Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-11 / 61. szám

MM MÁRCIUS 11 NAPLÓ l^ajp3i/ájgjML kífxdnka^ik Karinthy Ferenc drámája a Kamaraszínházban Meg nem hatódó sziveknek... Először Budapesten játszották, aztán Debrecenben és Győrött, most pedig Szege­den és Pécsett Karinthy Fe­renc első drámáját. így, lát­szatra is, a siker jele volna ez az országjárás; de a dráma minden bemutatóján — s min­den előadásán — vizsgázik a mű az új élet ábrázolásából, lelkiismeretébresztésből. A pé­csi művészek hű tolmácsai vol­tak Karinthy Ferenc mondan­dójának, s a pécsi közönség felismerte a műben az újat, s szorongott az új győzelméért. Értette hát, mit akar elmonda­ni az író. És helyeselte. A dráma második felvonásá­ban, a roppantul izgalmas helyszíni tárgyaláson az ezer év sötétsége ül a vádlottak padján, nem Bencsilkné, nem Szabó Anna, nem Julia. A vádlott a múlt, szörnyű lidér- ceivel, melyeik az új életben is köröttünk settenkednek. Érezzük ezt már a dráma ele­jén; Bencsik Béla, a mozdony- vezető fia a történelem tanára akar lenni, de Bencsiknét fog­va tartja keserű lányságának emléke, s ökrösné, a cinikus bába zsarolása. Messzebb lát­ni az új házak sudár falait s a gyárkéményeket (jó Vata Emil­nek ez a díszlete is a pécsi színpadoh), de itt, a lágymá­nyosi házak még a múlt örök­ségei. A Budapestre került vi­déki lány, Szabó Anna, tudat­lanságban nőtt fel. „Él nálunk egy tekintélyes dolgozó réteg, amelyhez még nem jutott el a szavunk. Nyilván a mi sza­vunk sem volt elég hangzó” — mondja Ludányi bíró a tárgya­láson; a lágymányosi ház is olyan „fehér folt”, amelyről a bíró beszél. A megejtett kis­lány szeme előtt még nem tá­rult fel az új élet küzdelmes szépsége, s milyen példát lát­hat? Júliának, a nővérének a sorsát ismerhette meg, a tör­vénytelen gyermekével, a nyo­masztó gondokkal és apró, ol­csó örömökkel. Bencsikné, aki férje előtt eltitkolta, hogy egy­szer, nagyon régen őt is „kise­gítette” az angyalcsináló bába­asszony, tán a maga lányságát fürkészi Anna elesettségében. „Káresz, kuresz, ahogy lesz, úgy lesz” — vallja Ökrösné, a bába; Julia megtanulta a szín­lelést, Rózsa Elemér a könyör­telenséget. ök-e a bűnösök? Többé-kevésbé ők is, a maguk módján, de a fővádlott az ezer év, a száz év, a huszonöt év — a múlt. Ennek a fülledtségét, fojtó levegőjét érzékelteti az író az első felvonásban; Ben­csikné közbenjárására az an­gyalcsináló Ökrösné Annán is „segít” — ahogy lesz, úgy lesz, a zsebében ott van a ciánka, agyában a cinizmus. Nyomasz­tóan végződik ez a felvonás, a tragédia jelenik meg a színen. Az ezer év tragédiája. S az­után a helyszíni tárgyaláson: tíz év az ezer ellen. A bíró a mi társadalmi rendünk ember­ségéről vall; ki a bűnös a kis­gyermek halálában? Újra meg újra felel az író: a múlt. Ök­rösné maga ítélkezett tette fe­lett: a halálba szökött. Ben­csikné a múltról vall, a ször­nyű élményről; Anna, a meg­gyötört, elesett kis Anna most döbben rá, hogy akkor, az iszonyú órán, az anyaság érzé­se ébredt fel benne. És össze­csap a mi rendünk igazsága a múlt kísérteteivel. Mintha nemcsak hallgatói, hanem ta­núi is volnánk a nagy pernek, melynek „minden nyila visz- szafelé mutat a múltba”. An­nát szabadon engedik; Ben­csikné és Julia bentmarad. Mi következhetik még ezután? — kérdi a néző. A dráma forr- pontjára ért, magasabb fokra hevíteni aligha lehetne; A harmadik felvonásról sok vita zajlott. Az író itt arra figyelmeztet, hogy a küzdelem korántsem ért véget; azt kér­di, mi lesz S2abó Annával? S válaszol rá maga a lány: „;:. most már nem akarok így maradni, ilyen tudatlanul”. Ez a felismerése azonban nem eléggé indokolt a harmadik felvonásban. Bár Rózsa Ele­mér „bűnbánó” visszatérésével Karinthy azt érzékelteti, hogy Anna még visszacsúszhat a ré­gi ösvényre, s utal arra is, hogy Bencsik Béla és a lány között kovácsolódhat valami — mindez mégsem teljesen meg­győző. A harmadik felvonás tehát nem éri el az első kettő magas feszültségét. De így is: a dráma befejezése tán éppen azzal, hogy nyitott ajtókat hagy, tovább folytatja a fel­hívást: a fehér foltokat fel kel) deríteni és van erőnk a meg­oldáshoz is. A mi szavunk ere­jén is múlik a szabóannák és bencsiknék további sorsa. Ezt mondja el az „Ezer év”-ben Karinthy Ferenc és ezt a lel- kiismeretébresztő, pártos mon­dandót művészien tolmácsolja a pécsi előadás. Marton Frigyes rendezé­se drámaian tömör, eszmeileg világos. Jól érzékelteti az ösz- szecsapás roppant feszültségét, az előadásból kiderül a tegnap és a ma küzdelme — a holnap­ért. A bemutatón még nem ábrázolta elég meggyőzően az előadás az első felvonás fül­ledt légkörét, melyből feltör majd a tragédia és a tárgyalás drámai sűrítettsége. Hiányér­zetünk oka lehet Bencsikné alakjának — szerintünk — hi­bás elemzése is; alakját nem lengi körül a lágymányosi munkásasszony múltja. A Bencsiknét megformáló Pápay Klára — bár játékát az egy­szerűség, a természetesség jel­lemzi — nem találja meg a munkásasszony igazi hangját és nem az írói alakot ábrázol­ja. Amikor tréfásan tanítgatja a fiát a magyar történelemre, az az érzésünk, hogy Bencsik­né minden évszámot pontosan ismer, nem pedig az, hogy if­júságát sötétben töltötte el. A felvonás végén már érződik a színre lépő tragédia, az előadás felfelé ível, s a tárgyalási kép­ben — amint a dráma is — a legjobb, a legsűrítettebb. Itt érik meg Gumik Hona játéka, mely már előbb is kitűnően tárja fel Anna jellemét. Ebben a képben megragad a tehetsé­ges/ fiatal színésznő jellemfor­máló ereje, lélekrajzának fi­nomsága. Mély és bensőséges alakítás az övé — valóban ilyen az „Ezer év” Szabó An­nája. A feszültségtől terhes tárgyaláson az előadás jól vég­zi el az írói és bírói oknyomo­zást. Kőszegi Gyula Ludányi bíró szerepében a humanizmus hangját szólaltatja meg; meg­nyerő és megnyugtató alakot formált. Az ülnökök között Sármássy Miklós munkásfigu­rája a leghitelesebb; de Sár­mássy, Fapp Éva (Marwitz Ilona) és Markó Sándor (az ügyész) játékát is harmóniku- sabbá kellene teremteni Kő­szegiével. Nem látjuk, hogy az ülnökök elég feszült figyelem­mel kísérnék Ludányi okfejté­seit. Hárman mintha kissé me­revebbek lennének, s nem elég cselekvő részesei a tárgyalásnak amely egészében igen jól sike­rült az előadásban is. Júliát Mátray Mária alakít­ja; kellemes meglepetés, hogy a tehetséges operettszínésznő milyen otthonos a prózában, a drámai szerepben is. Hitelesen ábrázolja a lány harsányságát, jellemének váltakozó színeit, de alakítása még nem indokol­ja meg, milyen körülmények juttatták idáig Júliát. Joó László mozdonyvezetője, ki­váltkép a második felvonás­ban, emlékezetes; drámai ta­lálkozása feleségével sok min­dent elárul az öreg munkás életéből, lelkivilágából. Egysze­rű és póztalan; csak az első je­lenetében éreztünk nála elfo­gódottságot, s a dráma végén Rózsával szemben valamivel határozottabb lehetne. Avar István Bencsik Béla szerepé­ben kamaszosan megnyerő, jellegzetes túpust formál meg érzékletesen, tehetségesen. Táncos Tibor ellenszenves ala­kot teremt Rózsa szerepében, lerántja a leplet a figura jel- lemtelenségéről, Bázsa Éva Ökrösnéje jó karakterű-for­máló tehetségről vall, s hiteles epizódalakítás. Bódis Irénnek nehéz szerep jutott: Rózsáné- nak a cselekményhez csak- kevéssé tartozó alakját kelti életre. A pécsi színház hivatást teljesített Karinthy Ferenc drámájának színvonalas elő­adásával; művészien ábrázolta a múlt és jelen viharzó küz­delmének konfliktusát és pár­tosan állást foglalt az új mel­lett. Gondolatokat ébreszt és tettekre serkent, s ezzel művé­szi vallomást tett az új szín­játszás hivatásáról. DEMETER IMRE. A múltkoriéban „Távter­mékenyítés” címmel már megemlékeztünk arról, hogy a sellyei járási tanács mező- gazdasági osztálya enyhén szólva nem a kívánatos fi­gyelemmel bírálja el a ter­melőszövetkezetek éves ter­vét. Bizisten, nem számítot­tunk arra, hogy karcolatunk hatására az illetékesek sírva fakadnak, mégis megnyug­vással vettük Vörös János járási állattenyésztőnek arról szóló értesítését, hogy „a cikk egyáltalán nem hatott meg bennünket.” Hogy a me­zőgazdasági osztály egyné­hány dolgozójának valóban nem viselte meg a szívét a bírálat, arra szolgáljon ékes bizonyítékul a csányoszrói Uj Március Termelőszövetke­zet terve, amely mellett — summázva a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságá­nak véleményét — a marká­éi baklövések is eltörpülnek. Csak néhányat közülük ízelítőnek. 1. Az állattenyésztés na­gyobb dicsőségére a terv va­lósággal kiüldözi a szövetke­zetből a kukoricát. A szántó­földeknek még tíz százaléká­ra sem irányoz elő kukorica­vetést, ellenben több, mint negyedrészükön valóságos vegyeskereskedést nyit a kü­lönféle szerződött növények­ből. Markócon mákoskalács- csal akarták etetjii a hízott­sertéseket, Csányoszrón pe­dig fénymaggal s más ha­sonló nyalánksággal. 2. De a terv szerint legalább is — a kevés kuko­rica is — sok. Sok, mert a takarmánymérleg 223 mázsát feleslegesnek mutat. Nem, mintha nem tudnák megetet­ni — hiszen éppen 55 süldőt hizlalhatnának meg rajta — de a potom 128.000 forintos bevételi lehetőség elkerül­te a figyelmüket. Olyannyira, hogy ha a tervet betűszerint hajtják végre — amitől pedig mentse meg a józan ész, a jobb sorsra érde­mes szövetkezetét — akkor a falubeli egyénileg dolgozó parasztok száz hold után több hússal, zsírral járulnak hozzá az ország ellátásához, mint az Uj Március tsz. Hol van akkor a nagyüzem fölé­nye?! 3. Ott — gondolták a terv készítői — hogy ők nem hí­zott sertéseket adnak el, ha­nem inkább malackorukban teszik pénzzé őket. Eladnak 228 darabot s nem visznek át belőlük a következő eszten­dőre, hogy süldőt neveljenek belőle. De miért is nevelje­nek? Az előrelátó terv ugyanis inkább megveszi 50.000 forintért a szükséges süldőket... Talán éppen sa­ját eladott malacait veszi vissza? 4. De nemcsak süldőt vesz­nek, hanem négy lovat is. Biztos rettentő szükség lehet rájuk, hiszen földjük géppel járható, sík, mint az asztal s a major a földek közepén helyezkedik el. Egy pár fo­gatra így is 27 hold föld jut, dehát — elvégre lovas nem­zet vagyunk. Nem is sajnál­nak ők a lovaktól semmit! A harminchat lóra 201 mázsa kukorica-abrakot terveztek — az átlag ötven tehénre csak 30 q-át, a lovaknak 464 q-aszéna dukál,a teheneknek csak tizedrésze. És ha az egész termelőszövetkezetben is mindössze csak 42 mázsa zab terem — ők 122 mázsa zabot és árpát kívánnak a lovakkal megetetni. 5. Ha már nem adunk en­ni a teheneknek, legalább kilététjük tőlük — sugárzik ki a tervből. Ugyanis tehe­nenként 2000 liter tejet vár­nak, de csak 1500 literhez elegendő takarmányt biztosí­tanak részükre. Hogy a te­heneknek valamivel mégis betömjék a száját, odavág­tak a beruházási tervhez egy százférőhelyes tehénistállót 300.000 forintos költséggel, holott ez jóval többe kerül. Folytassuk tovább? Mert még mehetnénk. i: de mi­nek? Ez a terv a rövidlátás és a felületesség közös szü­leménye. A tsz vezetőinek rövidlátásáé, akik a beadási kötelezettség minden áron való csökkentése érdekében a kukoricaterület csökkenté­sével addig mennek, hogy saját maguknak okoznak ve­le kárt. A felületességé, mert a járási tanács, ha kutya­futtában is, de megerősítette. Ha a mezőgazdasági osztály így befolyásolta a markóci után a csányoszrói tervet s a járás többi szövetkezetét is, akkor a sellyei járásban e téren nagy baj lehet. Akár meghatódnak rajta, akár nem, kimondjuk: kárt csinál az, aki rákényszeríti a szö­vetkezetét arra, hogy esze­rint, a törvényerőre emelt sületlenség szerint gazdál­kodjon. Ezt a tervet ától cettig át kell dolgozni, vagy hét tűzön megégetni, ne­hogy rosszra vezessen ... Midé ziű cdai f'' sendesen akarta betenni az ajtót, de ftem sikerült A sötét szobában feleségének kissé visszafojtott hangjába ütközött: — Legalább csendesebben zárnád be az aj­tót, ha már ilyen későn jössz haza. Felriasz­tod a házat, s a gyerek is felébred. A tetejé­be még ittál is! — Pszt! Te riasztod fel a gyereket. Kár kiabálnod, hisz nem tudod, hogy tulajdonkép­pen miért is .: i — Csak kezdd megint! Tudom, a Krivanek- kal voltál, meg a Baloghgal és jött ez is, az is. és elmentetek egy pohár borra. És nem mondhattad, hogy haza kell jönnöd, mert megsérted őket, papucsnak néznek... Mindig ilyen meséd van. — Nem így volt, azonnal elmondom ..: — Ne mondj semmit, nem vagyok rá kí­váncsi. A papucsod a konyhában, a vacsora pedig a sütőben. Ezzel a bevezetőnek vége. Lajos siet elalud­ni. a feleség pedig készül... holnapra, a vi­tára. hogy tulaidonképpen véget vet ő ennek az egész csavargásnak, mert nem élet ez így. Kész a vacsora este hétre, melegíti, hűti, az­után megint melegíti és vár. Vár kilencig, fél tízig, kicsit még olvas, de tovább nem bírja, — elalszik. És legjobb álmában jön a férje, felébreszti, s még neki áll feljebb. Aztán ki tudja, hol járt? ..; Utóbb igaz lesz, amit a Farkasné mondott, hogy Lajos milyen udva­rias ahhoz a szőkített ha jú, mit tudom én, mi­lyen nevű flöskéhez. Ilyen nők is vannak! Csp'ádapákkal kezdenek, a feleség meg várja és ki tudja, merre jár, talán a Mecseken, ar­ra a Dömörkapu felé, ott még nappal sem járnak sokan. Leülnek a padra ... cigaretta ... közömbös dolgok, hogy a hivatalban... és La­jos átkarolja ... Böske a nyakába csimpasz­kodik és ... csók, csók, ölelés ... és az alvás álombéli valóságot varázsol. Ezzel ébred. T * P mondd! Ki az a Böske nálatok? _ Milyen Böske9 Mit tudom én ... Böske, Bösk e — minden második nő Böske. — Az a szőkehaj ól — Jobb kérdéseid is lehetnének hajnali hegyed hétkor. Tudom én. hogy a város több­ezer Böskéje k.ztil kire vagy kíváncsi.:: — Ne tettesd magad : -.: Úgy csinálsz, mint­ha nem tudnád, miről van szó, Ilyenek vagy­tok ti férfiak. Még színészkedtek is a tete­jébe. • — Mit mondjak? — Mit? Azt, hogy. hol jártál este, de azt is, hogy mi közöd van ahhoz a szőkehajú Böské- hez? Ne tagadd, mert mindent tudok.;: — Azt is, hogy hol voltam este? — Azt is! — Akkor miért kérdezed? — Úgy! Szóval elismered! Ide jutottál, hogy már el is ismered. Eddig még a gyanúsítást is elhárítottad, most elismered... Vedd tu­domásul ..; — Mit ismerek^ el? És mit zaklatsz megint holmi feslett életű Böskével?! Jól tudod, hogy soha nem érdekeltek a feslett életűek, becsü­letessel pedig nem kezdek, mert nem lehet. Miért féltékenykedsz örökké és miért gyanú­sítasz? Roppant egyszerű a dolog. A Balogh Pista tegnap megkapta újításáért a pénzt és meghívott egy kis ivászatra. Rendes gyerek! — Tudom! Az nektek a rendes, aki fizet, aki megkínál innivalóval, meg aki este öttől éjfélig képes beszélgetni mindenről... Én pe­dig várok, várok. Mint a kuka, senkivel egy szót sem tudok váltani. És ki volt még ott? — Balogh Pista, a Kovács, a Marci, a Hor­váth, a Gerenda Jóska, meg a Peti. — És nő egysem? — De! Tíz nő volt, drágám. Tíz, annyi, mint kezemen az ujjak. Mit képzelsz? Nőt hívunk a talpasba ... — Ti a talpasban voltatok? Nincs több eszetek, mint öttől éjfélig állni! — Úgy volt, hogy egy pohár bort iszunk, de a Balogh annyira benne volt és átmentünk a Békébe. — Milyen egyszerű ez! Istenem, milyen egy­szerű! Balogh hívott, elmentem, ittam, haza­jöttem és itt vagyok, örüljetek nekem. Ilyen vagy te, meg ilyenek vagytok, ti férfiak. — Na, na! És ti feleségek, ti vagytok a sze­rénység, az önmegtartóztatás mintaképei. Cso­da, hogy Kisfaludi-Stróbl nem csinált rólad még szobrot. Kár, mert elesett egy Kossuth- díjtólj — Mindenesetre én nem járok egyik barát­nőmmel sem a Békébe, de a talpasba sem. — Miért nem jársz? Ki tiltja? — Én is Böske vagyok talán? Jó vélemény­nyel vagy rólam. Hogy miért nem járok? .;: Szép! De én nem járok cukrászdába sem, ha nyáron berohanok egy fagylaltra, még azt az időt is sajnálom. — Elég rosszul teszed. Különben sem ér­demes ebből megint jelenetet csinálnod. — Tudom. Két héttel ezelőtt nem volt ér­demes a Hullámban töltött idő miatt sem, meg az utó-családiest miatt sem, ami jó egy hónapja volt, amikor „meg kellett inni a ma­radék bort.“ Ebből sem érdemes, abból sem érdemes ... meg a múlt nyári futballmeccs utáni sörözésből sem ... — Igazán kis dolgok ezek és vannak az em­bernek társadalmi kötelezettségei is. Nem­csak annyi az élet, hogy reggel be a gyárba, délután ki a gyárból és rohanás haza. Nem csinálja ezt senki, ez csak a te illúziód. — Illúzióim! A Mártonná örökké panaszko­dott, hogy mennyit dolgozik a férje, meg örökké értekezleten van este és lám, az is kikezdett valami nővel és elváltak. — Úgy kell a Mártonnak, ha ennyi esze volt... — Tényleg a Baloghgal, meg a többiekhiel voltál? — Viccből! Kivel lettem volna? Légy szíves a reggelit, mert el kések és ne legyen meleg. — De többet nem maradsz el? Milyen ál­mosak a szemeid, milyen nyúzott az arcod! Kellett ez neked? — Majd kialszom magam az éjjel. Jól érez­tem magam;; s — Csak nem fáj a gyomrod, hogy tapoga­tod? — Áh, szűk a nadrág. — Ugye hazajössz este, Lalikám? — Természetesen. Mikor nem jöttem haza? — Tudom;!! Siess! Ti Rlogh a szokottnál is korábban ért be a gyárba és faggatta Lajost; — Zörgött az asszonyod? — Kicsit. Egyformák ezek. ügy gondolják, csak abból áll az élet, hogy hazulról a mun­kahelyre, onnan haza. — Végeredményben ez a rend. Sűrűn nem jó ilyet csinálni. — De nagy erkölcs-csősz lettél! Tudomásom szerint én nem szoktam sűrűn ; ■, ( — Csak mondom. — Tudom én is, hol a határ. Ezen belül pe­dig lehet mozogni. S ezt nem értik meg az asszonyok, vagy nem akarják.!; — Fenét!'Megértik azok, csak úgy tesznek, mintha nem értenék. T a jós anyósa egy héten egyszer ellátogat lányához. Ilyenkor megbeszélik a csa­lád, az ismerősök körében előfordult esemé­nyeket, a híreket. A fiatalasszony elmondta az összezördülést, s hogy ez igazán nem jár­ja ;:; Tanácsot várt, mint mindig. *— Ez tényleg nem szép Lajostól. Családos embernek otthon a helye, menjen a feleségé­vel szórakozni, mert a kimaradozásokból nem sül ki semmi jó. Éjfélkor hazajönni! Jesszu- som! r-n És éjfélkor jött hasa? fordult lányá­hoz; — Hát én majd ; s: —> Nem kell magának szólnia. Különben sem fordul elő sűrűn és hát;:; jó ember a LalL — Jó ember! Akkor miért panaszkodsz? — Nem panaszkodok, csak mondtam ... Ve­lem szívesebben jár szórakozni, nem tékozol- ja fizetését. Éppen a napokban tréfáltam ve­le, hogy honnan veszi a pénzt, csak nem jár lopni? — Lányom, de csacsiságokat tudsz mon­dani. Ezzel a történet lezáródott. Az élet ment tovább, csak a feleség érezte még egy kicsit sértve magát. Nem annyira, nint az eset reg­gelén, tompította, hogy sikerül megtartani anyja jó véleményét Lajosról. Arra azonban nem gondolt, hogy most kinek van igaza. A magáét már nem érezte olyan szilárdnak, mint néhány nappal azelőtti (—k—) EZER É If

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom