Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-25 / 98. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAP AZ MOP BÁRANYA MEGYEI BIZOTT/A'GÁMAK LAPJA XIII, ÉVFOLYAM, 98. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1956 ÁPRILIS 25 A dolgozók érdekeinek védelmében Ünnepeljük adósság nélkül május elsejét! Az üzemi szakszervezeti bizottságok mind többet és hatékonyabban foglalkoznak a termelőmunka javításával. Sok példát sorolhatnánk fel arra, hogyan szervezik a munkaversenyt, hogyan vesznek részt a technika fejlesztésében, a gyártmányok korszerűsítésében, jó munkamódszerek elterjesztésében. Nagyon helyes és hasznos tettek ezek, de csak a munkájuk egyik része. A szakszervezeteknek egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük a termelés növeléséért folytatott harcban, a dolgozók jogainak védelméről, ügyeinek gyors elintézéséről, a törvények megtartásának ellenőrzéséről. önáltatás lenne azt mondani, hogy a szakszervezeti bizottságok mindkettőt egyformán fontosnak tartják. Az utóbbival, a dolgozók érdekvédelmével kevesebbet törődnek. Néhol elterjedt egy rossz értelemben vett „termelési érdekekéi való takarózás, amely mögött a dolgozók jogainak, a törvényeknek megsértését találjuk. Ha a munkások megkövetelik a jogosan járó munkaruhát, különböző védőberendezéseket, a kultúráltabb körülmények között való étkezést, akkor azt a választ kapják: nincs rá lehetőség, sok költségbe kerül... Pedig nyilvánvaló, hogy a munkavédelmi, szociális és kulturális célokra fordított összeg kamatostul megtérül. Ütemeink egy részében év- ról-evre elkészítik a kollektív szerződést. Ez a szerződés tula ódonképpen a gazdasági vezetők és a szakszervezeti bizottság kétoldalú kötelezettségvállalása a termelési terv teljesítésére, a munkások kulturális igényeinek, anyagi és szociális szükségleteinek kielégítésére. Az elmúlt évben az igazgatók többsége nem teljesítette ígéretét, valamennyi kollektív szerződésben van olyan pont, amelyik „papíron maradt”. Az István-aknai igazgató kötelezte magát, hogy portalanítja az egyik utat, a lábbelik javítására helyi javítóműhelyt állít fel. Egyiket sem teljesítette. A pécsi kesztyűgyár vezetői már két éve ígérik az üzemi bölcsődét és a napközi otthont. A szakszervezeti bizottságok tétlenségükkel és sokszor engedékenységükkel hozzájárulnak a törvénysértésekhez. Egy részük ugyan figyelemmel kíséri a kollektív szerződések végrehajtását, de az igazgatók könnyen meg tudják őket győzni, hogy ilyen vagy amolyan „okok” miatt képtelenek eleget tenni vállalásaiknak. Nagyon helytelenül értelmezve hivatásukat, a „békesség kedvéért” vagy más hasonló „indokkal“ szemet hánynak felette. Sőt, számos esetben — miután „meggyőzték” őket — maguk is a tehetetlenség szószólói lesznek. A vasasi Petőfi- aknai üzemi bizottság elnöke egyik értekezleten elmondta, hogy az üzem vezetői elmulasztották a labdarúgópálya bekerítését. Megkérdezték tőle: az elvtársak mit tettek, hogy meglegyen? Kiderült, semmit, megnyugodtak, hogy nem is lehet. A szakszervezeteknek nem szabad beletörőd- niök a kollektív szerződések megszegésébe, keressék a lehetőséget, küzdjenek, harcoljanak az üzem alkotmányának betartásáért! Törvény szabályozza a túlórázást. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy sok üzemben a megengedettnél is többet túlóráznak a munkások, a szakszervezetek mégsem követelik meg a törvény érvényesítését. A nemtörődömséget valamiféle „közösségi érdek” hangoztatásával palástolják. Pedig a szakszervezet akkor védi igazán a dolgozók érdekeit, ha a tervek teljesítése mellett megkövetelik a munkások pihenésére, művelődésére, szórakozására szükséges idő betartását. A tervek teljesítéséhez viszont elengedhetetlen feltétel a munka szervezettsége, a munkaidő teljes kihasználása. A szakszervezetnek ebben kell segíteni: egyrészt helyes javaslatokkal támogatni a termelőmunka megjavítását, másrészt a szervezett munkások között végzett politikai neveléssel, az üzemi tervek megvalósítására mozgósítani őket. öntevékenyen operatívan, harcosan küzdeni a dolgozók jogainak, a számukra biztosított törvények betartásáért — ez a szakszervezetek egyik fontos feladata. A munkások megnövekedett öntudatáról, az üzem vezetésében érzett felelősségéről vall a termelési értekezleteken, munkásgyűléseken elhangzó sok-sok helyes javaslat, bírálat. Mégis gyakran megtörténik, hogy a javaslatokat nem veszik figyelembe, a kifogásolt ügyekben nem történik érdemleges intézkedés. Ez az oka többek között annak. a termelési értekezletek formálisak, sokszor alig néhá- myan jelennek meg és.minden megjegyzés nélkül tudomásul veszik a bejelentéseket. A panaszok többsége általában nem a szakszervezet, hanem az üzemvezetés tevékenységét érinti, tehát ebben az illetékes vezetőknek kell intézkedni. De a szakszervezet fontos kötelessége, hogy ellenőrizze és megkövetelje végrehajtásukat. A munkások joggal elvárják, hogy a szakszervezeti vezetők biztosítsák a szakszervezeti demokráciát, azt az óhajukat, hogy meghallgassák és felhasználják tanácsaikat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szakszervezet és a gazdasági vezetők között állandó „háborús viszony” legyen, de amíg sutba dobják a szakszervezeti demokráciát, csorbítják a dolgozók jogait, érdekeit, addig — mint ezt Svemyik elvtárs mondotta a XX. pártkongresz- szuson — „nem honolhat kö zöttük béke és egyetértés”. A szakszervezeteknek, amelyek a gazdálkodás és az igazgatás iskolái, az a teendőjük, hogy szorgalmazzák az alulról jövő bírálatot és a hibák kijavítását. A szakszervezetek sokoldalú tevékenységet végeznek. Az egész szakszervezeti munka megjavításával egyetemben az eddiginél jóval több a tennivaló a dolgozók érdekvédelmében. Nekik kell elljenőrizniök a munkavédelmi és balesetelhárítási rendszabályok betartását, védeni a dolgozók jogainak biztosítására hozott intézkedések, törvények sérthetetlenségét. Megtisztelő feladat ez választóikkal szemben s helyesen szolgálja a nép- gazdasági tervek teljesítését, Csökken a baranyai bányaüzemek adóssága Tegnapi lapunkban adtunk hírt arról, hogy megkezdték adósságuk törlesztését a baranyai bányászok. Hétfőn a komlóiak még nagyobb lendülettel láttak munkához. Ennek köszönhető, hogy ismét túlteljesítették tervüket és 6.4 százalékkal több szenet szállítottak ki a bányából, mint amennyit a terv előírt. Túlteljesítették tervüket a május 1-i műszak első napján Kossuth- bánya, Anna-akna, Béta-akna, Nagymányok, Máza és Szászvár dolgozói. A Béta-aknaiak például egyetlen nap alatt két százalékkal javították havi átlagukat — jelenleg 97.5 százalékon állanak. A nagymányoki és a szászvári bányászok már teljesítették felajánlásukat, április eddigi szakaszában több, mint 400 tonna szenet termeltek tervükön felül. A pécsi bányászok többsége is teljesíti már tervét. Hétfőn csupán Béke- és Széche- nyi-akna maradt el, a másik három akna teljesítette tervfeladatát. András-akna tovább növelte előnyét, Petőfi-aknával szemben. Az András-aknaiak 107.2, a Petőfi-aknai bányászok 104,8 százalékra teljesítették április 23-ig tervüket. Az András-aknaiak 1048, a Pe- tőfi-aknaiak 829 tonna szenet termeltek terven felül. Elsősorban Béke- és Széche- nyi-akna dolgozóira vár az a feladat, hogy javítsák meg a munkát és a május 1-1 műszakok alkalmával pótolják lemaradásukat. István-aknán is van még tennivaló, az akna bányászai napról-napra csökkentik a tartozást, de még mindig 321 tonna szénnel adósai népgazdaságunknak. A komlói tröszt „északi” üzemei, Nagymányok, Máza cs Szászvár dolgozói felbivással fordultak Komló bányászaihoz. Szóljon ez a felhívás a pécsiekhez is: „Ünnepeljük adósság nélkül, tervünk túlteljesítésével május elsejét!” A kereskedelem fejlesztése az alap a bizalmatlanság kiküszöböléséhez Hruscsov elvtárs beszéde Birminghamben Befeleztük havi tervünké örömmel jelentem, hogy a ' Pécsi Építőanyagipari Egyesülés április 23-án befejezte havi ’ termelési tervét. Április 24-től kezdve a terv túlteljesítésén dolgozunk. KATONA JÓZSEF | igazgató Teljesítették tavaszi tervüket A bólyi gépállomás traktorosai május 31-e helyett április 23-án 101.2 százalékra teljesítették tavaszi tervüket, vagyis 12.460 helyett 12.617 normálholdnyi munkát végeztek el. E nemes küzdelemben első a Béke brigád 117, második a Csillag brigád 107,0 százalékos tervteljesítésével, míg a legjobb traktorosok között Folk József áll az első helyen 214, Cibor Pál 182, Tóth Lajos 162, Branyák Ferenc 155 és Bruttyó Pál pedig 147 százalékos tervteljesítésével került a legjobbak közé. 5 London (TASZSZ): Mint már jelentettük, Bulganyin és Hruscsov elvtársak hétfőn látogatást tettek Birminghamben. — Gibson birminhami főpolgármester villásreggelijén N. Sz. Hruscsov beszéde során többek között a következőket mondotta: Baráti látogatásra érkeztünk, Sir Anthony Edennek, Nagy- Britannia tisztelt miniszterelnökének meghívására, amiért köszönetét mondunk neki. Mi tárgyalásokat folytatunk az angol államférfiakkal. A tárgyalások hangja barátságos, néha azonban elég élesen és nyíltan beszélünk; az a mély meggyőződésünk, hogy megbeszéléseink pozitív eredménnyel járnak majd. Teljes megegyezés azonban egyszerre nem lehetséges, minthogy könnyebb a kapcsolatokat elrontani, mintsem a rendes kerékvágásba terelni. — Mindamellett azt hiszem, hogy sok akadályt kiküszöbölünk és megteremtjük a kedvező alapot olyan kapcsolatokhoz, amelyek a továbbiakban barátsággá fejlődnek népeink között. Szeretném felhasználni az alkalmat, hogy jelen vannak az Önök városának vezetői és az üzleti körök képviselői és szeretném megmondani Önöknek, hogy a baráti kapcsolatok megteremtésének alapja a kereskedelem. Mi ki akarjuk fejleszteni a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunió és Nagy-Britan- nia között cs más országokkal is. Azt mondják nekünk: most is vannak kereskedelmi kapcsolataink. Engedjék meg azonban, hogy feltegyem a kérdést: milyen alapon folyik ez a kereskedelem. Nézzünk egy példát: Ha Önök rákot vesznek tőlünk és csak heringet adnak nekünk, ebből nem lesz igazi kereskedelem. Igaz, a mi rákjaink jók és az önök heringje sem rossz. De ítéljenek maguk, vajon ez az igazi kereskedelem? Számos hasonló pé’dát lehetne idézni. Még ezt a kereskedelmet is hátrányosan megkülönböztető feltételek mellett ajánlják nekünk. De a hátrányos megkülönböztetés a Szovjetunióval szemben sérti önérzetünket, sérti országunk méltóságát és mi megfelelően válaszolunk erre. Érthető, hogy az ilyen kereskedelem nem segítheti elő a jó kapcsolatok megteremtését az országok között. A kereskedelem fejlesztése az alap a bizalmatlanság kiküszöböléséhez és országaink kölcsönös megértéséhez szükséges kedvező feltételek megteremtéséhez, ami nélkül pedig nem lehet sikert elérni a leszerelés kérdésének megoldásában. Egyes politikusok így beszélnek: de egyszerre csak háború lesz, vajon nem veszélyes — úgymond — stratégiai cikkekkel kereskedni? De mi az, hogy stratégiai cikkek? Nézet dolga, mi a felelet erre a kérdésre. Ha nem akarnak, ne adjanak el nekünk ágyukat, repülőgépeket, hadihajókat, annál kevésbé, mert a technika mai fejlődése mellett ezek gyorsan elavulnak. (Folytatás a 2. oldalon) s Megnyerte a főnyereményt Ma zárul a virágkiállítás Kedd estig több mint 35.000 ember tekintette meg a Pécsett első ízben megrendezett virágkiállítást. A vendégkönyvbe írt sorok is azt bizonyítják, hogy a kiállítás nagy tetszést aratott. Sikere oly nagy volt, milyenre a Kertészeti Vállalat vezetői még gondolni sem mertek. A kiállításra szánt virágot a látogatók mind megvették — több mint 2.000 cseréppel — és így a tervezett április 28-a helyett április 25-én zárják be a kiállítási termet. A zárást délután fél 5 órakor a 100 és a 150 forintos virágkosár kisorsolása előzi meg. Ennyit hallottam először. A vásáros- dombói vasúti sorompónál dolgozó munkások közt mondta az egyik vasutas. — Megnyerte bizony! Micsoda szerencse! — bólogattak rá a többiek. S aztán érről beszélgettek vagy öt percig. — Nem kis pénz az a 100 ezer forint. — Csak a felét kapja, mert . 100 forintos kötvénynyel nyerte. — Szép csomó 100-as lesz az úgyis öregem ..: Biztosan le is fényképezik, és bent lesz az újságban. :;. így, egészen véletlenül tudtam meg a sásdi özv. Weisz Mátyásné szerencséjét. Elmentem az OTP sásdi járási fiókjához. — Elkésett ■— fogadott Perczel Lászlóné — már délelőtt itt volt az asszony és fölvette a pénzt. Nem kell külön mondanom, micsoda . nagy örömmel. De majd elmondja ő maga, a Kaposvári utca 16-ban lakik. Irány a Kaposvári utca. A kiskapu zárva, csendes az udvar, a ház. Az ácsmester özvegyét hiába keresem, a szomszédok is csak any- nyit tudnak, hogy délután elment kukoricát ültetni. Hogy melyik földre, azt nem. A lányát sem találom, ő Pécsett lakik, oda ment férjhez. Ez a nagy csend milyen szokatlan most ennél a háznál, ahova csak néhány órája kopogott be a szerencse. Dehát nem vagyunk egyformák! Vannak, akik örömükben majd szétvetik a házat, mások pedig mintha mi sem történt volna, követik a hétköznapok rendjét. — Mint özv. Weisz Mátyásné. De biztosan vi- gabban ment néki kedd délután a munka, és gondolatai bizonyára azon jártak, mit is kezdjen e váratlan szerencsével... — Mert ugye egy főnyeremény is okoz gondot? . ; : (Weidingcr) cA m&káeii (iataiok eLsJlk az űfááépítÁLhcn is Játékosan csillan a napsugár a megszelídülve hömpölygő Duna víztükrén. Szinte hívogat, csalogat elringató hullámaival. De a Moháccsal szembeni parton letarolt árvédelmi erdők kéregtől, ágtól megfosztott fatörzsei figyelmeztetnek a hatalmas folyam házmagasságú jégtábláinak romboló erejére, a jégár elől puszta életüket mentő ezrekre. Erről beszél Andrási Miklós, a mohácsi és mohácskörnyéki üzemek ipari- tanuló iskolásainak igazgatója a másfélszáz 14—18 év közötti fiatalnak. — Mohácsszigeten kétezer lakóház dőlt romba. Ezek felépítése, az országra, rátok vár — mondja. A fiatalok, akik a veszély óráiban a gátakon, a szigeti mentésben tűntek ki, figyelmesen hallgatják igazgatójukat és amikor felhangzik a kérdés: — „Ki jelentkezik a május 3-án kezdődő sátortáborozásra?” — egyszerre lendülnek magasba a karok. Bár a lányokhoz nem szól a felhívás, együttérzésből ott fehérlik Alföldi Ibolya keze is, amely fáradhatatlanul töltögette a forró teát a romboló árral fagyos éjszakákon szembenállóknak. Három iparitaműó — Horváth Imre kovács, Urbán László ács és Ferenczi József asztalos — szüleinek háza összedőlt. Mécsem hivatkoznak arra, hogy a szabadságidejüket saját otthonuk felépítésére szánják, bíznak a segítségben, és azt ígérik, hogy a táboron belül a legpéldamutatóbban dolgoznak. De mi indítja Dévai Sándort, Szem Bélát, Spicz Miklóst és Reisz Jánost arra, hogy egymást megelőzve, igyekeznek felíratni nevüket Pongrácz István DlSZ-titkár- nál? Nehéz ennek magyarázatát adni. Többen csak azzal adnak nyomatékot szavaiknak, hogy elsők voltak a mentésben, elsők lesznek az újjáépítésben is. Valóban, a nyulánktermetü, robbanékony Belvaracz István és a tempós mozgású Tóth László éjszakákon át együtt kalauzolták az ártengerborította szigeten a katonai rocsókat és munkájukhoz tíz emberélet megmentése fűződik. A mohácsszigeti Reisz János otthonába félméter mélyen hatolt be a víz, ő mégsem itt, hanem egy hétig éjjel-nappal talpon, a legveszélyesebb helyeken segített. Pongrácz István DISZ titkár — akit még nem is olyan régen fenegyerekként emlegettek — a város kritikus pontján, a Selyemgyár előtti betongát áttörés védésénél érett igazi férfivá. Vesztergombi József rádióműszerész a Mohács nehéz napjaiban rendkívül fontos hangoshíradóhálózat javításában, üzembentartásában végzett fontos munkát és még hosszan sorolhatnánk, hogyan feleltek az élet iskolájában a mohácsi iparitanulók. Mohácssziget soktízezer holdas napsütötte rónája Baranya leggazdagabb termő területe. Kertészetei korai zöld- sépárukkal, ízletes gyümölcsökkel látják el a városok lakosait, dúsfűvü legelőin hatalmas állatállomány nevelkedik. A mohácsi ipariskola tanulói jól ismerik a sziget értékeit és mindent elkövetnek, hogy a rombolás nyomai helyett ismét a víz éltető hatása érződjön a szigeten és a nemrég még ezreket menekülésre késztető erő ismét vonzóerővé váljon. Ebben segít a fiatal igazgató és a nevelői kar egyaránt. Dr. Tamás Lajos, az árvízkárhelyreállítási bizottság tagja gondoskodik majd arról, hogy a fiúk, akik a kőműves, ács, asztalosmesterséget és még számos jól hasznosítható szakmái tanulnak, lehetőleg szakképzettségüknek megfelelő munkát kapjanak. Ceglédi László nevelő viszont a. fiúkkal tart és a helyszínen segíti őket. Andrási Miklós igazgató az üzemekkel intézi, hogy a jelentkezők első csoportja május 3-tól kétheti szabadságot kapjon. Mohácssziget szebb lesz mint volt. A kultúrától, útaktól, villanytól távoleső tanyák helyett felépül a legkorszerűbb faluépítési tervek szerint megvalósuló U j-Mohács. A szivet lelkesítő, új életet te* remtő terv sok résztvevőt vonz Baranyából. A pécsi egyetem fiataljai, — akik két alkalommal 500, illetve 300 fővel — dolgoztak már a Mohácsszigetnél, megrongálódott gátak helyreállításán, hétfőn úgy határoztak, hogy a május 3-án kezdődő táborba 50 főt küldenek. Számos baranyai üzemben, középisko1 "-'in, ugyancsak nagyszámban jelentkeztek az árvízkárok helyreállítására, IGAZ SÁNDOR
