Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

Dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak, a béke és a szocializmus szilárd támaszának! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének távirata a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Moszkva Hazánk szabadságának 11. évfordulóján a magyar nép, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Miniszterta­nácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősé­ge szívből jövő forró testvéri üdvözletét küldi a hős szovjet népnek, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának, a Szovjetunió kormányának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. 1945. április 4-ével a ma­gyar nép történetének új, ra­gyogó fejezete kezdődött. Min­den év csak erősíti bennünk a hála és odaadás érzését nagy barátunk, a szovjet nép iránt, mely példátlan hősiességgel és áldozatokkal szétverte a fa­siszta agressziót és e harcok­ban hazánkat is felszabadí­totta. Évről-évre erősödik, szilár­dul országaink és népeink ba­rátsága, együttműködése, köl­csönös segítsége. A nagy szov­jet nép, az üzemek és földek dolgozói, a szovjet értelmiség, a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya testvéri segítséget nyújtva rendelkezé­sünkre bocsátja mindazokat a felbecsülhetetlen értékű ta­pasztalatokat, vívmányokat, amelyeket tudományos, gaz­dasági és kulturális téren el­ért. Mindez termékenyítőleg hat arra a nagyszerű munká­ra, amelyet népünk folytat hazánk szocialista építéséért. A magyar dolgozó nép új erőt és lelkesedést merít a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XX. kongresszusának mun­kájából s azokból a hatalmas célkitűzésekből, amelyeket a hatodik ötéves népgazdasági fejlesztési terv irányelvei tar­talmaznak. Ez a kongresszus további tettekre serkenti dol­gozóinkat a szocialista Magyar- ország felépítéséért folytatott harcban. Mély meggyőződésünk, hogy sikereinknek és győzelmeink­nek a jövőben csakúgy, mint az elmúlt évek során — leg­fontosabb alapja, hogy tovább mélyítsük és még bensősége­sebbé tegyük barátságunkat és kapcsolatainkat a testvéri szovjet néppel, a szocializmus hatalmas táborával, minden néppel, amely a társadalmi haladásért, a béke megőrzésé­ért küzd. Éljen és virágozzék a ma­gyar és a szovjet nép meg­bonthatatlan, örök barátsága! Éljen hazánk felszabadítója, a kommunizmust építő nagy szovjet nép, a szabadság, a béke és az emberi haladás zászlóvivője! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Leleplezték a hazánk szabadságáért és függetlenségéért elesett hősök emlékművét Az ünnepségen Mihályfi Dolgozó népünk a Hősök terén emlékművet emelt a ha­zánk szabadságáért és függet­lenségéért elesett hősök emlé­kére. Az emlékművet kedden ünnepélyesen leplezték le. A zászlókkal övezett téren az emlékművel szemben á nép­hadsereg díszőrsége sorakozott fel csapatzászlóval. A téren kö­rül a budapesti dolgozók töme­gei álltak. Az emlékműavatási ünnepsé­gen megjelent a párt és a kormány vezetői közül Dobi István, Erdei Ferenc, Hegedűs András, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Bata István, Piros László, Egri Gyula. Ott volt az ünnepségen a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertaná­csának és a tábornoki karnak 6zámos tagja, a politikai, gaz­dasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Megjelentek az ünnepségen a nagykövetségek és követsé­gek vezetői. Ott voltak a Budapesten akkreditált katonai és légügyi attasék és helyetteseik. Ernő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. Mihályfi Ernő beszéde után a Himnusz hangjai mellett le­leplezték az új emlékművet. A leleplezés után Hazai Jenő vezérőrna«-' a honvédelmi mi­niszter he ese mondott be­szédet. Az emlékművet Budapest fővárce tanácsa, Budapest la­kossága nevében Pongrácz Kálmán, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke vette át. A hősi emlékműre ezután koszorúkat helyeztek el. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, az MDP Poli­tikai Bizottságának tagjai és Egri Gyula, a Központi Veze­tőség titkára helyezett el ko­szorút. A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa koszorú­ját Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Ta­nács titkára, a minisztertanács koszorúját Hegedűs András, a minisztertanács elnöke, Erdei Ferenc, a minisztertanács el­nökhelyettese, Szobek András begyűjtési miniszter, Nagy Jó- zsefné könnyűipari miniszter helyezte el. A diplomáciai testület nevé­ben Stefan Major, a Cseh­szlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a diplomáciai testület doyenje helyezett el koszorút az emlék­művön. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa nevében Szabó Pál, az Országos Tanács el­nöke, Mihályfi Ernő, az Or­szágos Tanács főtitkára, és Győri Gáspár, a Hazafias Nép­front osztályvezetője koszorú­zott. A fegyveres testületek nevé­ben Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter, Piros László altábornagy belügymi­niszter, Gábri Mihály, a bel­ügyminiszter első helyettese, Hazai Jenő vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter helyet­tese, Dékány István vezér­őrnagy, belügyminiszterhelyet­tes és Gyurkó Lajo6 vezérőr­nagy koszorúzott. Díszünnepség az Operaházban A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Minisz­tertanács és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa kedden este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban hazánk felszabadulásának 11. évfordu­lója alkalmából. Az Operaház színpada ünne­pi díszt öltött. A Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió zászlai és virágcsokrok övez­ték a gellérthegyi Szabadság szobor kicsinyített mását. A díszünnepség elnökségé­ben foglaltak helyet a párt és a kormány vezetői: Apró An­tal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerö Ernő, He­gedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Megjelent az ünnepségen számos nagykövetség és követ­ség vezetője. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke nyi­totta meg az ünnepséget. Ezután Nógrádi Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének tagja mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség első része az Internacionálé hangjaival ért véget. Ezután művészi műsor következett, A Jászai Mari-díj I. fokozat (nyolcezer forint Lendvai Ferenc főrendező, a Pécsi Nemzeti Színház tagja A Kőszívű ember fiai, a Test- vértüzek, a Néma levente ren­dezéséért, III. fokozat (négyezer fo­rint): Békés Rita színész, a Pé­csi Nemzeti Színház tagja: a Testvértüzek: Zafíra, a Néma levente: Zilia szerepében nyuj tott alakításáért. Nyugat-Németországban életbelépett a katona­törvény Berlin (MTI): A Német Szö­vetségi Köztársaságban április 1-én életbelépett az úgyneve­zett katonatörvény, amely le hetévé teszi 150 ezer ka ton és tiszt, azonnali felvételét a’ nyugatnémet hadseregbe. — Blank bonni hadügyminiszter tervezete szerint a nyugatné­met haderő létszámát egyelő­re 95 ezer főre emelik. cSzexei eltel ü/liwzöl fiik kzdaes aetidég,£utket Két nép barátsága a leg­szebb emberi kapcsolat, ami­ről valaha is énekeltek a költők. Ha két szomszéd nép közös úton járva baráti ke­zet nyújt egymásnak, annak emberek milliói örülhetnek szívből. Ilyen kézfogásra ké­szültek április 3-án, felszaba­dulásunk évfordulójának elő­estéjén a magyar és jugo­szláv dolgozók képviselői. Baranya megye tanácsa vendégül hívta a szomszédos jugoszláv járás, az eszéki já­rás tanácsának képviselőit. Kedden délután két órakor hosszú autósor állt meg a határ piros-fehér sorompójá­nál. A jugoszláv oldalon is csakhamar porfelhő jelezte a vendégek érkezését. Mindlcét oldalról határőr katonák in­dultak fehér zászlóval, ami az élő szót megelőzve, a maga egyszerű jelkép-szavával ma­gyarázta, mi a két küldött­ség szándéka. Felemelkedett a sorompó. A két küldöttség találkozott. — Szeretettel üdvözöljük kedves vendégeinket, — kezdte üdvözletét Katona La­jos elvtárs, a megyei tanács elnöke — s köszönjük a Ju­goszláv Kommunisták Szövet ségének és a Magyar Dolgo­zók Pártjának, hogy ezt a ta­lálkozót lehetővé tette. A mi országunk most felszaba­dulásának tizenegyedik év­fordulóját ünnepli. Ez alka­lomból látjuk vendégül önö­ket, s reméljük, olyan jól fogják érezni magukat, ami­lyen szívesen látja a magyar nép jugoszláv szomszédjának küldötteit. — Nagy örömet okozott ne­künk a meghívás — válaszolt Bunyevac Moco • az eszéki járási tanács elnöke, — hi­szen azonos célok vezetik mindkét népet. Reméljük, hogy ez a látogatás nemsoká­ra viszonzásra talál. A rövid üdvözlő szavak után a két küldöttség bemu­tatkozott. Jugoszláv részről Bunyevac Moco, az eszéki járási tanács elnöke, Mák- szimovics Dino, a járási ta­nács alelnöke, Österreicher Sándor képviselő, a horvát­országi kulturális ügyek meg­bízottja és Brkics Tunyo, a járási tanács tagja, magyar részről Farkas László elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, az MDP Baranya Megyei Bi­zottságának első titkára, Kaszapovics András elvtárs, az MDP Központi Vezetősé­gének póttagja, Kossuth-díjas ! tsz-elnök, országgyűlési kép­viselő, Gádor Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság má­sodtitkára, Sziklai József elvtárs, a megyei párt- bizottság harmadtitkára, Ka­tona Lajos elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tag­ja, a megyei tanács elnöke, Bradács György elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bi­zottság tagja, a BM. Bara­nya Megyei Főosztályának ve­zetője, Orsai János elvtárs c megyei párt-végrehajtó bi­zottság agitációs és propa ganda osztályának vezetője Palkó elvtárs, a megyei ta­nács elnökhelyettese, Achátz Imre elvtárs, országgyűlés: képviselő szorítottak kezet. A vendégeket Pécsett a vá­rosi tanácsházán pirosnyak­kendő s úttörők üdvözölték ér virágcsokrot nyújtottak át. Bunyevac Moco elvtárs szí­vélyes szavakkal köszönte meg az üdvözlést. Terített asztal várta a ven dégeket, s szívélyes, báré'' légkörben folyt tovább eszmecsere. Györkő Av városi tanácselnök elvtár: pohárkösföntőjére Bunyevar Moco elvtárs válaszolt, majd közösen megbeszélték a láto­gatás műsorát. A megbeszé­lés alapján kedden délután a Zsolnay-múzeumot tekintet­ték meg jugoszláv vendé­geink, majd kötetlen prog­rammal folytatták a város­nézést, ezután pedig az Üdül" Szállóban vacsorán vette'- részt. Ma — a megbeszélő- szerint — megtekintik Kom­lót és a kátolyi termelőszö­vetkezetet, ha pedig az id'" engedi, esetleg Sztálinváros’ érintve Budapestre is elláto­gatnak, mivel Bunyevac Mo­co elvtárs Budapesten szüle tett. Vendégeink egyébkén■* sem ismeretlenek Magyaror­szágon, különösen Baranyá­ban, Österreicher Sándor elv társ például 1919-ben részi­veit Pécsett a forradalom győzelméért vívott harcokban Az eszéki járás küldöttei nek baráti látogatása újabb lépés a jugoszláv-magyar kapcsolatok megszilárdításá­ért. Guy Hollét nyilatkozata U. S. Hews and Work Report-nak De nagyon megbíztak magában az urak, jó öreg Roskó apó! Most a fejét ingatja: — Meg. De mindent még sem írtak belé a könyvbe __ Mer engem eccer hi ttak törvény elébe is. Eccer. — Miért? — Negszöktem. S azért büntetés járt. — Mikor volt ez? Gondolkozik, vissza kéne erre emlé­kezni. — Hát nem rég. Még a jó multkorá- ban ... Azt hiszem kilencszázban vót... Akkor a csöndérek betyárosan megver­tek. Meg ám az anyjuk mindenit! Vit­tek a bíró elibe. Mondja, hogy lecsukat. három hónapra. Én is megmondtam, hogy a Jaal Vilmos ütött az istállóban, megbökött a vasvillával is, mer nem ébredtem föl. — Mikor kellett fölkelni? — Három-kor. Akkor befogtam a lova­kat, délig hajtottam őket, utána a lo­vaknak pihenni kellett. Azok az nap már nem jártak. Csak én dolgoztam még este tizenegyig, éjfélig, mikor hogy kívánták. Az állafnak tehát pihennie kel­lett. De a cseléd, az legyen erősebb az állatnál. Bírnia kell. — No és volt ítélet? — Nem. Mert a Jaal is ott volt a tárgyaláson és kérte a bíró árat, hogy engedjen el, mer ha engem becsuknak, akkor ki dolgozik otthon a gazdaság­ban? Elengedtek, aztán a.mikor hazaér­tünk, Jaal behívott az istállóba. _ Azt mondta, nézzem csak meg a Sarganak a szemét, valami baja van, mer csipa- sodik. Amint bemegyek a lóvék közé. egyszercsak hátulról belémrúgott, neki­estem a jászunak, akkor meg vissza- kézből szemencsapott. Csak annyit man dott ezután, hogy ezt a három hónapi tecsukás helyett kaptam. Hát ilyen em­ber ez a Jaal. De azóta nem láttam. Most nem tudom hun vám a birtoka. Le­het tán, nem is él. Szegény öreg. Lassan elveszti az idő­érzékét. Azt mondja, hogy a „múltkor- jában történt..Ennek ides-tova 50 esztendeje. És hogy hol lehet Jaal bir­toka most? Sehol. Remélhetőleg sehol... A cselédkönyvből olvasom a neveket: özv. Gaál Andrásné. (Roskó István itt évi 24 forintot keresett) Jaal Vilmos földbirtokos, (fizetség: évi 28 fonni). Dombay Vilmos, Balogh János (mindkét földbirtokosnál 25—25 forint). Harkecz Lajos plébános (fizetség: évi 160 korona). stb. Kérdem tőle: melyik gazda volt jobb? — Talán a pap. Mer vasárnap, isten- tisztelet alatt ott kellett lennem a temp­lomban. Addig sem dolgoztam. Valamin töpreng, aztán folytatja: — De eszi fene! Az sem volt jó. Mer amennyit a templomban álltam, annyi­val előbb kellett fölkelnem. Hajnalban. Egyiknél sem volt jó! — No és az özvegyasszonynál? Gaál Andrásnénál? Mindjárt föl is olvasom neki Gaálné bejegyzését: „Minden tekintetben kielé­gítő". Roskó apó elneveti magát: — Az van beírva? — Az! — mondom. — Á! Nem úgy kell ám azt érteni1 Mit gondolsz gyerek, hiszen a má egy vén szipirtyó volt akkor is, hoav oda­kerültem! Nevetése fuldokló köhögésbe csap át. Fölugrok, a hátát ütögetem kicsit, aztán hogy rendbejön, föláll, kimegy az udvar közepére és int hogy jöjjek: — Nézd fiam ezt a házat. Most má' istenes, ahogy kinéz, mér a gyerekeim negyvenöttel, — hogy gyött «, változás — helyrepofozták. Mostan le van pad lózva, de a fala az maradt a régi. Tö­més fal. Ahogy ezt mondja, figyeli az ábráza­tomat, vajon mit szólok hozzá? Mintha valami büszkeség-féle csengene a hang­jából, hogy hát lám, érdemes volt öt­ven egynéhány esztendeig cselédesked- ni, mert van eredménye: itt a ház. — Ezt is úgy nyögtük ám ki. Volt még rajta ötezer forint adósság meg a kamat, de csak negyvenöttel, hogy jött a szabadulás, utána fizették ki a fiaim. — Mást nem szerzett? — Mást? Dehogy nem. A kehét. Meg a cselédkönyvet. Ez a könyv örökség lesz majdan. A gyerekeimre hagyom. Ök még láttak ilyent, de az unokáim nem. Nem tudják mi ez. Hogy milyen a cselédkönyv ... Visszasegitem a pitvarba. Az öreg ke­zébe veszik a könyvet. Nehezen olvas­gat bele, talán nem is olvassa, tudja már kívülről a szövegét, a bejegyzése­ket. Azt, hogy „Becsületes! Hűséges, Megbízható!” Hej, kulákok, nagygazdák! Hányszor próbáltatok megtéveszteni sirámaitok­kal, hogy: „Becsületes munkával szerez­tem a földet! A szőlőt! A kocsmát! A cséplőgépet! Állatállományt! Úri kúriát a főutcán és az első padot a templom­ban!” Hát Roskó István míg az eszét tudja, mindig más földjén koptatta ka­pája élét és — becsülettel! Ti írtátok be a cselédkönyvébe, hogy becsületes, hű­séges, stb... stb...! Akkor Roskó Ist­ván miért nem szerzett? Mije maradt hatvan esztendei munkából, megalázta­tásból? A cselédkönyve. Semmi más. De ez a cselédkönyv kék fedelé­vel, elsárgult lapjaival túléli majd öreg Roskó István bátyámat. Ha majd egy­szer ez a csontos, inas, repedezettbőrű cselédököl lehanyatlik és kihűl gyer­mekei, unokái tenyerében, — a könyv, ez a furcsa örökség tovább száll kézről- kézre, unokáról-unokára ... Csak úgy emlékeztetésképpen . .. RAB FERENC New York (MTI): A U. S. 1 News and World Report című 1 amerikai hetilap legújabb szá­mában közli Guy Mollet fran­cia miniszterelnök nyilatkoza­tát, amelyet a lap munkatársá­nak kérdéseire adott. Guy Mollet kijelentette, hogy a nyugati hatalmak, főleg az Egyesült Államok taktikai hi­bát követtek el a Szovjetunió­val szemben. „Nehéz foglalkoz­ni Németország újraegyesítésé­vel — mondotta — a fegyver­kezés időszakában, különösen ha az Európa szívében folyik”. Kifejtette, hogy a leszerelés előzetes megvalósítása jóval kedvezőbb előfeltételeket te­remtene Németország újra­egyesítéséhez. „Ha a leszerelés kérdésének megoldásán kezd­jük — mondotta — az európai biztonság megvalósítása köny- nyebb lesz. A biztonság kereté­ben pedig Németország egyesí­tése kevésbé lesz nehéz fel­adat”. A leszereléssel kaipcsol atban Guy Mollet beszélt a francia­angol tervről — amely „az összes korábbi javaslatok ösz- szehangolását célozza" — és az Egyesült Államok túlságosan merev elutasító magatartásá­ról. „Az emberek azt mondják: íme, a Szovjetunió békét akar, az Egyesült Államok viszont nem”. A francia miniszterelnök a továbbiakban bírálta Amerika segélynyújtási módszereit, kü­lönösen a távolkeleti országok esetében. Ha kereskedelmi vagy politikai feltételhez köt­jük az adakozást — mondotta — akkor már eleve vesztet­tünk, rászedtünk valakit, s mi több mind ezt akkor tettük, amikor a Szovjetunió és a ke­leti tömb óriási erőt fejt ki, amikor új, gazdasági szakaszba lép a Kelet és a Nyugat kö­zötti konfliktus. A szocialisták vezette francia kormánynak — tette hozzá Guy Mollet — egy­általán nem áll szándékában megbontani a szövetséget az angolokkal és az amerikaiak­kal, de eltökélt szándéka, hogy megmondja nekik: ha így foly­tatjuk, akkor elveszítjük a játszmát”. A francia miniszterelnök ja­vasolta, hogy az elmaradott or­szágokat ezentúl ne külön-kü- lön részesítsék segélyben, ha­nem együttesen, például az ENSZ, vagy a NATO és a SEATO keretében. Mollett ezzel kapcsolatban kitért arra is, hogy a nyugati hatalmak tévedéseket követtek el a Közép-Keleten. „Mind­egyikük meg akarja védeni sa­ját olaját — mondotta — és közben a legjobb úton van afe­lé, hogy lángba borítsa az egész Közép-Keletet”. A francia miniszterelnök végezetül az algériai helyzet­ről szólott. Kijelentette, hogy a rend helyreállítása szempont­jából feltétlenül szükség van katonai intézkedésekre, de azok egymagukban nem ki- elégítőek. „Algéria jövőjéről csak az algériai nép választott képviselőivel lehet tárgyalni” — tette hozzá Guy Mollet. A MALÉV közli, hogy április 5-től a bel-* földi légiforgalomban a nyári menetrendet lépteti életbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom