eltűntek az üzletekből. Ez azért történhe­tett meg, mert az árleszállítást nem mindenben támasztotta alá a termelés, hisz azokban az években az ipar egyhelyben topogott, sőt némely ága erő­sen visszaesett, évről-évre nem teljesítettük begyűjtési ter­veinket. Ma nincs ilyen ve­szély: a párt és a kormány a reális helyzetet figyelembe­vevő intézkedése biztosítja, hogy az árleszállított cikkek­ből folyamatosan, megfelelő mennyiségű készlet álljon a vásárlók rendelkezésére. A megnövekedett forgalom nagy feladatokat ró a kereske­delem vezetőire, dolgozóira. Dicséret illeti őket azért, hogy a határozat megjelenésének másnapján pihenőnapjukat feláldozva, fáradtságot nem kímélve végezték el az árazás nehéz munkáját. De most tö­rekedjenek arra, hogy a meg­rendelések, igénylések ponto­san, időben megérkezzenek az elosztókhoz, hogy a leszállított árucikkek ne fogyjanak ki a raktárakból. Ez nem csupán gazdasági, hanem rendkívül fontos politikai kérdés is. A vásárlók megláthatják, hogy az árleszállítás nem valami „készletkiárusítás“, elfekvő áruk eladása, hanem vala­mennyiünk életkörülményei­nek megjavítását szolgálja. Ha jól dolgoznak, zökkenőmente­sen ellátják áruval a vásárló­kat, a párt és a dolgozó embe­rek közötti bizalom szálait erősítik. Bizonyára sokan felteszik a kérdést: nagy örömmel vet­tük volna, ha tej és tejter­mékek mellett a hús, zsír, stb. árát is csökkentették volna, miért nem került erre sor? őszintén meg kell mondani hogy erre ma még nincs lehe­tőség. Igaz ugyan, hogy 1955- ben — az előző évekhez viszo­nyítva — jó termést takarí­tottunk be. A korábbi évek­ben azonban olyan alacsony volt a mezőgazdasági termelés, hogy az igények kielégítésére rendszeresen importálni kellett bizonyos mezőgazdasági ter­mékeket. A mezőgazdasági ter­melés színvonalának elmara­dottsága miatt ma nincsenek olyan hatalmas mennyiségű készleteink, hogy egy minden­re kiterjedő árleszállítással megnövekvő szükségletet ki­elégítsünk. Ha viszont csök­kentenénk e cikkek árát, ak­kor ez jelentősen növelné a keresletet, amelyet a kínálat mértéke nem tudna kielégí­teni. Ez nem vezetne jóra, a néhány évvel ezelőtti hibákat ismételnénk meg. A párt és a kormány meg­fontolt, helyes döntése érthe­tően mutatja a tennivalókat. A második ötéves terv napokban kibocsátott irányelvei kettős feladatot állítanak a mezőgaz­daság elé: jelentős mértékben fokozni a terméshozamokat és uralkodóvá tenni a nagyüzemi gazdálkodást. Csakis ez bizto­sítja majd, hogy az elkövet­kező években több mezőgazda- sági terméket juttassunk a la­kosságnak, hogy mintegy há­romszázezer tonnával növel­hessük a vágóállat termelést és mintegy ötmillió hektoliter­rel a tejtermelést. A szövet­kezeti gazdaságok elterjedése és megszilárdulása olcsóbbá, jobbá teszi majd a mezőgaz­dasági cikkek előállítását. A mostani árleszállítás — ha részleges is — joggal teszi bizakodóbbá a dolgozók han­gulatát. A párt és a kormány következetesen és mind jelen­tősebb tettekben igazolja, hogy alkalmazza és hasznosítja munkájában a XX. pártkong­resszus tanításait. ötven pécsi egyetemista indult Hohécsszigetre Májas 3-án délután Mohács­ra utazott az Orvostudományi Egyetemről 50 hallgató, hogy a mohácsszigeti újjáépítésben rcsztvegyen. A hallgatók több­sége kitűnő és jelesrendű. Az búcsúztatáson a pályaud­varon az egyetemi és főiskolai pártbizottság részéről Kovács Zoltán elvtárs, az egyetem ré­széről dr. Kun Lajos elvtárs, dékánhelyettes, professzor bú­csúztatta a fiatalokat. A fia­talok nevében Kóbor József orvoskari DISZ-Mtkár tett ;gé- retet arra, hogy munkájukkal méltóan képviselik az egyete­met, Lelkesen ünnepelték május elsejét Pécs dolgosói Május 1. reggelén csalódot­tan csukták be az ablakot a zenés ébresztő hangjára fris­sen ébredők, őszies szürke fel­hőket kavart a meleg napok után szokatlanul hideg szél. — Talán csak kitisztul — mondták azért a bizakodók és elindultak. De nem tisztult ki, sőt a csendesen szemerkélő esőt mind erősebben csapta a szél a Széchenyi tér felé siető emberek szemébe. Szél tépázta, eső áztatta a nagy gonddal rajzolt és festett jelmondatos táblákat, ünnepi jelképnek szánt díszítménye­ket. Akadtak kishitűek is, akik azt jósolgatták, hogy ilyen kutya időben nem is lesz felvonulás. Persze, aki így jósolt, az nem ismerte a pé­csieket. A díszemelvény, amelynek drapériáit vánkossá dagasztot­ta, tarka zászlóit csattogva lo­bogtatta a szél, hamarosan be­népesült. Sorra foglalták el helyüket, Farkas László elv­társ, a Központi Vezetőség tag­ja, a megyei pártbizottságnak első titkára, Gábri Mihály elv­társ, a Központi Vezetőség póttagja, a belügyminiszter el­ső helyettese, a megye és vá­ros vezetői, tudományos éle­tünk kiválóságai, a kiváló dol­gozók, vendégek. Baráti beszél­getés indult, megelevenedtek a régi májusi felvonulások, ünneplések emlékei, s várták a felvonulás kezdetét. Fél tizenegykor pattogó vezényszóra indult a Dózsa tisztiiskola díszzászló­alja. Zsinóregyenes sorokban, kemény, katonás léptekkel, fe­gyelmezetten vonultak a nép­hadsereg leendő tisztjei, fity- tyet hányva az arcukat verő hideg esőnek. Közben megtelt már a Széchenyi tér is. Min­den járdán, s mindenütt a fel­vonulók útja mentén hatalmas embertömeg feketélett. Pécs dolgozói kíváncsian várták, mi készült a nagy előkészületek idején, melyik üzemi csoport milyen meglepetést hoz. És érdemes volt ezért kiállni a hideget, az esőt. Közvetlenül a katonák után a sportolók csoportját tapsol­ták meg, majd sorra jöttek az üzemek, iskolák, intézmények, hivatalok csoportjai. Melyik volt szebb? Amikor az úttörők dobja perdült, nekik örvendezett a tér sokezer főnyi tömege, s amikor virágok repültek a tribünre, ennek a kedves gon­dolatnak szólt a taps. Piros léggömböket kapott fel a szél, az után néztek csodálkozó szemmel, de odalenn már újabb látványosságot ígért a népviseletben felvonult kultúr- csoportok táncos forgataga. Mintha a legragyogóbb tavaszi nap sütött volna... A kelle­metlen idő persze nyomot ha­gyott a táblákon, ízléssel el­készített dekorációkon. De az esőáztatta, szél tépte transz­parensek talán még segítettek is éreztetni ennek az ünnep­lésnek a harcos, magabiztos hangulatát. Melyik volt a legszebb? Nehéz eldönteni, hogy a. Por­celángyár nagy vázái vagy az Áramszolgáltató Vállalat élet­hű távvezetékei jelképezték-e jobban azt, hogy május elseje nálunk az alkotó, a felszaba­dult munka ünnepe. De a leg­nagyobb sikert mégiscsak a Bőrgyár aratta, a békét jelké­pező életképével. A pálmaágat tartó fehérruhás lány, a béke jelképeként és a békeharcot kifejező dekorációk, jelszavak jól kifejezték a világszerte má­jus elsejét ünneplő tömegek békevágyát és törhetetlen akaratát. A Bőrgyár felvonu­lói érdemelték ki a felvonulá­son legjobb csoportnak szánt serleget. Aligha akadt valaki a teret zsúfolásig megtöltő tömegben, aki ne nézte volna elismerés­sel az ipari tanulók és diákok lelkes, fegyelmezett menetét. De hiábavaló kísérletezés len­ne felsorolni valamennyit, hi­szen több, mint