Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

Éljen a magyar szabadság és függetlenség születésének nagy napja, április 4! Díssünnepség hazánk felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) ban, műveltségében, szorgal­mában is nagy előrehaladást értünk el. Megváltozott az élet, megváltoztak benne az emberek és előttünk áll a biz­tos jövő. — Könnyebb, rövidebb az út a kitűzött célhoz, ha követ­jük azt, aki már végig járta, elmagyarázza, megmutatja merre menjünk, nehogy kerü­lővel jussunk oda. Az idősebb testvér segítsége, tanácsa min­dig nagy kincs. Ilyen testvéri segítséget és tanácsot ad ne­künk a Szovjetunió. Tanulunk tapasztalataiból, élvezzük se­gítségét, végigtekintjük útját, hogy a mi saját viszonyaink­nak megfelelően könnyebben, gyorsabban jussunk a célhoz. így hasznosítsuk ml az SZKP XX. kongresszusának tapasztalatait, amelyeknek nemcsak a Szovjetunió életé­ben, de hazánkban is, az egész nemzetközi életben óriá­si jelentőségük van. Lenin szelleme, forradalmisága ér­ződött ezen a kongresszuson. Lenin tanításait alkalmazta napjaink történelmére az SZKP Központi Bizottsága, a XX. kongresszus. Magasra emelte I.enin forradalmi zász­laját, eltüntette azt a mester­séges homályt, amellyel egye-, sek óriási forradalmi szerepét, életének nagy művét feledtet­ni próbálták. Lenint nem le­het elfeledtetni, Igaz az a mondás, hogy „Lenin él, Le­nin élt, Lenin élni fog!“ Nekünk nagyon alaposan kell tanulmányoznunk a XX. pártkongmsszus anyagát és bátran, körültekintően alkal­maznunk az élet minden te­rületére. Számunkra nagyon fontos tanulságot jelent a sze­mélyi kultusz káros következ- ne*nvelnefk bátor feltárása, a kollektív vezetés erősítése. Bátran kell harcolnunk min­den kiskirályoskodás, diktáto- roskodás ellen. Küzdeni kell minden csalhatatlannak vélt bö’cs merevsége, kárt okozó kísérlete ellen. A kollektív vezetés az az erő, amely képes arra, hogy meggyorsítsa előrehaladásun­kat. gazdagítsa erdeményein- ket A magukat csalhatatlan bölcsnek vélőknek nedig fi­gyelmükbe ajánljuk azt a közmondást, ho*>y: „Több ész többet tud, töbu szem többet lát" — még akk is, ha bár­milyen okos is az Illető. Nekünk nagyon fontos, hogy mindenkivel megértessük a néptömegek szerepét, jelentő­ségét. Ez nem új kérdés, de nagyon fontos, mert a szemé­lyi kultusz káros következmé­nyeként háttérbe szorult ez a rendkívül nagyjelentőségű fel­adat. Évszázadokkal ezelőtt a leghaladóbb írók és gondolko­dók felismerték a tömegek történelmi szerepét. Bessenyei György, a magyar felvilágoso­dás első nagy írója a követke­ző hasonlattal ír a nép nagy szerepéről: „Tudod-e, hogy vedd a köznépet az emberi rendek között? Úgy, mint a tengert a folyóvizek között. — Minden folyóvíz a tengerből szakad, azáltal tápláltatok, s oda fordul vissza.“ Ml azt valljuk, hogy az em­berek maguk alkotják törté­nelmüket, hogy az élet min­den területén csakis a töme­gek képesek maradandó alko­tásokat, vagy maradandó vál­— A XX. pártkongresszus elvi megállapításai azokból a tapasztalatokból is táplálkoz­tak, amelyeket a Szovjetunió külpolitikája az utóbbi 3 évben elért. E politika nyomán ren­deződtek azok a súlyos téve­dések, amelyek következmé­nye volt többek között az, hogy megszakadt kapcsolatunk a szocializmust építő jugoszláv néppel. Nekünk őszinte örömünk, hogy kapcsolatunk megjavult és egyre inkább javul a szo­cializmust építő szomszédos Jugoszláviával. Külön örö­münkre szolgál, hogy a mai nagy ünnepünkön itt üdvözöl­hetjük jugoszláv elvtársain­kat. Tiszta szívünkből kíván­juk, hogy érezzék jól magu­kat nálunk és vigyék el üdvöz­letünket a jugoszláv dolgozó népnek. összes eddigi eredményein­ket a gazdag hagyományokkal rendelkező, mártírok és hősök emlékével nevelő pártunknak köszönhetjük. Az elmúlt évek azonban nemcsak eredmé­nyekben gazdagok, dicsőségtől fényesek, hanem voltak1 köz­ben nehézségeink, botlásaink is. Akadtak olyanok is, akik csak a nehézségeket akarták meglátni, siránkoztak, eltúloz­ták a bajokat és az eredmé­nyek mellett becsukott szem­mel mentek el. Ml nem mondjuk egy szó­val sem, hogy nem követtünk el hibát, hogy nincsenek ne­hézségeink, hogy a bajokról, akadályokról, saját hibáinkról félrefogásainkról ne beszél­jünk és a hibákból ne okul­junk. Ebben van a mi pár­tozásokat létrehozni. A törté­nelem alkotói a dolgozó töme­gek. Állásfoglalásuktól, tevé­kenységüktől egy-egy rendszer előrehaladásának üteme vagy egyhelyben topogása. — sőt, mint a történelem bizonyítja, bukása is függ. Nekünk nagyon fontos, hogy a néptömegek szerepéről szó­ló tanításokat alaposan tanul­mányozzuk és az eddigieknél jobban vegyük figyelembe a dolgozó nép javaslatait, észre­vételeit. A jövőben az eddi­gieknél is jobban kérjük a dolgozók véleményét és bíz­zunk -meg bátrabban az em­berek tapasztalataiban, segíte- niakarásában. Ez most na­gyon sürgős tennivaló. A történelem számos ese­ménye példázza, hogy a hala­dás ügyéért folyó harcban né­peink mindig egymásra talál­tak. Amiért Ady Endre a „Ma­gyar jakobinus dala“ című költeményében esedezett, az valósággá vált, A zsibbadt vágyból egy erős akarat lett, a magyar, az oláh, a szláv bá­natból pedig közös öröm: a szabadság, a szocializmus építésének öröme. Találkoz­tunk nemcsak az eszme barri- kádokon, de a kölcsönös meg­segítés, támogatás békés bás­tyáin is. Pécs és Baranya dol­gozói nevében sok sikert, jó egészséget kívánunk a szom­szédos Eszék és környéke dol­gozóinak. Biztosak vagyunk abban, hogy egyre fejlődő ba­ráti, elvtársi kapcsolataink a magyar és jugoszláv népnek üdvére válik. tunk ereje. De azt sem enged­jük, hogy népünk hősi mun­káját, pártunk győzelmes har­cát, eddigi nagyszerű eredmé­nyeinket lebecsüljék, gyaláz- zák. Mi ki akartuk és' ki is fogjuk javítani hibáinkat, büszkék vagyunk eredménye­inkre, mert ezekben népünk hősi erőfeszítései öltenek tes­tet. Az ünnepi beszéd elhangzá­sa után, Bunyevác Moco elvtárs emelkedett szólásra és átadta a baráti jugoszláv nép üdvözletét Pécs és Baranya dolgozóinak. Az Internacionálé elhangzá­sa után színvonalas kultúrmű­sor következett. Javul kapcsolatunk a szocializmust építő Jugoszláviával összes eddigi eredményeinket pártunknak köszönhetjük Győzelmi jelentés Hosszú hetek megfeszített munkája előzte meg ha­zánk felszabadulásának 11. évfordulóját. S a mozgalmas he­tek meghozták az eredményt. Megyénk bányászai, ipari munkásai, dolgozó parasztjai nagyszerű eredményekkel kö­szöntötték felszabadulásunk ünnepét. Harminchétezer forint megtakarítást telő-korongos 192 százalékot, 1 álteljesítették tervüket a pécsi bányászok A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói április 2-án 101,1 százalékra teljesítették napi tervüket. A kerületek közül különösen a vasasiak értek el szép ered­ményt, a hónap első napjára esedékes tervet 5,5 százalék­kal túlteljesítették. Harmadikén minden erőt az április 4-re tett felajánlás teljesítésére mozgósítottak. — Azzal az ígérettel szálltak le a bányába, hogy azt az 1448 tonna szenet Is, amely az 1 600 tonnás vállalás teljesíté­séből még kitermelésre várt, — maradéktalanul felszínre szállítják. Wewarka Ferenc kőműves­brigádja a Porcelángyár I.— II.-es kemencéinek felújítási munkálatait végezte az el­múlt hetekben. A brigád tag­jai vállalták, hogy óvatosan bontják a falakat, s a kisze­dett drága »amott-téglát újra beépítik, Vállalásukat teljesí­tették, s ezzel 37151 forint megtakarítást értek ©1. — Az eredményben nagy része van Harka Győző beruházási osz­tályvezetőnek is, aki a mun­kákat irányította. A Porcelángyárban más ki­emelkedő eredmények is szü­lettek a felszabadulási hét ver­senyében. Eicher József szige­Szalontai Gyula szigetelőkoron­gos 213, és Gulyás Béla koron­gos 172 százalékos eredményt ért el. Egy távirat, amely önmagáért beszél „Villány község dolgozó pa­rasztsága nevében jelentjük, hogy első negyedévi begyűjté­si tervünket hízottsertésből 186, tojásból 300 (háromszáz), baromfiból 115, tejből 151 szá­zalékra teljesítettük, vágómar­hából pedig az egész esztendei kötelezettség már begyűjtő­helyre került.’4 Verseny az erdőn Bár a részletes zárójelenté­sek még csak ezután futnak be a Mecseki Állami Erdőgazda­sághoz — a felszabadulási munkaverseny sikereinek már nem egy jelentős eredményé­ről számolhatunk be. Az alsó- kövesdi erdészetben dolgozik Serdán János fakitermelő munkacsapata, amely annak­idején arra kötelezte magát, hogy 80 köbméter fát termel ki. Serdánék április 3-ra, a felszabadulási verseny befe­jező napjára már túlhaladtak a 120 köbméteren is. A sellyei erdészetben a fogatosokat em­lítjük meg első helyen. Gyö- regy Ferenc és Bari József azt vállalták, hogy normájukat a felszabadulási verseny során 130 százalékra teljesítik: ezt még tíz százalékkal túl is szárnyalták. A vajszlói erdé­szetben a Nyíri": ^őfélterhelő munkacsapat 60 köbméteres napi felajánlását a Molnár Já- nos-féle fogatos brigád 1200 köbméteres mozgatási felaján­lásával együtt már március 31- re becsülettel teljesítette. A vajszlói erdészetnek szántó- területei is vannak, melyen már elvetették a zabot és az árpát is. Hetvehelyen Csapó Mihály felterhelő munkacsapata na­ponta három köbméterrel több munkát végzett, mint ameny- nyit (30 köbméter) felajánlott. A pécsi erdészetben Balatonyi Ferenc fogatbrigádja 3,8 he­lyett 4, Hohmann Antal pedig 4 köbméteres felajánlását 5,15 köbméterre teljesítette. A fel- szabadulási verseny során március havi teljesítményével másodízben érdemelte már ki Hohmann elvtárs a „Szakma Kiváló Dolgozója“ kitüntetést és a vele járó, egyhavi kere­setének megfelelő pénzjutal­mat. Kasza Ferenc Igazgató Hetvenötezer köbméter gáz- nyereség Az E. M. Baranya Megyei Építőipari Vállalatának három szakmunkása a Porcelángyár kályhacsempe-üzemének olaj- fűtését szereli. A gyár kevés gázzal rendelkezik, ezért sür­gős a munka. A szakemberek — Kövesdi Miklós, Horváth Béla és Szabó István szerelők — vállalták, hogy a szükséges 25 nap helyett 10 nap alatt el­végzik a munkát. Felajánlásu­kat tegnap délután 4 órakor, a módosított határidő előtt egy nappal teljesítették, s ezzel a Porcelángyárnak 75 ezer köb­méter gázt takarítottak meg, amit máshol használhatnak fel. CSÁKÁNY IMRE termelési felelős Láng Gyula MDP-titkár, Sárkány Ferencné v. b.-el- nök, Kovács János begyűj­tési megbízott. Kessler Mária nyerte a serleget Többször hírt adtunk arról, hogy a Hirdi Kenderfonógyár versenyt hirdetett a 100 szá­zalékon alul dolgozóknak. A győztesnek a legnagyobb usl- jesítményemelkedést kell el­érni. A verseny eldőlt. Győz­tes Keazler Mária vizesfonó­nő, aki 82,7 százalékos telje­sítményét a felszabadulási verseny során 105 százalékra emelte. A második helyezést Técell Mária vizesfonónő érte el. Jobb kokszot adott az üzem A Pécsi Kokézm övék Ke­mériceüzemének dolgozói fel­ajánlották, hogy 2 százalékkal csökkentik a kokszport. Válla­lásukat 5 százalékra teljesítet­ték. A koksztermelés forint­értékét a megfogadott 4 száza­lék helyett 11,1 százalékra tel­jesítették, ezzel 101 ezer fo­rint többletbevételt szereztek üzemüknek. A vállalás teljes'- tésében Féki János, Szegedi István, Fuesek Antal brigád­jai vettek részt. Horváth József művezető Ünnepségek hazánk felszabadulásának 11. évfordulóján PÉCSETT Zenés ébresztő Hazánk felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából, április 4-én, szerdán reggel 7-től 8 óráig az ifjúsági zene­karok zenés ébresztővel kö­szöntik a zászlódíszbe öltözött város lakosságát. Pécsszabol- cson reggel 7-től 8 óráig a bá­nyászzenekar ad zenés éb­resztőt és térzenét. Megkoszorúzzák a szovjet hősök emlék­művét Ma, szerdán délelőtt 9 óra­kor a pécsi központi temető­ben sor kerül a szovjet hő­sök emlékművének megko­szorúzására. Az ünnepi beszédet Győr- kő Antal elvtárs, Pécs város tanácsának vb. elnöke mond­ja, majd a párt- és tömeg szervezetek, a fegyveres ala­kulatok, üzemek, hivatalok, intézmények, iskolák megko szorozzák a szovjet hősök emlékművét. A koszorúzás ideje alatt a pécsszabolcsi bányászzenekar gyászlnduló- kat játszik. A koszorúzás! ünnepség az Internaolonálé- val és a honvédség díszsza- zadának tisztelgésével ér vé­get. Jutalomműsor a termelésben élenjáró dolgozóknak A Szakszervezetek Bara­nya Megyei Tanácsa április 4-én, szerdán délelőtt fél 11 órakor jutalomműsort ad a termelésben élenjáró dolgo­zóknak a November 7 Kul- túrotthonban. A megnyitó­beszédet Nagy István, a kul­túrotthon igazgatója mondja. Fellépnek: Haskó Magda, Fehér Pál, az Állami Opera­ház tagjai. Takács Margit, Kovács Anni, Somló Ferenc, Rabb József, Zombori Béla, a Pécsi Nemzeti Színház tagjai. Zongorán kísér Lászlóffy Lajos karnagy. Közreműködik a pécsi népi­zenekar Dörömböző Géza ve­zetésével. KOMLÓN Április 4-én zenés ébresz­tővel köszöntik a város dol­gozóit. Utána a belvárosi és kökönyösi főtéren térzenét adnak. Délelőtt 10 órakor a fiatal sportolók felszabadulá­si váltófutást rendeznek. Ugyanezen Időben a kelet- kökőnyösi általános iskola tanulói röplabda felszabadu­lási villámtoroát tartanak, a MÖHOSZ-alapszervezetek pedig sportlövész emlékver­senyt rendeznek. FURCSA ÖRÖKSÉG... Csillogóhátú parányi bogárka má­szik a durva, agyonsikált asztallap ha- sadékában. Roskó apó kezefeje előtt megáll, — mintha csodálkozásra kész­tetné e váratlan akadály — majd el­indul, fölkapaszkodik a hüvelykujjon, átballag a kézfejen és lefele eltűnik a túloldalon. A kéz pedig mozdulatlan marad. E látványra szeretném az öreget fel- rázni, de hang is alig jön ki a torko­mon. — Nem érzi? Felém fordítja arcát, nem tudom lát-e homályos, vizenyben úszó szemé­vel. Mintha valahonnét a pincéből hal­lanám fakó hangját: — Mit fiam? — A bogarat! Mászott a kezén ...! Fejét hátraveti, s úgy nevet, szinte hangtalanul, csak sípolás szakad föl a melléből: — Hun van itt bogár? Bolond vagy te fiam...! Szája, — amelyet a ráncok egyre ösz- szébb zsugorítanak, — így foghíjasán, olyan mint egy sötét kút. Tovább ne­vet, azt mondja nincs bogár, pedig van, én tudom, azaz hogy volt, mert láttam, csak 6 nem érzi. Nem érzi, mert ez a tenyér több mint egy emberöltőn át csak gyeplőt és ostort fogott, ekét, kapát, fejszét és szalmacsu­takot. Néha— ugyan a gazda nyakát is, — de akkor meg az 6 kezét fogta a bilincs, amit a csendőr csuklójára csa­pott. Ez a kéz ezért nem érez már. Fél- évszázadnyi embertelen munkában las­san megkövesedett, fölvastagodott a bőr. mint a cslzmatalp. Kiverhetné rajta akár a pipa parazsát, ott hamvadna el nyitott markában, egyetlen szisszenés nélkül. öreg Roskó István, kezét az asztal­lapján pihenteti. Mellette egy kékfö- delü, foszladozó könyv. Ez a könyv most 62 esztendős, tizenkét évvel fiatalabb ennél a fonnyadt, eres ökölnél. Forga­tom az elsárgult, lilatintás lapokat. Az első oldalra azt írták, hogy „Szolgálati cselédkönyv”. Alatta: „Roskó István, született Baracskán, 1882-ben ...” Te­hát 74 éve! A könyv kiadatott Léván, a „Tisztelt főbírói hivatalban . ,.S ahogy betűzöm a „személy- leírás" rovatát, szorongó érzés fog el: zárójelben magam rajzolom meg Roskó apót a régi bejegyzéssel szemben, hogy lásd, mivé válik az ember, néhány év­tizedes robotban. Termete: növendék, (görnyedt), — arcza: hosszas, (zsugorodott, fáradt),, — szeme: barna, (fénytelen szürke), — szája: rendes, (ráncbafutó, vértelen), haja: szőke, (fehér mint a hideg zúz­mara), — fogai épek, (nincsenek...). Közelhajol hozzám: — Ez a könyv nem ér ám! Mert tizen- kétéves voltam, amikor kaptam. A tör­vény csak akkor engedélyezte. De dol­gozni, azt engedtek. Sokkal előbb ■.» — Mikor előbb? Kipillant az udvarra, a kutya hajtja a ludakat, azok csapnak ilyen éktelen nagy zajt. — Mikor? Hát úgy... hét éves le­hettem ... Hét év. De lehet, hogy hat. Vagy ép- oen nyolc. Pontosan már nem is emlék­ezik. Mindegy. Gyerek volt, pendelyes hétesztendős gyerek, akinek értelme még csak akkor kezdett bontakozni. Es már kenyeret keresett.,, Hogyan éltünk mi, hogyan figyeltük egyre sürgetőbb kíváncsisággal az élet napi eseményeit, hét esztendős korunk­ban? Az iskolában akkor tanultam az „Anyám tyúkját". — Emlékszem rá, képzeletemben a világ határát a szom­szédos utca sejtelmesen bozótos, sötét telkei, romházai képezték. — Mezttldb másztam meg az öreg plébános cseresz­nyefáját. — Vagy amikor sötétedés után anyám a pékhez küldött, az úttest köze­pén haladtam hangosan, kackiásan fü- työrészve, mert féltem.... a sötéttől. Va­lamiképpen hát ilyen voltam én hétesz- tendős koromban, mit sem tudva arról, hogy van „kenyér-kereset?4 és éhezés és robot is a világon. És akkor Roskó Ist­ván, vagy nem is, hanem inkább Pista, vagy talán Pisti, már a cséplőgép alól kaparta ki a pelyvát és a töreket. A por meg lerakódott a torkára, gyen­gécske tüdejére, rárakódott forró gye­rekszívére ... és nyomta, nyomta őt az irdatlan nagy szegénység. S ha épven miami baja történne a gépnél? Ki kéri számon? Kirántanák a gép alól, talán lábánál fogva, mint egy autóütötte kó­borkutyát, aztán.... A gazda vállatvon: még cselédkönyve sincs! Nem felel érte senki. Hát ilyen háborgó gyerekből csepere­dett emberré Roskó István bátyánk. Itt a cselédkönyv. önéletrajz ez, amelyet, hatvankét éven át írtak. Intézők, kn- lákok, gazdagon elözvegyillt asszonyok, káptalani kanonokok és falusi plébáno­sok, hol Léván és Ptllsmaróton. rapt/ Dömsödön és Barahorczon, de ki tudia még hol nem, kanyarították rá a füzei lapjaira a „jellemzést”: „Hűséges, meg­bízható, tiszt ele ttudő, szorgalmas . _ ,* miegymás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom