Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-04 / 81. szám
II. Visnya ekkor új útra tért. Mozi- nyitáshoz akkoriban kormányengedély kellett és miután kitűnő összeköttetései voltak, nagy erőfeszítések árán kivitte, hogy valami reakciós társadalmi egyesületnek kiadtak végre Pécsre egy új moziengedélyt. Justus e veszélyt úgy védte ki, hogy drága pénzért egyszerűen megvásárolta tőlük a koncessziót. Mire Visnya újabb tromfot vágott ki az asztalra ás újra szerzett egy engedélyt valakinek. Justus ezt is megvette és persze az íróasztala fiókjába süllyesztette. így aztán kialakult lassan egy hosszú lélegzetű bikaviadal, Visnya minden 4—5 évben kitiport egy új engedélyt valakinek, csakhogy letörhesse végre a pécsi mozikirályt, aki Pénzügyileg csakúgy, mint politikaitag szembeszállt vele, de az — kelült amibe került — minden engedélyt vagy engedélyest sorra megvásárolt és nem engedett Pécsett új mozit nyitni. Az utolsó és nevezetes eset „vitéz” Barsy József ny. tábornok koncessziója volt, ezt tudta legnehezebben leszerelni és ha jól emlékszem, potom 50 ezer pengőt fizetett neki — de egyedül maradt a porondon. Jellemző, hogy emellett arra is futotta, hogy a harmincas évek derekán fölépítse a harmadik moziját, a gyönyörű Urániát, a mai Petőfi mozit. Sőt, nagy titokban filmeket is finanszírozott és hogy a vállalat rengeteg jövedelmét simán el tudja helyezni, új ötletet agyait ki: Artistica Rt. néven alapított egy külföldön működő filmvállalatot. Egy szép napon telesírta a világot, hogy az Artistica tönkrement, a külföldi ügyfelek sikkasztottak, becsapták és ő koldusbotra jutott. Sokan még meg is sajnálták és dehogy gondoltak a valóságra: blöff volt az egész, csak arra való, hogy az ittéhi nagy pénzeket kisibolhassa külföldre, az Artistica számlájára. Különben is eredeti, bogaras tempói voltak. Pécsett ütött- kopott kalappal, avítt felöltőben járt, de ha — elég gyakran — Pesten volt dolga, kizárólag a Ritzben lakott és olyan elegáns öregúr volt, mint egy angol lord. Különc volt és pénzéhes. De meg kell adni, igen nivós mozit csinált Pécsett, és, ami akkoriban nem volt könnyű dolog, Visnyáékkal kemény derékkal évtizedeken át győztesen állta a harcot és kapitalista létére a Horthy-rendszer esküdt ellensége volt. Mindezt a krónikás azért jegyezte fel, hogy a közönség látva-lássa a különbséget a múlt és jelen között. Ma a jegy a negyedébe sem kerül a réginek és mégis fejlődnek, szépülnek a mozik évről évre. Mert a nagy bevételeket nem a monopóliumok hasznának megvédésére és növelésére fordítják, nem arra, hogy minél kevesebb legyen a filmszínház, hanem éppen ellenkezőleg; folytonos fejlesztésre, beruházásra, új mozik nyitására. Ez a magyarázata, hogy ma Baranyában jóformán minden valamire való falunak megvan már a saját mozija és ez a népi demokrácia. kultúrpolitikájának egyik legbeszédesebb diadala. DR. WERNER ISTVÁN