egy óra hosz- ‘•zat, kettős oszlopokban jöt­tek szüntelenül az ünneplők, s közöttük is sokan piros, pety- tyes kendőben asszonyok, lá­nyok. Talán soha eddig május elsejére nem készültek olyan ünnepi hangulatban a pécsiek, mint idén és felszabadulásunk óta egyszer sem volt ilyen hangulatrontó csúf idő — de aki ott volt, aki látta, megtud­hatta, milyen mélyen él Pécs lakóinak szívében a munkás- osztály ügye, a béke és a szo­cialista építőmunka iránti oda­adás és lelkesedés. Hányán lehettek a felvonulók ? Amikor már félórája höm­pölyögtek szüntelenül a sűrű sorok, voltak akik találgatták. Húszezer? Huszonötezer? De a menet egyre tartott, s ha már számokkal is ki akarjuk fejezni az ünnep hangulatát, elmondhatjuk, hogy legalább harmincötezer ember ünnepelt ezen a szeles, esős május el­sejei délelőttön a Széchenyi té­ren. — De szép lett volna mindez napsütésben — sóhajtottak so­kan a járdaszélen állók közül. Pedig szép volt így is. Ha ol­vashatatlanná vált is jónéhány jelmondat, ha összekuszálta is a szél a dekorációk színes sza­lagjait — szép volt, hogy Pécs dolgozóinak, fiataljainak ezrei ilyen vidáman és lelke­sen, fegyelmezetten és öntuda­tosan ünnepelték május else­jét. Lehet, hogy napfényes, de­rült időben még többen lettek volna, lehet, hogy akkor még ünnepélyesebb és még vidá­mabb lett volna a felvonulás, de a derűs látvány helyett kárpótolhatott minden részt­vevőt és érdeklődőt az az ér­zés, hogy május elsejét mégis­csak megünnepeltük, mégis­csak felvonultunk, méghozzá nem akárhogyan, hanem nagy tömegben, s a rossz időben is vidáman. A lelkesedésre, bizakodó hangulatra könnyű magyaráza­tot találni. Nem egyszer hang­zott el a tribün előtt elvonulok ajkáról: „Éljen a párt!“ S a pártot éltetve a kommu­nistákra gondoltak, akik nem havas esővel, de ólomesőve], csendőrszuronnyal is dacolva ünnepelték a harcos május el­sejéket, hogy ma, a mi fia­taljaink így ünnepelhessenek. A párt iránti bizalom, a bol­dog jövőbe vetett hit, a saját erőnkből fakadó bizakodás jel­lemezte ezen a felvonuláson a tömegek hangulatát és ez több volt, mint egyszerű külsőség. Ma már újra folyik a munka a bányákban, az üzemekben, újabb tételeket tanulnak a diá­kok, folytatják türelmes kuta­tómunkájukat a tudósok, zaj­lik az élet a hivatalokban. Dol­gozóink a második ötéves terv irányelveit vitatják és terve­ink megvalósításán munkál­kodnak. A május elsejei felvo­nulás azonban nem múlt el nyomtalanul. Aki ezen a sereg­szemlén résztvett, bizonyos ab­ban, hogy terveink valóra vál­nak, célunkat elérjük, mert akik így tudnak ünnepelni, ".zok erejében bízhatunk, azok képesek a mi új világunk, a szocializmus megteremtésére. Színes, hangulatos kultúrműsorok Ha nem is minden sikerült úgy a kedvezőtlen időjárás következtében, mint ahogy azt a gazdag május I-i műsor hir­dette, mégis jól ünnepeltek a pécsiek. A Balokány-ligeti szabadtéri színpadon a dél­utáni órákban két tánccsoport szerepelt. A nagykozáriak szí­nes délszláv táncszámokat mutattak be. A birjániak a „Lakodalmas"-sal szerepeltek. Műsor után a Doktor Sándor Kultúrotthonba mentek, ahol tánc kezdődött. A többi kul­Könnyebb, biztonságosabb lesz a munka Börzsei Mihály, Pécsbánya igazgatójának nyilatkozata Második ötéves tervünk programjába vette a fekete­szén-termelésnek legalább 33 százalékos emelését. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy ez az irányszám ránk nézve is igen fontos és nagyjelentőségű feladatok végrehajtását je­lenti. A magunk kis ötéves tervé­ben ezért olyan műszaki és egyéb intézkedések megvaló­sítását tűztük ki, amelyek eredményeképpen könnyebb és biztonságosabb módon tud­juk emelni a termelést. így iszapolással visszük előre az András-aknai 11-es telepeket. Ennek következtében a vastag széntelepet omlás- és tűz­veszély nélkül biztosabban tudjuk lefejteni. A veszély ki­küszöbölése érdekében fogjuk tömedékelni ezentúl a mere­dek fejtéseket is, Tervbevettük a Vasgyár- mező lefejtését is, ami András akna kapacitása megmaradá­sának érdekében szükséges. De mivel ez a fejtés a lakótelep egy bizonyos részét aláfejti, így szükségesnek tartjuk itt is a tömedékelést. Az idei esztendőtől kezdve nagyobb szintekkel dolgozunk. Az egye6 szintek 65 méterre lesznek egymástól. így keve­sebb kihajtott szintes vágattal nagyobb bányamezőt tudunk feltárni. A dolgozók egészségvédelme érdekében kírésleteket folyta­tunk a fejtési szénfal átnedve- sítésére. Ez azért vált szüksé­gessé, mert a szénpor is tartal­maz szilikátot s így a fejtés ben dolgozó bányászokat is megóvhatjuk a szilikózistól — fejezte be nyilatkozatát Bör­zsei Mihály* túrotthonban is mindenütt tánc volt. A Tettyére hirdetett műsort május elsején délután a No­vember 7 Kultúrotthonb'in rendezték meg. A népi zene­kar négy órától muzsikált, majd a hásságyi német ének­és tánckar, valamint a fúvós- zenekar adott műsort. Az elő­adást fergetes tapssal jutal­mazták a jelenlévők. Talán ugyanezekben az órákban csattant fel a taps és köszön­tötte a Pécsi Nemzeti Színház művészeit, akik Nagyárpádon és Ürögben szerepeltek. A városi kulturális sereg­szemle Balokány-ligetbe hirde­tett táncbemutatóját május 2-án a Liszt Ferenc hangver­senyteremben rendezték meg. A Doktor Sándor Kultúrott­hon úttörő tánccsoportja Palóc leányjátékokkal és csapótánc­cal szerepelt. A Fürdő utcai délszláv iskola úttörői dél­szláv táncokat mutattak oe, majd a Doktor Sándor Kultúr­otthon és az Építőipari Tech­nikum közös tánccsoportja kö­vetkezett a hosszúhetényi tán­cokkal. A pécsszabolcsi Pus­kin Kultúrotthon DISZ tánc­csoportja moldvai tánccal sze­repelt. A KPDSZ Kultúrotthon tánccsoportja drágszéli és kis- terenyei táncokat mutatott be. Ugyancsak május 2-án, a No­vember 7 Kultúrotthonban es­te 6 órától a honvédzenekar adott szórakoztató zenét. Ez­után a KISZÖV és a Cement- áruipari Vállalat tánccsopnrt- jai szerepeltek. Újjáépül Mohácssziget A mohácsszige­ti falvak újjáépí­tése érdekében — a DISZ Központi Vezetőségének fel­hívására — ezré­vel jelentkeznek a fiatalok önkéntes munkára. Az egye­temisták és főisko­lások az elsők kö­zött akartak lenni: ők szervezték meg az első építőbri­gádokat, s nyolc- százán mór el is indultai a tábo­rokba: Pécsvárad- ra, Dunaszelvcsőre. Mohácsra, Homo­rúdra, Dunafalvá­ra és Uj-Mohács- ra. Az újjáépítés­ben résztvevő bu­dapesti egyetemi fiatalok első cso­portja több vidéki egyetem építöbri- gádjával együtt csütörtökön a déli órákban hajóval indult Mohácsszi­getre. A fiatalok Petőíi-szobor- gyülekeztek, ünnepé- búcsúz- őket. Az ünnepségen meg­jelent Apró Antal, az MDP Politikai a nál ahol lyesen tatták Bizottságának tag­ja, a Miniszterta­nács elnökéneK helyettese. Az egyetemistákat és főiskolásokat az Ifjúsági Szövetség nevében Szakali József, a DISZ Központi Vezető­ségének első titká­ra üdvözölte. A fiatalok a DÍVSZ induló hangjai mellett vonultak a ható« állomásra, ahon­nét Mohácsig a Petőfi személy- szállító hajón te­szik meg az utat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom