Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
2 NAPLÓ 1956 MÁRCIUS 1 ‘ Tüntetések Szudánban a rendőri önkény ellen Vallomás a Békéden szerelemről A költőknek is megvan a maguk fátumuk. Ha a komáromi gazdag polgárlány: Vajda Júlia vak* merő módon kezét nyújtja Csokonai Vitéz Mihálynak, néhány csillagfényű szép vers hiányozna a magyar poézis egéről. A Lilla-dalok poétája nem ülhetett a kandalló mellé, ahogy szerencsésebb pályatársa: Kisfaludy Sándor és nem zenghette el a boldog szerelem strófáit. Békétlen szerelem maradt az övé és csak a csillagokban lett egv- másé a két megsebzett szívű szerelmes. Csokonai versei ég-világgá zengték ezt a fájdalmat és éppen ezekben a versekben nőtt igazán nagy poétává. De Júlia levelei is erről a gyógyíthaiatlan sebről tanúskodnak. A költő halálakor — akkor már Lévai István duna- almási fakereskedő felesége volt — írta Csokonai édesanyjának: „Óh, kedves, édes barátom, áldom azon időket, melyeket veled töltöttem, áldom azon eszközöket, melyek óhajtott barátságodat megesmertették velem, áldom nemes lelkedet, tisztelem hűségedet, míg élek. Jó emléheze- tedet elviszem gyászos koporsómba” A történet tehát épp olyan romantikus, mint a két veronai szerelmes: Romeo és Júlia históriája. Erről a „békétlen szerelemről” írtunk daljátékot Lip- penszky Istvánnal és Horváth Mihállyal. Kettős évfordulóra szántuk: tavaly volt 150 éve, hogy Csokonai testét elnyelte a debreceni homok. S különös, hogy Júlia halálának meg ez az év volt századik évfordulója. Lippenszky István és Horváth Mihály 1954 őszén hívták fel figyelmemet erre a kettős évfordulóra. Már kész tervvel jöttek. Először egy „insurgens indulót” és Csokonai „belépőjéhez" kértek dalszöveget. Aztán az egy-két versből kötet lett és ahogy Heltai Jenő teleszórta rímekkel a János vitéz mesevilágát: Vitéz és Lilla szerelme így lett számomra is pipacserdő, parázsló szépség, különösen, ahogy Horváth Mihály gyöngyöző melódiáit hallottam. Később „társszerzője” lettem Lippenszky Istvánnak. Hogy mit jelent társszerzőnek lenni? Magam rém tudtam elképzelni. Mindenesetre nem közös fogalmazásra, hanem Lippenszkyvel az eredeti elképzelésből megmaradt részek külön-külön feldolgozására kell gondolni. Természetesen minden átdolgozásnál a mű alakult, változott. A zene — a „Reményhez” című ismert dal kivételével — Horváth Mihály gyönyörű munkája. Dalszövegeket írtam, ehhez készült a zene, de több esetben a zenéhez kellett szöveget írni. A Kkész darab” négy-öt átírás munkája. A Pécsi Nemzeti Színház vezetősége: Katona Ferenc igazgató, Csa- jághy János dramaturg, Lendvai Ferenc főrendező, Hortobágyi Margit rendező szeretettel, okos és hasznos tanácsadással támogatott bennünket. Kedves emlékünk a január 10-i dátum, amikor az olvasópróbán első ízben találkoztunk az előadás művészgárdájával. Bíztató volt számunkra mosolyuk, tapsuk s azóta, a próbák szigorú órái alatt, mi tapsoltuk meg az ö gyönyörű játékukat, szívbemuzsikáló énekszámaikat. Díszlet, jelmezek készen állnak. Március másodikán, pénteken este a függöny felgördül s mi a legkényesebb kritikus: a közönség elé állunk. Szorongunk-e? Mit tagadjuk. Minden ellenvetésre egy mentséget hozunk fel: a Csokonai kultusz oltárán akartunk tiszta tüzet gyújtani. BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS Csehszlovákiában rövidesen üzembe helyezik az első atomreaktort Áz MDP Központi Vezetősége távirata a Mongol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, Ulan-Bator A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és az egész magyar dolgozó nép nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük a Mongol Népi Forradalmi Párt megalapításának 35. évfordulója alkalmából. Teljes sikert kívánunk Önöknek ahhoz a harchoz, amelyet a mongol nép a szocializmus felépítéséért, a béke megvédéséért vív. Mély meggyőződésünk, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével a mongol nép ebben a harcban diadalmaskodni fog. Forró kommunista üdvözlettel: A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Magyar parlamenti küldöttség utazott Csehszlovákiába Külföldi hírek KOPPENHÁGA N. V. Szlavin, a Szovjetunió dániai nagykövete február 27- én H. C. Hansen dán miniszterelnök küszöbönálló moszkvai utazásával kapcsolatban fogadást adott. Hansen miniszterelnök és kíséretének moszkvai utazását március 2-ára tűzték ki. BERLIN Thomas Dehler, a Szabad Demokrata Párt elnöke egy mannheimi gyűlésen újabb heves támadást intézett Adenauer ellen. Szemére vetette a kancellárnak, hogy erkölcstelen eszközökkel igyekszik politikai célkitűzéseit elérni és semmibe veszi a demokrácia alapelveit. Dehler bejelentette, hogy a Szabad Demokrata Párt fehér könyvet ad ki ‘a Nyugat-Né- metországban elharapózott politikai korrupcióról. Ez a fehér könyv a terror és lélek- vásárlás megdöbbentő adatait tárja majd a közvélemény elé — hangoztatta Dehler, BERLIN A bajorországi Fürthben a Dinamo A. G. központi gyárépülete előtt hétfőn többszáz ifjúmunkás elszántan tüntetett a militarista törvények tervbevett megszavazása ellen. A tüntető menetben vitt transzparenseken ilyen feliratok voltak: „Katonai törvények helyett ifjúságvédelmi törvényeket kívánunk!“, „Le a háborúval és a militarizmussal!“, „Ne kaszárnyákat, hanem lakóházakat építsetek!“ A tüntető ifjúmunkások hangszórókon felszólították a Dinamo A. G. dolgozóit, követeljék a bonni parlament képviselőitől, hogy március 6-án és 8-án utasítsák el az űjab militarista törvényeket és keljenek a nyugatnémet ifjúság védelmére. NEW YORK Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára a napokban tért vissza Newyorkba 17 országban, köztük a közel- és közép-keleti országokban tett utazásáról. A főtitkár útjának eredményeiről sajtóértekezletet tartott. Hammarskjöld azt mondta, hogy a közel-keleti helyzet „rendkívüli drámai“ és ez nem segíti elő a rendezést. Nyilvánvalóan a közel-keleti angol— amerikai fegyverszállításokra utalva, hangsúlyozta, semmi ok sincs arra, hogy ilyen fegyverszállítások történjenek. A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének meghívására szerdán este baráti látogatásra a Csehszlovák Köztársaságba utazott a Magyar Nép- köztársaság országgyűlésének küldöttsége. A küldöttség vezetője Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MDP Központi Vezetőségének tagja. A küldöttség tagjai: Antos István, az MDP Központi Vezetősége osztályvezetője, Bognár Rezső, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Csikesz József,né, az MDP Központi Vezetőségének póttagja, az Kairó (TASZSZ) Khartumi jelentés szerint a szudáni Koszti város (Kék Nílus tartomány) környékén parasztmegmozdulásokra került sor annak következtében, hogy a gyapottermelő parasztok a gyapotjukért kapott ellenszolgáltatás felemelését követelték. Mikor a gyapotrészvénytársaság nem volt hajlandó teljesíteni a követelést, a társaság ültetvényein dolgozó parasztok sztrájkba léptek; A sztrájkolok ellen rendőröket küldtek. A rendőrséggel való összetűzés következtében sok paraszt meghalt és megMDP budapesti pártbizottságának titkára, az országgyűlés jogi bizottságának tagja, Földvári Rudolf, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Borsod megyei párt- bizottság első titkára, Germa- dice Vilmos, a Ganz Vagon- és Gépgyár gépészmérnöke, Kasza- povics András, az MDP Központi Vezetőségének póttagja, termelőszövetkezeti elnök, Nagy istók József, az országgyűlés alelnöke, Szobek András, az MDP Központi Vezetőségének tagja, begyűjtési miniszter, Wolf Johanna építész-főmérnök. sebesült. A rendőrség tömeges letartóztatásokat hajtott végre, a letartóztatott parasztok száma meghaladta a hatszázat. Kétszáznyolcvanöt embert Koszti városába vittek és az ottani laktanya egyik kisebb helyiségébe zárták őket. A túlzsúfoltság és a szellőzés hiánya következtében egy nap leforgása alatt százkilencvennégy paraszt részben megfulladt, részben hőgutától meghalt. A tragikus eset nagy felháborodást keltett a szudáni közvéleményben. Több politikai párt és parlamenti csoport Koszti,ba küldte képviselőit az ügy megvizsgálására. KharEísenhower ismét jelölteti magát Washington: A Reuter szerdán délután 16 óra 45 perckor soronkívüli hírben közölte: Eisenhower bejelentette, hogy hajlandó másodszor is pályázni az elnökségre. Nehru indiai miniszter- elnök elfogadta Eisenhower elnök meghívását Delhi (TASZSZ): Nehru, indiai miniszterelnök bejelentette a népi kamarában, hogy elfogadta Eisenhower elnök meghívását és meglátogatja az Egyesült Államokat. Nehru közölte azt is, hogy az elfogadáskor meghívta Indiába Eisenhower elnököt. Mindezek — mondotta, — kilenc hónappal ezelőtt történtek és nincsenek összefüggésben Dulles mostani látogatásával. Moszkvába érkezett Vincent Auriol Moszkva (TASZSZ): Február 29-ére virradó éjszaka K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének személyes vendégeként feleségével együtt Moszkvába érkezett Vincent Auriol, volt francia köztársasági elnök, neves francia politikus. A vnukovoi repülőtéren S. R. Rasidov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, az Uzbég SzSzK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. M. Pegov, a Legfelső Tanács Elnökségének titkára és más személyiségek üdvözölték a vendéget. tumban népes tüntetések zajlottak le. Tiltakozó tüntetések voltak más szudáni városokban is. A szudáni kormány kivizsgálta a Kosztiban lezajlott eseményeket. A vizsgálat eredményeiről kiadott hivatalos közlemény beismeri, hogy a letartóztatott parasztok a túlzsúfoltság miatt megfulladtak. Mint Khartumból jelentik, Koszti főbírája elrendelte két rendőrtiszt, továbbá számos katona letartóztatását, mert bűnösnek találták őket a letartóztatott parasztok halálában. Prága (TASZSZ) A Csehszlovák Távirati Iroda jelentése szerint a közeljövőben átadják rendeltetésének az első' csehszlovákiai atomreaktort. Az atomreaktor üzembehelyezésével az országban jelentős mértékben meggyorsul az atomfizika fejlődése. Sztálin ut 3. Vénségesen vén ház. Apróka ablakok szaggatják a métervastag falakat, kovácsoltvaskapu zárja a meredeken kanyargó lépcsőt, boltívbe feszülnek a mennyezetek, melyeken idegenül függenek a villanylámpák. Évszázadok adtak egymásnak itt, ebben a házban találkozót — évszázadok és elhagyott, apátlan-anyátlan gyermekek. A Sztálin út háromban ugyanis állami gyermekvédő otthon van. Cyermekkéz-irta feliratok a folyosókon, gyermekek-szerkésztette faliújság az emeleten, gyermekek-v etette ágyak a hálószobákban. Van itt óvoda ,iskola — tehát óvodás és iskolás gyermekek is vannak — és találkoztam felnőttszámba vehető, serkenőbajuszú legénykékkel, formásodó lányokkal is. Az egyik ilyen legényke dolgozik már, keresetét sof- főrvizsgára kuporgatja, az egyik ilyen nagylány éppen a munkakönyvét hozza — arcán csak úgy fénylik a boldogság, hogy kezében tarthatja ezt a bordókötésű könyvecskét. Talán azért örül, hogy kiszabadul az otthonból? Nem. Ittmarad. Az otthonban vállalt munkát, de ez a könyvecskéd saját lábán megálló emberré, önálló keresővé avatja a teltarcú, mosolygós lányt, az új takarítónőt. Milyen szép a gyermekek mosolya! Hasonlították ezt a tnosolyt szivárványhoz, hasonlították a felhők mögül előbukkanó Nap sugarához, hasonlították már sokmindenhez, pe- iig a gyermekmosoly semmihez sem fogható! Szebb ez i világon mindennél, KülönöERZSIBŐL — UDVARI ERZSI LESI' ■ sen itt, ebben a régi házban a legszebb, ahová legtöbbször a sohasem vagy csak a nagyritkán mosolygó gyermekeket hozzák. Szombathelyíné, az otthon vezetője meséli, hogy valamennyi védencük élete valóságos tragédia. Szülők halála, iszákos apák kegyetlensége, betörések, koldulások megaláztatásai árnyékolják be ezeket a gyermeklelkeket. Ahogy járjuk a szobákat, el sem hiszem, hogy a halkan ka- carászó Irénkét még egy héttel ezelőtt rettenetes verések zöld-fekete foltjai csúfították, hogy ez a figyelmesen rajzol- gató szőke kislány néhány hónapja még tetvesen, varasan szakadt ruhában kínálta a virágokat a Nádor söröző duhajai között, hogy az a huncutszemű kisfiú túl van már tucatnyi lopáson és néhány betörésen ... De minek beszéljek az életnek csak árnyékos oldalát ismerő gyermekek múltjáról? Néhány sorban úgy sem fér el mindaz a szörnyűség, amit átéltek és ami nem gyermeknek, hanem felnőttnek is nagyon sok lenne. Már csak azért sem érdemes felhánytorgatni ámultát, mert itt — ahol ugyan csupán átmeneti időre találtak otthonra a gyermekek, —már itt is megkezdik a vadhajtások nyesegetését. Nemcsak a gyermekek haját, körmét nyírják illendő hosszúságúra, hanem jellemük formálásához is hozzálátnak. A nemrég még zabolátlan, fékezhetetlen virágáruslány éppen megböki az iskolapadban izgő-mozgó társát és odasúgja: — Tedd hátra szépen a kezedet! Ne ugrálj! És a hétéves „Kaszinó“ engedelmeskedik. A betörőbanda tagjából kisiskolássá lett huncutszemű fiú éppen befejezi rajzát. Odahajol hát szomszédjához és segít néki: — Ne nyomd a ceruzát! Látod, igy kell! Mire kikerülnek az átmeneti gyermekvédő otthonból, talán már el is felejtik múltjukat. Mert minden gyermeknek múltja van itt, még annak is, aki csak. most kezdte az életet. Múltja? Ugyan, mi lehet felírva egy négyhónapos apróság tiszta életlapjára? Hiszen egy négyhónapos emberpalánta a kezén, lábán és anyja emlőjén vagy a cuclisüvegen kívül más egyebet még nem nagyon fedezhetett fel a nagyvilágból! S mégis: Erzsikét még születése előtt elhagyta apja, négyhónapos korára túladott rajt anyja is. Előttem nyilatkozat: „Lemondok róla örökre . ■..“ Nézem, hallgatom az asz- szonyt, aki a nyilatkozatot mutatja. — Itt van, ni! Lemondott róla! Hozzám már hiába jönne a gyerekért. Még a házba sem engedném be! Lám, aki egy rossz szülő- anyának csak elvetnivaló kölönc, az ennek az idegen asz- szonynak, a legféltettebb kincse, olyan kincs, amit sohasem akar kiengedni a házából. Mert Udvari Jánosné nagy elhatározással jött a gyermekvédő otthonba Szabadszentkirályról. Hallgatom, milyen rajongással, végtelen szeretettel beszél a kicsi Erzsiről: hogy már akkor megnyerte a szívüket, mikor két hónappal ezelőtt látták a gyermekkórházban. Ahogy rájuknevetett a barna- szemű kislány, Udvari János kijelentette: —* Hazavisszük. Megtartjuk. És hazavitték, megtartották. Egyelőre, mint „kiadott” gyereket. Pedig sok szaladgálni- valót adott az eleven karácsonyi ajándék. (Éppen karácsony estéjére adták ki Erzsit a kórházból). Orvosi igazolványt szereztek, hogy egészségesek... írást kértek a tanácstól, hogy jó helye lesz náluk... Az Anyák Boltjában összekeresgélték a sok babaholmit: pelenkát, gumibugyit, mackót, gyerekágyat, járókát és a többit, amit egy ilyen négyhónapos csak megkívánhat magának. De ez volt a könnyebbik dolog. Megküzdeni egyik-másik rokon értetlenségével, néhány szomszéd csúfolódásával ez volt a nehezebb! — Bolondot tesztek! Gondot vesztek a házatokba! — így az egyik látogató. — Inkább egy rakás tüskét hoztatok volna haza, azt ugrálnátok körül! — adta a „jótanácsot” a másik. Akadtak azután olyanok is — és ezek voltak többségben, — akik megsimogatták, karjukra vették a kis jövevényt, megcsipkedték arcát, azután kicsomagolták batyuikból ajándékukat. — Jól választottatok! Aranyos ez a kislány! — dicsérték. Valaki így évődött: — Nono! Csak vigyázzatok! Erzsinek is barna a szeme, Jánosnak is! Talán valami sus- kus van ebben a nagy hasonlóságban! Vajon kire hallgatott az Udvari házaspár? Azokra, akik a tüskéhez hasonlították a gyereket, vagy azokra, akik helyeselték a választást? Természetesen az utóbbiakra. Hiszen azért van itt, a gyermekvédő otthonban is. Két hónapon át „kitapasztalta“ a kicsi természetét, hajlandóságait és most édes gyermekének akarja. Próbálná csak valaki elvenni tőle! Úgy járna, mint Pappné, a járási gondozónő, aki egyszer ellátogatott Sza- badszentkirályra, hogy megnézze, milyen sora van Erzsinek. Udvariné azonban szörnyen megijedt. Végigszaladta hát a szomszédságot a vész- hírrel: Elviszik Erzsikét! És a szomszédság egy szóra összecsődült. Úgy körülvették az asszonyok Pappnét, hogy moccanni sem tudott. Még szerencse, hogy kiderült: nem rossz szándékkal jött. Megkérdeztem Udvarínét: miért ragaszkodik annyira a gyermekhez? — Miért? Mi tizen voltunk testvérek. A nyolc kisebbet én neveltem, Most pedig nincs egy sem. Üres a ház gyerek nélkül. Üres és szomorú. Ahol gyerek van, ott mindig vidámság is van. Igaz, néha rossz az a gyerek... De mennyivel több öröm van vele, mint gond! Most is, ha hazajön a férjem a vasútról, első kérdése, alszik-e Erzsi? Ha nem, már fogja és játszik vele. A vacsora? Az megvárja... Aztán a gyerek folytatója a mi életünknek ... Támasz, ha megöregszünk... Miért is élnénk, ha nem kellene gondoskodnunk valakiről? Most, hogy van, ha ez az egyszem is van mindössze, erre kell gondolni, róla kell gondoskodni. Nem igaz? Csak rá kell nézni, és látom, hogy igaz. Nem is értem, hogy az a másik anya, Erzsi szülőanyja miért nem fedezte fel a kislányban ezt a boldogságforrást, amit Udvaríné megtalált és amiből olyan bőven merít. Milyen szén mindez! Hogy itt, a gyermekvédő otthonban Udvariék megtalálták Erzsit. Hogy az anya bűnét, íme, jóváteszi két melegszívű ember, ök majd gondoskodnak róla, hogy életének szomorú első négy hónapjára semmi se emlékeztesse ezt a vidám, bamaszemű kislányt. Talán még ezt az újságcikket is eltüntetik, ez se idézze vissza élete keserű kezdetét. Pedig szeretném, ha tudná az a kislány: nemcsak örökbefogadói, de ez az egész város, az egész megye, minden egyes becsületes ember örül annak, hogy belőle nemsokára végleg és visszavonhatatlanul Udvari Erzsi lesz! GARAMI LÁSZLÓ