Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-04 / 81. szám
Felszabadítónk : a Szovjet Hadsereg A tüzérség felvonul a moszkvai Vörös téren, Azé a föld, aki megműveli B íban a földblrtokreform során 23 ezer 673 Juttatottnak k: '• 133 ezer 955 katasztrálls hold földet. Kilencezerötszázan kaptak házat és 5300-an házhelyet, Uj gyárakat építünk A megye iparának egyik legjelentősebb üzeme épült az egykori Sopiana Gépgyár helyén. A sötét, egészségtelen műhelyek lie’j " ' napfényes, a legmodernebb gépekkel berendezett üzemrészek épültek. Segítenek a munkások Bocs Jenő, a bogdásai termeié szövetkezet elnöke. Megérkező se utáni napokban hat csatár kérte felvételét s azóta is töbt dolgozó paraszt lépett be a vezetése alatt megerősödött szövetkezetbe. UJ, nagy reményekre jogosító érvekkel kezdett munkához tárná György elvtárs, volt itéke-aknai vájár, a kákics! termelőszövetkezet elnöke. Halastavat, sertéshiz.laldát létesítenek, növelik a tehénállományt. Lebontják az utolsó cselédlakást Helyes, hogy átlátni rezervátumokban védik a Bakony ősrégi flóráját a mindent kigyilkoló balták éle elől, jól teszik ha védkerületekben őrzik kipusztuló nemes kócsagjainkat, csak egyetérteni lehet a megszigorított műemlékvédelemmel Rt de kétszeresen helyeselnünk kell, hogy maradéktalanul eltüntetik az úri világ gyalázatos emlékeit, A szentmártonpusztai állami gazdaság elekmajori üzemegységében már készülnek a kómüvesek, hogy szétverjék az utolsó baranyai csalédszállások egyikét. De itt álljunk meg egy szóraI Mielótt végkép eltűnne, ami a múltra emlékeztet, legalább írjuk le az ifjúságnak, « amely majd csak regényekből, meg fel-felköd- ló elbeszélésekből ismeri a múltat — ilyen volt az utolsó cselédlakás , -,i Aporodott szagot lehel a magasküszöbü, odvas homály. Ebbe a ledöngölt három és félszer négyméteres sárgaföld padlóba beleivódott cselédi nemzedékek véres verejtéke, nyolc-tizenkét ember letaglózott fáradtsága nyújtózott el egymást érő szalmazsákjain, feslett télikabát, nagykendő bölcsőnek s fekhelynek egyaránt használt kacatjain. Akkor, amikor a magyar agrártudomány sertéstenyésztési szakkönyvei egy-egy hízott sertésnek legalább két négyzetméter tég- lázott alapterületet írtak elő, a sokgyerekes cselédlakások döngölt földjéből csak 1.7 négyzetméter jutott — a dolgozó embernek. Neki azzal a kalapáccsal, hogy még az álomban se kísértsen! Azt lássa, azt ízlelje c mi fiatalságunk, ahogy kulturált emberré vilik tizenegy szabad év alatt a hajdan állati sorba gör- nysztett cseléd. Tavaly 67 takaros téglaházra került fel a piros cseréptetőm Két szobája padlóján parkett fé- nyesedik — parkett, mint an* nak idején csak a méltóságáé k kastélybeli nagytermeiben, amelynek cikk-cakkjait elsőnek figyelte meg ritka beléptekor a földresütött szemű kérelmező. A mozaiklappal burkolt konyha tűzhelyén nem négy család veszekedik, egymagáé, a fürdőszoba kádastól, az előszoba, a napfényes tornác és — ez nem ünneprontás m • vízöblítései illemhely m Bs hogy egyenesedik M a kétrétbe hajtott gerinct Hogy támad fel a szabad élet mohó igenlésével a türelmetlen törekvés, hogy még több házat, új lakásokat építsünk, i; i Kevés a lakás. Ha tízennyi épülne, az sem tömné be teljesen az igényeket, tüntetné el a múlt fogyóban lévő, ittmaradt nyomait. A mérnökök átdolgozták a terveket: az idei 84 új lakásba egyelőre csak egy huszonötnégyzetméteres szobát építsünk 17—18 négyzetméteres konyhával, éléskamrával, vízvezetékkel és villanyvilágítással úgy, hogy később kis költséggel két szobásokra alakíthassuk át őket, j { Már épülnek... Cörösgall- tól hovászhetényig, Bikáitól le Beremendig, Bólytól Szentmártonpusztáig magasodnak a téglafalak. S az újak mellett Elekmajorban, másutt is átalakítja a kőműveskalapács, a vakolókanál a hajdani cselédszállásokat. ZELK ZOLTÁN: SZABADSÁG gJÖJj el szabadság, te szülj nekem rendet,** (Maeef Attüs) Hány éve veit? Három? Hnsemit? Úgy vélnéd, ezer éve: a lm fölbakunk a föld alti s a téli napnak fénye a kint, a rettegést, penészt lemossa rélnnk végre, Még botorkálunk, mint vakok, de arcunkat aa égnek emelve, édes italod kortyoljuk ■ drága fényed »báljuk, mígnem Jóllakik lelkünk, Szabadság véled, Micsoda éh! Mily szomjdsági Hány évnek éhe, szomjal De légy hozzánk most még kemény, Ints minket buzgalomra, y. mert kevés aki megmaradt, és mindnek sok n dolga: Jaj, holtan fekszik városunk s a falvak, bányák, kertek egy jajongó ország ölén, anyjuk ölén hevernek — ints munkára, de Te segítő, hogy vélünk fölemeljed! Ints munkára, de Te segíts, hogy vélünk fölemeljed, dúlt falvaink, hullt városunk s harsogjanak a kertek! — Te légy Napunk és kenyerünk, Te szüld nékünk a rendet Több, mint 300 lakás épül Komlón Komién 1950-ban 35 millió forintot fordít az állam lakóházak és a hozzátartozó szociális létesítmények építésére. Az első negyedévben a városépítők hét új ház — több, mint 300 lakás — építéséhez kezdtek. Szakot az otthttidkat július és november között adják át tulajdonosaiknak. Komló építői az elkövetkező hónapokban további 340 lakás és egy 16 tantermes iskola alapjait rakják le. SLsárgult írás o k TV em szívesen adják ki kezükből az 1 öregek a régi írásokat, de ha megkapod, egy életre szólót tanulhatsz belőlük. íme, itt van a kezemben az első. A megbízólevelek sablonos formája, 1945. január 24-én keltezték, valóságos ereklyének számít. A bal felső sarkára oroszul írták, hogy Vengerszkaja Kom- munyiszticseszkaja Partyija. Alatta ugyanaz magyarul, majd a szöveg: „A MKP Pécs-Baranyai Szervezetének vezetősége megbízza és felhatalmazza Kréth Imre elvtársat, hogy a siklósi járás területén a pártszervezési munkát kezdje meg— Krancz Pál titkárhelyettes. Kréth elvtára a siklósi járás párttitkára volt, a legelső a felszabadulás után. Rövid idő alatt harminchat községben alakította meg a pártszervezetet. Az egyik vasárnap különösen emlékezetes, mert azon a napon nemcsak Kistótfaluban, Drávaszerdahelyen nyíltak meg a pártházak, hanem Bissén is. Ugyanazokban az órákban, amikor Nagy Ferenc Pécsett választási nagygyűlését tartotta. Kezembe veszem az „Üj Dunántúl" 1945 szeptember 19-i számát. A harmadik oldalon, a pártélet rovatban tudósítást közöl a siklósi kommunista nagygyűlésről. „Példátlanul nagy számban jelentek meg a város polgárai, munkásai, a környék falvainak földművelői, — írja a lap. — Népviseletet hordó legények hármas oszlopa, lovas bandérium vezette a menetet... Jelzőtáblákkal és politikai követelményeket hirdető feliratokkal zeneszó mellett vonultak a különböző pártszervezetek...“ Nagyon megkapott benne a Murasc kapitány felszólalása. „ .; A magyar nép sokat szenved» • — mondotta, sok sebet kell behegedtem. Fokozottan kell tehát most ügyelni, hogy az új élet valóban demokratikus legyen, nehogy ismét bajba döntsék megrontói. Az orosz nép ismeri a magyar nép derék tulajdonságait és eszerint szabja meg magatartását. Ki volt Murasev kapitány? Parancsnok. Egyszer együtt mentek Drávasza- bolcsra Kréth elvtárssal. Sok romos falut látott már, de ami itt volt, minden eddigit felülmúlt. Nem maradt ott egyetlenegy ép ház sem, az emberek mintha a föld alól bújtak volna elő, amikor a motorberregést meghallották ... Nem sokkal később építők serege árasztotta el a járást és Murasev százhúsz tüzérlovát küldött a kapával „szántó“ újgazdáknak. Tlát ez meg? Egy piros kötésű tagkönyvet emelek fel az asztalról. A teteje bizony megkopott. Nem is csoda, 1945 január elsején adta ki a Magyar Kommunista Párt. S ami megkap benne: Kréth elvtárs 1910 óta vesz részt a munkásmozgalomban. Negyvenhat éve! Nem kicsit, nagy regényt lehetne írni erről a gazdag életről. 1906-ban ő is felvonult az első siklósi május elsején. 1911-ben már örök hűséget esküdött Marx Károly mellszobra előtt. 1912-ben résztvett a május 12-1 tüntetésen, ötször szétkergette őket a rendőrosztag, ötször felborították a villamosokat, ötször összetömörültek és tíz meg tízezer torok harsogta: „Kötelet, kötelet Tisza István nyakára!“ 1949-ben kizárták a pártból. Ha a vádnak nincs alapja, korholni is lehet. így gondolkoztak a járási pártbizottság \gyes vezetői. Négyszáz siklósi kommunista gyűlt issze azon az emlékezetes napon. A kiküldött háromszor kérdezte meg tő- ük, hogy ki szavaz a kizárás mellett, 'vysze-- emelkedett fel kéz, egyetlenegy sem. Döbbenet és megrökönyödés ülte meg a levegőt. Többen voltak ott azok közül akik 1918-ban az őszirózsás forradalom idején vállukra kapták Kréth Imré’ és úgy vitték be a járási jegyzőségbe. Most zárják ki? Hamburger harcostársát* 1 Latinka Sándor katonáját, a negyven négyes Vörösdandár propaganda osztályának vezetőjét? Mit számított ez a kiküldött előtt? Kiutasította a taggyűlésről, és elvette a tagkönyvét is. Sírt, amikor odaadta. A többiek is a szemüket törölgették. öt év kellett ahhoz, hogy győzzön az igazság. De győzött! Uj tagkönyvével a szíve fölött a siklósi állami gazdaság pártvezetőségének tagja lett. Nem dolgozhatott sokáig. Ledöntötte a szívtrombózis. A siklósi kórházba vitték. Mindent elkövettek érte. A megyei pártbizottság egy orvosőrnarvot küldött. Hetven nap alatt körülbelül kétszáz injekciót kapott. Mi gyógyitotta meg? A gondos ápolás? Az orvosi szaktudás? — Az is De főleg a tudat, hogy: — Nem, nem szabad még meghrt’-o-n! Most, amikor olyan szép az élet, a fiatalok közé való vagyok én! Tanítanom kell őket. M *6gyógyult. Ma otthon fekszik ervűitj p-7 Az orvos nyugalmat. parancsolt, én sem zavarhatom. Csak egy írást még, azt a vlráamlntás képeslapot nézem meg. 1945. novemberében keltezték ü*ven- kettedlk születésnapján. Fzt íriák’ ..Szívünkből kivármik. hogy mér sokáig étjen közölünk Szeretettel „ Kommunista gyerekektől... “ Én is velük e*vfPt k'vímnm most. Hogy sokaié, napvon sokéi" é'ten ***vu«^ elvtársi Erőben és egészségbe* ^ fiatalokat!
