Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

DUNÁNTÚLI

| AZ MDP BARANYA

MEGYEI BIZO

»TTSA'CA'NAIC LAPJA 1

XII. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM

Ara 50 FILLÉR

SZERDA, 1956 ÁPRILIS 4

Szabadságunk születésnapján

Tizenegy év. Hogy repül az idő! Kevés öreg akad, aki azt mondaná, hogy ezt a tizenegy évet nem gyorsabban élte át, mint korábban bármely évtizedet. Pedig nem az örök szabályok szerint múló idő gyorsult, hanem az élet lett szebb, vidámabb, s ha küzdelmekkel volt is teli, ezekből a küzdelmekből is leginkább a győzelem örömét őriztük meg emlékezetünkben,

A mai nap a legszebb évforduló, amelyet valaha is ünnepelhettünk. Ez a magyar szabadság születésének évfordulója. Nem könnyfen, nem fájdalom nélkül, vérben és világot rengető hadizajban született meg a mi szabadságunk. Hősök ezreinek a vére folyt el, hogy szabadok lehessünk. Sírdombok sokasodtak, újra, mint annyiszor a történelemben, vérrel termékenyült a magyar föld. De tizenegy évvel ezelőtt más népek, szovjet emberek harcoltak és haltak meg értünk, s így zárták le a magyar történelemnek azt a sok évszázadát, amelynek folyamán magyar életek törtek derékba idegen érdekekért.

Mindenképpen a legnagyobb fordulópont, a legmélyebben ható történelmi változás napja hazánkban 1945. április 4. A szabadság is, amely ezen a napon köszöntött a magyar népre, más, mint amelyért népünk majd fél évezreden át csak néha-néha felcsillanó reménnyel, de lankadatlan küzdőkészséggel harcolt. Ez a szabadság több a nemzeti függetlenségnél. A nép szabad lett, s nemcsak a külső elnyomást, hanem a belsőt is .lerázhatta végre. A szabadságnak még a reménye sem volt olyan teljes soha a történelem folyamán, mint tizenegy éve maga a valóság. Négyszáz éve a török ellen harcoltunk és mit remélhetett a nép? Azt, hogy a jobbágy azontúl nem két, hanem csak egy úrnak adózik. A valóság az lett, hogy mégiscsak két úr maradt a nép nyakán, ha nem magyar és török, hát magyar és német. Kétszáz éve harcoltunk a német elnyomás ellen, s mik lehettek a nép kilátásai? Csak az, hogy az idegent kiűzve, csak saját urai fogják nyúzni. Reményei nem váltak valóra. És nem váltak valóra később sem, amikor 1848-ban egész Európa népei között a magyar nép járt élen szabadságharcával. A külső elnyomás és a belső osztályellentétek együttes hatása akadályozta meg, hogy 1919-ben győzzön a magyar proletárforradalom, amely elsőnek hozta volna meg a magyar nép igazi szabadságát Csak 1944-ben, a szovjet nép hősi erőfeszítései, véráldozatai nyomán ismerhettük meg a teljes és igazi szabadságot.

Azóta minden évben elhangzik a kérdés: helyesen éltünk-e szabadságunkkal? S minden

évben a tények sora bizonyítja, hogy helyesen. Elvettük a földesurak földjét, hogy azok boldoguljanak rajta, akik mindig rabjai és igazi gazdái voltak a földnek. Elvettük a gyárosok gyárait, hogy a munkásoké legyenek, akiknek verejtékéből épültek. Elvettük a hatalmat a kizsákmányoló kisebbségtől, hogy a dolgozók többsége vegye kezébe. S mindezek után hozzáláttunk, hogy a magunk módjára alkossuk meg a magyar nép igazi hazáját, amelyben a szabadság mellett jólétet is biztosíthat magának.;

Pillantsunk csak végig szőkébb hazánk, a szépséges Baranya tájain. Minden falu, minden város, minden ház és benne minden család tizenegy év változásait igazolja. Az egykor grófi, bárói földeken állami gazdaságok, termelőszövetkezetek épületei, modern istállói emelkednek, a Mecsek völgyeiben új és új aknatornyok magasodnak. Üj-Meszes hétről-hétre gyarapodó házain, az erdőből néhány év alatt kinövő Kökönyösön, Gesztenyésen hordozzuk végig tekintetünket, gyönyörködünk az új óvodákban, bölcsődékben növekvő emberpalántákban, a falusi kultúrotthonokban önfeledten táncoló, játszó, művelődő fiatalokban. Kedvtelve nézegetjük a régi és új üzletek árukkal tömött kirakatait. Szebb, örömtelibb ma az élet, mint valaha is volt.

Mindezeket számbaveszik ma az ünneplők. Azok, akik megteremtették, megalkották ezeket: a bányászok, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, a dolgos, szorgalmas magyar nép. Övék a dicsőség, az ő felelősségérzetük, öntudatuk — amely a tizenegy szabad esztendő legnagyobb vívmánya — minden siker záloga. Az SZKP XX. kongresszusának tanításai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy minden tervünkhöz, elképzelésünkhöz ezt a mérhetetlen nagy erőt kell harcba hívni. Nagy szükség van erre, mert a számvetéskor arról sem szabad megfeledkezni, hogy még csak útunk elején tartunk.

Ki vitatja, hogy a mostaninál is szebben, jobban akarunk élni? Ez a párt, a kormány és mindannyiunk terve. De ezért tenni is kell: többet és jobbat. Üzemekben, bányákban, a technikai haladás meggyorsításával olcsóbbá, termelékenyebbé tenni a munkát, a falvakban gondosan, és időben elvégezni a tavaszi szántásvetést, az őszi kalászosok megerősítését. A dolgozó parasztok ezreit akarjuk a paraszti boldogulás egyetlen helyes útjára, a termelőszövetkezeti útra vezetni. Biztosak vagyunk abban, hogy dolgozó népünk, a párt vezetésével, — mint eddig számtalanszor — híven teljesíti országépítő kötelességét.

Dicsőség és hála a felszabadító Szovjet Hadseregnek!

Díszünnepség hazánk felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából

Felszabadulásunk 11. évfordulója alkalmából, április 3-án este 7 órakor a Magyar Dolgozók Pártja Baranya Megyei Bizottsága, a Baranya Megyei Tanács és a Hazafias Népfront bensőséges díszünnepséget rendezett a Pécsi Nemzeti Színházban.

Az elnökségben helyet foglalt: Farkas László eívtárs, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Kaszapovics András elvtárs, a Központi Vezetőség póttagja, országgyűlési képviselő, a kátolyi December 21 Tsz Kossuth-díjas elnöke, Gádor Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Sziklai József elvtárs,a megyei pártbizottság harmadtitkára, B r ad á c s György ezredes elvtárs, a B. M. Baranya Megyei Főosztályának vezetője, Czárt Ferenc elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, Fessel Tibor elvtárs, a megyei párt-végrehajtó biz. ipari osztályának vezetője, Katona Lajos elvtárs, a megyei tanács v. b. elnöke, O r s ai János elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság ágit. prop. osztályának vezetője, P r ávicz Lajosné elvtársnő, a megyei párt-végrehajtó bizottság mezőgazdasági

osztályának vezetője, Tóth Sándor elvtárs, a megyei D1SZ- bizottság titkára — a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjai — Győr kő Antal elvtárs, Pécs város tanácsának v. b.-elnöke.

A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet: Alfred Pet- rovics Lojskov elvtárs, a jelenleg Pécsett élő szovjet kolónia képviselője, a baráti jugoszláv nép szomszédos járásának küldöttei, Buny evác Moco elvtárs, a járási népbizottság elnöke, Makszimovics Dino elvtárs, a járási népbizottság alelnöke, Österreicher Sándor elvtárs, képviselő, Brkics Tunyo elvtárs, a járási tanács dolgozója, képviselő, valamint Pécs város politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi életének számos kiválósága.

Felcsendült a magyar és a szovjet Himnusz, majd Joó László, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, Majakovszkij: ^A pártról" című versét szavalta. Katona Lajos elvtárs, a megyei tanács elnökének megnyitóbeszéde után, Gádor Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára mondott ünnepi beszédet.

Gádor Ferenc elvtárs ünnepi beszéde

— Ma tizenegyedszer ünnepli a magyar nép szabadsága és függetlensége születésének évfordulóját. Azokat a

nagyszerű eredményeket ünnepeljük, amelyeket a szabad Sággal élni tudó dolgos népünk elért.

Örök dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak

Ha visszapillantunk az elmúlt 11 évre és összehasonlítást teszünk a múlt s a jelen között, akkor első szavunk a felszabadító Szovjetuniónak szól. Ma nemcsak hazánkban emlékeznek a dolgozók. Emlékeznek a Szovjetunióban is anyák, apák, gyermekek, feleségek, azok, akiknek szeretett hozzátartozói a mi szabadságunkért, szebb életünkért életüket áldozták. A szovjet emberek tudták, hogy bármenynyire is fáj nekik szeretteik elvesztése, az nem hiábavaló, mert abból egy a szabadságáért évszázados harcot folytató nép szabadsága, szebb élete,

boldog jövője születik. Ezért írta a magyar nép hálával és szeretettel a szovjet hősök emlékművére, ezért mondhatjuk minden évben nagyon sokszor, hogy: örök dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak, a szovjet hősöknek! Ezek a szavak nem kopnak el. Ahogy évről-évre előrehaladunk, gyarapodnak eredményeink, gazdagodik hazánk, szépül dolgozó népünk élete, úgy mélyül a felszabadító Szovjetunió iránti szeretet, fé- nyesedik a hazánk felszabadítása közben hősi halált halt szovjet katonák emléke.

Évszázados elmaradottságot számolunk fel

— Próbáljunk a magyar történelemből bárhonnan 11 évet kiragadni és összehasonlítani a legutóbbi 11 évvel. Történelmi múltúnkban sok szomorúságot, elesettséget találunk, amelyet csak itt-ott tesz derűssé, biztatóvá egy-egy olyan történelmi esemény, mint Mátyás kora, a Rákóczi szabadságharc,

1848 forradalma és szabadság- harca és 1919 dicső Tanács- köztársasága.

— A mi korunk legutóbbi 11 évéről bátran mondhatjuk, hogy olyan történelmi korszak kezdete, amikor melegen süt ránk a szabadság, a magyar nép alkotó tevékenységének, a biztos jövőnek éltető napja.

Olyan vívmányok korszakát éljük, amikor évszázados elmaradottságot számolunk fel, amikor minden eddiginél szebb, gazdagabb országot építünk. Megyénkben is új város épül, új bányákat tártak fel, új üzemek létesültek, a legnehezebb mezőgazdasági munkákat ma már gépek végzik, soha nem látott mértékben fejlődött a közlekedés, a kultúra, a szociális ellátottság. Mindezek olyan mutatók, melyek jelenünk szépségét, gazdagságát jelzik.

Ezek az eredmények minden nap, minden évben gyarapodnak. Bányászaink, üzemi munkásaink többsége nemcsak kötelességét teljesíti, de számos helyen terven felül is termel, hogy gyorsabban épüljön az ország, gyorsabban szépüljön az élet. Dolgozó parasztságunk közül, egyre többen választják a felemelkedés, a jobb paraszti élet útját, a közös gazdálkodást.

Az elmúlt 11 év alatt a tudomány, a kultúra dolgozói számos értékes alkotással gazdagították népünket, országunkat. Uj tudományos felfedezések születtek, a baranyai tudományos munkások. írók munkája nyomán új könyvek kerültek a dolgozó nép kezébe. A gazdasági és kulturális területen elért eredményeink egyik mutatója, hogy 1956- ban ismét két baranyai dolgozó kapott Kossuth-díjat.

Hasznosítsuk az SZKP XX. kongresszusának tapasztalatait

Az elmúlt évtizedek alatt a dolgozó nép, a haladás minden rendű és rangú ellensége tele- szájjal kürtölte, hogy a mi népünktől, a magyaroktól idegen a marxizmus -lenimzmus. A valóság az, hogy minden ragyogó eredményünket a marxiz- mus-leninizmus segítségével, iránytmutatásával értük el. A marxizmus-leninizmus mélyítette népünkben a közös ügy iránti odaadást, lelkesedést. A

marxizmus-leninizmus tanításaival nemcsak az országot formáljuk át, hanem az embereket is. Műveltebbekké, tapasztaltabbakká, szorgalmasabbakká és jobb hazafiakká neveljük őket;

A ml pártunk nagy eredménye, hogy vezetése nyomán nemcsak a gazdasági életben, de az emberek gondolkodásá(Folytatás a 2. oldalon)

ÚJH E§ZES 19S6