Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-06 / 82. szám

t#5« APRIUS ft NAP í Ct 8 Vita a kollektív vezetésről A pártvezetés segítse, bátorítsa a dolgozók kezdeményezését Olvastam a vitaindító cikket ás a hozzászólásokat. Helyes­nek tartam a tapasztalatok ^cserélését, különösen most, a kongresszus tanulságainak hasznosításakor. Nem írnék igazat, ha azt ál- ’itanám, hogy megteremtődött í kollektív vezetés, hogy a Sörgyári pártbizottság a politi­kai munka irányítója. Az utóbbi egy évben azonban né­mileg javult. Nem aszerint íté- 'em meg ezt, hogy a pártbizott­ság és az alapszervi vezetőség rendszeresen összeül, többnyi­re mindenki megjelenik, bár ez is nagyon fontos. Vélemé­nyem szerint a kollektív veze­tésnek nagy szerepe van ab­ban, hogy a termelés megja­vuljon. Másképpen megfogal­mazva: a kollektív vezetésnek a termelőmunkát kell segíte­nie, szolgálnia. Visszaemlékez­ve eddigi munkánkra, meg­próbálok elmondani néhány példát, amelynek során ezt si­került helyesen értelmezni. A pártbizottság észrevette, hogy az üzemi MNDSZ-szer- vezet munkája nem kielégítő. Ez egyik ülésen szóba is ke­rült és több határozatot hoz­tunk. Mi történt ezután? Is­meretes, hogy gyárunk anyag- szükségletének hetven száza­léka importanyagból kerül ki. Nálunk kétszeresen fontos te­hát egy olyan anyagtakarékos­sági mozgalom, amelyik egyút­tal a minőség megjavulását eredményezi. A határozat nyo­mán a kommunista asszonyok kezdeményezésére a női dolgo­zók egész sora vállalta, hogy gondosabban bánik a bőrök­kel. cserző- és más vegyianya­gokkal. A havi értékelések azt mutatták, hogy sok drága anyagot mentünk meg s emel­lett a bőrök minősége is jobb lett. Ebből két következtetést vontunk le. Az egyik: a veze­tésnek elő kell segíteni és bá­torítani a dolgozók kezdemé­A Dunántúli Napló jogi tájékoztatója A tanuzási kötelességről A SZOCIALISTA TÖRVÉ­NYESSÉG a szocialista és a szocializmust építő társadalom­nak, az állami és társadalmi szerveknek, az állampolgárok tevékenységének és magatartá sának alapvető elve. A szocialista törvényesség fenntartásában és megszilárdí­tásában bíróságainknak igen jelentős szerepük van. A bí­róságok határozatainak feltét­lenül a való tényeken alapuló­nak, igaznak és a dolgozók szé­les tömegei igazságérzésével találkozónak kell lennie. A bírói döntés nevelő ha­tása azonban csak akkor ér­vényesül a dolgozók széles kö­rében, ha az időszerű, vagyis akkor következik be, amikor a megtörtént törvénysértő ese­mény még a dolgozók érdeklő­désének homlokterében áll. A való tények kiderítése, melyek előfeltételei az igazsá­gos döntésnek a bíróság által felvett bizonyítással történik. A bizonyítékok a legtöbb eset­Egy elkésett újítás baszna A Kesztyűgyárban olyan újítás született a napokban, amelyet ezelőtt harminc év­vel kellett volna kitalálni. Deliát... Jobb később, mint soha, s örülünk neki, hogy mégis sikerült, ha megkésve is. Egyszerű kis konstrukció az egész. Durvább és fino­mabb csiszolóvásznat mozgat egyenletes sebességgel egy kisebb villanymotor. S ezen a gépesített csiszolón élesítik ki a kézivarroda háromélű szücs-tűit, amelyek óránként eltompulnak a kemény ser­tésbőrben. Eddig az volt a szokás, hogy a kézivarrodá­ban dolgozó lányok és asz- szonyok maguk élesítették a tűt, s kézzel, ezért értékes Dunai Ferenc és Szabó János műszerészek újítása- Kézzel ugyanis hat percet vesz J igénybe az élesítés. Géppel? három perc alatt is elkészül. J Tehát egy tűnél három percj a megtakarítás. Egy varrónő \ óránként élesít. Ha ehhez azti is tudjuk, hogy csupán az el- ^ ső műszakban 112 varrónő^ dolgozik, akkor könnyen j megkapjuk az eredményt, azt, hogy az egyszerű kis újí­tás műszakonként 2688 perc megtakarítást jelent. Ennyi idő alatt viszont 15—16 pár kesztyű is elkészül. Ehhez még annyit hozzáfűzhetünk, hogy egy pár pécsi sertésbőr é kesztyű áráért éppen egy 4 darab nyers marhabőrt ka- é punk a nyugati piacokon.. A Pécsújhegyi Erőmű egyik há- romemelet magas­ságú épülettömb­jében Szlanyinka János turbina- mester irányításá­val, a kétévi javí­tásból nemrég ér­kezett többszáz tonna súlyú turbi­nát szerelik a munkások. A felszabadulási versenynek „fény­pontja“ volt az erőműben. — Az egyik: ennek a turbinának a sze­relése. A másik: a 14-es kazán nagy­karbantartásának befejezése. S a két „fénypont“ köré csoportosultak a legjobb erők. Mo- ticska elvtárs is gyakran kereste fel a turbinasze­relőket, Sztenko- vics (2) Gusztávot Selmeczi Feren­cet, Váradi Gás­párt, Marton Ist­vánt és Nikola I,ászlót. — Nagyon bíz­tunk — mondja Moticska főmér­nök. Rajtuk mú­lott, teljesítjük-e az ígéretet, műkö­dik-e április 4-re a turbina. Miért nagyjelen­tőségű a turbina gyors üzembeállí­tása? Szlanyinka János elvtárs magyaráz­za meg: — Azért, mert körülbelül 8 szá­zalékkal javítja a gazdaságosságot és az energiaellátás biztonságát is nagymértékben növeli. Amíg magyaráz, félszemmel a töb­biek munkáját fi­gyeli. ötpercen­ként gördül a nagydaru a sze­relők munkaasz­tala fölé, hogy se­gítsen a megmun­kálás alatt lévő csapágyakat a tur­bina forgórészé­hez szállítani. A csapágyat nem szerelik még. — Egyelőre csak a főpróbát megelőző „kis próbák“ ezek, mert a csapágyak­nak tized-, sőt századmilliméter- nyi pontossággal kell a forgórészhez illés zkedniök. — Vissza! — ve­zényel Sztenko- vics Gusztáv, a da­rut kezelő Nikolá- nak. És a szerszá­mokkal tovább csiszolják, simít­ják, koptatják a csapágyak belse­jét. Koszorús Lajos villanyszerelő ér­kezik. Egy kis tás­kában műszert hoz. Letérdel a , turbina áramlesze- dőjéhez. Azt né­zi: zárlatos-e. S ha igen? Akkor gyor­san megjavítja, hogy miatta egy percet se késse­nek az indulásnál. o Mindenki segí­tett, hogy a „fény­pont“ valóban fénypont legyen a felszabadulási ver­seny végén. És mindenki örült, — mert mindenki szívügye volt — amikor április har­madikén délelőtt fél tízkor megin­dult a Pécsújhe­gyi Erőmű negye­dik turbinája is... DISZ kultúr munkások kirándulása A DISZ városi bizottsága a legjobban dolgozó DISZ-tit- károk, üzemi és iskolai kul- turmunkások részvételével egésznapos kirándulást szer­vezett Budapestre. Több mint harminc fiatal látogatta meg a fővárost. A kirándulás egyúttal ta­pasztalatcserét is jelentett a kultúrmunkások számára. Ezalkalommal meglátogatták a Magyar Optikai Mü­vek Kultúrházát is, ahol sok tapasztalatot gyűjtöttek, kü­lönösen azon a téren, hogyan kell kapcsolatot teremteni dolgozókkal, hogyan kell megszerettetni a kulturális életet. A MOM Kultúrházban nemcsak nyomtatványokon ismertetik a programot, ha­nem kulturális szervezők is működnek a különböző üzemrészekben. Ezeknek a társadalmi munkásoknak egyetlen feladatuk, hogy részletesen is megismertes­sék a kultúrház programját a dolgozókkal, és a rendez­vényekre, előadásokra moz­gósítsák a látogatókat. A kultúrház vezetősége véle­ményt kér a dolgozóktól, milyen színdarabot szeretné­nek látni. Ilyen közvélemény alapján készülnek a színját­szók Moliére: „Kényeskedök című darabjával az április 14-i műsorra. A fiatalok sok jó tapasz­talattal, élménnyel tértek haza. Ez is azt bizonyítja, hogy helyes volt a DISZ vá­rosi bizottság kezdeménye­zése, amikor kirándulással egybekötött tapasztalatcseré­re vitte el a legjobb kultúr- munkásokat és a DlSZ-titká- rokat. ben a tanuk, akik az általuk észlelt tényekről a bíróságnak beszámolnak. Törvényeinkben lerögzített tanuzási kötelezettség tehai igen fontos állampolgári köte­lesség, mert a bíróság fenti feladatait csak úgy tudja ma­radéktalanul teljesíteni, ha a tanúként megidézettek a bírói tárgyaláson pontosan megje­lennek. Társadalmunk nem minden tagja érzi át ezt a fontos kö­telességét. A megidézett tanuk sokszor kényelemből, nemtörő­dömségből, a felekkel való összejátszás okából, vagy mert keresetveszteséggel számolnak, nem jelennek meg a tárgyalá­son. EZZEL NEMCSAK a bíró­ság említett feladatainak telje sítését gátolják, hanem az ál­lamnak, a feleknek költséget okoznak és felesleges többlet munkát rónak a bíróságra. A tanuk ugyanis csak a vádlott és peres felek vagy képviselőik jelenlétében hall gathatók ki, mert a felek kér­déseket, észrevételeket tehet­nek a tanuk vallomására Szembesítésekre kerülhet sor, mert esetleg csak ezen a módon érhető el, hogy a bíróság való tényállást felderítse. Mindezen okoknál fogva a törvény kényszerintézkedések megtételére ad jogot a bíróság­nak a törvénnyel szembehe­lyezkedő tanúval szemben. A meg nem jelent tanút, aki el­maradását alapos okkal előze­tesen ki nem mentette, a bíró­ság az okozott költségek meg­térítésére kötelezi, s egyben 1000 forintig terjedhető pénz­bírsággal sújthatja. Elrendel­heti a bíróság a tanú előveze tését is. Bíróságaink a mulasztókkal szemben egyre inkább alkal mázzák a törvényes hátrányo­kat, s több felelőtlen tanú érezte már a szocialista törvé­nyekkel való szembehelyezke- dés következményeit. Gyakori a tanuk olyan kifogása, hogy -z ügyben nem tudnak semmi lényegeset. A tanú nem mindig tudja, hogy milyen körülményt kell bizonyítania, s azt sem tudja eldönteni, hogy tudomá­sa lényeges-e az ügy eldöntése szempontjából. Ezért ilyen Ki­fogás figyelembe nem vehető. Előfordul, hogy a tanú vala­milyen okra hivatkozással elő­zetesen igyekezik kimenteni távolmaradását, s vallomását írásban terjeszti elő. Az előbb említett okokból így vallomást tenni nem lehet. Vannak olyan kifogások is, hogy a tanú nem akar az ü»y- be beavatkozni. Az igazság ki­derítése lényegesen előbbre való szempont, mint a tanú esetleges feszélyezettsége. Sokszor a tanuk más i'á- nyu hivatali elfoglaltságukkal mentik ki magukat. A tanuk rendszerint hetekkel a tárgya­lás határnapja előtt kapják kézhez az idézést. Legtöbbször módjukban áll ennek az aka­dálynak elhárítása. Elmaradá­suk viszont a bíróságnak, fe­leknek és képviselőiknek, a sokszor nagyszámban megje­lent többi tanúnak újbóli ter­helését jelenti. Tanuknak keresetveszteség­től tartaniok nem kell. Minden tanúnak igénye van a megjelenésével szükségkép­pen felmerülő útiköltség meg­térítésére. A munkaviszonyban álló dol­gozónak munkáltatója a Mun­ka Törvénykönyve 69.§-a értel­mében a teljes elmulasztott időre az átlagkeresetet köteles megtéríteni. A munkaviszony­ban nem álló tanút pedig, ha valóban anyagi hátrány éri, kárpótlás illeti meg. ^ E rövid ismertetésből is kitű­nik, hogy a tanuzási kötelezett­ség milyen fontos állampolgá­ri kötelesség. TARTSUK BE tehát az álla­mi fegyelmet. Ha mégis igen fontos okból a tárgyaláson nem jelenhetünk meg, ezt iga­zoltan még olyan időben je­lentsük a bíróságnak, hogy módjában álljon szükség ese­tén a tárgyalást elhalasztani, s ezzel időt, munkát és költséget takaríthasson meg. Nagyobb megbecsülést, több dícséreteti Béta-akna bányászai min­denkor helytálltak. Az üzem kapuján most is ott ragyog az Élüzem“ jelvény. Látszólag tehát minden '•endben volna, a dolgozók azonban úgy érzik, hogy na­gyobb megbecsülés és több di­cséret illeti őket az eddiginél. Nézzük meg, mire gondolnak, amikor ezt állítják? Az üzemben állandó mun­kaverseny van és az eredmé­nyeket igyekeznek nyilvános­ságra hozni. Az eredményei: értékelése azonban kapkodó és nem egy esetben hamis képet ad a valódi helyzetről, és ez­zel sérti a becsületes dolgozók arm­-red­tfyty asMs&Hp a sok kihull Átadták a vándorzászlót Kedden reggel ünnepi érte­kezleten adták át a Pannónia Sörgyár dolgozóinak — 1955- ben végzett kiváló munkájuk elismeréséül a Megyei Pártbi­zottság vándorzászlaját. A sörgyár dolgozói a zászlói átvétele után ígéretet tettek arra, hogy évi tervüket jóval határidő előtt — a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulójára befejezik. A termelékenységei 4 százalékkal. emelik és terven felül 14.000 J hektoliter sört adnak a nép-J gazdaságnak. f MAR ARRA SEM EMLÉKSZIK pon­tosan, milyen uradalomban dolgozott a negyvenes évek táján. ~ Frigyes főherceg ... Vagy talán az Albrecht hercegé volt a föld? — vállat von- Ki emlékszik már arra? A nap­szám? Nyolcvan fillér, vagy egy pengő ... Az az egy biztos, hogy kevés ... Ennyi az egész, ami Wittenberger Lő- rincnéből megmaradt a múltból. Két esztendeje esetleg még megmutathatta volna a régi házikót, vályogból valót, apró és levegőtlen szobácskáit — de most már új ház áll a régi helyén. Hiá­ba, ahogy az évek múlnak, az évszá­mok öregednek, úgy harapnak le mind nagyobb és nagyobb darabot a múlt emlékeiből. Más a világ, más a ház, mások azok, akik benne laknak. Mássá lett egész Villánykövesd. Az egykori napszámosasszonyból ter­melőszövetkezeti tag lett — méghozzá az egyik legszorgalmasabb — a pengős napszámbér pedig... Húsz asszony ül a csirkefarm helyén létesült szőlőoltványkészítő szobában, köztük Wittenbergerné is. Egy nyisszan- tás, két nyisszantás — készülnek az oltványvesszők, naponta 18 000 darab. Húszán oltanak, öt-hat asszony pedig rakja, rakja a kész vesszőket a fűrész- )oros ládába, 300 000 gyökeres vesszőre ötöttek szerződést az idén, nagy pénzt ez a szövetkezetnek és a tagságnak •■•Tikülönbeji. ötven vessző egy strigulát jelent a papíroson. 16 ilyen vonás — nyolcszáz vessző — egy egész 75 század munka­egységet hoz a házhoz. Egy munkaegy­ség a villónykövesdi tsz-ben tavaly kö­zel ötven forintot jelentett. Wittenber­gerné pedig gyakorlott, ügyes kezével nemcsak nyolcszáz, hanem ezer szőlő­vesszőt is beolt naponta. — Ez két munkaegység — mintegy száz forint. Száz forint — egy pengő helyett! Ha pénzben ki lehetne fejezni a múlt és a jelen közti különbséget, hát talán ez is mondana valamit. DE NEM MINDEN A PÉNZ. Lám, milyen jókedvvel dolgoznak itt az asz- szonyok! Igaz, nem áll intéző vagy haj­csár a hátuk mögött, mégis szinte szár­nya nő a munkának. Régen, az Albrecht vagy Frigyes hercegnél örültek, ha egy két percet ellophattak a munkától. Most? Még fényképezéshez se állnának fel. ha nem késne az újabb szőlővessző- szállítmány! És mikor történhetett vol­na meg, hogy egy napszámosasszony be­üljön az irodába, hogy segítsen a könyvelőnek. Most bizony nincsen ab­ban semmi csodálnivaló, ha Wittenber­gerné leül a könyvelőnő mellé, hogy se­gítsen kiszámítani a tejjárandóságot, a munkaegységek összegét:: s Sokoldalú, művelődő, gondolkodó emberekké váltak az asszonyok, mióta nemcsak százholdakon vagy ezerholda­kon, hanem a saját, a közös százhold­jaikon gazdálkodnak. önérzetét. Példa erre az kői egy bizonyos csapat ményét, mint „követendő oél- dá“-t kiírják, majd hónap vé­gén az derül ki, hogy ugyanaz a csapat csak 96 százalékra tel­jesítette havi tervét. Senki sem vesz azonban tudomást olyan brigádról, amelyik rgy napon sem ért el ugyan 130— 140 százalékot, de kitartó, jó munkával 103—104 százalékkal zárják havi tervüket. A versenynyilvánosságnál kell megemlíteni a DISZ-bri- gádok helyzetét is. Fiataljaink — különösen az új tagkönyv kiosztása óta — új életet kezd­tek. Nemcsak szervezeti éle­tükben történt örvendetes vál­tozás, sokat javult a bányá­ban végzett munkájuk is. Üj DISZ-brigádok alakultak és kiválóan dolgoznak. Dömötör Gáborék azonban sehol sem látják a nevüket a színes táb­lákon. Ahogyan ők említették: még nem futottak be“. De nemcsak a DlSZ-brigádo- kat kellene népszerűsíteni. Van üzemünknek jónéhány olyan sportolója, aki a termelésben sem jár utolsó helyen. De szép számmal akadnak műhelyek­ben, szállításnál, fatelepen, műszaki és adminisztratív dol­gozók is, akik hozzájárulnak a tervek túlteljesítéséhez. Ró­luk sem kellene elfeledkezni. Több eszköz segítheti a mun­kaversenyt. Ilyen például a hangoshíradó, ami Bétán is van — csak nem működik ... Még egy dologról szeretnék megemlékezni: a röpgyűlések- ről. Helyes lenne, ha a röp- gvűiések témájául nem kizá­rólag a feladatokat és a fel­ajánlásokat választanák. He­lyes lenne olyankor is röpgyű- lést tartani, amikor például egy-két nappal előbb fejezzük be a havi tervet. Ilyenkor meg emlékezhetnének a legjobb dolgozókról is. Javítsanak ezen a helyzeten Béta-aknán, javítsák ki a fel­sorolt hibákat. Ezt várják a ’ ’"őzök. A tennivaló pedig 'fent a szakszervezetre vár. Gábos Zoltán Béta-aknai csillés nyezését. A másik: támasz­kodnunk kell a dolgozókra. Az utóbbiról egy kissé részlete­sebben is szeretnék szólni, mégpedig a műszaki vezetők­kel kapcsolatban. Négy-öt évvel ezelőtt az üzem kommunista és párton- kívüli műszaki vezetői nem fejtettek ki aiktív tevékenysé­get a politikai, kulturális és társadalmi életben. A pártbi­zottság nem kérte, ösztönözte őket erre, maguk viszont ele­gendőnek tartották mindenna­pos szakmai munkájuk elvég­zését. Ezen a helyzeten ma már változtattunk. A pártbizottság úgy vélte, hagy a műszaki vezetők nagy segítséget tudnak adni a nép­nevelők irányításában, tájé­koztatásában. Ezért megkér­tük őket, hogy bizonyos idő­közönként tartsanak előadáso­kat a népnevelőértekezleteken. Elmondták itt az üzem, vagy a műhely termelésének hely­zetét, a termelékenység, ön­költség, minőség alakulását. Legtöbbször mindjárt néhány kidolgozott érvvel illusztrálják előttük, mit jelent egy száza­lékos önköltségcsökkentés az üzem, a dolgozók számára. A népnevelők sokat tanulnak sbből, s elértük azt, hogy a semmit mondó általános poli­tizálás helyett, az agitátorok most már az üzem gazdasági és műszaki helyzetének alap­ján mindenkor a legégetőbb feladatokra mozgósítják a dol­gozókat. Ismét egy példát mondok el. Az 1956-os műszaki fejleszté­si terv elkészítése előtt a mű­szaki vezető elvtársak nem­csak a termelési értekezlete­ken ismertették elképzelései­ket, hanem külön a nép­nevelőkkel is. — A pártbizott­ság kötelezte őket, hogy a technika fejlesztéséről a hal­lottak alapján beszélgessenek a munkásokkal, mindenki te­gye meg javaslatait, gondol­kozzon újításokon, ésszerűsíté­seken. Az eredmény: 420 na­gyon életrevaló javaslat szüle­tett, amelyből 150 már beke­rült az ez évi műszaki fejlesz­tési tervbe. A pártmunka nem egyes emberek vállára nehezedik; ha jól akarjuk végezni, akkor a kommunistákra kell támasz­kodnunk. Ez mindenképpen a termelőmunkában fog gyümöl­csözni. Reisz Lajos Két év után ismét áramot ad a turbina Ilyenek az asszonyok ma. Es milye-( nek lesznek holnap? | Wittenberger Celesztina még csak! hetedikes. Ahogyan anyja mondja (talán * nem kapatja el magát a kislány, ha* ugyanazt olvassa itt az újságban): „Jó-1 fejű gyerek“. Két négyese volt félévkor,1 a többi mind ötös. Bizonyára tovább-1 tanul, ha befejezi az általános iskolát.1 Talán tanítónő lesz belőle, talán a sa-1 ját falujában tölti majd a fiúk és lá­nyok fejébe a tudományt... Az is lehet, hogy termelőszövetkezeti tag lesz 6 is, mint édesanyja, vagy édesapja. Végső soron mindegy, a lényeges az, hogy fel­szabadultan élhet és dolgozhat, hogy valóra váltható terveket kovácsolhat, olyanokat, mint most az édesapja: — A nyárra megvesszük az új bútort. Addigra teljesen kiszárad az új ház. Azi ára már megvan. , — És milyen 1e6z az az új bútor, Wittenberger elvtárs? — Azt kérdezze meg az asszonytól. Ezekben a dolgokban ó a járatosabb.;. HAT IGEN... Wittenbergemé már1 nemcsak azt tervezi, — amit 19401 körül, — hogy hány szelet kenyér jut* egy-egy családtagnak, hanem hogy mi-J lyen legyen az új bútor, milyen pályára ] menjen a kislány és abba is van bele­szólása, hogy mit és hogyan termelje i az Uj Alkotmány Termelösz" ’etkeze1. az új életet teremtő Villánykövesdiek ( birodalma. (G. L.)!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom