Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-25 / 98. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAP AZ MOP BÁRANYA MEGYEI BIZOTT/A'GÁMAK LAPJA XIII, ÉVFOLYAM, 98. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1956 ÁPRILIS 25 A dolgozók érdekeinek védelmében Ünnepeljük adósság nélkül május elsejét! Az üzemi szakszervezeti bi­zottságok mind többet és haté­konyabban foglalkoznak a ter­melőmunka javításával. Sok példát sorolhatnánk fel arra, hogyan szervezik a munkaver­senyt, hogyan vesznek részt a technika fejlesztésében, a gyártmányok korszerűsítésé­ben, jó munkamódszerek el­terjesztésében. Nagyon helyes és hasznos tettek ezek, de csak a munkájuk egyik része. A szakszervezeteknek egy pil­lanatra sem szabad megfeled­kezniük a termelés növelésé­ért folytatott harcban, a dol­gozók jogainak védelméről, ügyeinek gyors elintézéséről, a törvények megtartásának el­lenőrzéséről. önáltatás lenne azt monda­ni, hogy a szakszervezeti bi­zottságok mindkettőt egyfor­mán fontosnak tartják. Az utóbbival, a dolgozók érdekvé­delmével kevesebbet törődnek. Néhol elterjedt egy rossz ér­telemben vett „termelési ér­dekekéi való takarózás, amely mögött a dolgozók jogainak, a törvényeknek megsértését ta­láljuk. Ha a munkások meg­követelik a jogosan járó mun­karuhát, különböző védőberen­dezéseket, a kultúráltabb kö­rülmények között való étke­zést, akkor azt a választ kap­ják: nincs rá lehetőség, sok költségbe kerül... Pedig nyil­vánvaló, hogy a munkavédel­mi, szociális és kulturális cé­lokra fordított összeg kamatos­tul megtérül. Ütemeink egy részében év- ról-evre elkészítik a kollektív szerződést. Ez a szerződés tu­la ódonképpen a gazdasági ve­zetők és a szakszervezeti bi­zottság kétoldalú kötelezettség­vállalása a termelési terv tel­jesítésére, a munkások kultu­rális igényeinek, anyagi és szociális szükségleteinek kielé­gítésére. Az elmúlt évben az igazgatók többsége nem telje­sítette ígéretét, valamennyi kollektív szerződésben van olyan pont, amelyik „papíron maradt”. Az István-aknai igaz­gató kötelezte magát, hogy portalanítja az egyik utat, a lábbelik javítására helyi javí­tóműhelyt állít fel. Egyiket sem teljesítette. A pécsi kesz­tyűgyár vezetői már két éve ígérik az üzemi bölcsődét és a napközi otthont. A szakszervezeti bizottságok tétlenségükkel és sokszor en­gedékenységükkel hozzájárul­nak a törvénysértésekhez. Egy részük ugyan figyelemmel kí­séri a kollektív szerződések végrehajtását, de az igazga­tók könnyen meg tudják őket győzni, hogy ilyen vagy amo­lyan „okok” miatt képtelenek eleget tenni vállalásaiknak. Nagyon helytelenül értelmezve hivatásukat, a „békesség ked­véért” vagy más hasonló „in­dokkal“ szemet hánynak fe­lette. Sőt, számos esetben — miután „meggyőzték” őket — maguk is a tehetetlenség szó­szólói lesznek. A vasasi Petőfi- aknai üzemi bizottság elnöke egyik értekezleten elmondta, hogy az üzem vezetői elmu­lasztották a labdarúgópálya bekerítését. Megkérdezték tő­le: az elvtársak mit tettek, hogy meglegyen? Kiderült, semmit, megnyugodtak, hogy nem is lehet. A szakszerveze­teknek nem szabad beletörőd- niök a kollektív szerződések megszegésébe, keressék a le­hetőséget, küzdjenek, harcol­janak az üzem alkotmányának betartásáért! Törvény szabályozza a túl­órázást. A tapasztalatok vi­szont azt mutatják, hogy sok üzemben a megengedettnél is többet túlóráznak a munká­sok, a szakszervezetek még­sem követelik meg a törvény érvényesítését. A nemtörődöm­séget valamiféle „közösségi érdek” hangoztatásával palás­tolják. Pedig a szakszervezet akkor védi igazán a dolgozók érdekeit, ha a tervek teljesí­tése mellett megkövetelik a munkások pihenésére, műve­lődésére, szórakozására szüksé­ges idő betartását. A tervek teljesítéséhez viszont elenged­hetetlen feltétel a munka szer­vezettsége, a munkaidő teljes kihasználása. A szakszervezet­nek ebben kell segíteni: egy­részt helyes javaslatokkal tá­mogatni a termelőmunka meg­javítását, másrészt a szerve­zett munkások között végzett politikai neveléssel, az üzemi tervek megvalósítására mozgó­sítani őket. öntevékenyen operatívan, harcosan küzdeni a dolgozók jogainak, a szá­mukra biztosított törvények betartásáért — ez a szakszer­vezetek egyik fontos feladata. A munkások megnövekedett öntudatáról, az üzem vezeté­sében érzett felelősségéről vall a termelési értekezleteken, munkásgyűléseken elhangzó sok-sok helyes javaslat, bírá­lat. Mégis gyakran megtörté­nik, hogy a javaslatokat nem veszik figyelembe, a kifogá­solt ügyekben nem történik érdemleges intézkedés. Ez az oka többek között annak. a termelési értekezletek for­málisak, sokszor alig néhá- myan jelennek meg és.minden megjegyzés nélkül tudomásul veszik a bejelentéseket. A pa­naszok többsége általában nem a szakszervezet, hanem az üzemvezetés tevékenységét érinti, tehát ebben az illetékes vezetőknek kell intézkedni. De a szakszervezet fontos köteles­sége, hogy ellenőrizze és meg­követelje végrehajtásukat. A munkások joggal elvárják, hogy a szakszervezeti vezetők biztosítsák a szakszervezeti de­mokráciát, azt az óhajukat, hogy meghallgassák és felhasz­nálják tanácsaikat. Ez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy a szakszervezet és a gazdasági vezetők között állandó „hábo­rús viszony” legyen, de amíg sutba dobják a szakszervezeti demokráciát, csorbítják a dol­gozók jogait, érdekeit, addig — mint ezt Svemyik elvtárs mondotta a XX. pártkongresz- szuson — „nem honolhat kö zöttük béke és egyetértés”. A szakszervezeteknek, amelyek a gazdálkodás és az igazgatás iskolái, az a teendőjük, hogy szorgalmazzák az alulról jövő bírálatot és a hibák kijavítását. A szakszervezetek sokoldalú tevékenységet végeznek. Az egész szakszervezeti munka megjavításával egyetemben az eddiginél jóval több a tenni­való a dolgozók érdekvédelmé­ben. Nekik kell elljenőrizniök a munkavédelmi és balesetel­hárítási rendszabályok betar­tását, védeni a dolgozók jo­gainak biztosítására hozott intézkedések, törvények sért­hetetlenségét. Megtisztelő fel­adat ez választóikkal szemben s helyesen szolgálja a nép- gazdasági tervek teljesítését, Csökken a baranyai bányaüzemek adóssága Tegnapi lapunkban adtunk hírt arról, hogy megkezdték adósságuk törlesztését a bara­nyai bányászok. Hétfőn a komlóiak még na­gyobb lendülettel láttak mun­kához. Ennek köszönhető, hogy ismét túlteljesítették tervüket és 6.4 százalékkal több szenet szállítottak ki a bányából, mint amennyit a terv előírt. Túltel­jesítették tervüket a május 1-i műszak első napján Kossuth- bánya, Anna-akna, Béta-akna, Nagymányok, Máza és Szász­vár dolgozói. A Béta-aknaiak például egyetlen nap alatt két százalékkal javították havi át­lagukat — jelenleg 97.5 száza­lékon állanak. A nagymányoki és a szászvári bányászok már teljesítették felajánlásukat, áp­rilis eddigi szakaszában több, mint 400 tonna szenet termel­tek tervükön felül. A pécsi bányászok többsége is teljesíti már tervét. Hét­főn csupán Béke- és Széche- nyi-akna maradt el, a másik három akna teljesítette terv­feladatát. András-akna tovább növelte előnyét, Petőfi-aknával szemben. Az András-aknaiak 107.2, a Petőfi-aknai bányá­szok 104,8 százalékra teljesí­tették április 23-ig tervüket. Az András-aknaiak 1048, a Pe- tőfi-aknaiak 829 tonna szenet termeltek terven felül. Elsősorban Béke- és Széche- nyi-akna dolgozóira vár az a feladat, hogy javítsák meg a munkát és a május 1-1 műsza­kok alkalmával pótolják lema­radásukat. István-aknán is van még tennivaló, az akna bányá­szai napról-napra csökkentik a tartozást, de még mindig 321 tonna szénnel adósai népgaz­daságunknak. A komlói tröszt „északi” üzemei, Nagymányok, Máza cs Szászvár dolgozói felbivással fordultak Komló bányászaihoz. Szóljon ez a felhívás a pécsi­ekhez is: „Ünnepeljük adósság nélkül, tervünk túlteljesítésé­vel május elsejét!” A kereskedelem fejlesztése az alap a bizalmatlanság kiküszöböléséhez Hruscsov elvtárs beszéde Birminghamben Befeleztük havi tervünké örömmel jelentem, hogy a ' Pécsi Építőanyagipari Egyesü­lés április 23-án befejezte havi ’ termelési tervét. Április 24-től kezdve a terv túlteljesítésén dolgozunk. KATONA JÓZSEF | igazgató Teljesítették tavaszi tervüket A bólyi gépállomás trakto­rosai május 31-e helyett áp­rilis 23-án 101.2 százalékra teljesítették tavaszi tervüket, vagyis 12.460 helyett 12.617 normálholdnyi munkát vé­geztek el. E nemes küzde­lemben első a Béke brigád 117, második a Csillag bri­gád 107,0 százalékos tervtel­jesítésével, míg a legjobb traktorosok között Folk Jó­zsef áll az első helyen 214, Cibor Pál 182, Tóth Lajos 162, Branyák Ferenc 155 és Bruttyó Pál pedig 147 száza­lékos tervteljesítésével ke­rült a legjobbak közé. 5 London (TASZSZ): Mint már jelentettük, Bulganyin és Hrus­csov elvtársak hétfőn látoga­tást tettek Birminghamben. — Gibson birminhami főpolgár­mester villásreggelijén N. Sz. Hruscsov beszéde során többek között a következőket mon­dotta: Baráti látogatásra érkeztünk, Sir Anthony Edennek, Nagy- Britannia tisztelt miniszterel­nökének meghívására, amiért köszönetét mondunk neki. Mi tárgyalásokat folytatunk az angol államférfiakkal. A tárgyalások hangja barát­ságos, néha azonban elég élesen és nyíltan beszélünk; az a mély meggyőződésünk, hogy megbeszéléseink pozitív eredménnyel járnak majd. Teljes megegyezés azonban egyszerre nem lehetséges, mint­hogy könnyebb a kapcsolato­kat elrontani, mintsem a ren­des kerékvágásba terelni. — Mindamellett azt hiszem, hogy sok akadályt kiküszöbölünk és megteremtjük a kedvező ala­pot olyan kapcsolatokhoz, ame­lyek a továbbiakban barátság­gá fejlődnek népeink között. Szeretném felhasználni az alkalmat, hogy jelen vannak az Önök városának vezetői és az üzleti körök képviselői és sze­retném megmondani Önöknek, hogy a baráti kapcsolatok meg­teremtésének alapja a kereske­delem. Mi ki akarjuk fejleszteni a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunió és Nagy-Britan- nia között cs más országok­kal is. Azt mondják nekünk: most is vannak kereskedelmi kap­csolataink. Engedjék meg azon­ban, hogy feltegyem a kérdést: milyen alapon folyik ez a ke­reskedelem. Nézzünk egy pél­dát: Ha Önök rákot vesznek tő­lünk és csak heringet adnak nekünk, ebből nem lesz igazi kereskedelem. Igaz, a mi rák­jaink jók és az önök heringje sem rossz. De ítéljenek ma­guk, vajon ez az igazi kereske­delem? Számos hasonló pé’dát lehetne idézni. Még ezt a ke­reskedelmet is hátrányosan megkülönböztető feltételek mellett ajánlják nekünk. De a hátrányos megkülönböztetés a Szovjetunióval szemben sérti önérzetünket, sérti országunk méltóságát és mi megfelelően válaszolunk erre. Érthető, hogy az ilyen kereskedelem nem se­gítheti elő a jó kapcsolatok megteremtését az országok kö­zött. A kereskedelem fejlesztése az alap a bizalmatlanság kiküszö­böléséhez és országaink köl­csönös megértéséhez szükséges kedvező feltételek megteremté­séhez, ami nélkül pedig nem lehet sikert elérni a leszerelés kérdésének megoldásában. Egyes politikusok így beszél­nek: de egyszerre csak háború lesz, vajon nem veszélyes — úgymond — stratégiai cikkek­kel kereskedni? De mi az, hogy stratégiai cikkek? Nézet dolga, mi a felelet erre a kérdésre. Ha nem akarnak, ne adjanak el nekünk ágyukat, repülőgé­peket, hadihajókat, annál ke­vésbé, mert a technika mai fejlődése mellett ezek gyorsan elavulnak. (Folytatás a 2. oldalon) s Megnyerte a főnyereményt Ma zárul a virágkiállítás Kedd estig több mint 35.000 ember tekintette meg a Pé­csett első ízben megrendezett virágkiállítást. A vendég­könyvbe írt sorok is azt bi­zonyítják, hogy a kiállítás nagy tetszést aratott. Sikere oly nagy volt, mi­lyenre a Kertészeti Vállalat vezetői még gondolni sem mer­tek. A kiállításra szánt virá­got a látogatók mind megvet­ték — több mint 2.000 cserép­pel — és így a tervezett ápri­lis 28-a helyett április 25-én zárják be a kiállítási termet. A zárást délután fél 5 órakor a 100 és a 150 forintos virág­kosár kisorsolása előzi meg. Ennyit hallottam először. A vásáros- dombói vasúti so­rompónál dolgozó munkások közt mondta az egyik vasutas. — Megnyerte bi­zony! Micsoda sze­rencse! — bólogat­tak rá a többiek. S aztán érről beszél­gettek vagy öt per­cig. — Nem kis pénz az a 100 ezer fo­rint. — Csak a felét kapja, mert . 100 forintos kötvény­nyel nyerte. — Szép csomó 100-as lesz az úgyis öregem ..: Bizto­san le is fényké­pezik, és bent lesz az újságban. :;. így, egészen véletlenül tudtam meg a sásdi özv. Weisz Mátyásné szerencséjét. El­mentem az OTP sásdi járási fiókjá­hoz. — Elkésett ■— fogadott Perczel Lászlóné — már délelőtt itt volt az asszony és fölvette a pénzt. Nem kell külön mondanom, micsoda . nagy örömmel. De majd elmondja ő maga, a Kaposvári utca 16-ban lakik. Irány a Kaposvá­ri utca. A kiskapu zárva, csendes az udvar, a ház. Az ácsmester özve­gyét hiába kere­sem, a szomszé­dok is csak any- nyit tudnak, hogy délután elment kukoricát ültetni. Hogy melyik föld­re, azt nem. A lá­nyát sem találom, ő Pécsett lakik, oda ment férjhez. Ez a nagy csend milyen szokatlan most ennél a ház­nál, ahova csak néhány órája ko­pogott be a sze­rencse. Dehát nem vagyunk egyfor­mák! Vannak, akik örömükben majd szétvetik a házat, mások pe­dig mintha mi sem történt volna, követik a hétköz­napok rendjét. — Mint özv. Weisz Mátyásné. De biztosan vi- gabban ment néki kedd délután a munka, és gondo­latai bizonyára azon jártak, mit is kezdjen e váratlan szerencsével... — Mert ugye egy fő­nyeremény is okoz gondot? . ; : (Weidingcr) cA m&káeii (iataiok eLsJlk az űfááépítÁLhcn is Játékosan csillan a napsugár a megszelídülve hömpölygő Duna víztük­rén. Szinte hívogat, csalogat elringató hullámaival. De a Moháccsal szembeni parton letarolt árvédelmi erdők kéreg­től, ágtól megfosztott fatörzsei figyel­meztetnek a hatalmas folyam házma­gasságú jégtábláinak romboló erejére, a jégár elől puszta életüket mentő ez­rekre. Erről beszél Andrási Miklós, a mo­hácsi és mohácskörnyéki üzemek ipari- tanuló iskolásainak igazgatója a másfél­száz 14—18 év közötti fiatalnak. — Mohácsszigeten kétezer lakóház dőlt romba. Ezek felépítése, az ország­ra, rátok vár — mondja. A fiatalok, akik a veszély óráiban a gátakon, a szigeti mentésben tűntek ki, figyelmesen hallgatják igazgatóju­kat és amikor felhangzik a kérdés: — „Ki jelentkezik a május 3-án kezdődő sátortáborozásra?” — egyszerre lendül­nek magasba a karok. Bár a lányokhoz nem szól a felhívás, együttérzésből ott fehérlik Alföldi Ibolya keze is, amely fáradhatatlanul töltögette a forró teát a romboló árral fagyos éjszakákon szembenállóknak. Három iparitaműó — Horváth Imre kovács, Urbán László ács és Ferenczi József asztalos — szüleinek háza össze­dőlt. Mécsem hivatkoznak arra, hogy a szabadságidejüket saját otthonuk fel­építésére szánják, bíznak a segítségben, és azt ígérik, hogy a táboron belül a legpéldamutatóbban dolgoznak. De mi indítja Dévai Sándort, Szem Bélát, Spicz Miklóst és Reisz Jánost arra, hogy egymást megelőzve, igyekeznek felíratni nevüket Pongrácz István DlSZ-titkár- nál? Nehéz ennek magyarázatát adni. Többen csak azzal adnak nyomatékot szavaiknak, hogy elsők voltak a men­tésben, elsők lesznek az újjáépítésben is. Valóban, a nyulánktermetü, robba­nékony Belvaracz István és a tempós mozgású Tóth László éjszakákon át együtt kalauzolták az ártengerborította szigeten a katonai rocsókat és munká­jukhoz tíz emberélet megmentése fűző­dik. A mohácsszigeti Reisz János otthonába félméter mélyen hatolt be a víz, ő mégsem itt, hanem egy hétig éjjel-nappal talpon, a legveszélyesebb helyeken segített. Pongrácz István DISZ titkár — akit még nem is olyan régen fenegyerekként emlegettek — a város kritikus pontján, a Selyemgyár előtti betongát áttörés védésénél érett igazi férfivá. Vesztergombi József rádiómű­szerész a Mohács nehéz napjaiban rend­kívül fontos hangoshíradóhálózat javí­tásában, üzembentartásában végzett fontos munkát és még hosszan sorolhat­nánk, hogyan feleltek az élet iskolá­jában a mohácsi iparitanulók. Mohácssziget soktízezer holdas nap­sütötte rónája Baranya leggazdagabb termő területe. Kertészetei korai zöld- sépárukkal, ízletes gyümölcsökkel lát­ják el a városok lakosait, dúsfűvü le­gelőin hatalmas állatállomány nevel­kedik. A mohácsi ipariskola tanulói jól ismerik a sziget értékeit és mindent elkövetnek, hogy a rombolás nyomai helyett ismét a víz éltető hatása érződ­jön a szigeten és a nemrég még ezreket menekülésre késztető erő ismét vonzó­erővé váljon. Ebben segít a fiatal igazgató és a nevelői kar egyaránt. Dr. Tamás Lajos, az árvízkárhelyreállítási bizottság tagja gondoskodik majd arról, hogy a fiúk, akik a kőműves, ács, asztalosmestersé­get és még számos jól hasznosítható szakmái tanulnak, lehetőleg szakkép­zettségüknek megfelelő munkát kapja­nak. Ceglédi László nevelő viszont a. fiúkkal tart és a helyszínen segíti őket. Andrási Miklós igazgató az üzemekkel intézi, hogy a jelentkezők első csoport­ja május 3-tól kétheti szabadságot kap­jon. Mohácssziget szebb lesz mint volt. A kultúrától, útaktól, villanytól távoleső tanyák helyett felépül a legkorszerűbb faluépítési tervek szerint megvalósuló U j-Mohács. A szivet lelkesítő, új életet te* remtő terv sok résztvevőt vonz Bara­nyából. A pécsi egyetem fiataljai, — akik két alkalommal 500, illetve 300 fővel — dolgoztak már a Mohácssziget­nél, megrongálódott gátak helyreállítá­sán, hétfőn úgy határoztak, hogy a május 3-án kezdődő táborba 50 főt küldenek. Számos baranyai üzemben, középisko1 "-'in, ugyancsak nagyszám­ban jelentkeztek az árvízkárok helyre­állítására, IGAZ SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom