Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-12 / 87. szám

1956 Április is N\Pf rt n A PARTÉLET HÍREI Tanulmányozzuk a XX. kongresszus anyagát A komlói Kossuth-bánya szenes íőkörletének pártszer­vezete a DISZ-szel és a szak- szervezettel közösen szervezte meg az SZKP XX. kongresz- szusa beszámolóinak és hozzá­szólásainak tanulmányozását. A különböző oktatási formák­ban a párttagság 70 százalé­ka, valamint a szakszervezeti bizalmiak, a DISZ csoportve­zetők és a tömegszervezetek vezetői tanulnak. A legjobb propagandisták vezetik majd a szemináriumokat. A pártvezetőség sokat vár a konferenciáktól. Elsősorban természetesen a pártmunka megjavulására számítunk. Ez­ért a propagandisták úgy irá­nyítják majd a vitát, hogy szóba kerüljenek a mi párt- szervezetünk gyengéi is. Kö­zülük csak kettőt említek meg. Az újonnan választott vezetőségi tagok közül néhá- nyan azt mondják: „Elég, ha a függetlenített párttitkár tö­rődik a pártszervezet ügyei­vel ...“ így aztán például a vezetőségi üléseken nem fej­tik ki álláspontjukat, vita nél­kül elfogadják a pártszervezet titkáráét. A határozatok nem a kollektíva véleményét tük­rözik és sokszor nem találnak a célba. Ebből következik a másik: az alulról jövő bíráia; hiánya. A pártszervezetben, az üzemben nagyon elterjed! a „Te se bánts engem, én sem bántalak téged“ nézet. Úgy véljük, hogy egy-egy szeminárium után tapasztala­tokban gazdagodva láthatunk munkához, többet és hatéko­nyabban segíthetünk az üzem­vezetésnek. Vukicsevics Géza párttitkár A siklósi Táncsics Termelő- szövetkezet pártszervezetéinek kezdeményezésére az alapsza­bály szerint rendezték a ház­táji földterületet és a jószág­állományt, a családtagokat be­vonták a közös munkába. Az­óta négy család kérte felvéte­lét a szövetkezetbe. (Orzsi Ferenc leveléből.) *--A véméndi DISZ-szervezet kevés eredménnyel dicseked­het, aminek több oka van. Hiába kértük a pártszerveze­tet: járjoji el a tanácsnál, hogy végre kapjunk egy helyiséget, ahol összejöhetünk, tanulha­tunk, szórakozhatunk. Éneikül még taggyűlést sem tartha­tunk” — írja levelében Fáik József. * A komlói városi tanács MDP-csoportjának határozata értelmében a kommunista ta­nácstagok segítik a pártonkí- viilieket a fogadónapok, ta- nácsta.gi beszámolók megszer­vezésében. A heíyes határozat ellenőrzéséről azonban meg­feledkeztek, s mint kiderült, Étterem nyílt Mecseknádasdon Eddig csak italbolt volt Me- cseknádasdon, most éttermük is van. Közel 60 ezer forintos költséggel rendbehozták a nagykocsmát, mely a Mecsek- nádasd és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet kezelé­sében működik. Az új étterem Ízlésesen berendezett és ve­tekszik bármelyik városi III. osztályú vendéglővel. Az ün­nepélyes megnyitót április 4- én tartották és azóta sok lá­togatója van az étteremnek. A leterített asztalok mellett — minden asztal fölött fali lámpa — jobban esik a pohár sör, a fröccs is. A földműves­szövetkezet most azt tervezi hogy rendbehozza a belső he­lyiséget is, ahol hideg ételeket szolgálnak majd fel. senki sem hajtja végre. A tanácstagok fele sem fogadó­napot, .sem beszámolót nem tart. * A sásdi járásban az elmúlt negyedévben mindössze nyolc tagjelöltet vettek fel. A járási pártbizottság sem szorgalmaz­za megfelelően a párt szám­szerű erősítését. * A XIV-es Autójavító Válla­lat pártszervezete tervbe vet­te, a 100 százalékon alul tel­jesítő fiatal munkások szakmai nevelését. Több kommunista és kiváló szakmunkás párt- megbízatásként patronálja majd őket. * Pogányban megalakult a népnevelőcsoport. Az első meg beszélés után a népnevelők úgynevezett „tanyázó-esten” beszélgetnek a dolgozó parasz­tokkal a tavaszi munkák meg­gyorsításáról. Á jövő évben kétszeresére emelkedik a Kokszművek termelése Válasz a Dunántúli Napló cikkére A Város- és Községgaz.dál- kodási Minisztérium Közmű Főigazgatóságának vezetője, Jánki Kálmán elvtárs a kö­vetkező választ küldte a Du­nántúli Napló március 9-i számában megjelent „Hogyan lehetne csökkenteni a gáz­hiányt?“ című cikkre: „A pécsi gázhiány nem .jel­legzetesen* pécsi probléma, ha­nem végső fokon tervszerűt­len gazdálkodás, illetőleg a szükségletek fedezéséről való időbeni gondoskodás elmulasz­tásának következménye. — A gázhiányt az okozta, hogy a Porcelángyár átlagos napi fogyasztását, amely 1954. I. ne­gyedében 23 800 köbméter volt, az elmúlt év negyedik negyedévében, 28 800 köbmé­terre növelte anélkül, hogy ezt a mennyiséget szállítási szerződés biztosította volna. Ha ez és a hasonlóan előre be nem tervezett és szerződésileg le nem kötött fogyasztás — amit mód és idő lett volna más tüzelőanyaggal helyettesíteni — nem zavarta volna Pécs gázellátását, aligha lehetne Pé­csett gázhiányról beszélni. A Porcelángyár vezetősége előtt ismeretes volt a Kokszművek termelési kapacitása és ugyan­csak ismerték a városi lakos­ság igényeit, illetve ismerték azt a gázmennyiséget is, amit a Gázmű szállítási szerződés­ben biztosított számukra — azaz biztosított volna, ha a Porcelángyár a törvényes ren­delkezéseknek megfelelően — egyáltalán kötött volna szállí­tási szerződést. A fentiek következtében elő­állott gázhiány is csak átme­neti jellegű, mert a Vegyipa­ri- és Energiaügyi Miniszté­rium terve szerint a Kokszmű­vek termelési kapacitása a jö­vő év folyamán kb. kétszere­sére emelkedik és így bősége­sen elegendő lesz a lakossás legszélesebbkörű gázellátásá­hoz és az ipar indokolt igé­nyeinek kielégítésére is. A lakosság — de az ipar is, .— gondos, takarékos gázhasz­nálattal könnyíthet az átme­neti helyzeten, a Kokszmű­vek termelő kapacitásának jö­vőévi növelése pedig hamaro­san lehetővé teszi, hogy Pécs városban — az ország városai közüt elsőnek a háztartások túlnyomó többsége hozzájus­son a gázhasznólattal biztosí­tott előnyökhöz.“ Pártnap A városi párt-végrehajtó bi­zottság ágit. prop. osztálya ér­tesíti Pécs város pártalapszer- vezeteit, hogy április 12-től április 30-ig minden alapszer- vezetben pártnapokat tart. A városi párt-végrehajtó bi­zottság az alábbi helyekre küld előadót: Szilágyi György MA VAUT, Dési János A VESZ, Kövesdi János Víz- és Csator­naművek, Nemeskéri László 26/1 Gyárépitő Vállalat, Tóth András Húsüzem, Fodor Imre Uzemélelmezés, Tokai Sándor BM. Gépjavító, Simon Imre Tejüzem, Szabó Pál Gépipari Technikum, Katona József Építőipari ES, Varga Lajosné Gyógyszertár. Szekeres Jó- zsefné Fodrászipari, Farkas Imre Vegyianyag, Hadas Já­nosáé Budai I., Sztipánovics íózsef Épületfuvarozó, Pozso­nyi Lászlóné Janus Panno­nius, Bánó József Tatarozó Vállalat, Fehér János Meszes- telep, Szibl Antal Ruházati Bolt, Vollár János MTH Inté­zetek, Rácz János Bauxitbá­nya, Strácz Gyula Teherfuvar, Szabó Béla XIV. Autójavító, Schanol Jánosnc Dohánygyár, Smidt, Rezső Vegyesipari, Kár­páti Ferenc BM Építőipar. Sebők Imre Téglagyári FS, Alles János Gázgyár, Bérei Pál Kesztyűgyár, Tóth János Szerárugyár. Gerbecz Tivadar Hangszer- és Asztalosárugyár, Mezei Béla Belsped. Nagy László Kiosz, Szentistványi Gvuláné Posta, Békés László Sörgyár, Kocsis Mihály Bel­város, Dénes Béla Városi Ta­nács, Váss Károly Tervező Iroda, Tóth József Megyei Rendelő Intézet, Takács Lász­ló Sopiana, Bereczki László Koksznüí, Garamvölgyi Mik- ’ós Megyei Tanács, Bukovácz Lajos KISZÖV. Bertnáth György Főosztály, Bujdosó László Szikra Nyomda, Kocsis Ferenc Budai II., Bedő Pálné Malom, Jéhn József Nagy­árpád. Kovács István Gyárvá- ros, Asztalos Ferenc Színház* Somogyi Bé'a Mecsekalja, Lá­zár Károly Nemzeti Bank, H. Szabó Ká’mán Bányaigazgató­ság, Fö'des Káro'y Pécsbánya- telep, Huszár Sándor Malom- inari Egyesülés, Barka Imre Erdőgazdaság, Puskás Sándor Vasas II., Gábriel József szi­geti lakóterület. Fehér István iskolák összevonva, Közp. Ve­zetőségtől Bőrgyár, Közp. Ve­zetőségtől Újhegy, Antal Fe­renc Bíróság, Hetesi Károly Állami Aruház, Kromnan La­josné Finommechanikai, Híd­végi Tivadar Vízügyi Igazga­tós á<r, Garamszegi György MOKÉP, Bors Antal Borbála- telep, Kotczián Rajmund sik­lósi lakóterüket, Szendrői György Hird. Kovács Zoltán Közlekedési lg., Gengcly Lász­ló Cementipari, Friedmann Armin SZOT, Horváth I,even­ts Terményforgalmi, Vámos Gyula Ingatlankezelő, Holl Dezső Megyei Tanács. Ma ’ó ebédel ettem, káposztát meg húslevest. Elég is volt. jó is volt, hiába vág­tunk hát hegyen-völgyön ke­resztül István-aknához, mégse éheztem meg. Pedig azt mond­ják. hogy ilyen kis túra után jól esik falatozni. Hát ha nem is esett jól és nem is kívántam, mégis végig­ettem még egy menüt az Isi­vé n-aknai legényszáilás étke­ződében. Úgy mentem be, mint m°ssziröl jött vendég. Talán azt is gondolták, hogy rokona vagyok Grünfeld Nándornak, a szálló lakójának, mert ő te­lepedett le velem egy asztal­hoz Meg ott volt Szabó Ká­ról vné is. az otthon gondnoka. Az étkezde nemrég nyílt meg, csak február végén, de annyi azóta rá a panasz, mint a szeleburdi áprilisi napokra. Baj van néha az ételek ízé­vel. aztán kevés is máskor, csak egyféle menü van, meg a piszok is olyan az étterem­ben, mintha a bányászok a főid alól egyenesen ide jönné­nk. — Ugyan, most kivételesen tiszta — mentegeti őket Grün- fe’d Nándor. Kicsit furcsa fogalmuk lehet b tisztaságról. Még két hónap­ja sem működik a konyha s a padozat, a kőlapok a falon a szó szoros értelmében szuty- kosak. — A tálalóknak kéne, tiszto­gatni. Mossák is reggelente. Dé már délután van, fél 4 körül és alig egy-két késónjá­/í Qyí't tlíö fii * $ 0 ró jön csak ebédelni. Mért nem veszik kezükbe a rongyot a felszolgálók?! Beszélgetnek csak, pletykáznak, várják a munkaidő végét és a piszok marad. ; De hozzák is már az ebé­det. Kis alumíniumbögréből öntik a tányéromba. Zavaros a színe, mint a Dunáé áradás­kor; a tészta is kicsit elfőtt benne, de azért meg lehet en­ni. Közben valaki megsúgja, mért olyan zavaros. A kony­hán elteszik a csontokat s két- három nap egymásután bele­főzik a levesbe. Persze, nehéz bizonyítani. Lemérjük a csontokat. Külö­nös az eredmény. Kétszáz em­ber étkezik a konyhán, mégis annyi a csont, amennyi 338 ember húsadagjához kellene. Vajon honnét kerülhetett kö­zéjük a többi? A húst kilóra adják ki, de ekkora eltérés, ennyivel több csont mégsem lehet. Tegnap persze bab­gulyás volt! Ma meg pörkölt a második fogás, azaz öt szem hús és va­lami kis kelkáposzta. Most jönne meg az étvágyam, de egy-két kanál és már vége. Ha kérnék, talán adnának repe­tát, de nem kérek, mért tola­kodjék az ember. Iszom in­kább egy pohár vizet. De csak egy koszos pohár van az asz­talon. Szólok a felszolgálónak: — Erzsiké, hozzon egy po­harat! A fiatal lány összecsapja kezét és tehetetlenül mondja: — Nincs tiszta. Itt van kint az összes. Az összes — írva és olvasva — tíz darab. Belőle iszik két­száz ember. Igaz, több volt, de lassan eltörtek és eltűntek. A száréi lakói vitték magukv°L A gondnoknő meg is ígéri, hogy utánanéz. x- S akinél találunk, attól elvesszük s büntetésből még az árát is kifizettetjük vele. De a mélyfánvAroh nem tűntek el, mégsincs elég. A Közétkeztetési Vállalat fő­ként laposakat küldött ki. Kí­váncsi vagyok, a vállalat zetői jóllaknának-e annyitól, mint amennyi ezekre fér; jól­laknának-e, ha nyolc órát kel­lene izzadniok a föld alatt?! S nem mozgatnának-e meg minden követ, hogy legalább kétféle menü legyen? Majd lesz, ígérgetik, csak a tűzhe­lyet nem javíttatják meg, pe­dig abban olyan gyengén ég a tűz (rövid a rostélya), hogy egyfélét is nehéz elkészíteni rajta. Nincs is meg minden nap az előírt háromfogásos ebéd. Tegnap is csak bab- gulyás volt, meg dióstészta. Most amíg a harmadik fo­gásra, a buktára várunk, az egyik szakácsnőt figyelem, aki szalonnát méreget. — A vacsorapótlék — ma­gvarázza Grünfeld Béla. — Hat dekásnak kellene lennie egy adagnak. Hát hat deka helyett talá­lunk olyat is, ami csak négy, s a szakácsnő kiválogatta ti­zenkét darab súlya is csak 61 deka. Hova lesz a többi? Kedvetlen, . nemtörődöm a személyzet is. A gazdaasszony el akar menni, nem fogja erős kézzel a beosztottait. A sza­kácsnők arra panaszkodnak, hogy nincs elég edény, a le­vest és a kévét például egy kondérban kell főzniök. A ked­vetlenség és a nemtörődöm­ség aztán ezer formában nyil­vánul meg. Nincs kiírva az ét­rend sem. Az utolsó dátum a táblán: március 30-a. — Azóta elveszett a kréta — mondja Györeiné, a telepve­zető. Jó, hogy nem azt mondják: elveszett a főzőkanál és nem főzünk ebédet. De vajon va­sárnap mi veszett el, hogy a műszakba indulóknak este nem jutott kenyér és hétfőn este is csak a kis darabka szalon­nával küldték az embereket műszakra?! Az a kréta sem lenne olyan nagy dolog. Kaphatnának az aknán is, meg szinte minden nap jön be valaki Pécsre; „15.9 liter az istállóátlagunk“ Az erzsébeti termelőszövetkezetnek igen jó szarvasmarha’ állománya van. A mintegy 400 holdas, kis termelőszö­vetkezet ugyanis nagy gondot fordít az állattenyésztésre, mert jövedelmének nagyobb része ebből ered. Valamikor az erzsébeti termelőszövetkezetben is gyakoriak voltak azok a hibák, amiket most is még sok termelőszövet­kezetben megtalálhatunk. Náluk is gyakran változtak az állat­gondozók. És nem utolsósorba ennek következménye volt. hogy 1952—53-ban a termelőszövetkezet törzstenyészetében az istálló­átlag 0,6—2,6 liter körül ingadozott. Ezt természetesen a ta­karmányhiány is okozta.. A gyakori gondozóváltozás hátrányát megmutatja még az 1954—55-ös év is, amikor jó takarmányo­zás mellett is mindössze 5,6—6,2 literre sikerült feltornászni az istállóátlagot. 1955 nyarán Varga Mihály személyében olyan gondozó ke­zébe került az állatállomány, aki nemcsak lelkiismeretesen gondozza az állatokat, hanem szereti is őket és harcol azért, hogy mindenkor megkapják a szükséges abrakot és más ta­karmányt. A termelőszövetkezet vezetősége is tanult a korábbi évek hibáiból. Tavaly már megfelelő mennyiségű tarló-, szudánifű-, csalamádé-, takarmánykáposztavetésünk volt. Nyolc hold siló- kukoricánlcat, ezenkívül 12 holdról a kukoricaszárát besilóztuk a szudáni fűvel, a csalamádéval, a, takarmánykáposztával együtt. Most már elegendő takarmánnyal néztünk a. tél elé. A silón kívül volt takarmányrépánk, burgonyánk és abrak­takarmányunk is: kukoricánk, árpánk, korpánk is. A szénát ami volt — a növendékállatoknak adtuk. így készültünk arra, hogy a megye kilenc törzsállattenyész­tő termelőszövetkezete között legalább a harmadik helyet elér­jük. Megbeszéltük a feladatokat, és hozzáláttunk a tehenek érdemszerinti takarmányozásához. Megkezdtük a vemhes te­henek előkészítését is. A ráetetést alkalmaztuk. Ehhez az ala- vot a tíznaponként elvégzett próbafejés adta. Az okszerű ta­karmányozás eredményeként a tejtermelés ugrásszerűen meg­növekedett. Ezzel a módszerrel 4 literről 10 literre emeltük annak a 40-es Pirosnak a tejtermelését, amelyikről mindig az volt a gondozók véleménye, hogy nem érdemes tartani. De nemcsak ennél, hanem a többi állatnál is 3—5 literes növeke­dést értünk el. Márciusban elértük a 15,9 istálló- és a 16,9 literes fejest átlagot. Most mutatkozott csak meg igazán: mit ér a vemhes tehernek előkészítése. Például a 13-as Zsemlye 20,2, a 2I-es Bimbó 23,4, az 52-es Zsemlye pedig minden eddigit túlszárnyal­va 26,4 liter tejet adott. Ezt a nagy te jmennyiséget az alábbi talcarmányoz&s mellett értük el. 600 kiló élősúly, 11 liter tej termelésére 30 kiló zöld silót, 10 kiló kukoricaszárat (széna he­lyett, Itatás után) 8 kiló takarmányrépát és 10 kiló sörtörkölyt adtunk. Pótabrakként — a tejtermelés szerint literenként — vedig 46 abrakot. Az eredmény eléréséhez szükség volt a gondozó is a fejő­nők lelkiismeretes munkáján kívül a takarmányozás megszer­vezésére, a takarmányok megfelelő előkészítésére. Mi a takar­mányt mindig két napra keverjük be, így a takarmány egyes részei megpuhulnak és ami a legfőbb: a takarmány izletesébb lesz. íme, itt van a nagy tejtermelés titka. Igaz, hogy ezt az eredményt nem könnyű elérni, de megtartani, sőt fokozni sem könnyebb. Mi elhatároztuk, hogy bármilyen erőfeszítésbe is ke­rül, megtartjuk eredményeinket, sőt amennyire lehet, fokózzuk SEWERT JÓZSEF agronómus Mindenki segít Felépítjük Ssücs Istvánná házát A Dunántúli Napló március 17-i számában olvastuk, hogy Szűcs Istvánná árvízkárosult számára Király János immel- ámmal adott csak szállást. Ez a tény elszomorított bennün­ket, elítéljük Király János mag&tartását, hisz kerülhetett volna ő is hasonló helyzetbe. Raknics János hiricsi lakos, a siklósi járási tanács építési mennyiből állna hozatni vele?! S mivel nem írták ki az ét­rendet, könnyen előfordulha­tott, hogy néhányan nem kap­tak a múltkoriban savanyúsá­got. másoknak meg két adag is jutott. Kérik is ilyenkor a panasz­könyvet. Sajnos, nem tudtam megnézni, mert éppen bevit­ték Pécsre. De azt mondják, hogy már pótlapokat kellett beletenni; s még két hónapja sem működik a konyha! Ebéd után cigarettára gyúj­tunk. ott ül a közelben Lov- rencsics József csillés is. — Elég volt az ebéd? — kérdem meg tőle. — Hát megettem egy nagy karéj kenyeret a leveshez, egy másikat a főzelékhez, de azért még lecsúszna egy ebéd. Takács József meg, aki ép­pen kenyeret jött vásárolni, — ott is hagyta az étkezdét. In­kább a hazulról küldött cso­magokból él, minthogy ezt egye. — Úgy nem menne a lapá­tolás — mondja. S igaza van. Minden kü- lönöeebb megerőltetés nélkül elfogyasz­tottam a második ebédet én is, pedig nem szoktam sókat enni. Ha ott lett volna a pa­naszkönyv, bele is írtám vol­na ezt is, meg azit a sók egye­bet, amit láttam. De elvitték, így helyette itt írom meg ta­pasztalataimat. önody György előadója és Amán József föld- müvesszövetkezeti boltkezelő kezdeményezésére egy építő­brigád alakult községünkben. A pártszervezet segítségével még nyolc dolgozó: Illés Jó­zsef, K. Kamu Lajos, Cott- hárd László. Bana Árpád, Váj- ger Lajos, Böde István és Den­ke József vállalkoztak a mun­kára, Varga Lajos a DISZ- szervezetben dolgozó kommu­nista kezdeményezésére Rak­nics Ilona DISZ-titkár, Sondó Béla, Kamu Zoltán, Biró Kál­mán. Bana Ibolya, Bana írért DJ SZ-tagok szintén lelkesen vállalták, hogy ők is közénk állnak és társadalmi munká­ban felépítjük Szűcs István né házát. Reméljük, hogy. mások is csatlakoznak kezdeménye­zésünkhöz. Kérjük az illetékeseket, hogy mielőtt Szűcs Istvánná házá­nak felépítését napirendre tű­zik, értesítsék a hiricsi taná­csot, hogy időben felkészül­hessünk a munkára. fíAKLIK M1HÄLY párttitkár A felsőszentmártoni általá­nos iskola nevelői és tanulói összesen 9 758,45 forintot gyűj­töttek. * A Pécsi Gyógypedagógiai Is­kola dolgozói 1 875 forintot ajánlottak fel, a növendékek pedig 135,60 forint készpénzt, élelmiszereket, ruhaféléket gyűjtöttek, A KIOSZ pécsi helyi cso­portjához 9-ig 16 500 forintot küldtek be a dolgozók. Az épí­tő szakosztály (kőműves, áes, tetőfedő) 70 tagja vállalta, hogy társadalmi munkában szemé­lyenként 4—5 napot dolgoz­nak, ezenkívül pedig térítéses, állandó munkára is vállalkoz­tak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom